Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-24 / 252. szám

VHaegy törvénytervezetről A köz érdekében Nehéz volna pontosan meg­határozni, hogy a közérdekű — vagy sok esetben annak tartott — bejelentések, pana­szok hány területét érintik az állami, a társadalmi életnek; hány ponton . kapcsolódnak a gazdasági élet különböző je­lenségeihez. Ha erről nem ké­szült is felmérés, azt pontosan tudjuk, hogy Magyarországon évente csaknem negyedmillió a bejelentések, javaslatok, pa­naszok száma. Mindjárt érde­mes hozzátenni: ebből a ne­gyedmillióból »-mindössze« 10—12 ezer a közérdekű. Eny- nyi is bőven ad munkát az il­letékeseknek. Levélírókedvünk hosszú idő óta változatlan: öt éve ennyivel kell számolni, bár a panaszok kis mértékben cső lekennek. Mi hát a közérdekű? — A közérdekű bejelentés a felso­rolt szerveknek, e szervek ve­zetőinek és más dolgozóinak, valamint az állampolgároknak olyan intézkedésére vagy ma­gatartására, továbbá olyan kö­rülményre hívja fel a figyel­met, amely jogszabályba ütkö­zik, vagy ellentétes a szocia­lista gazdálkodás elveivel, a szocialista erkölccsel, illetőleg más módon sérti vagy veszé­lyezteti a társadalmi érdeke­ket. A közérdekű bejelentés javaslatot (új kezdeményezést) is tartalmazhat. A közérdekű bejelentésekről és javaslatoktól, valamint a panaszokról készülő ' új tör­vény tervezetéből idéztünk. Éspedig azért, mert a Hazafias Népfront Somogy megyei Bi­zottsága ezekben a hetekben megyeszerte különböző fóru­mokat szervezett, hogy a vitá­ban elhangzó hasznos gondola­tokat továbbítsa a törvény végleges megfogalmazóihoz. A közérdekű bejelentések, javaslatok és a panaszok inté­zését jelenleg az államigazga­tási eljárás általános szabá­lyairól szóló 1957. évi IV. tör­vény szabályozza. Á gyakorlat és a részletes szabályozás azonban annak ellenére sincs . összhangban, hogy a törvény megjelenése után további el­járási szabályokat vezettek be, különböző minisztériumok pe­dig részletes rendelkezéseket adtak ki a panaszintézésre vo­natkozóan. Ezen a »szinkron­hiányon« túl az is indokolja az új törvény megfogalmazását, hogy immár csaknem két év­tizede hatályos a IV. törvény, ez pedig önmagában is elég lehet ahhoz, hogy egyes ren­delkezései meghaladottak le­gyenek. Marcaliban, Fonyódon, Nagy­bajomban és két ízben Kapos­váron szakemberek és meghí­vottak vitatkoztak a törvény- tervezetről. Érdemes a két számot léírni: ezeken a fóru­mokon 132 ember jelent meg, s javaslataik száma 167 volt. Elsősorban a jogászok »jeles­kedtek«, s mindegyik hozzá­szóló abból indult ki, hogy közéletünk demokratizmusa fejlődésének újabb bizonyíté­ka lesz az új törvény. A pana­szok, az észrevételek, a köz ér­dekében tett bejelentések nagy segítséget adnak a vagyonvé­delemhez és ahhoz, hogy a fel­színre kerüljenek, megszűnje­nek, a különböző visszás jelen­ségek. Ehhez természetesen a beje­lentők bátorítására van szük­ség. Hiszen többször éppen azért nem sikerül valamit idő­ben fölfedni, mert aki tud a visszásságról és a közérdekű bejelentést, panaszt megtehet­né, fél a »megtorlástól«. Ezért fektet nagy hangsúlyt a tör­vénytervezet a bejelentő vé­delmére — mindaddig, amíg ki nem derül, hogy a bejelentés alaptalan, rosszindulatú volt. Mert ilyen is előfordul, elég gyakran. Ezért nemcsak a be­jelentő, hanem o »sértett« vé­delmére is gondot kell fordí­tani. Hiszen a bevezetőben említett csaknem negyedmillió bejelentés, panasz, javaslat nem jelenti azt, hogy ennyien írtak levelet. Hallottunk már »notórius levelezőkről« is, akik fogalmazványaikkal egyik helyről a másikra mennek, ha nem megy a »hivatalban«, ak­kor a címzett a sajtó, a rádió vagy a televízió »illetékes pos­tafiókja« lesz. Azt le kell szögezni — és ez többször elhangzott a. megyé­ben rendezett viták során is —, hogy az igazságnak meg­felelő bejelentések számottevő segítséget nyújtanak a szocia­lista társadalmi viszonyok fej­lesztéséhez, nemzeti vagyo­nunk védelméhez, a társadal­mi tulajdon megszilárdításá­hoz, a közéleti tisztaság meg­tartásához. Ennek megfelelően jut a törvénytervezetben »fő­szerep« a bejelentőnek és a bejelentettnek. Gyakori eset, hogy ferdíté­sek vannak a közérdekűnek beadott jelentésben, s kiderül, hogy a célba vett személy va­lójában fölötte áll a gyanúsí­tásoknak. A meghurcolást ter­mészetesen meg kell előzni. De mi legyen a rosszindulatból és alaptalanul vádaskodóval? Sokat foglalkoztak a viták­ban részvevők ezzel is. El­hangzott egy ilyen vélemény is: a rosszhiszemű bejelentő ellen legalább szabálysértési eljárást kell indítani. Ez telje­sen jogos. Mert — ha mint ezt a tervezet egyik pontja rögzíti — a közérdekű bejelentéssel, illetve javaslattal élő személyt indokolt esetben elismerésben lehet részesíteni, akkor, »nem szabad megfeledkezni« a lehe­tőséggel visszaélőkről sem. Mészáros Attila Munkásmozgalmi ereklyék Fülekről Emlékplakett a hajdani sztrájkolóknak Pirossal nyomták a szlo­vák és magyar nyelvű meg­hívót, amelyet dr. Nagy Pál, a MÉSZÖV szövetségi titkára tett elém. A füleki zománc­edény- és fémárugyár hívta meg arra az ünnepségre, me­lyet az 1936-os bérsztrájk 40. évfordulója alkalmából ren­deztek. — Hogy kerül egy somogyi erre az ünnepségre? — 1935 és 1942 között ott dolgoztam a füleki Sflnx Mű­veknél, s a sztrájkban is részt vettem. Jó emlékek fűznek a gyárhoz; amikor Szlovákiában járok, mindig benézek. Hiva­talosan most hívtak meg elő­ször. Piros dobozt nyit ki, ben­ne bronzplakett: felül az öt­ágú csillag, alatta két, egy­másba simuló tenyér, és az, hogy 1936—1976: legalul a fü- leki vár képe. Emögött van a Vöröskő, amely négyven év­vel ezelőtt a sztrájkolok tá­borhelyéül szolgált. — Hatvan-hetvenen kapták meg az emlékplakettet. — A most Magyarországon élők közül hányán? — öten ... Köztük én meg a bátyám, aki Nagybátony- ban a vasútnál dolgozik. A külföldi vendégeknek Cseh­szlovákiát bemutató album­mal és a gyárban készült tál­cával kedveskedtek. A meghí­vón is olvasható: a füleki munkások sztrájkja a CSKP 55 éves harcának része. I kos elvtárs, a kommunista IVem mellékes melléktermékek A melléktermékeket és kü­lönféle hulladékanyagokat még ma is sok helyen »sze­métnek« tekintik, amitől va­lami módon szabadulni kell. S ha valaki azt kezdi bizony­gatni, hogy ebben a »szemét­ben« milliós tartalékok rejle­nek, elcsodálkozunk. Velem is ez történt a minap, mi­kor a memyei tsz elnöke a következő számítást elvégezte. — A mi idei, tervezett ku­koricatermésünk 700 vagon- nyi. Ez 20 millió forint ter­melési érték. Ha képesek vol­nánk 1300 hektáron az összes feukoricaszárat is betakarítani, ötmillió forint értékű takar­mányhoz jutnánk. Ez egymil­lió híján annyi, mint az évi műtrágyaköltségünk. Hogy ennek ellenére csak 75 vagonnyi kukoricaszárat tudnak hasznosítaná, annak az az oka: a jelenlegi betakarító gépeket úgy konstruálták, hogy minél gyorsabban, minél több szemet takarítsanak be. A melléktermékek hasznosítá­sa még a sokadrendű szem­pontok közt sem szerepelt. Van ugyan külön silózókom­bájn, de ez a már letarolt Még betűzni kell a szót: Cieehanów. Lengyelországi új testvérmegyénkről csupán annyit tudunk, amennyit a hétfőn érkezett küldöttség elmondott A varsói és az olsztyni vajdaság között el­terülő, 6400 négyzetkilométe­res terület küldöttei szívesen beszéltek arról, miként élnek a lengyel emberek. Zdzislaw Lucinski megyei első titkár — már somogyi látogatásuk első napján — részletes tá­jékoztatást adott Cieehanów múltjáról, jelenéről. És a négyórás eszmecserre végén megszületett a megállapodás: a jövő év elején egyeztetik és kidolgozzák az együttmű­ködési elképzeléseket, s a következő találkozáskor vég­legesítik. Lengyel vendégeink látoga­tóba érkeztek; életünkről hét­köznapjainkról, gazdaságunk fejlődéséről kívántak közvet­len tapasztalatokat szerezni. Ezért figyeltek m i nden szóra, amely e témakörökben el­hangzott a hivatalos tárgya­lásokon és a megye üzemei­ben, termelőszövetkezeteiben tett látogatásuk alkalmával a táj ékoz tatókon. Somogy fejlődéséről az épí­tőmunka hétköznapjairól sok szó esett a héten. Megkezdő­dött egy nagy beruházás épí­tése: a Balatont Kaposvárral összekötő vízvezeték haitszáz milliméter átmérőjű csöveinek lefektetése. A nyolcszázmillió forintos beruházás elkészülte után a második legnagyobb lesz az országban és csatlako­zik a legnagyobbhoz, a nyu­gat-balatoni regionális vízmű- rendszerhez. A vezeték 1981 után — az újabb fejlesztések feltételét alapozza meg Ka­posváron. Ahhoz ugyanis, hogy továbibépülhessen a vá­ros, beruházásokat valósítsa­nak meg az ipari üzemek, nem termelő beruházásokra — egyebek mellett vízvezeték építésére — is szükség van. A szakemberek azt mondják, hogy a víz már ma is az egyik legdrágább anyag. »Termelésének« költségeit to­vább növelik a szállítással kapcsolatos kiadások. Egyre kevésbé általános ugyanis, hogy ott lehet találni jó mi­nőségű vizet, ahol a legna­gyobb szükség van rá. Kapos­vár környékén 79 mélyfúrású kút biztosítja a megyeszék­hely ellátását. Többet azon­ban már hiába fúrnának, mert a szakembereknek az a véleményük, hogy ezzel ará­nyosan nem nőne a vízho­A Kaposvár és Balaton kö­zött épülő szállítóvezeték 52 kilométer hosszú lesz és — a terv szerint — 541 millió fo­rintba kerül. (A pénz többi részét vízkivételi művekre, tisztítótelepekre költik.) A két számot összevetve kiderül, hogy a vízvezetéképítés leg­alább olyan költség«, mint az útépítés, kilométere több mint tízmillió forintba kerül. A most véget ért hét hűvö­sen köszöntött ránk, s ez mind­járt azt is jelentette: nehe­zebb körülmények között kel­lett megoldani egy sor íel- I adatot. A legnagyobb figye­lem kétségkívül a földekén folyó munkáit kíséri: jövő évi kenyerünk függ attól, hogy időben és jó minőségben föld­be kerül-e a vetőmag. Az idei munka gyümölcsét is be kell még takarítani. Sokrétű feladat ez, amelyet jó szerve­zés nélkül nem lehet megol­dani. A hét elején a megyei operatív bizottság ülésén is azt hangsúlyozták: fegyelme­zettebb, szervezettebb mun­kával megvan a lehetőség arra, hogy november elsejéig elvégezzék a vetés nagy mun­káját. Szervezetten, fegyelmezet­ten megy a betakarítás is: a Kaposvári Cukorgyárban nemcsak pontosan érkeznek a nyersanyagszállítmányok, hanem jó minőségű a répa is. Az év közbeni munkát dicséri, hogy a gyárban az országos átlagnál mintegy másfél szá­zalékkal magasabb a répa cukortartalma. A tiszta, egészséges nyersanyag teszi le­hetővé, hogy — a szokottnál későbbi indulás ellenére — rekordokat döntsön meg a gyár: 260—270 vagon répát nyel el naponta az úsztató. Egyenletes, jó ütemű a ter­melés másutt is. Az év vége felé közeledve a vállalatok már azt számolgatják, hogy mit kell még jobban tenni — az ötéves terv első évében — a tervek valóra váltása érde­kében. Ami a földeken igaz, az igaz az üzemekben is: még jobb szervezéssel fegyelmezet­tebb munkával megvalósítha­tó, amit célul tűztünk ki. Dr. Kercza Imre táblákról a kukoricaszámak csak töredékét tudja fölszedni. A KITE kaposvári alköz­pontjának vezetője, Perge István szerint egyelőre nem jelentene megoldást, ha vala­mennyi gazdaság rendelkezne azzal az új géppel, afnelyik képes egy menetben a sze­met is és a szárat is betakarí­tani. (Ezzel még csak kísér­letek folynak a KITE nádud­vari központjában.) A leg­több gazdaságban ugyanis még a szembetakarítás üte­mét is a szállítókapacitás ha­tározza meg. A betakarított szárat egyszerűen nem volná­nak képesek elszállítani. Ugyanígy csak lehetőség a kukorica melléktermékeinek ipari hasznosítása. Az iparsze­rű kukoricatermesztési rend­szer (IKR) központjának la­boratóriumaiban folynak ugyan eredményes — sőt jö­vőre már nagyüzemi méretű — kísérletek, szélesebb körű alkalmazásuknak azonban elő­feltétele mezőgazdasági ter­melés magasabb színvonala. Könnyebben felszínre hoz­ható tartalékot jelentenek a cukorrépa melléktermékei. A legkorszerűbb gépek tervezői ugyan figyelmen kívül hagy­ták a melléktermékek hasz­nosítását, mégis több példa bizonyítja: a gépek megfe­lelő kiválasztásával és kap­csolásával hasznosítható az értékes tömegtakarmányt je­lentő répalevél és -fej. A somogyi jó péld_ák közé tartozik a hetesi tsz-é, ahol második éve használják már takarmányozásra a répafejet. Az idei gépvásárlások alkal­mával a gyorsaságnál is dön­tőbb szempontnak tekintet­ték a melléktermék-hasznosí­tást. Már a tervkészítésnél napi 250 mázsa friss zöldta­karmánnyal számoltak, a ré­pabetakarítás idejére. A kis- gyaláni tsz répalevél- és -fej- termése 100 mázsa hektáron­ként. Emellett a magas fe­hérjetartalmú szpjaszalmát is hasznosítják. E példákból kitűnik: a mel­léktermékek hasznosítása a mezőgazdaságban , ma még többnyire a gazdaságok veze­tőinek hozzáállásától függ. At­tól, hogy egy kézlegyintéssel elintézik-e a dolgot, vagy pe­dig a gépjesitési technológia adta — többnyire csak gyér — lehetőségeket kihasználva igyekeznek menteni a földe­ken maradt értékeket. ». F. Munkásmozgalmi jelentősé­gének megfelelően párt- és kormányküldöttség utazott Prágából Fülekre; az ünnep­ség előestéjén fáklyás felvo­nulás volt, másnap a sportpá­lya Közelében emléktáblát avattak, aztán kivonultunk a Vöröskőre, a negyven évvel ezelőtti sztrájktanyára. Régóta ismerem dr. Nagy Fáit, a MÉSZÖV párttitkárát; ott voltam, amikor megvá­lasztották a városi pártbizott­ság tagjának, a fegyelmi bi­zottság elnökének. Szavai nyomán egy eddig ismeretlen világba tekinthettem be. A munkásmozgalmi hagyomá­nyok nagyon erősek voltak a kilencgyermekes Nagy Lajos kőbányász családjában. Az édesapa az első világháború idején orosz hadifogságban élte át az októberi forradal­mat, látta és hallotta Lenint. A Magyar Tanácsköztársaság idején az előrenyomuló vö­röskatonák az ő falujukon, Csákányházán vonultak át. Az ő házukban szállásolták el a vörös század irodáját, ki­tették a vörös zászlót is a tetőre. Ezért aztán később az édesapját kitiltották a falu­ból, ellenőrzés alatt állt, s a kőbányában sem kapott mun­kát. Az egyszerű munkásem­ber hite, meggyőződése azon­ban megsokszorozódott: a gyermekeiben. ­— Szinte észrevétlenül kap­csolódtunk be a mozgalom­ba... Ott kezdődött, hogy a sarkon álltunk »őrségben« május elsején; jeleztünk, ha a kocsmáros behívta a csend­őrt egy féldecire, s a mun­kások a pirospántlikás bicik­liken elindulhattak Fülekre a felvonulásra... Aztán folyta­tódott azzal, hogy éjszaka a falakra festettük: Szavazz a i-esre! Ez volt a kommunista párt. No, keresték is a csend­őrök, ki tette. — És a sztrájk? — Mindig volt mozgolódás a gyárban, mert folyton le­szorították a normát. Velem is megesett, hogy harmincöt koronára számítottam, s csak húszat kaptam egy hétre. Azt mondta a mester, figyeltelek órával, s levettem a normát. Mindenkinél így volt ez... Akkor, - 1936-ban azt mondta egy délelőtt a szakszervezeti bizalmi, hogy szóljak ennek meg ennek az öt munkás­nak, s két órakor, műszak után legyünk a munkásott­honban. Megkérdeztem: mi­nek? Csak neked mondom — felelte —, megbeszéljük a sztrájkot. Lehettünk vagy ezerötszázan az udvaron. La­pért küldötte beszélt, aki Pozsonyból érkezett. Tízpon­tos volt a követelésünk: 20 százalékos béremelés, évi szabadság, a munkakörülmé­nyek javítása és egyéb. Óriá­si éljenzés fogadta, amikor mindenki fölnyújtotta a ke­zét a szavazáskor. Ekkor va­laki elkiáltotta magát: jönnek a csendőrök! Két autóval ér­keztek, elő a gumibotot, s püfölték a munkásokat. Én nem kaptam, a bátyám azon­ban igen; a végén az ablakon ugrott ki... Másnap a há­romezer ember elment a gyárkapuig, a mestereket, az előmunkásokat, a tanulókat, a _ tisztviselőket beengedték, mert így szólt a sztrájktör­vény. Amikor hatkor hosszút fújt a gyár, becsukódtak a kapuk. A tömeg maradt, s elkezdtük énekelni az lnter- nacionálét, majd kivonultunk a sportpályára. Ott aztán ki­hirdették, hogy' másnaptól a Vöröskőn folytatja a sztráj­kot.. Én amolyan sztrájkőr lettem,, tizenhat éves legény­ként ... A szakszervezet se­gélyt adott, de három hét után kiürült a kassza; a gyár is úgy tett mindennap, mint­ha ott valóban dolgoznának, s ez rossz hangulatot szült... A sztrájk vezetői aztán meg­egyeztek az igazgatóval.. Megkaptuk a fizetésünket a sztrájk idejére is, és azzal kecsegtettek, utána majd le­het beszélni a bérről. így csak fél sikerrel zárult a sztrájk, a politikai hatása mégis nagy volt. Dr. Nagy Pál bevonulásáig Füleken dolgozott. Aztán el­indult a frontra. Édesapja azt a tanácsot adta útrava- lóul: »Fiam, ha csak teheted, menj át az oroszokhoz, ren­des emberek/« így történt. Tolmácsként tevékenykedett, cikkeket írt, antifasiszta te­vékenységet folytatott, s 1948- ban indult haza. A választást rá bízták; Magyarországon volt a bátyja, ő is itt telepe­dett meg. Akkor kezdte és azóta is a szövetkezeti moz­galomban tevékenykedik. Ma ő a MÉSZÖV legrégebbi dol­gozója. Amikor a kollégái kérdezik, mindig szívesen föl­idézi a régi időket. Az asztalán Lenin mellszobor, a falon egy zo­mánckép Iljicsről. Leveszi a falról, s mutatja: — Sokat fejlődött a haj­dani gyár, ma hétezren dol­goznak ott. Én a bádogos­műhelyben voltam gépmun­kás. Ezt a portrét ott készí­tették nekem. Lajos Géza Új gépek a nagymalomban Kaposváron októberben megkezdődött a nagymalom korsze­rűsítése. A régi felvonók helyett pneumatikus elszívókat, az 1918 óta üzemelő G;: : hengerek helyett új rendszerű DH* hengereket állítanak be. Képünkön: három daratisztító gép szerelését végzik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents