Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-22 / 250. szám
Ciechanówi vendégeink harmadik napja (Folytatás az 1. oldalról) csaknem kétszáz kommunista életéről, a pártszervezetek, illetve a pártbizottság munkájáról. Nagy érdeklődéssel hallgatták testvérmegyénk küldöttei azt a tömör történelmi áttekintést, amelyet Bernáth Ferenc, a szövetkezet elnöke adott a hat szövetkezetből egyesült Kapos völgye Tsz- ről. A gazdaságot jellemző beszédes adatok jegyzetfüzetbe kerültek: az egyesüléskor 66 millió, ma 160 millió forintos vagyona van a nagyüzemnek; tavaly 103 millió forint termelési értéket állítottak elő, két és félszer annyit, mint az egyesülés előtt... — és lehetne sorolni hosszan. A két rövid tájékoztató valóban csak az ismerkedés első lépését jelentette, az igazi eszmecsere az ezt követő üzemlátogatáson bontakozott ki. Először a lucernalisztkészí- tő üzemet tekintették meg. Elismeréssel szóltak az ott látott technológiáról, érdeklődtek a betakarítás gépei felől, s — mint általában délután i többször — itt is szóba került a gazdaságosság, az önköltség alakulása. Nem kisebb érdeklődéssel tanulmányozták a szövetkezet szárítóüzemét, ahol valóban »-nagyüzemet« láthattak, mert javában folyik a szövetkezetben a kukorica A mész és a homok téglává préselődik Nagy érdeklődést váltott ki állománya. betakarítása. Mégis, talán — ha rangsorolni lehet — a legnagyobb érdeklődés a gazdaság sertéskombinátjában tett látogatást kísérte. Kordé Sándor telepvezető fogadta és kalauzolta végig a vendégeket. A szó szoros A nagyberki szövetkezet lucernalisztkészítő üzemében. Tanuló nélkül maradt SOO kisiparos Országosan szükség lenne a t most megkezdte a felkészülést kisiparosság létszámának növelésére, ezen belül is elsősorban azokéra, akik közvetlenül a lakosság számára nyújtanak szolgáltatásokat. Ezzel szemben számuk egyre csökken, s az utánpótlás továbbra is erősen akadozik. A KIOSZ- nál elkészítették az idei tanulófelvételek mérlegét, amelyből kitűnik, hogy 793 kisiparos — szándéka ellenére — nem jutott tanulóhoz. 1976 őszén 42 szakmában összesen csak 1354 fiatal kezdte meg kisiparosnál a tanulást. Közülük 416 leány, a fölvettek összlétszámúnak 30,8 százaléka. Az elsőéves tanulók közül 142- en középiskolát végeztek. A legtöbb elsőéves a szobafestő és mázoló szakmában van — számuk összesen 237 —, kielégítő — 178 — a létszám a kőműveseknél is. A lányok közül 207-en a női fodrász, 144-en a női szabó szakmát tanulják. Egyáltalán nem volt jelentkező 38 szakmában: az idén tanuló nélkül maradtak például az ötvös, a csónakkészítő, a bognár, a tetőfedő, a galvanizáló és a késes-köszörűs mesterek. További 20 szakmában (kovács, mechanikai műszerész, könyvkötő, órás, cipész stb.) a jelentkezők száma országosan sem érte el a tizet. A kisiparosság — mely a múlt évben összesen 11 milliárd forint termelési értéket produkált, s ebből 9 milliár- dot a lakosságnak nyújtott szolgáltatások útján — az idei tapasz Lala tok alapján már a következő szakoktatási évre. A körzeti csoportoknál, illetve a fővárosban a szakosztályoknál és a külső kerületi csoportoknál e hó 25-ig kell bejelenteniük, hogy 1977—78- ra hány tanulót igényelnek. a sertéskombinát Ka—hybértelmében záporoztak az itt tenyésztett Ka—hyb fajtára, a tartásra, a takarmányozásra, az eredményességre vonatkozó kérdések. Megtekintették a tenyészállományt, a fiaztatót, az elő- és utónevedét; szinte a tenyésztés és ' tartás egész folyamatát végigkísérték. A kombinátban tett látogatása után egy kis kitérőt jelentett a gazdaság szőlőjének a megtekintése, ám a beszéd fonala ismét visszakanyarodott a sertéságazathoz. — Nagyon sok figyelemre méltót megtudtunk a szövetkezetről — mondta Antoni Korczynski, a mezőgazdasági fejlesztési központ Ciechanów megyei igazgatója —, de talán legjobban a Ka—hyb érdekel minket. A beszélgetés során a ciechanówi vendégeink élénken érdeklődtek afelől, hogy miként lehet fölvenni a kapcsolatot a Ka—hyb vállalkozással, miként lehetne hozzájutni a náluk még nem ismert, de igen jó hírű tenyészanyaghoz. És érthető, hogy a témával kapcsolatban részletesen igyekeztek tájékozódni a nagyberki szövetkezet tapasztalatairól. Az elmélyült szakmai beszélgetést egy kis borkóstoló oldotta fel, Pónusz Lajos főkertész »mutatta be« a ven- I dégeknek a nagyüzemben termelt, különböző fajtájú és I évjáratú borokat. Ám a szó ismét csak visszakanyarodott a gazdasághoz. Testvérmegyénk követei a vendéglátó házigazdákkal és a megyei vezetőkkel hosszan beszélgettek tegnap este a szövetkezet gazdálkodásáról, terveiről, s különösen melegen, részletesen érdeklődtek az itt dolgozók élet- és munkakörülményeiről, szociális, kulturális helyzetükről. Nincs agyag, más technológiát kerestek A jövő nyáron termel az új gyár — Pontosan, jól dolgoznak a társvállalkozók A jövő év közepén termelni kezd a barcsi mészho- moktógla-gyár. Termékei csak nálunk, Dél-Dunántúlon számítanak újdonságnak: az agyagban szegény homokos területeken régóta ismerik már, és szívesen vásárolják az e technológiával készült falazóanyagot. A 75 millió forintos költséggel épülő gyár termékei különösen jó minőségű homokból készülnek: a »szállító-* a Dráva lesz. Üj uszályt épített a gyár miatt a nagyközség költségvetési üzeme a Drávára. A hajópark kapacitásának növelését 1,8 millió forinttal támogatta a Somogy —Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat is. Újabb másfél millió forintért pedig osztályozót építettek a folyóparton. A másik nyersanyag — a mészkő — Bereimendről érkezik majd speciális szállító- kocsikban. Ebből a két alapanyagból — homokból és mészből — készít nagy nyomás alatt az égetett téglánál is keményebb falazóanyagot az új gyár. Ha üzemszerű körülmények között termel, évente 25.4 millió kisméretű tégla kerül ki innen. Ennek 32—35 millió forint az értéke. Ezek az adatok azt is bizonyítják, hogy a megye nagy téglagyárai közé tartozik majd a barcsi: olyan üzem lesz, amelyik alapvetően meghatározza a térségben az ellátást. Szót ejteni róla azonban nemcsak ezért érdemes: a technológia itt alapvetően különbözik majd attól, amit a téglagyárban megszokott a látogató. A kép — mondják a szakemberek — inkább hasonlít majd egy vegyi üzemhez, mint a — forró kemencék miatt mindig izzasztó — nehéz fizikai munkát jelentő téglagyárhoz. Barcson, a Drává-parton szépen formálódik már az új gyár képe. Valamennyi technológiai csarnok áll, és a napokban megérkeztek a berendezések szerelését irányító lengyel szakemberek is. Részt vesznek a szerelésben a termelés majdani irányítói. Egyikük vegyészmérnök, másik kettő közülük Pécsen végzett a műszaki főiskolán, egy pedig gépésztechnikus. Mindannyian fiatalok, és egyiküknek sincs hosszú 'téglagyári tapasztalata. Ez azonban — hallottam többször is — nem hátrány, hiszen merőben másként kell majd dolgozni, mint a hagyományos gyárakban. Amikor munkásokat keresnek az új barcsi üzembe, nem a fizikai erőt veszik elsődlegesnek a felvételnél. A nehéz munkát ugyanis a gépek végzik. Az emberre az a feladgt vár, hogy figyelje, irányítsa a technológiai folyamatot, és csak akkor avatkozzon be, ha a gép »önmagától« nem tudja eldönteni, mi a következő művelet. Szakemberek egybehangzó véleménye szerint jó ütemben készül a gyár. Igaz, a tervezés, az engedélyezés és a kivitelező keresése sokáig elhúzódott. Még meg sem kezdődött az építkezés akkor, amikor az eredeti tervek szerint már termelnie kellett volna az új üzemnek. Fővállalkozó nem akadt erre a — nagyságrendjét tekintve — nem túl nagy beruházásra. Társvállalkozók segítségével a Somogy —Zala megyei Tégla- és Cse- népdpari Vállalat maga építi a gyárát. A határidőket szinte órányi pontossággal tartották a társvállalkozók: a Dél-dunántúli Vízügyi és Közműépítő Vállalatot precíz munkájáért dicsérik, a barcsi TÖVÁL-t pedig korrektségéért. Ezenkívül a Láng Gépgyár dolgozói szerelték össze a kazánházat. A technológiai gépek szerelésében a Könnyűipari Szerelő Vállalat szakemberei is részt vesznek. Az összehangolt, jó munka a biztosítéka annak, hogy a jövő nyáron megkezdődhet a termelés. A gyár feladata elsősorban az lesz, hogy Dál-Somogy igényét kielégítse. Ezen a területen ugyanis jelenleg nincs gyár, illetve működik egy Nagyatádon. Ez azonban valamikor a századfordulón épült, felszerelése, technológiája rendkívül elavult, s termelése nem fedezi a mai igényeket. Jövőjét pedig a kimerülőfélben lévő agyagbánya határozza meg. A téglának tehát van helye. Megismertetni azonban ezután kell az emberekkel, s ebben jelentős szerepet vállal a barcsi nagyközségi tanács. A mészih o rrvoktégl a - gy ár e gy kicsit az új technológia propagandistája is lesz. Égető- kemencéket oda érdemes telepíteni, ahol van elég agyag. A kutatófúrások azt mutatják, hogy Somogy agyagban szegény, a megye déli részén — a homokháton — pedig hiányzik ez az alapanyag. Éppen ezért kell olyan technológiát keresni, amelyik a homokot felhasználja. A Lengyelországban — nyugatnémet licenc alapján — készült technológia pedig minden olyan homokot hasznosítani tud a téglagyártáshoz, amely alkalmas malterkészítésre, vakolásra. „ Dr. Kercza Imre A ma és a jövő emberét is szolgálják Zamárdiban, a tanácsház szomszédságában szerényen húzódik meg egy kis hivatal: a MÉM erdőrendezőségének felügyelősége. Siófoktól Sávolyig, Vesétől Törökkop- pányig sok tízezer hektárnyi területet borít erdő Somogybán. A megye északi területén az állami meg a tsz- erdők telepítése, felújítása és gondozásuk felügyelete tartozik a hatáskörükbe. — Annak tervezése és ösz- szehangolása a feladatuk, hogy a kitermelt erdők helyére mikor, mi kerül. Amint az is, hogy gondoljunk a késői utódokra. Ha nem ezt tennénk, jóvátehetetlen kár keletkeznek az erdőgazdálkodásban. Területünkön egy év alatt csaknem hatmillió forint értékű telepítést végeztettünk, az erdők felújítására fordított összeg pedig meghaladja a hétmillió forintot. E számadatok is tükrözik munkánkat — mondta Zsirai Pál erdőmémök, aki hét felügyelői körzet munkáját irányítja Zamárdibób Érdeklődésünkre elmondta, hogy jelenleg Somogybabod, Tapsony, Pusztakovácsi meg Balatonszabadi térségében folyik nagyobb mérvű telepítés. Nagybajomnál a felújítási munka számottevő. Sajnos a rendkívül száraz nyár sem ennek, sem annak nem kedvezett. A helyzet mégis biztató. Az új csemeték várhatóan annyira megerősödnek, hogy dacolni tudnak majd a téli fagyokkal, amelyek a Egy BE VIC-vizsgáló t nyomán A takarékossági tervekről VÁLLALATAINKNÁL állandóan napirenden levő téma a takarékosság. Nincs a népgazdaságnak olyan területe, ahol ne a »többet—olcsóbban« elv megvalósítására törekednének. 1975-ben minden vállalatnak külön takarékos- sági tervet kellett készítenie, de az idén ez már a terv részét képezte. A Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóságának Somogy megyei Hivatala a megye öt iparvállalatának és ktsz-ének, valamint hat kereskedelmi , és vendéglátó vállalatnak, illetve áfész- nek a takarékossági intézkedési tervét vizsgálta meg, és természetesen azt, hogy mi valósult meg a tervekből. A takarékossági tervkészítési kötelezettség következtében javult a vállalatoknál a takarékossági szemlélet. Melyek azok a területek, ahol a legnagyobb szükség van a takarékosságra? Ilyen az anyag- gazdálkodás szigorítása, a technológiai anyagnormák módosítása, az állóeszközök kihasználása, az üzem- és munkaszervezés, a szállítási, tárolási veszteség csökkentése, az energiatakarékosság. A tervek vizsgálatakor kiderült, hogy az egyik leggyakoribb hiba a komplex szemléletmód hiánya. A vállalatok egy részénél ugyanis az anyag- és energiamegtakarításon kívül az egyéb takarékos- sági lehetőségeket föl se mérték, a takarékossági tevékenység csupán erre a kis területre korlátozódik. A tervek gyakran általánosak, tulajdonképpen semmi nem derül ki belőlük. Ha konkrét tényeket sorolnak fel, akkor sincs felelőse az egyes területeknek, nincsenek határidők, és nem törődnek a végrehajtás ellenőrzésével sem. Arról nem is szólva, hogy a takarékosságot néhány vezető úgy értelmezte: meg kell szüntetni az eddigi lazaságokat, és mérsékelni kell a pazarlást. Ez önmagában természetesen nem takarékossá«. Somodi Józseftől, a megyei hivatal ipari osztályvezetőjétől néhány példa iránt érdeklődtünk. — Az egyik legkitűnőbb terv a Kefe- és Műanyagipari Vállalaté, ök tényleg mindenre gondoltak. A tervnek azonban van egy nem éppen elhanyagolható szépséghibája: megalapozatlan. Már az első félév során kiderült, hogy nem tudják megvalósítani. Kitűnő tervet készített a marcali áfész. Itt minden területnek felelőse van, és azok, akik a legtöbbet tettek a takarékosság érdekében, jutalmat is kaptak a múlt évben. Egy másik példa a Kaposvári Bútoripari Vállalaté, ahol _ elhatározták, hogy lerövidítik a technológiai útvonalat; így munkaerő-megtakarítást értek el, és a munkások egy részét más területen foglalkoztathatják. Az iparvállalatoknál általában a takarékosság egyúttal többlettermelést is jelentett, igyekeztek a hulladékot csökkenteni és a jobb technológiai megoldásokat keresni. Ezek a példák részben pozitívak, de általában nem ilyen kedvező a helyzet. Azok az összegek, melyeknek megtakarítását a vállalatok elhatározták, a valóságban nem léteznek. Az országban vizsgált vállalatoknak körülbelül 37 százalékára mondható el, hogy a tervekben leírtak megalapozottak. A vállalatok negyedrésze olyan tervet készített, amely nélkülöz minden realitást. Egyszerűen »muszájnak« fogták fel a dolgot, és valójában alig törődtek valamit azzal, hogy csökkennek-e a költségek, javul-e a gépkihasználás. A MUNKASZERVEZÉSBEN rejlő lehetőségeket is figyelmen kívül hagyták. Így azután természetes, hogy a minden előzetes felmérés nélkül készített tervek soha nem valósíthatók meg, és előrelépni sem lehet. Pedig nem kell bizonygatni, hogy a jobb munka, a nagyobb eredmény nem mindig új beruházások révén érhető el, hanem okosabb, ta karékosabb gazdálkodással. D. T. zsenge fácskákat próbára teszik. Az utóbbi évékben új feladatkört is kapott az erdészet. A kor követelménye lett az úgynevezett parkerdő. A városok, az üdülőhelyek környékén meg kell nyitni az arra alkalmas erdőket a pihenni akarók, az üdülők, a jó levegőre vágyók előtt. A zamárdi erdőfelügyelőség számára sajátos helyzetet teremt a Balaton. Elsőként Balaton- földváron (a földvári tetőn, a benzinkút közelében) sikerült kialakítani egy festői fekvésű, remek kilátást biztosító erdei parkot. A hazai és a külföldi turisták ezrei a megmondhatói, hogy az első kísérlet mennyire bevált. A földvári példa nyomán a továbbiakban Balatonbogláron, Fonyódon meg Balatonszent- györgy határában létesülnek majd hasonlók. Ezek kialakításánál a felügyelőség mindenütt figyelembe veszi az autós turisztika rohamos fejlődését, és az ezzel kapcsolatos igényeket. Ahol csak lehet, pihenők teszik »komfortossá« a balatoni parkerdőket. Az országos, ezen belül a megyei fásítási program azonban nemcsak az erdőkre gondol. Benne szerepel a városok, a községek belterületi fásítása is. A felügyelőség az idén Balatonföldváron, Bala- tomlellén meg Fonyódon tett e téren jelentős lépéseket. A fásítási terv gondol az újonnan létesülő (vagy már meglévő) tsz-majorokra is. A jelenlegi, legtöbbször kopár pusztaságot néhány év múltán szépen sarjadó fás, ligetes részek váltják fel. 1976-ban Észak- Somogyban huszonkét major fásítása fejeződött be. A felsoroltak is mutatják, hogy a zamárdi erdőfelügyelőség milyen szerteágazó munkát végez. Az itt dolgozó erdőmémökök, technikusok, erdész szakemberek a jelen emberét, de a jövőt is szolgálják. K. S. V
