Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-21 / 249. szám

Közművelődés és felnőttoktatás

X Latinca Sándor Megyei Művelődési Központ évek óta üzemi szakbizottságot működtet. Feladata a munkásművelődés segítése. A bizottság tegnap tartott ülése pezsgésről győzött meg: a közművelődésben komoly gondot fordítanak a felnőttoktatás javítására. A rádió és a televízió Mindenki iskoláját, a dolgozók általános iskoláját megújult erővel, friss módszerekkel támogatják a művelődési intézmények, a szakemberek.

Az ÉDOSZ Művelődési Otthonban tartott szakbizottsági ülésen Kiss László, a városi tanács művelődésügyi osztásának közművelődési felügyelője tájékoztatójában elmondta, hogy a megyeszékhelyen a DÉLVIÉP példásan segíti harminc éven aluli dolgozói' nak általános iskolai tanulmányait. A vállalat az oktatási napokon háromórás munka- kedvezményt biztosít a tanuló dolgozóiknak. A munkahely vásárolta meg a Mindenki iskolája tankönyveit is. A DÉLVIÉP-nél a harminc éven aluli, nyolc általánost nem végzett dolgozók száma hetven. 1976/77-ben hatvanan végzik el a nyolc osztályt! S nemcsak a kedvezmény ösztönzi a dolgozókat a tanulásra, hanem az a kilátás is, hogy az általános iskolai bizonyítványt szerzőknek szakmunkástan] olyamokat indítanak.

Hallottunk arról is, hogy I hanem három általános iskoszíwel segítik a Kefe- és Mű anyagipari Vállalatnál a felnőttoktatást a Bartók utcai iskola pedagógusai.

Meglepett ellenben: a

VBKM Kaposvári Villamossági Gyárában olyan szűkösek a technikai feltételek, hogy nem tudják segíteni a felnőttoktatást a Mindenki iskolája rádió- és tévé-műsorainak bemutatásával. A szemléltetés fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Helyesen ismerték föl ezt a Tóth Lajos Általános Iskolában, ahol az élelmiszeripari üzemekben dolgozók oktatását segítve lehetővé tették a szaktantermekben folyó bemutató foglalkozásokat, kísérleteket.

Kaposváron a legfrissebb adatok szerint kétszáztizenhárom példányban fogyott el a Mindenki iskolája című segédtankönyv. Ebből ötvenet, a DÉLVIÉP vásárolt meg. Az ÉDOSZ és a Latinca Sándor Megyei Művelődési _Központ felhívással fordul ‘azokhoz, akik e kötetet megvásárolták, hogy a területileg legközelebbi művelődési intézményben jelenkezzenek, mivel ezekben megszervezik a konzultációkat is. A két művelődési intéz- ményt konzultációs központnak nevezték ki. Az ÉDOSZ- ban nemcsak a technikai se- l gédletekről gondoskodnak,

Iával együttműködve biztosítják, hogy a legkiválóbb pedagógusok foglalkozzanak a tanuló felnőttekkel. (A megyében másutt is megkezdték a konzultációs központok kialakítását: Nagyatádon a

konzervgyárban. Siófokon és Marcaliban a művelődési házban. várják az érdeklődést.)

Nem véletlenül tartották az ÉDOSZ Művelődési Otthonban a szakbizottsági ülést. A Mindenki Iskolája, a felnőttoktatás támogatásával eddig példát mutatott az intézmény. De arról is szó volt a tanácskozáson, hogy milyen új lehetőségek nyílnak a szakszervezeti művelődési házban a közművelődés ki-, terjesztésére. Eddig csak a könyvtár látott el területi feladatokat, a jövőben az egész intézmény e szerint fog dolgozni. A művelődési ház bővítéséről Werstroch János igazgató tájékoztatott.

Százötven négyzetméterrel bővül az intézmény, elsősorban a klubéletet kívánják kibontakoztatni. Nyugdíjas- és nőklub alakul, kerámiaszakkört indítanak, helyet adnak az amatőr képzőművészek szakkörének, a szabad idő hasznos eltöltésében segítik a fiatalokat, az alsó tagozatos iskolásakat és a dolgozó felnőtteket.

II. B.

Pásztorfaragások

Gyufatartó. Buzsáki faragás (193C).

Ifjúsági parlamentek

Fiatalok a B műszakiul

Több helyen is gondot okoz az ifjúsági parlamentek rendezőinek a megfelelő nagyságú terem hiánya, hiszen enél- kül nem tudják egyszerre meghívni az összes érdekeltet. Hogyan lehet mégis valamennyi fiatalhoz szólni, valamennyi fiatal problémáját megoldani? — erre az utóbbi napokban több ötletes választ kaptunk. A Kaposvári Tanítóképző Főiskolán például az ipari televíziós rendszer kínálta lehetőségeket használták fel: képmagnóra vették a beszámolót és a vitát, így bárki tanúja lehet az eseményeknek. A kaposvári textil- művekben — ahol' az 1500 dolgozóból hétszáz 30 éven aluli — műszakonként rendezték az ifjúsági parlamentet.

Tegnap délután a Pamutfo- nó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának földszinti nagyterme a B műszakos fiatalok, az egyik emeleti helyisége pedig a »nappalosok« ifjúsági parlamentjének adott otthont. A B műszakos fonólányok rendezvényeire látogattunk el, ahol megjelent Nádaslaki István, a KISZ kb agitációs és

is a tanulási lehetőségről beszélt. Saját példáját említette. s egyben társai nevében is megköszönte, hogy a munka mellett lehetőségük nyílt az általános iskola elvégzésére is.

Varga Mária elmondta: csak néhány hónapja került a gyárba ipari tanulóként. Hogy sikerült beilleszkednie a közösségbe, azt munkatársainak, a szocialista brigádok tagjainak köszönheti, hiszen az első percektől mellette álltak. — Kivétel nélkül mindenütt szükség van a kollégák összefogására, segítésére — ez fogalmazódott meg akkor, amikor a miskolci lányokról esett szó. Ismeretes, hogy a kaposvári gyár munkaerőgondokkal küszköd, így a miskolci gyárból irányítanak Kaposvárra fonólányokat. — Az idegen környezet megismerése, az új gépeken való munka begyakorlása Segítség nélkül nem megy — hallottuk több felszólalásban is.

Mezei Erzsébet a KISZ- alapszervezetük munkájáról szólt, a KISZ-tagok aktivitápropagandaosztályának veze- sáról. Elmondta: náluk nem tőhelyettese is.

Zsúfolásig megtelt a terem.

Mintegy száz fiatal jött el, s ott voltak az idősebb munkatársak és a vezetők is. Veres Zoltán gyárrészlegvezető beszámolójában az első ifjúsági parlament óta eltelt időszak tapasztalatairól, az akkori javaslatok megvalósulásáról szólt. Többek között elmondta:

— A gyárunkban dolgozó fiataloknak rendkívül nagy szerepük volt abban, hogy termelési eredményeink javultak, hogy 1974-ben és 1975-ben is megkaptuk az élüzem címet. Ide kell sorolnunk a pártunk XX. kong- re-.szusa és hazánk felszaba- lulásá-ak 30. évfordulója iszteletére rendezett munkaversenyen elnyert bronz- és ezüstplakettet is. Mi számítunk a fiatalok munkájára, épp ezért nem feledkezünk meg róluk. E két év alatt tíz fiatal kapta meg A könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést és hatvanegyen a Kiváló dolgozó érmet. Segítjük a fiatalok továbbtanulári szándékát. Az előző ifjúsági parlament óta harminchétén végezték el az általános iskolát, s tizenheten szereztek fonószakmunkás-Bízonyít- ványt. Ma tizenhárom iskolában 109 fiatal tanul,

László Júlia ke rész tors ózó

okoz gondot a kommunista műszakok megszervezése,

mert a fiatalok mindig lelkesen jelentkeznek. Ahogy Mi- halics István, az üzemi párt- bizottság titkára fogalmazott: szükség lesz Mezei Erzsi és társai munkájára, hiszen kijelölték már a gyárt körülvevő park területét, s a munkáknál várják a. fiatalokat is.

Szó volt a munkaszervezésről, és arról, hogy az anyag- ellátás nem megy mindig simán. S bizony másutt is vannak még problémák. Orvoslásuk azonban — mint a gyár vezetői elmondták — már nem várat magára sokáig. '

A textilművekben a tegnap tartottakkal lezárult az ifjúsági parlamentek sora. Hogy a fiatalok felelősséggel szóltak minden gondjukról, azt a jegyzőkönyvek is bizonyítják. Hogy ezek a gondok megoldódnak-e, csak később adhatunk választ.

Negyven fiatalra még további munka is vár: ők a Pamutfonó-ipari Vállalat ifjúsági parlamentjén mondják el majd a kaposváriak véleményét, kéréseit.

N. J.

»A népművészet alapvető vonása, hogy sohasem öncélú. A díszített tárgyak, eszközök, melyek a népművészet sajátos jegyeit hordozzák, hasznos eszközei a mindennapi életnek« — írja Magyar pásztor]aragások című könyvének bevezetőjében Manga János.

Így van ez minden népművészeti ágnál: használati célból készültek a szőttesek, a faragások, a fazekasok edényei, a kékfestővásznak. A termékek pedig tükrözték készítőjük életformáját, gondolkodásmódját, a társadalomban elfoglalt helyét. A saját célra faragott eszközt az ember igyekezett széppé tenni, s mert legtöbbször ideje is volt a pásztornak, hát gazdagon díszített. Az állatokat legeltető, a parasztságon belül is külön csoportot alkotó pásztorok művészete önálló helyet foglalt el a népművészetben : pásztorművészet néven tartjuk számon. Kialakulása egyidős a legeltető állattartással. fejlődése, a díszítőtechnikák módja vidékenként más és más.

Manga János könyvében — amely már a második kiadást érte meg a Corvina Kiadó Magyar népművészet című sorozatában — alaposan elemzi a pásztorművészet kialakulásának hátterét. Vidékenként foglalkozik az életformával, a dunántúli, az alföldi pásztorok eltérő legeltetési, gazdasági szokásaival.

Könyvében sok sző esik a pásztormű vészét egyik fellegváráról, Somogyról. Milyen volt a somogyi kanász? Idézi Baksay Sándort, aki a múlt században írt róla: »...háta közepéig sem érő gallértalan ingével, száz redőbe szedett hosszú rojtos, rövid gatyájával, telckes bocskorával, közepén kétjelé választott, részben hátra szabadon omló, jü- le mellett csimbókba kötött fekete hajával, hetvenkedé- seivel és káromkodásával: ez volt a kanász. Némelyik kinövi magát királlyá, melynek szava parancsszámba megy Siófoktól Drávafokig a ka- násztársadalomban.«

A múlt századi író kétségtelenül romantikusra festi az

állatot terelgető embert, az azonban tény — Manga János. is kiemeli könyvében —, hogy a parasztok között megkülönböztető helyen áll a pásztor, a kanász, a csikós és a gulyás. Úgynevezett szabad életében azonban nagyon is kiszolgáltatott volt, önellátásra kellett berendezkednie.

A balta sokáig tiltott eszköz volt, azonban mindenki használta. Hermann Ottó így ír a híres somogyi fegyverről : »Különösen a somogyi kanászság roppant rátartás erre a fegyverre, melyet minden tilalom ellenére tartogat, dugdos ... szépérzékének

szüleményeivel, ember- és állatalakokkal színeit beborítja ...«

A szerző részletesen elemzi a díszítőtechnika fejlődését. Kezdetben a mértani minták, a legrégebbről megmaradt székely kapukhoz hasonló ékítményeket használtak a faragók. Később terjedt el a virágminta — amelynek variációs lehetőségei szinte ki- merítheteílenek, majd emberek, sőt különböző jelenetek tűntek fel a botokon, baltákon, csontkürtökön, poharakon, szaruból készült óraláncokon.

Tóth Mihály somogyi faragó azt mondja, hogy a virágokat részben a természetből veszi mintának, másrészt kitalálja. A pásztorművészetnek számtalan változata létezik.

Keletkezési forrása az életforma változásával természetesen egyre kevesebb lesz. (A könyv egyébként szól a híres faragók életéről, felsorolja, kik dolgoznak még közülük.) A művészet legjellemzőbb vonásait, legértékesebb darabjait még a múzeumok őrzik. A jól szerkesztett könyv, a legszebb alkotások színes fotóival illusztrálva mindenki számára közelhozza a népművészetnek ezt a jelentős ágát.

S. M.

A hazai bor íze

Sokan félöles kúpokra so- magamat vigasztaló szándék szedni. De még az egy tájon ványodott sírokban nyug- idézteti fel a mában a teg- termő magángazdaságok ese- szanak már azok közül, napot, a szüret idejét. A ré- tében is változó az időpont, akikkel valaha végigéltem a giek fényképen sokszorost- Tudom: a dombra sorjázó szüretet. A szőlőtőkék közt tott arcát nézegetve, azon ‘ lovas kocsik szinte egész úszó tarka szoknyák látvá- gondolkodom: nélkülük mi- hónapon át, mindennap ott

nya, a pincékben pirkadásig lyen volt ez a mostani szü- zötyögtek házunk előtt, port dolgozó férfiak magánya, a rét. És egyáltalán: rejteget-e verve szőlőillattal úsztatták must csípős-édes íze ünne- még a szüret ünnepi idillt? be az utcát, pék titokzatos csodálatává ^ szőlő történelme a jég- Esők jöttek, az alacsonyan kezeseden emlékeimben. Ha korszak után kezdődik, járó ködök félrebillentették néha jelenem közelében is Ugyanis innen számítjuk őse a dombhátat az értelmetlen- érezhetem azokat a napó- honfoglalását, amely helyileg nek é$ haszmtalannak tetsző

kát, nem tudom megmonda- Z%ÍTéTteZtő T ÍZü csu*asz tőkéktó1 ide9en lett

m: mi gyerekek m-ert búj- k^úrZZk már’ 6000 évvel a kert Foszlik most « úszkáltunk oly nagy örömmel a KuuurnepeK. mar ttuuu evvel

szakadékony-tenyeres szőlő- ezelott termesztették. Később °zunak ígért halhatatlansaga. levelek mögött, miért lestük átszármazott Európába, fő- Ezért szeretném, ha mindkifogyhatatlan ámulattal a ként római, arab és föníciai nyájunknak lenne egy múltközvetítéssel. Nálunk például ból átmentett ősze, ha a rómaiak honosították meg. mindannyian tudnánk, mekMai szőlőtermelő vidékeink _. , -u

.

..... , . . . , , kora faradságot költ el évközül a legismertebbek az

alföldi, a mátraalji, a toka >- hegyaljai. a Balaton melléki, az egri, a Villány-silósi.

A keresés aligha lenne tűk igy; illetve fel-félboly- eredményes, ha megállapíta- tett pohár; ha az ő októbe- duló kacagással, mintegy ™arr\ ,™J>ra pontosan, mikor rüket is fölidézné egyszer- - kfzd6dik ® szoloszedes. Az egyszer a hazai bor iz

alföldi futohomok borbokarók derekán göndörödő ci- kornyás indákat. Talán a nevetgélő szüretr.lők hangjából pillanatra kicsendülő fojtott szomorúság okozta, talán más ...

SeHem is: a széVárta. szőlővel elvérző őszt búcsúztatröl évre a szőlősgazda, a kötözéstől a szüreten át a must er'esztéséig. S jó lenne, ha értük, a régiekért is ürülne a vasárnapi asztalra

hadicselként: hátha nem múlik el; hosszabb lesz idén, mint sejtenénk.

az ------ a csomagban küldött, piacon

g

yoit altalaban szeptember vásárolt dús szőlőgerezd, középén, a tokaji fürtöket Bizonyara ez a másokat- október vége felé kezdik Kelemen Lajos

Régiségek megmentése

Sok gondot, fáradságos munkát kell rááldozni, amíg a földből, esetleg egy sírból előkerült régészeti lelet eljut a múzeumok polcaira. Múzeumlátogatás közben kevesen gondolnak arra, hogy a tetszetős külsejű régészeti, kultúrtörténeti tárgyak az évezredek vagy évszázadok során mennyire megrongálódtak. Hatottak rá a földben eltöltött idő alatt a közeg aktív alkotórészei: a baktériumok;

sók, savak és a talaj különböző átalakulási folyamatai. Ezek hatására a fémek korrodálódtak.

A restaurálás munkája már a lelet megtalálásakor elkezdődik. A terepen kell »elsősegélyt« nyújtani a leletnek, hogy a levegőre kerülve, ne menjen még jobban tönkre. A talajban oldott szilikátok, nehézfémsók, szulfátok, foszfátok a levegővel érintkezve kikövesednek, vastag réteget képezve a fémlelet felületén. Az ásatás helyéről azután a leletek a műhelybe kerülnek, ahol folytatódik a finomabb munka.

A fémtárgyak felületét általában egyenletes korróziós réteg borítja. Vastárgyakon gyakori a kristályközi korrózió is, ami szerkezetének a lazulását okozza. A régészeti tárgyakon levő különböző színű korróziós terméket patinának nevezik, amelyről a hozzá nem értő azt hiszi, hogy régiségének a bizonyítéka. Sajnos az igazán »nemes« patina rendkívül ritka.

Réztárgyakban nagy kárt tehet a klorid-ion, mert nedvesség hatására rézoxiddá alakul, s közben felszabadul a klór, amely rendkívül agresszív hatású. Elsőrendű restaurátori feladat, hogy ezt a kóros folyamatot mielőbb leállítsák. Ezután kapnak a tárgyak megfelelő védőbevonatot, amely konzerválja őket a további pusztulástól. Képünkön: Római sisakot és maszkot restaurálnak.

<