Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-17 / 246. szám

segítenek a brigádok Jövőre az udvar is megszépül Ha itt a baj Egy kifejezés lázgörbéje A tizenegymillió forint költ­séggel megépített hatvansze­mélyes bölcsőde, százszemé­lyes óvoda már nagyon kellett a marcaliaknak. — Sokat javított a nagyköz­ség helyzetén — magyarázta Dombóvári Józsefné, az óvoda vezetője. — Minden gyereket föl lehetett venni óvodába, akinek a fölvétele indokolt volt HonnarT '"jöttek a gyere­kek? — Hetvenet a másik óvo­dákból vettünk át, a többiek pedig főleg a Berzsenyi-lakó­telepen élnek. A jelenlegi lét­számunk százhuszonhat, s van tizenhárom »előfelvételis« gyerekünk. Ha az édesanyjuk visszamegy dolgozni, akkor ők is hozzánk jönnek majd. Az új óvodából egy-két do­log hiányzik, vagy javításra szorul. A legfontosabb most a konyhai tűzhely újrasamotto- zása, ezt már nagyon várja mindenki. Sétáltunk egyet az udvaron, hogy megértsük: mennyi min­dent rendbe kell tenni. A nagyközségi tanács megígérte, hogy befedik a kerítés túlol­dalán levő árkot. Ez a rend és az óvoda külső képe szem­pontjából is nagyon fontos. Jövőre elkészül a pancsoló, a homokozó. Az udvar déli oldalán konyhakert lesz. A termelőszövetkezet KISZ-bri- gádja elkészíti a játékboltban kaphatónál erősebb kis ásó­kat, kapákat, gereblyéket. A munkára való nevelés játékos színtere lesz a kert, sokat vá­runk tőle. A szocialista brigádok sokat dolgoztak a két gyermekintéz­ményért: egymillió forint ér­tékű a társadalmi munkájuk. Jöttek, amikor takarítani kel­lett, elvállalták a függönyök megvarrását, s most is szá­míthatnak a Május 1. Ruha­gyár telepének, a bőrdíszmű­veseknek a szocialista brigád­jaira, amikor huzatok kellenek az új takarókhoz, s beszegésre várnak a törülközők. — A szülők, az üzemek, a brigádok megígérték azt is, hogy eljönnek, amikor meg­kezdjük a parkosítást az ud­varon. Az első graflkonpont Anyának lenni nehéz, így él mindenki tudatában. Az anyának kötelességet vannak, az anya dolgozik a gyerme­kéért. Apának lenni nehéz. AZ apának kötelességei van­nak, az apa • - Egy asszony mondta:-r- Anya vagyok, mégsem mondtam soha, hogy nehéz. Szerintem sok szükségtelen szótoldalékot használunk. Miért mondjuk el, hogy egy nő legfontosabb kötelessége, életének alapvető része ne­héz? Anyának lenni egyenlő az anyasággal. A fogalom önmagával meghatározható, annyira természetes — min­den bajjal és örömmel együtt —, hogy szükségtelen minősí­teni. Ha valakiben erre a szóra: anyaság, nem indul meg egy gondolatsor, annak hiába magyarázzuk, magasz­taljuk, ecseteljük.' Ugyanígy van ez az apákkal Is. Az én 'érjemmel, akinél jobbat sen­ki sem kívánhat, és a többi férjjel. Úgynevezett jóval és rosszal egyaránt. J Mikor dőlt el, hogy a szülő fogalmát összekapcsoljuk a a bajjal, a nehézségekkel, nyűggel? A irásodik Ha a házasságkötéskor már látszott, hogy az asszony ter­hes, régebben a társadalom elfordult tőle. Csak évek múl­va érkezett -fölmértés-. Ha két ember -hirtelen« házaso­dott, a társadalom -figyelt«. Ma is majd mindén házas­ságnál sok kibic számolgat a naptárban. Üj kifejezés szü­letett: panelgyerek. A társa­dalom már elnéző az esetek többségében. Csak regisztrál, ok nélkül. — Hat hónappal az eskü­vőnk után született a fiam. Szép, egészséges nebuló, ki­lenc hónapig hordtam. A van az új. De a családtagok óriási gyászt tartottak. Hogy lehettünk ilyenek. Most aztán itt a baj. Ezt hallottuk min­denkitől. Már minden kertelés nél­kül, egyenesen megmondják terhesség esetén: itt a baj. Házasok a fiatalok, az elő­ítéletek, a régről maradt tár­sadalmi beidegződés így ér­vénytelenek. Mégis: itt a. baj. A lázgörbét vissza kell szo­rítani a hullára. Amikor az anyaság, jelzők és határozók nélkül mindenkiben elindít­ja a gondolatsort. Ugyanazt a sort, csupa felemelő, öröm­teli képpel... Párhuzam a kifejezés görbéjével A kifejezés, lázgörbéje mö­nagynénik meg a nagybácsik J S^tt s.atisztikai adatokkal bi Rejtjelzett lakások Tetszik tudni, hogy hol I éves tervben a legtöbb lakás van a Zarany lakótelep? Nem? Hát ott, ahol a Rózsa Ferenc Ifjúsági Lakásépítő' Szövetke­zet éppen a napokbán adta át a második 16 lakást. Hogy ez pontosan a város melyik ré­szén található? A Buzsáki ut­ca végén. Ezért úgy is neve­zik az itteni házakat, hogy a Buzsáki utcai KISZ-lakótelep. Akik ide költöznek, azok vi­szont dilemmában vannak, hogy tulajdonképpen most hova is jelentkezzenek be, melyik címet .adják mpg isme­rőseiknek, írassák bé á sze­mélyi igazolványukba: (A dön­tés előtt a lakókat is érdemes volna meghallgatni.) Van ennél bonyolultabb eset is. Kaposváron az ötödik öt­harat, magukban ezt gondol- premier plánba hozná). De az ták: -Hátat fordított á könyv- is lehet, egy félelem évszáza- nek, s a pohárhoz pártolt.« dós beidegződése tartotta A fiúk megálltak az asztal őket vissza. (A rendőrség előtt, s Buda tanító fölemelte ®ak nagyobb hajt hoz; jön üveges tekintetét a pohárból. 63 meSy — s olc itt marad­nak védtelen a felingeralt — Most mondd meg az igazat! Zsafoka Janó felhagyott a vigy orral. — Bizony isten semmit se tudok.Rosszul voltam és eljöttem. Kérdezzétek meg az öreg Holubot. Legjobban azon csodálkoz­tak, hogy úgy tett, mintha semmi se történt volna köz­tük. Igaz, bejött az anyja. Némi suttogó tanakodás után (az ajtó előtt) bekopog­tak Buda tanítóhoz. Buda tanító megrögzött le­gényember volt, s ezt lakása is tükrözte. A/szüleitől ma­radt öreg bútorok közt lakott. Csupa kopottság vette körül, sehol egy textil, egy váza, s a csupasz padlón csaknem gyűrűibe göndörödött a por. És a por a könyvespolcon, mely háta mögött magaslott, és rosikadozott a sok könyv alatt Ámbár ez csak a fiúk szemében tűnt fel, minthogy ez volt az egyetlen házi könyvtár, amit láttak. S öreg bútorokat se igen lehetett már látni benn a lakásban, csak a padláson. Buda tanítót azonban megszokták különcnek. Most se volt az asztalán semmi, egy árva terítő. Üres pohár állott csak előtte, ab­ba meredt. S a szék lábánál demizson. A fiúk, ahogy meglátták háta mögött a sok összevisz- sza könyvet, előtte meg a po­Akárcsak valami súlyt. S tartotta, tartotta rajtuk. Ne­hezen, csaknem elejtve. Feró szava zörgött, "mint a papír: —■ Még nőm jött meg Voltunk Zsabkánál is, tud semmit. bosszúval szemben.) Buda tanító letette a po­harat. Szája kék volt. Hideg rázta. És szemében az imén­ti bárgj'úság helyóm gyermek­nem ded kétségbeesés pislogott. Szármivaló volt nézni ezt a Búda tanító nem szolt rá, lélekben összeroppant embert, lervúlt a demizsonért. A üit annyi csodálat és tiszte- csendhen csak a csobogás hal- let övezett a faluban. Kire látszott. gyermekségükből felnéztek, Zöldesbarna, zavaros-sűrű az egyedülire, aki e porból nedűvel telt meg a pohár, valaha is kiemelkedett, a fa- Ámyak gomolyogtak Buda lu fölé, és magasabbra jutott tanító fejében, az osólc ár- (műveltségben), mint mindep- nyai. Félt, és nem tudta, mit ki más, aki itt született, s a higgyen. A mindenféle beszé- homlokán tiszta és szép tá- deknek, öreg hiteknek úgy gasságát holdja a messzi tá­látszott, alapja van. A polc a könyvek alatt megreccsent, és Buda tamtó ^ükT &“^t mondtat összerezzent, s mindjárt ijed jakat belátó értelemnek. Ez az ember romjaiban ült ten a pohárhoz nyúlt. Magá­tól ijedten: az ember hogy el tudja veszíteni magát gyen­geségében. — Jelenteni kellene — nyögte nehéz, zsibbadt nyelv­vel. S tudta, hogy nincs ereje jelenteni. Két tenyerébe fog­ta arcát. A torka összeszorult. Rettenetes... Érezte, hogy vonnák. megint, — Ti sohase találkoztatok vele? — Kivel, tanító úr? — A Rémmel... A fiúk nagyot nyeltek. — Nem, nem találkoztunk. S megrendültén, szánakozva nézték öt. Különösen Kosz- novszki Feró. Kinek már nem voltak olyan bibliás ismere- felelősségre tel. mint az idősebbeknek. De most földerengett felületes Aztán megint, magával emlékezetében Mózes. Mózes, birkózva: ki az ígéret Földjéig vezette — , Értesíteni kellene... a zsidó népét, de ő már nem rendőrséget. léphetett be oda. Hallgattak. Senki se tudott Mózes — nézte elgoncjölkod- ébben okos lenni. va> ajka szomorkás, hangta­— Várjuk meg a reggelt — lan rámcrzdulásával Kosz­vélte Hornyák Marci —, s ha novszki Feró Buda tanítót, az akkor se kerülne elő... öreg Buda valakivé lett fiát. A többi is helyeslőién bó- S a valakivé lett fiú pohár lógatott. S nem tudtak volna felelni rá, miért vonakodnak beavatni a rendőrséget. Ta­lán a szégyen miatt (Íriszen amire a felejtés fátylát sze­rették volna borítaná: hit­ványságukra a dologban, egy nyomozás az első percben után tapogatózó tétova keze mintha tégláról téglára oly szívósan rakott és most egyet­len ráfújással leomlott kultú­rájának törmelékei között matatna. (Folytatjuk) pontosan 2209 — a Béke, a Kanizsai és a Füredi utca ál­tal határolt területen épül. Hogy hol rakják most össze a házakat? Ilyen választ kap­tam a kérdésre: a Béke—Fü­redi tömb B szektorában a TM-es típusú I-es számú épü­letet most szerelik, a TM-es típusú II.es számú épületnek pedig a fogadószintje készül. A lakásra várók jövőre tehát ide költözhetnek. Hogy ez pontosan hol van azon a dim- bes-doqnbos területen? Fogal­mam sincs. Szerintem sem a postás nem tudja majd, sem az orvos. Pedig hát — tanú va­gyok rá — a lakótelepeket ter­vezik, és a tervek alapján épí­tik. Nekem egyszer valaki megmutatta, hogy milyen lesz majd elkészülte után a Béke, a Füredi és a Kanizsai utca által határolt új lakóterület. Ezen a térképen minden rajta volt. Hogyan sorakoznak egy­más mellett a házak, melyik hány emeletes lesz és hány lépcsőházból áll. És rajta vol­tak az utak, a járdák és a nem létező parkok is. Az egész te­rület fel volt osztva különbö­ző szektorokra, attól függően, hogy mikor hol építenek. Sze­rintem — és ebben sok százan egyetértenek velem — éppen így előre meg lehetett volna nevezni az utcákat, számozni a házakat. A lakásigénylő — amikor kézhez kapja a kiuta­lást — legalább tudná, hogy hova költözik majd. Tudóm azt is, hogy a név­adás bonyolult dolog. A város­ban a tanács hatásköre, hogy utcát kereszteljen el. De ut­cát nemcsak akkor lehet va­lakiről elnevezni, amikor fel­épült már, hanem akkor is, amikor megtervezték oda a házakat. Az építők — állítólag — soha nem térnek a tervtől; nem hagynak ki egy épületet, s nem építenek kettőt arra a helyre, ahova egyet terveztek. Nincs értelme, hogy rejtje­lezve építsék a lakásokat: akik új családi otthonra vár­nak, úgyis »megfejtik« ezeket a. jeleket, s szakértő szemmel figyelik, hogy miként dolgoz­nak az építők. Azoknak vi­szont, akik csak alkalmanként járnak ezekre a lakótelepekre — mentők, postások, rokonok — nemegyszer okoz gondot a címzés megfejtése. Van egy javaslatom: sokszorosítsák és osszák stet a városban azokat a térképe­ket, amelyek segítségével azo­nosítani lehet a lakásokat Persze ha mégis időben ne­vet kapnak az utcák, akkor visszavonom a javaslatomat. Dr. K. X. még meg is jegyezték — sza­badszájú család a mienk —, hát itt volt a baj... Mit le­hetett tenni. Tudom, vannak olyanok, akik azt mondják, koraszülött volt a gyerek. A többiek meg röhögnek a négykilós kis korai gyereken. Én még sohasem mondtam ezt. Aki kérdezi, annak meg­mondom, hogy mi az igazság. Egyébként kinek mi köze hozzá? Boldogok vagyunk. Egyáltalán nem érezzük baj­nak a gyereket. Itt a baj. Kimondott nega­tív tény lett volna a gyerek­ből? Házasságellenesek len­nénk? Ha muszáj, csak akkor kell házasodni ? Kötelezővé vált a házassák, ha »itt a baj«? Inkább elkerülendővé, ha nem lesz gyerek? A harmadik Ha a fiatal házasok a »szä- molgatásos hónapok« után még gyermektelenek, a tár­sadalom bólint. Okos, okos. Ha összegyűjtötték a lakásra, bútorra, esetleg még a kocsi­ra valót is, a társadalom újra bólint. Ha a gyerek hamar megszületik, másfél-két év múltán, a társadalom megcsó­válja 4 fejét. — Jaj,. gyerekeim, mennyi bajotok lesz. — így szaladt hozzánk anyám egyik barát­nője, amikor megtudta, hogy jön a bébi. Akkor már egy éve laktunk albérletben. — Ajjaj —' sopánkodott —, aj­jaj, most itt a baj. Az nem zavarta, hogy mi olyan öröm­mel vártuk Zoltánkát. — Már megvolt a laká­sunk, a berendezés szegényes, innen-onnan kapott régi bú­torokból állt. Ki akartuk cse­rélni. Azután terhes lettem. A bútorcserét elhalasztottuk egy évvel. Nézze, azóta már meg­zonyító másik lazgörbe hú­zódik. Amiért megalkották a népesedéspolitikai határoza­tot. ' Magyarországon 1974-ben 100 ezer művi vetélést hajtot- ! tak végre. Ennek a számnak I örülnünk kellett, mert ez 70 ezerrel kevesebb, mint 1973- ban. Magyarországon 1974- ben 186 ezren születtek. Ez 30 ezerrel több, mint 1973- ban. Egy szám, amelynek fel­hőtlenül örülhettünk. Es az újabb adatok még kedvezőb­bek! La csaa azt nézzüa, hogy 1974-ben több tízezerrel kevesebb terhesség volt, mint 1973-ban és mégis sokkal több gyerek született meg, akkor máris érezhető, milyen ered­mény a művi vetélések csök­kenje. A kifejezés lázgörbéje mö­gött súlyos tények vannak. A népesedéspolitikai határozat­ban célul tűztük ki a három- gyerekes családot, mint ideá­lisát nemzetünk fejlődéséhez. Nagy cél ez. Ma a kétgyer­mekes családideál a legelter­jedtebb a fiatalok között. Egy lépés. A lázgörbe ötödik, ala­csonyabban levő pontja. »Négy gyereket akarunk. Három -1- - gyereket akarunk. Ahol három van, elfér a négy is. Két gyerek kevés, leg­alább három ...« Rövid sor. Néhány fiatal házaspártól hallottam ezeket a kifejezése­ket. A terhességet, a kisgyerme­ket sokszor bajnak mondják. Megszokásból inkább, mint tudatosan. Ez az igazi baj. Egy kifejezést elfelejtettünk. A szociálpolitikai, anyagi és egyéb kedvezmények akkor hozzák meg igazán a kívánt eredményt, ha az »itt a baj« visszaalakul a magyar nyelv egyik legszebb kifejezésévé: gyermekáldás. Luthár Péter Alkules az öltözőszekrényekhez Hárman ültek a vádlottak. padján abban az ügyben, me­nan vattakabátokat loptak, azokat eladták, a pénzt pedig Ivet a közelmúltban tárgyalt a j elszórakozták. Egy másik ba- Kaposvári Járásbíróság. Hár- [ ráti látogatás után az egyik 1200 forin­muk közül a legidősebb, a csi- kóstöttösi Szalaí Gyula is csu­pán 20 éves, ő azonban már nem először került összeütkö­zésbe a törvénnyel. Volt bün­tetve lopásért, de garázdasá­gért és tiltott határátlépés elő­készülete miatt is meggyűlt a baja a hatóságokkal. A 19 éves Barna András lakatos és 3 17 éves öry Róbert segéd­munkás — mindketten kapos­váriak — voltak még részesei a bűncselekménysorozatnak. Szálai és Barna a tárgyalás idején más bűncselekmény miatt éppen a börtönben ült. Azt, hogy mit követett el a három fiatalember, nehéz vol­na hiánytalanul felsorolni. A bűncselekmények zöme még a múlt év decemberében tör­tént. Barna András rájött, hogy a vállalati öltözőszekré­nyeit: lakatjai egy sémára mű­ködnek. Alkulcsot szereztek, és Kaposváron, valamint az ország más városaiban lévő vállalatokhoz »látogattak« el. Üres öltözőszekrények jelez­tek, merre jártak. Barna And­rás ekkor még a MÄV kapos­vári állomásfőnökségén dolgo­zott, ahol többször megláto­gatta őt barátja, Szalai Gyula. Egy ilyen alkalommal felnyi­tottak két öltözőszekrényt, on­öltözőszekrényből tos férfi aranygyűrűt loptak el. De megfordultak a Mező­gép Vállalat Toponári úti te­lepén is. Budapesten a Taurus Gumiipari Vállalat Öltözőhe­lyiségéből rádiót, készpénzt vittek magukkal, majd Veszp­rémben, Dombóváron foszto­gatták a dolgozók szekrényeit. Ez év elején változott a pá­ros »összeállítása«. Barna András és öry Róbert »dol­gozott« egi’ütt. Újra a kapos­vári Mezőgép-telep, majd a cukorgyár, azután a Pamutfo- nó-ipari Vállalat gyárának öl­tözőit látogatták meg, és se­honnan nem távoztál: üres kézzel. A Kaposvári Járásbíróság — dr. Pap Árpád tanácsa — Szalai Gyulát 5 évi, fegyház- ban letöltendő szabadságvesz­tésre, 3000 forint pénzbünte­tésre ítélte, 5 évre pedig eltil­totta a közügyek gyakorlásá­tól. Barna Andrást 3 évi sza­badságvesztésre, 2000 forint pénzbüntetésre ítélték, és há­rom évre eltiltották a köz­ügyek gyakorlásától, öry Ró­bert 7 hónapi szabadságveszté­sének végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztették. A vádlottaknak az okozott kár egy részét is meg kell téríte­niük. d. x.

Next

/
Thumbnails
Contents