Somogyi Néplap, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-16 / 245. szám
A testmagasságot befolyásoló tényezők HÉT VÉGI Az NSZK-ban a fiúk az elmúlt tizennyolc év alatt átlag négy centiméterrel nőttek magasabbra az előző évjáratoknál. Határozott különbségek észlelhetők az északi és déli, a nagyvárosi és vidéki _ területek és különböző foglalkozási csoportok között. Mindez a Bundeswehr so- rozási vizsgálataiból derült ki, amely 6,3 millió, 1937 és 1955 között született hadköteles fiatalra terjedt ki. Az 1955-ben születettek adatainak pontos elemzése megmutatta, hogy a megvizsgáltak 74 százaléka 170—184 centiméter magas. A testmagasság a lakhely szerint északról délre haladva fokozatosan csökken. Az északi Schleswig- Holsteinben és Hamburgban a 19 százalékot kitevő magasnö- vésűek aránya kétszer akkora, mint Bajorországban, aihol az arány mindössze kilenc százalék. A testmagasság csökkenése északról délre haladva egyaránt vonatkozik városra és falura, de minden vidéki körzetben kisebb az átlagmagasság, mint a közelében elterülő nagyvárosokban. Az elemzésekből az is kiderült, hogy a középiskolások, az egyetemisták és a kereskedelemben dolgozók országos átlagban magasabb növésűek, mint a fémmunkások, az építőipari munkások és a bányászok, akiknek a testmagassága nem éri el az országos átlagot. A többi szellemi tevékenységet igénylő szakmák megvizsgált képviselői maga sabbaknak bizonyultak, mint a túlnyomórészt fizikai munkát végzők. Őszi madárvonulás a dél-somogyi erdőkben Megszűnőben van a hirosimai atombomba hatása A hirosimai otomtämadas késői hatásáról számol be jelentésében Susumu Watanabe professzor, a hirosimai egyetem orvosi radiológiai intézetének egyik vezetője. Húsz év alatt 328 ember betegedett meg leukémiában azok közül, akik Hirosimában sugárártalmat szenveditek, s közülük 298-an meghaltak. A betegek kétharmada (198-an) a bombatámadás idején a célpont 30 km-es körzetében tartózkodott. A támadáskor Hirosimában tartózkodó személyek halálozási mutatója majdnem az ötszöröse az ország nem hirosimai lakosai körében leukémiás betegség miatt bekövetkezett halálozási számarányának. Azoknak, akik a támadást követő első három napon érkeztek Hirosimába, a halálozási arányuk háromszorosa; akik a 4—7. napon mentek oda, kétszerese a Japánban regisztrált átlagosnak. A későd sugárhatás is jellegzetes különbséget eredményezett tehát. Mivel 1964 óta senki sem betegedett meg a hirosimaiak közül, Watanabe professzor úgy nyilatkozott: az atomtámadás további utóhatására már nem kell számítani. Új ipari ártalom: a lézersugár! Az iparban egyre szélesebb körben használják a lézersugarakat, éspedig nemcsak kísérleti célra, hanem fémek megmunkálására is (kis átmérőjű lyukak készítése lézerolvasztással stb.). A sugárhatás megfigyelése ipari ártalmat okozhat — természetesen a szemen. A lézerhatás direkt megfigyelésekor néhány esetben súlyos égési sérüléseket szenvedett a megfigyelő retinája, a következmény néhány esetben vakság lett. A sugár ferde szögből való megfigyelése esetén szaruhártya-, szivárványhártya- és szemlencse-elváltozások fejlődtek ki. Veleszületett malária Még a maláriajárványos területeken is igen ritkán észlelnek veleszületett maláriát. Nemrégiben azonban Chicagóban diagnosztizálták ilyet: az első lázroham a csecsemő 7 hetes korában jelentkezett, majd 72 óránként szabályszerűen ismétlődött. Vérében kimutatták a kórokozó Plasmodium malaríaet. A csecsemő anyja neon tudott arról, hogy valaha is maláriája lett volna, az apának (a szülők a Fülöp-szigetekről származnak) gyermekkarában volt maláriája, de ebből kigyógyították. Az apa vérében ezúttal sem találtak kórokozót, az anyáéban azonban igen. A költöző madarak évenként kétszer — tavasszal és ősszel — ismétlődő vonulásáról sok szó esik a természetkedvelők körében. Kevés ember kerül azonban olyan kedvező helyzetbe, hogy közvetlenül figyelhesse meg e természeti jelenséget. A vízi madarak, a tengerek, tavak lakói (ludak, kacsák, gémek, sirályok) tömegesen, százas, néha több ezres csapatban vonulnak. Rendszerint éjszaka. Nem láthatók, legföljebb a hangjukat halljuk, amint az a vonuló vadludak esetében köz' ismert. Rendszerint csak azt vesszük észre egy őszi reggelen, hogy az addig néptelen tavon, vizes réten vagy pusztán sok száz madár tevékenykedik. Szerencsés esetben tanúi lehetünk, amint a fáradt vándorok csapatai éppen a vízre, vízpartra ereszkednek. Az erdei madarak mozgalma egészen más. Megfigyelésére jó alkalom nyílik a nagy kiterjedésű és rendkívül változatos barcsi ősborókás tájvédelmi körzetben. Jellegzetes őszi színharmónia uralkodik a már sok helyen sárga, rozsdabarna, vörös foltokkal tarkított, de még zöld erdőben. Az éjszakai eső után párás, borús az idő. A madárvilág élénk. HullámokRitka óriások Újabb menekülők iesíc került elő a pompeji láva alól Erősen megcsappant szám- • is előfordul, éppúgy kinőnek, ban élnek ma már szerény képviselői az orrszarvúaknak. A dél-diranciaországi barlang- rajzóik gyakran ábrázolták ezt az óriás állatot, de sok, másutt talált, régi, csontba vésett kép, kerámia, kisplasztika is igazolja egykori elterjedésüket. Ma már csak öt fajuk maradt fenn, s ezek száma is állandóan csökken. Legismertebb az állatkertekben is tartott afrikai fekete orrszarvú. A tudósok számukat 7—10 ezerre becsülik. Jellegzetes képződményük az egymás után elhelyezkedő két tülök. Ezek azonban csu- pár bőrképződmények, csontos támasztékuk nincs —. ennek ellenére szilárdan ülnek az állat orrán, s olyan kemények, mint a kemény gumi. Ritkán törnek le, de ha mégMegdöbbentő lelet került elő Pompejiben a láva alól, mely az időszámításunk szerint 79-ben, a Vezúv kitörésekor árasztotta el a várost. A campaniai régészek a város déli negyedében végzett ásatásak során 11 menekülő lakos testére bukkantak a láva alatt. Valamennyien elhagyták házukat, és vagyonkájukkal, néhány apróbb bútordarabot megragadva menekültek a tüzes kő- és hamuesőben. Bár a tragikus esemény óta 19 évszázad telt el. az utolsó menekültek története semmit sem veszített drámaiságából. A szerencsétlen áldozatok helyzetéből és mozdulatából következtethetünk életük utolsó rémséges pillanataira. A menekülők között volt néhány serdülő is. Egyesek a gyilkos és forró füst elől egy fára mászva próbáltak menedéket keresni. A jelenet ma is hátborzongató. tAranyruha Nemcsak a nők bosszankodnak, ha ugyanaz a ruha jön velük szemben, mint amelyet viselnek, hanem sok férfi is. Legalábbis, aki valami keveset ad magára. Hát most olyan ajánlat érkezett, amely lehetővé teszi, hogy ez a veszély teljesen kiküszöbölődjék, vagy legalábbis valószínűsége a nullával legyen egyenlő. A londoni Wain Shiell és Fia cég értesítette vevőit, hogy új férfikelmét hozott forgalomba: a tengerészkék kasmírt valódi arany szálakkal húzzák át, és egy öltöny ára, átszámítva úgy 50 ezer forint körül van. Egyelőre nem szándékoznak áttérni a tömegtermelésre — évi teljesítményük ötven darab —, feltéve természetesen, ha a hír annyira el nem terjed, hogy új rendelések futnak be Afrikából, Ázsiából, Dél-Amerikából. Elvégre e tekintetben a piacok meg igazán nem telítettek. Olcsó propagandafogás lenne most részemről arra hivatkozni, hogy az említett földrészeken nem mindenki szándékozik a Wain Shiell és Fia cégtől ruhát rendelni, százmillióknak éppen, hog/>i ágyékkötőre futja. Akinek azonban van pénze és kedve, az akár aranyszálas ruhát is csináltathat magának. Menjünk azonban tovább egy lépéssel! Miért ne tűzhetnénk ki azt a célt az emberiség elé, hogy amikor majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet, mind a négyvagy éppen hatmilliárdnak legyen ilyen öltönye. A jövő városaiban és lakótelepein mindenki aranyszálas ruhákban járna, mint a mesékben mint az emberi köröm. A tülök eredetileg is hegyes, de az orrszarvúak még kemény tárgyakhoz, termeszvárakhoz, fatörzsekhez is dörzsölik, szinte hegyesre köszörülik. Az állatkerti példányok — valószínűlég unalmukban — addig dörzsölik tülkeiket betonoszlophoz, falakhoz, amíg szinte teljesen elkopnak. Az orrszarvúak egyetlen ellensége az ember. Tülkeikért évszázadok óta pusztítják ezeket az állatóriásokat, mert fa- ragványokat készítenek belőle, A természetvédő szervezetek fölemelték hangjukat az orrszarvúak védelmében. Ha a túlzott vadászatnak nem vetnek idejében véget, az orrszarvúfaj előbb-utóbb ki fog pusztulni. a királykisasszonyok és a királyfiak. Nemcsak este a színházban és a báltermekben lehetne viselni; ebben járna bevásárolni a háziasz- szony is. Es lm ez a háziasz- szony véletlenül otthon felejti pénztárcáját, legföljebb a midiből minit csinál, felvált egy-két tenyérnyi kelmét százasokra, levágja a szoknyája aljából, és ezzel fizet. Aki pedig végleg megszorul anyagilag, elviszi a zakóját az óra- és ékszerboltba. Valamennyien, akik az emberiség jövőjén töprengünk, akik igyekszünk kitalálni, milyen is legyen a XXI. század mindennapi élete, csak hálásak lehetünk a Wain Shiell és Fia cégnek. Nem szólván arról, hogy ha ez a divat mindkét nemnél elterjed, végre indokolt lesz ez az — egyelőre korát megelőző mondás két barátnő találkozásakor: »Aranyos ruhád van, szivecském!« T. I. ban tűnnek fel, szinte felvonulnak az egyes költöző csapatok. Az erdőben csendben mozgó, meg-megálló természetjáró egyszer csak azt veszi észre, hogy megszaporodtak körülötte a kis szárnyasok. Itt is, ott is mozognak a gallyak, felhangzik egy-egy rövid madárhang. Jobban figyelve — a madarász nélkülözhetetlen eszközét, a távcsövet is segítségül véve — felfedezzük, hogy megszállták körülöttünk a ritkás ligeterdőt a vörösbegyek. Kivillan néha a lomb közül szép, narancsvörös mellük. Szétszórt kis csapataikban 3—4, esetleg 6—8 madarat számlálhatunk. Bokorról bokorra, fáról fára röpülnek. Vonulnak. Talán nemrég érkeztek .költőterületükről, az északi hegyvidékről. Az enyhe időjárás, a dús táplálékot nyújtó terület, nem utolsósorban a védett körzet nyugalma tartózkodásra készteti őket. Szétszélednek egy időre, és buzgón szedegetik a rovarokat. Később elindulnak téli szállásuk, a Földközi-tenger felé. Néhányan azonban rendszerint itt maradnak, áttelelnek nálunk. Most 25—30 cinkéből álló csapat hullámzik át — fáról fára röpködve — előttünk. Jórészt fekete-sárga mellényű széncinkék, de van köztük fekete sapkás barátcinege és egy-két kék fejű, bohókás kékcinege is. A cinkék kitartanak nálunk egész télen át. Csapatba verődésük a nyár elmúltát, az időjárás hűvösebbre fordulását jelzi. A fák koronájának legfelső részéből lágyan hangzó »hüity« kiáltások bizonyítják, hogy csilp-csalp füzikék vonulnak a fejünk fölött. Látni alig lehet a zöldes színű, apró énekesmadarakat. Szinte beleolvadnak a zöld levélzetbe. Telelő területük, az olasz és a jugoszláv tengerpart felé igyekeznek. Két szajkó vet véget a nagy csöndnek. Nagyot rikkantanak. Észrevették. Jelzik az ember közelségét. Hangjukat az erdő állatai vészjelként ismerik. Az erdő fölött legnagyobb vadgalambunk, az örvös galamb egy csoportja vonul. Fehér nyak- és szárnyfoltjuk messziről elárulja faji hovatartozásukat. Az imént mintegy tucatnyi madárból álló csoport röppent fel egy öreg tölgyről. Az örvös galambok Is útnak indultak hát téli szállásuk, Olaszország, Szardínia, Korzika felé. A verébnél valamivel nagyobb. zöldesszürke madarak csoportja mozgolódik a lombkoronában. Zöldikék. Többségük októberben csooortba verődik és társaságban tölti a telet. A szigorú télen azonban egy részük az olasz és a görög tenger mellékére húzódik. Délután kacsahspogás veri föl az erdőt. A hang irányában haladva csodálatosan szép erdei berekre bukkanunk. Az Y alakú erdei tavat sötétzöld koszorúként övezi a magas égererdő. Csak egy-két mocsári tölgy sárgászöld foltja emelkedik ki belőle. Az erdő' lábát sűrű, fakó rozsdabarna színű zsombékos szegélyezi. A víz színét foltokban töndérró- zsa fedi. Hatalmas levelei jórészt sárgulnak már, de feltűnik még közöttük néhány elkésett, nagy, fehér virág is. A parti sáv kis vízfoltján ritkán látható, apró rovarevő emlősünk, a fekete vízicickány úszik, egyenes vonalú vízbarázdát húzva maga után. A levegőben egerészölyv hallatja messzehangzó »-kió« szavát. A nyílt vízen leggyakoribb vadkacsánk, a tőkésréce kis csapata ringatózik. Az idillikus nyugalmat hirtelen madár invázió töri meg. Zizegő repüléssel érkező madarak tömege, a vízre csapódó testek csobbanása veri föl az eddigi csendért. Mintegy háromszáz tőkésréce ereszkedik le a kis erdei tóra. Csatlakoznak az itt tartózkodókhoz. Ezek is vonulóban vannak. A mi tőkésrécéink jó része Bulgáriában, a Feketetenger partján tölti a telet. A nálunk telelők Európa északkeleti nagy vizei mellől érkeznek. Egyes csapataik — a madárgyűrűzések tanúsága •érint — tovább vándorolnak, és a belga és a francia tengerparton telelnek. Az őszi madárvonulás, a délre költözés októberben, novemberben zajlik le. A téli hónapok alatt melegebb tájakon pihennek költöző madaraink. Márciusban, áprilisban azután újra útra kelnek, hogy sok száz kilométert észak felé repülve, visszaérkezzenek hozzánk, szülőföldjükre. Dr. Marián Miklós Pedállal hajtott repülőgép Amióta világ a világ, az emberiség mindig repülni akart. A mondabeli Ikarosztól Leonardo da Vinciig fantaszták és polihisztorok sokasága próbálkozott repülő masinák szerkesztésével. Azután jött a robbanómotor — és néhány évtized alatt minden megoldódott. Rakétával pedig még a holdra is fölrepült az ember. Érdekes, hogy napjainkban újra elő-elő- kerül az emberi erővel hajtott repülőgép megvalósításának ötlete. Legutóbb Japánban, a tokiói Nihon Egyetem gépipari tanszékén állítottak elő egy ilyen repülőgépet, a Gólyát. A gép légcsavarét emberi erővel hajtott pedál tartja forgásban. Próbaútja során 63 másodperc alatt 595 métert repült. ! Konstrukciójára jellemző, hogy ez az első olyan emberi erővel hajtott repülőgép, amely útja során 180 fokos fordulatot tett a levegőben. A gép szárnytávolsága 21 méter, törzsének hossza 9 méter. Súmoml Néplap
