Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-12 / 216. szám

Sorra érkeznek a megbízások—

ELNÖKGONDOK

Sikere van a szárszói áfész szolgáltatásainak

Az elektroakusztikai berendezések javítása adja a legnagyobb forgalmat.

Tavasszal beszámoltunk róla, hogy szolgáltatótevékenységét kiszélesítette a balaton- szárszói áfész: a szemesi Kon- zumszov szolgáltatóház különféle javítórészlegeihez gépkocsival' szállították az elromlott háztartási kisgépeket, rádió- és tv-kászülékeket a községi gyűjtőhelyekről. Tanácselnökök mondtak véleményt erről a hasznos munkáról és arról, hogy az áfész fejlesztési elképzeléseinek megvalósítását a községek anyagiakkal is segítik, így támogatták például a szállításhoz nélkülözhetetlen gépkocsik vásárlását is.

A napokban ismét a szol- galtatóházban jártunk, s megtudtuk: fél év múltán további bővülésre került sor. Ez a létszámra, a fölszereltségre és a szolgáltatási ágakra egyaránt vonatkozik. Szükség van erre, hiszen az igények igencsak 7:őrek.

— A fogyasztási szövetkezet körzetébe tartozó mind a tizenkét községbe — tanácsokhoz, iskolákhoz — és a területen levő üdülőkbe elküldte az áfész a szolgáltatási ajánlatot, s kérte: jelezzék,

mire van szükségük. Az ajánlatban szerepel a víz- és a villanyszerelés, az elektroakusztikai berendezések, a háztartási kisgépek, az olajkályhák és motorkerékpárok javitasa, meg az is, hogy biztonságtechnikai vizsgálatokat is végzünk. Ez a módszer a jövő évi igényfölmérést szolgálja — tájékoztatott Reményi László, a szolgáltatórészleg vezetője.

Az aszta lőni számos megrendelés. Egyikbe-másikba belenézünk. A köröshegyi tanács például az olajkályhák javítását és karbantartását leéri az orvosi rendelőben, az iskolában, az óvodában és saját helyiségeiben. És közintézményekben levő olaj kályhák rendbetételét igényli Kötésén, Nagycsepelyen és Telekiben is; összesen harminc fűtőberendezés vár »-orvosra«.

— A tanácsok, amelyek anyagi támogatásban is részesítik tevékenységünket, elsőbbséget élveznek az igények kielégítésénél. Minthogy itt iskolákról, óvodákról is szó van, a más részlegekben dolgozó műszerészek is segítenek az olajkályhák javításában. így volt ez tavaly is. Szeptember 15. és október 15. között a szövetkezet kályháit is rendbehozzuk — két-há- romiszáz kályháról van szó —, közben szolgáltatásokat is végzünk...

A szolgáltatásban és a saját egységeknek végzett m unióikban már mostanra teljesítették egész évi tervüket, összes szolgáltatásuk értéke például háromnegyed millió forint körül alakul. Az áíész-nél több mint 1,2 millió forint értékű munkát végeztek; legnagyobb forgalma a rádió- és tv-javi- tö részlegnek volt: csupán júliusban mintegy 55 ezer forint. A vízvezeték-szerelők különösen az iskoláiénál dolgoztak sokat, a közelmú’tban például Bálványoson, Kőröshegyen, Kötésén, Nagycsepelyen és Bal a tons zemesen.

— A jövő évtől biztonság- technikai vizsgálatokat is vállalunk, ez új szolgáltatás lesz. Ennek során érintésvédelmi és azigeteiésellenállásd mérésekre kerül majd sor. Növekszik a szakemberek száma. Motorket ékpárokat és varrógépeket augusztustól javítunk, részben a RAVIL-Tal kötött megállapodás alapján, részben más megbízásokból. A napokban hozunk egy lánghegesztőt. evvel is javul a technikai ellátottságunk. További két gépkocsit igényeltünk, ezeket műhelykocsikká alakítva ugyancsak szélesíthetjük a szolgáltatási tevékenységünket ...

Ahogyan eddigi munkájuknak, a további fejlesztésnek is a körzet lakossága látja hasznát. Hemesz Ferenc

Példázat egy falusi fiatalról

Onnan indult ő is, a sanyarú, előítéletekkel terhes időkből, távol az emberektől — nemcsak lélekben, hanem kilométerekben is. Két sokat mondó szó jelzi e távolságot: pusztai gyermekkor. De szerencsére az új idők fuvallata még időben besegítette a családot a nagyközségbe. Nem veszett kárba a szunnyadó^ lehetőség: sikerrel befejezte az általános iskolát. Szerencsés volt — mondhatnánk. Vagy inkább tanítómestereinek köszönheti, vagy valami »más«-nak, ami legyőzte a szülői oda nem figyelést? Egy bizonyos: ő maga is följebb kívánkozott. Következett még három év az iskolában — könyvek között és gyakorlati ismereteket szerezve. És most már bátran tagadom a szerencse közrejátszását, hiszen két szemmel láttam az oklevelet. Minden esélye megvan arra, hogy továbblépjen, még magasabbra ívelő pályát fusson be.

ban, amit mond. Csak annyira türelmetlen, mint mindenki, aki a semmiből indul. Bízik azonban a karja erejében, az akaratában. Elgondolkodva folytatja:

—■ Persze, anyagi ügyeim rendezése közben sem feledkezem meg a könyvekről. Az ismereteket csak-csak elraktározom. De kell a pénz, így elsősorban dolgozom. Szeretem a gépet, a munkámat. Itt akarok gyökeret ereszteni ...

— Katona volt?

— Igen. Alig egy éve szereltem le, de ezzel nem, mondtam búcsút az egyenruhás szolgálatnak: fölvettek a munkásőrségbe.

Csodálom, mennyit bír, mennyit vállal. Képességeit, munkabírását nemcsak szőkébb környezetében hasznosítja, a közösségnek is juttat belőle. Viszonzásképpen nincs

egyedül. A közösség áll mellette: szomszédok, barátok, munkatársak. A rokonok felépült házai megvalósult példaként ösztönzik. De nem felejti el a viszahúzókat, a mozdulatlanokat sem, akik ragaszkodnak elhanyagolt, apró házaikhoz. Tudja, hogy eljön az idő, amikor sokat tehet értük.

Bogdán István, a nagybajomi Lenin Termelőszövetkezet traktorosa Csurgón szerzett jeles szakmunkás-bizonyítványt, a növényvédő gépész szakon. 1973-tól 1975-ig katona volt;

leszerelése után megnősült. Mint minden fiatal, ő is elképzeli a jövőt. Nemcsak vágyai vannak, hanem reális tervei. Nem csinált semmi különöset, nem kapott kitüntetést, jutalmat, de megteszi azt, amit mindenkitől joggal.elvár a társadalom: becsületesen dolgozik. p. Sz.

Nem ülnek a nagygépre

Témánk alappéldája a következő: nagy teljesítményű óriásgépet, John Deere típusút vásárolt a mikéi Rákóczi Termelőszövetkezet. Amikor azonban üezemeltetni kellett volna, három képzett szakember közül egy sem vállalkozott a feladatra. Végül az egyik szerelő — megérdemli, hogy nevét említsük: Gaál Béla szocialistabrigád-tag — ült a mammutgép nyergébe. Az eset nem egyedi, másutt is hallottam már hasonlót. Frank Gyula' tsz-elnök ad kulcsot a rejtélyhez, s magyarázata ál- talánosíthatóan igaz.

— A nagy gép nagyobb teljesítményre képes. Több műszakban használható ki. »Rátermett« szakembereink közül azonban egyik sem vállalta a nyújtott műszakot, s ennek a magyarázata az, hogy ma a mezőgazdasági dolgozók bizonyos értelemben »elkényelme- sedtek«. Tudják, hogy nemigen pótolhatók; biztonságérzetük egyik összetevője ez. Az másik: a termelőszövetkezet

nagy biztonsági tartalékokkal rendelkezik, s ez megnyugtató érzést táplál az emberekben.

Ez az »elkényelmesedés« persze, rossz szó; Frank Gyulával hirtelenjében nem találtunk jobbat, kifejezőbbet. Mert hiszen nem valamiféle restségről van Itt szó, hanem olyan jelenségről, melyet »megvallatni« több oldalról, is érdemes. Vajon csak a fiatalokra érvényes?

— Egyaránt öregre és fiatalra. S én értem is az okát. A paraszti élet évezredig a »munkanaptárhoz« igazodott. A szántás, a vetés nem várhatott. S tegyük hozzá: nehéz testi munka. Időjárással dacoló olykor. A ma termelésbiztonsága nagy önbizalommal dúcolja alá az életviteli komfortra törekvést.

A mikei szövetkezetben napi átlagban százhat forint jut egy tsz-tagra; figyelembe véve a tartalékokat, érthető a biztonságérzet. Még akor is, ha jelenleg százhetvenkét ember dolgozik itt. A másik hasonló létszámú tag nyugdíjas, leszázalékolt nyugdíjas vagy éppen járadékos. Egyre több a vegyes család: az olyan,

amelyben nagyatádi, kadarkúti ipari munkahelyre ingázó munkás is akad. Az állandósult »kitekintés« sietteti az életmód változásait. A televízió is ablakot nyitott a világra, a városi létformákra. Sőt a kora esti műsorkezdésével is befolyásoló tényezője a falusi termelőszövetkezeti és háztáji tevékenység ritmusváltásának, a súlypontok eltolódásának. A felsoroltak ösz- szetevőszálai az elnök — tegyük hozzá: a tagság —

gondjainak.

Valószínűleg az életmódi komfort igény erősödése hozta magával — bizonyos korábbi hibás döntésekkel »összhangban« -7 azt is, hogy a háztáji állatállomány szarvasmarhalétszáma a kevésnél is kevesebb.

A »kevesebbet vállalás« a munkában — modellközsé- günkben, Mikében — érezhető a növénytermesztésben is. Kazlazókat ma már nemigen találni — nemcsak itt, másutt sem. Az idősebbek — érthető okokból — már nem vállalják, a fiatalabbak már nem is értenek hozzá.

— A megoldás itt a gépesítés: nagyobb teljesítményű bálázók kellenének. Kom- bánj utáni szecskaadapter. Másrészt a bérszabályozás, illetve a munkafeltételek javítása segíthet...

Továbbgyűrűztetjük a beszélgetésnek indult, oknyomozássá módosult kérdés— feleletláncot. Mi befolyásolja negatívan ezt az egyébként érthető jelenséget? Frank Gyula konkrét példát mond:

— A rossz példa is. Szolgálhatok vele: másfél éve kezdődött nálunk a burgonya- tároló építése. Az újságban is szerepelt a dátum, hogy februárra már készen lesz. Most itt a szedési szezon, és a tároló a százöt hektáron termesztett burgonyát nem lesz képes befogadni, hiszen máig sem fejezték be az építését. Noha az a TÖVÁL dolgozik rajta, amelynek a szövetkezetünk , alapító tagja... 1 500 000 ’ forintért vásároltunk az NDK-ból tárházi berendezést, de nem tudjuk üzembe helyeztetni; a

gépek a dohánypajtákban állnak. Az eladó cég gai^n- ciális feltételeket biztosított nekünk, azzal a kikötéssel, hogy a saját szakemberei szerelik be a technológiát. De hová?! Ha meg majd a valamikori épületbe mi szereltetjük be, oda a garancia! Luca- széke az üzemi konyhánk is...

Figyel ezekre a tagság is. De a rossz példa még konkrétabban nemcsak magas szintű szervezési fegyelmezetlenségekben, hanem munkafegyelem-lazulásban Is jelentkezik, és jól megfigyelhető. Frank Gyula folytatja:

— Egyik reggel megérkezet a már említett építőktől három ember a fűtéstechnológia szigetelése volt a céljuk. Délutánig »elbújtak«. Akkor beléjük botlottam, s kérdésemre azt a magyarázatot adták, hogy a helyiség kulcsát Nagyatádon hagyták, nem tudnak a munkahelyükre bejutni. Emiatt aztán ellézengték a napot. Másnap meg kiderült: kulcs van. de nincs szigetelőanyag. A rossz példa ragadós ...

Kevesebb vállalás, el nem ítélhető komfortigény, munkafegyelemlazulás — önmagukban egymás mellé nem állítható jelenségek. Mégis valamiképpen a vágyak és lehetőségek diszharmóniáját adják ma még. Szövetkezetek- szerte keresik a megoldást.

Leskó László

Gazdaságpolitikai

kisszótár

Termelési

Ezer mázsa csokoládé

A Magyar Édesipar budapesti csokoládégyárában évente csaknem 1000 mázsa különféle csokoládét készítenek. A gyárban külön minőségellenőrző laboratórium foglalkozik ennek a hatalmas mennyiségnek az ellenőrzésével. Képünkön: munkában az ellenőrök.

Tiszta, természetes hangján erről ő így vall:

— Sokszor gondolok a tanulásra. Szeretnék továbbhaladni a megkezdett úton, de a körülmények ...

Az öreg házon gyógyíthatatlan sebek. Az idő mond ítéletet fölötte. Négy ember hajlékául már nem sokáig szolgálhat. Édesanyja, felesége és a kislány sürgetik a gond megoldását. Sokszor leinti őket: tudja jól, mit lehet. Nekem így mondja el:

— Láthatja, sürgetőbb szükség parancsolja az építkezést, mint a tanulást. Sok minden kell ide, s már jó ideje megterheltem a fizetésemet. Bútort vettünk. Nem sokat, csak néhány darabot, de így apránként minden meglesz. Aztán fölépítjük a házat, és hogy ne legyen üres, beterveztünk még 1—2 gyereket. Közben a fizetésem is csak emelkedik. Majd akkor gondolhatok a továbbtanulásra.

A petróleumlámpa fényében hosszúra nyúlnak az árnyak, őszinte, nyílt arcán nyoma sincs a kétkedésnek. Hisz abSzeberényi Lehel |

n

R

w

E

M

— Tudjuk mink, ki hozta ránk!

Az elnök visszafordult kíváncsian. A mende-mondák eljutottak a füléhez, de csak rébuszokban és közvetve, most hát első szájból hallhatja.

— Ki, csakugyan? — kérdezte felcsillanó szemmel.

De Verem behúzta a nyakát, és piros gyűlöletben forgó szemét is elbújtatta a pillái mögé nagy bátortalan,

— Tudjunk mánk... — dünnyögte, és többet nem mondott.

S az asszonyok mind hallgattak, nagyonis különös volt, ahogy elhalgattak, s ahogy maguk közé bújtatták Ve- ronit. »Ezek ugyan nem mondanak többet — gondolta az elnök. — Kár.«

De végre meg is szabadulhatott tőlük, zavaruk jóvoltából.

Az asszonynép öregebbje a papra verte rá az ablakot.

— Pán farár! Pán farár! Nagy szerencsétlenség! Jött ki ördög.

A pap megtörölte álmos szemét.

— Hogy ki jött ki? Honnan jött ki?

— Csert... csert — jajgatták a nénikék. Mint fekete fürt, csüngtek a párkányon. Kendőik mélyéből aszott, sárga rémület, ugrott elő az orruk.

Megannyi vasorr — mondta magában a pap.

— Likból kijött, hol van pokol... Ö, Boase, ó Bozse!... Mor.di mise gyorsan, vissza ő menjen likba!

A pap, aki rövid egy esztendő óta pásztorkdott enyáj fölött, elnyomott a tenyerével egy tolakodó ásítást, ,s vele az ajkán átsuhanó mosolyt is .elnyomta.

— János pápa eltörölt minden ilyesmit.

— Nem baj, mondj mise

csak . ..

S hogy a pap nem ment,

majd csak a szokásos reggeli misét ígérte, Marina, a temp- lomszolga kinyitotta a templom nagy tölgyfaajtaját a maga kulcsával. Az öregasz- szonyok betódultak, s ki-ki elfoglalta helyét a padokban. Hermina máris kinyitotta csa- tos könyvét, és elkezdte vékony. reszketeg fejhangon:

— Uram, irgalmazz nekünk!

— Krisztus, kegyelmezz nekünk! — morajlott föl a templom, mint az erdőkön a fűrész éneklőn felsír.

— Uram, irgalmazz nekünk! — jajgatta ismét Hermina vékonyka hangián, mely mintha a poklok mélyéről szüremlene föl.

— Krisztus, hallgass minket! — zúgták rá az asszonyok. s a falak meghosszabbították a hangot.

— Az ördög cseleitől! — kiáltott fennhangon Hermina.

— Ments meg Uram, minket! — kiáltották az asszonyok az ég felé...

A Fő téren pedig hallgatagon álltak a férfiak. Itt is, ott is csoportok verődtek ősz-, sze, s mind többen voltak.

A tanács még nem nyitott,

a kocsma viszont máris any- nyit forgalmazott, mint csak estére Az emberek nem beszéltek, csak odalökték a pénzt a csaposnak, és fölhajtották a féldecit. Aztán kimentek.

Borús nap volt, és a csend aggasztó. Mi jön még? Mi vár még a népre?

A csendben szekérzörgés közeledett. De inkább csak a kerekek sírása, nyikorgása.

A fával rakott szekér bekanyarodott a Fő térre, az emberek félreálltak az útjá- bói.

Matej ült a fa tetején, frissen beretváltan, s kordban, meglökte a fején a kalapot. A városba viszi eladni a fát, amit a Közbirtokosságból jussolt — tudták.

De Matej nem állt meg a Fő téren, nem mert megállni, hogy lehúzzon egy féldecit. Előrenézett, a lovak farára. Ezért vagy másért a fejét kissé leszegve tartotta, s a kalap karimája jól beárnyékolta 3 szemét.

(Folytatjuk.)

együttműködés

önálló termelési egységek rendszeres és kölcsönös együttműködése, amelynek keretében közösen állítanak elő valamilyen terméket. A termelési együttműködés létrejöhet azonos és különböző ágazatba tartozó vállalatok, országon belül, de lehet nemzetközi is.

A termelési együttműködés munkamegosztás. Elősegíti és fejleszti a termelés 6pecializá- cióját, a végtermékek és azok alkatrészeinek nagy sorozatú, esetleg tömegméretű gyártását. A munkamegosztás, a specializálódás lehetővé teszi a legmodernebb technika-technológia alkalmazását.

E fogalmat leginkább a KGST-tagországok közötti együttműködés továbbfejlesztésével kapcsolatban használ- 1 juk.

\