Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-10 / 214. szám

tn

Kalinyini találkozások

K5lfo’dön magyar szót hallani szívet melengető érzés. Még akkor is, ha csupán hazánk yárosainak, az itt lakó ismerősöknek a nevét formálja megkapó igyekezettel, a szokatlan hangsorokkal bajlódva a vendéglátó ország lánya, fia És amikor egy-egy szóba kapaszkodva továbbjutunk, emlékek, kapcsolatok bomlanak ki, honi tájak villannak fel, érdeklődő mondatokat fordít a tolmács: — Hogy van a kedves kolléga, aki évekkel ezelőtt oly szíves vendéglátó volt? Milyen idő van a Balatonon? Mi újság Kaposváron? Hogyan épül az új városrész?

Testvérmegyénkben, kalinyini területen járva is — túlzás nélkül mondhatom — lépten- nyomon találkoztam hazánkban járt, népünket jól ismerő munkásokkal, mérnökökkel, beosztottakkal és vezetőkkel. És kell-e mondanom, mennyire örültem a magyar szónak, az őszinte, közvetlen hangú érdeklődésnek, a kellemes emlékek fölidézésének?

Európa legnagyobb, csodálatosan szép munkákkal büszkélkedő gyejmekkönyvnyom- dájában a bennünket kalauzoló főmérnök ugyan nem járt hazánkban, de nem mulasztotta el megjegyezni: több magyar barátja van, akikkel a főiskolán ismerkedett meg, és azóta is tartja a kapcsolatot. Talán jövőre eleget tud tenni a kedves meghívásoknak és ellátogat hazánkba. Ebben az üzemben találkoztam a kalinyini rádió munkatársnőjével, aki azonban már mosolyogva jegyezte meg a bemutatkozáskor: három évvel ezelőtt járt Magyarországon, és Kaposváron is töltött egy szép napot.

Jártunk egy Kalinyin környéki állami gazdaságban. Az

energikus, természetes jókedélyével pillanatok alatt kitűnő hangulatot teremtő igazgató gyakorlottan ejtette ki Kaposvár nevét. Gyorsan kiderült: a megyeszékhelyről elnevezett téren lakik. Már csak ezért is megkülönböztetett figyelemmel érdeklődik hazánk és megyénk iránt. De járt is nálunk, és bár nem e fajtát tenyésztik a gazdaságban, pontosan ismeri a Ka-hyb sertések jó tulajdonságait.

A kasini szeszgyár fiatal technológusnője a még friss élmények hangulatával elevenítette fői magyarországi emlékeit. Barátságvonattal járt hazánkban, alig három hóifap- ja. Nehezen birkózott a simára nyelvtörő helységnevekkel: Nyíregyháza, Salgótarján. Fővárosunk nevét persze már simábban ejtette. Felcsillanó tekintettel kezdte mesélni a temérdek látnivaló, a baráti találkozások élményeit.

A kaposvárihoz hasonló, magasfeszültségű villamossági berendezéseket készítő gyár főmérnöke csak a látogatás végén árulta el, hogy ő is megfordult megyénkben. Azt azonban már a tájékoztatás elején hangsúlyozta, hogy sok magyar gép dolgozik a gyárban és kiválóan megfelel. Később működés közben is bemutatta ezeket az Orion márkájú berendezéseket, ismételten kérve: ne felejtsem el tolmácsolni megelégedésüket.

Itt, a gyár egyik csendes, kisebb helyiségében, tizenkét lány és asszony otthonos munkahelyén megyeszékhelyünk városrészleteivel is találkoztam. A bejárattal szemben, egy kis asztalkán tabló ötlött a szemembe. Rajta gondos betűkkel a felirat: A távolság

nem akadálya a barátságnak.

És mellette: Kalinyin — Kaposvár. A fotók egy része nálunk készült, a villamossági gyárban, ahol hetvenkettőben járt e kis közösség küldöttsége, élén Zolán Nyina Vasziljevna brigádvezetővel. A kis csoport »anyja« — ahogy maguk közt becézik — szívesen emlékezett az itt töltött napokra, a kedves fogadtatásra. Elmondta, hogy leveleket is váltottak az ottani Latinea Sándor brigáddal, mellyel jól induló kapcsolatot alakítottak ki. Nagyon sajnálják, hogy az újévre küldött üdvözlő lapjukra nem kaptak választ. Kérték, adjam át üdvözletüket ismerőseiknek, a brigád tagjainak. Szívesen megteszem, remélve, hogy ezzel is hozzájárulok a két gyár és brigád közötti baráti viszony fenntartásához, sőt elmélyítéséhez.

Mert a két nép közötti közvetlen kapcsolatteremtést komolyan veszik a szovjet emberek. Azok is, akik csupán a pihenés napjait használják ki a barátság ápolására, mint a konakovói járási lap főszerkesztője és szerkesztőségi titkárnője. ök Balatonszéplakon üdültek évekkel ezelőtt. Magyar kollégák nevét említették, akikkel együtt töltötték a nyár kellemes napjait, tájakra, városokra emlékeztek.

A rendkívüli figyelmesség, a mindenütt tapasztalt őszinte, baráti fogadtatás feledhetetlenné tette a beszélgetéseket, látogatásokat A népünket tájainkat ismerőkkel való találkozások azonban külön is kedves emlékként maradnak meg minden Kalinyin- ba látogató magyar vendégben.

Paál László

Mély vízben?

Pályakezdő fiataloknak emberileg és szakmailag is az első és legszebb próba: képesítésük megszerzése után tudásukat a mindennapi életben hasznosítani, nem egyszer felelős, irányító munkakörben. A gyakran idézett hasonlat szerinti »mély víz« ez, melyet átúszni nehéz és szép feladat.

— Megyénkben mintegy 800 felsőfokon képzett szakember dolgozik a termelőszövetkezetekben, s ebből 500 harmincöt éven aluli — mondja Tóth József, a megyei tanács mező- gazdasági osztályának helyettes vezetője. — Bizonyítja ezt az az értekezlet is, melyre az ifjúsági törvény végrehajtásából adódó feladatok megtárgyalására hívtuk össze a szakvezetőket. Az ülésteremben láthatóvá vált, hogy a részvevők egyben érintettek is. Évente 70—80 új agrárdiplomás jön a megyébe, s ezek zömmel fiatalok, kezdők.

— Van-e biztosíték arra, hogy a kezdő fiatal helyt tud állni előzetes gyakorlat, emberismeret, vezetői szakértelem nélkül?

— Ilyen biztosíték természetesen nincs, s éppen a fenti adatok mutatják, hogy egyebek mellett már csak azért is nehéz lenne valamiféle szakmai tapasztalatszerzést intézményesíteni a kezdők számára, mivel a gyakorlatban dolgozók »derékhada« és a friss végzősök között a kcrikülönbség alig észrevehető. Több mint tíz évvel ezelőtt ismert volt -a mezőgazdaságban a gyakornokrendszer, mely a kezdő szakembereket, illetve az őket alkalmazó termelőszövetkezeteket anyagilag is támogatta. Az eredmények azonban nem indokolták ennek a módszernek a fenntartását.

Valóban nehéz lenne bármiféle szabályozó rendszert felállítani, mely kötelezővé tenné és körülhatárolná a kezelő agrárdiplomás szakmai Indíttatásának útját-módját. tea ez az a bevezetőben emit-1

tett »mély víz«, melyet kl-ki

képessége és lehetősége szerint szel át, akkor csak azt mondhatjuk, hogy közvetlen tapasztalataink szerint az egyéniség és a szakmai profil kialakításához ez a körülmény inkább hozzásegít, mint akadályoz. Az ifjú szakember tanulmányai során kap gyakorlati oktatást is, és összességében — bár hetekre bontva

— jelentős időt tölt el termelőüzemekben. A későbbiek során támaszkodhat az itt szerzett tapasztalatokra. Ugyanakkor ma már — megyénkben például — helyenként legalább hat, de előfordul, hogy húsz képzett szakember is dolgozik egy-egy termelőüzemben. Közöttük bizonyára nem egy akad, aki szívesen segít jó szóval, tanáccsal, a hozzá forduló kezdőnek.

— Az alapképzés, a személyiség és az őt körülvevő környezet tehát meghatározója annak, hogy az indulás nehezebb-e vagy könnyebb. Lehetnek még számottevő tényezők a felsoroltakon kívül?

— Hogyne, és itt jönnek elő szokszor a gondok, nehézségek. Felsőoktatási intézményeinknél, mint ismeretes, ágazati képzés van, termelőüzemeink sorra térnek át a korszerű, ágazati gazdálkodásra. Az ideális helyzet tehát az, ha valaki a szakmai képzettségének megfelelő ágazatban kezdhet dolgozni, a képesítésének megfelelő beosztásban. Ha ez a négy tényező valami miatt nincs szinkronban, akkor az egyén konfliktushelyzetbe kerülhet önmagával és környezetével is. Az ütközések szaktudást és energiát vonnak el az egyik helyről, vagy ugyanezeket a képességeket parlagon hagyják a másik helyen.

— Megoldás tehát?

— Mivel nem intézményesíthetünk minden kezdő fiatal szakember mellé egy- mentort«, aki széles körű

gyakorlati tapasztalatait,

.szakértelmét, emberismeretéi

ás vezetői készségét átadná, csak azt javasolhatjuk minden kezdőnek, hogy szakképzettségének megfelelő szakágazatban helyezkedjen el. Mivel ma már szinte minden nagyüzem módot ad a letelepedésre, így megfelelő lakás- viszonyok között, kényelmes életforma ad lehetőséget arra, hogy munkájukban a maximumot nyújtsák. Napjaink gyakorlata az, hogy a kezdő szakember érdemi feladatot kap munkába lépésekor, tgy fél esztendő alatt fölmérheti saját képességeit. Ugyanakkor a termelőüzem is megítélheti, hogy az ifjú kezdő milyen szakmai, emberi, esetleg vezetői tulajdonságokká! rendelkezik.

B. I.

Szeberényi Lehel

~Trém~1

Ondrej, a mezőőr azt mondta a pipája mögül:

— Pedig már út is van.

— Fene, ki megesz — mondta Ján.

— No — lépett előre Králik Fragyo, ezer ránc mélyéből vihogott a pajkos szeme —, akarsz, hogy dolog legyen elintézve? — Akarsz, vagy nem akarsz?

— Akarok — szólt Gyúró.

— Az kell csinálni, amit én,

harmincba. Nekem már járta akkor OTI, dolgoztam bányánál. Mondom orvosnak: gyűj- jön ki feleségemhez. Nagybeteg vót. »Fene megy oda« — azt mondta. No, nékem vót fiíikám, elvittem magammal barátomat, mondja még egyszer. Mondta: »Fene megy

oda«. No, akkor vót már tanúm. Akkor híttam privát orvost. Ami kétség volt, mindről kértem írást, a bíróságon meg benyújtottam, s meg kellett neki fizetni. Hű, de mérges yoltl .. .....

ffücsü

SIÓFOKTÓL!

Viszontlátásra

A német kislányok a budapesti Skála áruházban.

— Tessek parancsolni...’

A kék köpenyes, DDR feliratú jelvényt viselő kislány kedvesen törve a magyar nyelvet fogadja a Sió Áruházba betérő vásárlót. Tízen érkeztek Siófokra a Német Demokratikus Köztársaság szövetkezeti kereskedelméből még áprilisban, hogy gazdagítsák tudásúikat, új tapasztalatokat szerezzenek. Az áruház állandó vásárlói már régi. ismerősként köszöntik őket. Most búcsúznak az áruháztól, a magyar kollégáktól, Siófoktól, ahol hat hónapot töltöttek.

— Mi a legkedvesebb emlék, amelyet magammal viszek? Elsősorban az a baráti fogadtatás, amely valameny- nyiünknek kijutott az áruház dolgozói részéről. Náluk is laktunk, s úgy kezeltek bennünket, mint családtagokat. Nehéz volt az otthontól, a megszokott környezettől ez a hosszú távoliét, ám ez a baráti bánásmód feledtette az otthon hiányát.

Monika Sydlik kezdte el, azután Barbara Trautmann folytatta az emlékek, az élmények felsorolását. Mindketten Haliéból jöttek, az ottani Konzumeszt áruházban dolgoztak.

— Sok mesélni valónk lesz

otthon. Elsősorban az itteni szocialista brigádok összefogásáról, arról, hogyan segítik egymást, tesznek meg mindent a vásárlók kulturált kiszolgálásáért. Igaz, nálunk mások a munkafeltételek, több a gép, nem kell annyit ci- pekedni, mint a Sióban. De azért jó, hasznos volt az itt eltöltött fél esztendő. Jártunk Tihanyban, Hévízen, körülutaztuk a Balatont, s megismerkedtünk Budapesten a Skála áruházzal is, amely forgalmát és az eladók számát Is tekintve hasonló a mi áruházunkhoz. i

Mosolygó, barna kislány Silke Schmalz, aki az áruház ABC-osztályán dolgozott A tolmácsként közreműködő Miskolczi Istvánná pénztárosnőnek most sokkal könnyebb a dolga, mert Silke nemcsak egyes szavakat, hanem mondatokat is magyarul mond.

— Otthon, Cottbusban a Konzumeszt áruházban elektromos és műszaki cikkeket adtaim el. Ezért örültem, hogy itt új területtel ismerkedhettem meg. Üveg és porcelán, vegyi meg élelmiszercikkeket is kiszolgáltam. Nehezen válók meg az ABC-osztály Arany János szocialista brigádjától, Baumann lmréné- töl — Krisztina nénitől —, aki jól beszél németül és nagy segítségemre volt, hogy mielőbb beilleszkedjem az áruházi közösségbe. Meg a műszaki osztályon dolgozó Bakó József családjától, akiknél laktam, s akiktől annyi sze- retetet kaptam. Váram a hazautazást, de szívesen visszajönnék» dolgozni újból Siófokra. Turistaként viszont gyakran fölkeresem a Balatont. Ezzel a magyar tudással nem elégszem meg. Már beiratkoztam egy otthoni nyelvtanfolyamra, s megígértem az áruház dolgozóinak, hogy velük csak magyarul levelezek.

— Fiatal kereskedőink^példát vehetnek Síikéről. Mindig talált munkát, fia éppen nem volt vevő, akkor rendezte a polcokat, vagy árut hozott a raktárból. S ha németek jöttek, azonnal sietett, segített nekik a vásárlásban — dicséri a fiatal leányt Seres János, az ABC-osztály vezetője.

Hasonló véleményt mond a többiekről Bakonyi Lóránt igazgatóhelyettes. Elmondta, hogy az idei tapasztalatokat hasznosítva — közösen a budapesti Skála áruházzal — jövőre jobban fölkészítik a hoznánk érkező német kereskedőket az itteni munkára. Ösz- szeállítanak egy 2—300 szavas szótárt, mely a leggyakoribb szavakat, fogalmakat tartalmazza, hogy már' otthon elsajátíthassák a magyarországi munkához legszükségesebb tudnivalókat.

— Viszontlatasra...

Mosolyogva, ám mégis fájó

szívvel búcsúznak a nemei kislányok Siófoktól, az áruháztól, a magyar kollégáktól. Nehéz itt hagyni az új barátokat, akikkel közösen fáradoztak a magyar kereskedelem jó hírnevének öregbítéséért.

Szalai László

Elkészült a múzeumi hónap megyei programja

Az országos múzeumi és műemléki hónap Somogy megyei rendezvényeit október 3-án nyitják meg. A programban szerepel a Somogyi Képtár remekei című kiállítás, a marcali képtárban Bernáth Aurél'műveit mutatják be.

Négy előadásból álló sorozat hangzik el Kaposváron a

múzeumi baráti kör helyiségében a budavári gótikus szobrokról, a svéd Vasa hadihajó kiemeléséről, III. Béla király és felesége sírjának restaurálásáról, valamint erről az érdekes múzeumi szakmá' ról. A Rippl-Rónai Múzeumban az itt dolgozó restaurátorok bemutatót is tartanak.

Ä történetet már Ismerték,

százszor is hallották, de- jót nevettek most is.

— Ezt kell csinálni — biztatták Gyúrót.

— Máma fizetik. Abból kihívhatsz orvost — tanácsolta Ondrej. Nagy gondolatnak tartotta, mert a pipáját is kivette a szájából.

Gyúró bement a házba, és közölte, hogy orvos nincs.

— Jaj, nem is kell! — nyögött Marisa.

— De kell! — állt a sarkára Gyúró. Most megy egyenesen a tanácsra, fölveszi a vadkárpénzt, s abból kihoz egy privát orvost.

Marisa ingaTta fejét. Eükín- zott arca tiltakozó ti, de az asszonyok nagyon helyeselték Gyúró szándékát, s mosolyogva biztatták. Lám, hogy megtáltosodott; férfi a talpán.

Gyúró hatvannégy forint ötven fillért kapott a tanácson. Elfehéredve nézte a pénzt.

— Ez mind enyém? — kérdezte a tisztviselőt.

■— Hát persze — mondta a

tisztviselő.

Gyu.ro netm szólt többet. Átment a kocsmába a hatvannégy forint ötven fillérrel. Sört rendelt mindenki- pék, aki ott volt. Először csak

magában. Aztán meggondolta, és rumot is kért bele.

— Egy liter borért odadok fődet! — ordított. — Ki megvesz?

Nem kellett senkinek. A kocsomároshoz fordult.

— Nesze! — Odacsapta a pénzt a pultra. — Fél hold bükkönybe adtak.

Nem volt elég az egy rundóra, de Gyúrónak volt hitele. Ha nagyon megszorult, eljárt valamelyik építkezéshez, s amit keresett, szombatonként odaterítette a kocs- mános elé.

A rundó után ment. Gyúró az asztalra borult, és sírt

— Igyatok, cimborák! Pusztuljon világ!

A cimborák ittak, és vigasztalták. De Gyúró vigasztalhatatlan volt.

— Százötven forint volt mag — kesergett —, annyit csak beletettem magot... A sok dolog vele, nem is mondok ... Üzletbe kellett venni bükköny. Pesten... hatszáz forinttal. Disznó mindent kitúrt enyimet... felzabált, semmi nem lett... Adó meg kell fizetni; van kár, nincs kár... Csinálok én bele! Ki megvesz? Liter bor! Na?..

— Kell francnak — mondták a cimborák. — Nyűgnek?

Este

Gyúrót. Feje félrebillent, s a zökkenőknél ugrott egyet, mint a labda.

Az asszonyok összecsapták a kezüket.

— Hát ez meghozta az orvost!

Marisa sírdogált. Fenn járt már, sántikálva, s nagy bottal, mint egy hajlott boszorkány.

— Elköltötte rengeteg pénzt — öntötte el szívéit a keserűség. — Mind elköltötted, részeg diszhó?!

— Mind! — ordított a megátalkodott Gyúró, s ködökön át bámult Marisára. A kapuban ugyanis felriadt, mikor a kerék a kőküszöbön átbukkant.

Gyúró pedig egyáltalán nem emlékezett, mennyi volt az a »mind«. Arra sem emlékezett, minek ment be reggel a kocsmába.

De odakint az utcán az emberek tudták, amit tudtak. Bólogattak sűrűn, pipájuk fölött a füst tűnődve, lomhán bodorodott. Ritkán szóltak, a keveset.

— Kétszer is odacsapott nekik — vélekedett KnálákFra- ryo. — A vadkárpénz is oda lett

(Folytatjuk