Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-09 / 213. szám

Először a hevesit szedték Lernte az északnyugati ipartelepen szennyvízvezeték? Márciustól szeptemberig Azon a szép márciust na­pon is — mint mindig — hajnalban kelt a prószapusz- tai Fábián Mariska néni. Krumplit főzött a disznóknak, szemet szórt a tyúkoknak, el­látta a kacsákat, azután egy tuskóra ült, és úgy várta tár­sait, a pusztakovácsi tsz Rá­kóczi brigádjának tagjait: Horváth Imrénét, Horváth Józsefnél, Vida Józsefet, a vezetőjüket meg a többieket. Dohánymagot vetni Indul­tak a tíz melegágyba. Trá­gyát hordtak a tehénistálló­ból, mely ott állt az akácos mellett, rakták a nyomóföl­det, majd a jó fekete felső rétegbe vetették a magot. Délfelé hazasiettek, etettek, itattak, majd haraptak vala­mit ők is. Azután igyekeztek vissza. Néhány nap múlva vékony vászonnal letakarva fehérlett egymás mellett a tíz meleg­ágy. Minden reggel felváltva öntözték. Hamarosan üdezöld foltocskák kandikáltak ki a hófehér takaró alól. Az elő- szemtelenkedő gyomokat gon­dosan kicsipkedték. Mire az Növényvédelmi tájékoztató akác szirmát bontogatta, a fehér fátylak lekerültek a melegágyakról. A gondosan előkészített táblára hangos berregéssel érkezett meg a palántázógép, ládájában üdezöld terhével. Az asszonyok párnákra tele­pedtek, fürge ujjakkal szed­ték ki a ládából a palántá­kat, és rakták a gépbe. Han­gos szó sem hallatszott, ügyelni kellett a szabályos távolságra. Az égen szemer­nyi felhő sem látszott. — Lesz ebből valami? — kérdeztem aggódva. Alig volt remény a vála­szokban. De azért szorgalma­san ültették napokon át. Néhány nap múlva aztán nagy zúgással hajlongtak a tölgyes erdő fái. Nyargalt a szél, villám hasított, és nagy cseppek ben kezdett hullani az éltető eső. Másnap Mariska néni meg­állt a tábla szélén. Kedvtel­ve nézte a szép sorokat. A bőséges eső után napsu­gár dédelgette a növénykéket. Nemsokára szirmot bontott • dohány, és olyan volt a tábla, mint egy egzotikus vi­rágerdő. Gyorsan elérkezett a szü­ret ideje. Jöttek jókedvvel az asszonyok, dajkálva ölelték magukhoz a csomóba szedett leveleket. Pedig olyanok let­tek tőlük, mint a szurtos kis­gyerekek. A réklijük, a ke­zük, a szoknyájuk is. Először a hevesit szedték. — Ilyen szép dohányunk már régen nem termett — mutatta büszkén a 70—75 centiméteres leveleket a bri­gádvezető. — Mennyire számítanak holdanként? — Lesz vagy negyven má­zsa. Az asszonyok is szépen keresnek: 130—140 forintot naponta. Szedés után »göncereztek«: négy-öt kiló levelet raktak egy-egy zsákdarabba, szeggel összebökték. Jött a teherautó, megpakolták, maguk is föl­kapaszkodtak. Ilyenkor jó napjuk volt. Utaztak, nagyo­kat nevettek, tréfálkoztak,' új élményekkel, friss kenyérrel, dinnyével felpakolva értek haza. Otthon még nem a pi­hentető álom várta őket. Este későn fejni, mosni, főzni kell. Mégis, mindig jókedvük volt. Örömük telt a munkájukban. Fontos feladat a vetések előtti talajfertőtlenítés Nagyüzemekben a szántóföl­di növényvédelmi munkák kö­zül időszerű és fontos feladat a kalászosok vetése előtt a ta­laj lakó kártevők (gabonafut­rinka, drótféreg, mocskospa­jor) egyedsűrúségének fölmé­rése, és a veszélyes sűrűség esetén a talajfertőtlenítés végrehajtása. A csapadékos augusztusi időjárás különösen a gabonafutrinka élettevé­kenységének teremtett kedve­ző feltételeket A kártevő au­gusztus első napjaiban kezdte meg tojásrakását és az elmúlt napokban lehullott csapadék újra biztosította a tojásrakás­hoz szükséges talajnedvessé­get Árvakeléseken a lárvák kelését és károsításukat az el­múlt hónap utolsó harmadá­ban már megfigyeltük. Így az őszi kalászosok vetésének ide­jén megkezdődhet a károsítá­suk. Az árvakelésen kifejlő­dött lárvák fokozott veszélyt jelentenek a fiatal növények­re. A kártevő erős fertőzésére lehet számítani a monokultú­rás gabonatáblákon — a ho­mokos talajok kivételével — megyénk minden részén. Föl­méréseink szerint a Lengyel­tóti, Siófok, Kaposvár által ha­tárolt körzetben kedvező őszi időjárás esetén a kártevő erő­teljes támadása várható. Évről évre nagyobb terüle­Somogyi Néplap ■ 4. - ... - ' teken károsítanak a drótfér­gek. Ez év tavaszán is több gabona-, kukorica-, naprafor­gótáblán lehetett állomány- pusztulást észlelni. Fölméré­seink szerint a drótféregnépes- ség döntő arányban fiatal lár­vákból áll, a veszélyeztetett Nagyberki—Igái—Siófok, Len­gyeltóti—Balatonién yves, va­lamint Böhönye—Marcali—Sá­voly körzetekben a kártételük fokozódásával kell számolni az elmulasztott védekezések esetén. Felhívjuk a termelőüzemek figyelmét, hogy különösen monokultúrás gabonák vetése előtt végeztessék el a talaj- vizsgálatokat növényvédelmi szakirányítójukkal. Ha 3—5 drótféreg- vagy gabonafutrin­ka-lárvát találnak négyzetmé­terenként, a védekezést végre kell hajtani. Talajfertőtlení­tésre a kalászosokban felhasz­nálható a következő szerek valamelyike: a Thimet 10 G hektáronként 18—25 kilós, a Thimet 5 G hektáronként 25— 35 kilós, a Furadan 5 G hek­táronként 25—35 kilós, a Ba- sudin 5 G hektáronként 35 kilós, a Basudin 10 G hektá­ronként 17,5 kilós adagban. A védekezésre javasolt készítmé­nyeknél a dózisok pontos be­tartására különös gonddal kell ügyelni, ugyanis túladagolásuk esetén fitoxikus hatásuk lehet A talajfertőtlenítéseket a ha­tás kifejtése érdekében szep­tember végéig végre kell haj­tant Jókedvük a pajtában, fűzés közben sem hagyta el őket. Tréfa, móka, évődés, vaskos viccek, színes történetek, röp­pentek. Igaz, örök vidámsá­guk nem látszik a képen. Megilletődve dolgoznak, mintha azt tartanák: ne gon­dolják róluk szerte a megyé­ben, hogy komolytalanul vég­zik munkájukat Pedig az ő kezük akkor sem áll meg, ha nevetésüktől hangos a pajta vagy a dohányföld. Igali Istvánná Szeberényl Lehel 1 1 R Él M J — Meddig hagytok itt vé- rezni?! Levették. Hát volt vala­micske hasadás a farán. A vér már alvadozott rajta. Az asszonyok, mert ők is előjöt­tek hamar, nem engedték a férfiakat Marisához; jajgatva körülvették, lefektették az ol­dalára. — Eriggy már — tuszkol­ták Gyúrót —, orvos ide kell! Míg Gyúró mackósán szed­te a lábát, az emberek az ut­cán társalogtak. Volt mit. — Szarvat az viselte, nem vitás — jelentette ki Králik Fragyo arcizomrándulás nél­kül Tekintetét nyomatéknak végighordozta a többieken. — Az vót neki — mondták. — Meg patája vót — mond­ta Ondrej. — S fekete a háta. Szőrös. Pipázgattak, bazsalyogtak. Közösen olcsóbb Kaposvár Ipara t* a Tá­rt* közműhálózata megalapo­zott tervek szerint fejlődik. E tervek egyeztetése, összehan­golása rendszeresen megtör­ténik; mindennek helye, oka és megfelelő előzménye van. Egy olyan közepes nagyságú város, mint Kaposvár fejlődé­se azonban mégis tartalmaz bonyolult, ellentmondásosnak tűnő, s előre nem látható je­lenségeket. Egy ilyenre au­gusztusban, a megyei tanács vb-ülésén derült fény. A vb a Mezőgép Vállalat beruházásainak helyzetét tár­gyalta. A vállalat a szerve­zeti ■ korszerűsödéssel. az egyesülésekkel és a dinami­kus fejlesztésekkel 1980-ra a megye legnagyobb gépgyártó bázisává válik, évi termelése megközelíti az egymilliárd forintot. Nem közömbös te­hát, hogyan valósítják meg elképzeléseiket. A vb-ülésen mondta el a vállalat igazga­tója, Boros József: a Mező­gép a következő években nagy alapterületű termelőcsar­nokot épít. ezzel ugrássze­rűen megnő az ipari szenny-^ víz mennyisége is. Elvezetése, tisztítása egyre több fejtörést okoz, s az idő sürget. Ezért az üzemcsarnokkal egy idő­ben nagy kapacitású szenny­víztisztító művet kell építeni a vállalatnak. Ez azonban drága, a beruházás költsége 28—30 millió forintot is el­érheti. Arról nem is beszél­ve, hogy egy szigorúan vál­lalati szennyvíztisztító rend­szer tulajdonképpen nem ésszerű. Hiszen előbb vagy utóbb okvetlenül kiépül a nyugati ipartelepen is a szennyvízelvezető hálózat, mely a város tisztítórendsze­rébe csatlakozik. Az igazgató segítséget kért. Vizsgálják meg annak lehető­ségét — mondta —, hogy a nyugati ipartelep üzemei kö­zös erőfeszítéssel építsék meg a vezetéket. Ezt diktálná mindenki — az ottani üze­mek és a város — érdeke. S így olcsóbba is kerülne. Azóta több egyeztető tár­gyalást is tartottak. Annyi bizonyos — s már a vb-ülé- sen is világos volt —. hogy a városi tanácsnak külön pénze nincs szennyvízvezetéket épí­teni a nyugati ipartelepre. A tanács ebben az tervidőszak­ban a városi tisztítómű épí­tését szorgalmazza, s anyagi eszközeinek zömét erre for­dítja. Mit lehet akkor tenni? Milyen megoldás körvonala­zódott a tárgyalásokon? Hor­váth Lászlót, a városi tanács elnökhelyettesét kérdeztük. — Egyeztető tárgyalásain­kon azt igyekeztünk kipuha­tolni, hogy milyen megoldás a legolcsóbb, mennyi fedezet áll rendelkezésre, és milyen gyorsan valósítható meg? Az idő ugyanis sürget. A közös vezetéképítésben a szomszé­dos nagyüzem, a Pamutfonó­ipari Vállalat Kaposvári Gyá­ra lehet a legérdekeltebb. De Itt mindjárt trs elején megakadtunk. A gyárnak sa­ját, jól működő derítőrend­szere van, és nem érdeke egy újat építeni. A gyár vezetői mindenesetre megértették, hogy milyen fontos és ész­szerű, amit akarunk, s kéré­sünket továbbították a vál­lalati központnak. A tárgya­lások azóta is folynak. Min­denekelőtt a várható költsé­geket pórbáljuk tisztázni, s még azt, hogy ezekből ki mennyit vállal? Horváth László szerint többféle megoldás is elkép­zelhető. Az egyik az, hogy a Mezőgép saját derítőrendszert épít a rendelkezésre álló összegből. Azt sem lehet ki­zárni, hogy ezt az összeget a városi vezetékrendszer kiépí­tésére fordítják, s az eddigi — nem végleges — számítá­sok szerint a Mezőgép e célra szánt anyagi fedezete erre is elegendő. De a legésszerűbb­nek az a javaslat látszik, melyet a textilművek igaz­gatója tett: bővítsék ki a tex­tilművek derítőrendszerét, s kössék rá a Mezőgép ipari szennyvizét. így — a közke­letű mondás szerint — a kecske is jóllakik és a ká­poszta is megmarad. A tanács mindenesetre megelőlegezi a Mezőgépnek a beruházási program összegét. A tervezetet ezekben a na­pokban már meg is rendelte. Cs. T. Az előző tervidőszakban kezdődött Gazdagon termő táblák a haszontalan földek helyén A IV. ötéves terv Idősza­kában mintegy tízezer hektár földet vontak szántóföldi ter­melésbe Somogyiban azáltal, hogy rendezték — szabályoz­ták — ezeknek a területeknek a vízháztartását, beruházáso­kat végeztek a vízkárok el­kerülése végett. Ebből a tíz­ezer hektárból 3368 hektáron alagcsövezéssel oldották meg ezt a feladatot. A számottevő állami támo­gatással végzett munkák ha­mar gyümölcsöztek: olyan helyeken fizettek gazdag ho­zammal a szántóföldi kultú­rák, ahol korábban az ingo­ványos nádasban, sásosiban vadmadarak költöttek, vagy rendre elakadtak a fogatok, a gépek. A komplex vízrende­zési munkákat ezenkívül sür­gették a megváltozott terme­lési viszonyok, a fejlődő ter­melőeszközök — például a korábbinál nehezebb súlyú és egybefüggő területet igénylő erő- és munkagépek —, az­után az iparszerű növényter­mesztési rendszerek. A leg­főbb cél nem változott: a vízrendezés elsősorban a ta­lajtani lag jó, de mezőgazda- sági termelésre alkalmatlan területeknek a termelésbe való bevonása. Tegnap a nagybajomi Lenin Termelőszövetkezetben meg­kezdődött a meliorációs mun­kák műszaki átadása, mely folytatódik az idén Görgete­gen, Háromfán, Szennán, So- mogybabodon és még több he­lyen a megyében. A kivitele­ző a Dunántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat, illetve a területileg illetékes vízgaz­dálkodási társulat. Szennán és Somogybabodon az idei mű­szaki átadással egyben befe­jeződik a hosszabb-rövidebb ideje tartó, szakaszosan vég­zett munka; másutt egy-egy ütem zárul ezzel az átadással. A tevékenység előkészítése vagy megkezdése mindenütt a IV. ötéves terv időszakára esett. A nagybajami Lenin Tsz-ben például az általános vízrendezés első ütemében mintegy 800 hektáron fejező­dött be a munka: nyíltárkos és alagcsöves módszerrel igye­keztek megteremteni a biz­tonságos termelés föltételeit. Jövőre — hasonló módon — ugyanekkora területen való­sítják meg a komplex víz­rendezést. A talajjavító vál­lalat munkába állította a nagybajomi bemutatón látott, korszerű alagcsövező gépét is, > mely az idén először vesz i részt ilyen munkában Ma­gyarországon. Sok helyütt — ahol a kö­rülmények ezt indokolják — az alagcsövezés helyett a zárt vízlevezetést alkalmazzák: vízáteresztő anyagból készült, rácsatlakozás nélküli »csővo- nallal-x juttatják el a talajból a nemkívánatos vízmennyisé­get. Az alagcsövezéshez ha­sonlóan ez a megoldás is le­hetővé teszi a felszínen vég­zendő talajmunkákat, még a nehéz traktorok üzemeltetését is. »A meliorációs beruházások volumene fokozatosan növe­kedett az előző ötéves terv­időszakban, a támogatási ke­reteket — a komplexitás ér­vényesítése mellett — kon­centráltan használtuk fel.. — olvashatjuk annak a kon­cepciótervnek a bevezetőjé­ben, mélyet a Somogy megyei Tanács V. B. Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Osztálya ké­szített s juttatott el vala­mennyi somogyi mezőgazda- sági nagyüzembe. Ezeknek a beruházásoknak egy-egy sza­kasza zárul le ezekben a he­tekben, hónapokban Somogy­bán. hogy jövőre újabb ütem kezdődjön, más területeken. H. F. Nem lehetett tudná, mit gon­dolnak komolyan, mit nem. Gyúró gyámoltalan ember volt. Hogy lelje az orvost, amikor a városban lakik, s egyszer jön ide egy héten? Szerencsére találkozott Ján- nal, az asztalossal. Ján el­ment vele a trafikba, ott van telefon. Mikor Sandi meglátta Jánt, elsápadt: a Zsabka gyerek beszélt. De aztán látta, hogy Ján nem tud semmit. És egyszer­re biztos volt benne, hogy a Zsabka gyerek nem fog be­szélni. Edidig is biztos volt, a fene tudja, miért. Nem is szö­vetkezett volna vele másképp. Valahol biztos volt benne. A betyárbecsületében. Lám, nem is beszélt, s ha eddig nem tette, ezután se fog. Megnyu­godva kérdezte: — Mi járatban vagytok? Megmondták, hogy telefo­nálni akarnak az orvosnak, mert Marisával baj történt. A trafikos kicsit megdöb­bent: — Komoly? — Hát... — Gyúró zavar­ban volt kissé. A zavara úgy tűnt, a trafikosnak szél, mert a szeme nagyon kerülte a ta­lálkozást. Sandi bosszúsan kifakadt: — Köszönöm, ez kellett még! Amilyen bolond ez a falu meg babonás... — Doktor úr! — kiabált Gyúró a telefonba. — A fe­leségem popsiját kicsikét megszúrta szarvas. Nevetett Ján, nevetett San­di, s nevetett a doktor is a telefonba. — Kicsikét? — hallották távolabb is. — Kössék be! — Doktor úr ... — hebegett Gyúró. — Mondtak: szóljak doktor úrnak. — Hát szólt. — De hogy tetszene kijön­ni. — Kijönni?! — nevetett az orvos, csak úgy recsegett a készülék. — Ha én minden incifinci szúrásért kimennék... — Röhögve letette a kagylót. Gyúró meg állt szerencsétle­nül. Balga markában, mint bakelitjátékszer, a telefon­kagyló. — Semmi. Meggyógyul — — Most mi legyen? mondta Sandi. Még mindig ott ugrált a nevetés a fogain. Gyúró lomha pilláit a tra­fikosra emelte, bárgyún, el­lenségesen. És Ján se nagyon mosolygott már. Ilyesmit mor- goitt: — Máma is csak úgy van: a tót, az csak tót... Sandi rosszkedvű lett. — Ugyan, Ján, ki törődik máma ezzel? Nem akaródzik neki kijönni. Messzi vagyunk a világ végén. — Ott, fene ki megesz — ismerte be Ján. Gyúró kapujában most is ott álltak az emberek. Marisa bepólyázott fenékkel és buz- gólikodó asszonyok baljós so- pánkodásai közt odabenn va­cogott a dikón. Most jött ki rajta az ijedtség. Már ő is látta, hogy támadója nem kö­zönséges szarvas volt. Gyúró széttárta tehetetlen, ügyefogyott tenyerét,’ e két lapátot: — Orvos nincs, nem is lesz. Nem gyön — közölte az em­berekkel. — Ezt megmondtuk volna előre — bólintottak az embe­rek. (Foietatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents