Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-08 / 212. szám

VUágssínhás a rádióban

A középkor játékai

hózata október 15-én kerül a

A VSlágszínház a Magyar Rádió dramaturgiájának több

évre szóló vállalkozása, mely az érdeklődő hallgatót végigviszi a drámaírás két és fél ezer éves történetén. E figyelmet érdemlő vállalkozásról, hasznosságáról lapunkban többször is írtunk. Mit várhatunk az idei őszön?

Középkori ciklust iktattak műsorba a szerkesztők. Székely György írásából idézünk: »■A középkor színházművészete szinte teljesen elveszett számunkra. Ami a 10. és a 16. század között történt, az rendszerint alig néhány történész számára jelent valamit. És ezt a hatszáz évet közel ezer esztendő előzte meg (az utolsó római drámaíró, Seneca halálától az első keresztény drámaíró, Hrotsvitha apáca darabjáig), amikor senki se tudta Európában, mi a színház.«

Akkor mi az a hagyomány, amit őriznünk kell ebből a korszakból? A népi világ ünnepeken »-előadott« szerepjátékait, körmenetek »koreogra- fált« mozzanatait, az egyházi eredetű szertartásokból a szinte dramatizált részeket. Később egyre inkább ürügy lett a dogmákká merevedett anyag: profanizált formában kapott szatirikus felhangokat; a muzsika és a tánc jellemezte. Így fonódott két ágról is

az, amit megőrizni érdemes a korból. »A társadalom minden rétege számára jutott valamiféle játék, a nagy ünnepeken, felvonulásokon, diadalmeneteken és úrnapi körmeneteken pedig szinte mindenki játékos, résztvevő volt« — ismét Székely Györgyöt idéztük.

Az -új évad« október elsején indul a Kossuth adón, 19 óra 15 perckor, amikor A kereszthez csatolt három széptevő, illetve a Pathelin mester című komédia hangzik el. Az ismeretlen francia szerzők művei Illyés Gyula és Hevesi Sándor fordításában hangzanak majd el. A kereszthez csalt három széptevő című bohózatban még nem vált el egymástól a hit és a hitetlenség, ez a darab határeset. Életöröm azonban vibrál benne. A Pathelin mester már az új koré, az első francia komédia, mely teljesen e világi.

Október nyolcadikán egy 15. századi francia szerző — szintén anonim — Az ember hi- vattatása című darabját hallgathatjuk. A fordítást és átdolgozást Mesterházi Márton végezte, a rendező Török Tamás. A hívó a Halál, az ember kísérői a jótettei. E műnek ez lesz a magyarországi bemutatója.

Hans Sasch Ha meghal a

férj és a Tüzes vas című boműsorba. A rendező Varga Géza, a fordító Végh György. A két művet nemsokára egy harmadik Hans Sasch-komé- dia is követi, A mennyet járt ifjú, melyet Kopányi György írt újjá, az eredetit csak ötletként használva feL A túlvilágról 6zóló tanok karikatúrája lesz ez, László Endre rendezi.

De nemcsak Európában született műveket -kínál« a rádióműsor. A Világszínház adásai között két távol-keleti játékot is találunk. Időszámításunk kezdetén született Sud- raka Az agyagkocsika című műve, amely egy kereskedő és egy bajadér boldog végű szerelmének történetét meséli el változatos stílusban. Schmidt József fordításából Varga Géza rendezte a hangjátékot, melyet október 22-én hallunk. Cseng Ting-jü A pénz rabjai című műve a 13. századból származik: istenek és emberek szólalnak meg benne. A fordító Kalmár Éva és Eörsi István, a rendező Bozó László. Október 29-én kerül adásba. A Világszínház középkori ciklusát Dömötör Tekla és Székely György kétszer is sugárzandó beszélgetése gazdagítja majd. A téma természetesen a középkori kultúra, szokásvilág, és a színház.

Szemüvegre várva

Vannak szemüvegek, amelyeknek hiánya szinte az ágyhoz köti az embert. Egy hályogműtét után az orvosok nagyon erős, tíz-tizenöt diopt- riás szemüveget is felírnak. Ez kell, ezzel lát jól a beteg.

E szemüvegeket Kaposváron azonban csak nehezen lehet megkapni. Az ember beadja az OFOTÉRT-hoz a receptet, kap egy átvételi elismervényt, s azzal bocsátják útjára, hogy egy hónapig legföljebb csak érdeklődni lehet, reklamálni nem. Ezeket az erős nagyítású lencséket ugyanis nem tartja a bolt: a receptet — hallottam a tájékoztatót az üzletben — elküldik Budapestre, a központi raktárba, s ha ott van, akkor két hét alatt megérkezik. Ha nincs, megrendelik a MOM-nál. A lencsét ott csiszolják, s ha elkészül, akkor küldik a raktárnál?, az pedig a boltnak. Kicsit hosszú

márciusban elküldött recept, amelyre eddig még nem érkezett meg a tizenöt dioptriás lencse. A bolt hetenként egyszer kap árut.

Ügy tűnik, hosszadalmas és bürokratikus a gyógyszem- üveg-lencsék ügyintézése. Az OFOTÉRT-en kívül másutt nem lehet megrendelni.

— A legtöbb gond a kam- bináilit lencsékkel van — kaptuk a tájékoztatást Kolosi Miksától, az OFOTÉRT Vállalat főosztályvezetőjétől. — Ezek műanyagból és üvegből készülnek egyedi megrendelések, receptek alapján: a

megrendeléstől az elkészítésig 3—4 hónap is eltelik. Használójának tehát addig várnia kell rá. A »sima« lencsékből viszont — legyenek akár tíztizenöt dioptriásak is — van a raktárakban, s ezeket általában két hét alatt szállítjuk.

ez az ut. A kaposvári üzletben mondták: van olyan

— És mit tehet az, akinek három-négy hónapig várnia kell?

A szkíták kincse

Lovas és két gyalogos küzdelme egy arany fésű díszeként. (I. e. IV. sz.)

Sok régész foglalkozik ma az eurázsiai sztyeppevidék ókori népeinek kultúrájával. A szkíta nép államalakulata az i. e. IV. században jött létre a Krím félszigeten és a Dnyepper alsó szakasza táján, ekkor tájt jutottak el a Duna torkolat vidötere is. Államuk az i. e. III. században élte virágkorát.

A szkíták temetkezési helyei az úgynevezett kurgánok. Hittek a síron túli életben, s ezért halottaikkal eltemették mindazokat az eszközöket, amelyekre — szerintük — a túlvilágon szükségük lehet: fegyvereket, ékszereket, ruhát, edényeket.

— Olyan szemüveget, amelyikkel jól lát, sajnos nem tudunk gyorsan adni, ha különleges lencsére van szüksége. Olyat azonban, amelyikkel lát, a kombinált lencse elkészítéséig is adhatunk.

— És mi keli! ehhez?

— A helyettesítő üveget vagy az orvos írja föl receptre, vagy a boltban ajánlják.

A boltban azonban nem ajánlják, már cáak azért sem, mert tulajdonképpen nem tudják, hogy két hét alatt vagy két hónap alatt kapják-e meg a lencsét, meg aztán jobb, ha orvos, és nem az eladó mondja meg, melyik kell. Az orvos pedig érthető okokból nem olyat ír föl a receptre, amelyik majdnem jó, hanem olyat, amelyik jó.

De mit tehet a beteg, ha a szükségmegoldás lehetőségére a boltban nem is figyelmeztetik? Persze az lenne az igazi, ha a figyelmeztetés helyett szemüveglencsét kapna. És jobb szervezéssel, az egészségügyi szempontok fokozottabb előtérbe helyezésével csökkenteni lehetne és kellene ezeket a határidőket.

Azoknak a többsége, akik hályogműtét után szemüvegre várnak, idős ember. A mozgás számukra koruknál fogva is nehéz. Megfelelő szemüveg nélkül pedig még inkább az.

Dr K. I.

Szeberényi Lehel |

11 »un

A kocsma előtt ma többen lődörögtek, mint máskor. Mert az ünnepnek még átlógott a lába a hétfőre is, meg volt is mit beszélni. Szétfutott hamar a hír, hogy a Cserei Pán megsokallta a dolgokat. Ma éjjel aztán odacsapott. így járnak, akik ujjat húznak vele. Lám, a Sandi mester háza oda lett, és Matejéknál is van sírás- rívás.

Marisa boldog, mert őt kihagyta a Cserei Pán. Boldogságában nem fér a bőrébe. Állandóan kiszaladgál a kapuba, és beszédesebb, mint bármikor. Mindenkinek el kell mondania — mert nem fér meg benne —, hoigy őrá nem is haragudhat a pokolok fejedelme, mert ő volt, aki nem akart a Vaskapu-sziklához menni, és 6 volt, aki mondta, hogy forduljanak vissza. S akit Marisa egy kis beszélgetésre elkap, váltogathatja a lábát, míg továbben- gedi.

Ezeket tárgyalgatták a kocsma előtt, s éppen azon röhögCsúszósok

Messziről olyan ez az építmény, mint a karácsonyfa. Ezért tetszik az embernek. Megnézik. Világít, nő mint a gomba. Messziről.

Delibeli József, a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat főépítésvezetője. Az ő irodájában ülünk. Ä falon tervrajzok, az asztalon teástermosz és sok-sok virág. Az ablakon keresztül nézem a fölénk magasodó óriást. Közelről még félelmetesebb.

Számolgatok: 1750 köbméter beton, az... 4 000 000 kiló az egész.

Kálamász István építésvezető egy /papírt kotor elő a zsebéből. Statisztika. Szek- szárdon 80 centi, Zalaegerszegen 1,15 méter, Kecskeméten 85 centi. Egy műszakra. Ennyit csúsztak fölfelé. Itt — most értem a statisztika büszkeségét — 1,60 méter a műszakátlag, 12 óra alatt 100 köbméter betont építenek be.

Csúszózsaluzással épül a siló Kaposváron, a nagymalom mellett. A laikus elgondolkozik, azután legyint; épül, és kész. Olyan, mint egy karácsonyfa ... Herperger János a DÉLÉP művezetője. Csúszós, 14 éve kezdte. Szép beszédű, sokat látott ember. Szélfújta, esőáztatta arcán ezernyi munkabarázda.

— Ügy indulunk, hogy ide hozunk vagy ötvagonnyi portékát. Kezdik az ácsok, Osz! szerakják a zsalut, itt nem ácscollal mérnek. Milliméter- nyi pontosságra szekercével odaütni, ehhez kell valami.

Szegediek, gyöngyösiek. Az egész országban ők csússzak — nem építik, csússzék — a silókat. Havonta látják a családjukat. A harminckettőből huszonhármán család- fenntartók. Ácsok, villanyszerelők, lakatosok, vasbeton- szerelők ...

— Heves megyében kísérleteztük ki ezt a technikát. Könyvekből magunk tanulgattuk. Az első nehezen, de sikerült. Azóta csináltunk vagy ötven silót, egy' kicsit begyakoroltuk. De ilyen jól még sehol sem haladtunk.

Csicskó János a SÁÉV művezetője:

— Itt kocsmába nem jár senki, pedig nincs kerítés. Esik, fúj. A »két cég« mégsem látszik meg. Annyira együtt dolgozunk.

Vagy 36 méter magasan vannak. Lentről rádióval lehet beszélni, a kiáltás elvész félúton.

A személylift kalitkájában sajnálja csak igazán az ember. hogy Ikarosznak nem sikerült megtanulnia a repülést. A többiek nevetnek rajtam. Megszokták már. Valaki elkezdi: volt már, hogy zuhantunk .

A munkaszinten nappali világosság van este nyolckor. Sok ember sürög, egy műszakban hatvanan dolgoznak. Az egyforma műanyag sisakok sokféle munkást formálnak külsőre is egy családdá. De az igazi emberkohó a munka. Hajszálpontos együtt dolgozás, ez a csúszósok »titka«. Ha egy fogaskerék kihagy, az egész leáll. A leállás pedig itt az egyik legnagyobb veszély. Horváth Lajos, a somogyiak egyik brigád vezető je mondta:

— Jól megvagyunk itt, megértjük egymást. Én már dolgoztam csúszásnál öt éve itt a szomszédban, de a társaim most először. — Mellettünk a régebbi siló szemlélj öccsét, és nem sejti, hogy nagyobbra nő, mint ő.

— Szívesen jöttek ide?

— Nehéz. De mi ritkán csinálunk ilyet. Ez az értelme. Igaz, kevesebbszer jutok naza Belegre. De a család örül. Annak is, amit hazaviszek. (Pénz. Először hallottam róla, de most is csak mellékesen.) Két fiam van, egyik sem lesz építős. De elhoztam őket ide, megnézték. Mit jelent a munka még? Eljövök erre, megnézem. Kevés ilyen van, és én is építettem.

— Amikor esik, itt nem védi magukat semmi.

— Lemos bennünket egy- párszor. De ezt nem lehet abbahagyni. A csúszóknak a nehezebb, ha esik. Nem köt annyira, egy kis hiba és alul kifordul.

De sok dolgot nem értek. Herperger Jani bácsi észreveszi, magyaráz:

— A munkaszint mindig ez. Emelkedik, ahogy nő az építmény. A körbefutó munkaárokba töltik a betont.

— Az árokból lesz a fal. Továbbszerelik a vasat. Kemény munka, csak guggolva lehet befűzni, mert az emelő- szerkezet alá kell kerülni. Azután újra kezdődik az egész, amíg el nem érjük a 42,5 métert.

A betonozők hatan cipelnek egy csövet, amely üresen 7 mázsa. Alulról egy pumpa nyomja föl a matériát. Hat ember birkózik a tekergő, köpködő óriáskígyóval. Egy irányít elöl, jobbra, balra, előre, hátra. Telik az árok.

A munka, a meleg, az eső, a szél... Kiszedi az emberek zsírját. Nem írom le, mennyit keresnek. Ezt nem lehet megfizetni.

Forgács Balázs 11 éve levegős. Ö irányítja az emelőt. (Valaha még kézzel, amolyan autóemelőszerű dologgal

csúsztak.) Érezzük, ahogy jön föl velünk a »talaj«, az árok falánál eltűnik, mélyebbre süllyed a beton. Körben a vasrudakon — melyeken a zsalu kapaszkodik — jelzések. Pontos vízszintet kell tartani, különben fabatkát sem ér az egész. Jani bácsi colstokot szed elő. Följegyzem: szeptember negyedikén 20 óra 38 perckor 35 méter 80 centi magas volt a siló. Pillanat a munkából. Az egészet két hét alatt csúszták föl. Országos rekord.

A levegős mosolyog: esK

akarok megtudni?

— Miért cserélné ej, elmerni e-e?

— Egyért, otthon a családért. De tizenegy éve csúszós vagyok. Ezt nem lehet mással hasonlítani. Ha elzavarnának, akkor se mennék. Mit mondjak ... Csúszós vagyok.

— Ez rang?

— Nem, nem rang. Csak mi így mondjuk.

Megy vissza. Igazítja a levegős-szerkezetet, most itt, most ott látszik majd, mondja. Szelíd nevű, csendes, kis termetű ember. Tizenegy éve vándorol, alig kerül haza. És mégis. Csúszós. Nem rang, de amikor kiejtik ezt a szót, büszkeség sugárzik még a fejük tartásából is.

Lefelé a kalickában már kevésbé idegen érzés. Benéztem a belső térbe is. föntről. Forró fuvallat csapott meg, de nem attól szédültem. Ott bent is dolgoznak, a falfelületet egyengetik. 90 fokban, mert az érő beton hőt termel.

Mi tartozik még ide? Az

emberek versenyeznek. Szocialista brigádok dolgoznak. Az első kérdés váltáskor: mennyit csúsztatok? Kilencféle betonrécept van. Nem mindegy, milyen időben milyet használnak. Ha egy fogaskerék ... Ha nem köt jól és túlcsűsznak, kifordul; ha megakad valami, ha túl gyorsan köt, fenyeget a szakadás. A daru sokszor rossz. Ha a Schwing betonpumpa is elromlana ... Hallottam azt is, hogy az emelő képes 30—40 centire is föltépni a betont. Akkor kívülről kézzel kell bezsaluzni. Itt még egy hiba sem volt.

Herperger Jánost egyszer — másutt — följelentették a társvállalkozók. Nem hallgattak a tapasztalt csúszósokra, és persze nem mei^t az építkezés. Itt a legmagasabb vezetőktől a segédmunkásokig mindenki segíti a másikat. A mechanizmus óránként mozog.

— Ha elkészülnek?

— Nagy ünnep az. Mindig. A szabadban gulyást főzünk, beszélgetünk. Kimondhatatlan érzés. No persze, akkor a megfelelő sör is megvan. De munka alatt semmi.

A siló csúszását 26 napra tervezték. 14 alatt kész.

Föntről hallom a kiáltásokat. Kifelé igyekszem a malom mellett. Orromba friss lisztszag lopakodik. Kenyér. Az új siló egyszer megtelik búzával. Visszanézek, újra a régiek a fények. Még látom a lenti munkásokat a szabad tűz körül melegedni. A liszt illata kísér. Játszik. Valami boldogságot érzek. Csúsznak, iszonyatosan keményen dolgoznak. És érik a beton, érik, mint a búza.

Luthár Péter

tek. Marisa milyen boldog,

hogy kimaradt a szórásból, mikor nyílott a tanácsháza ablaka.

Az elnök kikiabált az embereknek :

— Maguk tudnak a földrengésről?

Az emberek odanéztek, a vigyor ott volt az ajkukon. S hogy nem feleltek, az elnök még egyszer szólt:

— Észlelt valaki ilyet az éjjel?

— Éjjel? — töprengett Martin, a borbély. — Sokaknak forgott a világ az éjjel.

Ezen megint nevettek egy jót. Még az elnök is elmosolyodott. Akkor is mosolygott, mikor visszafordult Sandihoz.

— Hát látod.

— Részeg volt ez mind — dohogott keserűen Sandi. — Ezeket ugyan hiába kérded.

— Ez van — mondta az elnök. — Egyelőre.

Nézte kicsit a mosolygós kék szemével Sandit, s megkockáztatott egy kérdést:

— Te józan voltál?

Sandi fölállt, és sértődötten elment.

14.

Másnap reggel jót nevetett a falu. Mert legjobb öröm a káröröm. Marisát a szarvára szúrta egy szarvas. Ezt akkor tette, amikor Marisa keblét

elégedettség dagasztotta, és szívesen tett összehasonlításokat a maga javára. És nagyon biztos volt a maga dolgában.

Elég kényes helyen ejtett sebet rajta. Szerencsére a hely inkább illem szerint volt kényes, semmint életveszély tekintetében.

A szarvas pirkadatkor jelent meg az udvaron — a zárt kapu ellenére. Ezt később az emberek bizonyító jelként emlegették, holott tudták, hogy a szarvas könnyedén libben át a kerítéseken. Marisa fölnyitotta a tiszta lelki- ismeretűek édes álmából a szemét, és hallotta, hogy kívül motoz valaki. Megbökte a férjét:

— Te! Jár itt valaki...

— Hagyj békén! — mondta Gyúró, aki este sokat ivott, és átfordult a másik oldalára.

Marisa fölkelt, az ablakhoz lépett, és látta, hogy egy 'szarvas a fiatal almafát dézsmálja. Egy cseppet se volt rest, nosza, seprűt ragadott, s amúgy pendelyben a szarvasra támadt.

— Hess te! — rikoltott.

A szarvas legelt még egy kicsit, s csak akkor fordult meg,, mikor csattant lapockáján a seprű. Egy szó nélkül a szarva közé vette Marisát, és föltette a kerítésre.

Marisa éktelen visítást csapott, melyet a méltatlanul ért

sérelem felhangjai színesítettek. Ült a kerítésen — amúgy pendelyben —, és visított. Ülepóből csörgedezett a vér, mert bár a hím állat a gyengébb nemre tekintettel finoman cselekedte, amit cselekedett, kapitális fejdíszének oldalágocskája mégis csak beleakadt az asszonyba.

— Isten nem ver bottal — mondták az előszaladó emberek, mert azonnal látták a dolog jelentését.

Mire Gyúró kicammogott a házból, a szarvast már rég elnyelte az erdő. Ö ijedt meg legjobban az asszonyi visítástól.

Ondrej, a mezőőr fejét csóválta a pipája mögött.

— Jól őrizted mezőt — szólt oda neki Gyúró.

— Ez nem ott jötte — felelt Ondrej.

— Hát?

— Hipp-hopp, jötte föld alól. — Pislogott hozzá fontosán.

Akik ott voltak, bazsalyog- tak, és tudták, amit tudtak.

Marisa pedig még mindig a kerítés tetején sírdogált.

(Folytatjuk)