Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-01 / 206. szám

I Sipos Gyula halálára Védettségre váró területeink Gólyafészek a magaslesen Jelképnek is el lehet fogadni: a martin-ősi ősláp egyik sarkában hat éweíl ez­előtt épített magasles árvál­kodik. Elkészülte óta meg sem tudták közelíteni: elön­tötte a víz a területet. Egy gólyapár — kihasználva a háborítatlanságot — fészket épített a les tetejére. Vadá­szat és háborítatlanság... Martinos és Nekota: a ter­vezett fehérvízi természetvé­delmi terület két része. Mindkettő a Balaton nyúlván nyából kialakult ősláp a Ba- latonnfligybereki Állami Gaz­daság határterületén. Az előbbi a vízimadarairól, az utóbbi bőgő szarvasbikáiról híres. — Amikor ' a vadászati szakemberek csak «-megtűrt elemek« voltak — mondta Büki László, az állami gaz­daság erdészeti üzemegységé­nek vezetője —, ez az ide­gennek olyan barátságtalan­nak és rnegközelítheteílenniak látszó Nekota tartotta ben­nem a lelket... A Somogy megyei Tanács természetvédelmi albizottsá­ga a napokban itt tartotta kihelyezett ülését. A tagokat egy kisvonat szállította a «terepre« — Fehérvízpuszitá- ra —, termetének megfele­lően vékony hangon sivítva az útkereszteződések előtt. A Hunyadi-akol nevű megálló után már az ősláp világa kö­vetkezik. Több mint 1000 hektáros, országos értékű természetvédelmi terület lesz ezen a részen. Az ősi Bala­ton zárványa ma már egy méterrel mélyebben fekszik, mint a tó jelenlegi vízszint­je. — Sokat törtük a fejünket — mondta Reuter Camilló dél-dunántúli természetvé­delmi főfelügyelő —, hogy a három tájegység — Fehérvíz, Martinas, Nekota — közül melyik legyen a »kereszt­anya«? A Martinos egy régi birtokosáról kapta a nevét. A Fehérvizet meg lehet ma­gyarázni. Annál meglepőbb a Nekota: a szó tótul művelt szántóföldet jelent. A lápot azonban sohasem szántották. A mocsár még a legbátrabb pionírokat is elijesztette. In­kább a menekülést jelentette a veszélyes időkben: a süp- pedős világ kis szigetein hú­zódtak meg a környék lakói. A Törökihaigyás elnevezés emlékeztet erre. A Marídnos és Nekota: szép. Próbáltak ezen a terü­leten többfajta kultúrnövényt is termeszteni. A hatalmasra nőtt cukorrépákban azonban nem volt cukor, s nem sike­rülték a kísérletek a görög­dinnyével és a dohánnyal sem. Az ásványi sókban sze­gény talajban nehezen ma­radnak meg a növények. A hajdani próbálkozások nyo­mát Nekotában a szabályos négyszögeket alkotó erdősá­vok jelzik. Néhol még látha­tók kukoricatáblák, de eze­ket a vadaknak szánták. Az intenzív vadgazdál­kodás itt már »bejáratott« ágazattá fejlődött. Ebben az évben 32 ezer fácáncsi'bét en­gedtek szabadon és 90 ezer vadréce tojást keltettek. Hí­res terítékek vannak az itte­ni hajtásokon. A téli vadlúd- vonuiások idején ezerszám felhoznék a lilikfélék — az északi vendégek — a náda­sok, zsombékosok felett. A kihelyezett ülésen dön­töttek úgy, hogy javasolják: nyilvánítsák védetté, orszá­gos értékké a területet. Szá­mos ok indokolta ezt: a martinosi részen fészkelő 12 pár nemeskócsag, körülbelül 40 pár kiskócsag, 90—100 pár nyári lúd mind ornitológiái ritkaság. Sajátos a növény­világ is, és a nagyüzemi pró­bálkozások után ismét a régi flóra jellemző a tájra. Az állami gazdaság fokozatosan ad vissza nagyüzemi mező- gazdasági művelésre alkal­matlan területeket a termé~ szetnek. Eddig csaknem 1000 hektárt.- i A fehérvízi ősláp mellett azonban szó volt a megyei értékekről is. Ebben az évben — december 31-ig — 11 te­rületet nyilvánítanak védet­té. Ennek pénzügyi oldala is van, nemegyszer a megvaló­sítás akadálya éppen a szük­séges összeg hiánya. A me­gyei tanács erejéhez miérten támogatja a természetvédelmi albizottság törekvéseit, de ez nem elég. — Találkozni más megol­dással -is — mondta Horváth Ferenc természetvédelmi fel­ügyelő —: legutóbb a Nagy­atádi Városi Tanács kérte három, a belterületen talál­ható objektum védetté nyil­vánítását. Vállalták ezek ke­zelését, és az ehhez szüksé­ges pénz biztosítását is. A megoldást a többi község, város és járás is követhet­né, hiszen itt tudják a leg­közvetlenebbül felmérni a védettségre érdemes területe­ket, fákat, érdekes növényi társulásokat, geológiai kép­ződményeket, parkokat, erdő­részleteket. A további munkához ter­mészetesen szükség van egy pontos és kimerítő fölmérés­re: hol és milyen értékeket lenne érdemes védetté nyil­vánítani. Ennek a »kíván­ságlistának« az alapján a jö­vőben rangsort lehetne felál­lítani. A természetvédelmi albizottság ülésén szó volt több ilyen objektumról is. Ezek között o balatonboglári várhegy és templomdomb kapja meg az elsőséget. Egy érdekes geológiai képződ­mény, a Gálosfa melletti Csepegőkő (40 hektárral) is védett lesz, csakúgy, mint a Bőszénfa melletti Farkaslak (160 hektár) és a babócsai várdomb öthektáros környe­zete. Mészáros Attila Aquincum ismét nyitva A Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeumát augusztus 26-tól ismét megtekint­hetik a látogatók. Az újjárend ozctt kiállításon a kétezer éves Aquincum polgárvárosának képe elevenedik fél a már korábban és a napjainkban feltárt gazdag emlékanyagban. I Szeberényi Lehel j ]Yrím~1 — Most hogy mégy haza? — Majd valahogy —mond­ta Anyicska, és kissé vállat rántott. Kissé bizonytalanul. És a szája sarkában mosoly reszketett. — Miattam ne iz­gulj! Odalesett ő is a híd felé, és nem tudta még, hogyan jut haza. S akkor látta Sandi bácsit kijönni a kocsmából. Egyene­sen Zsabkához ment, és lát­szott, hogy a melléig ér neki, pedig Zsabka se volt nagyon magas. Néhány szót váltottak, és együtt mentek vissza a kocsmába. Anyioska gyorsan megcsó­kolta Loncit. — No szia! — összerántot­ta vállán a kardigánt, s már szaladt is. mint aki fázik. Lonci kihajolt a lépcsőről, hogy integessen neki, de a tér túlsó oldala, amerre Anyicska elsietett, sötétbe burkolózott. Ekkor félsóhajtott, és elfog­lalt egy helyet a buszban. Még mindig nem indultak. 12. A kocsma elég üres volt. Inkább kint vigadtak a fel­gallyazott, lampionokkal tele­aggatott téren. Csak a meg­rögzött kocsmalakók ténfereg- tek vagy üldögéltek idebenn, a malakart-asztalok mellett, a magas és kékre festett, ned­vességtől pergő vakolatú, ri­deg falak között, egy szál meztelen villanykörte alatt, amelynek fukar világánál a falihirdetések apróbb betűi egybefolytak. Azok tartózkodtak idebe, akiknek kocsmabűz az ózo- nuk, s odaki fuldokolva kap­kodnának levegő után. Ha Anyicska benéz ide, hazavi­hette volna az apját. Az ajtó közelében ült Jánnal, mert­hogy máris indul hazafele, épp csak ezt a sört megisz- szák. Mármint ezt az egy kor­sót, amire bejöttek. Az asztalon azonban nem volt már hely az üres kor­sóktól. Ján áthajolt rajtuk, és bizalmasan sugdosott Matej fülébe: — Csak neked mondom, cimborám, hulladék fából pontosan olyan jó lesz, és potom pénzért megúszod. Egy liter borért vagy kettőért akárki hoz neked a fűrész­üzemből. No, csak mondom... Értjük egymást... Matej már pislogott, álmo­san és mereven. S e nehezen forgó, merev tekintet maka­csul csüggött a sarokasztalon. Noha messze volt a sarokasz­tal, a hodály ellenkező végé­ben, hol a homály is mélyült, a közbeeső asztalok malakart- lapjain könnyen átsöpört, mert azok üresek, simák és csúszósak voltak, akár a fris­sen sepert jég. — Ez sántikál megint va­lami dolog — mondta Matej, mintha két nyelv volna a szájában, két egymásba aka­dó. — Keresi a kincset — fe­lelt Ján, alacsonyan szálló, hessen tő mozdulatot tett a Ax elkötelezettség’ énekese volt Számontartott ember volt. Tizennyolc évig éltem né­hány száz méternyire attól a helytől, ahol született, így nyugodtan mondhatom ezt: azok közé tartozott, akiket szülőföldjén szeretettel emle­gettek. Nagy utat járt be Tüs­kepusztától — Dombóvárba olvadva ma Somogy és Tolna határához közeli ez a telepü­lés — Budapestig. Országjáró ember volt, s nemcsak a ván­dorlás, az örökös »úton lenni« értelmében. Ország gondját vállalta egészen fiatalon. Egy éve éppen, hogy válo­gatott verseinek gyűjteménye megjelent. Mily jellemző a cím: Szomjúság. »Az embert életének hatodik évtizede egyre sürgetőbben készteti számvetésre« — írta. Nem tudtuk, hogy ez az első össze­gezés az utolsó is lesz. Alig múlt ötvenöt éves. Termékeny évek kötik me­gyénkéhez, Somogyihoz és Ka­posvárhoz. Az irodalomtörté­net számon tartja, hogy a megyeszékhelyen jelent meg első verseskötete, a Lámpák a ködben című. Azután fel, egyre feljebb! Fegyverrel har­colt a felszabadulásért, földet osztott, politizált, véreit, a pa­rasztságot képviselte az or­szág dolgában. 1941-től 1953- ig kevés verset írt, mégis a cselekvés évei voltak ezek. Érlelő idő. »-Forradalmárok! / Nép—erdő szélső fái, / nép— folyam első cseppjei ...» — írta a hasonló sorsúakról. Fák, bokrok és füvek gyakran vol­tak »hátterei« verseinek, s — mint az iménti példa is bizo­nyítja — szép metaforái. Elégia egy somogyi vadkörte­fához című költeménye a hű­ség-kötelékről vall finom át­tételességgel, melegséggel: »Nőnek még fák, meg erdők, tölgyek, platánok, harsak, / nékem már ez marad meg örökre óriásnak, f ez a vad­körtefa, a félig lombjavesz- tett, / jaj, nékem ez a leg­szebb, mégiscsak ez a leg­szebb.« Folyóiratok munkatársa volt, majd a Szabad Föld cí­mű hetilapé, s ez újra az »er­dő« szolgálatát jelentette. Hasonlatot bántva: azokét, akik között végig honos volt, akik közül az irodalomba ér­kezett. Csak nemrégiben ol- I vastuk, hogy Karinthy Fe­renccel Kubában Járt. Vasár­nap a rég holt színész hang­ján, Ladányi Ferencón csen­dült fel az idézett Elégia egy somogyi vadkörtefához. Hét­főn halott volt a költő. A visszavonhatatlan híradás után, a kollégát, az írótársat Bajor Nagy Ernőt kérdeztük Sípos Gyuláról a Szabad Föld telefonszámán: »Az a ritka ember volt, aki a munka ap­raját is fontosnak tartotta. Azt, amiről mások azt hi­szik; nem lényeges. O tudta, hogy az egyszerű dolgok mennyire jelentősek, mennyire meghatározó erejűek. És vál­lalta a szolgálatot...« — mondta Bajor Nagy Ernő. Örök—helytállásban, vissza­visszatérve Tolnába, Somogy­ba az övéi közé, erőt gyűjte- I ni, máskor meg író—olvasó találkozókon megbizonyosod­ni arról, hogy érdemes, s hogy van kiknek. Kötetei immár nem szaporodnak a polcon. A három lépés, a Szóljatok bátran, a Tíz éve, a Vadludak, a Férfikor, A nagy éjszaka, a Gyümölcs és virág meg a többiek. A lexikonok száraz közléseire már befe­jeztetett a Mű. Az örökösökre — irodalomtörténészekre és olvasókra — azonban még nagy feladat vár. Fölmérni a rövidségében is nagy utat, amelyet Sipos Gyula megtett. Reménykedett: »...talán még­is voltunk ■ valami: / lámpák a ködben.-» Lámpa volt, mely a jövőbe is világít. Leskő László Húsz farmernadrág egy táskában Nyár végi helyzetkép a vám- és pénzügyőrségen A Vám- és Pénzügyőrség1 Somogy megyei Parancsnok­ságánál rövidesen véget ér­nek a fárasztó napok, kezdő­dik az utószezon. Egyelőre azonban a megye két határ- állomásán még nagy az utas- forgalom, hiszen most indul­nak haza a külföldön nyaraló diákok, és most érkeznek ha­zánkba a Szovjetunióba uta­zó arab és afrikai egyetemis­ták. A végső értékelés még nem készíthető el, a legforgalma­sabb időszak, a nyár tapasz­talatai azonban összegezhetők. Az idén, a múlt évihez ké­pest nőtt a. külföldre utazók száma, s megnövekedett a tranzitforgalom is. Ez derül ki azokból az adatokból, me­lyeket Varga Imre főhadnagy, a Somogy megyei parancs­nokság parancsnokhelyettese mutat. Az idén áprilistól augusztusig több mint 207 ez­ren utaztak át megyénk két határállomásán, tavaly ugyan­ebben az időszakban 170 ezer söröskorsók fölött, s aranyfo­ga is kivillant hozzá, amelyet a sok asztalosmunkával szer­zett és amely meglehetősen a sor végén volt; nevetnie kel­lett ahhoz, hogy kivillanhas­son. A sarokasztalon két krigli dupla féldecivel paprikázott sör állt. Fölöttük a trafikos farkasszemet nézett Zsabká- val, s csak néha engedett magának egy-egy oldalpillan­tást, amely mindössze Ján kerek fejének befogadására volt elegendő. — Hm... — mondta Zsab­ka, és sötét tekintetét bele­eresztette a sörbe. — Mulat­ságos. Már azt hittem, megint a Vaskaoüt firtatja. A trafikos legyintett: — Azt már el is felejtet­tem. — Jobb is mondta Zsab­ka, s elhallgatott. Emezt a dolgot emésztgette. A kis ember türelmesen vá­rakozott rá. Megvárta, míg befejezi a hallgatást, és le­húzza sörét. (Folytatjuk^ utas fordult meg itt. Főleg csehszlovákok, jugoszlávok, lengyelek és magyarok keltek át Gyékényesen és Barcson. Ez a növekedés örvendetes, van azonban egy másik adat is, aminek sokkal kevésbé örülhetünk: — 1975 első két negyedévé­ben 33 vám- és devizajogsza­bály-sértő cselekmény fordult elő, az idén ugyanebben az időszakban 83 volt — tájé­koztatott Varga Imre pa­rancsnokhelyettes. — Az 1976 áprilisában életbe lépett új vámjogszabályok sokkal ru­galmasabbak és kevésbé bü­rokratikusak, mint a koráb­biak. Tágabb lehetőségeket biztosítanak arra, hogy az utazók ajándéktárgyakat, em­léktárgyakat hozzanak ma­gukkal, egyszerűsödött a vám­kezelés is. Ennek ellenére nőtt a jogszabálysértő cselekmé­nyek száma. Igaz, ennek a növekedésnek egy része abból adódik, hogy az egyszerűbb vámkezelés következtében pénzügyőreink több olyan szabálysértést lepleznek le, melynek egy részére koráb­ban nem sikerült fényt derí­teni. Gyorsabb, pontosabb lett a vámkezelési munka. Hogy melyek a leggyako­ribb szabálysértések? Köztu­domású, hogy minden magyar állampolgár 400 forintot vihet magával külföldre, legföljebb 100 forintos címletekben. Jó páran azonban nem tartják be ezt a szabályt. Előfordult, hogy valaki golyóstollba csa­varva akart 500 forintost ki­vinni az országból. Akadt, aki 9, sőt 19 ezer forint értékű betétkönyvet próbált kicsem­pészni. — Tudjuk, előfordulhat, hogy a csomagolás lázában valaki magánál felejt egy na­gyobb összeget. Ha ezt a pénzt a határállomáson átad­ja, nyugtát kap róla, és visz- szafelé hiánytalanul átveheti. Számos ilyen eset előfordult, ez érthető, és semmi baj nem származik belőle. Ha a több­letpénzt nem adják le, akkor már igen. A Jugoszláviából, Olaszor­szágból érkezők csomagjában szinte kivétel nélkül megta­lálható a farmernadrág, ket­tőt, hármat nyugodtan be le­het hozni, ajándéknak vagy saját célra. Előfordult azon­ban olyan eset, amikor a vámszervek az egyik utazó­táskában 20 farmernadrágot találtak, mindegyik egy-egy használt fehérneműbe volt csomagolva. Ebben az eset­ben az utas szándékához nem férhet kétség. Nagyon kapó­sak a zsebszámológépek is. Természetesen egyet, saját használatra bárki behozhat, ám hármat, négyet már nem, mint ahogy néhányan meg­próbálják. Az utóbbi időben néhány. kvarcórát is lefoglal­tak a vámszervek, melyeket ugyancsak illegális úton akar­tak behozni. A jugoszláv tiszta szesz és a magyar élelmiszerek is »slágercikkek«. Egy jugoszláv állampolgárnál például 21 kiló vajat, 6 kiló sajtot, több kiló szalámit és sonkát találtak, amelyet ki akart vinni. Az illegálisan behozott tár­gyak között szép számmal sze­repelnek az aranytárgyak. Számtalan gyűrűt, karkötőt, nyakéket kellett már lefog­lalni. A vámszerveknek természe­tesen nemcsak a határállomá­sokra, hanem a Balaton-part- ra is oda kell figyelniük. Ott elsősorban a külföldiekkel kötött kapcsolatokból adód­nak a bajok. Vámszerveink mindennapi munkájuk során elsősorban azt tartják szem előtt, hogy az utasok zöme tisztességes szándékkal kel útra. Felada­tuk azoknak a »kiszűrése«, akik üzérkedni, kereskedni akarnak. Ezzel a céllal ké­szültek az új vámjogszabályok is. A vám- és pénzügyőrség technikai fölszereltsége olyan, hogy ezt a munkát megfele­lően el tudja látni. Az ellen­őrzéseket jól képzett pénz­ügyőrök végzik. Az utasok számára minden szükséges felvilágosítást megadnak. Az eredményes munkához azon­ban kölcsönös bizalomra van szükség. Dán Tibor Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents