Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-05 / 210. szám
V asárnap már kora reggél elmentem a szállodából, hogy meglátogassam egy ismerősömet, aki • közelben nyaralt. Óvatosságból elkészíttettem a számlámat, mindent kifizettem, hogy ha esetleg későn érnék vissza, ne kelljen ezzel vacakolnom. Tizenegy tájban érkeztem meg, — porosán .átizzadva és kábultan a nagy melegtől. Az étteremben gyorsan, lehajtottam egy üveg sört, s az elegáns, kókusz- szőnyeges folyosón átmentem a szálloda halijába. Alig vártam, hogy a zuhany alá álljak, és a következő hosszú utazás előtt pihenjek még valamit. A délutáni portást találtam a pult mögött, akit mindenki kedvelt, mert rendíthetetlenül udvarias és szolgálatkékz volt. Amikor odaértem, éppen telefonált, franciául beszélt valakivel; intett, hogy kis türelmet kér. Rákönyököltem a pultra, az utazási iroda színes reklámplakátjait nézegettem, amelyek különlegesen előnyös, olcsó lehetőségeket kínáltak. Amikor a portás letette a kagylót, kötelességemnek éreztem, hogy elismerő megjegyzést tegyek. Négy napja laktam a szállodában, s ahányszor csak találkoztunk, megszégyenítő módon előzékeny volt velem. — Kitűnően beszél franciául — mondtam. — Közel sem olyan jól, uram, mint kellene — felelte szerényen. — ön túl elnéző az én francia tudásomat illetően. — Lebecsüli a képességeit. — Egy portás vagyok a sok 6záz közül, uram. — Szerény képpel nézett rám. — Tehetek egy megjegyzést, uram? Szeretném figyelmeztetni, hogy egy gomb hiányzik az ingéről. Óhajtja, hogy szóljak a szobaasszonynak? — Köszönöm, nem —- mondtam. — Mit parancsol, uram? — A 417-es kulcsát kérem. A portás a kulcstartóra pillantott, követtem a tekintetét. A kulcsom nem volt a helyén, — Azt hiszem, egy kis baj van, uram. — Föllapozta a nyilvántartó könyvet, és bólintott. — Igen, uram, jól emlékeztem. Nagyon sajnálom, de a 417-esben amerikai urak vannak. Két amerikai turista. — Ne tréfáljon! — Nem, uram. Valóban két amerikai lakik a 417-esben. — Nem valószínű — feleltem naivan. — A 417-es az én szobám, negyedik napja lakom benne, mégpedig napi háromszáz forintért. A portás kicsit meghajtotta magát, mint aki biztosít arról, hogy türelemmel végighallgat, holott tudja, hogy abszolút fölöslegesen beszélek. — Ügy van, uram — jegyezte meg. — Pontosan eny- nyibe kerül az a szoba. — És abban a szobában én lakom. — Igen, uram — mondta a portás. — Valóban ön lakott a 417-esben, és már rendezte is a számlát. — Hogyhogy lak-tam? — Az a helyzet uram, hogy amerikai turisták érkeztek, és a felszabaduló szobákat a rendelkezésükre kellett bocsátanunk. Pintér Tamás szoba — Az én szobám csak kettőre szabadul fel — mondtam most már ingerültein. A portás széttárta a karját. — Igazán sajnálom, uram, de nem tehettünk mást. — Nem értem. — A valuta, az valuta, uram. — Bocsásson meg, uram — fordult felém a portás, és fölvette a kagylót. Néhány felvilágosítást adott olaszul, aztán ismét ott állt türelmesen és előzékeny mosollyal. — Én kifizettem a szobámat — ismételtem makacsul. — És rajtam kívülálló, igazán objektív okok miatt nem rendelkezem valutával. — Megértem az indulatát, uram — felelte a portás. — Nem tűröm, hogy csak Úgy kitegyenek — mondtam. A portás szomorúan nézett rám. — Kényszerhelyzet, uram. — Akkor sem. — Biztosíthatom, hogy együttérzők önnel, uram. — Az nekem édeskevés. Mással talán meg lehet tenni az ilyesmit, de velem nem, — Senki sem örül az ilyesminek, uram. — Még szép. E gy rettenetes lila ruhába öltözött hölgy lépett a pulthoz. A portás elnézést kért tőlem, majd németül üdvözölte a lila dámát, és udvarias megjegyzések kíséretében átadta neki a kulcsot., A lilaság elment. — A szovjet ifjúsági csoportot is ki kellett tennünk, uram — folytatta a portás. — Ez engem egy cseppet sem érdekel — jelentettem ki. — Csak közöltem, uram, hogy nem ön az egyedüli Meg kell mondanom, az elvtársak sem örültek, de végül is megértették a dolgot, uram. — Én nem értem meg. — Meg kell értenie, uram. — Kell? — Nem a leghelyesebb eljárás, elismerem, de hát végeredményben népgazdasági érdek. A propagandaszempon- tokat nem is említve. És egészen biztos vagyok afelől, hogy ez önnek sem mellékes, uram. — Maga hülyének néz engem? — Távol álljon tőlem, uram! — A szovjet csoportot is ezzel a szöveggel győzték meg? — Természetesen, uram. — Nagyon kíváncsi lennék, miket mondtak. — Azt nem tudom, uram. Oroszul egészen véletlenül nem értek. Velük az igazgaté elvtárs beszélt. — Helyes. Én is akarok vele beszélni. — Sajnálom, uram. de ezt a kívánságát nem teljesíthetem. Az igazgató elvtárs ugyanis nem tartózkodik már a szállodában. — Mi van a holmimmal? — kérdeztem lemondóan. — Természetesen rendelkezésére áll, uram. — Mindenem szét volt dobálva — jegyeztem meg. — Teljes mértékben bízhat a takarító személyzetben, uram — mondta a portás. — Kezeskedhetem érte, hogy mindent hiánytalanul összeszedtek. Poggyásza a megőrzőben van, azonnal intézkedem, hogy ide hozzák. Telefonon utasította az egyik londinert, hogy a bőröndömet és a ballonkabáto- mat sürgősen szállítsák a hallba. H át nem, gondoltam. Én kifizettem a szobát, az atyaúristen sem fog megakadályozni abban, hogy elutazásom előtt le ne mosakodjam, és ki ne pihenjem magam. Ezt közöltem a portással is, aki higgadtan végighallgatott. — Ennek semmi akadálya, uram. Egy szobát mindig fenntartunk ilyen célokra — mondta készségesen. Majd leemelt egy kulcsot és a kezembe adta. — Parancsoljon, uram!, A tizenötös fzobát, a földszinten jobbra. A poggyászát természetesen oda fogom vitetni. — Miért nem oda tették be az amerikaiakat? — kérdeztem dühösen. — Két óráig nyilván ez is megfelelt volna Márton Klára Az utolsó látogatás Eljöttem még egyszer, hogy játsszuk az eldobott kavicsokkal a kiszáradt kanálisparton, hol húszéves gaz burjánzik, és a nemes illatú folyófűvirág rátekeredik a tüskés ribizlibokorra; hol alszanak a lábnyomok és színes üvegcserepek, hol varangyom békák hüsölnek az útilapu széles árnyékában. Eljöttem még egyszer, levetem cipőm, mezítláb indulok el, s elvesztett pajtásaim nevét kiáltom! nekik. — Hová gondol, uram? — méltatlankodott a portás. —■ Ez, hogy úgy mondjam, a szálloda legkevésbé megfelelő szobája. Kissé levegőtlen, meg sötét is, mert történetesen a liehthófra néz. Szerencsétlen megoldás lett volna az ame■ -rikaiaknak adnunk, még ha csak átmenetileg is. Nem gondolja, uram? A szálloda jó hírére is adnunk kell. Igazam van? — Tökéletesen — mondtam. — Szóval, nem óhajtja föl- varratni a gombot, uram? — Nem, — Kérem, uram, ahogy parancsolja. NÉGY KÖZSÉG KÖZÖSSÉGE A kulturálódás ösvényein A múlt: kiállítási anyag. Négyezer-száz embert; négy község lakosságét köti össze a társas viszony: az, hogy tele- püléshálózatilag közösséget alkotnak. Babócsa alsófokú központ, három társközsége; Bol- hó, Rinyaújnép, Somogyaracs. Kultúrájukról faggatóztunk, egyszerre két „nyomon” is. Pfeifer Jánostól, a községi közös tanács vb-titkárától alapadatokat kapunk a négy községről. Ezek szerint Babócsán 771, Bolhón 452, Rinyaújnépen 66, Somogyaracson 110 házban élnek emberek. Villany mindenütt ég, törpe vízmű Babócsán és Bolhón ad vizet. Kultúrameghatározó tényezők ezek is. Tavaly Babócsán harminc gyerek született, Bolhón tizennyolc, Rinyaújnépen három, Somogyaracson kettő. A centrumközségben a múlt évben tizenhárom, Bolhón három ház épült. Üjnépen és Aracson tavaly senki sem szánta magát építkezésre. Beszédes adatok ezek, nem kell hozzá nagy fantázia, hogy olvassunk belőlük. Talán majd e számok következményeivel is foglalkozik egyszer az a településkrónika, amelyet Vértes György, a ba- bócsai művelődési ház igazgatója a nyáron állított össze. Mindenesetre nem véletlen és nagyon mólyértelmű tény az szimbólum is —, hogy éppen most gyűjtötték fel a környék múltjának tárgyi és munkaeszköz örökségét. Klumpa, mángorló, vajköpülő, tésztaszűrő, kezdetleges varrógép, hajdani szabó vasalója, zsupvágó, gereben, szarvegyengető. Az utódokhoz kiált: „Így éltek valaha!” A volt után a lesz-ről kérdezzük Vértes Györgyöt. Őszről tavaszba beszél. nyúló tervekről — Gyerekki úbunkon belül külön foglalkozásokat tartunk majd az apró cigányoknak. Beszéltetjük, meséltetjük őket, hogy mire iskolába mennek, tudjanak magyarul. Hetenként tart összejövetelt az ifjúsági klub. A „nagyok” cigányklubja pedig havonta, száz—százötven résztvevővel. Közösségeink sorába tartozik még a nőké és az értelmiségieké is, ez utóbbi négy község hetven értelmiségiét fogja össze. Tjj ismeretterjesztő előadások népszerűségéről és a szakkörök munkájáról is. Bélyeggyűjtők, honismeretiek, amatőr festők, művészeti csoportok jönnek Itt, össze, nincs nap, amikor üres lenne a «•ház«. A könyvtári részben csaknem hétezer kötet között válogathatnak. Ezerkétszáz embert »mozgat« itt a kultúra! jövőt nyitó adalék ez. Dr. Kollarios Gyula körzeti orvost a korszerű rendelő fölötti lakásában kérdezzük az emberek egészségéről. Előzőleg tájékozódtunk: mind a négy községben kielégítően fölszerelj rendelő áll az ő és kollégája, dr. Polgár István rendelkezésére. Felosztották a területet. — Miután már dolgoztam kórházban és falvakban is, nyugodtan mondhatom, hogy jó helyzetben vagyunk — kezdi dr. Kollarios. — Négy év óta élek itt. Az építkezők természetesen fürdőszobát is kialakítanak, s egyre ipkább jellemző lesz, hogy ezeket rendszeresen használják is. Gyakran kell kimennem házakhoz, így tapasztalatot szereztem: már a cigánytelepen is tiszta vízzel, tiszta törülközővel, szappannal várnak. Érdekes az, hogy nemcsak a fiataloknak van igényük a fürdőszobára. Nemegyszer öreg házakban, idős emberek is megteremtik átalakítással. Most legutoljára Szokol Miklós bá- esiéknál láttam ezt. — Hatvan járóbeteget kezel naponta átlag. Mely megbetegedések a leggyakoribbak? — Reumatikus panaszokkal jelentkeznek az idősebbek. Az utóbbi években elég gyakoriak a mezőgazdasági, háztartási balesetek is. — A társközségek között van elnéptelenedő. Az öregeknél a magányosság miatt nem alakul ki könnyebben betegségtudat? — Kétségkívül, több öreg is egyedül érzi magát. Másokat A jelen; fürdőszobás, két szintes házak. kezdeményezés tok klubja. A Déryné Színház előadásaira százhármán váltottak bérletet, tegnap volt az első előadási! Mozart Szók tét és a szerájból című operája, vértea György beszélt még az a tsz-parasz- I szépen istápolnak az utódok, ’ még akkor is, ha városban laknak. Egyik nénit éppen most vették magukhoz a gyerekei, de az idős asszony visz- szakérezkedett; talán a tudat alatti tulajdonosi szemlélet bizonysága ez. Ragaszkodott ahhoz, ami az övé. Tudom, nincs válasz. A tűz régen kialudt abban a szobában, ahol felébredtek a halott kismadarak, s a kéz, amely melengette őket, rég elvesztette gyógyító varázsát. Mégis eljöttem. V Sokezer kilométer rakódott szívemre. Előttem gyermekkorom összehordott máglyája ég, s az emlékezés csendes esője eloltja a tüzet. Hunyadi István Jöttek, meghajoltak Mi minden átcikázott, hányféle folytatás! ■Tinára* tó maradt a tilalom cs váltott szövegek elérhető fiókban '■estékek, kencék. i tt—ott ki villant bőrünk, elkapart, sebekkel' fölvérzett száj, lefedett, igazság, kapkodó cs Én mondtam; — reszketek! Felelted: — senki se lássa gyöngeségem! Később időzavar, a vaksi köd tiloson lámpa, leosattanó jelzőkarok, a mozdony sikoltott és megállt, ügyeletes jelére a függöny összerándult. .kittek, meghajolták halott színészek is. Minikönyv a somogyi moziról fi századforduló találmánya: a mozgófénykép Három szerző, Szántó József, Mautner József és Torma Károly készített összeállítást a somogyi mozi történetéről. A könyv a mozgófénykép megjelenésétől gyűjti egybe mindazokat a dokumentumokat, többnyire a helyi sajtóban megjelent cikkek alapján, amelyek a somogyi mozikkal foglalkoznak. Kaposvárra hamar eljutott a vetítettképes előadás. Az 1895- ös párizsi bemutatót 1896- ban a budapesti követte, és rá három évre, 1899. március 28-án már ezt írta a Somogy című hetilap; „ . .. az ördöngős masina újság lévén Kaposvárott... vonzott." Az első vetítés a Ferencz Tó- zsef kávéházban zajlott le, ahol — ugyancsak a lapból idéznek a szerzők — az úri közönség evett, ivott, sőt pezsgőzött is. A vetítést később a gimnázium tanulóifjúsága is megtekintette az új iránt fogékony tanárokkal együtt. A vendéglő forgalma természetesen alaposan föllendült, nem csoda hát, hogy az első mozi tulajdonosa egy vendéglős, bizonyos Grünwald Mór, a Fiume kávéház bérlője volt, aki „mozgó képeket szerzett be directe Párizsból, __hogy a k özönségnek még élvezetesebb és olcsó estéket szerezzen”. Amint kiderült, nemcsak tulajdonosa, hanem első gépésze is volt, és az akkori híradás szerint rendkívüli ügyességgel kezelte a vetítőgépet. Az 1919-ig tartó mozitörténet sok érdekességet tartalmaz. Először csak sátoros vándormozi működödtt a Búza téren, azután még három állandó létesült, amelyek azonban rövidesen egy kézbe kerültek. A szerzők beszámolnak a tulajdonosok közti versenyről, majd végigkísérik a filmek listáját. Egy érdekes, filmtörténeti szempontból jelentős névvel is találkozhatunk. Kozma Sándoréval, aki az első magyar nyelvű filmszakköny- vet fordította német eredetiből, és jelentette meg Kaposváron. Később filmtechnikáról, a filmgyártásról írt saját könyveivel vonult be a film- történetbe. A minikönyv szerzői sok érdekes adatot mondanak el a mozi ürügyén a századforduló és a huszadik század első éveinek történetéről. Bepillanthatunk az akkori kisváros életébe S a Tanácsköztársaság alatt megváltozott mű~ sorpolitiiiába is. Érdekes olvasmány a somogyi mozi története. Kár, hogy minikönyvben jelentették meg, így inkább a gyűjtőknek kedveskedtek vele, mint a mozi iránt érdeklődő olvasók- : nak. S. U. i — t-Üj« betegségekkel találkozott-e? — Ülőideggyulladásos, gerincsérv gyakoribb, mint a korábbi időben volt. Ez a gépesedéssel. a munka jellegének megváltoztatásával függ össze. De jellemzőbb az, hogy eltűnnek betegségek: trachomával, tbc-vel, gonorrhoeás megbetegedéssel nem találkoztam mostanában. Az »ezernyi fajta népbetegség-« csaknem teljesen eltűnt. Leskó László Rudnaí Gábor Órák Élet pokolgépei — lüktetnek az órák. Csak a robbanást veri vissza a valóság. Testünk zenélő doboz? Szívünk is csak óra. Milyen halált programoz időzített HMM?
