Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-30 / 231. szám

TÁRSADALMI igény Folytonos, állandó művelődés A gyorsuló változások minden embertől társa­dalmi igényként köve­telik meg a fejlődéssel való lépéstartást. A gyermekkortól a munkaképes kor határáig alkalmazkodniuk kell a be­következett & a várható át­alakuláshoz. A kor igényeinek megfe­lelő követelmények teljesíté­sére elsősorban a rendelke­zésünkre álló szabad időben készülünk fel. A hasznosan és ésszerűen szervezett, termé­keny szabad idő lehetőséget, teremt a társadalmi-politikai aktivitásra, a szocialista de­mokratizmus gyakorlására, a munkára való felkészülésre, a művelődési tervek valóra vál­tására. A gyorsuló fejlődés követ­keztében az iskola feladata megváltozik. Egyetlen okta­tási intézmény sem tudja ma már az ismeretek «-egészét« nyújtani, helyette az önálló gondolkodásig, . a sokoldalú érdeklődésig, a tájékozódási képességig, az önálló tanulás elsajátításáig kívánja eljut­tatni a tanulókat. Áz iskolai nevelés megalapozza a fel­nőttkorban folytatott «szünte­len művelődést«. Az iskolás­kor utáni időszakban a dol­gozók iskolája, a rádió, a te­levízió, a színház, a könyv­tárak, a közművelődési in­tézmények adnak támogatást a művelődési elképzelések végrehajtásához. Az iskolák és a közműve­lődési intézmények feladata, hogy az önkéntes, a belülről fakadó művelődési igény ki­elégítésére tanáccsal és konk­rét lehetőséggel szolgáljanak. Somogy megyében számtalan művelődési forma és alka­lom várja az érdeklődőket. Az iskoláik a színházi élmény befogadására és feldolgozására készítik fel a tanulókat. Az 1975/76-os tanévre több tanu­ló váltott bérletet a Csiky Gergely Színház előadásaira, mint a korábbi években. A megyei könyvtár a házi nyom­dában készült kiadványokkal ad útmutatást a tudatos szín- házüátogatásra. A színház mű­sorfüzete nevelési, infoimá- cióközlő, ízlésformáiló szerepet tölt be. A pedagógusokkal, a fiatalokkal történő rendező-, színésztalálkozók a látott elő­adások megbeszélésére és elemzésére irányulnak. A múlt évben a színház vezetői tíz előadásból álló sorozattal járultak hozzá a tanítóképző főiskola hallgatóinak nevelé­séhez. A színészek közül né- hányan amatőr művészeti cso­portot vezetnek, a legeredmé­nyesebb munkát e téren Nagybajomban érték el. A szocialista brigádok kulturális vállalásai között egyre több­ször szerepel egy-egy színhá­zi előadás megtekintése. Né­hány helyen a közösségi él­mény helyett a «vállalás iga­zolása« köti le a brigádok energiáját. Jegyeket gyűjte­nek, hogy bizonyítsák a szín­házi előadáson való megjele­nésüket. A szocialista brigádok kö­zösségformáló hatása a «folyamatos művelő­désben« felbecsülhetetlen tar­talékokát rejt magában. Me­gyénkben csaknem ezerszáz brigád több mint tizenkétezer tagja versenyez a szocialista cím elnyeréséért. A munkások legnagyobb kulturális tö­megmozgalma több figyelmet és törődést érdemel a gazda­sági vezetőktől és a közmű­velődés szakembereitől. Jó kezdeményezésnek bizonyult Nagyatádon, Barcson, Marca­liban, Tabán, Kaposváron' a szocialista brigádvezetők klub­jának létrehozása, melynek keretében lehetővé válik a kulturális vállalások előké­szítése és a feldolgozásuk módszerére utaló tanácsadás. A munkásság iskolai végzett­ségének emelésére Nagyatá­don tették a legcéltudatosabb és legeredményesebb erőfe­szítéseket. «Az egész életen át tartó művelődés« legnagyobb lehe­tőségét a könyvtárak biztosít- ják./Somogy megyében nyolc­vannyolc önálló, kétszázhu­szonnyolc fiókkönyvtár várja és «szolgálja ki« az olvasó­kat. Az 1 138 734 kötet nagy választékot kínál. A könyvtá­rak elsősorban az iskoláikkal alakítottak ki gyümölcsöző kapcsolatokat. Az előadóestek, a szakírókkal és szépírókkal való közönségtalálkozók, a ki­állítások sok érdeklődőt von­Tv-jegyzet Irány Darányi Dicséret illeti a műsorszer- kesztőt, amiért nem vasutas­napkor iktatta műsorba a Holtvágány című tévéfilmet. Nem tudom, vállalnák-e ezt a kicsit gügye szaimarast, aki­nek fő szórakozásai közé tar­tozik a kimustrált mozdony glancolása, illetve a váltó spirális rugójának »lökd meg a kecskét«-játékká alakítása. Zsombok Tímár György no­vellaíró fölfedezte magának a televíziót. Filmet írt és lelken­dező előzetest a műsorközlő újságba. A produkció nem egyértelműen igazolta lelken- dezését. Időfelbontásos — ilyet sokszor láttunk már — drámát írt. Bólintsunk a vé­letlenre: két olyan embert ge­reblyéz össze a véletlen, akik közül az egyik alapvetően hi­bás egy vasúti szerencsétlen­ségben, de a másik került börtönbe miatta. Lehetne ez igazi dráma is, ha a valóságérzet nem lenne kontroll az emberben. De ez a kisördög mindig nyújtogatja a nyelvét, ha úgy véli: gúnyo­lódni való akadt. S miért ne nyújtogatná, amikor a törté­net írója mintegy fölmenteni igyekszik a bakteri? De hi­szen rendszeresen egy gye­rekkel helye ttesítteti magát fontos posztján! Nem hiszem, hogy az ilyen »helyettesítge- téseket« a vasúton előírt kö­telező munkafegyelem,^ a szi­gorú szabályok lehetővé ten­nék. Nem, hiszem, hogy. ez a bakter feljebbvalóinak ne tűnt volna fel, s keményen meg ne feddték volna érte a felelőt­len férfiút. A kisördög egyéb­ként is fickándozik még: ugyan, kérem, ez a gyerek is­kolaköteles, s ha az, akkor mit keres a bakter »szoknyája« körül folyton? Persze, hogy hibás a To- manek Nándor alakította »gépember« is. Ám az isigaz, hogy as; író olyan feketére fes­tette a’képernyőn, hogy ilyen megátalkodottan korlátolt ve­zető már nem is létezik, csak a mesékben. Ott »gonosz ki­rálynak« hívják, Szép filmet akartak csinálni nekünk. Kellően adagolt a szentimen tál izmus, s az azt erősítő zene. Az ember nem is tudja, mit gondoljon, mi­kor a madártávlatból láttatott, kapálgató bakter arról mono- logizál, hogy milyen magányos az őrház. Közben a felvevő­gép meghazudtolja, mert azt mutatja, hogy a környék tele van házakkal. Szabó Gyula túl fiatal »öreg«. Tomanek Nándor az emlékjelenetekben túl idős »fiatal«. Az embernek a film közben az jár az eszében: mi­lyen izgalmas téma ez, hanem szépeleg a szerző, valamint a rendező, Horváth Tibor. Még mindig megrendülve gondolok vissza Kereszty András In­tegra domino című, több év­vel ezelőtt megjelent riportjá­ra ... fe. 1* zanak a könyvtárakba. Á me­gyei könyvtár sokfajta, színes kiadványsorozata jól szolgálja a könyv, az olvasás propagan­dáját, a tájékoztatást, az ol­vasóvá nevelést. A megye művelődési igé­nyének kielégítéséhez járul hozzá a mozihálózat. A he­lyes műsorpolitikát, a réteg­igény alapos ismeretét bizo­nyítják a számadatok, melyek szerint 1970-ben 170 612-en, 1975-ben 330 335-en tekintet­ték meg az ifjúsági előadáso­kat. A filmklubok száma 10- re emelkedett ebben az év­ben. Tavaly 1748 fő tevékeny­kedett a filmklubokban, ma 2043-ra emelkedett a számuk. A mozi »szolgáltatásainak« rugalmasságáról tanúskodik az »autós kiskörzetek« létre­hozása. A közigazgatási át­szervezés hozta létre ezt a formát, melynek eredménye­ként öt év alatt majdnem kétszeresére emelkedett a kisközségek mozilátogatói­nak száma. A tudományos és közműve­lődési intézmények közül kü­lön figyelmet érdemel a le­véltár. Az intézmény elsősor­ban kiadványain keresztül vé­gez közművelődési tevékeny­séget. Tudományos munkája adja a népművelés alapját. Értékeit igyekszik közkincs­esé tenni. A szocialista bri­gádok nagy érdeklődést tanú­sítanak szűkebb hazájuk múlt­ja iránt, ezért látogatják szí­vesen a levéltárat, ezért vá­sárolják meg kiadványait. A tanulóifjúságot is igye­keznek »beszoktatni« intéz­ményükbe. E közművelődési tevékenységükben az a tö­rekvés jut kifejezésre, hogy a levéltárat közel vigyék az iskolához, s ezáltal felfrissít­sék az oktató-nevelő munkát. A történelemtanárok tovább­képzéséből is részt vállalnak. A megye közművelődési gyakorlatából ■ merített példák is bizonyítják^ hogy a »permanens művelő­désnek« nagy szerepe van, és egyire több tennivalója lesz a jövőben. Pártunk XI. kong­resszusa a következőkben je­lölte meg a célt: »Egész tár­sadalmunk fejlődésének egyik kulcskérdése és nélkülözhetet­len feltétele a tudati viszo­nyok gyorsabb, erőteljesebb változása.« Bóra Ferenc Almok, szenv Egy szimfónia fantasztikus színeiről Szokatlanul érdekes aján­dékkal lepett meg bennünket a Hungaroton Hanglemezgyár­tó Vállalat: Berlioz úgyneve­zett »fantasztikus« szimfóniá­jának 1966-ban készült felvé­telével, melyen az MRT Szim­fonikus Zenekarát a legendás aggastyán, Charles Munch ve­zényli. A »vájtfülűek« számá­ra külön csemege, hogy a fel­vétel egy zenekari próbán ké­szült, s bár a mű teljes egé­szében, ismétlések nélkül szó­lal meg, az ősz dirigens egy- egy kiigazító megjegyzésének segítségével mégis beleshe­tünk a muzsika műhelyének titkaiba. Megéri a fáradozást; borzongató szépségű színek­ben gyönyörködhetünk. S nem túlfűtött, érzelmes álromanti­kával ékített hangzuhatagban. A szerelmi álmodozás, az ön­feledten vidám báli hangulat, a Beethoven örökségét magá­ban hordozó természeti kép, a vérpad felé menetelés iszonyú indulója, a baszorkánysaombat rémítő ritmustobzódása olyan könyörtelen kegyetlenséggel, vagy ha kell, finom érzékeny­séggel kimunkált, bensőséges színipompával tárul elénk, hogy az feltétlenül Berlioz gondolatainak időszerűségére — talán időtlenségére — utal. De mit mondhat korunk fel­világosult »észemberének« egy idestova másfél századdal ezelőtt keletkezett döbbenetes, ésszel felfoghatatlan hangör- vény, amelyet egy botrányos búcsúval lezárult szerelem és Párizs véres júliusi forradal­ma ihletett? Egyszóval: át­érezhető-e ma egy bomlott tudatú művész szépséges-elan- dalító-irtóztató lázákna? Nos, azt hiszem, kétségtelenül! A felvétel sokadik meghallgatá­sakor ötlöttek eszembe olyan szellemi kapcsolatok, törvé­nyek, amelyeket azelőtt — e mű ürügyén — sohasem is­mertem. Berlioz, Wagner és a mi Liszt Ferencünk útkeresé­sére gondoltam, világfájdal- mukra, s a kapitalizálódó Nyugat-Európa elembertele- nítö légkörére, a pénz elide- genítő-eldologiasító hatására, amely elől ők hárman mene­külni akartak — Child Ka­róiddal a tengerre. Mazeppá- val a pusztaságba, Trisztánnal és Izoldával a halálba —, majd szendergésükből fel­ocsúdva új, tiszta Messiásokat álmodtak zenévé: Faustot, i Krisztust, Siegmundot és Siegfriedet. A Fantasztikus szimfónia kafkaian és XX. századian tudathasadásos mű­vésze is fausti nagyságrendű kínokkal küzd látomásaiban. Ha tovább szőjük e szellemi szálat, úgy eszünkbe kell jus­sanak a szimbolista költészet nagyjai, az Emberért aggódó, körmeit kéjelegve saját sebei­be mélyesztő Baudelaire és Ady. De Charles Munch va­rázslói keze Cézanne szemet kápráztató színösszeállításai­ra és Debussy csillogó-villogó Tengerére is rámutat, bizo­nyítva ezzel a parttalanul áradó berliozi programzene és az impresszionizmus kapcso­latát E mű — és a felvétel — legnagyobb tanulsága szá­momra az volt, hogy nem ke­zelhetjük »szőrmentén«, nem intézhetjük el egy »racionáli­san gondolkodó modem em­ber« kézlegyintésével a ro­mantikus művészetet: a ben­ne foglalt gondolatok jórészt ma is foglalkoztatnak mind- annyiunkat. Kár, hogy tíz év­vel ezelőtti vendégünk, Char­les Munch nem jöhet el töb­bé. .. Lengyel András Több éves fölmérést készítettek Véget értek a somogyi orvosaapok Orvosok voltak a balaton- széplaki, újságíróüdülő ven­dégei hétfőtől szerdáig. A so­mogyi orvosnapok hagyomá­nyos rendezvénysorozatának középpontjában a baleseti se­bészet állt, s bár a tudomány sok ága képviseltette magát somogyi vagy a megyéből el­származott orvosokkal, az elő­adások témáinak zöme még­is a sérüléshez, az azt követő műtéthez kapcsolódott. Az első napon a baleseti se­bészet harminc évéről volt szó. Siófoki orvosok több éves fölmérést készítettek az úgy­nevezett üdülőhelyi ártalmak­Pillanatfölvéfelek Kattog minden a diavetítő. Alföld fülét fogva, lekuporodtak egy tek. Azután mennyiségben, ta- szép színes virágágyásnál. Él- hangzottak nyák, mezővárosok, a feleség vezettél hallgatták az arra já- a gémeskútnál, a gyerekek a rók megjegyzéseit. A fiú is kihúzta magát, a nagy fotó- riporter képében tetszelgett. Lóbálta drága, új gépét — ta­lán a szüleitől kapta a jó bi­zonyítványért, A sarkon elköszönt a lá­nyoktól. Udvariasan nyugtáz­ta a »közreműködést«, és gémeskútnál, az egész család, önkioldóval. Új tár kerül a vetítőbe. Ezek olyan művész- kedő fotók, jegyzi meg a há­zigazda. Egy kicsit becsmérli önmaga fényképező tudomá­nyát, majd a többiek fölma­gasztalják. Az eredmény nem egyre többször a fojtott kiáltá­sok: nini, az a Mari! Juj, ott a sógorom! Jé, ez mintha én lennék. Az emberek örültek. Még azok is, akik morogva zavarták el azt a fura alakot tavaly ősszel. Az utcán az anyukák fény­képeket cserélnek a gyerek­marad el. »Ö, de szép« fel- visszafordult. Egy hasonló ko- ről, a családról. A gyerek ott kiáltások kísérik a képeket. Most jön az est fénypontja, az utolsó fölvétel. A bejelen­tést őszinte örömmel veszik tudomásul a vendégek. A fo­tós a szenzációvárást fedezi föl, a többiek a vetítés vé­gére gondolnak. Beugrik a dia. — Ezt ott a helyszínen kap­tam el, furikázás közben. A rendőröknek nem tetszett, de sikerült! A képen egy karambol. Ol­dalt letakart test fekszik, az újságpapír félrecsúszott egy kicsit. Valami piros-barna foltok a földön. A vendégek szó nélkül el­mentek. rú srácba botlott. szaladgál, a férj is valahol a — Jó képek lesznek, mi? közelben van. Sokan most is Aztán valamelyik csak bejön, a kezükben tartják a masinát. Fenét. Nincs benne film, csak szórakoztam. A lányok pedig tervezget­ték, hogy a beígért színes fo­tókat hogyan rakják ki a fal­ra. A parkban üldögélők fölfi­gyeltek. Valaki egyedül mász­kált egy fényképezőgéppel. Közel lopódzott az emberek­hez, elcsettentette a gépet, majd odébbállt. Néha legug­Majd a sötétkamrában lassan előbújik a folyadékban a csa­lád. Dobozban gyűlik, vagy albumban sorakozik a fény­kép. Egy fiatal pár két géppel fölfegyverkezve sétál. Egy­mást kapják le, a környezetet örökítik meg. Gyermekmódra öltögetik a nyelvüket, és na­gyokat nevetnek, ha sikerül elkapni a pillanatot. Régi, kemény barna-sárga lemezekről mereven szemlél golt, majdnem elfeküdt, néha minket az ük-rokonság. Az A két lány lánymódon ne­vetgélt. A fiú kísérte őket. Időnként elkattant kezében a fényképezőgép. A lányok til­takoztak, grimaszokat vágtak, de láthatóan tetszett nekik a dolog. Talán nem is a fény­képezés. A járókelők látták: őket fotózza valaki. Ezért még vendégsereg gyűlt kisebb feladatokat is vállal- nézők — a kisváros közönsé- tak, futottak egy szatyor két ge — érdeklődve szemlélőd■ felágaskodott és úgy fényké­pezett. Azután csak lógatta a fejét, téblábolt, mint aki nem tudja, merre induljon. Ha elzavarták, nem szólt vissza, ha vigyázva pózba lopták magukat az emberek, nem fényképezett. Lassan a park részévé vált, senki sem törődött már vele. Bóklászott ott majdnem egy órát. Egy fotókiállításon nagy össze. A öregek mutogatják a falon függő családi tablót. Az ott — bökött a képre nemrég a nagyanyám — a Mici néni. A Mici néni pedig bambán visszanézett rám a dédi ölé­ből. Mert a Mici néni egy csecsemő. A másik, újabb képen nézem önmagam fél­évesen, helyre kis kölyök voltam. Űjra nézem a nénit I és nevetnem kell. Mi lett volna, ha az a fran­cia nem találja föl az egé­szet? Luthár Péter ról, azokról a jellegzetes sérü­lésekről, amelyeknek okozója a felszabadult, gyakran sza­bados lelkiállapot, a felelőt­lenség. Minden évben bevisz­nek a mentők a siófoki kór­házba néhány embert, aki a nyolcvancentis vízbe ugrik fe­jest, és koponya- vagy ge­rincsérülést szenved. Ugyan­csak a siófokiak foglalkoztak a korszerű technika követ­keztében egyre szaporodó me­zőgazdasági balesetekkel. A baleseti sebészetben az egyik legfontosabb alapelv a sürgősség — az emberéletet a gyors beavatkozással lehet i megmenteni. Ennek lehetősé­gét, új módszereit ismertették a sebészek, idegorvosok. A sürgősség állt a kedden tartott előadások középpont­jában is. Gyermekorvosok ké­szítettek tanulmányt az új­szülöttkori életveszélyes álla­potról, kaposvári orvoskollek­tíva foglalkozott az idős be­tegek műtéti előkészítésével. Az öreg, gyakran általánosan gyenge szervezet ugyanis ne­hezen bírja ki a műtétet. Sző volt korunk gyakori tünetéről, a szív ritmuszavara okozta eszméletlen állapotról és az agy átmeneti keringési zavarairól. Tegnap a gyógyszerészet néhány fontos kérdése került napirendre, s orvosok, gyógy­szerészek számoltak be közös eredményeikről. Közöttük az egyik legérdekesebb az volt, mely a lítiummal történő ke­zelés eredményeit ismertette. A gyógyszerrel kaposvári or­vosok, gyógyszerészek kísér­leteztek. Részt vett a tanácskozáson egy szovjet gyógyszerészkül­döttség G. M. Rudenko kan­didátusnak, a Szovjetunió egészségügyi minisztériuma farmakológiai bizottsága el­nökségi tagjának vezetésével. A professzor a szovjet pszi­chiátriai készítményekről tar­tott nagy sikerű előadást. A somogyi orvosnapok ren­dezvénysorozata tegnap dél­után ért véget.

Next

/
Thumbnails
Contents