Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-03 / 208. szám

Új agrokémiai központok Ma délelőtt országos bemu- vezünk. Ezek a központok tárolóegység — mondja Tóth tatót tartanak Vízváron, ahol a növényvédelem és az ag­rokémia szakemberei meg­tekintik az újonnan felépült, faszerkezetes 'burgonyatárolót, A Somogyi Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság csurgói fű­részüzemében készült új tí­pusú tároláhely nemcsak ter­mények, hanem műtrágyák, vegyszerek, a mezőgazdaság­ban használatos kemikáliák tárolására is alkalmas lesz, mivel korrózióártalomnak nincs kitéve. A vízvári példa kedvező eredményei nyomán a főhatóság az ilyen típusú épületek széles körű elter­jesztését javasolja ország­szerte. — A vízvári termelőszövet­kezet új típusú tárolóhelye viszonylag olcsó, könnyen felépíthető, s ez a két tulaj­donság önmagában is indo­kolja alkalmazásának szüksé­gességét — mondja dr. Kár­páti József, a MÉM növény­védő és agrokémiai főosztá­lyának helyettes vezetője. — A különböző növényvédő sze­rek és kémiai hatóanyagé1' felhasználása az elmúlt évek során hazánkban maghússzo- rozódott. Az éhhez szükséges kiszolgáló épületek, tárolóhe­lyek, laboratóriumok és se­gédeszközök sem mennyisé­gükben, sem minőségükben nem tudtak lépést tartani a növekedés ütemével. Elsődle­ges feladatunk tehát olyan könnyen előállítható, olcsó és többféle célnak megfelelő épületformát találni, mely a gyorsan változó technológiai módszerekkel lépést tart. Napjaink másik időszerű feladata a növényvédelem, az agrokémia és a talajerő­utánpótlás kérdésköreinek összehangolása, egyebek mel­lett új szervezeti forma lét­rehozásával. A korábbi OM- Ml-laboratóriumok és nö­vényvédő állomások egyesülé­se révén új növényvédelmi és agrokémiai állomásokat szer­elkészítik az új tábla törzs­könyveket, sok irányú labo­ratóriumi vizsgálatot végez­nek és feldolgozzák, kiérté­kelik a kapott adatokat, szak­tanácsot adnak, egyszersmind felügyeleti szervei is a ter­melőüzemeknek, hatósági jog­körrel. Az új szervezeti forma életbe lépésével akarunk megoldást keresni arra, hogy a rendelkezésre álló anyagi, tárgyi, szellemi kapacitás a lehető legszélesebb körben ki- használhatóvá váljék. Hogy ez mennyire időszerű, arra néhány példa: hazánkban 60 talajlaboratórium működik, ugyanakkor a termőterületnek csak 30 százaléka áll vizs­gálat, szakellenőrzés alatt. Vagy: a minták értékelése, feldolgozása, nyilvántartása, sőt a vizsgálati módszerek sem azonosak a különböző — és nemcsak a talajjal foglal­kozó — laboratóriumokban, így a vizsgálati eredmények nehezen vagy egyáltalán nem reprodukálhatók, nincs viszo­nyítási alap. Az új agroké­miai központok egységes irányelvek alapján, azonos metodikával dolgozva, megfe­lelő szaktanáccsal és szakirá­nyítással látják majd el a termelőüzemeket A helyi adottságoknak megfelelő technológiákat, talajerő­utánpótlási és hatóanyag-fel­használási módszereket java­solnak a hozzájuk forduló termelőszövetkezeteknek, ál­lami gazdaságoknak. A tá­volabbi jövőben úgynevezett kemizálési társulások kiala­kítását szorgalmazzuk majd a termelőüzemek részére, me­lyek a hatóanyagokat, a ki­egészítő gépparkot és az egyéb eszközöket segítenének jobban, gazdaságosabban ki­használni. — Az Országos Energiagaz­dálkodási Intézet szabadalma a most bemutatásra kerülő A munkák felénél tartanak A Pécsről vagy Taszár fe­lől Kaposvárra érkező gép­kocsik utasainak szemébe tű­nik egy új út építése, mely a 61-es útból indul ki. A két részben készülő útszakasz fő feladata a jelenleg Kaposvár belvárosán átmenő 61-es út tehermentesítése lesz. A hat kilométeres szakasz első há­rom kilométerét már feltöl- tötték. Ez a negyvenes őrház előtt halad el, folytatásaként a Dombóvár felől vezető 61-es útnak. Az építés két vasúti kereszteződést is kiik­tat majd. Az elsőt a dombó­vári és a pécsi út kereszte­ződése előtt. Itt a 61-es nem jön be a 66-os útra, hanem a dombóvári vasútvonallal párhuzamosan halad tovább. A második sorompó a köz- vágóhídnál van. Az új, 11 méter széles, négysávos út­vonal ezt is elkerüli. Ezen a szakaszon, egyetlen vasútvo­nallal, a siófokival találko­zik a 61-cs új része. Ezt fe­lüljáró fogja átívelni. Simon György építésveze- tőveL »terepszemlét-« tartot­tunk az útépítésen. Tőle ér­deklődtünk, hol tartanak? — A 61-es útnak ezt a sza­kaszát az UVATERV terve alapján építjük, a beruházás 60 millió forint. A most épü­lő útszakasz három kilomé­ter hosszú. Ezt a felénél szeli át a Siófokra vezető vasút­vonal, ahova a felüljáró is kerül. Az első másfél kilométer feltöltése már elkészült, ez a szakasz most »pihen«, a töl­tésnek ugyanis három és fél hónapig tömörödnie kell. A talajmechanikusok mérések­kel ellenőrzik a feltöltött ré­szek süllyedését. Az építke­zés tervek szerinti előrehala­dását és az út megfelelő ki­alakítását műszaki ellenőrök nézik meg hetente kétszer is. A munka jól halad. Eddig mintegy kétszázezer köbmé­ter föld került a töltésbe. A széles töltésen egyszer­re dolgoznak a kotrógépek, úthengerek és földgyaluk, a »gréderek«. A toló-simító föld­gyaluik egyengetik a teherau­tókból kiborított homokkúpo- kat, mögöttük pedig már jön­nek ig nehézkes, lassú moz­gással * földet tömörítő út­hengerek és a homokkal megrakott pótkocsis vontatók. A Balaton felől sötét felhő fenyeget. — Jön az »ellenség« — mondja a művezető. — Ha esik, nem tudunk dolgozni a sártól. Olyankor a billenős ZIL-ek, melyek a homokot hordják, csak »rodeóznak« a töltés mentén. De ha jó az idő és kocsink is van elég, akkor megy a munka éjjel­nappal. ' P. O. Lajos, a megyei tanács el­nökhelyettese. — Amellett, hogy az új agrokémiai köz­pontok nélkülözhetetlen épü­letbázisa lesz, a mezőgazda- sági termelőüzemeken kívül másutt is hasznosítható. Gon­doljunk csak arra például, hogy iskoláink ismert és sürgető gondját, a tornate- remhiáriyt is segíthet megol­dani. Visszatérve az átszerve­zés alatt álló új agrokémiai központokra, örömmel kell megállapítani, hogy az új szervezet egységes irányvo­nalat ad a mezőgazdasági üzemek részére, ugyanakkor a tájegységnek megfelelően, rugalmasan alkalmazza a nö­vényvédelem, az agrokémia és a talajtan legkorszerűbb vizsgálati eredményeit, a he­lyi hasznosítási Iránynak megfelelően. A főhatóságnak az a törekvése, hogy a sok­féle és eltérő szervezeti for­mában működő laboratóriu­mokat, minősítő egységeket és szaktanácsadási fórumo­kat egységes irányelv alapján működtesse, találkozik a ter­melőüzemek szakembereinek igényével. Tóth István, a növényvédő állomás. főmérnöke arra a kérdésre, hogy mit várnak az érintettek az új szervezeti formától, ezt mondta: — Különösen a talajok táp­anyag-visszapótlásának té­májában. és a vizsgálatok or­szágos rendszerbe történő bevonása révén számítunk előrelépésre. Ezután csak a somogyi talajokkal foglalko­zunk, megyénk termelőüze­meinek ellátása lesz a fel­adatunk. Mint korábban már elhangzott, megyénkben csak­úgy, mint másutt, 5—6 szerv is vizsgált és minősített ed­dig, különböző módszerek szerint; így eltérőek voltak az eredmények, sokszor a szaktanácsok is. Az új agro­kémiai központoktól azt vár­juk, hogy elsősorban a nö­vénytermesztő nagyüzemi rendszerek munkáját teszik hatékonnyá. Az országosan egységes vizsgálati rendszer módot ad a legpontosabb re­gisztrálásra, a lyukkártya- rendszeres matematikai ki­értékelésre, adattárolásra is. Üj munkatársakat várunk a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem agrokémiai karáról, így nemcsak az összevonás és az átszervezés, hanem a fia­talítás révén is koncentrálód­hat nálunk egyfajta szellemi tőke. A tervek szerint január elsejéből már »növényvédel­mi és agrokémiai állomás« leszünk, s nemcsak új szer­vezeti formával, hanem új feladatokkal is. B. I. A közös mellett nem mostoha a háztáji Rövid az az idő, amely rendelkezésre áll ahhoz, hogy az új termésig tartó takar­mánykészletre szert tegyenek gazdaságaink. Persze, nem mindenhol gond az eleség biztosítása, hiszen tudunk olyan termelőszövetkezetről, ahol szénát, takarmányszal­mát megvételre is felkínáltak. Az üzemek többsége azonban a hosszan tartó szárazság miatt nem ilyen gazdag. Egy megoldás még kínálkozik: a silótakarmány gyarapítása a betakarítási »melléktermé­kek« (kukoricaszár, répafej, nyers szelet stb.) felhasználá­sával. Gyorsmérleget készítettünk a napokban a böhönyei Sza­badság Termelőszövetkezet­nél a takarmányhelyzetről. Kovács József elnökhelyettes sorolta a rendelkezésre álló mennyiségeket: — Takarmánygabonából annyi termett, hogy ebből pó­tolhatjuk azt a kiesést, mely a kukoricánál mutatkozik mert itt a tervnek csak mint­egy 80 százaléka valósul meg. 30 vagon "takarmánybúza, 60 vagon őszi árpa jött be. Az utóbbiból 50 vagon marad a közösben, a többit folyamato­san a háztáji állattartóknak adjuk ét A rét négyszögöléta tagoknak 50, a kívülállóknak 70 fillérért adtuk ki kaszálás­ra. A közösben 30 vagon pil­langós és réti széna van. Lu­cernából, vörösheréből és fű­ből összesen több mint száz vagon szenázst készítettünk. A tavaszi árpa szalmáját már abból a megfontolásból bá­láztuk és raktuk külön kazal­ba, hogy ebből pótoljuk majd az esetleges szénahiányt, i 250 vagon silótakarmányra " lenne szükségük. A kukorica a nyári csapadékhiányt sínyli, alacsony, nem adja meg azt a mennyiséget, amelyet kedvező körülmények között várhat­nának. Tervezik, hogy kuko­ricaszárral és cukorrépafejjel szaporítják. A háztájiban — ez tűnt ki a beszélgetésből — nyugodtan néznek a tél elé a gazdák. Ré­gebben azt tartották: ahány láb áLl az istállóban, annyi kocsi rakomány szénát kell tartalékolni kazalban, pajtá­ban a biztonságos áttelelte- téshez. Hogy ez most meg­van-e, nehezen mérhető, az viszont tény, hogy a szövet­kezet igyekszik takarmányról gondoskodni a háztáji részé­re is. Szemes terményből, da­rából kielégítik az igényeket, tápokat és keverékeket is szükség szerint rendelnek. A tsz külön raktárt, darálót ál­lított üzembe, ahol tárolják, illetve kívánság szerint fel­dolgozzák a kistermelők jó­szágának szánt eleséget. Nagy A tsz csibetápot is ad a kistermelőknek. itt a forgalom, ezt tapasztal­tuk a hét elején. Kiss Sán- dorné árpát vett, s mindjárt meg is daráltatta a sertései­nek. Nagy Jánosné csibetápot méretett ki. Mutz János dará­lás mondta: — Az árpának meg a ta­karmánybúzának van a leg­nagyobb kelete, de különféle tápokból is sokat eladok. Jú­liusban 150 ezer forint értékű takarmányt vittek el a gaz­dák, s ez augusztusban sem lesz kevesebb, ha összegezem majd a 'tételeket. Legtöbben • mindjárt meg is daráltatják a szemet. Az állandóan fel­töltött raktárkészletet meg a darálást főképp a szövetke­zeti gazdák veszik igénybe. Persze, másokjs jönnek, a két asszony például, akik az imént kiszolgáltam, nem tagja a tsz- nek. De mi ezt nem is néz­zük. Az a fontos, hogy min­denki rtiegkapja azt, amire az állatai etetéséhez szüksége van ... Jó módszer ez, s arra vall, hogy itt nem »mostohagye­rek« a háztáji. Hemesz Ferenc A kiállítás hasizna Két—három év alatt tel­jesen átalakult a budapesti vá­sárközpont. Hatalmas, több ezer négyzetméter alapterüle­tű csarnokok létesültek. Je­lenleg is dolgoznak az építők Kőbányán, a vásári központ toronyépületén.. Ezek az épít­kezések »eszik« a pénzt. S mindez miért? Az évenként kétszer megrendezett két nagy szakvásár és a kisebb szakbemutatók kedvéért? Igen. Az óriás pavilonok, fe­dett csarnokok és vendéglátó létesítmények kihasználtsága alig néhány hét. Mégis meg­éri az országnak. Ezt bizonyította a most ren­dezett Agromasexpo is. A ki­állítás szorosan kapcsolódott népgazdaságunk realitásai­hoz, annak fejlődését segíti, gyorsítja. Ugyanakkor — lé­vén at egyes országok gazda­sági élete szoros kölcsönhatás­ban — az Agromasexpo — és a többi, tavaszi és őszi kiállí­tás, vásár is — az együttmű­ködés egyfajta kifejeződése. Ismeretes, hogy a néhány hét­tel ezelőtt Berlinben, a Köl- csönös Gazdasági Segítség Ta­nácsa XXX. ülésszakán elfo­gadott öt célprogram között szerepelt a gépgyártási együtt­működés kiszélesítése a szako­sítás és a kooperáció bővítésé­nek a segítségével. E határo­zattal még egyértelműbbé vált, hogy a szocialista orszá­gok egyeztetett ötéves tervei­nek céljait — köztük az élel­miszer-termelés növelését — csakis korszerű, minőségileg kifogástalan műszaki háttérrel lehet biztosítani. A határozatok, tervek meg­valósítása a mindennapokban történik. Más kérdés mindezt együtt látni, megfigyelni, A kiállításon felvonultatott gé­pek, berendezések seregszemlé­je elsőrangú ösztönző és ötle­tet szülő alkalom volt. Köz­vetlenül mód nyílt az összeha­sonlításra, új és újabb ismere­tek szerzésére. A kiállítás a sokoldalú információáram­lás terepe. Tükör, amelyben fölmérhető, hol állunk a nem­zetközi együttműködésben, a műszaki kultúra gyarapításá­ban, középtávú terveink telje­sítésének megalapozásában. Számunkra különösen ez utóbbi a fontos. 1980-ig a me­zőgazdaságban gépi beruházás­ra 43 milliárd forint jut, s ez 7 százalékos emelkedést je­lent az előző tervciklushoz képest. Ezzel párhuzamosan tovább csökken a mezőgazda­ságban a kézi munka szerepe. A közvetlenül kézi munkát végzők száma már most sem éri el az országban a 600 ezret az aktív dolgozóknál. Ugyan­akkor a mezőgazdaságban az idén egymillió hektárra nő az iparszerű termelési rendszer­ben megművelt földterület. Az a korszerű termelési mód nö­vekszik tehát legdinamikusab­ban, amely elindítója volt a nagy teljesítményű gépek tér­hódításának. Ez a szerkezeti változás nemcsak műszakilag, biológiailag képzett és bonyo­lultabb szervezetek vezetésé­ben jártas szakembereket kí­ván, hanem valóban komplex gépsorok, feldolgozó vonalak gyártását is. Csak így érhető el a mezőgazdasági és élelmi- szeripari termékek exportjá­nak tervünkben kitűzött 40 százalékos emelkedése. Az Agromasexpón találko­zott a megvalósításban (ter­melésben, szervezésben, fej­lesztésben) érdekelt szakem­berek igénye a kiállítókéval. A szó szoros értelmében piac volt ez a kiállítás, ahol .az iparszerű termelési rendszere­ket megvalósító gazdaságok vezetői találhattak — válogat­hattak? — elképzelésüknek megfelelő gépeket, gépsorokat* (A komplex gépsorok jelenlé­te e kiállítás egyik fő jellem­zője volt.) Az Agromasexpo ezen a héten . befejeződött. A ta­nulságokat — ezúttal először — a Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium mint ágazati fel­ügyeleti szerv és ía kiállítás házigazdája vonhatja le. Ez is hozzá tartozik a korszerű­södéshez: az irányítás egysé­gessé válása a vezetés haté­konyságát is jelenti. Cs. T. Párttagok az iskolapadban Tanulásra serkentenek mindenkit A PÄRTTITKAR felállt, szétnézett a teremben, szemé­vel kereste, hogy ott van-e, akiről most szó lesz, azután a következőket mondja: »Ked­ves elvtársak, örömmel je­lentem be, hogy Kovács elv­társ, az alapszervezetünk tag­ja elvégezte a szakmunkás- tanfolyamot, mégpedig jó eredménnyel. Gratulálunk a bizonyítványához, azt hiszem, hogy mindnyájunk nevében mondom, dicséretet érdemel az igyekezetéért, a szorgalmá­ért. Azt kérjük tőle, hogy hasznosítsa tudását minden területen.« Sokszor elhangzik ilyen be­jelentés a Nagyatádi Kon­zervgyár négy pártszervezeté­nek nyári taggyűlésén. Ez a szép hagyomány a gyári párt- bizottság, végrehajtó bizott­ság ülésein is megvan. Azok­nak, akik sok áldozatot hoz­tak az általános, a szakmai műveltségük gyarapításáért, nagyon jólesik az elismerés. Jámbor László üzemszervezé­si csoportvezető, a gyár párt- bizottságának szervező titkára saját példájával erősítette meg: ma is kedves emlékként _ őrzi, amikor tavaly neki gra- j tuláltak a végrehajtó bizott­ság ülésén a közgazdasági egyetem befejezéséhez. Volt olyan időszak, amikor noszogatni kellett az embere­ket, s még egymás között is megszólták azokat, akik újra beültek az iskolapadba. Most már azonban annyira benne van a légkörben a tudás gya­rapításának szükségessége — véleményük szerint ezt a saj­tó, a rádió, a televízió terv­szerűen népszerűsíti —, hogy ma már sokkal szívesebben vágnak neki az emberek. Az üzemi fórumokon is szorgal­mazzák természetesen, a gaz­dasági vezetőség pedig a föl­tételeket is megteremti, ked­vezményekkel serkenti a dol­gozókat. A szervező titkár megemlítette, hogy most már nem hangzanak el olyan vé­lemények: »Minek tanulsz, komám!«, »Ugyan minek az neked?!« Sőt biztatják, báto­rítják a társukat. Aki pedig már elvégezte a tanfolyamot, átadja tapasztalatát. Az üzemi pártbizottság, a pártszervezetek nagy figye­lemmel kísérik a kommunis­ták politikai, általános, szak­mai műveltségét. A végrehaj­tó bizottság még az év ele­jén megállapította, hogy ked­vező a párttagok szakmai to­vábbképzése. Ez azonban nem jelenti azt, hogy most már ülhetnek a babérjaikon. A párttagokkal való beszélgeté­seket is felhasználták arra, hogy tanulásra buzdítsák azo­kat, akiknek szükségük van rá. Azt tapasztalták, hogy ezek a kommunisták mind számítottak a továbbtanulás megemlítésére, hiszen maguk is érezték, hol hiányos a műveltségük, a képzettségük, örültek, hogy beszélhettek erről a társaikkal, s megígér­ték, hogy tovább tanulnak. Orbán Istvánná személyzeti vezető, vb-tag segítségével összesítettük, hogy hány párt­tag tanult az utóbbi két év­ben. A statisztika minden­képpen figyelemre méltó: ket­ten elvégezték a nyolc álta­lánost, négyen a szakmun­kásképzőt, húszán a középis­kolát (közülük nyolcán a technikus minősítést szerez­ték meg), hárman pedig egye­temi, főiskolai végzettséget szereztek. Az ősszel négyen középiskolába, ketten főisko­lára mennek. Szóba került, s ez termé­szetes, hogy nőtt azoknak a párttagoknak a tekintélye, akik befejeztek valamilyen iskolát. Környezetük elsősor­ban azt méltányolta, hogy munka mellett szerezték meg az elméleti és gyakorlati is­mereteket. A másik, hogy aa alapszervezetek tagjai sokkal nagyobb biztonsággal, hozzá­értéssel és megalapozottabban tevékenykednek a műhelyben, az üzemben. Ez már most ér­ződik a gazdasági feladatok megoldásában. A KONZERVGYÁR alap­szervezetei ezután sem veszik le a napirendről a továbbta­nulást, hiszen az új tagokat is föl kell vértezni a nagyobb követelményeknek megfelelő tudással. Lajos Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents