Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-25 / 227. szám
HÉTKÖZNAPJAINK Souvenir „Faszéngyár" az erdőben Ismét véget ér egy szezon, mert kezünkben a legutolsó souvenir járandóságunk is, mint valamiféle kommenció. A giccsparádé bizonyítja, hogy valamennyi ismerősünk, barátunk, közeli és távoli rokonunk szeretettel gondolt ránk, ahogy mi is rájuk; megtérve fészkünkre, hasonlóképpen kiporcióztük köztük ajándékainkat. Nyaranta megkapjuk a magunk részét pipaszurkálókból, ibrikfélékből, emblémás dísz- poharakból, csupasz fenekű vízihordó emberkékből, sok egyéb mütyürkéből és ruhanemű kacatból, amelyeket semmire se lehet használni, de ki az a bolond, aki akarja? Mégis elégedetten nyugtázzuk a legízléstelenebb képtelenséget is, ha az külföldi portyából való. Jóleső káröröm, hogy minden ismerősünk, barátunk, közeli és távoli rokonunk szekrényalja giccstemető ezekben a napokban. De hogyan is lehetne másként, hogy a bukszánk ne csak fedezze, hanem csekély tőkebefektetéssel némi haszonnal is zárja külföldi utunkat? Elvégre magunknak is kell vegyünk valamit, és mit dobunk a piacra, ha esztelenül értékes ajándékokra pazaroljuk a pénzünket. Irigyeljük azokat, akik csalhatatlan szimattal tudják idényről idényre, mit érdemes vinni és hozni. Amellett érthetetlen, hogy mivel altatják a fináncot, mikor nekünk még az aprópénzünket is megszámolja? Merenghet hát felőlünk félkarja sorsán a milói Vénusz és békén dohosodhat az Uffizi, ha megfelelő krajzle- rájra bukkanunk. Mi aztán valóban hozunk ajándékot, meg nem is. Évről évre vesz- szük szeretettel ugyanazt a portékát, csak a megajándékozottak sorrendjét csereberéljük; roppant kényelmes megoldás, még ha úgy tetszik is, hogy egyikén-másikán már As utóbb! száz év forradal- dalmat jelentett a tengerku- . tatásban. Sokat megtudtunk a tengerek kincséiről, de azért még sok az ismeretlen is. És tovább kutatják a tengereket — a víz színéről, a víz felszíne alatt és a világűrből egyaránt. A világtengereken jelenleg több mint ezer kutató- hajó dolgozik, ebből több mint száz szovjet hajó. Az újságok gyakran foglalkoznak a legjelentősebb szovjet hajók — főleg a Vityáz, a Kurcsa- tov akadémikus és a Jurij Gagarin — oceonológiai megfiA Leicester kórház (Anglia) kénytelen volt bezárni — ápolónőhiány miatt — az egyik kórtermet. Egyidejűleg felhívást is közzétett a lapokban: önkéntes ápolónők jelentkezését kérte, hogy újból rajta az ujjlenyomatunk. Minden szájat befogni, de úgy, hogy zsebünk meg se érezze, az a művészet! Eddig azt hittük, hogy ez a »komatálazás« amolyan ma- gyari népszokás. Ám ismét szét kell rombolni egy illúziót. Más nációbeliek nem jobbak ama Deákné vásznánál. Hol lehet nálunk a legolcsóbban vásárolni? Hát a Bizományiban! A polcok mindig kiürülnek és újfent megtelnek! Hova lesz az áru? Most már világos! Míg az ajándékaimat próbálom a Bizományi nyakába sózni, ahol már polcon látom az enyéimet, idegen beszédre figyelek föl: souvenirt vásárol egy lelkes csoport. Ismét gazdára lel a »levetett-« souvenir és még sok egyéb »veddfelke« és »vász- isztdász?« így kapnak az ó- mamák piros kismamaruhát tisztes termetükre, az ópapák tenyérnyi kempingnadrágot a pocakjukra, két számmal kisebb szandált a tyúkszemükre, Eliztánték lilavirágos, rózsaszín köpenyt ház körüli »1 afroknak«, és a válófélben lévő Kurták egy disznóölőkést. Hatalmasan termékeny família lehetnek: szinte megszánom őket, mit kell a szerencsétleneknek cipekedniük a jó szívük miatt hazáig, mikor fölfedezem a mi »Unter den Linden«-ünk alatt parkoló meseautójukat. Máris nyitják a feneketlen csomagtartót, amely egy fa- lásra benyeli az ömlesztett souvenirt. Elégedetten csapják rá a fedőt. Ezzel is megvolnánk! Lám, mindenki így csinálja, még »ropogósabb« valutával is a zsebében; ők is tudják a magyarnak vélt közmondást: Ajándék lónak ne nézd a fogát! Mi ebből a tanulság? Vásároljuk meg itthon a souverint és akkor még cipelni se kell! Mihályi Margit gyeléseivel, méréseinek az eredményeivel. A Jurij Gagarin egyben az űrjárművekkel fennálló rádióösszeköttetést is biztosítja. Ezek a hajók különleges föl- építésűek; a legkülönfélébb laboratóriumokkal, a legbonyolultabb műszerekkel, számítógépekkel vannak fölszerelve. Sokoldalúan vizsgálják a tengert, a víz mélységét, a hőmérsékletet, a sótartalmat, a víz ásványi összetételét; az áramlásokat, az időjárást, a tenger állat- és növényvilágát, a tengerfenék kincseit. üzembe helyezhessék a kórtermet. A felhívásra több százan jelentkeztek, s közöttük többnek volt ápolónői oklevele is. A jelentkezők felajánlották: heti néhány órát dolgoznak ebben a kórteremben. Haltelepítések a Szovjetunióban A tengerrel rendelkező országok élelmiszer-ellátásában jelentős szerepet játszik a halászat. Sok helyen azonban annyira csökkent egyes halfajok száma, hogy sürgős beavatkozás vált szükségessé. A Szovjetunióban például különösen a Fekete-tenger, a Kaszpi-tenger és az Aral-tó halállománya sínylette meg a nagyüzemi halgazdálkodást. (Ezeknek a vizeknek halfaunája eredetileg sem volt túl gazdag.) A halászat szakemberei ezért elhatározták: hasonló ásványi összetételű (sókoncentrációjú) vizekből telepítenek át — alapos vízkémiai, ökológiai előtanulmányok után — népgazdasági szempontból értékes halfajokat. Az áttelepítésre a Baltitenger és a Japán-tenger partmenti övezetének vizeiben élő halfajokat találtak a legalkal- masabbaknak. Az előzetes kutatás kedvező eredményei után I megkezdték a kísérlet gyakorlati végrehajtását. Ha eredményesen megoldják, véglegesen megszűnik az említett vizek halszegémysége. A bizottság megírta a leveleket, elküldte, sőt: választ is kapott rájuk. Az Egyesült Államok alapításának kétszázadik évfordulója alkalmából sok mindent létesítettek, szerveztek, kinyilatkoztattak, de ez viszi el a pálmát; a gazdasági életben elharapózott korrupció elleni küzdelemre létrehozták »A nép bicentenáriumi bizottságát«. Keménygalléros bűnözésnek nevezik Amerikában a gazdasági korrupciót. Jogászok, újságírók, magándetektívek összefogtak (azóta se derült ki, hogy milyen pénzből), és megalapították a keménygallérosokra vadászó bizottságot. Levelet írtak az ötszáz legnagyobb vállalat vezetői mellett dolgozó sok ezer titkárnőnek: felszólították őket, hogy ha főnökük tevékenységében valamilyen anyagi jellegű szabálytalanságot, visszaélést ta- %'asztalnak, írják meg a biösz!—téH napokon a hegyvidéket járva az erdei tisztásokon gyakran látunk jókora, földdel lefedett, füstölgő kupacokat. Csípős, szúrós szagú gőzök lengik körül a boksát, amelynek »gyomrában« a képen látható módon elrendezett, fölhalmozott fahusángok részleges elégése, elszenesedé- se megy végbe. Az elszenese- dés sok napig tartó, hosszú folyamat; sikere jórészt attól függ, hogy előzőleg megfelelő szakértelemmel állították-e össze a boksát. A »késztermék« a ma már csak kevesek által ismert faszén. Fél évszázaddal ezelőtt bezzeg minden háztartásiban megtalálható volt, hiszen vele fűtötték át a vasalókat, amelyekben lóbálással élesztgették a kihunyni készülő parazsat. A faszén — a kémiai megfogalmazásában — a levegőtől elzártan végzett falepárlás visszamaradó szilárd terméke. Iparilag retortákban és folyamatos üzemű lepárló berendezésekben állítják elő, miközben a felszabaduló — gáz alakiban távozó — értékes alkotórészeket is fölfogják, hasznosítják. Napjainkban a ko- * A szárazföldi és légi közlekedés fejlődése miatt egyre több madár esik áldozatul a járművekkel történő ütközéseknek. Ornitológusok fölmérése szerint 1975-ben az NSZK-ban 135 gyűrűzött vándorló madár ütközött össze járművekkel. Világviszonylatban természetesen sokezer madár esik áldozatául a közlekedésnek. Amikor az ütközés földi járművekkel történik, abból baleset rendszerint nem következik, és a madár minden esetben a porondon marad. Igen ritka az olyan géj ko csiba les et. amelynek mad ár ü tközés az oka. Sajnos a repülőgépeknél történő madárütközésnek már' tragikus következménye lehet. A második világháború óta több mint száz polgári és katonai repülőgép zuhant le madárütközés következtében a világon. Amikor a repülés még a dugattyús korszakát járta, a madárütközés nem volt olyan veszélyes a pilótára és a gép utasaira. A sugárhajtású korszakban azonban a nagyobb repülési sebesség és az a körülmény, hogy a maxiár beszívódhat a turbinákba, jelentősen fokozta a veszélyt. Az amerikai légi haderőnek már a negyvenes évek végén meggyűlt a baja a csendesóceáni korái Iszigeti bázisain az albatroszokkal. Ezek különösen a fel- és leszállás folyamán veszélyeztették a kazottságnak. Jelentsék. De hogy ez a felszólítás se maradjon eszmei síkon, cserébe minden bejelentőnek szép összeget, néhány ezer dollárt ajánlottak fel. De nem is az a döntő, hogy mit akar a bizottság, hanem: mit mondanak vagy hallgatnak el a titkárnők. Felháborodva visszaküldik a leveleket? A szemétkosárba dobják? Méltatlankodástól pirosló arccal megmutatják a főnöknek? Jó néhány válaszból az derült ki, hogy egyiket se tették. Részben azt kérdezték (amit az olvasó is), hogy komoly-e a dolog, másrészt az iránt érdeklődtek, hogy voltaképpen mi a szabályos és mi nem egy főnök életében. A bizottság és a titkárnők szépnek álmodott együttműködéséről egyelőre nincs újabb hírünk. De arról van, hogy e derék testület nagy, az ügyre nézve végzetes hihászáí és a vegyipar tart még igényt meglehetősen. nagy mennyiségű faszénre. Talán kevesen, tudják, hogy tanai gépek pilótáit, mert rácsapódtak a pilótakabin falára, rátelepedtek a radarantennákra stb. A különböző alba tras-zki telepi bési kísérletek, valamint a hang- és fény riasztó eljárások eddig nem hoztak eredményt. Az amerikai légi haderő szakértőinek jelentése szerint 1973- ban összesen 327 madárütközést regisztráltak katonai gépekkel. Az ütközések során két pilóta meghalt, és a gépek jelentős anyagi károkat szenvedtek. A New York-i állami és a Rockefeller egyetem biológusai nemrégiben fejeztek be egy sokéves kísérletsorozatot. Ennek során azt vizsgálták, hogy a levegőben repülő madarak miként reagálnak egy repülőgép fénycsóvájára. Az ember azt gondolná, hogy az útjukat keresztező sugárhajtású gép igen nagy pusztítást végez a madárcsoportban. A kísérleti eredmények szerint ez nem így van, mert a csapatok ösztönösen igyekeznek kitérni a repülőgép útjábóL Számos madárfaj repül éjszaka vándorútja során. Az Kanadát, ezt a hatalmas kiterjedésű, gyönyörű országot méltán nevezik a rezervátumok országának. Egyedül bát követett el: nemcsak a titkárnőknek, hanem a feleségeknek is küldött hasonló tartalmú levelet. Egyelőre száz címzettnek, de közülük húsz szerető hitves beleegyező választ adott: kész beszámolni férje gazdasági félrelépéseiről. De mi lesz, ha a feleségek megtudják, hogy osztozniuk kell a titkárnőkkel? Botrány, felháborodás. S a korrupció elleni harcból amazonok küzdelme válik. Amelyik férjet a titkárnő vádolja, a teleség megvédi, akit a hitves márt be, az a titkárnő teljes támogatására számíthat. Ilyenformán az amazoncsata eltart, majd addig, amíg eltelik újabb száz esztendő, és megalapítják »A nép tri- centenáriumi bizottságát«. Akkor ugyan már mások lesznek a főnökök, mások a feleségek és mások a titkárnők — de a csúszópénz csúszópénz marad. T. I. hazánk komoly exportot bonyolít le a faszénből, s még így sem tudja kielégíteni a külföldi keresletet. említett egyetemek biológusai azt vizsgálták, hogyan reagálnak a madarak a különböző erősségű fényforrásokra? A reflektorokat a repülőgép orrára telepítették, és egyes esetekben a fénysugár mellett radarjeleket, is sugároztak a repülő madárcsoport irányá-- ba. Azt tapasztalták, hogy a madarak a fényre élénken reagálnak, és igyekeznek kitérni a repülőgép, illetve a fénycsóva útjából A madarak nemcsak a fényre, de a repülőgép zajára is reagálnak. Sajnos a hang- sebesség felett haladó gépeknél a zaj később érkezik az adott térbe, mint maga a gép. Ilyen nagy sebességnél a madaraknak nincs idejük a hangra reagálni. Célszerű azonban a nagy sebességű gépek ' orrára is reflektorokat szerelni, mert a közelgő fényforrást nagyobb távolságból is észreveszik, és kitérnek a repülőgép útjából. Több fényszóró — kevesebb baleset a légi közlekedésben. Lényegében ezzel a konklúzióval zárták kísérleteiket az amerikai biológusok. Quebec tartományban 18 nemzeti park és több kisebb rezervátumban védik a vidék faunáját és flóráját A tanárok helyzete tehát a , szemlél tetősnél ezen a vidékennem nehéz: a kis- és nagydiákok egyaránt szívesen vesznek részt azokon az iskolai kirándulásokon, amelyeknek célja 1 egy-agy rezervátum. A Szent Lőrinc folyam déli szakaszán levő Gaspiere nemzeti parkot a kanadai kormány 1937-,ben hozta létre. Karibu, zerge, fekete medve mellett mintegy 60 növényfaj látható itt. A Matane parkot 1962-ben alapították. Ez a fekete medvék, kanadai jávor- szarvasok rezervátuma. A hatalmas kiterjedésű pisztrángos tóban hihetetlenül sok pisztráng él. A Hétsziget parkot 1965-ben alapították: az erdei fenyő és egyéb fenyőfélék védelmére. A kanadai kormány a nemzeti parkok felállításánál a természetvédelem különböző célkitűzéseit vette figyelembe, s gondolt a növények, a tavak, a sziklacsoportok védelme mellett a szárazföldi állatokra, a halakra és a tengeri madarakra is. A tenger meghódítása Levél a titkárnőknek Kórterem—önkéntes ápolónőkkel Közlekedési balesetek madárütközés miatt Kanada a rezervátumok országa
