Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-21 / 223. szám

Befejeződött a Hazafias Népfront VI. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) jszefogás lesz. A Hazafias Nép- • ’ front' belpolitikai szerepén " túlmenően igen nagy jelentő­sége van a mozgalomnak — mondta — a tudatformá’ás- ban olyan tekintetben is, hogy az emberek minél tájé­kozottabbak, tisztánlátóbbak legyenek a világ dolgaiban. tében működő magyar béke- mozgalom képviselői is ott lesznek a Helsinkiben néhány nap múlva összeülő leszerelé­si világkonferencián, amelyen az egyik központi kérdés a környezeti hadviselés megtil­tásáért való nemzetközi ösz­Hűség a történelmi múltunkhoz Cseres Tibor Kossuth-díjas író hozzászólásában azt fejte­gette: hogy kell értelmezni napjainkban a korszerű haza- fiságot. Hűség történelmi múl­tunkhoz, anyanyelvűnkhöz, országunkhoz — e tényezők együtt alkot iák a jól értelme­zett hazaiiságot, erre kell ne­velni ifjúságunkat is. Olyan általános és középiskolai tan­könyvekkel, azzal a pedagó­giai szemléletmóddal, amely árnyaltan, a világtörténelem folyamatában mutatja be múltunk dicső korszakait, csakúgy, mint történelmi kró­nikánk sötét lapjait. Csak az a hazafiság a helyes és igaz érzés, amely elválaszthatatla­nul összefonódik más népek történelmének tiszteletével, múltjának helyes értelmezésé­vel. Szabó István, a Termelő- szövetkezetek Országos Taná­csának elnöke elmondotta, hogy a szocialista közös gaz­daságok a falu gazdasági és társadalmi életének meghatá­rozó tényezői, a népfront­mozgalom tömegbázisai. A falvak életének teljességéhez hozzátartozik, hogy ott él a munkásosztály 40 százaléka. Hasonló az aránya a szövet­kezeti parasztságon belül azoknak, akiknek már isme­retlen az egyéni paraszti múlt. Mind a szövetkezeti, mind a népfront-mozgalom már jó- ideje felismerte a helyzeti adottságból adódó együttmű­ködés lehetőségeit. A Népfront különösen figyelemre méltó eredményeket ért el az apró falvakban, a tanyákon élőik körülményeinek feltárásá­ban, megismertetésében és a lakosság mozgósításában. Ré­sze volt a népfrontnak abban, hogy a munkás—paraszt szö­vetség a 30 év alatt politikái programból konkrét tartalom­mal bíró valósággá fejlődött. Ezzel lezárult a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak beszámolója fölötti vita, amelyben Sl-en szólaltak jel. Az elhangzottakat Sarlós Ist­ván foglalta össze. — Velem együtt sokan érez­hették úgy, hogy e kétnapos vita során szinte az égész or­szág itt volt a kongresszusi teremben — minden gondjá­val, örömével, múltjával, je­lenével és jövőjével — mon­datta, majd így folytatta: — A vitában nagy hang­súlyt kapott, hogy fokozott megbecsülés és tisztelet illeti meg a munkát. Szocialista or­szágunk az alkotó emlber, a munka hazája. Mindenkinek adott a lehetőség arra, hogy kibontakoztassa tehetségét. S a tehetség nem a diploma megszerzésével kezdődik, ha­nem azzal, hogy ki-ki oda­adással, szívvel végzi munká­ját. s bármi’yen munkakört tölt be, azzal a tudattal és elhatározottsággal dolgozik, hogy munkájával a közösség javát szolgálja. A forradalmi munkásmozgalomban soha­sem volt azoknak becsülete, akik rosszul dolgoztak. A for­radalmár, amikor sztrájkolni kellett — sztrájkolt; amikor azonban egy munkát elvállalt, azt becsülettel, tisztességgel, legjobb tudásával elvégezte. Most, a szocializmus építésé­nek korszakában a szocialista ember öntudatával kell helyt- állnunk — mindenütt és min­denkor. Kiéért Sarlós István arra is, hogy a vitában sok szó esett a szocialista brigádokról. A Hazafias Népfront, a mozga­lom minden aktivistája tisz­telettel fordul a termelő egy­ségekben tevékenykedő brigá­dok felé. E brigádoktól sokat kérünk, s ók sokat is tesznek. El kell azonban jutnunk oda, hogy ne csak kérjünk tőlük, hanem adjunk is nekik. Adjunk azzal, hogy jelsza­vukat magukévá teszik a más területen dolgozók; hogy mindenütt az ő munkaerköl­csük szellemében dolgozunk; hogy valamennyien kötelessé­günknek tekintjük a részvé­telit a közös feladatok megol- dáisáibaik örömmel nyugtázta Sarlós István, hogy a kongresszusi vita egységet tükrözött. Mun­kások és egyházi vezetők, tu­dások és tisztviselők, keres­kedelmi alkalmazottak és pá­lyakezdő fiatalok szavaiból egyaránt kicsendült a meg­győződés: a szocialista építés teremtette és teremti meg an­nak feltételeit, hogy nyugod­tan éljünk és alkossunk ebben az országban. Hangsúlyozottan szólt a fő­titkár arról, hogy a magyar nép történelmét írjuk és for­máljuk, elődeinket tiszteljük és haladó hagyományainkat ápoljuk az olyan közös cse­lekvéssel, amely önmagunk­nak becsületet szerez, tisz­tességet jelent. Ennek alapján pedig jogosan felléphetünk az­zal az igénnyel, hogy az egész világ tiszteljen bennünket. Ott vagyunk a nemzetközi élet színpadán és nem kis szerep­pel. Azok közé tartozunk, < akik szocializmust építenek, és nemcsak önmaguknak, ha­nem a világ egésze számára. Mi, akik úttörők voltunk 1919-ben és 1945-ben, vállal­juk történelmi küldetésünket, új országot, új társadalmat akarunk felépíteni. Ehhez a munkálkodásunkhoz jeligé­nek tekinthetjük — fogadjuk meg és gyakoroljuk — Köl­csey Ferenc gondolatát: »Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül« — zárta beszédét Sarlós István. A főtitkár vitaössziefoglalója után határozathozatal követ­kezett. A kongresszus elfogad­ta a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának jelentését, a legutóbbi kongresszus óta vég­zett népfrontmunkáról, a fő­titkári szóbeli beszámolót, a hozzászólásokban tett javas­latokat, illetőleg a vitaössze­foglaló választ. Egyhangúlag magáévá tette a beterjesztett kongresszusi állásfoglalást. Végül a kongresszus úgy ha­tározott, hogy megbízza az új Országos Tanács elnökségét és tisztségviselőket, hogy az ál­lásfoglalásban, a kongresszusi viitaanyagokban foglaltakat, valamint az elhangzott észre­vételeket figyelembe véve ala­kítsák a mozgalom munkáját, azok szellemében tevékeny­kedjenek. Munkában és tanulásban Állásfoglalás a leszerelés mellett A Hazafias Népfront VI. kongresszusa ezt követően -A fegyver nélküli világért!-« cím­mel nyilatkozatot fogadott el: Százmilliók követelik vala­mennyi kontinensen a tartós békét, az emberiség létét ve­szélyeztető fegyverkezés meg­szüntetését, az általános és teljes leszerelést. A világ min­den országában gyűlnek a második stockholmi felhívást támogató aláírások, határoza­tok. Ehhez a nemzetközi mé­retű mozgalomhoz csatlakozik a Hazafias Népfront VI. kong­resszusa — hangzik a doku­mentum. Meggyőződésünk, hogy a béke, a biztonság, és a lesze­relés az emberiség egyetemes érdeke és kedvez a fejlett szo­cialista társadalom építésének is. A politikai és a katonai enyhülés világszerte jó felté­teleket biztosít a társadalmi haladás erőinek, ezért fogla­lunk állást a fegyverkezési hajsza megszüntetése, a lesze­relés mellett. A kongresszus megelége­déssel állapítja meg, hogy a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország — köztük ha­zánk — következetes és kez­deményező külpolitikája dön tő mértékben járult ahhoz, hogy az utóbbi évek­ben értékes eredmények szü­lettek a fegyverkezési ver­seny korlátozásában. Kifejezi azt a reményét, hogy a nem­zetközi leszerelési tárgyalófó­rumok a következő esztendőik­ben is pozitív döntésekkel vi­szik előbbre a leszerelést, a tömegpusztító fegyverek, az emberi környezet ellenséges rombolása betiltásának ügyét. A háborúktól és fegyverek­től mentes világ csak nap­jainkban válhatott reális cél­kitűzéssé, amikor a szocia­lizmus világrendszerré, így a társadalmi fejlődés döntő té­nyezőjévé vált. Az egyetlen olyan társadalmi rendszerré, amelyben nincsenek háborúk kirobbantásában, fegyverke­zésben érdekelt, háborús nye­részkedésre spekuláló osztá­lyok és csoportok. Az enyhülés és a leszerelés ellenfelei ugyanakkor még számottevő tartalékokkal ren­delkeznek, s tevékenységük nagy veszélyek forrása. Szor­galmazzák az agresszív NA­TO erősítését, a hadi kiadá­sok növelését, újabb fegyver­kezési programok megvalósí­tását, egyúttal az enyülést, sőt, a leszerelési tárgyaláso­kat is katonai előnyszerzésre, a szocialista országok pozí­cióinak gyengítésére igyekez­nek felhasználni. Mindez azonban nem bá- tortalanítja el a leszerelés híveit, hiszen ezen. a terüle­ten minden előrelépés eddig is nehéz harcban született. E küzdelmet folytatnunk kell nagy célunk, az általános és teljes leszerelés érdekében, A Hazafias Népfront VI. kongresszusa nagy jelentősé­get tulajdonít azoknak a le­szerelési tárgyú állásifoglalá­soknak, amelyeket az európai biztonsági és együttműködési értekezlet 1975. augusztus 1-én aláírt záróokmányában, valamint az európai kommu­nista és munkáspártok berlini konferenciájának 1976. jú­nius 30-án közzétett doku­mentumában rögzítettek. A kongresszus támogatja egy olyan nemzetközi egyez­mény elfogadását, amelyben az államok lemondanak az erőszak alkalmazásáról, és vállalják, hogy a köztük tá­madt vitákat kizárólag békés eszközökkel, tárgyalások út­ján rendezik; úgy véli, meg kell gyorsítani a szerelési vi- lágértekezlet előkészítését és összehívását; helyesli a vilá­gon kibontakozó »leszerelési offenzívát« a már meglevő, valamint a tervezés és ki­kísérletezés alatt álló tömeg- pusztító fegyverek teljes be­tiltásáért — s kijelenti, hogy a magyar népfrontmozgalom hozzájárul e nemes célok sok­oldalú elősegítéséhez. A leszerelés több élelmet, fejlődő gazdaságot, több kul­túrát biztosít, az alkotómun­ka lehetőségét, a haladás .meggyorsítását jelenti vala- hozzá i mennyi nép számára. Felhív- " juk a magyar társadalmat, hogy együtt a világ békesze­rető, haladó erőivei, a jövő­ben is cselekvőén, vegyen részt minden erre irányuló erőfeszítésben — zárul a fel­hívás­Ezután Borovszky Ambrus, a jelölő bizottság elnöke, be­terjesztette a Hazafias Nép­front új Országos Tanácsának tagjaira vonatkozó indítvá­nyát. Az előterjesztés alapján a kongresszus egyhangúlag megválasztotta a Hazafias Népfront 251 tagú Országos Tanácsát. Az orszagps tanácsba hat somogyit választottak be: dr. Balogh Ágnest, a Megyei Tár­sadalombiztosítási Igazgató­ság ellenőrző főorvosát, dr. Kanyar Józsefet, a Somogy megyei Levéltár igazgatóját, a HNF kaposvári városi bi­zottságának elnökét, Opper­mann Imréné szabadi lakost, a nagyberki tsz tagját. Palkó Ferencnét, a Kaposvári Ru­hagyár varrónőjét, Rózsa 1st vánt, a homokszentgyörgyi egyesült Arany Homok Tsz elnökét és Varga Károlyt, a HNF megyei bizottságának titkárát. Szünet következett, közben a Hazafias Népfront Országos Tanácsa megtartotta első ülé­sét, amelyen megválasztotta tisztségviselőit. A választás eredményét a (plenáris ülésen ismertették. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának elnöke Kállai Gyula, alelnök: Bognár Jó­zsef, Bugár Jánosné, Hantos János, dr. Molnár Frigyes, Nagy Józsefné, dr. Ortutay Gyula, Pethö Tibor, Rónai Rudolf, dr. Szabó Kálmán, Szabó László és Szemők Jó­zsef. A Hazafias Népfront főtit­kára Sarlós István, titkárok: S. Hegedűs László, dr. Mol­nár Béla és dr. Szentistványi Gyuláné. Az Országos Tanács elnök­ségének további tagjai: Apró Antal, dr. Asbót Jánosné, dr. Bartha Tibor, Bencsik István, 1 Dojcsák János, Erdei László- ’ né, Fazekas Károly, Fekete Károlyné, Földvári Aladár, Gál László, Juhász Ferenc,'dr. Lékay László, Losonczi Pál, Molnár Sándor, Mezei Barna, Nánási László, dr. Nyíri Béla, dr. Papp Lajos, Pásztor Gab­riella, Pióker Ignác, dr. Po- linszky Károly, Sebestyén Nándorné, dr. Straub F. Bru­no, dr. Trautmann Rezső és Varga Imre. A Hazafias Népfront VI. kongresszusa Kállai Gyula zárszavával, s a Himnusz hangjaival ért véget. • • • A Hazafias Népfront VI. kongresszusának második munkanapján — a tanácsko­zás szüneteiben — Sarlós Ist­ván, az MSZMP PB tagja, a HNF OT főtitkára vezető ér­telmiségiek, művészek képvi­selőinek egy csoportjával, il­letve munkás és paraszt kül­döttekkel találkozott, vasár­nap este pedig — a HNF Or­szágos Elnöksége nevében — vacsorát adott a népfront­kongresszuson részt vett kül­földi delegációk tisztéletére a Hotel Duna Intercontinental Szállóban. A Váci brigád példája — Erről a brigádról aat mondhatom el, hogy tak útra, egy ta nek haladnia Kívülük rátalál- arra az amelyen szocialis- közösség- valóban kell. még két szociális ta brigádunk vari; a Kállai Éva ifjúsági és a Latinca Sándor rak­tári brigád. A Váci Mihály brigádban könyvelők, ad­minisztráto­rok tevékeny­kednek. Mun­kájuk a szám­lák, a megren­delések pon­tos vezetése, elkészítése. Nagyon fon­tos az együtt­működésük a másik két bri­gáddal. Az év első hat hó­napjában a tavalyi 63 millió forinthoz képest 73 milliós forgalmat értünk el, s ebben nagy érdeme van a Váci bri­gádnak is. A négy megyében — Baranya, Toilna, Zala és Somogy — működő kirendelt­ségünk tizenegy szocialista brigádjának versenyében a másodikak lettek, s megkap­ták a »Jól működő brigád« el­ismerést is. Korábban az ezüstkoszorús jelvényt kapták meg. Mándics Ferenc — ő is tag­ja ennek a brigádnak — a Dél-dunántúli PIÉRT Keres­kedelmi Vállalat kaposvári lerakatának vezetője mondta ezt. A brigád naplója ennél sokkal gazdagabb munkáról vall. 45-en dolgoznak a PIÉRT kaposvári lerakatában. Tevé­kenységük igen fontos; egy- egy évben 160 millió forint értékű árucikket, füzetet, ce­ruzákat és más iskolaszereket, képeslapokat, papírárut — újabban zsebszámológépeket is — összesen mintegy 3000 féle cikket szállítanak a kis­kereskedelemnek. Például csak papírzsebkendőből 2 mil­lió csomag kell évente, s ké­peslapból az idén 3,5 millió darabot adtak a balatoni bol­toknak. Ez utóbbi 15 százalék­kal több a tavalyinál. Ügy ér­tek el, hogy a szocialista bri­gádok rendszeresen fölkeres­ték a balatoni üzleteket, pa­vilonokat, s ahol úgy látták, nem megfelelő a képeslap­választék, ott azonnal adtak utánpótlást. — Szocialista szerződést kö­töttünk az Iparcikik-kiskeres- kedelmi Vállalat két kapós­ra vl rat ot küldtek Corvaíáronak, 60. születés­napja alkalmából. A másolat bekerült a bri­gádnaplóba. vári üzletével. Rendszeresen figyelemmel kísérjük a hoz­zánk érkező árut, a bolti meg­rendeléseket, s igyekszünk igényeiket minél gyorsabban kielégíteni. Társadalmi mun­kában segítettünk a boltok dolgozóinak a rengeteg füzet kicsomagolásában — mondja Nagy Jánosné, a Váci brigád vezetője. Ez az együttműködés csak egy kis része a brigád mun­kájának. Pártfogolják a II. Rákóczi Ferenc iskola Szorga­lom őrsét; fölkeresték a gye­rekeket a balatoni nyaralás­kor is. Meghallották, hogy be­teg az egyik nyugdíjas dolgo­zójuk, a toponári városrész­ben élő Bertényi József. Meg­látogatták, s ajándékkal ked­veskedtek neki. Ök indították útjára a le­rakatnál a Jól működő brigád címért folyó mozgalmat; s eredményeikkel a másik két brigádnak is jó példát mutat­nak. Közösen dolgoznak, ha a lerakat, a raktárak környékét kell szépíteni, fásítani, parko­sítani. Együtt dolgoznak & kommunista szombatokon is. A keresetükből a Latinca bri­gád például egy özvegyasz- szony öt gyermekének vásá­rolta meg a tanszereket, az iskolatáskákat — mindazt, ami az iskolakezdéshez szük­séges. A Kállai brigád a Zója Nevelőotthon növendékeit se­gíti rendszeresen. »Az úton menni kell!« — névadójuknak, Váci Mihály­nak a verssorai ösztönözték őket eddig. És ösztönzik ez­után is — a még jobb, tartal­masabb munkára. Sz. Ii. Kongresszusi tudósítónk jelenti: Feladatainkhoz illő magatartás Bizonyára többször és több helyen visszatérnek majd rá, s idézik Bessenyei Fe­renc Kossuth-díjas színmű­vész vagy Szokolai Sándor zeneszerző felszólalását. Amiért mi most megemlít­jük, annak elsősorban az az oka, hogy mindketten azok voltak a t kongresszuson is, akik a »civil életben«: szín­művész, illetve zeneszerző. Bessenyei lenyűgöző energiá­val, szellemmel és hangerő­vel ostorozta a színházi élet visszásságait. Egyik mondata többek között így hangzott: »Kritikusaink és esztétáink véleménye szerint ma az az igazi magyar színház, ame­lyik kísérletnek indul, és az is marad ...« Ámde nem e felszólalás idézése a célunk, hanem a felszólaló magatartásának például állítása. Hogy tudni­illik a népfrontmunkában is színművész maradt, így — és csak így — tud eredményes munkát végezni. Valóban: ha valaki mérnök, dolgozzék mérnökként a népfrontmun­kában, képzettségét állítva lelkesedése mellé — a kije­lölt feladatok megoldását szolgálva. A színművész is maradjon színművész, így eredménnyel dolgozhat a népfront művelődésügyi fel­adatainak a megoldásáért, a rivaldafényben és a mozga­lomban egyaránt. Erre utalva mondta az egyik szünetben a kongresszuson részt vevő so­mogyi küldöttség egyik veze­tője: — Az hoz sikert, ha min­denki a maga nyelvén be­szél, hiszen a népfront egyik fontos feladata, hogy min­denkihez megtalálja a meg­felelő hangot. Alig néhány hete a Haza­fias Népfront megyei elnök­ségének ülésén szó volt az értelmiség szerepéről a nép­frontmozgalomban. Lehet azonban ezt a kört tágítani és — a kongresszusi felszó­lalások tükrében — így fo­galmazni: a mozgalomban részt vevők tevékenysége a népfrontmunkában. Az ered­ményességről van ugyanis szó. Az említett elnökségi ülésen kiderült, hogy nem mindig sikerűi megfelelő fel­adatot adni az értelmiségiek­nek, és — ha tágítjuk a kört — más aktíváknak sem. Nyil­ván akkor vállalják szíveseb­ben a munkát és akkor tud­ják jobb eredménnyel elvé­gezni, ha érdeklődési körük­nek, képzettségüknek meg­felelőt kapnak és vállalnak... Meg egy gondolat Besse­nyei Ferenc felszólalásából: »a nemzet sorsához illő ma­gatartás«. Ez a nagyon mély tartalmú, /nagyon szép kife­jezés több somogyi küldött figyelmét is megragadta. Va­lamennyien azt mondták: a népfrontmozgalom követel­ményét fogalmazta meg. Azt, amelynek érdekében a nép­frontmozgalom megyei, vá­roskörzeti, községi és pusztai bizottságai, illetve csoportjai dolgoznak. Ez a követelmény a nemzet sorsához igazodó munka, a feladatainkhoz illő magatartás. Túl a kongresszus félide­jén, megkérdeztük benyo­másairól Tanai Imrét, a me­gyei pártbizottság titkárát, a somogyi küldöttség egyik ve­zetőjét. — A sokszínűség: ezt emel­ném ki elsősorban — mon­dotta. — A kongresszuson ta­pasztalhattam, hogy az a po­litika, az a program, ame­lyet az MSZMP XI. kongresz- szusa fogalmazott meg, ered­ményekké válik: minden em­ber mindennapi munkájában realizálódik. Mint pártmun­kásnak, nekem ez jelenti az egyik legnagyobb örömet. De sorolhatnám tovább is. Em­líthetném például a felszóla­lók felelősségét, amelyből le­mérhető: bár gyakran kriti­zálnak. ezt mindig segítő szándékkal teszik. És mindig nemzeti programunk teljesí­tése érdekében! A kongresszuson a lelkese­dést közvetlenül is tapasztal­hattuk. S bárki szólalt föl, kiderült: a program minden­kihez eljut. Széles körű lehe­tőség van arra, hogy min­den segítő szándékú állam­polgár bekapcsolódjon a mozgalmi munkába, a köz­életi tevékenységbe — nem­zeti programunk végrehajtá­sába. Mészáros Attila \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents