Somogyi Néplap, 1976. szeptember (32. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-19 / 222. szám

Tanácskozik a Hazafias Népfront I kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) — Nagy felelősség hárul a mozgalomra a képviseleti de­mokrácia fejlesztésében is. Segítsük elő a képviselők, a tanácstagok és választóik kapcsolatainak erősítését. Tevékenységünk kapjon az eddiginél nagyobb nyilvános­ságot és jelentősebb támoga­tást. A szocialista demokra­tizmus egyik lényeges eleme és módszere, hogy a lakosság részt vesz a fontos rendele­tek kidolgozásában, a törvé­nyek előkészítésében és meg­alkotásában. A jövőben is folytatni kell ezt a gyakorla­tot, persze, minden esetben a készülő törvény vagy rende­let mondani valójához iga­zodva, mert ez dönti el, hogy mennyire legyen széles körű a határozathozatalt megelőző vita. — Fokozzuk erőfeszítésein­ket az állampolgári ismere­tek terjesztésében. A politikai felvilágosító munkával gyara~ pitsuk az emberek általános műveltségét és szakmai is­mereteit. Mert mindez elen­gedhetetlenül szükséges a demokrácia fejlődéséhez. — Társadalmunk szocialis­ta fejlődésének forrása a munkáshatalom, a munkás— paraszt szövetség és az erő­södő népi-nemzeti egység — folytatta. — A közelmúlt bel­politikai eseményei kézzel­fogható bizonyítékát szolgál­tatják annak, hogy népünk minden rétege egyetért a szo~ cializmus építésének prog­ramjával és kész annak meg­valósításáért dolgozni. — Népünk politikailag egy­séges. Azzál is tisztában va­gyunk, hogy nincs szó töké­letes egységről, mert vannak olyan állampolgáraink is, akiknek eltérő a véleménye a miénktől — de az ország valódi képét az az óriási többség határozza meg, ame­lyik a választásokon is igent mondott a programjainkra. — Természetesen élnek és keletkeznek ellentmondások a politikailag egyetértő állam­polgárok között is. Ez össze­függ világnézetükkel, a ter­melésben, illetve a társadalmi munkamegosztásban elfog­lalt helyükkel és olykor anyagi érdekeltségükkel. De ezek nem kibékíthetetlen el­lentmondások, nem olyanok, amelyek lehetetlenné tennék az együttműködést. Bizonyí­ték erre az, hogy éppen a népfront keretein belül har­monikusan dolgoznak egymás mellett a kommunisták és a I vallásos emberek. — A párt, az állam és a j népfront is programjainak kidolgozásánál mindenkihez I szól és mindenkit munkára j hív. A hívó szóra tapasztala- | taink szerint részt kérnek a munkából a hazánkban félő nemzetiségi lakosok és az egyházak vezetői és hívei is. — A hazánkban élő nemzeti­ségek szabadon ápolják nem­zeti hagyományaikat, anya­nyelvűket, szokásaikat. Kap­csolatuk a magyarsággal bará­ti és a teljes egyenjogúságon alapul. Hazájuknak tekintik a Magyar Népköztársaságot, és odaadással, buzgalommal dol­goznak a szocializmus építé­sén. Továbbra is mindent el­követünk azért, hogy jó érzés­sel, büszkén vallhassák magu­kat szlovákoknak, délszlávok- nak, németeknek, románok­nak és hogy országunk egyen­jogú állampolgáraként élhes­senek, boldogulhassanak. — Kedvezően alakult és alakul az egyházak szerepe a magyar társadalomban. Mind a két fél betartja az állam és az egyház között létrejött meg­állapodásokat és ennek ered­ményeként a vallásos emberek anélkül, hogy hitbeli meggyő­ződésüket sérelem érné, tevé­kenyen, gyakran kezdeménye- zően részt vesznek az ország­építés munkájában. Ehhez bá­torítást és segítséget kapnak az egyházak vezetődtől, akik hazafiként vallási közösségük nevében támogatják célkitű­zéseinket. Ezután beszélt Sarlós István a család szerepéről társadal­munkban, a fiatalok, a nők, az idős emberek, a sokgyermeke­sek, a bejáró munkások hely­zetéről, életkörülményeinek javításáról, majd így folytatta: — Szinte felmérhetetlenül sokat fejlődtünk a felszabadu­lás óta. Hazánkban ismeretlen a munkanélküliség fogalma — mindenkinek nyílik lehetősé­ge arra, hogy kenyérkereset­hez jusson. Ez az általános megállapítás azonban nem ta-;szág településeinek színvona- karhatja el a gondjainkat j las fejlődését. Mindezek elle- — Miközben nap nap után :nére a területfejlesztés állami szó esik a munkaerőhiányról, kialakult nálunk egy új prob­léma, amit a kapun belüli munkanélküliség okoz. Sok­szor hallunk arról, hogy egyes munkahelyeken a munkaidő kihasználtsága csak 75—80 százalékos. Arra kell töreked­ni, hogy a munkaidőt minden­ki a dolgainak ellátására hasz­nálja fel, s elsősorban a mun­kahelyi kollektívák legyenek minden ezt sértő magatartás legfőbb ellenzői. — Az ország előtt álló fel­adatok megvalósításának tá­mogatása nem jelentheti csu­pán azt, hogy országos vagy helyi tervek megvalósítására ösztönözzük a dolgozók min­den rétegét. Természetesen ezt tekintjük az egyik köteles­ségünknek. Ennél többet te­szünk, ugyanis az állampolgá­rokkal való beható eszmecse­réinket aképpen is hasznosít­juk, hogy a tömegek bírálatát, észrevételeit, javaslatait fel­színre hozzuk, s azokat képvi­seljük az állami és politikai szerveknél. Jelezzük a feltárt hibákat és a felmerült észre­vételek szellemében kidolgo­zott javaslatainkat is eljuttat­juk az illetékesekhez. Ezért bátorítjuk a mozgalomban részt vevő állampolgárokat, hogy mondják el véleményü­ket, beszéljenek tapasztala­taikról. Különös gondot fordí­tunk arra, hogy az elhangzott megjegyzések ne maradjanak megválaszolatlanok. Mindig meg kell találnunk a módját, hogy a felszólaló tapasztalja: komolyan vettük a szavát, s arra érdemes és elfogadható formában kapja meg az igen­lő vagy a tagadó, illetve az ígéretet tartalmazó választ. Gazdaságpolitikai témákkal foglalkc^va Sarlós István egyebek között rámutatott: — Csaknem háromnegyed éve munkálkodunk eredmé­nyesen és a terveknek megfe­lelő ütemben az ötödik ötéves terv végrehajtásán. Az eddi­giek közül ez a terv az, amely­nek előkészítésében a legin­kább bevonta a kormány az állampolgárokat és azok kép­viselőit. A tervteljesítés alap­elve, hogy az eddiginél is szer­vezettebb, fegyelmezettebb és jobb minőségű terméket pro­dukáló munkára van szükség. A termelés biztosításához nem áll majd rendelkezésre több­let-munkaerő, tehát ismét a termelékenység fokozása lesz az egyik fő feladatunk. Arról is beszéltünk: továbbra is sok a tennivalónk, hogy a külke­reskedelmi mérlegünk egyen­súlyát helyreállítsuk. — Gazdasági építőmunkánk­ban a hatékonyság, a gazdasá­gosság, a korszerűség határoz­zák meg: eleget tudunk-e ten­ni nemzeti és nemzetközi kö­telezettségeinknek. Ezért olyan közszellemet igyekszünk te­remteni, amely a korszerű, az igényekhez alkalmazkodó ter­melés kialakítását az egész társadalom ügyévé teszi. Az eredményes gazdasági munka természetes velejárója az ész­szerű, az okos takarékosság. Javaink gyarapodásával, a ter­melés növekedésével a takaré­kos gazdálkodás jelentősége növekszik. A legjobb takaré­koskodás: ha jó minőségű ter­mékeket állítunk elő. — Az elmúlt két évtizedben fokozatosan nőtt az a társa­dalmi igény, hogy a Hazafias Népfront foglalkozzék gazda­ságpolitikai kérdésekkel. A termelőszövetkezeti szervezés korszakától a mai napig, sok elvi téma kidolgozásában és gyakorlati megoldásában vet­tünk részt: a IV. és az V. kongresszus e vonatkozásban sok tennivalót adott bizottsá­gainknak. — Arra törekszünk, hogy állampolgáraink megértsék: a jólét forrása a tervszerű, fe­gyelmezett munka — ebből mindenkinek ki kell vennie a maga részét. De azt is valljuk, hogy elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk. Ehhez azt is hozzátesszük, hogy az el­osztásra kerülő, tehát megter­melt javak mennyisége nem­csak a munkások és parasztok munkájától függ, hanem a termeléssel közvetlenül vagy közvetve összefüggő valameny- nyi más területen dolgozók munkájától is. — Ötödik ötéves tervünkben jelentős szerepet játszik a te­lepüléspolitika. a területfej­lesztés. A népgazdaság jelen­tős anyagi erőkkel es szellemi kapacitással is segíti tu or-1 és tanácsi eszközeit a lakosság önként vállalt társadalmi munkájával a jövőben is szük­séges és célszerű kiegészíteni. A településfejlesztési társa­dalmi munka az elmúlt évek során imponáló fejlődést ért el, jelentős népgazdasági érté­ket hozott létre. Amíg 1971- ben a társadalmi munka össz­értéke 834,ö millió foript volt, 1975-ben elérte a 2 milliárd forintot. Ez olyan anyaigi, szellemi, politikai erő, amnely- lyel a jövőben már a terve­zésnél srámo’ni kell. Szüksé­gesnek tartjuk, hogy fejlesz- szük az így kialakult kollek­tívákat. amelyek poétikánk hordozód és megvalósítói. — Űj, de nagyon fontos fel­adat a mozgalomban a kör­nyezetvédelem társadalmi tá­mogatása. A Hazafias Nép­front különböző környezetvé­delmi akciói során messzeme­nően támogatta az állami és tanácsi környezetvédeLmi in­tézkedéseket. Jelentős környe­zetvédelmi aktivista hálózatot hoztunk létre és a település- fejlesztési társadalmi munka nagy része is környezetvédel­mi jellegűvé vált. Véeső so­ron a népfront településpoliti­kai tevékenységének az a lé­nyege és értelme, hogy a te­rület lakosságát bevonja a fejletztési tervek kidolgozásá­ba és társadalmi munkaakció­kat szervezzen ezek kivitele­zésére. — Nem hagyhatjuk figyel­men kívül a hátrányos hely­zetben lévő társadalmi réte­gek és csoportok ügyét sem. A népirontmozgalom akciói­val továbbra is támogatja az ezzel kapcsolatos tanácsi erő­feszítéseket. A hátrányos helyzetben élő emberek szá­ma társadalmunkban még meglehetősen magas. Mintegy 800 000 ember él pl. tanyá­kon, pusztai településeken, messze a falu vagy város nyúj­totta lehetőségektől. A moz­galom sokat tett és tesz a ta­nyán. az apró falvakban, a pusztákon élők társadalmi helyzetének javításáért. 1974- ben a helyi tanácsokkal közö­sen elemeztük a különböző te­lepüléstípusok helyzetét és ja­vaslatokat dolgoztunk ki az állami és társadalmi erők fel- használására a helyzet javítá­sa érdekében. Jelzéseink, ak­cióink kedvező meghallgatásra találtak és nyomukban hatha­tós intézkedések születtek. — A hátrányos helyzetben élők társadalmi rétegének je­lentős része az ország cigány­lakossága. Életükben fejlődóst tapasztalhatunk, de a javulás mértékével még nem lehetünk elégedettek. Változatlanul hangoztatjuk, hogy társadal­mi beilleszkedésük, felemel­kedésük és jólétük alapja to­vábbra is a rendszeres mun­ka, a tanulás, az egészségtelen telepek felszámolása. A művelődéspolitikáról és ennek népfrontimozgalimd elő­mozdításáról szólt ezután a főtitkár. — Egyik legfontosabb fel­adatunknak tartjuk, hogy tár­sadalmunk lehető legszélesebb köreit mozgósítsuk a pert és a kormányzat művelődéspoli­tikai programjának végrehaj­tására. Arra törekszünk, hogy a szocialista szellemiséget nyújtó iskola, amely a szük­séges ismeretanyag elsajátítá­sával együtt az önálló gon­dolkodásra, a munka iránti tiszteletre nevel, vonzó legyen a gyermek, a szülő, az ifjúsá­gi szervezetek és a pedagógu­sok számára. — Mindent elkövetünk an­nak érdekében, hogy a neve­lés, az emberformálás, a szo­cialista ember kialakítása tár­sadalmi ügy legyen, tehát ne korlátozódjék csak az iskolára vagy csak a szülőkre, váljék általánossá az a közgondolko­dás, amelyben az önművelés­re való törekvés — természe­tes szükséglet. mély iség kifejlesztése. Ez me- J és önmagunk iránti kötelezett-lsét az iskolai munkák elvég- gint nem érhető el csupán az j ségeinknek megfelelve, a szó- ! zésére és támogassunk min­oktatási intézmények révén, haneija csak az iskolák, a csa­ládok, a munkahelyek közös erőfeszítésével. — Valamennyi iskolatípus szocialista módon gondolkodó embereket formáljon, korsze­rű, biztonságos ludásalapot nyújtson, segítse a képessé­gek kibontakozását. Az isko­latípuson belül megkülönböz­tetett figyelmet érdemel az iskolára előkészítő óvoda, az általános iskola és a szak­munkásképző intézet — mon­dotta. majd hangoztatta: — Legyen egyre több em­bernek mindennapos társa a jó könyv, szokása az olvasás. Ebben a könyvkiadás és a könyvterjesztés, a közműve­lődési szakszervezeti könyv­tárhálózat jó munkája mel­lett megvan a nem pótolható szerelje a családi könyvtár­nak, a szülők, a művelődő közösségek, a barátok példá­jának. A művészetek legye­nek elérhetők és érthetők minél több ember számára. A művészeti alkotások mon­danivalója azokhoz szóljon, akik létünk feltételeit bizto­sítják. E cél elérése érdeké­cialista rendszer elfogadásé- |den olyan akciót, amelyek lé­vai, erősítésével, építésével hetővé teszik, hogy hogy a pedagógusok magas válhatunk igazi hazafiakká, mondhatjuk el, hogy jól sze­retjük a hazát. — A hazája iránti köteles­ség teljesítése nélkül senki sem vallhatja magát interna­cionalistának. A hazafiasság a szülőföld okos szeretetével, a lokálpatriotizmussal kezdő­dik, de ez a sekélyesedhet szinten oktassák gyermekeinket Mindenki kísérje figyelem­mel a nemzetközi helyzet ala­kulását, a népfrontbizottságok tájékoztassák erről a lakossá­got, s amikor indokolt, támo­gassák azokat a külföldi akció­kat, amelyeknek célja az egyes szeretet sosem j népek szabaddá és független- provincializ- j tétele. mussá. A hazafiság a nem­zetköziséggel egybeforrva válik szocialista hazafisággá. Az internacionalizmus tet­teket igényel, elkötelezettsé­get a Szovjetunió, a szocia­lista közösség, a nemzetközi haladás ügye iránt, együtt­működést minden erre kész néppel, törekvést a népek kö­zötti közeledésre. elhatáro­zottságot arra, hogy segítsük a bajbajutottakat. Beszéde végén Sarlós István a HNF Országos Tanácsa ne­vében köszönetét mondott a pártszervezeteknek. azoknak a társadalmi szerveknek és intéményeknek, különösen a tanácsoknak, amelyekkel együttműködve érhette el a Befejezésül arra kérte a fő­titkár a kongresszust, hogy az írásos anyagokat, köztük az ál­lásfoglalástervezetet, valamint a szóbeli beszámolót vitassa meg és hozzon megfelelő hatá­rozatokat. Ezt követően megkezdődött a vita a Hazafias Népfront Országos Tanácsának beszá­molója fölött. A mandátumvizsgáló bizott­ság munkájáról a testület el­nöke, Fazekas Károly (Hajdu- Bihar megye) számolt be a kongresszusnak. Megállapítot­ta, hogy a megválasztott 800 küldöttből 776-an vannak je­len. A küldöttek között mun­kások, mezőgazdasági-, ipari. ben nagyan sokat segíthetnek \ népfront a kongresszus elé j termelőszövetkezeti tagok, ér művelődési munkaközössé­geink, amelyek létrehozását legutóbbi kongresszusunk ha­tározta el. — Művelődéspolitikai te­vékenységünk nem öncélú, a szocialista életmód és élet­forma általánossá válását kívánjuk szolgálni vele és általa. A szocialista életmód feltétele, hogy az egyén — egyéniségét nemcsak megőriz­ve, hanem továbbfejlesztve — mindent megtegyen a szű- kebb és tágabb közösségért. Tegye abban a biztos tudat­ban, hogy a mi társadalmi rendszerünkben a közösségek legfontosabb célja, hogy az egyén számára az igazi bol­dogságot, a megszolgált jólé­tet, az emberi élet teljességét biztosítsa. A szocialista élet­mód feltétele, hogy mindenki tisztességgel elvégezze a kép­zettségének és képességeinek megfelelő munkát. A szocia­lista életmód megköveteli az ember és az emberi alkotá­sok iránti tiszteletet. Aki szocialista módon él, az nyi­tott szemmel jár a világban, érdeklődik a politika iránt és részt vesz benne. Aki szo­cialista emberként él. az mű­velt, tiszta fejű és szívű, és mindig vannak megvalósítási ra váró céljai. Művelődéspo­litikai munkánk során arra törekszünk, hogy ezt mind többen megértsék, magukévá tegyék. Csak így a közösség tárt eredményeket. Azt kérte, hogy a kongresszus az orszá­gos tanács, a megyei, városi, falusi bizottságaink érdeklő­désének ! középpontjába az előterjesztett állásfoglalás szellemélien a következő kér­déseket állítsa: 1. A folyamatban levő ötö­dik ötéves terv végrehajtása, célkitűzéseinek teljesítése népgazdasági és éppen ezért egyéni érdek. A teljesítés so­rán felmerülő problémákat figyelemmel kell kísérni. A célkitűzések megvalósítására mozgósítsuk a rendelkezésre álló erőket, a felmerülő észre­vételeket részben továbbítsuk az illetékesekhez, részben pe­dig. ahol arra mód van, ja­vaslatot dolgozzunk ki a ne­hézségek kiküszöbölésének módjára. ■ 2. Olyan közhangulatot ala­kítsunk ki, amely kötelesség­nek tekinti a jól végzett telmiségiek, alkalmazottak épp úgy szerepeltek, mint egyházi személyék, művészek, kisiparosok, illetve kiskeres­kedők, háziasszonyok és a fegyveres testületek képvise­lői. A küldöttek egyharmada nő. A mandátuímvizsgál ó bi­zottság elnöke köszöntötte az öt legidősebb kongresszusi küldöttet: Bernáth Aurél Kossuth-díjas festőművészt, Dénes Leó nyugalmazott ta­nácselnököt, László Aladár nyugdíjast, a Demn-rend tu­lajdonosát, Pátzay Pál Kos­suth-díjas szobrászművészt és Z. Nagy Ferencet, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság nyugalmazott elnökhelyette­sét, a mozgalom veteránjait. Ugyanekkor a legfiatalabb kül­dötteknek eredményekben gaz­dag, a maguk örömét és a közösség javát szolgáló életet kívánt. Elmondotta, hogy a munkát és elítél minden rest- j küldöttekben egyszerre össze­séget és hanyagságot. Ez le­gyen a jövőben is szilárduló népi, nemzeti egység egyik sarkalatos kérdése, 3. A művelődéspolitikai irányelvek szellemében a közoktatás terén meglevő színvonalbeli különbségek megszüntetése céljából társat dalmi munkákat szervezzünk új intézmények létesítésére, a meglevők felújítására. Külön programmá tegyük a szülői gezödik a nagy mozgalmi ta­pasztalat, valamint az újat- látás-tevés lehetősége. Mindent egybevetve mondotta befejezésül — a mandátumvizsgáló bizottság úgy látja, hogy a kongresszus nemcsak szavazatképes, ha­nem személyi összetétele biz­tosíték a jó és eredményes munkára is. Ezt követően a küldöttek egyhangúlag tudo­másul vették a mandátum­munkaközösségek felkészíté-' vizsgáló bizottság jelentését. Elengedhetetlen a szocialista demokrácia még gyorsabb tejlesztése Gáspár Sándor felszólalása Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! — A Magyar Szocialista Fokozatosan meg kell I Munkáspárt Központi Bízott- szüntetni az indokolatlan szín- sága nevében tisztelettel kö- különbségeket, a szöntöm a Hazafias Népfront vonalbeli városi és falusi, a belterületi és a külterületi iskolák kő VI. kongresszusát, s a kül­dötteken keresztül társadal­zött, hogy gyerekeink min- i műnk e fontos mozgalmának denütt és mindenkor egyenlő feltételek mellett indulhassa­nak el életútjukra. Fontos feladatnak tartjuk, hogy mindenütt, ahol gyere­keinkkel foglalkoznak: alap­vető cél legyen a munkára valamennyi tevékeny része­sét, akik önzetlenül munkál­kodnak szocialista hazánk je­lenéért és jövőjéért. A nép­frontmozgalomban részt ve­vő százezrek és milliók tár' sadalmunk egyetértését feje­nevelés a közösségbem a kö-1 zik ki pártunk politikájával. zoseesert éio harmonikus sze- ,a fejlett szocialista társada­lom felépítését szolgáló nem­zeti programmal. A Hazafias Népfront VI. kongresszusa arra hivatott, hogy elemzőén értékelje az eredményeket és kijelölje a holnapi teendőket. A társa­dalom azt várja a kongresz- szustól, hogy a mozgalom elé olyan reális feladatokat tűz­zön, amelyek megvalósítása segíti a fejlett szocialista tár­sadalom építését. — Gazdaságpolitikai cél­jainkat és feladatainkat pár­tunk XI. kongresszusa meg­határozta. Ennek szellemében készült el V. ötéves tervünk is, amelynek végrehajtásához ez évben kezdtünk hozzá. Ma még nem lehet pontosan meg­vonni ez évi munkánk mérle­gét, de azt már biztonsággal megállapíthatjuk, hogy azok a törekvések erősödnek, ame­lyek elősegítik a nemzeti jö­vedelem növekedését, a mun­ka hatékonyságának javulá­sát, a takarékosság érvénye­sülését és mindennek alapján az élet- és munkakörülmé­nyekre vonatkozó terveink megvalósítását. Hazánkban tervgazdálkodás van. A köz­ponti irányításnak érvénye­sülnie kell, de tudjuk, hogy az alkotó kezdeményezésben, a gazdálkodó szervek önálló­ságában milyen erő rejlik, ezért ezt is fejleszteni akar­juk. Ezért keressük, kutatjuk gazdaságirányítási rendsze­rünk továbbfejlesztését, tö­kéletesítését, népgazdasági, területi és üzemi szinten egyaránt. — Mindent egybevetve: ha­zánk, népgazdaságunk ez 1 ideig is minden külső és bel­ső gond ellenére erősödött. Népünk szellemiekben és anyagiakban tovább gyara­podott. Ebben az előrehala­dásban mindig jelentős szere­pet töltött be a Szovjetuniói val és a többi szocialista or­szággal való egyre bővülő, sokoldalú gazdasági együtt'­íFolytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents