Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-14 / 192. szám
Ünnepeltek az öregek Tortaorias az új ebédlőben (Székely Pista bácsi még három évvel ezelőtt is dolgozott, noha akkor már a nyolcvanhetedik évét taposta. A kilencvenediket a minap töltötte be, ezt ünnepelték a siófoki öregek napközi otthonában a társak és a gondozónők. Földíszített tereim várta az érkezőket, s az asztalon »■óriás torta«, rajta köszöntő felirattal. »Mint egy nagy család« — ez fogalmazódott meg az idegenben. Óvódások jöttek, énekeltek, szavaltak. S hogyne perdültek volna táncra a »Csillag Boris, tudom a nevedet« kezdetű dalra! Kiss Kálmánná, az intézmény vezetője valóságos ünnepi beszédet tartott Székely bácsi tiszteletére, hosszasan sorolva az ünnepelt óletállomásait. Miközben felcsendült a muzsika, a postások szocialista brigádjának tagjai nyújtottak át ajándékokat a fehér hajú, fehér baj- szú, daliás tartású kilencven évesnek. S kapott dísztáviratot, kis csomagot minden Anna, Ibolya, Hermina, mivel a névnapjukat együtt tartották. — Jó kedélyű, viccelődő ember a Székely bácsi —mindenki ezt állítja az ünnepelt- ről. — Csak a lábai kezdtek rakoncátlankodni az utóbbi időben. Nemsokára lesz még eigy »kilencvenesünk«, a Baka néni. y Jutott mindenkinek a tortából. Málna és sor is került az asztalra. Az idegen meg a falakat nézegette. Oj falak; nemrég vették birtokukba a megnagyobbított otthont a siófoki öregek. — Az elképzeléseik megvalósultak — mondja csöndes örömmel Kiss Kálmánné. — Egyik »kisöregünk« úgy mondta: ilyen szép épületet csak a gi'óféknál látott. Eny- nyi függönyt, ennyi kényelmet szolgáló bútort. Az állam fizet Ebédlő, személyzeti és szociális helyiségek. Van, aki a társalgóban dominózik vagy sakkozik, más újságot, vagy könyveket olvas, ismét más a televízió műsorára kíváncsi. De folyt itt munka is: a MÉK-nek gyümölcsöt, zöldségfélét válogattak, csomagoltak. Erejükhöz mérten. A pénzt közös kirándulásokra, klubdélutánokra fordították. Most készülnek munkakapcsolatra lépni a háziipari szövetkezettel, ötvenhét idős ember talál itt napközi fedélre, jó szóra. Megkarolja őket a város sok szocialista kisközössége is: a Sió áruházbeliek havonta tartanak náluk klubdélutánt, a Napfény- száiiótól takarítani járnak ide, a kenyérgyár száz péksüteményt tesz le az asztalra naponta — ingyen. Kiss Kálmánná gondosan följegyez minden adatot, így derül ki, hogy ezek a valóban szocialista szellemiben tevékenykedő kisközösségek harminchá- romezer forint értékű társadalmi munkát végeztek itt Még szól odabent a zene, mi a vezetői szobában már arról beszélgetünk: milyen távlatok nyíltak a márciusban át-, adott új épületrésszel. — Gondozási hálózatot alakítunk ki. A »Gondozási központ« tábla már oda is került a házfalra, A város és a járás gondozási ügyeit innen Intézeti nyár NEGYVENKÉT GYEREK maradt nyárra a nágocsi nevelőotthonban. A többiek, akikkel egész évben együtt tanultak, játszottak, nevelő-, patronáló szülőkhöz vagy rokonokhoz utaztak a vakációra Nekik azonban nem volt hova menniük. Vagy azért, mert szüleik n,em alkalmasak arra, hogy akár egy napig is gondoskodjanak róluk, vagy —ez a ritkább — nincsenek szüleik, illetve ha vannak, nem hajlandók nyáron sem foglalkozni velük. Így az egyébként nagyon szép isasteiy epüietben töltik a nyarat, amely minden kényelmet megad számukra — ha nincs átalakítás De most éppen van. Az egyik szárnyból vándoroltatják őket a másikba, ha jó idő van, a parkban játszanak. Az intézet igyekszik minél jobb progra mot biztosítani számukra. Természetesen a lehetőségek korlátozottak. Ilyen »ottmaradt gyerekekkel« találkozunk a megye nevelőotthonaiban: a Zójában. az öreglakiban, a somogyvári- ban vagy a nagyszakácsiban. Egyszerűen nem tudták őket hova elhelyezni a nyárra, pe dig ha valakiknek, akkor nekik igazán szükségük lenne arra, hogy a vakáció alatt kimozduljanak az intézet falai közül, élményt szerezzenek. A- Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatója szerint a gyerekek hatvan-ihetven százaléka utazott el a szünidőre. Aktacsomag árulkodik arról, hogy mikor kikkel kötött szerződést az intézet a gyerekek nyaraltatása, patronálása érdekében. Tizenhat szocialista brigád vállalta a megyéből, hogy segít. A brigádtagoic legSomogyi Néplp többször beosztják maguk között, mikor ki vigye kirándulni a gyerekeket. A SZOT Építők fonyódi üdülője évente négy gondozottat fogad. Másokat viszont saját szüleik (!) látnak vendégül. És legtöbbjük, mintegy nyolcvan százalékuk nem is kér értük gondozási díjat — mondta ugyancsak a gyermekvédő igazgatója. Mert elvileg azt is lehet adni. Volt már rá példa, hogy az egy hónapra kapott pá* száz forint reményében vette magához kiskorú gyerekéi egy-egy házaspár... Mindezek ellenére még mindig ott'kuksol körülbelül ötszáz állami gondozott az intézetekben. A nevelőotthonok némelyikében rendszeressé tették a nyári kirándulásokat, hogy mégis nyújtsanak valamit azon kívül is, amit év közben adni tudnak. Ez azonban kevés. Hiába kapnak meg mindent az államtól, sok mindenből kimaradnak. A szülői szeretetet nem tudja pótolni senki. Az intézeti nyár sivár. Biztosan lenne mód arra, hogy a tömegszervezetek támogassák őket; bizonyára vannak még brigádok, amelyek vállalnák egy-egy gyerek nyaralta- tását. RÉGEBBEN VOLT egy külön üdülő számukra Somogybán — most általán os gyermeküdülő lett, kevés intézeti gyerek kerül oda. Az állami gondozott gyerekek száma, sajnos, emelkedik. Igyekeznünk kellene jobb feltételeket biztosítani számukra. Talán pénz is lenne rá, és jobban megérné a ráfordítást, mintha a saját gyerekét államköltségen nyaraltató szülőknek fizetünk. S. M. intézzük. Vissza-visszaröppenönk azonban az ide járó idős emberek témáira. — Már tervezzük a veszprémi kirándulást és haj ókázunk is nemsokára. Gyakran megyünk színiházi előadásokra, olykor kedvezményes ’ jegygyei. Jár hozzánk (de nagy sikere van!) a fodrász, és az öregek moshatnak is itt. Bevezették a gázt, az melegít majd a télen. A majdani gázmelegnél csak a hangulat hőfoka magasabb odabent I* tu SzeberényiLehel| RÉM | Most másfél órát járt csak, éppen megteltek a csóvák. Hirtelen vaksötét lett, és süket csend. — Lámpát! — kiáltotta valaki. A művezető kitapogatta az akkumulátoros lámpát, a segédmester a csók szabadsága mellett agitált, és késlekedett a lámpák bekapcsolásával. Végül mégis csak kigyulladt a fény a csarnok két távoli szegletében. A gépek derengve feketéllettek és hosszú árnyékuk a falig ért. Kis idő múlva pedig már többet is lehetett látni, mert a villanykörték is adtak sápadt világot, mihelyt a gyár aggregátora begerjedt. Ekkor Anyicskáék már hozzá is foghattak, mert éppen ott tartottak, hogy leszedhették a teli csévéket, utána meg hüvelyezni — volt mit tenniök, míg mások, akiknek éppen mozgó gépen volt dolguk, tétlenségre kárhoztatva beszélgettek. Odajöttek a heteshez, és nézték Anyicskáékat. — Ügyes segítséged van — mondták Loncinak. Anyicska Vakáció-ó-ó-ó Az egyik jó barátom és felesége kéthetes beutalóval üdülőbe Utazott. A barátom előzőleg megkért, hogy vigyázzak három jól nevelt fiára. Költözzem át a házukba, s éljek úgy, mintha a gyerekek apja lennék. — Nagyon rendes gyerekek — ismételte a barátom. — Meg vagyok győződve, hogy hamarosan jó barátok lesztek. — Elvállaltam. A három fiú közül a legfiatalabb nyolc, a legidősebb tizenegy esztendős volt. Amikor apjuk sorbaállította őket, mindhárman matrózblúzt viseltek, a lebuggyanó nadrág alatt fényesre pucolt, sárga cipő virított. — Gyerekeim — mondta az apa —, Géza bátyátok itt marad veletek. Fogadjatok neki szót, mindenben kövessétek példáját. Az iskolai feladatokat se hanyagoljátok el, mert eljön ám a vakáció vége. Jó gyerekek ezek, barátom, semmi bajod nem lesz velük. A fiúk igen barátságtalanul néztek rám. Egy órával később pedig a barátom és a felesége kocsiba ült és elporzott. Fütyörészve mentem a kertbe, leültem egy padra. A háróm fiú sötét tekintettel követett. Én addig sosem foglalkoztam gyerekekkel, de sokat hallottam, hogy a gyermek lelke az egyenességet, a nyíltszívű barátságot szereti legjobban. Ezért így szóltam hozzájuk: — Halljátok, kiskamáim! Most a hatalmamban vagytok, és azt teszek veletek, amit akarok. Ha akarom, bármelyik pillanatban kitekerhetem a nyakatokat. Nektek tehát engipdelmeskednetek kell mindenben és úgy viselkednetek, mint jól nevelt fiúkhoz illik. Nos tehát, ki tud közü- letek tótágast állni? A gyerekek ellentmondást fedeztek föl beszédem eleje és vége között. A félelem eltűnt az arcukról, de kételkedve bámultak rám. Én pedig folytattam: — Szóval, nem tudtok tótágast állni? Kár. Hát ide figyeljetek! —* Azzal lerántottam a kabátomat és a fejemre álltam. A gyerekek arca sugárzott az örömtől, de csakhamar elkomorult a tekintetük, nyilván ismét beszédem eleiének a hatása alá kerültek. Meg kellett törnöm a jeget l — Hallgassatok ide! A leghatározottabban megtiltom, hogy a vakáció alatt, legalábbis, amíg én itt vagyok veletek, elővegyetek egyetlen ronda, vacak tankönyvet is! Közelebb merészkedtek hozzám. — Ma remek napot csinálunk — mondtam. — Mit szerettek a legjobban? — Cigarettázni! — felelt Karcsi. — A patakban fürödni! — mondta Guszti. — Légpuskával lövöldözni! »Majd megint nem csavarjunk. — szólt Laci. — És miért éppen ezeket szeretitek? — Mert ezeket megtiltották! — ordították kórusban. Karcsi elővette cigarettás dobozát a titkos helyről, s megkínált. Leheveredtünk a fűbe. Mindegyik gyerek úgy fújta a füstöt, mint egy felnőtt. Arra a kérdésemre, hogy mit vacsorázunk, a fiúk halászlevet kívántak. Halat fogjunk a patakban, krúmpli van a kertben, fűszert és edényt pedig lopjunk a konyhából. — Miért kellene lopná, hiszen ott van szabadon! — Mert lopva mulatságosabb! — kiáltották. A csillagok alatt horgásztunk, fogtunk két keszeget. Tüzet raktunk, tetejébe bográcsot lógattunk és főztünk, közben beszélgettünk és cigarettáztunk. Hűvös szél fújt a folyó felől, ezért takaródét javasoltam, de a fiúk könyörögtek: aludjunk kint a szabadban. Lopunk bentről pokrócokat, párnákat. Ügy is lett. A tüzet nem engedtük kialudni, éjszakára őrséget szerveztünk, felváltva vigyáztunk rá. — Nem hűltök meg? — kérdeztem aggódva. ■— Verjen meg az Isten, ha meghűlünk! — mondta Laci. — Laci, már megint eskü- dözöl! — mondta Guszti. — Tudod, mire tanított apa? — És gúnyosan szavalta: az es- küdözés gonosz jellemre vall. Madárdalra újabb mulatságokra, újabb munkára ébredtünk, egy kissé fáradtan, fejfájósan, de azért életvidá- man. S a két hét gyorsan elröpült A gyerekek matrózruhája csupa rongy lett, Guszti a nadrágját el is vesztette a folyóban. Arcuk fekete lett a sok napfénytől, hangjuk érdes és mély a cigarettától és a i szabadban alvástól. Sötét nyugtalanság fogott el az utolsó napon. Mit szódnak ehhez a szülők, ha hazatérnek. — Mit szólnak, mit szólnak? — okoskodott Guszti. — nem cigarettázunk, nem lövöldözünk, hadd örüljenek. Az a fontos, hogy két hétig jól éltünk. Másnap megérkeztek a szülők. A gyerekek felsorakoztak egymás mellé, én elébük álltam, úgy fogadtuk az üdülőből hazatérteket. Beszédbe fogtam: — Kedves barátom! Elutazásotok előtt azt a reményedet fejezted ki, hogy jól megférek a gyerekekkel Így is történt. Megtaláltam az utat a szívükhöz. így kell a vakációt a gyerekeknek eltölte- niük. Nos, fiúk, kit szerettek jobban, apátokat, anyátokat vagy engem? — Téged, Gejza bácsi, téged! — kiáltották kórusban, és belém kapaszkodtak. Guszti nadrág nélkül állt mellettem, széles gallérú matrózblúzhan, Lacin rojtokban lógott a kabát, Karcsi térde arasznyira kilátszott. A szülők azonban nem ezen a képen, hanem Inkább a hozzám való ragaszkodáson csodálkoztak. — Velem jönnétek lopni, csavarogni, ' fázni és éhezni? —• Igen! Igen! —- kiabálták. Az apa végignézett a rongyos, piszkos fiúkon, és megszólította kedvencét: — Laci! Te is Kihagynál engem? — Igen? — mondta Lad határozottan, rá is akart esküdni, de apja előtt meggondolta magát, hirtelen helyesbített; — Szakállamra mondom! Laci »szakálla« eloszlatta a vihart, amely közeledőben volt. Mindenki kacagni kezdett, de leginkább a barátom felesége, aki' sugárzó szemekkel nézett rám: — Nahát, én isii: szakállamra mondom: itthon a legjobb. Hogy milyen unalmas volt abban az üdülőben! Jövőre idehaza fogunk a vakáció alatt nyaralni, együtt Gejza bácsival. Jó, gyerekek? — Jó-ó-ó-ó! Éljen a vaká- ció-ó-ó-ól Dénes Géza Aeroflot-járat 69 országba A tizedik ötéves tervben 560 millió utast szállít az Aeroflot. Ez 30 százalékos növekedést jelent az előző öt évhez képest. A gépek számának növelésével és minőségi felújításával kívánják ezt elérni. 1976—1980 között megjelennek a légiutakon az új szovjet konstrukciók — köztük a 350 személyes IL—86 légibusz. A legforgalmasabb vonalakon közlekedik majd 920—950 kilométer óránkénti sebességgel. A helyi és a rövidebb távolsági közlekedésben fontos szerepet kapnak a JAK— 42 típusú gépék. A JAK— 42-esek 120 utas szállítására alkalmasak, sebességük 850 kilométer. A népszerű IL—62-es Is több új vonalon közlekedik majd; elsősorban az északi területek, Szibéria és a Távol-Kelet légiforgaimát javítja. Az Aeroflot által lebonyolított nemzetközi utasforgalom mintegy 50 százalékkal emelkedik majd. A világ 69 országába indulnak rendszeresen Aeroflot-járatok. hármasával kapkodta a csévéket. ujjait az orsók közé akasztva. így villázta lefele. Lonci most is megcsókolta Anyicskát. — Az én tanítványom! Egy táranője elvitatta érdemét. — Kaptál volna egy olyan vándormadarat, mint én a m liltkor. Ha még láttál kétbalkezest! Mikor kiderült, hogy Anyicska a hegyekből jött, mindent értettek. Onnan jön a legjobb munkaerő. — Nincsenek még ki rafinálva — mondta egy piros képű, gömbölyded asszony, aki hiába járkált a gép mellett tíz-nehány kilométert'; amit leadott, visszatáplálkozta. Most is táplálkozott, két orcája pufókra tömve, úgy beszélt. — Jól bírják a járká- lást — mondta, s elmesélte a többieknek, hogy ezek a hegyi tótojf, mikor autóbuszt kaptak, sokáig nem ültek fel rá, hanem mellette gyalogoltak. sajnálták rá a pénzt. Nevettek ezen, a piros képű asszonynak ide-oda ringott a teli pofazacskója. Anyicska pedig elpirult, de nem láthatták. mert lehajtotta az arcát, és még gyorsabban végezte az abcugolást. Amazok pedig tovább beszélgettek. Anyicska falujáról, mert érdekes volt nekik: hogyan élnek ott az emberek, és milyen szokásaik vannak. Valaki még azt Is tudta, hogy a csecsemők nyakára karikagyűrűt kötnek sárgaság ellen. És hogy pálinkába mártott zsemlét etetnek reggelire az iskolás gyerekekkel. Másvalaki hallotta, hogy fél mázsa kukoricát is felvisz egy asz- szony a hátán a hegybe. Lejönnek gombával, és cserélnek. — Annyit bírnak, mint egy állat — mondta a segédmester —, és úgy is élnek. — Tudott asszonyokról, akik ágyat vittek fel a hegybe a hátukon. Megvették a városban és fölvitték. Az ágyról eszébe jutottak a közöttük di- vó szerelmi szokások is. A nők vihogtak, mert ismerték a segédmestert. »Helyben vagyunk már« — mondták. — Az a szokás náluk — ecsetelte a segédmester —, hogy a házasság előtt meg kell a dolognak lenni. Ez törvény. A szülők a házban alszanak. az ágvon. a jány meg az udvarlójával fenn a padláson, a szénában, az ő tud- tukkal — Kipróbálják egvmást — mondta a kövér asszony. — Ez nem vicc! — Mert somolyogtak ott. A technikus is mosolygott, a festődéből, ő is odajött. Egv szót sem szólt, csak Anyicska megérezte, hogy ott van. Szeme bársonyát megérezte a hátában. A szív kis kalimpálása elég volt, hogy ujjal elbutuljanak, csaknem elejtett egy csévét, s a kettes szede- getéshez is alig lett mersze. Mikor félre is lesett, hogy megbizonyosodjék, magában pajkos elégedettséget és megnyugvást érzett: »Hát idejött. Idehúzta valami.«. Anyicska észrevehetően megváltozott. Mikor pedig a technikus megszólalt, egyszeriben ő is szóra bátorodott, és nagyon is élénk lett. A technikus csinos volt és fiatal, és máris sok mindent tudott. Az újságok és könyvek érdekelték. És minden, ami a világban történik. Most is érdeklődve figyelt, s amikor beleszólt, kedvesen és választékosán beszélt. Ezt mondta: — Az ilyen népszigeteknek nincs utánpótlásuk a kultúrában ... Nem lehet okolni őket ä magunk felelősségének fölvetése nélkül... Ezt arra mondta, hogy a hegyi falucskát elmaradottsága miatt csepülték, ahol az emberek közmondásosan egy- ügyűek, viselkedésük durva, és a fejük tele van babonával; tán bizony még boszorkányok is vannak náluk. — Lonci is kifogott egy csinosát — mondta a segéd- méster. Mikor kimulatták ezen magukat, akkor mondta a technikus. amit mondott, és még ezt szólta: (Folytatjuk.)
