Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-07 / 186. szám
HÉTKÖZNAPJAINK Az anya HÉT VÉGI Spenneüd szeretet vaMiat-e szebben anyáról, mint József Attila versében a halott mamával perlekedő fájdalom? Gorkij pedig alakjában örökítette meg a fiáért mindenre kész anyát Festmények, szobrok vallanak az anyáról, és mennyi megénekeletlen anya- arcot őrizget a hálás gyermeki emlékezet. Az anyai szív any- nyira egyértelmű fogalom számunkra, hogy nem tudunk olyan vésőről, sem ecsetről, amelyik a magzatát vádló anyát mintázta volna meg. Az ágrólszakadt öregasszony hetvenhat éves. Sirdogál félelmében, nem akar »szegényházba-« kerülni. Elképzelése a szociális otthonról a régmúltba gyökerezik. Hangja fulladozik nagy keservében. Hat gyereket hozott a világra, vénségére most senkinek se kell; hiába könyörög, szóba se állnak vele. A lánya még meg is fenyegette, hogy ha nem kotródik, hát rendőrt hív. Ha nem volnának jó emberek, alhatna az isten szabad ege alatt, mert dolgozni már nem tud; szíve, veséje beteg Miért szégyell je: megmutatja dagadt lábait. Ha már a gyermekeinek szereteté- re nem is, legalább gyermeki kötelességükre apellál. Pár lépésre állnak tőle gyermekei: egy férfi és egy nő. Háromnak a sorsa ismeretlen, egy fiatalon meghalt. Idétlenül, zavarodottan álldogálnak. Többször is rájuk szólnak, mire helyet foglalnak. Nem néznek se egymásra, se az anyjukra, jámbor együgyüséggel várakoznak. Megkopott, elnyűtt emberek, jóval túl az ötvenen. Közömbösen, felindulás nélkül beszélnek, és minduntalan be- ^ lebonyolódnak mondanivalójukba; nem védekeznek, nem f bizonygatják a maguk igazát, m nehezen jön ki belőlük a szó. Lassan öszeáll a kép. »Ez az asszony« egy napon csak beállított hozzájuk, hogy ő az anyjuk, és ezután náluk akar lakni. Ök csak annyit tudnak, hogy az anyjuk kevéssel a szülés után túladott rajtuk, anyjuk nevét viselik, és állami gondozásban nőttek fel. Eddig azt se tudták, hogy anyjuk Ä, és abban se voltak bizonyosak, hogy testvéreik léteznek. Most látják egymást először. Ez a tény a legmegdöbbentőbb; nincs örvendezés, szavuk sincs egymáshoz, semmi érzelmi kapocs nincs köztük, mint ahogy a hirtelen előkerült anyjukkal sem. Következetesen úgy említik: ez az asszony! A lánya megijedt tőle, olyan mocskos és pálinkaszagú volt. Nem csoda, ha rendőrt emlegetett. Mit tett volna vajon más a helyében, ha belép az ajtaján egy kétes kinézésű idegen, aki pénzt, eltartást követel és a törvénnyel fenyegetőzik? Csak akkor jutottak eszébe gyermekei és látott neki a felkutatásuknak hivatalos segédlettel, mikor nemrégiben meghalt az élettársa, és annak fiai azonnal kitették a lakásból. Nem felejtették el neki, hogy miatta kerültek ők is állami gondozásba. Az anya már nem sir, fülel. A testvérek ismét állnak, elfelejtettek leülni. Fakó, érzéketlen hangon, mellébeszélés és ravaszkodás nélkül felelnek a kédrésre. Elmondják, hol dolgoznak, mennyit keresnek, hány gyerekük van. A férfi kertes családi házban lakik, a háborúban megsebesült, azért húzza a lábát. Testvére az öröklakás részleteit fizeti. Soha törvénnyel bajuk nem volt, dolgos, egyszerű emberek. Egyikük se vádol, nem vágják oda az anyjuknak, hogy miért csak most kellenének; eszükbe se jut ilyesmi nem él bennük. Egyszerűen csak nem kell nekik ez az asszony, és álmélkod- nak azon, hogy miért kell nekik ezért itt lenniük és miért kell erőll ennyit beszélni? Látszik: meg sem fordul bennük, hogy érdeklődjenek egymás sorsa, éleie iránt, semmit. se vált ki belőlük, hogy összetalálkoztak. Nem tartanak igényt egymásra és a további kapcsolatra. Idegenek egymásnak, akár csak »ez az asszony«. Ha kilépnek innen, soha többé nem találkoznak! Mihályi Margit Egy somogyi betyárcsárda Környezetvédelmi mérőműszer A környezt véd elemben igen fontos feladat az atmoszférát szennyező különféle füstök, gázok, káros anyagok pontos meghatározása és azonosítása. Az amerikai kutatók most a biolummescencia jelenségét próbálják fölhasználni a szennyanyagok pontos meghatározására. A biolumines- cencia alatt egyes élőlények, rovarok, halak, gombák és baktériumok fénykibocsátó képességét értik. A szentjánosbogárhoz hasonlóan ugyanis egyes baktériumok képesek fény kibocsátására. A kutatók e fénykibocsátó baktériumokat olyan berendezésbe helyezik el, amely méri az igen gyenge intenzitású fényt is. A berendezésbe egy kürtön keresztül vezetik be a szennyezett levegőt vagy folyadékot; egy mérőlapon mutató jelzi a fény változását, amelynek oka a szennyanyag, illetve a szennyezés különböző mértéke. A kutatók jelenleg a »nyomjelző« fénykibocsátó baktériumok mintegy 500 variánsának a kitenyésztésével foglalkoznak. Ezek a baktériumok az idegen szenny- anyagok egész sorára reagálnak. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják: ha például réz, kobalt vagy mangán milliárdnyi mennyiségben, vaa. jelep a levegőben vagy vízben, ezzel a módszerrel kimutatható. Sajnos, ezek a biológiai detektorok ma még drágák, közülük némelyik csak alacsony hőmérsékleten — 25 C fokon — »működik«. A szakértők azonban remélik, hogy egyszerűsíteni lehet majd a berendezést, s akkor nagyipari szinten, sorozatban, is elő lehet állítani. Egyre több atomerőmű Államok vezet, s őt a Szovjetunió követi. Rajtuk kívül Anglia, az NSZK és Japán rendelkezik még tekintélyes számú atomerőművel. Az első bolgár reaktort)1okk 1974-ben kezdte meg a vil- lamosenergia-termelést. Ma már a negyedik energiatermelő egység építésénél tartanak — ez látható a képen — az észak-bulgáriai Kozloduj- ban. Csárdái Petőfi versei és az emlékezetünkben élő betyártörténetek nyomán a régi, községek szélén, erdők mélyén, az alföldi puszták útta- lan útjai mellett roskadozó épületekre gondolunk, amelyekhez véres tettek vagy nagy kalandok emléke fűződik. Népünk elsősorban a betyárokkal hozza kapcsolatba a csárdákat, és az ilyen nevű, nagyon kevés valódi, többnyire kitalált múltú csárdákat szívesen látogatiák a mai vendégek. A valódi csárda, amely építészetileg érdekes, és a múltja bizonyított, egy vidék vonzerejét nagyban növeli. Elég csak a Hévíz melletti, 1729-ből származó gyöngyösi csárdára utalnom, amelynek látogatottsága ma már minden várakozást felülmúl. Kár, hogy Somogybán — ahol pedig a múlt század elején még 165 csárda várta az utasokat — ilyen már nincs használatban, holott más megyékben a vendéglátóipar egymással versenyezve állítja helyre az egykor híres épületeket. Csak egy csárda hirdeti a homlokzatán, hogy Betyárcsárda. Somogysárdon áll, egy kis magaslaton, szemben a régi, híres lóistállóval. (A kötéséi betyárosárdát nem említem, mert két éve épült.) A somogvsárdi csárda egykor a község végén állt, még pár éve is csak földút vezetett ki a 61-es útra. Nagybajom felé. Ma már szépen kiépített aszfaltúton szaladnak a kocsik, szélvédő sávok, erdőfoltok tarkítják, szépítik a tájat. A csárdába több lépcső vezet. Az első kép nem biztató. Fehérre rpeszelt falak helyett festett, jellegtelenül díszített falak fogadnak. Hiányzik itt minden, ami egykor egy csárda »kelléke« volt, a kármentőtől a köröző levelekig. Mese azonban itt is található. A falon egy nagy festett papírlapon olvasható, hogy Juhász András — a híres somogyi betyár — 1796-ban kézre kerítette Somssich Antal alispánt, de mert kevés pénz volt nála, visszakényszerítette a kastélyába, és a kasszát kinyittatta. Három társával — akik a cselédséget félemlítették meg — ezután elmentek a sárdi csárdába és ott mulattak. A pandúrokat Juhász csak későn vette észre, de a csárda pincéjének csigalépcsőjén át mégis elmenekült. Három társát elfogták, és ott, ahol most a község közepén egy kereszt áll, felakasztották. Az már nem olvasható, mi lett Juhász vége. Talán nem tudta a szöveg írója, hogy Zala megyében. Karosfa községben agyonverték. Egyébként is valami baj van a hitelességgel. Juhász az 1866—67-es években »vitézkedett«, 1796- ban tehát nemigen járhatott itt, legföljebb csecsemőként. Nagyon tetszett a pincébe vezető, kőfokokkal kirakott, láthatóan régi csigalépcső. Nagyon érdekes, de rendbe kellene hozni, mert most igen rossz állapotban van. Z. F. Tengeri bójaliáiézat A partok előtti tengersávokban végzett rendszeres megfigyelések fontos adatokat szolgáltatnak az óceanog- ráfusok számára. Segítségükkel jól megfigyelhetők az áramlási, ülepedési és partvonalalakulási folyamatok, de »kivédhetők« a váratlan vihardagályok is és elkerülhetők a nyomukban járó katasztrófák. Az adatokat a tengerre telepített bójákból és a vizeken cirkáló hajókból álló megfigyelő lánc juttatja el egy vagy több megfigyelő- állomásra. A parti vizek valóságos mozgástörvényeiről mindeddig csak igen hiányos ismeretekkel rendelkezik a tudomány. Nincsenek például tisztában a folyamatok dinamiTerjed az alkoholizmus A Frankfurt am Mainban megtartott nemzetközi kongresszus részvevői megállapították: az alkoholizmus világszerte terjed. Régebben az alkoholizmus fő okának a szegénységet és a nyomort tartották, manapság viszont inkább a konszolidált életet élők, sőt jómódúak körében terjed fenyegetően. A nők és a fiatalkorúak között is jelentősen növekszik az alkoholisták száma. A kongresszus megállapította, hogy az alkoholizmus ellen használt gyógyszerek hatása nagyon is kétséges. Az elvonókúrát tehát kombináltan kell végezni; a gyógyszeren kívül pszichoterápiákra és rehabilitációs módszerekre is szükség van. kus törvényszerűségeivel, hiszen korábbról pák olyan információk állnak rendelkezésre, amelyeket a mérőhajók bizonyos helyeken és időpontokban szereztek. Mivel az áramlási viszonyok változékonysága a parti vizeken különösen erős, azok következményei is megfelelően intenzívek. A tengerparttal — különösen az erősen tagolt parttal — rendelkező országok egymás után hoznak létre olyan nyílt tengeri bójákból álló mérőállomás-hálózatot, mely rádióval továbbítja a folyamatosan, mért adatokat. Képünkön: lerakásra váró tengeri bóják egy NDK-beli kikötőben. Különös barátság Az állatvilág különlegességeinek számítanak az úgynevezett. erszényes állatok, amelyek kizárólag Ausztráliában és Dél-Amerikában élnek. Ezek elevenszülők, de az anyaméhben ,nem fejlődik méhlepény a nagyon rövid vem- hesség alatt; fejletlen-ül megszületett utódaiknak azonban jó védelmet nyújt az anya hasán kialakult erszény. Ausztráliában sok fajuk kipusztult már, és a megmaAz évszázad végére — az előrejelzéseik szerint — sz 1970-ben felhasznált energia- mennyiség négyszeresére lesz szükség a földön. S az atomerőművek világszerte mind rtagyobb szerepet töltenek be — az »energiaéhség« miatt. A világon máris 167 atomerőmű termel áramot, 164 épül és 171-et most tervezőiek. Más oldalról megvilágítva a kérdést: az a helyzet, hogy jelenleg a világ villamosén er- gia-fogyasztásának csupán 3 százalékát adják nukleáris erőművek, ám ez az arány 1980-ra 15—20 százalékra növekszik, az ezredfordulóra pedig eléri a 40—50 százalékot. Az atomerőművek számát tekintve jelenleg az Egyesült félrelépés Mindenre van ember, mindenről készítenek statisztikát. Ecry nyugati képesújság nemrég ezzel az első oldalas felirattal jelent meg: »-Minden tizenegyedik asszony megcsalja a férjét«. Meglepő. Nem a tény, hanem a pontos szám. Hogyan állapították meg, elvégre az ilyesmiről a legritkább esetben vezetnek főkönyvet, nem készülnek jelentések, nincs forgalomszámlálás. Az oly divatos közvéleménykutatáshoz folyamodtak. Megkérdeztek — természetesen név nélkül — bizonyos számú asszonyt, és minden tizenegyedik azt válaszolta, hogy igen. önök, ugye, már mosolyognak is a közvélemény-kutatók naivságán, elvégre — ismeretlenség, névtelenség ide vagy oda — kevesen vallják be az ilyesmit. Maguk a kutatók is hamiskás mosoly- lyal tették közzé az eredményt, érzékeltetvén, hogy valójában nem hiszik el a dolgot, de gáláns mozdulattal az asztalra helyezték, amit a hölgyek önként elismertek. No, de a közvélemény-kutatásnál a ravaszság éppen a kérdezés módjában van. Ha a feleségeket kérdezik saját magukról, olyan szerény lesz az arány, mint a fenti. Ha a férjeket saját feleségükről, még kevesebb százalékot lehet várni, de ha tegyük föl asszonyokat kérdeznének más asszonyokról, tüstént fölugrana a szám. Ha pedig férjeket mások feleségéről, talán ennél is nagyobb lenne a végösszeg. Hát most mi a valóság? Azt hiszem ez a rejtély, amelyet nem érdemes kutatni, hiszen a legtöbb férj úgyis azt hiszi, hogy az ő felesége a tíz között van. és minden lakótárs meggyőződése, hogy a szomszéd feleség a tizenegyedik. Mint látják, a közvéleménykutatás meglehetősen gyerekcipőben jár, ami olyan esetekben, mint az említett, nem is baj, hiszen ott az egyik fél voltaképpen nem akarja tudni az igazságot, a másik pedig nem szeretné, ha kitudódnék. A közvélemény-kutatást azonban más célokra is felhasználják, például parlamenti választások előtt. Igyekeznek kipuhatolni a szavazók véleményét, egy-egy párt és politikus esélyeit. Vajon akkor is ilyen ingatag alapon áll ez a módszer? Mert a szavazófülke olyan, mint a titkos légyottok hálószobája. Ki tudja, hű marad-e a szavazó ahhoz, aki elvárja tőle, vagy pedig politikai kalandokra csábul. Egy szó, mint száz, a pártok azért örülnének, ha a szavazófülkében olyan arányok érvényesülnének, mint amilyet az említett képesújság az asszonyokkal kapcsolatban tett közhírré, és száz választó közül csak kilenc lépne félre. De elnézést kérek az olvasótól, most veszem észre, hogy a választások és a szex közötti hasonlatom sántít. Elvégre szavazást csak minden négy-öt évben egyszer tartanak. T. I. radtakat is ez a sors fenyegeti. A felfedező európai ember ugyanis Ausztráliába vitt sok házi és vadon élő emlősállatot: lovat, tehenet, birkát, kutyát, macskát. Az utóbbiak ádáz ellenségeivé váltak a kis termetű erszényes állatoknak, s maga az ember is irtatta őket. Némelyek azonban alkalmazkodni tudtak az új viszonyokhoz. Ilyenek például a helytelenül oposszumnak nevezett erszényes rókák. A helytelen elnevezés onnan származik, hogy nagyon hasonlítanak — külső és életmód szempontjából egyaránt — a dél-amerikai oposszumra. Prémjük miatt tenyésztik is. Háromszögletű fülük miatt hasonlítanak a rókához is. Képünk ritka esetet mutat be: jó barátság alakult ki egy Tuffty nevű welszi kutyafajta és a Nibble nevű erszényes róka között — pedig tulajdonképpen örök ellenségek.
