Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-07 / 186. szám
’A RODOPE ÉS AZ ARDA TÁjAIN A tényeket szeretjük Két választás a Damrv iában A nagyatádi Danuvia gyáregysége KISZ-eseinek élete nem volt zökkenőmentes az utóbbi hónapokban. A gondok épp a IX. KISZ-kongresszus idején nehezítették a munkát, de ma már — és ez nemcsak a szerencsének köszönhető — nagy részük megoldódott. Azaz megoldotta őket az új vezetőség és a tagság közös erőfeszítéssel. Ez természetesen nem azt jelenti, hogV most már páholyban érzik magukat a gyár ifjúkommunistái. Péntek László, az üzemi KISZ- bizottság titkára sem akart erről meggyőzni. Csak annyit kért, hogy pontosan jegyezzem meg a tényeket. Gyanakvása nem volt egészen alaptalan: a Danuvia lapjában jól »■eláztatták« őket, ok nélkül. Nézzük hát az alapot, amelyről egy hónapja az új vezetőség elindult. A kongresszus előtt megtartották a választásokat, úgy mint másutt. Azután rövid idő múlva újra választottak. A titkárt behívták katonának, a vezetőségi tagok közül is elmentek néhányan. A négy alapszervezet és a héttagú üzemi bizottság a »nagy hajrá« után újra kezdhette az egészet. Súlyosbítva azzal, hogy közben a kongresszus megalkotta a határozatokat, amelyeket nekik is végre kell hajtaniuk. Feladat feladat hátán. Nem ez a sok, és nem ez a baj, másutt is ugyanígy van, csakhogy a legtöbb helyen a feladatokat összeszokott, többé-kevésbé gyakorlott gárda oldja meg. A »sűrűben« három hét ráment az új bizottság megválasztására, Még azt sem rótitkár, régebben is dolgoztam a vezetőségben, így nem volt teljesen ismeretlen számomra ez a feladat. Azt hiszem, most már elmondhatom: társaimmal együtt sikerült átvészelnünk a nehéz időket. — Mennyit kell ezért dolgozni? — Napi kilenc-tíz órát töltök a gyárban. Most ennyi a »kötelező«. A többiek sem húzódoznak a »túlórától«, és az alapszervezeti vezetők, a KISZ-tagok sok segítséget adnak az új vezetőségnek. Szükségünk is van erre. Talán jó példa: ha a gyárban 200 métert megyek, legalább ötször meg kell á’lnom beszélgetni. A fiatalok jönnek a gondjaikkal. — Milyen volt a választás után a fögadtatás? — Észrevettem, hogy várnak valamit tőlem, de azt is, hogy hallgatnak rám. A magam mércéje egyelőre annyi: legalább úgy kell dolgoznom, ahogy az előző titkár tevékenykedett. Két alapszervezettel azt hiszem nem lesz sok gond, a másik kettővel nehezebb lesz a dolgunk, többször kell buzdítani őket. A kezdeti nehézségekkel tehát megküzdöttek. Indulásra kész csapattal rajtolnak: a cél a kongresszusi határozatok végrehajtása. Az első lépés: mindenkinek pontosan ismernie kell a feladatokat. Az ismerkedést már megkezdték, a vezetők, az aktivisták nyári tanfolyamokon és — természetesen — mindenki magánszorgalomból, egyszerűen azért, mert KISZ-tag. És az első tettek sem hiányozról, a taggyűléseken együtt voltak a vezetők és a beosztottak. Most szervezettebb formában szólunk. Létrehoztuk a radart, a jelzőrendszert, figyeljük a munkát, és ebben a saját munkánk is benne van. Ha valami nem jó, például sok a selejt, szólunk, és dolgozunk azért, hogy ne legyen sok. Nyári Gyula alapszervezeti KISZ-titkár a gyárba kerülő fiatalokról beszélt. — Az itteni KISZ-szervezet egyik hibája, hogy sok az »öreg«, és a most szabadult gyerekek könnyen elkallódnak. Ismerek olyan fiút, aki a, szakmunkásképzőben tevékeny KISZ-es volt, ide került, és most szinte semmit sem dolgozik. Ha nem oldjuk meg az átmenetet, nem lesz utánpótlás. Ezért úgy döntöttünk hogy jól megdolgoztatjuk az »újoncokat« is, feladatokat kapnak, hogy bizonyítsanak. Lakatos Ferenc beszélgetésünket figyelve néha keserves arcot vágott. A Kilián alapszervezet tiktára és nincs rózsás helyzetben. — Sajnos a mi társaságunkat a legnehezebb összefogni. Sokszor a húszból négy jön el taggyűlésre. A tagok többsége szerszámkészítőként végzett. Mindenfélét ígértek nekik, és most nem dolgozhatnak a szakmájukban, mert nincs szükség rá. Pedig ők is szeretnének többet és jobban termelni. Testvérmegyénk, Kardzsali Űj testvérmegyénk Bulgária délkeleti részén fekszik, nagy része a Rodope hegységben terül el. Déli része Görögországgal határos. Lakóinak száma 300 ezer, melyből 200 ezer török nemzetiségű Székhelyvárosát is Kardzsalinak hívják. A várost az Oszmán Birodalom idején Kardzs Ali török vezérről nevezték el. E terület az 1912—13-as balkáni háborúk óta tartozik véglegesen Bulgáriához. A korábban elmaradott terület a szocialista építés évtizedeiben olyan nagyarányú fejlődésen ment át, hogy aki 30 évvel ezelőtt járt e vidéken, rá se ismerne Kardzsalira. Bulgáriában 1939-ben 24,7:75,3 volt az ipari és .a mezőgazdasági termelés egymáshoz viszonyított aránya, ma 81,2:13,8. Kardzsali megyében a felszabadulás előtt szinte nem is volt ipar; jelenleg az ipar, az építőipar és a bányászat adja a termelés 74 százalékát. Különösen Kardzsali város fejlődése szembetűnő. Az erősen iparosodó megyeszékhely ma már valóságos gazdasági és szellemi központ. Lakóinak száma az utóbbi öt évben 35 ezerről 50 ezerre nőtt. Ipari létesítményei közül kiemelkedik az 20 éves múltra visszatekintő ólom- és cinkgyár. Bulgáriában Kardzsalit a jelentős ólom- és cinkkohászata miatt »bolgár Uralnak« is nevezik. A mindinkább automatizált gépsorú gyárat korszerű központi vezérlő berendezésekkel irányítják. Igen nagy gondot fordítanak a munkások egészség- védelmére, melyet a több szakos orvosi rendelőintézet rendszeres ellenőrző munkája révén valósítanak meg. Ugyanígy törődnek a dolgozók életkörülményeinek, szociális ellátásának állandó javításával. Ennek tulajdonítható, hogy minden ötödik ember 20 éve, minden második 15 éve dolgozik a gyárban. Nemcsak a táj képe változik és válik egyre kulturáltabbá a szocializmust építő bolgár emberek alkotómunkája révén, hanem átalakul maga az ember is — mondták a megye, a város vezetői. Ebben a folyamatban mégis az embernek van meghatározó szerepe. Ezért a fejlesztés középpontjában az emberről való fokozottabb gondoskodásnak kell állnia. Ezt a követelményt mesz- szemenően figyelembe veszik Kardzsali vezetői. A város minden oldalú fejlesztésére törekszenek. Ezért kap fontosságának megfelelő helyet a műveltség terjesztése is. A városnak — több középiskoláján kívül — egy felsőfokú tanintézete van. Elsőként Kardzsaliban létesült, a könyv háza elnevezésű, valóban korszerű, új rendszerű könyvesbolt, melyben idegen nyelvű tudományos és szépirodalmi művek, köztük török nyelvű kiadványok is kaphatók. Három tagozatú (opera, próza és báb) színház működik, amely egy éven belül új, minden szakmai követelménynek megfelelő épületbe költözik. A technika házának nyáron is mozgalmas élete azt tanúsítja, hogy e nemrég épült művelődési intézmény valóságos igényt elégít ki, és fontos misz- sziót tölt be a műszaki-technikai ismeretek terjesztésében. A képzőművészeti kiállítóterem jól szolgálja a karzsaliak látáskultúrájának, művészeti ízlésének fejlesztését. Ottlétünkkor nyitották meg a több hatná föl senki, ha pánikba estek volna a KISZ-esek. De nem estek. A továbbiakról hallgassuk Péntek Lászlót. — Az alapszervezetek tevékenysége valóban visszaesett egy kicsit, de a társadalmi munka — most építjük a sportpályát — ugyanúgy ment, mint máskor. Az új vezetőségnek tehát az volt a feladata, hogy gyorsan dolgozzék, és tartsa az eddigi szintet. A választás során én lettem nak. Németh István, a Ság- vári alapszervezet tagja beszélt erről: — Nem hiszem, hogy hibázok, ha a határozatok végrehajtásáról beszélve a kongresszusi fölkészüléssel kezdem. A taggyűléseken elmondtuk a véleményünket. Az ott elhangzottak közül sokat határozatként viszontláttunk. Ami akkor vélemény, vállalás volt, az most kötelesség. Sok- a i szór szóltunk a jobb munkáHárom zöldségféle kétszáz négyszögölről A barcsi Csenki Lajos bácsit a kertjében találtam, a phprikái között. Azt mondta: nagyobb mennyiséget kell szállítania az áfész felvásárlójának, ezt készíti elő. A nyitott fóliasátorban paprikaerdő, itt szüretelte a termést, amelyet már délután a barcsi áfész-áruházban vehettek meg a vásárlók. A 66 éves, szorgalmas embernek ma is mindene a kertészet. Mutatta, mit lehet'e’érni 200 négyszögölön. Van hajtatóháza, nevelt palántát, s ebből sok kiskerttulajdonos is kapott. Különösen a nemrég megalakult barcsi kertbarátszövetkezet tagjai jöttek el hozzá, többen, s nemcsak a palántát vitték, hanem sok jó tanácsot is kaptak. Háromfajta paprika érett éppen. Egy kisebb területen olyan paprikapalánták voltaic, amelyek néhány hét múlva termést adnak. A fólia alatt kétfajta paradicsom pirosodott. Az egyik szőlőlugasként két méterre fut, le sem kell hajolni a termésért. Az uborka is javában érett. Ez a háromfajta kerti növény több szakaszban terem. Lajos bácsit a reggeli 4 óra már a kertben találja, és sötétedés után tér csak pihenőre. Tagja a barcsi áfész pri- mőrzöldség-termelő szakcsoportjának, tapasztalatait nagyon sok embernek átadta már a Dráva menti nagyközségben. Elmondta, hogy a kertészkedés kifizetődő, ha az ember szereti a növényeket és az ilyen munkát. Ismerve a somogyi gondokat, jogos a kívánság: nagyon sok Csenki Lajosra lenne szükség a megyének, hogy jobb legyen a zöldségellátás. D. Z. A technika és az agronómia gyors fejlődése egy kicsit félrevezet bennünket. Hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy egy gazdaságban minden a gépesítettségtől vagy a szakemberek fölkészültségétől függ. Néha elfelejtik az iskolai tankönyv dőlt betűkkel szedett sorait: »A föld a mező- gazdasági termelés legfontosabb eszköze... a föld használati értéke szakszerű műveléssel javítható ... Amíg a földet nem használják ki, mint termelési eszközt, addig az nem tőke ...« Néhányan nem érzik fontosnak, hogy a lehető legnagyobb területet műveljük meg. Olvashatjuk például, hogy mennyivel nőtt az utóbbi évtizedekben az egységnyi területre jutó termésmennyiség, arról azonban nem esik szó, hogy a földek össztermése már nem emelkedik ilyen gyorsan. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy az egységnyi terület többlettermése nagyrészt csak a területcsökkenés miatti terméskiesést pótolja. Szinte természetesnek tartjuk, hogy csökken a mezőgazdaságilag művelt területek aránya. Olyannyira természetesnek, hogy megfeledkezünk kutatni a csökkenés okát. Nyilvánvaló, hogy az ipar- telepítés vagy a város- és községfejlesztés elvesz területeket a mezőgazdaságtól. Nem mindegy azonban, hogy menyPéntek László és Németh István párosban mondják a vigaszt: . — ök sem elveszett gyerekek. A múltkor a sportversenyen mindegyik ott volt. Meg kell fogni őket, segíteni kell az alapszervezetnek. Ez a bizottság következő feladata. Csak a tényeket szeretjük — így fogalmaztak beszélgetőtársaim a Danuviában. Nem kerteltek, nem tagadták le a »fekete bárány« alapszervezetet, talán még többet beszéltek belső, KISZ- es gondjaikról, mint azt a gond-öröm arány megkövetelné. De a gondokról — nem ellentmondás — derűlátóan beszéltek. Feladatként emlegetik, van mit megoldani jelszóval. Luthár Péter magyar képzőművész alkotásaiból álló grafikai kiállítást. A városi művelődési házban élénk, sokoldalú tevékenység folyik; látogatottak a filmszínházak, a múzeumok; egyre több a rendszeresen olvasó a könyvtárakban, a nagy múltú, úgynevezett csitalistékben. Kardzsali városa teljesen megifjodik. Utcái, terei tágasak, levegősek, szakszerűen fásítottak; intézményei, lakóházai impozánsak. A nyüzsgő élet, az erőtől duzzadó, dinamikus fejlődés a megszépült jelent úgy tárja a néző elé, hogy abból világosán kirajzolódik a jövő mégszebb, korszerűbb Kardzsalija. A város szépítésében, a közterek létesítésében példás magatartást tanúsít a lakosság. Ezért büszke minden kardzsali ember városára, ezért tartja még inkább magáénak és szemléli féltő gonddal jövőjének alakulását. Az Arda folyó mellett épült Kardzsali már a folyón túl is terjeszkedik. Az itt kialakuló városrészt rövidesen híd köti össze a fiatalos óvárossal. Az Arda folyón — a város közelében — három mesterséges tavat hoztak létre (80 km kerülettel, 1200 millió m3 víz- mennyiséggel). A hatalmas víztározó rendszert a vízellátáson és öntözésen kívül vízi erőmű hajtására is hasznosítani fogják. (Folytatjuk) Honfi István • megyei párt bízott»** titkára A föld nyit. Dr. Fazekas Béla mező- gazdaságunk felszabadulás utáni fejlődését vizsgáló könyve példákkal bizonyítja, hogy egy-egy nagyberuházás korántsem igényelt akkora területet, mint amennyivel számolnak. (A Budapest—Tatabánya útvonal új 50 kilométeres szakasza például csak alig több mint 200 hektárt.) Hibásnak érzem azt az okfejtést is, hogy nem baj, ha a gazdaságok műveletlenül hagyják földjük egy részét, hiszen a cél amúgy is a minőségi és nem a mennyiségi növekedés. Ezután érvelnek a magas fokú gépesítettség vagy a talajjavítás lehetőségeivel... Tény, hogy a fejlődés iránya valóban a »kisebb területen sokkal többet«. Mezőgazdaságunk eredményességének azonban ma még fontos meghatározója a vetésterület nagysága. El kell fogadni a gazdaságok indokait is. Műveletlen földjeik nagy része mocsár vagy dimbes-dombos terület. A különféle saját építkezések szintén vettek el a közös földből. Ez nem vitatható, de az sem, hogy a felsorolt okok nem indokolják valamennyi parlagföld létezését. Vannak még az úgynevezett gyenge földek, amelyeken »nem érdemes« termelni. Azaz tegnap még nem volt érdemes, de holnap égetően fontos lehet ezek termése. Ugyan miért becsülik le a talajjavítás és a mezőgazdasági technika lehetőségeit azok, akik az előbbi kérdéseknél túlbecsülték ugyanezeket? Mi az oka, hogy az elmúlt hetekben a somogyi gazdaságok több mint 2000 vagon műtrágya- és egyéb vegyszermegrendelést mondtak le? Csak részbeni magyarázatot kaphatunk a hosszú gazdaságossági számításokból. A mélyebben gyökerező ok: csökkent a föld megbecsülése. Valamikor a föld fontosabb volt az embernél, mondhatni: nem is a fiatalok, a földek »házasodtak«. Jó, hogy ma mór ez történelem. Van azonban valami, amiből többet kellett volna megőrizni: a föld szere- tetéből. 1965—75 között 12 és fél ezer hektárral csökkent a mezőgazdaságilag művelt területek nagysága Somogybán. A községi tanácsok tavaszi ha- társzemléin 600 hektárnyi hasznosítatlan szántót vettek számba. Nem tudni, ezenfelül hány száz hektár az olyan műveletlen terület, amin a gazdaságok »még gondolkodnak«: miként hasznosítsák. Mostanában elterjedt fogalom a racionális földhasználat. Valóban szükség van annak eldöntésére: ésszerű-e egy adott terület hasznosítása. Ám félő: többen visszaélnek azzal, hogy az ésszerűség nem mindig fejezhető ki számokban. A hasanosítatlan területek kérdése persze csak kis része a földdel kapcsolatos — korántsem általános — hibás szemléletnek. - Többé-kevésbé összefügg ezzel az is, hogy néhány tsz csak nehezen szánja rá magát agrokémiai központok építésére. (Nem hajlandók összevetni a költségeket és azokat a milliós megtakarításokat, amelyeket ezek a beruházások jelentenének.) Az elmúlt 40 napos aszály idején volt néhány olyan gazdaság, amelynek bár megvoltak' az öntözőberendezései, mégsem öntözött. Ugyan miért ? Nincs rá adat, hogy menynyi a műveletlen területek soha be nem érő termése. Vagy, hogy mekkora termés- kieséssel járt az öntözés elhanyagolása. Pontosan rendelkezésre állnak azonban az V. ötéves terv célkitűzései, az 1980-ig termelendő árumeny- nyiség. A kettő közötti összefüggést megtalálná a gazdaságok feladata. Bíró Ferenc A megyei pártszékház
