Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-06 / 185. szám

SZOCIALISTA ÉLETMÓD Kedvezi feltételek - nyugtalanító jelenségek Ml a tapasztalat a munkaidő-csökkentéssel kap­csolatban? A szociológiai fel­mérések szerint a szabad idő felhasználásában még nem hozott változást. A felszaba­dult időben is tovább folyta­tódik a jövedelemszerző mun­katevékenység. Ez természe­tesen elsősorban a férfiak ese­tében tapasztalható, de a nők részére sem szabad, mert eze­ken a napokon végzik a na­gyobb házi munkát. Mi az oka ennek a nagy­mérvű keresetkiegészítő mun­kának? Az OTP-betétállo- mány folyamatos növekedése, ugyanakkor a kiadott köl­csönök jól mutatják az em­berek törekvéseit, hogy la­kást vegyenek, házat vagy nyaralót építsenek, autót, tel­ket, televíziót vagy új bútort vásároljanak. Igen sokan korszerűsítik lakásukat. Vil­lany- vagy gázbojlerrel sze­relik fel a fürdőszobát, beve­zetik a központi fűtést. Igye­keznek egy magasabb színvo­nalú, kulturált élet feltételeit megteremteni. Államunk elis­meri és védi a munkával szerzett személyi tulajdont. Ez nem torzítja, hanem ellenke­zőleg, jellemzi a szocialista életmódot, jóllehet ez még [ gazdasági folyamatokat és nem tükrözi^ annak lényegét, azok hatását, a munkás és a Az élet minőségét ugyanis az tsz-tag tájékozódni akar a mű- fejezi ki, hogy valaki mind- I velődésügyről, az egészségtjgy­ezeket milyen indítékkal, ho­gyant szerzi meg, és hogyan él vele. Szorgalmas és becsüle­tes munkával, önerőből tö­rekszik-e megteremteni a csa­lád jó életkörülményeit, a fel­tételeket a kulturált élet megvalósításához, egy újabb, magasabb szintű munkához, vagy pedig a divat, a hival­kodás, a birtoklás vágya űzi-e arra — néha tisztességtelen eszközökkel is —, hogy »le­gyen«, de különb, mint má­soknak, jóllehet az élet mi­nőségében semmi szerepet nem játszik. A fölmérés időmérlegei sze­rint a ketés szabadidő-tevé­kenységben első helyen a té­vénézés áll. Egy-egy kedvelt műsor esetén szinte elnépte­lenednek az utcák. Ezért ma falun már a társadalmi-poli­tikai rendezvények sikeréhez figyelembe kell venni a tele­vízió műsorát. Jelentős helyet foglal el még a rádióhallga­tás és az újságolvasás is. Megnőtt az érdeklődés ha­zánk és a világ dolgai, ese­ményei iránt. A pedagógus és az orvos ismerni akarja a ről, s valamennyien az or­szág helyzetéről, nemzetközi kapcsolatainkról, a világban végbemenő fejlődésről. Mind­ebben a társadalmi tudat ma­gasabb szintje jut kifejezésre. Az életmódban bekövetke­zett változást mutatja a tu­rizmus és az üdültetés foko­zatos növekedése is. A kül­földre utazó magyarok száma öt év alatt egymillióról több mint húszmillióra nőtt. A la­kosság 1974-ben több mint hétmilliárd forintot fordított az üdüléssel és a turizmussal kapcsolatos kiadásokra. Nagy szerepe volna a testi és a szellemi megújulásban a sportnak. A testkultúra azon­ban nálunk még nem népsze­rű. Hiányzik a tömegsport. Ezt az is akadályozza, hogy kevés még nálunk az olcsó, jó sportszer, és hiányzik a fel­tételek megteremtése; a tor­natermek, uszodák, sportpá­lyák kiépítése is csak most kezdődött. Keveset mozgunk, ami ked­vezőtlenül jelentkezik az em­ber egészségügyi állapotában. A társadalmi munka eredményei az els5 félévben Szervezetten, folyamatosan Ha többeknek »nekiszegez­nénk« a kérdést: részt vett-e az év első felében valamelyik tár­sadalmi munkaakcióban, bizo­nyára sokan válaszolnának kö­zülük nemmel Magam is be­széltem olyan, új lakótelepen élő kaposvárival, aki már-már felháborodva mesélte, hogy hozzájuk nem jut el a város­gazdálkodási vállalat, nincsen parkírozva az új házak kör­nyéke. Hogy ő ültessen el né­hány virágot, szóba se került... Találkoztam olyannal is, aki lakásának ablakában' könyö­kölve figyelte: hogyan szor­goskodnak a fiatalok, a társa­dalmi munkát vállalók a tava­szi nagytakarítás idején, pont az ő háza előtt. Láttam olyan embert is, aki a frissen felásott? elgereíblyézett, fűmaggal be­szórt területen gyalogolt át. És sokan válaszolnának igennel is. Amikor a Kapos­vári Városi Tanács V. B. hoz­záfogott a társadalmi munka V. ötéves tervi szervezésének előkészítéséhez, a kiindulópont az volt, hogy az összefogásnak jelentős tartalékai vannak, ezek feltárása, hasznosítása meggyorsíthatja a megyeszék­hely fejlődését. Március végén a város politikai, társadalmi és tanácsi vezetősége körlevélben kérte föl társadalmi összefo­gásra Kaposvár dolgozóit, la­kosságát. Május elejére érke­zett be a válaszok túlnyomó része, s ezek öszesítésekor ki­derült, hogy címzettek 321 ezer 800 munkaórát, 4 millió 871 ezer forint értékű munkát ajánlottak fel. Talán nem kell bizonyítani, hogy a siker kulcsa: a város lakossága érezze sajátjának la­kóterülete utcáit, tereit, park­jait, gondoskodjék ezek tisz­tán tartásáról, gondozásáról, szépítéséről. Csakhogy: a kör­levelet megkapó vállalatok egy része — óvatosságból — kisebb felajánlást tett, mint a várha­tó munka. Nyilvánvalóan azért, hogy vállalásaikat biztonsággal teljesíthessék. Márpedig az ilyen »alultervezés« egyet bi­zonyít: nem érzik a város gondjait sajátjuknak. A gazda­sági szervezetek többsége pél­dául a tanáccsal kötött megál­lapodásba nem építette be a patronáló egységeinek felaján­lásait. A patronálási mozgalom »forintra váltásakor« a vég­összeg 346 ezer forint volt, ugyanakkor már az év első fe­lében ennek több mint kétsze­rese volt a teljesítmény. Ez is a tartalékok bőségét bizonyítja, s azt, hogy éppen a forrásnál nem mérték ezt föl... Nemcsak a parkokról, tiszta utcákról és terekről van szó. Gyermekintézmények, sport- létesítmények építése is céljuk a társadalmi munkaakcióknak. A gyermekintézményeknek a szükségletekkel összhangban álló fejlesztése érdekében az említett körlevél anyagi támo­gatást kért a gazdasági szerve­zetektől. Az V. ötéves tervidő­szakra Kaposvár vállalatai és szövetkezetei összesen 11 millió forintot ajánlottak föl erre a célra. Ebből I milliót a dolgo­zók vállaltak. Az öszeg nagy­mértékben segíti új gyermek- intézmények létrehozását, a meglévők bővítését A szükség­letek rohamosan nőnek, így még nagyobb társadalmi erők mozgósítására van szükség. A lehetőségek azonban feltáratla­nok: vannak olyan gazdasági szervek, amelyek semmilyen támogatásra nem vállaltak kö­telezettséget. Kaposvár dolgozóinak moz­gósítása szükségessé tette a társadalmi munka városi szin­tű szervezését, összehangolását. Az irányításnak és a lebonyo­lításnak ezért új rendszerét alakították ki. Ennek eredmé­nyeként a városi tanács vb legutóbbi ülése elé terjesztett jelentés már megállapíthatta: a megyeszékhely dolgozóinak társadalmi munkája az év első felében nagymértékben segí­tette a tanács városgazdálko­dási és városfejlesztési felada­tainak teljesítését. Hagyomány- nyá vált már a gyermekintéz­mények fenntartásához és fej­lesztéséhez kapcsolódó patro­nál ási mozgalom. A tavaszi nagytakarítási akció során a város lakossága 76 ezer forint értékű társadalmi munkát vég­zett. A tavaszi hónapokban 60 ezer virágpalántát, 1200 facse­metét ültettek el. önmagáért beszél: egy nap alatt 300 mun­kásőr 68 ezer forint értékű tár­sadalmi munkát végzett, s en­nek eredményeként két sport­pálya épült meg. De említhet­nénk az úttörőket, a KISZ- fiatalokat is. Hogy a szervezőktől nagyon sok függ, bizonyítja egy pél­da: a Hazafias Népfront szer­vezésében a lakosság az első ] félévben 563 ezer forint érté­kű társadalmi munkát végzett. Ennek »területi eloszlása« azonban feltűnő. Az említett összegnek 40 százalékát a don- neri körzet egymaga teljesítet­te! Ennek az a magyarázata, hogy a lakosság — mint a la­kóterület »gazdája« — megke­reste a szükségletnek megfele­lő munkaalkalmat, és — talán ez a lényeg — nem kampány­szerűen, hanem rendszeresen és folyamatosan. Ezt a »munkakeresést« egé­szíti ki az irányító szervek te­vékenysége. A tanácsi szak- igazgatási szervek ágazatuk te­rületén felelősek a jó szerve­zésért, a munka összehango­lásáért. Mindezek mellett azon­ban találkozhatunk olyan fel­ajánlásokkal is, amelyek nem meghatározott célra irányul­nak. Az építési, közlekedési és vízügyi osztály feladata, hogy az általános jellegű felajánlá­sokra is tudjon konkrét mun­kaalkalmat kínálni és a mun­kát megszervezni. Ez azt eredményezi, hogy az önként jelentkezők mindenkor talál­nak majd munkalehetőséget. Áprilisban elindult — a vá­rosi tanács kezdeményezésére — egy új mozgalom: védnök­ség a parkok felett. Elsősorban a középiskolák jelentkezésére időszakában számítottak. A város négy parkjára hat felajánlás érke­zett. A jelentkezőkkel a tanács szerződést kötött, és a tervek szerin a mozgalmat kiszélesí­tik. M. A. Az utóbbi tíz évben ötven százalékkal emelkedett a ke­ringési betegségből adódó ha­lálozás aránya. A halálokok között harmincszázalékos a keringési rendszernek és kap­csolt részeinek a megbetege­dése. Tovább emelkedik a be­tegek'száma. Táppénzre és gyógyszerköltségre 1974-ben (ugrásszerű emelkedéssel) ki- lencmilliárd forintot költöt­tünk. (Igaz, az is kezd kide­rülni, hogy sokszor nincs is mögötte igazi betegség.) Nyugtalanító jelenség, hogy divat lett az ital. Egy évben 22,4 milliárd forintot költünk alkoholra. Ez jelentős anyagi kiadás is, de még súlyosab­bak a társadalmi kihatásai. 1974-ben a bűnelkövetők 33 százalékánál volt kimutatható az alkoholos beíolyásoltág. Kedvezőtlen tendencia je­lentkezik a személyi kapcso­latok alakulásában is. Sok jel arra mutat, hogy csökken a családi házon kívüli kapcso­lat, s nő a befeléfordulás. En­nek oka bizonyos gazdasági kényszer (különmunka a nagy család miatt, otthoni munka a szolgáltatás és a kisipari tevékenység hiánya és drágasága miatt stb.). Sok esetben közrejátszik a mun­kahely idegesítő légköre, a rossz kollektíva, az elvek és a gyakorlat ellentmondásos­sága. És ilyen helyzetben a nyugalmat az otthon jelenti. A Vázolt képből kitűnik, hogy a társadalmi rend meg­változása megteremtette az alapvető feltételeket a ma­gasabb rendű életmód kiala­kulásához. Az említett né­hány kérdés azt bizonyítja, hogy az elmúlt harminc év sok minőségi változást hozott, de élénkült, és jelentkezett néhány kedvezőtlen tendencia is. A szocialista életmód több vonása kezd már kialakulni, de uralkodóvá válása ellent­mondásos folyamat, mert mint átmeneti társadalomban hat még a kapitalista életmód. A szocializmus építésének azonban állan­dóan formálódik, és a fejlett szocializmus viszonyai között érik be a termelési, valamint a tudati viszonyok magas szintű kifejlődésével. Hirosima emlékeztet Németh Ernő Harmincegy esztendő is kevés volt ahhoz, hogy az emberiség megbízható vá­laszt kapjon a kérdésre: ki a felelős Japán atombombá­zásáért? Truman elnök, aki elrendelte? Avagy Leslie R. Groves tábornok, aki három éven át a Manhattan-prog- ram élén éjjel-nappal min­den erejével és idegszálával a bomba létrehozásáért küz­dött, s a gyakorlatban akar­ta látni munkája eredmé­nyét? Vagy tálán a tudósok, Oppenheimer, Fermi és a többiek, akik nélkül soha­sem jelenhetett volna meg a rettenetes »sátánbomba« Hi­rosima és Nagaszaki egén? A világ azért nem nyug­szik meg mindmáig a kü­lönböző magyarázatokban, mert a napvilágra kerülő újabb és újabb tények mindegyike azt bizonyítja, hogy katonailag értelmetlen és szükségtelen volt ma 31 esztendeje, 1945. augusztus 6-án a csaknem százezer hi- rosimai, majd pedig 9-én a negyvenezer nagaszaki halá­la, s a megnyomorítottak, a sebesültek százezrei. Bár Ja­pán kemény és szívós ellen­fél volt a háborúban a hit­leri Németország kapitulá­ciója után is, Truman elnök, amikor engedélyezte a hiro- simai bomba ledobását, már tudta, hogy egy-két napon belül a szovjet hadsereg másfél millió katonája mér sorsdöntő csapást Mandzsú­riában a Kvantum-hadsereg­re. Ez azonban mintha csak siettette volna az amerikai elnök döntését, hiszen az Egyesült Államok a katonai fölényét már nem annyira Japánnal, mint inkább a Szovjetunióval szemben akarta demonstrálni. A nemzetközi imperializ­mus számításaiba hiba csú­szott. 1949-ben már a Szov­jetunió is rendelkezett atom­bombával, 1953-ban pedig kipróbálták az első szovjet hidrogénbombát. A nukleáris erőviszonyok néhány év alatt kiegyenlítődtek. Johnson el­nök már a hatvanas évek elején arra a következtetés­re jutott, hogy »az általános háború lehetetlen«. Sajnos azonban még ma sem nevezhetjük lehetetlen­nek. A nukleáris hatalmak sorába lépett Anglia, Fran­ciaország és Kína is, a maga kiszámíthatatlan hatalmi politikájával. Ma már leg­alább 15—20 ország rendel­kezik atomfegyverek előállí­tására alkalmas technikai- tudományos apparátussal. Megatonnákban föl sem le­het mérni a felhalmozott nukleáris töltetek és az atomhordozó eszközök, raké- takilövők, repülőgépek, ten­geralattjárók számát.. Amíg ez a félelmetes arzenál lé­tezik, sőt, növekszik, az em­beriség harcolni kényszerül az atomháború veszélye el­len. S éppen ennek a harc­nak az eredményeként, az elmúlt másfél évtizedben az atom-világháború veszélye számottevően csökkent. Ebben nagy szerepet ját­szanak azok a pozitív lépé­sek, melyeket a Szovjetunió állhatatos erőfeszítései révén sikerült az atomfegyverkezés korlátozásában elérni: 1963­ban megegyezés született a levegőben, a kozmoszban és a víz alatt végrehajtott atomrobbantások betiltásá­ra. Ezt követték az atom-: fegyverek átadását tiltó szankciók, majd a tenger­fenék atommentesítéséről, 1971-ben pedig a rakétaelhá- rító-rendszerek fejlesztésé­nek korlátozásáról kötött egyezmények. Különleges jelentőségük van a SALT- tárgyalásoknak a stratégiai fegyverrendszerek hosszú távra szóló korlátozásáról. És soroljuk fel a napirenden levő további reális javasla­tokat: a föld alatti atom­robbantások betiltása, atom­mentes övezetek létrehozása, valamennyi tömegpusztító fegyver betiltása... A végső cél ezeknek az eszközöknek a megsemmisítése, a teljes nukleáris leszerelés, hogy megvalósulhasson a három évtizedes jelszó: »Soha töb­bé Hirosimát 1« Sz. L. 1. Kezdettől acélszürkében Két kovács emlékezik... Életútjuk, sorsuk alakulása, szemléletük formálódása azo­nos. Mindketten zsellérszü­lők sokgyermekes családjá­ban nevelkedtek, májd kita­nulták a kovácsszakmát. A nehéz élet, a küzdelmes gyer­mekkor emléke, az emberibb élet akarása vezette őket a kommunisták közé, majd a munkásőrségbe. Ott voltak a barcsi Gábor Andor munkás- őregység alakulásánál, s ma is éppen olyan hittel szolgál­nak, mint tették azt csaknem két évtizeden keresztül. Harasztia József sebb, 57 esztendős. az idő­Harasztla József — Családom, gyermekeim már másként élhettek. Ennek az emberibb életnek a védel­mében fogtam fegyvert 1957 elején. Kezdetben volt olyan eset is, hogy két-három napig jártunk a közóprigóci erdőket, amíg sikerült a határsértőket elfogni. Nagyon sok vasárnap, ünnep telt el szolgálattal, gya­korlattal. Nem sajnálom, ér­demes volt. Olyan emberek­kel szolgáltam és szolgálok, akik tudják, miért vállalták ezt a feladatot. A Haza Szolgálatáért Ér­demérem ezüst fokozata, két i kiváló munkásőri, több vál­lalati és szövet­kezeti kiváló­jelvény eddigi munkájának el­ismerése. — Ennél job­ban örülök an­nak a tekintély­nek, elismerés­nek, melyet az eltelt csaknem két évtized- alatt a mun­kásőrség kiví­vott magának. Ügy érzem, hogy ebben ne­kem is részem van. S annak is nagyon örü­lök, hogy kis­lányom elvé­gezte a tanító­képző főiskolát — itt tanít Bar­cson —, fiam építőipari szakközép­iskolát járt, most katona, s jövőre a Szovjetunióba mehet egyetemre. Füle István 51 éves. Ápri­lis 4-én vette át a Munka Ér­demrend arany fokozata ki­tüntetést. Korábban megkap­ta a Haza ' Szolgálatáért Ér­demérem arany fokozatát, vállalatánál is többször vett át kiválójelvényt. — Nem felejthetem soha azokat a nehéz napokat, ame­lyeket 1956-ban átéltem; hogy erre többé ne kerülhessen sor, vállaltam én is a munkásőri szolgálatot. Vagyunk még né- hányan ma is az alapítók kö­zül: Papp Ferenc, Sipos Béla, Dobnya József, Ludas Sándor, Vincze János meg Harasztia József, akivel — mert szak­mánk is azonos — különösen jó barátságban vagyok. Igaz, én most már 12 éve lakatos­ként dolgozom az épületgép­gyárban, ahol ugyanennyi időn át párttitkárként is te­vékenykedtem a munkám mellett. Most a nagyközségi pártbizottságban, a végrehajtó bizottságban meg az alapszer­vezetben szervező titkárként dolgozom a munkásőri feladat ellátása mellett. Munkától kérges kezű, ke­vés beszédű emberek. Azok közé a kommunisták közé tar­toznak, akik inkább tetteik­kel, cselekedeteikkel »beszél­nek«. — Meddig akarnak még a munkásőrségben szolgálni? — Amíg erőm, egészségem engedi, de mindenképpen, amíg nyugdíjba megyek a költségvetési üzemből, ahol most is kovácsként dolgozom — válaszol Harasztia József. Füle István — A nagyobbik fiam, Fe renc — szerelő a csokonya- visontai Rákóczi Tsz-ben — vette át a fegyvert három esztendeje az esküt tett fiatal munkásőrök nevében. A ki­sebbik fiam, Zoltán most vo­nul be katonai szolgálatra. <5 is lakatos és munkásőr akar lenni leszerelése után. Sze­retném neki átadni a fegy­vert, s a 25. évforduló után kérem majd e pártmegbízatás alóli föl mentésemet, tartalék- állományba helyezéseimet — mondja Füle István. Azzal búcsúznak, hogy soha nem felejtik a munkásőrség­ben töltött hosszú éveket. Azt az ünnepélyes pillanatot, ami­kor a barcsi KISZ-istáktól, az üzemek dolgozóitól csapat­zászlót kaptak, s felvették a forradalmár író, költő, újság­író, Gábor Andor nevét. Szalai László Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents