Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-01 / 181. szám
HELSINKIRŐL —EGY EV MULTAN írta: Púja Frigyes külügyminiszter Vizsgáznak a kapcsolók Hat millió forint értékű terméket készítenek havonta a VBKM Kaposvári Villamossági Gyárának II. szerelőműhelyében. Itt gyártják többels között a nagy teljesítményű oszlop- és szakaszolókapcsolóka f! M a egy esztendeje annak, hogy az európai és az észak-amerikai országok vezetői • Helsinkiben, a biztonsági és együttműködési értekezleten aláírták a konferencia két és fél esztendő megfeszített munkájával kidolgozott záróokmányát. A nemzetközi közvélemény — így hazánké is — méltán nevezte történelmi jelentőségűnek. ezt az aktust. A napóleoni háborúkat követő bécsi kongresszus óta ez volt az első eset, hogy Európa vezetői értekezletre ültek össze a kontinens problémáinak megbeszélése céljából. A történelemben pedig először fordult elő, hogy az európai szocialista és tőkésországok, vála- mint az Egyesült Államok és Kanada vezetői tárgyalóasztalhoz ültek, s a békére és biztonságra nézve rendkívül fontos okmányt írtak alá. A helsinki dokumentum meggyőzően bizonyította: a nemzetközi életben megkezdődött pozitív fordulat a hidegháborúból a békés egymás mellett élés, a szocialista és a tőkésországok gyümölcsöző együttműködése felé reális tény. A konferencia azonban nemcsak jelzés volt, hanem sokkal több ennél: maga is visszahatott a nemzetközi légkörre, javította azt, újabb feltételeket teremtve ezzel az enyhülés folyamatának elmélyüléséhez. Az eseményt követően sok vezető államférfi nyilatkozott pozitívan a záróokmány aláírásáról, s szinte minden részt vevő állam kormánya elkötelezte magát annak végrehajtása mellett. Állást foglalt a Záróokmány maradéktalan megvalósításáért pártunk és kormányunk, és az ország- gyűlés külügyi bizottsága is. Ezeknek az állásfoglalásoknak az alapján országunkban számos intézkedés történt a záróokmány végrehajtása érdekében. A Helsinkiben kidolgozott , jnegállapodás alapján pártunk és kormányunk jgen nagy figyelmet szentelt a záróokmány széles körű megismertetésére. Két folyóiratban publikálták a záróokmány teljes szövegét, s könyvalakban is kiadták, nagy példányszámban. Fontos ennek a tények a hangsúlyozása, mert jó néhány tőkésország kormánya, amelynek a képviselője az értekezlet második szakaszában szinte naponta síkraszállt a záróokmány minél szélesebb körű publikálása mellett, nem sokat tett azért, hogy a dolgozó nép megismerje e dokumentum teljes szövegét. Mindjárt az illetékes szervek döntése után megkezdődött országunkban a záróokmány végrehajtásának megszervezése. Megállapítottuk, hogy melyek azok a területek, amelyeken egyoldalú intézkedésekre van szükségf s melyek azok a kérdések, amelyek a kétoldalú kapcsolatok szférájába tartoznak, és csak ott oldhatók meg, s miről kell tárgyalni nemzetközi értekezleteken, a nemzetközi szervezetekben. Ennek alapján foglaltunk állást a már előterjesztett javaslatok ügyében. Így például bejelentettük, hogy támogatjuk a szovjet kormánynak a környezetvédelem, az energiakérdés és a közlekedés problémáinak össz-európai méretű megoldására tett javaslatait. A kétoldalú szférába tartozó kérdésekben pedig javaslatokat dolgoztunk ki, amelyeket részben már átadtunk, részben a jövőben fogunk eljuttatni a tőkésor&zá- gok kormányaihoz. R övid egy esztendő alatt összegyűlt tapasztalataink alkalmasait arra, hogy néhány következtetést máris levonjunk. Ezek — röviden a következők: Most már nyilvánvaló, hogy a záróokmány rendelkezéseinek végrehajtása sok éves erőfeszítést, közös, összehangolt munkát feltételez. Nincs, tehát igazuk azoknak a nyugati propagandistáknak, akik szüntelenül a záróokmány végrehajtását kérik számon a szocialista országoktól; annál inkább nincs, mert a szocialista országok általában előbbre tartanak ebben a kérdésben, mint a tőkésországok. A záróokmány egységes egész; nem lehet egyes részeit kiragadni és azok végrehajtását követelni, más részeit viszont elhanyagolni vagy feledésbe borítani. Nem érthetünk egyet azokkal a nyugati törekvésekkel, amelyek csupán a záróokmány harmadik -kosara- — ezen belül is csupán néhány pont — iránt tanúsítanak érdeklődést, ezek megvalósítását mintegy próbakőnek tekintik, miközben -nagyvonalúan- elfeledkeznek a záróokmány többi, nem kevésbé fontos részeiről. Mi a magunk részéről például igen lényegesnek tartjuk az első -kosarat«, az- államok együttműködésének elveit, vagy a második -kosarat-, azaz a gazdasági együttműködés fejlesztését. Meggyőződésünk, hogy a záróokmány végrehajtásában messzemenően figyelembe kell venni a kölcsönösséget; azaz azt a szempontot, hogy egyik fél se kerüljön hátrányos helyzetbe. E nnek kapcsán meg kell említeni, hogy a Magyar Népköztársaság és néhány nyugat-európai ország kulturális kapcsolatai rovásunkra egyoldalúságot mutatnak. Végre Nyugat-Euró- pában is meg kellene érteni, hogy az államközi kulturális kapcsolatok fejlesztése nem tekinthető üzleti vállalkozásnak. az európai országok kulturális kincseinek egymással való megismertetéséért áldozatokat is kell hozni, ahogyan azt a szocialista országok teszik. Helsinki szellemével összeegyeztethetetlen, hogy a tőkésországok szélsőséges körei, de olykor egyes mértéktartó tényezői is még mindig hajlamosak arra, hogy megkíséreljék a beavatkozást a szocialista országok belső ügyeibe. A helsinki dokumentum azonban nem lehet menlevél a szocializmus elleni támadásokra; gyümölcsöző államközi együttműködés csak ennek a nagyon fontos elvnek a tiszteletben tartása alapján képzelhető el. Végül az eddigi munka fontos tapasztalata, hogy a tőkésországok propagandája elferdíti a szocialista országok álláspontját az ideológiai küzdelemről. A mi felfogásunk mindig is az volt, hogy a békés egymás mellett élés nem szünteti meg az ideológiai harcot a két kibékíthetetlenül ellentétes társadalmi rendszer között. Márpedig egyes tőkés politikusok nem kevesebbet követelnek a szocialista országoktól, mint azt, hogy szüntessék meg az ideológiai harcot. Egyik-másik nyugati politikus olyan mesz- szire megy, hogy azt állítja: a szocialista országok nézete az ideológiai harc szükségességéről ellentétben áll az enyhüléssel. Ez nem egyéb szemforgatásnál. A tőkés propaganda, miközben az ideológiai Azt hiszem, a hét legnagyobb és rég várt eseménye valamennyiünk számára az volt, hogy jótékony eső itatta a tik- kadt növényeket. Igaz, nem egyenletes elosztásban — a megye keleti szélén csupán 10— 15, nyugati határunk egyes részein viszont csaknem 100 milliméter hullott rövid idő alatt, de mindenütt észrevehetően, s felfrissültek a kapásnövények. A csapadék kedvező hatása a családi pénztárcákon is felmérhető: pénteken végre gazdag árukészletből lehetett válogatni a kaposvári piacon és — igaz, csak sorbaállás után — jóval olcsóbban vásárolhattunk zöldséget-gyümölcsöt, mint például egy héttel korábban. Az árak kedvező alakulását nemcsak a hűvösebb, csapadékosabb időjárás befolyásolta; a MÉK következetes árpolitikája, a tanács szigorú ellenőrzése is hozzájárult, hogy visszaszoruljanak a spekulációs törekvések, megszűnjenek az aránytalanul magas haszon- szerzés lehetőségei. Az esős időjárás'természetesen nem kedvezett az aratásnak, de a kényszerpihenő mindenképpen jó volt arra, hogy megjavítsák a hetek óta erősen igénybe vett gépeket. Ha éppen volt mivel. Mert változatlanul sok a panasz az egyes kombánjfajták, vontatók alkatrészellátására, s ez tetemes károkat okoz nemcsak az egyes gazdaságoknak, hanem az egész országnak. , A csapadéknak tehát végső soron mindenki örült, annak azonban már kevésbé, hogy az elvonuló felhők július végéhez képest igencsak hűvös levegőt hagytak maguk után. Különösen az üdülők népes tábora bosszankodott a hét közepén, és keresett az óhajtott fürdés, napozás helyett alkalmasabb szórakozást. Igaz, nem nagyon talált, mert hiába kínál egyre gazdagabb programot — elsősorban kiállításokban, esti műsorokban — a Balaton-part, megyénknek ez a tája mégiscsak elsősorban a szabadtéri időtöltésre rendezkedett be. így maradt a séta, a ráérŐ6 nézegelődés az amúgy is zsúfolt üzletekben, meg a kirándulás — meleg vizű fürdőkbe, a túlsó part festői vidékére. A Balaton-partra azonban nemcsak üdülésre érkeznek még megyénkből sem: a fiatalok több csoportja tanfolyamokon, ismeretgyarapítást szolgáló táborozáson vesz részt, és pihenés mellett kötetlen formában, vonzó programok keretében gazdagítja műveltségét. Elsősorban vidéki, fizikai dolgozók tehetséges gyermekei vettek részt például azon a háromhetes tanfolyamon, amely a hét végén zárult Balatonlellén. A hetedikes lányok és fiúk az új1 kapcsolatok, a látnivalók, a közösségi élet, az érdekes és hasznos ismeretek megannyi élményével tértek vissza otthonukba. Az itt töltött idő is minden bizonnyal hozzájárult képességeik fejlesztéséhez, továbbtanulási szándékuk megvalósításához. Lényegében hasonló célokat szolgált a balatonfeny- vesi olvasótábor is, amelyen az önművelés egyik fő formájával, a könyvhasználattal ismerkedett mintegy félszáz általános iskolai és — az idén először — szakmunkástanuló. Az itt szerzett gyakorlat jó szolgálatot tesz a tanév közben és utána is, további művelődési igényeik fölkeltésében és kielégítésében. A szakmunkástanulók helyzetéről azon a beszélgetésen is sok szó esett, amelyet Ka- rakas László munkaügyi miniszter folytatott a héten a megye vezetőivel. Hiszen az a tény, hogy a munkaképes korú lakosság számának emelkedésére még hosszú ideig nem lehet számítani, a figyelmet az eddigieknél is jobban a szakmunkásképzés felé irányítja. S az ötéves tervben fontos helyet foglal el a tárgyi feltételek javítása, továbbá az oktató-nevelő munka színvonalának emelése. Augusztus van, s az iskola már másutt is szóba kerül. A könyvesboltokba megérkeztek a tankönyvek — válogatják, csomagolják az iskoláknak szánt küldeményeket, reméljük, hogy az idén minden iskolatípusban — és valameny- nyi tantárgyhoz — megfelelő mennyiségű, kellő időben érkező könyv áll rendelkezésre. Legalább ez ne szolgáljon indokként a tanulás elodázásárai Paál László küzdelem megszüntetésének szükségességét hangsúlyozza, erőteljesen fokozza az ideológiai harcot a szocialista olajszagok, s általában a szocializmus, a kommunizmus ellen; sőt politikai kampányokat is folytat, rágalmak özönét zúdítva a szocialista országokra. A tőkés propaganda tehát szándékosan ködösít. Helsinkiben a biztonsági és együttműködési értekezlet részvevői megállapodtak abban, hogy országaik képviselői 1977-ben Belgrádban újra találkoznak. A záróokmány ezzel kapcsolatos rendelkezéseiből kiindulva mi úgy gondoljuk: a belgrádi találkozó — a záróokmány végrehajtásának egyik közbeeső állomása — akkor végezhet eredményes munkát, ha alkotó szellem és együttműködési készség hatja at. Szükséges ezt hangsúlyozni, mert vannak olyan elképzelések, amelyele ellenkező irányba mutatnak. A belgrádi találkozónak, véleményünk szerint, nem lehet más feladata, mint az, hogy a helskinki záróokmány keretén belül maradva, építő szellemben felmérje az eddig megtett utat, s körvonalazza azokat . az intézkedéseket, amelyeket a részvevők termi terveznek — a záróokmány végrehajtása érdekében. Semmiképpen sem lenne szerencsés, ha valaki a záróokmány kereteit meghaladó problémákat akarna a találkozó napirendjére tűzetni. Ilyen kérdések megtárgyalá- sáre ez a találkozó nem hivatott. Reméljük, a belgrádi találkozó után új lendületet kap a helskinki záróokmány rendelkezéseinek valóra váltása. A záróokmány végrehajtása egyik igen fontos feltétele annak, hogy az enyhülés — amely jelenleg is fő irányzat a nemzetközi politikában — folytatódjék; hogy a békéért és a biztonságért harcoló erők leküzdjék az enyhülés ellenfeleinek az utóbbi időben tapasztalható lassító manővereit. Az egy év számvetése azt mutatja: nincs igazuk azoknak, akik lekicsinylik a záróokmány végrehajtásában elért eredményeket, és — sanda mészáros módjára — a szocialista országokat vádolják. Ezeknek a manővereknek meghatározott céljuk van: ez is része az enyhülés elleni tá- ■madásnak. Biztosak vagyunk azonban abban, hogy a szocialista országok, a haladó mozgalmak, az európai néptömegek, a tőkésországok reálisan gondolkodó vezetői együttesen elég erősek ahhoz, hogy meghiúsítsák a Helsinki szellem ellen ágáló szélsőséges körök mesterkedéseit, s a záróokmány végrehajtásával segítsék a béke és a biztonság további megszilárdítását Európában. Az elektromos próbateremben 63 kilovoltos feszültséggel próbálják ki a 20 kilovoltos oszlopkapcsolókat. A mechanikus próbateremben vizsgának a szakaszolókapcsolók. (Fotó: Gyertyás László) Példakép — Soha nem fele jam el a meztelen talpam csattogását, amikor az igazgató elé engedtek. Azután azt a perzsaszőnyeget ... Tizenöt éves gyereklány voltam negyvennégyben. Maga az igazgató nézte meg, hogy kit vesznek föl a gyárba — emlékezik Kéri Já- nosné, aki azóta is ugyanott, a Nagyatádi Cérnagyárban dolgozik. Magas, erős asszony; kék köpenyt visel. A haját kendővel parancsolja hátra. Idegen íróasztalnál" találtam rá: a maga munkája mellett szabadságon levő társa feladatát is ellátja. »Labor—MEO« olvasható a felirat azon az ajtón, amely mögött munkahelye található. Szívesen beszél a gyár múltjáról. • — Volt egy hosszú folyosó, a falon -fogasok. Ez szolgált öltözőül. Egy falikút volt az egész üzem ivóhelye; egyetlen mosdó volt, ahol valameny- nyien tisztálkodtunk. Amikor Marót igazgató végigsétált a műhelyeken, azt se tudtuk, hogyan húzzuk össze magunkat, hogyan igyekezzünk ... Az államosítás után egy lakatos lett az igazgatói Jankóvies István. Nekünk ez jó érzés volt. Ötvenben jött a fölhívás, hogy három ember menjen a fővárosba nyolchetes meótaníolyamra. El sem tudtuk képzelni, hogy az mit jelent ... Kacagva idézi föl: hogyan sutáskodtak, végül pedig miként tanulták éjfélig, hogy ne hozzanak szégyent az atádiak- ra. Amikor a sikeres vizsga után visszajöttek, ők mondták el-, mi módon keli megalapozni a minőségellenőrzést, hiszen az új vezetőknek sem volt gyakorlatuk. Ahogy Kériné élete elválaszthatatlan a gyártól, olyan elválaszthatatlan a mozgalomtól. Legemlékezetesebb társadalmi munkaként azt tartja szómon, amikor a szülőotthon alapját lerakták. — Kézikocsival jártuk végig a házakat, mindent elfogadtunk, amit adtak. Azt értékesítettük, abból vettük az első téglákat a szülőotthon építéséhez. Akkor nem gondoltam, hogy kétszer is megfordulok benne. Merthogy két fiam született. Mindketten a konzervgyárban dolgoznak, ahol a férjem is. Mondták, hogy. legyünk együtt valamennyien, de képtelen lennék innen elköszönni. Kérinének tizenegy éve van brigádja. Ök a legjobbak: a vállalat kiváló brigádja. Két műszakban dolgoznak, és sók függ •— tőlük. Kényesek a hírnevükre: csakis kifogástalan áru kerül át szigorú rostájukon. Egymásért, értelmes, okos célokért mindenre képesek. A tizenegy nő közül tizenegynek van felelős társadalmi megbízatása. Példaképüknek tekintik csoportvezetőjüket, brigádvezetőjüket. Az ember azt hinné, hogy Kéri Tánosné, a Munka Érdemrend tulajdonosa maradéktalanul boldog lehet. Mikor erre rákérdezek, eltöpreng: — Előfordul, hogy nem megyek haza nyugodt lélekkel. Valaminek nem tudtam teljesen a végére járni, valamit nem tudtam megoldani.. Nemrégiben pedig egy értekezleten valaki fölszólalt, hogy ő,már öt éve dolgozik, s még nem kapott külföldi beutalót. Nem bírtam 6zó nélkül megállni, s ennek az lett az eredménye, hogy megjegyezték: az idősek irigylik a fiatalokat. Emiatt szomorú vagyok. És még inkább azért, ho.gv néha túlzásba visszük az elégedetlenkedést. Gombos Jolán
