Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-28 / 203. szám
Ülést tartott a HNF megyei elnöksége Kitölthető űr ' Ha az értelmiségiekről van mzó, rendszerint elhangzik ez a megfogalmazás is: szellemi kapacitás. Irányítók, műszaki és agrárszakemberek, húmán műveltségű nők és férfiak a hordozói ennek a szellemi erőnek. Mindjárt azt is hozzá kell tennünk: csak részben kihasznált szellemi kapacitásnak. Akár az újítómozgalmat, akár az önként vállalt társadalmi elfoglaltságot vesszük figyelembe, a szokásos végkövetkeztetés: nem eléggé aktívak az értelmiségiek. Szerepük megítélése azonban egyoldalú lenne a sommás megfogalmazással. Nem lehet egyértelműen mindegyikükre rásütni a passzivitást. Legutóbb a Hazafias Néofront Somogy megyei elnöksége tárgyalta helyzetüket a mozgatóid szempontjából: Az értelmiség részvétele a népfrontmozgalomban és a népfrontbizottságok tevékenysége az értelmiségiek körében; feladataink a falusi értelmiség közéleti aktivitásának foJ hozásában címűnél. Az értelmiség közéleti aktivitásának fokozását nemcsak a teljes mértékben ki nem használt szellemi kapacitás hasznosítása, hanem a párt szövetségi politikájának megvalósítása is igényli. A népfrontbizottságok korábban is igyekeztek munkájukba — elsősorban a testületek és a munkabizottságok tevékenységébe — bevonni az értelmiségiek különböző csoportjait. Az ez évi választások során n foglalkozási szerkezetnek megfelelő arányra törekedtek. A közigazgatási egységek illetékességének változásai miatt az értelmiségiek elsősorban a székhelyközségek, a központok felé vonzódnak, így a kisebb és a társközségekben űr marad utánuk. Sok olyan magasan képzett szakember hagyja ott lakóhelyét és költözik nagyobb településre, aki korábban részt vett a nép- frontmozgalomban is. Őket is pótolni kell. A megyében jelenleg csaknem 11 ezer értelmiségi él, közülük 810-et választottak be a bizottságokba. A korábbi választások után szerzett tapasztalatok szerint aktívan dolgoknak. Nagy többségük kezdeményező ember. Elsősorban a humán műveltségű értelmiségiek tevékenykednek eredményesen a népfrontmunkában. Vannak olyan területek, melyeken csak az értelmiségiek közreműködésével lehete't sikereket elérni. Tevékenységük igen jelentős volt a téli politikai ismeretterjesztő előadásokon, a népfrontesteken, fórumokon. Döntő többségük szakmailag, politikailag jól fölkészült. Nagyon sok értelmiségi tartott előadást — a népfront rendezésében — az oktatási, a népesedéspolitikai, az ifjúság- és nőpolitikái határozatokról, az ezekkel kapcsolatos népfrontmozgalmi feladatokról. Az agrárértelmi~ ség növekvő aktivitását jelzi, hogy tevékenyen közreműködött a háztáji állattartással, kertészkedéssel kapcsolatos ankétokon, tapasztalatcseréken, bemutatókon. Tapasztalat: az értelmiségiek passzivitása csak ott érezhető, ahol a helyi népfrontvezetőség nem tudott megfelelő feladatokat adni nekik. Erre időnként ezeken a helyeken is rájöttek, de a felismerést követően is csak egy-egy feladatra »futotta*. Pedig sok mindent megtettek az értelmiség fokozottabb aktivizálása érdekében. Kezdeményezték több helyen is az értelmiségiek klubjának megalakítását; a törvénytervezeteket, a jogszabály-módosításokat külön is megvitatták az értelmiségiekkel egy- egy csoportbeszélgetésen, hogy csak ezt a két példát említsük. A HNF Országos Tanácsának kongresszusi állásfoglalása szerint hazánk társadalmi fejlődése lehetővé teszi és feltételezi terveink kidolgozásában és megvalósításában az értelmiség kezdeményező szerepének növekedését. Ebből fakadnak a népfrontmoz- galomnak az értelmiséggel kapcsolatos feladatai. Többek között a jövőben elsősorban a falusi értelmiség mind szélesebb körű bekapcsolása a cél. Az aktivitást, a kezdeményezőkészséget növelné, ha mindenki az érdeklődési körének megfelelően és konkrét feladatot kapna. Fokozott gondot fordítanak a műszaki és az agrárértelmiségiek mozgósítására. A helyi népfront- bizottságokra vár az a feladat, hogy meghatározzák: milyen célok érdekében, milyen módon kívánják még jobban bevonni az értelmiségieket a mozgalmi munkába. Cél az is, hogy — szélesebb lehetőségek megteremtésével — a fiatal értelmiségiekben kialakuljon az igény a közéleti szereplésre. Elsősorban a társadalmi, politikai és mozgalmi tervek kidolgozásában, a megvalósítást célzó munkák megszervezésében és végrehajtásában, az emberek műveltségi igényének fölkeltésében és kielégítésében várnak segítséget az értelmiségiektől. A sikeres munka érdekében azonban meg kell kérdezni őket is: hogyan tudnak segíteni? M. A. A szikra mestere X vasasoS *z ember ősi és mindmáig legfontosabb szerszámanyagát alakítják engedelmes tűzfolyammá, és öntik formába, »érteimet-« adva a fémtömegnek. Tehetik ezt, mert erősebbek annál. Ok a vas mesterei. Ilyen mesterember TóthJő- Ksef is, a Kaposvári Villamossági Gyár öntőformázó szakmunkása. Huszonhat évet töltött itt eddig, élete felét. Amikor először találkoztam vele, éppen úgy nyújtotta a kezét, mint a kenyérsütők, akiknek vigyázniuk kell a tisztaságra, és csak kezük fejét nyújtják kézfogásra, behajlított ujjakkal. 0 ugyanezzel a mozdulattal mutatkozott be, csak éppen ellenkező okból. Nemcsak a tenyerén, az arcán is koromfolt feketéllett. A tisztí- tóbrigádiban dolgozik. 0 a pártalapszervezet titkára. — Arany koszorús szocialista brigád voltunk — mesélte. ■— Hosszú évek kemény munkájával értük el ezt. Amikor megkaptuk, a brigád nemsokára elfogyott; mind öregek voltunk, és sokan nyugdíjba mentek. Ma ketten vagyunk régiek: én ötven, a munkatársam ötvenkettő óta. Nehéz a szakma, és bizony nemigen jönnek a fiatalok. Nyolcvan, néha száznegyven mázsa öntvényt tisztítunk meg, de se- lejtbírságot még soha nem fizettünk. Vigyázni kell. A gyárlátogatás »rendhagyó«, mert mo6t nem a munka kezdetétől, az olvasztástól a tisztításig, hanem visszafelé haladunk. A tisztítóműhely bejáratánál zúgó hang fogad, s ez beljebb egyre erősödik; Később már megszokottá válik a zaj, s fel sem tűnik, hogy nemcsak itt, hanem az egész öntödében mindenki hangosan, kiabálva beszél. A tisztítóbrigád az öntvényeket csiszolja a malomkő nagyságú köszörűköveken. Az 5-—10 kilós öntvényeket — amelyekről már kint, az udvaron leverték a formázóhomokot, és a beömlőrendszer nyúlványait Is leszedték, »engeszteltük« — nekifeszítik a köszörűnek. Széles sugárban röppennek a fzíkrák. — Amikor idejöttem, akkor is ezt a munkát csináltam. De menjünk beljebb, szeretném megmutatni milyen, amikor folyik a vas. Belépünk az öntőcsarnokba. Ez sokkal nagyobb, mint a tísztítóműhely. Balról formázógépek monoton kopogása hallatszik. Fejünk fölött futószalag hordja a formázóhomokot. Jobbra kézi öntés folyik. A lefektetett formákba két-két öntő engedi óvatosan a megolvadt vasat a forrósá- got árasztó vödrökből. A folyékony vas cikázva fut végig az S alakú formában, és pillanatok alatt kitölti. Tóth József élénk szavakkal színezi a szemnek is érdekes öntödei életet. — Hányszor láttam már én a csapolást! De megunni sosem lehet. Mindig szép ez! — Jön a vas — jegyzem meg. Az olvasztókemence oldalán hosszú csíkban folyik le az 1000 fok fölötti anyag. — Az még csak salak — mondja. — Naponta négyszer- ötször veszik le a salakot. Csapolás többször van: reggel fél héttől — amikor a kemence »melltüzet«kap és csöpögni kezd bent a vas —délután kettőig tizenöt percenként. Megkezdődik a csapolás Hosszú rudakkal kinyitják az olvasztókemence ajtaját. Hangtalanul ömlik a friss vas a 600 kilós öntőüstbe. »Jó a vas« — mondják ilyenkor az olvasztárok. Akkor legjobb az öntvény, ha szinte tejfehér, könnyen folyó vasból készül. Ha sűrű, hidegfolyásos lesz, és elpattan az öntvény. Ahogy megtelik az üst, két öntő már jön is érte a huszonöt kilós »vödörrel«, melyet rúdon visznek. Az olvadt fém kisugározza hőjét, és az öntők arcán megcsillan a verejték. A vas szikrákat szór mindenfelé, néhány az egyik öntő ingére is kerül. Az öntő nevetve rázza le ingujjáról a kicsiny vasszemekké hűlt szikrákat. Megszokták ezt, hozzá tartozik a munkához a tüzes »esik- landozás«. — Itt van az egész gyár bölcsője — mondja Tóth József. — És ezt míní aíapszervi titkár is mondhatom. 51 párttagunk van, kilencven százaléka fizikai munkás. Tavaly öt KISZ-tagot vettünk föL A tagfelvételnél a nők és a fiatalok számát szeretnénk növelni. Kellenek a fiatalok. Amikor idejöttem a gyárba, huszonhat évesen, úgy hívtak: posz- ka. Vézna gyerek voltam. Itt lettem kemény emberré. Fekete Gábor Munka Építenek a diákok. Építőtáborban közösen dolgoznak községükért. Az újságírónak ilyenkor könnyű a dolga; jóformán kérdezni sem kell, a diákok »ajkáról ömlik a szó«. Jó hallgatni, annyi szép, okos gondolat fogalmazódik meg bennük. Tudják, miért dolgoznak, az évente táborozok büszkén mutatják a tavalyi eredményt: az ott, az a ház még nem állt, az alapját ástam ... Somogybán több helyen — Kaposváron, Nagyatádon — már hagyományosak a he'yi építőtáborok. Marcaliban is. Első kérdésem — természetesen — ez volt a járási KlSZ-bizottsá- gon: — Hogyan sikerült az építőtábor? — Nem volt az idén — válaszolt Bartsch János járási titkár. Úgy látszik, csak én hittem, hogy ez a legtermészetesebb kérdés. Egy percig hökkent csendben ültünk, félretol tott fejjel nézegettük egymást. mint a csibe, amikor csodálkozik. Lassan eszméltein: — Hogyhogy? — értelmesebb dolog nem jutott eszembe. — Nincs megfelelő munkalehetőség. Ezen azután közösen »elme- ditálgatlunk«. Én az »újdonságot« ízlelgetve, értetlenül, a KISZ-bizottság titkára a tény be beletörődve — nem Gát épült a Deseda völgyben 10,7 millió köbméter Tizet tárol majd a tó Dr. Gergely István államtitkár avatta fel az új létesítményeket Üj tó létesül Kaposváron. Fő feladata az, hogy a Dese- da-patak gyorsan hömpölygő vizét felfogja — ezzel elejét lehet venni annak, hogy a Kapos egyik napról a másikra kilépjen medréből a nagy esőzések idején. Az új tó a toponári városrészről egészen Magyaregresig nyúlik majd. A víztükör — ha teljesen megtelik a meder — 276 hektár lesz. A tó északi és a déli vége között pontosan nyolc kilométer távolság; ebben a hatalmas /mederben 10,7 millió köbméter víz fér el. A Kapósnak mindig biztosít megfelelő utánpótlást, ha aszályos lesz az időjárás, és tárolni tudja a fölösleges vizet, ha sokszorosára növekszik a Deseda hozama. A Kapósnak a Deseda a legnagyobb mellékfolyója — ezt kellett kordába fogni. Dombóvár alatt ugyanis mér szabályozott a Kapos, és szállítókapacitását jelentősen nem lehet növelni. A tervek szerint a Kapósba ömlő kisebb patakokon a következő években újabb tárolókat építenek majd, a vízszitt kiegyenlítése érdekében. A legnagyobb azonban a desedai marad, s erre — éppen mert közel van Kaposvárhoz — más feladatok is várnak. Egyebek között az, hogy a város iparivíz-igé- nyét kielégítse. Megfelelő tisztítás után ivóvíznek is használható lenne; ezt azonban más forrásból biztosítja a város. A Deseda völgy hasznosítására komplex tervet készítenek: a mesterséges tó vizét és a fákkal szabdalt partot. az ember pihenésére, felüdülésére használják. A tó medrét április elején kezdték el tölteni. A háromszáz méter hosszú völgyzáró gát — amely felfogja a Deseda vizét —, valamint a hozzá kapcsolódó létesítmények most készültek el. Tegnap délután dr. Gergely István államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke adta át a gátat. Az ünnepségen riaszt vett Varga Péter, a megyei pártbizottság első titkára és Böhm József megyei tanácselnök is. A toponári városrész lakói közül sokan voltak kíváncsiak az ünnepi eseményre, és sokan mentek el az avatásra a kaposváriak közül is. A délutáni verőfényben, a kukoricatáblák és sötétzöld erdők szegélyezte tó vizén feszülő vitorlák tűntek fel. A vitorlás teljesen új még a Deseda-tó vizén: csak az ünnepségre érkezett az öt hajó, s este már valamennyit továbbszállították. A fürgén sikló vitorlás azonban jól mutatja: megvan a lehetőség arra, hogy sokféleképpen hasznosítsák az egyre terebélyesedő víztükröt. A gátőrház melletti mérce tanúsága szerint napról napra emelkedik a víz magassága: jelenleg a nyolc kilométer hosszú mederből ötöt tölt ki, tavaszra azonban eléri már végleges magasságát. Akkorra elkészül a Balaton- i teliét Kaposvárral összekötő 67-es úton az új Deseda-híd is. A víz szintje ugyanis akkor épp az út mostan! koronájáig ér majd; ezért emelik meg másfél méterrel az utat, s három nyílású hidat építenek. A terebélyesedő tó partján most még a csend az úr: csak néhány dűlőút vezet ide. A tervek a tó kornyékének szabadidőközponttá való fejlesztésére ezután készülnek majd eí, s évek telnek bele, mire a valóságban is olyan lesz, amilyennek a tervezők pauszra álmodják. A víz már elöntötte a Deseda-völgy egy részét, de — mondják a szakemberek — még nem hódította meg: idő kell ahhoz, hogy kialakuljon a tó medre, s a zsombék helyén tanyát verjenek a vízi szárnyasok. A természetet az ember formálja itt, a Deseda-völgy- ben olyanná, amilyen igényeinek leginkább megfelel. E nagy munka az emberért történik. Tagnap délután ünnepségen köszöntötték és jutalmazták azokat, akik az első kapavágásokat megtették e hangulatos táj átalakítása érdekében. Dr. K. 1. van és még sincs belenyugodva — a régi felháborodással. Ha Marcali kerül szóba egy társaságban, mindig mindenki emlegeti állandó jelzőjét: fejlődő. Dinamikusan, gyorsan, szépen, ugrásszerűen... És a fejlődő település fogalmához mindig szorosan kapcsolódik a befejezetlen- ség. Ahol fejlődik valami, mindig van tennivaló. Vagy az előbbi állítás nem igaz — és ez képtelenség —, vagy van munkalehetőség. Csak meg kell találni. Bartsch János kapásból felsorolt néhány területet. Mint a község jó ismerője, az építőipart emeli ki. Legkevesebb öt évig lehetőséget adhatna egy építőtábor működtetéséhez. Állítsuk szembe ezt azzal a ténnyel, hogy nincs munkalehetőség. Mert furcsa mód ez is tény. Mintha azt mondanák egy boltban az eladók a kérdésünkre: nincs tej, van tej. Körülbelül ez a helyzet Marcaliban az építőtábor körül. Mi kell tehát ahhoz, hogy a diákok dolgozhassanak köz- ségüKért? Csupán annyi, hogy a meglévő munkahelyeken megszervezzék a diákok foglalkoztatását, szállást és ennivalót teremtsenek nekik. Abban mindenki bizonyos lehet, hogy a gimnázium, a szakmunkásképző és a KISZ- bizottság illetékesei mozgósítják a diákokat. Megtették már többször. Mezei Lajos, a nagyközségi KISZ-bizottság titkára átkísért a tanácsra. Az úton beszélgettünk. — A nagyközségi párt-vb értékelte a tavalyi építőtábort. Megállapították, hogy az idén is szükség van rá. A tanácselnökkel megbeszéltük, hogy két turnus dolgozik majd. De hogy hol és mikor, abban nem sikerült megállapodnunk. így is volt negyven jelentkező. Bántó Károly tanácselnök ezt mondta a táborról: — Az idén nem volt olyan munka a nagyközségben, amelyet folyamatosan végezhettek volna a diákok. Tavaly is voltak szervezési gondjaink. Nekem kellett szaladgálnom még egy zsák cementért is. Ezért összecsődíteni negyven fiatalt... Azután mit mondok nekik? Mert észreveszik a hibát, és jogosan bí- rálnaK.. Hogy őszinte legvek, nem is bántam, hogy az idén nem volt tábor. Mezei Lajos közbevetette: — Az akcióprogram készítésének időszakában átjöttem, akkor le akartak beszélni arról, hogy építőtábort szervezzünk. A tanácstitkárral beszéltem. Utána jöttem ak elnök elvtárshoz, azt mondta, szükség van rá... — Valóban nem lehetett megszervezni sehol sem? — kérdeztem makacsul. — Nem. Tavaly !s — a nagy hajrában — a munkám. fele a táborra ment. A tanácson is kell valamit dolgozni. Jövőre lesz tábor, az bizonyos. Az idén nem jött össze. — Jelenleg hány építkezés folyik Marcaliban? — Sok. Rövid, de tömör válasz. A tanács és még egy szerv, vállalat, szövetkezet vagy akármi megállapodik, és... És kész a tábor. Marcaliban az a baj, hogy mindenért az elnöknek kell szaladgálnia. Holott egy építőtábort valamelyik beosztottja is »el tudna intézni«. Mezei Lajossal még végig- , sétáltunk a nagyközségen. Itt is, ott is építkezések, egy sportpálya üres helye ... Nem negyven, hanem jóval több embert is lehetett volna foglalkoztatni. És a diákok mit tettek? Néhányan elhelyezkedtek nyári munkára fizetésért. (Többek között a kéthelyi tsz-ben, ebben a tartács is segített.) Ahol eddig kérdezősködtem, a tanulók mindig azt mondták, akár van fizetés, akár nincs, ők dolgozni akarnak; az építőtábor jobb, tar talmasabb. Marcaliban ezt is meggondolhatnák, amikor fiataljainkat munkára kell nevelni. Látják, hogy lenne munka, de azt is, hogy nem adják nekik. A negyven jelentkező még ma sem tudja, hogy miért nem volt tábor. Az ilyen munkahírverés következményeit jobb, ha nem kutatjuk, Luthár p éter
