Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-23 / 198. szám
A tanító VERSRŐL VERSRE Egy k 5nyv, mely Somogy ban nem tűri a recenzió műfaját, s nemcsak amiatt, hogy szerzője innen indult el az irodalom országútján, s tett meg óriási távolságokat. A könyv jelentősége feszegeti a hagyományos kereteket. Mert Tüskés Tibor új, száz- huszonháromezer példánybán megjelent munkájával kézen fog, hogy bevezessen a magyar lírába, s ott otthonosságérzetet adjon nekünk. Tanít, s „nem középiskolás fokon”. Hanem, hogy befogadja fiatal és öreg: közérthetően. Űj könyvének alcíme ez: »Az újabb magyar Ura megközelítése’’. És a magyarázó, indokló hitvallás? »A huszadik század az európai Ura föllendülésének a százada, a különféle költői utak gyarapodásának és együtthaladásának az ideje. A régiek mellett új formák és módok születtek a világ jelenségeinek megragadására és kifejezésére. Számos jelentékeny költői életmű teljesedett ki. Korunk a líra történetének nagy és gazdag időszaka.” Tizenhárom — századunk- beli — magyar költő versei. Ady Endréé, Juhász Gyuláé, Tóth Árpádé, Babits Mihályé, Füst Miláné, József Attiláé, Radnóti Miklósé, Szabó Lő- rincé, Illyés Gyuláé, Pilinszky Jánosé, Csorba Győzőé, Nagy Lászlóé és Fodor Andrásé. Tüskés Tibor egy-egy költemény elemzésére vállalkozott, s már a költők névsora eligazít bennünket egy kissé. Mivel az irodalmi elemzésnek ma számtalan útja van, á könyv szerzője nem kereste az „egyetlen és üdvözítő” megközelítést. Rugalmasan kezeli a módszereket: mindig a vershez méri ezeket, s az alkotásokat mondandójuk kibontásával, szívközeibe és ér- telemközelbe hozásával kínálja nekünk. Ha mégis „törvényt kellene szabni” elemzéseire, igen nehéz dolgunk lenne, mert Tüskés Tibor egyként felmutatja vizsgálódásai során: hova illeszthető a mű a költő életútját tekintve, lírája vonulatába, a magyar líra egészébe, a rokonköltemények sorába stb. Mindeme szempontok mellett érvényesíti a műelemzésnek azt a feltételét is, mely azt diktálja, hogy a vizsgálódó verstani boncolásnak vesse alá a művet. Tüskés — ha szabad így mondani — sejtjeire bontja a költeményeket, de úgy, hogy egy pillanatra sem enged megfeledkezni egészükrőL A mikroszkopikus vizsgálat során olyan horderejű megállapításokat is tesz, melyek közül nem egy érdekességként is — s a kiadó számára megfontolás kérdéseként is — jelentős. Ady Endre Séta bölcsőhelyem körül című versének elemzése során felötlik benne: a magyar földrajzot költemények alapján is lehetne tanítani. Valóban! Milyen gazdag a magyar tájköltészet! Üj meg új viszonylatokat tár fel egy-egy vers kapcsán. Azonosságokat, rokonságot mutat ki például Juhász Gyula Tápai lagzi című költeménye és Ady öreg Kunnéja, vagy a móriczi novella, a Tragédia között. De fölfejti az egyszemélyi költőd életműnek azokat a szálait is, melyek egymással bogozódnak. Csak ebből a tanulmánykötetből döbbentünk rá: milyen fontos szerepük lehet a magánhangzók monotómiájának vagy változatosságának egy versen belül, mennyire tartalmakat kifeje- zőek! Babits Talán a vízözön című versének elemzése során a pacifista költő emberi arcát is megrajzolja. Füst Milán és Illyés Gyula versei nyelvféltésben egyeznek. De amíg Füst költeménye a magyar nyelv dicsérete patétikus hangon, addig Illyés Koszorú című műve gyötrődésteli tiszteletadás. Nagy László Kiscsikó- siratóját megint új módszerrel elemzi Tüskés Tibor: egyetlen téma két variánsát, két idő- különbséggel született változatát vizsgáztatja«. Sokat, nagyon sokat lehet tanulni tőle. De ez tulajdonképpen csak az egyik oldal. A teljesség igénye nélkül mondom, amit eddig megállapításként közöltem a tanulmány- kötetről, mely új híveket toboroz majd — ezt reméljük — a magyar lírának. Asszociációkat indítanak meg ezek az elemzések az emberben. Illyés verse: egy képzeletbeli háromszöget rajzol meg bennem. Tihany—Balatonfeny- ves—Balatonszemes e háromszög három csúcsa. Illyés talán Tihanyban írta, Tüskés talán balatonfenyvesi magányában elemezte a művet, s bennem most már mindig annak a nagy színésznek a hangján szól majd a Koszorú, aki a balatonszemesi temetőben, nyugszik. Ezek a képzet- társítások is illeszkednek, az olvasóban, egy-egy elemzés olvastán. S — gondolom — nem a szerző ellenére. A szép kiállítású kötetet a Tankönyvkiadó tette közzé. LeskA László A Balaton és az idegenforgaloi Fotókiállítás Földváron Gyertyás László Gejzirkúpok III. című felvétele. Üzemi krónika—ipartörténet A textilmüvek éve Az idén huszonöt éves a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára. Tulajdonképpen ez a negyed század nem volna sok, ha a gyárat és az elmúlt éveket nem avatná jelképpé az építés ideje, története. Ismert, hogy 1951-ben kezdték itt meg a gyárfalak emelését, azzal a céllal, hogy a felépítendő textilművek a megye nagyszabású iparosításának kezdete is legyen. A szocialista iparosítás e korai reprezentánsa azóta már nem jelkép: egy a többi somogyi üzem közül, az ország és a megye gazdasági fejlődésének eredményeként. Ezt a negyedszázados utat tárja föl dr. Rózsai Ágnes tanulmánya: központjában a kaposvári textilművek 1951— 75 közötti története álL A most megjelent dolgozat a 20 év történetét feldolgozó, korábban megjelent kiadványnyal összevetve jóval alapo" sabb, gondosabb. A szerző mondán ivalóját érthetőbbé teszi a jó tagolás, a minden ön- célúság nélkül válogatott statisztikai adatok és grafikonok sora. Rózsai Ágnes alaposan ismeri a felszabadulás utáni magyar iparfejlődés fő kérdéseit tárgyaló irodalmat, de az elméleti kereteket tovább tágítja a somogyi iparosítás története főbb vonalainak felvázolásával. Erre azért van szükség, mert — érdekes módon — a megye iparának fejlődése jellegében ellentétes az országos tendenciákkal. Emlékezetes az ötvenes évek főként nehézipari beruházásokra összpontosító gazdaságpolitikája. Ebben szinte egyedülállóan érdekes a kaposvári textilművek építésének, telepítésének története, hiszen az akkor igen kevés számú könnyűipari üzem egyike — s nem is a legjelen- tékteüjemebb — volt. A megye ipari fejlődése a hatvanas években is eltér ,az országos fő törekvésektől. Amikor országosan, nagyobb hangsúlyt kap a könnyűipar, az élelmiszeripar fejlesztése, akkor Kaposváron egymás után épülnek a gépipari gyárak, üzemek. Ez az időszak kétségkívül a legkevésbé kedvez a textilművefcnek. Sok embert foglalkoztató, nagy értéket termelő gyár, de mégsem áll már a figyelem középpontjában. Sőt, egy időre úgy tűnik, hogy a megyeszékhelyen emelt új gyárak munkaerő-tartaléka. Ezek a gyárak, üzemek alacsonyan képzett, főként betanított munkásokra épültek. Munkakörülményeik a három műszakiban, erős gópzúgásiban, porban dolgozó textiűművek dolgozóiénál kedvezőbbek voltak. A hatvanas évek fordulóján a fluktuáció elérte a 70 százalékot is. írj ösvényekre, a gyár fejlődésének új csapásaira volt szükség. Az embereknek helyibe kell vinni a munkát. Ez volt a gyárvezetőség egyik elképzelése, így létesült Böhönyén egy kihelyezett orsózóüzem. Másrészt az országban megindult textilipari rekonstrukció. A még jól működő, de már korszerűtlen berendezéseket termelékenyebbek váltották fel Ezzel a munkakörülmények is sokat javultak. A rekonstrukció ezekben az években is folyik. Dr. Rózsai Ágnes az ipartörténész alaposságával lapozta át a munkaerőhelyzet, a termelés, a szociális ellátottság, az iskolázottság alakulásáról szóló terjedelmes gyári dokumentumokat. A feldolgozás során érezhető a tömörségre törekvés; hagyja, hadd »szóljanak« a grafikonok, számoszlopok. Helyenként azonban ez a tanulmány egyik gyengéje lesz: túlzottan szikárrá válik. A tények önmagukért beszélnék, tartja a szólás. Igaz, de nem mindenütt. Helytörténeti, ipartörténeti értekezésiben a gondos statisztikai elemzések nem nélkülözhetik a még gondosabb értelmező-magyarázó szót. S ez hiányzott néhány helyen. A kiadványt értékes doku- mentumfotók egészítik ki. Cs. T. Balaton, magyar tenger. Legtöbbünkben fürdőzőket, napozókat idéznek a szavak. Másra gondol persze a horgász, a vízisport kedvelője, a hajós, a borász, a pincér a tó nevének hallatán. Más arc tárul elénk, ha a túlsó partról nézzük a Balatont, s megint más, ha a siófoki Európa- szálló tetőteraszáról vagy a sétahajóról szemléljük. Mindezt hűen tükrözi azoknak a fotósoknak a munkája, akik A Balaton és az idegenforgalom címen rendezett 2. országos fotópályázat részvevőiként elküldték fölvételeiket a bíráló bizottságnak. A legjobb alkotásoknak —■ Keszthely után — most több mint egy hónapig a Siotour balatan- földvári üdülőhelyi klubja ad otthont. A szombati megnyitóin dr. Hock János, a Somogy megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatalának osztályvezetője méltatta a kiállítást, s díjat adott át két fotósnak, a nagyatádi Durgó Tibornak és a budapesti ifj. Istpánovits Gyulának. Száznegyven fekete-fehér kép és 170 színes diapozitív érkezett a pályázatra, s a két évvel ezelőttihez képest több és jobb alkotás várt elbírálásra. A kiállítás ízelítőt adott a legjobb munkákból. Különböző látószögből nézhettük Balatonunkat és környékét, apiró, de jellegzetes mozzanatok utaltak arra, mennyire érzékeny a lencse mögött — a fotós szeme. Mozdulatlanságba meredt, széltől hajlott lombok, hullámok, türelmes pe- cások, gondtalan lubickolok: Balaton. A tó sajátos hangulatát, ritkán látható képét mutatja Gyertyás László Gejzírkúpok című pályamunkája — két különdíja közül az egyiket evvel a képével nyerte el A somogyi fotósokat dicséri, hogy Péter János is tisztelet-, illetve különdíjat kapott a fekete-fehér képek kategóriájában. A többinél is hosszabb időzésre késztetnek Orbán József nagy formátumú képei, a Látkép a Csobáncról, és a Látkép a Szentgyörgy-hegyről (az utóbbi a pályázat fődíját kapta). Itt ugyanis nem a tó, a hullámzó vagy a fürdésre csábító tükörsima vízfelület a »főszereplő«, hanem a part: tájra annyira jellemző, hegyekkel és szántókkal ékes természeti »alkotás«. Ugyancsak megkapó — különösen a szokványfotóktól elütő megoldása révén —■ a nagydíjas Kép: Kriss Géza Balaton című alkotása. A pályázat hirdetői — az Országos Idegenforgalmi Tanács, a Siotour, a Veszprém megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala, a Magyar Fotóművészek Szövetsége — a kiíráshoz témajavaslatot is mellékeltek. Ebből és a kiállításból is kitűnik — jóllehet ide már a képek »java« került —: a pályázók nem éltek azzal a lehetőséggel, melyet az átfogó cím kínált. Hogy ez a »szépséghiba« miben mutatkozik meg? A Balaton minden szépségével és gazdagságával az embert szolgálja, így az embernek kellene többször és több helyen jelen lennie a képeken is. Innen a hiányérzet. Talán ezen a gondon is segít és szélesíti az ötletek skáláját a pályázatnak az a tervezett módosítása, mely szerint a jövőben külön ifjúsági kategóriát indítanak a fiatal részvevőknek. A bala- tonföldvári fotókiállítás szeptember 31-ig tekinthető meg az üdülőhelyi klubban. H. F. Szeberényi Lehel | A RÉM — Könnyű neked. Te vagy a vadon lánya. — S kényszeredetten nevetett. Nevetését, bármily halk volt, a kövek megzengették. Anyácska mosolyogva fogadta el a címet, melyet Lon- ci már másodszor aggatott rá, ámbár törékeny alkatához sehogy se pászolt, de az erdőben otthon volt csakugyan. — Sokat járunk ide mál- názni — mondta —. ősszel meg gomba van. Rozsét is szoktunk gyűjteni. Azelőtt meg mohát hordtunk a piacra ... Ismerem ezt a helyet. Kézenfogva lépkedtek a kiszáradt meder kövein, a málnabozóttal sűrűn benőtt árok mélyén, s Anyicska magyarázta, hogy itt nincs más út, csak ez, és hogy a templomnál fognak kilyukadni. — Egyébként — mondta — tényleg beszélnek mindenféle butaságokat, h<fgy az a katona itt bujkálna még most is az erdőben ... De hát hogyan lehetne igaz, annyi idő után? Land nem merte ijedelmét kimutatni. — Nem fogták él? — kérdezte. — Átfésülték érte az egész erdőt — mondta Anyicska.. — No de ez nagyon régen volt, mondom. Még a háború előtt... Azóta máé előkerült volna..„ — Siessünk! — kérte Land gyönge hangon. Gyorsabban kezdték szedni a lábukat. S míg szótian igyekeztek, a kavics ropogott csak visszhangosan a talpuk alatt. Anyicska hirtelen megállt, erősen megszorította Lond karját. Akkor Lonci is megadott. Visszafogták a lélegzetüket. És hallották a kavics ropogását, jóllehet ők nem mozdultak. — Látod! — súgta Lond sírásra álló szájjal, szemrehányó rémületteL Anyicska gyors pillantást vetett az árok bozótos partjaira, s már be is húzta Lon- c't a sűrű és szúrós indák közé, ahol egy hasadék várta őket. Itt erős kézzel lenyomta bénult barátnőjét. — Pszt — súgja, és szájára tette ujját. Fodros selyeminge meg-megugnott szíve heves dobbanásaitól. Hangok hallatszották, s ő tudta, kié. Lond csak az ing vad táncát nézte, s úgy érezte, a szalmaszál is kicsúszik kapaszkodó ujjai közül. Lába elgémberedett a szűk helyen, kezét tüske szúrta, és csalán csípte, de lélegzetet se mert venni, nemhogy megmoccanjon. A hangok közel értek. Lond behunyta a szemét, és erősen a távoli fonodára gondolt, a valcokra, ahogyan a vállukon cipelik, lila vagy piros fonállal. Majd hogy ez a kép elillant, noha semmiképpen sem akarta elereszteni, egy másikat erőltetett szemének leeresztett redőnye mögött Egyforma léptekkel járt oda-visz- sza, a fonógép kocsijával. Ezt, úgy tetszett, végtelenségig lehet csinálnia. Igaziból is végtelenségig járnak a gép kocsija mögött, kilométereket oda- vissza, lábujj hegyen, míg reszket a térd. és vastagon rátelepszik a lélekre az una- ioín. Most ez az unalom nagyon drága volt. Jótékonyan zsib- basztó. Bár csak valóságos lenne! Mert a térd is reszketett csakugyan, de egészen más valóságtól. A valóság ez a hasadék volt, s a közelítő hangok. S a fonoda, a gyár, a biztonság vágyva vágyott földje — sose érezte még így — elérhetetlen messze ködlött, mint mesében az óperenciás-tenger. Ajka hangtalan, kék vaco- gással ismételgette a fogadkozást, hogy soha erdőnek közelébe se megy, csak innen hazajusson. Ajkának mozgása hasonlított a templomi asszonyokéhoz, kik olvasójuk fekete .szemeit pergetik, s vele az üdvörí egyek szakadatlan sorát. Anyicska megszorította Lonci kezét. Forró és erős volt Anyicska keze. Lelket öntő. Négy-öt lépésre, kissé alattuk, a mederben három alak bukkant föl. A sziklás búvóhely mögül, a málnalevelek résein is jól láthatták őket. És jól hallották, ahogy jönnek. Különvált a kavics ropogása a nagy szemű láncok csörgésétől, melyeken a keresztek lógtak, és amelyek láthatóan parasztgazdaságokból származtak. (Folytatjuk) üi tan’erv és rendfarfás a doloozck általános iskoláiban Szeptembertől új tanterv lép életbe a dolgozók általános iskoláiban, s azt fokozatosan, legkésőbb három éven belül minden osztályban és oktatási formában bevezetik. Elsőként a munkástovábbképzést segítő tanfolyamokon, amelyekhez a »mindenki iskolája« rádió- és tv-adás is kapcsolódik. Az új alapdokumentum az 1966-ban kiadott tantervet váltja fel és a tanított tantárgyakban egyenértékű a nappali tagozatok megfelelő tanterveivel. Tartalmában igazodik a felnőttek igényeihez, illetve azokhoz az igényekhez, amelyeket velük szemben a munkahely, a társadalom támaszt. Ennek megfelelően a tanterv egyik fő és új célja, hogy az általános iskolai felnőttoktatás az eddiginél szélesebb alapokat adjon a szakmai ismeretek elsajátításához. Az utóbbi 10 év változásának, fejlődésének megfelelően alakul a fakultatív tantárgyak tartalma is. Az általános iskolai felnőtt Oktatással szemben megríövekedett igényekhez igazodik az az intézkedés, amely szerint a jövőben a fakultatív tantárgyak — a családi életre nevelés, a jogi ismeretek, az egészségvédelmi ismeretek, valamint a rajz és rajzolvasás — közül egyet a hetedikeseknek és a nyolcadikosoknak kötelezően választaniuk kell. Tartalmában gazdagodik az esti tagozatokon már korábban bevezetett úgynevezett közművelődési program is: szeptembertől lehetővé válik, hogy ezekkel a 48 órás fakultatív művelődési alkalmakkal a más oktatási formában tanulók is éljenek. A dolgozók általános iskolájának új rendtartása is 1976. szeptember 1-től lép hatályba. «
