Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-20 / 197. szám

Asztalán kötegnyi újság. Népszabadság, Somogyi Néplap, többféle képeslap, azokat olvasgatja. Igaz, már szemüveggel, mert egy 76 éves ember — bármennyire szeretné is — kénytelen az apró betűk olvasásához segédeszközt igénybe venni.

— Ma és a korábbi években Is érdekeltek a megyében, az országban és a világban történő események. Szeretek arról tudni, hol mi történik, enélkül még ebben a korban sem tudnék létezni.

Így vall önmagáról Bergovecz György, aki több mint hatvan évvel ezelőtt Budapesten, a Salgótarjáni Gépgyárban tanulta a lakatosszakmát. Életútja úgy alakult, hogy visszakerült Nagyatádra, ahol született, s a Tóth-féle malomsizereldében vállalt

munkát. Régi, halványodó képeket szed elő. Vasutasok között ábrázolja a nagyatádi állomáson.

— Nem voltam soha vasúti alkalmazott, de a felszabadu lás után lakatos kisiparos lettem, s h< zzám fordultak a nagyatádi állomás akkori vezetői : segítsek a eomogyszobi fcrdítókorong és más, a háborúban megsérült vasúti berendezés helvieallításában. Szívesen csiná tam, értettem hozzá, összefogtunk a vasutasokkal.

A kép már a rendbe hozott állomás épülete előtt örökítette meg Bergovecz Györgyöt és a többi építőt a vasút jubileumán, a 100. évfordulón 1946-ban. Neveket idéz a képről: Keztyűs, Sadanecz, Madarász. Bárány, Jámbor, Tóth, Király s a többiek, akik a

FELBfi¥ÁS

közlekedés megindításán fáradoztak.

A henézi részen a Rinya vasúti hídját felrobbantották a németek, s egy mozdony is a vízbe zuhant. Hónapok nehéz munkájával sikerült a hidat újjáépíteni, kiemelni a mozdonyt, s helyreállítva átadni a vasútnak.

Halványak a képek, amelyeket Bergovecz György mutat. Az emlékek azonban ma is élnek. Nehéz fölismerni a régi vasutas-egyenruhába öltözött embereket. A fiatalabbak ma is dolgoznak: a vasútnál meg a város különböző üzemeiben, a konzervgyárban, a cémaüzemben.

Féltve őrzött, szakadozott szélű igazolványt vesz elő. »•Nagyatádi Kommunista Párt Járási Szervezete ideiglenes tagsági igazolványa.« 1945 májusában állították ki, s jelzi: Bergovecz György az elsők között állt azokhoz, akik egy új, egy más világot kívántak

Sz. L.

felépíteni. Az igazolvánvt i kommunistákra jellemző egy- Turopoli Géza írta alá, aki ak- | szerűséggel éli napjait, kor a járás kommunista párttitkára volt, később országgyűlési képviselő, három megye kormánybiztosa.

— Az első pillanattól kezdve kommunistának vallom magam. Ez ösztönöz arra, hogy szüntelenül tájékozódAz Oktatási Igazgatóság felhívja hallgatói figyelmét, hogy az oktatás az alább közölt időben és helyen lesz:

3 éves általános tagozat (Kaposvár):

I. évfolyam: szept 6-án 16 órakor.

II. évfolyam: szept. 7-én 17

órakor.

III. évfolyam: szept. 9-én, 17 órakor.

(Mindhárom évfolyam előadása Kaposvár, Beloiannisz u. 18. sz. alatt lesz.)

Szakosító tagozatok (Kaposvár) :

Filozófia I. évfolyam: szept. 10-én 16 órakor, Lenin u. 8. sz.

Filozófia II. évfolyam: szept. 10-én 16 órakor, Lenin u. 8. sz.

Etika II. évfolyam: szept.

10-én 16 órakor, Tanítóképző

Főiskola.

Közművelődés II. évfolyam: szept. 10-én 16 órakor, Tanítóképző Főiskola.

Politikai Gazdaságtan.

I. évfolyam: szept. 10-én 16 órakor, Lenin u, 14. sz.

II. évfolyam: szept. 10-én 16 órakor, Beloiannisz u. 18. sz.

Gazdaságpolitika II. évfolyam: szept. 10-én 16 órakai; Lenin u. 14. sz.

Magyar munkásmozgalom I. évfolyam: szept. 10-én 16 órakor, Lenin u. 8. sz.

Nemzetközi munkásmozgalom II. évfolyam: szept. 10-én 16 órakor, Járási HivataL

Kiegészítő:

Filozófia: szept. 15-én 8

órakor, Lenin u. 14. sz.

Politikai gazdaságtan: szept. 15-én 8 órakor, Németh István fasor 20. sz., SOMBER.

Munkásmozgalom: szept.

15-én 8 órakor, Beloiannisz u. 18. sz.

Speciális kollégium:

Gazdaságpolitika: szept,

8-án 8 órakor, Németh István fasor 20. sz., SOMBER.

Vezetési ismeretek: szept.

10-én 8 órakor, Bajcsy-Zs.

u. l/c. ✓

Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának Oktatási Igazgatósága

jam a párt élete, munkája, a hazai meg a világpolitikai események iránt.

Kora miatt már nem tud úgy részt venni a párt gyakorlati politikájának megvalósításában, mint az elmúlt években, de nincs olyan taggyűlés, pártnap, ahol ne jelenne meg, ne mondana véleményt, s ne adna segítséget a fiatalabbaknak.

Alapszervezetének párttit- kára ezt mondta róla:

— Szerényen élő, tiszta lelkiismeretű ember, aki idős kora ellenére is részt vállal a párt tevékenységéből, s aki a

Három ember

Mindennapos kérdés a családi vacsoránál: Hogyan telt

el a nap? Mikor ugyanezt megkérdeztem három riportalanyomtól, nem reméltem, hogy egy idegen kíváncsiságát az otthonihoz hasonló bizalmassággal elégíti majd ki.

A nádudvari Iparinövény Termelési Együttműködés (KITE) kaposvári alközpontvezetőjétől, Perge Istvántól — mint kiderült — délután ötkor még túl korai megkérdezni, hogyan telt a napja.

— Most indulok Nádudvarra. Ha minden jól megy, éjjel kettőre ott leszek. Reggel kezdődik az aratás eredményeit összegező egész napos értekezlet. Este jövök vissza, mert holnapután reggel már ismét itt vár egy feladat.

— így tehát ma pihent a hosszú út előtt?

— Hogyan pihentem volna, mikor ma kellett összegezni és leadni 17 somogyi taggazdaságunk jövő évi műtrágya- és vegyszerigénylését. Különben nálunk mindennapos, hogy »el kell ugrani« a központba.

— Több mint hatszáz kilométeres ugrás ... Hogy bírja az álmatlanságot?

— Majd húsz évig voltam különféle vezető beosztásokban a gazdaságokban. Igazán megszokhattam az éjszakázást. Fiatalabb koromban (Perge István most 42 éves) még 74 órát is kibírtam alvás nélkül...

— Tehát a mezőgazdasági vezetőknek abba a csoportjába tartozik, akik rövidnek találják a napot...

— Igen, bár én másféle csoportosítást használok. Vannak vezetők, akik soha nem érnek rá beszélgetni tíz percet. Éppen csöng a telefonjuk, vagy »■rohannak« valahová. Mások meg látszólag mindig ráérnek. Több éves tapasztalatom, hogy az előbbieknél soha sincs valami rendben, az utóbbiaknál viszont »maguktól« is jól mennek a dolgok.

Dobrovocki Pálné napja ugyanúgy kezdődött, mint bármely szünidőző pedagógusé. Még az sem változtatott a reggeli tennivalók rendjén, hogy ekkor már öt nappal túl volt a kilenc hónapon,

— Tiz óra után már bizonyos

voltam, eljött az idő. összecsomagoltam mindkettőnk holmiját és besétáltam a kórházba. Negyed egykor sírt föl először Edina, aki három és fél kiló és 54 centi — így az újdonsült anya.

— Mindez túlságosan egyszerűnek látszik...

— Az ilyenkor »szokásos« szorongásra és családi »pánikra« gondol? A második szülésnél már mindenki sokkal magabiztosabb. Végig egészséges voltam, ezért hát nem volt okom aggodalomra. Igaz, végül mégis csak becsúszott egy pici komplikáció, de szerencsére ez a néhány feszült perc nem csökkentette a délutáni megköny- nyebbiilés boldogságát.

— És a férje?

— Ő itt dolgozik a kórházban, így az első percben mindenről értesült. Délután fél ötkor már élőszóban is közölhettem vele a hírt, melyet ő egy meghatott kézcsókkal nyugtázott.

— Régről maradt föltételezés, hogy a második lány után az apák titokban bosz- szankódnak ...

— Ezt mindketten butaságnak tartjuk, és örülünk a kislánynak.

Sárosdy Iván, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola alighanem legfiatalabb nyelvtanára. Mindössze 25 éves. Nagyon fáradtnak láttam, mikor az estére megbeszélt időpont helyett kora reggel találkoztunk.

— Lerobbant a buszunk,

így csak éjfél után érkeztem haza Szegedről, most pedig perceken belül indulunk a Duna-kanyarba. A főiskola vendégeként »cseregyakorlatra« érkezett lengyel, NDK- beli és szovjet egyetemisták csoportjának vagyok a tolmácsa, ezen az egyhetes országjáráson.

— Mi volt a tegnapi program?

— Egyebek közt meglátogattuk a mezőhegyesi ménest, melynek fő érdekessége, hogy 1775-ben már »állami gazdaságként« alapították. Jártunk a kecskeméti baromfifeldolgozó vállalatnál is. Itt nagy tetszést aratott az a holland gépsor, amelyik öt perc alatt

készít fóliába csomagolt, konyhakész árut élő csirkékből. Megnéztük az exportlibamájak csomagolását is. Az egyiket lemérték: 82 dekás volt.

— Mi a vendégek első benyomása Magyarországról ?

— Hogy a magyarok nagyon vidám emberek. A lengyelek például lelkesen ízlelgetik a számukra nyelvtörő magyar szavakat. Mondanom sem kell, hogy a zsebpénzek főként a divatáruüzletek pénztáraiba vándorolnak.

— Miként vélekednek a vendégek arról, hogy 25 éves tolmácsuk már »tanár úr«?

— Nem illet még meg ez a titulus, ezért a vendégeknek el sem árultam. Ez a mostani tolmácskodás az első ténykedésem a főiskolán. Ahhoz, hogy »tanár úr« legyek, még sokat kell bizonyítanom.

Bíró Ferenc

Tűzvarázsló feketerigók

Az apró asztalok mellett, a székeken csupa fekete hajú, fekete szemű kislány: cigányok. Magnóról Weöres-ver- seket hallgatnak, megzenésítetteket énekednek. Megszokták a szereplést. Nemrégiben voltak a zánkai úttorőváros- ban, azelőtt a televízió készített velük felvételt. Bábjátékot tanulnak. Együttesük neve: Feketerigó.

Szabó Gyuláné három éve alakította cigánygyerekekből álló csoportját a Zója gyermekotthonban. A bábjátékban gazdag múlt áll mögötte, húsz éve óvónő, majdnem ennyi ideje foglalkozik a bábozással is. Csakhogy régebben olyan gyerekekkel művelte ezt, akikben óvónői gyakorlata során kialakította a kedvet a szereplés iránt. Pacsirta együttesével hírnevet szerzett a somogyi bábozásnak. Bejárták az országot, külföldi meghívást is kaptak.

A feketerigók egészen más

fajta gyerekek. Többségük a Dimitrov utcai csecsemőotthonból került a Zójába. Szüleit vagy ismeri vagy nem. Az utóbbi helyzet a jellemzőbb.

— A bábnak már akkor szerepe jut, mikor ä gyerekek átlépik a küszöbünket. Ügy kapaszkodnak a dajkájukba, nevelőjükbe, hogy az ember szíve majd megszakad a látványtól. De hát hogyne sírnának, amikor úgy érzik, elszakítják tőlük azt az egy embert is, akihez tartoztak. És akkor jövünk mi a bábokkal.

— Nézd csak, itt a mókus — hogy örül neked! Meg a farkas és a kutya! Azután bábbal a kezünkben bevezetjük őket az itteni gyerekek közé. És csoda történik. Ügy mennek a bábállat után, mint akit megbűvöltek. A bábbal mindent meg lehet csináltatni a gyerekekkel. Egy óvónő kezéből soha nem hiányozhat. A kicsi utánoz. A felnőtett, a körülötte levő világot, és az állatot, amelyet szeret. Nekünk gyakran egészen elemi szokásokat kell megtanítaPéldamutatás és törődés

JS háztáji sem terem önmagától

A ház körüli árutermelésnek sokéves hagyománya van Zicsen. Régtől gyakorlat, hogy nem csupán az önellátást biztosító növényféleségekkel foglalkoznak, hanem olyanokkal is, melyeket már vetéskor eladásra szánnak. Ilyen szokás itt a virágtermelés. Egy-egy gazda 100—200 négyszögölön foglalkozik evvel. Ugyancsak hagyománya van a karós bab termesztésének.

Mindezt Schmidt István, a nágocsi Új Élet Termelő- szövetkezet elnökhelyettese mondta el. Az ács- és a kőművesbrigád irányítása tartozik a feladatkörébe, és a ház' táji árutermelés és értékesítés. Rá igazán nem áll, hogy vizet prédikál és bort iszik, ugyanis szép példát mutat a kistermelés eredményessé tételében. Maga is jószágetetéssel kezdi a napot, s azzal is fejezi be. Most még az uborkaszedés is munkát ad a háztájiban.

— Általában 150—200 négyszögölön termelnek uborkát évente, 100 ölön zöldbabot.

Szórvánvgyümölcsösöm van, az istállóban szarvasmarha áll, az udvarban sok a baromfi. Tehát van gond elég otthon is.

A termelőszövetkezet erre az évre jelentős mennyiségű kertészeti növényre szerződött a háztáji gazdaságokból a Somogy megyei MÉK-kel. Uborkából például hat, zöldbabból és zöld cseresznyepaprikából két-két vagonra. meggyből, szilvából, cseresznyéből, egyéb gyümölcsből és zöldségből ugyancsak jó néhány mázsára szól a megállapodás. Ez az áru mind a zicsi gazdáktól érkezik a tsz felvásárlójához. Tavaly ebből a faluból — a tetemes jégkár ellenére — kétvagonnyi gyümölcsöt és több mint négy vagon zöldségfélét adtak el. Ugyanitt tizennégy mázsa baromfit, csaknem 196 ezer tojást, sok dióbelet, mákot, tarka és fehér babot, zöldhagymát kínáltak a gazdák a termelőszövetkezeti átvevőnek.

— Termelőszövetkezetünk segíti a háztáji árutermelést

attól függetlenül, hogy hozzánk szállítják vagy máshova viszik-e a termést — mondta az elnökhelyettes. — Szükség szerint adunk vetőmagot, s vetőburgonyát is a tsz rendel mindhárom község — Nágocs, Zics és Miklósi — gazdáinak. Napos baromfiról szintén én gondoskodom. A jószág takarmányát napi áron adjuk, s az erre a célra létesített raktárunkból minden szombaton kiszolgáljuk tápokkal az igénylőket.

Az áru egy része tehát a megyei közös vállalathoz jut. És a többi? Az elnökhelyettes kézzel írott listát mutatott: a másnapi megrendelést. A szövetkezetnek két árudája működik Budapesten, mindkettőt a közös és a háztáji termelvényeiből lát jn V

el frissen, pontosan. Az egyik boltba például vegves takar, mányt és kétszáz csirkét, a másikba főképp sárgarépát, zöldséggyökeret, gazdasági abrakot és főzőkukoricát irányítottak.

H. F.

nunk — hát bábbal mutatunk jó példát. Még az evésnél is ott vannak a bábjaink...

A Zójában csupa magúk készítette figurával játszanak a gyerekek. A mosószeres flakonból kutya lesz, a kócmad- zagból királykisasszony, a köcsögből lakodalmas sereg.

— Nemcsak a játék a lényeg. Az is, hogy magunk készítjük el. Akkor lehet igazán örülni, amikor a sok haszontalan holmiból kialakul valami. A mienk, a mi munkánk, a mi örömünk.

A feketerigók első élőadásai között szerepelt egy cigánymese. Madarakról, amelyekből egyszer csak ember lett... Először csak ültek a földön és hallgatták, hogy a madarak szálltak, szál Időst ak. Ha dombon voltak, a völgybe vágytak, ha völgyben, akkor a folyópartra. A monda magába foglalta a cigányság hajdani nyugtalanságát. Mese közben felkiáltott az egyik kislány:

— Lujzi néni, ugye a madarak mi vagyunk?

A ped ag ógustap asztal at, az emberismeret, a művészet és az ember szeretete vitte közel Szabó Gyulánét a cigánygyerekekhez. Csak1 így volt módja. arra. hogy nagyon rövid idő alatt sokat kamatoztasson a feketerigók szeretetre vágyásából és abból az ősi ösztönből, amely ott él bennük: kifejezni magukat. A cigány folklór gyökereit igyekezett a bábjátékba átültetni. Nagy munkában van mostanában. Bencze József Tűzvarázsló című művét viszik színpadra.

— A szeretetet igyekszünk pótolni nekik. Annyi minden van bennük, ami — ha nem aknázzuk ki — soha nem kerül felszínre. Örülök, hogy velük dolgozhatom, csak egy kicsit késő van már. Tavaly kellett volna nyugdíjba mennem, de ha nyugdíjas leszek is, a bábot nem hagyom.

Bár óvónői diplomám volt, sokáig nem dolgoztam. Amikor munkába álltam, egy tanfolyamon ismerkedtem meg az alapokkal. Első művem egy török basa volt. A tanfolyam vezetője azt mondta: nem létezik, hogy azelőtt soha nem foglalkoztam ezzel... Pedig

nem. Azútán viszonylag gyorsan megtanultam a bábkészítést meg a játék alapelemeit is.

Vastag album jelzi az állomásokat. A Pacsirta együttes eiső szereplését. A tablóról jó néhány — most a városban tevékenykedő népművelő — néz ránk gyerekként. Azután a Somogyi lakodalmas bemutatója köcsogbá'bokkal. 1967- ben Aranvparaván-díj; 68-ban a békéscsabai nemzetközi fesztiválon a legjobb hazai csoport címet nyerték el, maguk mögé utasítva az Astra és a Bóbita együttest. Egy fotón Obrazcov szorongatja a kezében a somogvi tündér kócfigurálát. Üdvözlő lap ugvani-sak tőle. Filmfelvétel a lakodalmasról. Az utó’só lapokon pedig a feketerigók. Akik az . albumnézés közben is be-befutnak valamiért Lujzi nénihez.

Simon Márt«