Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-20 / 197. szám
Sobor Antal A nyárvégi leert mélyéből még a madarak reggeli lármája. Szélcsönd. Fények és árnyékok szelíd játéka a fűiben, a virágokon, a szőlőlugason. A veranda előtt tömött, nagy rózsabokor, távolabb telt körtefa, almafa. A diófa alatt kék abrosz- szál terített asztal, mellette három nádszék. Reggeli teríték: csuporban a tej, barna mázas bögrék, tányéron vaj, sonka, tojás, üvegedényben méz. Piros tálon» frissen mosott őszibarack. Táskarádió, cigaretta, egy tarka födelű regény. A reggeli újság fekete betűs címoldala. Az _ imént hangzott ———— el a postás biciklicsengője; az újsággal együtt egy színes, prágai képeslap is rákerült az asztalra. — Szép időnk van, tanár úr! András a leg- jobbkor jött haza — mondta a postás. Amióta a fiú vegyészmérnök lett, a postás Andrásnak szólítja; azelőtt ő is Andinak hívta. A képeslap a fiának érkezett. A tanár nézegette, a fejét csóválta: Jó reggelt András! ölellek: Anna. Honnan az ördögből tudja ez ott, hogy itt reggel van? Tűnődve forgatta a lapot, közben föl-föltekintgetett a verandára, ahonnan a feleségét és a fiát várta a reggelihez; A tanár egyenes tartású, szikár ember; erősen őszülő haját diszkréten hosszúra növesztette, hogy ne legyen túl nagy különbség a maga, a fiatal kollégái és a tanítványai frizurája között. Diákjai ezt csöndesen méltányolták is, de azért változatlanul úgy hívták: az öreg. ötvenhárom évével a tanári testület legidősebb tagja. A nyárutó mindig megviselte, a vakáció végén nyugtalanság kerítette hatalmába; ilyenkor belevetette magát a kerti munkába, a ház körüli teendőkbe. De ez a nyár tetézve gondokkal, az idén a kertet is elhanyagolta. Ügy kezdődött, hogy a felesége teherbe esett. Június derekán, az érettségik idején jelentette be. Esti moziba hívta őt; hazafelé sétálgattak, amikor hosszú hallgatás után, lépteit meglassítva, mosolyogva kezdett róla beszélni. Öröm, aggodalom, feszült várakozás izgalma az arcán: mit szól ehhez. Ezzel az arekifejezéssel állt az orvos előtt, akihez mindjárt másnap elszaladtak. Az orvos régi barátjuk, de a felesége arcára mégis felszökött valami kis szégyen. Jól emlékszik rá, el is pirult. A ztán Ide-oda járkálás, ilyen meg olyan vizsgálatok, leletek; majd újra az orvos barátnál — már a lakáson, borospoharak mellett — visszatérés az eredeti pontra: megtartják. Mert a felesége most arcpirulás nélkül megismételte: meg akarjuk tartani. Az orvos bólintott, és kijelentette: — Nyugodtan megtarthatjátok. — Andivalsem voltál szebb és fiatalabb — mondta a tanár a feleségének, az orvostól hazafelé menet. Valóban, ahogy eljött a vakáció és leköltöztek ide, a kis nyaralóba, a felesége nap nap után szebb lett, és fiatalabb. De azért senkinek sem mondták el, mi előtt állnak. Andinak sem írták meg Prágába. Nem beszéltek róla seki- nek, csak ültek vég nélkül a kerti székeken, és csodálkozva, mosolyogva nézték egymást. Néha azonban kettőjük között is föltűnt az a szemlesütő kicsi restellkedés, suhanó elpirulás. A néma aggodalom is: mi lesz most? És mit szólnak majd az emberek? Az ó korukban ... Vártak. Vártak a hírrel egész nyáron. Múlt az idő, és ők egyre őrizték a titkot. Várták Andrást, de féltek is a hazatérésétől. Vele a legnehezebb. Próbálgatták a szerepüket; melyikük mondja meg és hogyan. Nem tudtak zöldágra vergődni. És most négy nappal ezelőtt megérkezett a fiú a féléves prágai kiküldetésből. De nem szóltak neki. Csak kerülgették egymást a kis házban és a nagy kertben. KiSomogyi Néplap nos volt « a hártmaa — a leendő negyedik miatt. Azon kapták magukat, hogy hármasban ülnek, egyszer csak valamelyikük kereket old, kitalál valami halaszthatatlan tennivalót Vártak hát egyre a hírrel. Maguk sem tudták, mire, de vártak még. A tanár ott áll a reggeli fűben, tűnődve szívja a cigarettáját, s amint fev lesége megjelenik a veranda ajtajában, rögtön nagy ívben eldobja. (Egész nyáron csak a kertben dohányzik, esőben pedig kiáll a teraszra. A fiát is arra inti, ne gyújtson rá NYÁRUTÓ az anyja közelében.) A lépcsőhöz ugrik, lesegíti a feleségét, aki máris nehézkesen mozog, pedig állapota még nem is látszik rajta. Máris lassan, vigyázva jár-kel, áll föl vagy ül le. És mosolyog. András ott áll a verandán, nézi őket. Szálas termetű ő is. Csodálkozik az apján, amint nagy igyekezettel segíti a lépcsőn az anyját, aztán tovább szinte viszi a diófa alá. — Gyere reggelizni! — szól a tanár a fiának. — Nekem a boltba kell mennem. Később sokan lesznek. — Mi az, papa, újabban te jársz a boltba? Mindig utáltál boltba menni. Az apa gyors mozdulattal nyúl a tojásért, indulatosan töri föl a kés nyelével. Nem szól semmit. Az anyja pedig most is mosolyog: — Látnád apádat: még el is mosogat. — Láttam. Szép tőle — mondja a fiú, és az apjára sandít. Az apa fölkapja a képeslapot — Ez kicsoda? — teszi föl a kérdést tanári hangon; a lapot úgy tartja a fia elé, mint egy hibás füzetet A fiú átveszi, megnézi, aztán szépen leteszi maga elé: — A menyasszonyom, Anna. Prágából. Ugye elég gyorséin ír? — Micsoda? — kapja föl a fejét az apa is, az anya is, és szinte egyszerre kérdezik: — Miféle menyasszonyod? — Az úgy történt — kezdi a fiú, és lassan vajat ken a kenyerére —, hogy Prágában az óvárosháza tornyában minden szombat este muzsikálnak ... — Szépen kezdődik" — mormogja az apa, és hátradől a székben. — Régi szokás ez a muzsika. Sokan összegyűlnek a téren, sétálnak, állnak, vagy a tavaszi esték padjain ülve hallgatják a toronybeli zenét Egy ilyen téri estén ismerkedtünk meg. ö is egyedül járt oda szombatonként Ösztöndíjas a Károly Egyetemen: a disszertációja anyagát gyűjti. Aztán találkozót beszéltünk meg minden szombat estére. — Ajaj... szombat esték! Nagyon érdeke* történet Mondhatom, nagyon eredeti — szól közbe megint az apa. — Egy esős szombat estén pedig fölmentünk Anna szobájába ... — Aha..: — legyint Ingerülten a tanár. — Meséld csak! — bíztatja az anya. — Tehát fölmentük, mert Anna csomagot kapott hazulról. Nem hiszitek el, mit ettünk! Hazai zsíroskenyeret, eredetit, szép, piros szabolcsi almával. És pilseni sört ittunk rá. Talán ezeknek a különös ízeknek köszönhető, hogy elhatároztuk, összeházasodunk. Szep---------------------- tember köze“ “““pén jön haza... Kedves teremtés, ( majd meglátjátok. A szülők csak ülnek, és hallgatnak. Maguk elé néznek az ______________ asztalra. ~ — Ez aztán i a meglepetés, kisfiam — mondja egyszer csak csöndesen az anya. A fiú is hallgat hosszan. Később megszólal, megfontolt, komoly arccal: — Ha már a meglepetéseknél tartunk, megkérdeznélek benneteket: ti... ti nem tartogattok valamit? Az apa fölugrott, leakasztotta a diófa csonka ágára készített szatyrot: — Én megyek a boltba. Később sokan lesznek. Már a kapunál jár, fogja a kilincset. — Apa! Légy szíves, gyere vissza egy percre! — kéri a fiú. A tanár visszaballag, s mint aki jól tudja, mi vár rá, sóhajtva leereszkedik a székbe. András már újra mosolyog. Ráteszi gyengéden a kezét az asztalon az anyjáéra. — Ugye egyet megígértek nekem? — kérdezi. — No de mit? — dörrnő- gi a tanár. — Ha lány lesz, Annának hivjuk. Az anyja keze kicsúszik a fiáé alól, fölébe kereke- kedett, megszorította. — Honnan tudod? — kérdezi suttogva — Hiszen csak rátok kell nézni. És én már négy napja figyellek benneteket. A tanár fölállt, hóna alá csapta a szatyrot: — Most már tényleg mennem kell a boltba. — Várj, veled megyek — áll föl a fiú az asztaltól. Lehajol az anyjához, kétoldalt megcsókolja a nekipirult arcát. Aztán ellép tőle, az apja után iramodik. Az asszony kicsit döcögő lassú járással követi őket a kapuig. Elnézegeti a két férfit. Némán mennek az úton. Egy kicsit távolabb megállnak, rágyújtanak. 0 tudományt a haszna méri Párbeszéd dr. Vonsik Gyulával A filozófiai tudományok kandidátusa. Ilyen minősítéssel mifelénk rendszerint a magas tudományokba temetkezik az ember. Vendéglátónk, a TIT főtitkára — úgy látszik — másként vélekedik. Szerinte: a tudományt a haszna méri. S hogy e haszon gyarapodjék: kell a gyakorlat. Terjedjen csak az ismeret, ez az igazi próba. — Mondana néhány, a Társulat munkáját jellemző adatot? — A múlt esztendőben 507 ezer órát dolgoztunk. Előadás, tanfolyam, szakköri foglalkozás, tudománybaráti kör, országjárás, távcsöves bemutató, nyelvtanfolyam stb. egyaránt szerepel ebben az összesítésben. Jelzésszerű e felsorolás, hiszen több mint harmincféle formában tevékenykedünk. E szám legnagyobb tétele a 103 ezer órányi előadás. Korábban főként egyedi előadásokat látogathattak a részt vevők, most jó ötven százalékuk zárt rendszerű tematikát, szabad- egyetemi, akadémiai rendszerű sorozatot hallgatott. Rendezvényeink látogatóinak száma a hat milliót is meghaladta. Körülbelül 30 ezer előadót foglalkoztattunk, az ország 3100 helységének 80 százalékába rendszeresen eljutottunk. Ekkora közönséggel, ennyi munkatárssal a TIT még sohasem dolgozott. Most már inkább minőségi változtatásokra kell törekednünk. — Milyen módosításokra gondol? — A minőségi változtatásnak három feltétele van. Az első: az igiényfonmálás. Kétféleképpen lehet az igényeket formálni. Az egyik mód; tudomásul vészük, hogy a tudományok termelik a maguk igazságait, ezeket meg kell ismertetniük a hallgatókkal. Az új igazságokat is. Ez a klasszikus fonna, mely — nyugodtan mondhatom — elavult. A tudományok fejlődése közismerten olyan gyors, hogy megismertetésük: hiú ábránd. Azt kell tehát ismertetni, amit az itt és ma élő embereknek (ahhoz, hogy feladataikat jól elláthassák) meg kell ismerniük. Vagyis problémacentrikus gyakorlatközpontú, emberszamléle- tű ismeretterjesztést kell létrehozniuk. Mert az embereknek — ha nem a tudományok valamelyikével foglalkoznak — általában nincsenek tudományos gondjaik. Legtöbbjüket inkább a mindennapos kérdések foglalkoztatják. Ezeket érdemes tehát jól ismernünk, s a tudományok ismeretében megválaszolnunk ... A második feltétel: ki-ki a dolgokkal rendszerint nem valamelyik tudomány szempontjából találkozik. Arra kell tehát törekednünk, hogy megadjuk, megértessük a dolgok összefüggésének rendszerét. Korszerűek pedig Salvatore Quasimodo* ÉLETEMRŐL A háború alatt különböző emberek kerültek közelembe. Egy tiszt mondta el nekem ezt Przemysl várából visszatérőben, amikor hatszáz társával a németek fogságába esett. Egyikük a ládájában őrizte verses könyvemet. Reggelente valaki felolvasta és megmagyarázta egy-egy versemet. Így emlékeztek ők a foglyok a hazára, azokkal a szavakkal, amelyek másoknak talán hidegek és geo- metrikusak voltak. Végre tehát találkozhattam valóságos és hiteles olvasómmal, aki meg akart ölelni, s közben foglyok nevét sorolta: orvosokat, ügyvédeket, mérnököket. Egyik előadásom után, amelyet a mai olasz költészetben megmutatkozó »törés«-ről tartottam Milánóban egy színházban, meghívtak Nácsak akkor lehetünk, ha válaszaink mennél komplexebbek. Ezért igyekszünk tematikáinkat úgy összeállítani, hogy gondolattartalmakat közöljenek, ne csak információkat __ A korszerű ismer etterjesztés harmadik feltétele az aktivizálás. Dolgoztatni kell a hallgatóságot, a közös megoldást kell szorgalmaznunk ... Nem egyszerűen a műveltséget, hanem a szocialista műveltséget kívánjuk terjeszteni. Társulatunk alapítója, Bugát Pál még a tudomány népszerűsítéséről beszélt. Messzire jutottunk ettől a felfogástól: terjesztenünk kell a tudományt. — Gondolom, új vállalkozásokkal és megújult előadói szemlélettel valósulhat meg ez a korszerű felfogás... — Természetesen mindkettő kell hozzá. Sőt a hallgatóság szemléletmódosulása is... Mégis milyen változta- sok szükségesek? Három új típusú sorozatunk a példa erre. Ügynevezett TÉT (tudomány, élet, társadalom) sorozatunk ipari és mezőgazdasági munkásokhoz, valamint az ifjúsághoz kíván 10—12 olyan nagy témakörben szólni, amelyben társadalmi önismeretünk hiányos. (PL A gép és az ember viszonya; Régi falu, új falu; Milyenek vagyunk mi, mai fiatalok?) TTT (tudomány, technika, társadalom) elnevezésű sorozatunkban a természettudományokat próbáljuk új módon terjeszteni. (Pl.: a természeti kincsek nyomában; vagy a hírközlés stb. tárgykörében). A szocialista életmód kérdéseit öleli föl harmadik, új szériánk. (Mitől szocialista az, amit életnek nevezünk? A munka, a közélet, a család legkülönbözőbb összefüggései...) — Módosulnak-e az egyéb, zárt ismeretterjesztési formák? — A József Attila Szabadegyetemre Budapesten több tízezer ember jár, és természetes az ország más tájain élők hasonló igénye is. A szab ad egyetem feltételei most vidéken is megértek. A cél: minden megyeszékhelyen legyen ilyen ismeretterjesztési forma. Már a múlt esztendőben 256 tagozat működött országszerte; a hallgatók száma megközelítette a 30 ezret, s 16 százalékuk fizikai munkás volt. Ez azért is értékes szám, mert a szabad- egyetemi beiratkozás alapfeltétele az érettségi ... Ugyancsak nagy reményeket fűzünk a szocialistabri- gád-vezetők akadémiájához. Ennek az egyre több helyen megalakuló fórumnak az adja életképességét, hogy meglevő közösségre épít... Októbertől indul a televízió és a TIT közös vállalkozása, a tóvéegyetem. A 40 előadásból álló sorozatot a TIT a maga eszközeivel feldolgozza, bízva abban, hogy talán sikerül olyan szervezett, tervezett, nagy tömegekhez szóló, iskolán kívüli oktatási formát létrehozni, amely ellenőrizhető. Minden megyei székhelyen, valamint a jó TIT-hagyományokkal rendelkező nagyüzemekben szeretnénk konzultációs központokat létesíteni. — Nagy számok, rokonszenves tervek. De még most is gyakran előfordul, hogy az előadó csak néhány beté- vedt hallgatónak beszél. Mi lehet ennek az oka? — Mégis mindig hajlamosak vagyunk a tudományok misztifikálására. Pedig a tudomány ' nem aranyborjú, amelyet Imádni kell. Az »én úgysem érthetem meg«, vagy a »nincs szükségem rá-« szemlélet nem kedvez az ismeretterjesztésnek. Pedig a tudományt nem félni kell, hanem a magunkévá tenni. Hiszem, hogy le lehet küzdeni az előítéleteket, mert semmi, de semmi nem szól mellettük... Érvényes persze ennek a felfogásnak a fordítottja is: a magyar szellemi életben nincs még elég becsülete a tudományos ismeretterjesztésnek. Pedig az átlagnál műveltebbek körében is de gyakori az egyoldalúság! A szocializmus a tudatosság társadalma, a tudomány behatol az ember életének minden mozzanatába — mondogatjuk. De amikor ennek jeleit a közgondolkodásban keressük, elcsodálkozunk. Nem jutottunk el oda, hogy az emberek igazi szükségletüknek tekintsék a korszerű vagyis az összetett tudást. Van üres előadóterem, ám szerencsére kevés. De vajon azok vannak-e ott, akiknek ott kellene lenniük? ... Mi a teendő? Láthattunk Casco- és láthattunk OTP-reklámo- kat Ami az anyagi létünkhöz kötődik, annak a reklámja rendszerint kitűnő, de az értelmes lét hírverése nem kielégítő. Pedig ennek a szükségletünknek is kell a reklám. Hogy módosuljon szemléletünk, hogy bölcsebben válogassuk, hogy szellemi létünket is megtervezzük. N. T. •A Nobel-dflas nagy olasz költő 19 ívvel ezelőtt született. polyba: tartsak előadóestet a verseimből. Az utazás — vonaton és gépkocsin — még lassú, fárasztó. Nápolyban, a szétrombolt házak között, az utca közepén asszonynép készítette az ennivalót a férfiaknak, két nagy darab kőre tett fazékban és serpenyőben. E kezdetleges tűzhelyek közelében kisgyerekek és kamaszok üvöltöztek, rajtuk katonazub- bony és katonapokróc, a rom és szemét fölkavart porfelhői között. Verseket olvassak ebben a hihetetlen városban? Már szégyelltem magam, fáradt voltam. A Conservato- rium termében azonban nagy tömeg várt rám: eljöttek, hogy meghallgassanak. És sokan gyászoltak közülük, és ahova csak néztem, friss sebeket láttam. Nem tudom, mi történt azon a napon: a költészet visszakapta karénekszerepét. Talán, de fel voltam kavarva a végén, fiatal egyetemisták közé beszorítva. Egy öreg próbált a közelembe I férkőzni, de mindig messzire ‘ lökték. Azt kiabálta, hogy irodalomtanárom volt Messi- nában. Aztán mégiscsak sikerült hozzám férkőznie, s akkor megragadta, és megcsókolta a kezem. A múlt század végének egyik jelenete játszódott le a jelen levők szeme előtt: hiszen Messina az emlékezet érintetlen területe volt, és az öreg tanító- mester azt várta, hogy ott mindjárt beszélgetés kezdődik közöttünk a múltról. A közönség és a költő között az érintkezés legkülönösebb jelei születtek: gyerekek levelei hegyi falvak iskoláiból; azután munkáslevelek, művelt emberek levelei kifinomult írással, amelyekhez néha-néha egészen másfajta üzenetek csatlakoztak. Egy emberről elmondani mindent, újra meg újra: ez a feladat a költőnek a föld megtagadását jelenti. A lét lehetetlenségét, bár életének leégetőbb vágya, hogy sokakhoz szóljon, hogy hozzájuk kapcsolódjék a dolgok és az ész igazságáról kidalolt összhangokban. Képes Géza fordítása Salvatore Quasimodo két verse Füzek ágára Hogy is tudhattunk volna , énekelni, míg szívünket idegen láb tiporta, míg a parkok fagyott füvében árva holtak hevertek, míg, akár a bárány, ríttak a gyermekek, míg az anyák jajt üvöltve keresték fiaikat, kik távírópóznán függtek megfeszítve? Füzek ágaira, fogadalomból, felaggattuk mi is a lantjainkat; súlytalan ringtak a szomorú szélben. Bittel Lajos fordítása Es minsSizr! este lesz Ki-ki magában áll a Föld szívén^ szívébe szúrva egy-egy napsugár, és mindjárt este lesz. Rónai Mihály András fordítás«
