Somogyi Néplap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-19 / 196. szám
A közművelődésről Kadarkúton Szépül a kadarkűti' falu központ. Az utolsó simítások mozgalmassága látható az épülő diákotthonon és a községi tanács folyosóin. — Rövidesen megkezdjük a . művelődési ház belső átalakítását, felújítását is — mondja Hetesi Lajos tanácselnök. — Szűkebb pátriánk közművelődésének központja nemcsak állagában szorul felújításra: belső szerkezetén is változtatnunk kell ahhoz, hogy a megváltozott igényeknek megfelelően tudjuk hasznosítani. A 60-as évek elején épült kul- túrházról akkortájt úgy vélték: elsődleges feladata, hogy nagytermébe — közgyítiés- kor, falugyűléskor — beférjen az egész falu. Most arra törekszünk, hogy -községünk művelődésének valódi központjává váljék: alkalmassá tegyük arra, hogy különböző klubok, szakkörök otthonává legyen. A “kiscsoportos foglalkozás« feltételezi a kisebb méretű, barátságosabb helyiségeket, melyeknek belső berendezése esztétikus, miközben feladatuknak is megfelelnek. A művelődési ház átalakítására 1 millió 200 ezer forintot fordítunk jövőre, és az azt követő évben; a részletes műszaki terv már kész, kivitelezőt most keresünk. Róka László, a művelődési ház új igazgatója, a szombat- helyi főiskoláról jött Kadar- kútra. Ez az első munkahelye; tervei és elképzelései egyféleképp foglalkoznak a munkásművelődéssel és az értelmiség bevonásával a község kulturális vérkeringésébe. Az új irodalmi színpad munkájában a ruhaüzem lányainak, asszonyainak részvételére számít, s szeretné a kortárs somogyi költőket, az élő magyar lírát ’ közelebb hozni az emberekhez. Véleménye szerint a hagyományos TIT-előadások huzamosan — olyan eszmecserékre, vitákra, megbeszélésekre kell lehetőséget teremteni, melyekre a helyi gondokat, érdeklődési köröket közelebbről ismerő válaszadó vagy vitavezető személye is vonzza a közönséget. Megítélése szerint nagyobb valószínűséggel fordulnak az emberek kérdésekkel ismerős műszaki, természetvagy ‘ társadalomtudományt művelő szakemberekhez kötetlen beszélgetés formájában, mint bármilyen más, esetleg magasabb szintű szakismerettel rendelkező, de idegen előadóhoz. Arató Endre, a termelőszövetkezet növényvédő mezőgazdásza fiatal agrárértelmiség, a rokonszenves pályakezdők típusa. Feleségével együtt aki szintén agrármérnök — augusztus elseje óta dolgoznak Kadarkúton, sok lelkesedéssel. A kérdésre, hogy részt vesznek-e és miképp szűkebb környezetük közművelődésében, így hangzott a válasz: — Befogadtak minket, s ez az érzelmeken túl azonosulást is jelent. Nemcsak köszönünk, beszélgetünk is az utcán; a szövetkezet tagjai munkatársaim. Megállítanak. Bandinak szólítanak körülírt és nehézkes címezgetések helyett, és sokszor megtisztelnek azzal, hogy tanácsomat, véleményemet kérik. Egy-egy este, munka után, sok ember szorong a lakószobánkban. Érdeklődnek: milyen új kalocsai vagy buzsáki hímzésmin- tát kutatott fel a feleségem? Szívesen elkérnék, lemásolnák. Kedvemre való virágmotívumot magam is szívesen festek fára, porcelánra, ezek láthatók a szobánkban. Azt hiszem, ez is egyfajta ízlésnevelés, és talán nem szerénytelenség, ha azt mondom: a közművelődésben való részhelyett — vagy azokkal pár- vételnek ez is egyik formája lehet. Persze, nagyon Jő lenne, ha a község művelődési életében szervezetten lehetne részt venni. Ha mi, fiatalok a KISZ-szervezetben hathatósabban összefognánk... A gondolatsort folytatni Uollósi László a legilletékesebb, aki a tsz függetlenített párttitkára — ugyancsak egy hónapja. — A pedagógusok elsődleges szerepe vitathatatlan. Helyes lenne azonban, ha az egyéb szakterületen dolgozók, és különösen a pályakezdő értelmiségi fiatalok valamiféle .'élesztőnek« éreznék magukat szűkebb közösségükben, s nemcsak vállalnák, hanem kezdeményeznék is az ezzel járó feladatokat. Azt hiszem, egy pezsgő és eleven KISZ- élet hozzájárulna a közművelődés »fehér foltjainak« gyors felszámolásához. Nemrég megalakult alapszervezetünk gondjainak és örömeinek egy része is ide kapcsolódik. Gond, hogy a fiatal korosztály »elhúz« az ipar és a város felé; örömünk például egy nemrég .lezárult politikai oktatássorozat, amelyik olyan érdekes — ha szabad így mondani, sikeres — volt, hogy a hallgatóság javaslatára magnótekercsen örökítettük meg az előadásokat, eljuttatva azokat a környező községekbe is. A három fiatal értelmiségi véleménye után. hallgassunk meg valakit a középkorosztályból. Dr. Paál László fő- agronómus szerint: — Az idei, aszályos év oly mértékben lekötötte az agrár- szakembereket, hogy továbbképzésre, művelődésre, részvételre a falu szellemi életében nemigen maradt idő. A mi munkaterületünkön már hónapok óta foglalt még a vasárnap is ... — A mezőgazdasági értelmiség közművelődéiben való részvételénél van egy időbeli határvonal, és ez a tavaszi kulturális szemlék időszaka — mondja végezetül a tanácselnök. — S mivel községünk lakossága zömmel mezőgazdasági főfoglalkozású, így értelemszerűen ősszel élénkül meg újra a szellemi élet. Az oroszlánrész itt is a pedagógusoké — csakúgy, mint másutt —, de a gyógyszerészünk például nagy érdeklődés mellett vezeti a honismereti szakkört, és toborozza a híveket a régiségek gyűjtésére. A ruhaüzem vezetője szenvedélyes sakkozó: fiatal »sakkmesterek« nőnek ki a keze alól, s a házi versenyek egymást érik. Büszkék vagyunk sporteredményeinkre is. Az úttörősportban olyannyira élen járunk, hogy gyermekeink mintegy 60 ezer forint értékű tornaszert nyertek eddig versenyeken a község számára. Ha a művelődési ház átépítése elkészül, reméljük, használni is tudjuk ezeket az eszközöket: a megnagyobbított tanácsteremben szereljük föl a bordásfalakat, elhúzható függönyök mögé. Így a helyiség több irányú rendeltetésnek tesz eleget, ami nemcsak hasznos, hanem szükséges is, amíg tehetséges sportolóinknak nem sikerül egy tornatermet is nyerniük valamelyik sportversenyen... Bedő Ildikó Kedv és tehetség — az újságíráshoz Pályázat élettapasztalattal rendelkez5 fiatalok számára A Somogyi Néplap Szerkesztősége pályázatot hirdet. Keresi azokat a megyében élő érettségizett szakmunkásokat; főiskolát, egyetemet végzett műszaki, mezőgazdasági és közgazdasági szakembereket, akik kedvet, elkötelezettséget és tehetséget éreznek magukban az újságírás szép hivatása iránt. Nem titkoljuk: a legjobban megfelelők életpálya-módosításra is vállalkozhatnak. De nem törvényszerű, hogy a pályázók elhagyják jelenlegi munkahelyüket. A ma már 60 ezer példányban megjelenő Somogyi Néplap készséggel foglalkoztat újságírói adottságokkal rendelkező fiatalokat tudósítóként is, akik rendszeresen beszámolnak munkahelyük közvéleményét érdeklő eseményeiről és eredményeiről. A jelentkezőknek 1976 októberétől 6 hónapos tanfolyamot tartunk szerkesztőségünk klubjában, ahol helyi és fővárosi újságírók előadása nyomán megismerkedhetnek az újságírás műfajaival, szakmai fogásaival, a hivatás szépségével. ------------Elsőso rban az üzemekből, a munkahelyekről várjuk azoknak a 30 éven aluli férfiaíknak a jelentkezését, akik kedvet és hajlamot éreznek magukban az újságíráshoz. Kérjük, hogy jelentkezésükkel együtt rövid életrajzot és három rövid — három gépelt oldalnál nem hosszabb —, lehetőleg munkahelyük, szűkebb környezetük életéről, eredményeiről, gondjairól szóló írást küldjenek szerkesztőségünkbe (Kaposvár, Latinea Sándor u. 2.). A jelentkezési határidő: 1976. szeptember 25. A vállalkozókat szeptember végén meghívjuk a pályázatok értékelésére. A legjobb képességű jelentkezők számára hetenként egyszer, munkaidő után tartjuk meg az elméleti és gyakorlati ismereteket nyújtó tanfolyamot. Minél több tehetséges fiatal szakmunkás és szakember jelentkezését várja a SOMOGYI NÉPLAP SZERKESZTŐSÉGE Mindig a nézőnek van igaza Beszélgetés Alexandr Sztolbov rendezővel Izgalmas vitafórummá vált a hazai és a szocialista országokból érkezett filmszakemberek tanácskozása a siófoki Európa-szálló tetőteraszán. A 2. balatoni filmvígjáték napok tegnap délelőtti programjában rendezők, írók, kritikusok mondták el véleményüket. Révész György vitavezető összegezte a keddi tapasztalatokat, s elsőként Mamcserov ködve kellene megcsinálnia a . zös problémánk. Azok a kérjó filmvígjátékot, s a közös , dések, amelyek itt elhangzotügy érdekébe állítani az ötleteket, javaslatokat. Űj munkaforma lehetősége van ebben az elgondolásban. (Bogács Antal stúdióvezető máris jelezte: néhány héten belül megvitatják az ötletet a MAFILM- stúdióban.) A vitában felszólalt az NDK delegációjának vezetője, valaFrigyes filmrendezőnek adta i mint Alexandr Sztolbov, a meg a szót ' szovjet Fitil-sorozat rendezője tak, arra késztetnek, hogy jobban megnézzük azt, amit mi csinálunk. A Fitil vetítésekor láttam: a közönség figyelmesen követi a történéseket, s ott, azoknál a részeknél éreztük a reagálást, ahol azt előzetesen is. vártuk. A mostani vita és az a tény, hogy erre már másodszor kerül sor itt Siófokon ebben a témában, biztató előjelnek látszik a nehéz kérdés megoldásában. A filmszakemíberek tegnapi programjuk befejezéseként orgonahangversenyen vettek részt Kőröshegyen. Hernesz Ferenc « Dráva menti napok Emlékek, hagyományok A j’ó filmvígjátékra, a szó- l is. (A sorozat egy részét itt is rakoztató filmre szükség van s ha nem kap hazai produkciót a néző, megtölti a külföldi filmvígjáétkokat vetítő mozik nézőterét. Nincs vita azon, hogy igénylik-e a film- művészetnek ezt a műfaját, csak egy kérdés marad nyitva: miért »hiánycikk«, milyen összetevők nehezítik a gyártást. A vita részvevői jórészt ezt a témát elemezték. Hallottunk visszaadott forgató- könyvekről, a mondanivaló előtt értetlenül álló nézőről, a vígjátékká erőszakolt »szatíráról«, a nevettető hős kiválasztásáról, az eredeti szándékától eltérített rendezőről... Kállai István, a televízió szórakosztató osztályának vezetője érdekes javaslattal állt elő: a filmgyártásnak a televízióval összefogva, anyagilag és technikailag is együttművetítették.) Fitil kalandjait már másfél évtizede nézi a szovjet mozik közönsége, s ez is jelzi a népszerűségét. A dokumentum-, rajz- és játékfilmelemekből ötvözött film szatirikus eszközökkel veszi célba az éppen aktuális problémát at, — sikerrel. A filmvígjáték és a néző kapcsolatáról érdeklődtünk a szovjet filmrendezőtől. — Ha jó, érdekes a filmvígjáték, mindig lesz nézője. E tekintetben — akármilyen «optimális is ez az igény — mindig a nézőnek van igaza — mondta Sztolbov. — A jó íim-vígjáték után nem marad el a hatás. A filmben nincs nehéz és könnyű műfaj, csak jó es rossz alkotás van, a tehetséges alkotás mindig visszhangra talál. Ezen a tanárkodáson kitűnt, hogy sok a köDél-Somogyban, a Dráva mentén sajátosan keveredik a magyar és a horvát nyelv mutatva, hogy olyan vidéken járunk, ahol jelentős számban laknak nemzetiségiek is. De nemcsak a beszéd árulkodik erről, hanem összetéveszthetetlenül állnak egymás mellett azok az emlékek, hagyományok is melyek a népek életéről vallanak. Dráva menti napokat rendezték a barcsi járásban abból a célból, hogy bemutassák a vidék élő múltját, jelenét. A rendezvény középpontjában a hagyományok ápolása áll: erről tanúskodik az a kiállítás is, mely tegnap nyílt meg a járási hivatal tanácstermében Emlékek, hagyományok címmel. A vidék szokásait, folklórját, tárgyi emlékeit gyűjtik a barcsi, babócsai, vízvári, istvándi, ladi, lakácsai honismereti szakkörök, mellettük Rinyakovácsiban, Cso- konyavisontán és Szuíokban folyik még időnként hasonló munka. A kiállítás bemutatja a vízváriak rógi halászeszköSzeberényi Lehel| I I R É M 'I a képe. Mégis félelmetes tem- néztek egymással a lekvárpoval haladt a lepény belseje mező fölött. felé. Módszeresen, nyugodtan. Zsabka Janó Feró orrát És könyörtelenül. Hatalmasa- nézte, amely a lekvárt szánt- kat harapott, és hatalmasakat va nyomult a pénz felé. Hi- nyelt. Szomszédai elhúzódtak degen nézte az ellenfél orrát, a közeléből. agya hidegen őrölt: tíz cenKözépen egy rézpénz villo- ti... nyolc centi... öt centi... gott. »Aranypénz« — mond- A maga orrtávolságát tiFero kedélyeske- ták. Azt kellett elérni. ' zenöt centire becsülte. Zsabka Janó mindjárt eléri. Mindenki ujjongott A rézpénznek értéke nem győzelmének, volt, de hitték, hogy szeren- S ekkor Feró orra előtt lecsót hoz annak, aki elnyeri; vált a lepény, és Zsabka Ja- egy évig teljesül a kívánsága, no foga között vigyorogya — Rézgróf dett Land, és Anyicskát fürkészte. Megijedt az arcától, arcán a kimutatott megvetéstől. Félteni kezdte őt, mert ezt a rabló is láthatja. _ ___u > _____ A síp még mindig nem szó- míg újra csatába kell szállni felmutatta a rézpénzt, iáit meg. Anyicska fázósan érte. Buda tanító lefújta a mérösszerázkódott, pedig az erdő Zsabka Janót három éven kőzést, s a döbbent csendben árnyéka még nem ért odáig, át kényeztette a szerencse, kis a füttyszó élesen hangzott. Egyszer csak így szólt Lonci- megszakítással, míg ülni kény- Aztán moraj lett. hoz, a szája alig mozgott: szerült. Most sem engedett. Zsabka Janó körülnézett, — Ez azt hiszi, ő kacsint, Sőt becsvágyának mintha mintha kutatná, ki elégedetés minden lánynak muszáj szárnyai nőnének, lenkedik. odaszaladni neki... Nem meri Mindenki tudta, hogy Zsab- Feró letörölte orráról a neki azt mondani senki, hogy ka Janó nyeri a versenyt. lekvárt. De alighogy letörölte, nem. — Ennyit szólt, és a sí- S ekkor valaki elordította egy helyen újra piros lett. pót nézte Buda tanító szája- magát: Kis karcolásból szivárgott a ban. Most! — gondolta, mert — Feró! Feró!... Nézzétek, vér. Buda tanító lélegzetet vett. S a Feró! — A kését használta — sutvalóban: trillázva szállt föl a Feró a nyelvével éppen na- fogták. visszhangos völgyben az indí- gyot söpört, s eltűnt a tészta, — Van neki. egy kése — tájéi. _ mi szája szélén csüngött még mondták mások a lányok köA banda rázendített a Rá- imént. Orra máris beleszán- zelében,’ összehajolva. — Nem kóczi-indulóra, s a keresztesek tott a lekvárba, az alaposan is szabad, tartani olyat... Ru- a lepénynek ugrottak. megtépázott lepény fölött. gós kés. A pengéje gombra Merő vér lett egyszeriben a _ Hajrá, Feró! Hajrá, Fe- működik. ro! — ordított a közönség. El- A tömegből jól lehetett halnyomta a zenekart, mely a *arth valaki azt mondta: finisre gyorsabban húzta. — Csalás! Lonci és Anyicska vissza- Zsabka Janó a hang felé — Vigyázz te, Janó, harap- fogták lélegzetüket, s egymás fordult, foga közt a rézpénzja! Fogát neki vigyázz! kezét markolászták izgalmuk- zel- S nem jött több ilyen — Húzd, tépd, nem apád! ban. hang. A moraj pedig elbiZsabka Janó nem kapko- Már csak ketten voltak: zanytalanodott. dott, és nem is volt lekváros Feró és Zsabka. Farka&szemet (Folytatjuk) képük: — merő lekvár. A közönség ugrált. Kacagva tombolt. — Zabáljad, Feró, zabáljad! zeit, a szuloki népviseletet, a lakácsai parasztházak berendezéseit, használati eszközeit. A barcsi fotóklub két tagja, Légrádi György és Győri Vilmos arra vállalkozott, hogy megörökíti az itt élők szokásait, a gazdálkodást. Ezek a fe vételek nemcsak kiegészítik a néprajzi anvagot, hanem azt is mutatják, hogy nem távoznak üres kézzel a gyűjtők erről a vidékről. A kiállítás talán újabb lendületet sd ahhoz, hogy tovább folytassák a járásban a szinte napról napra veszendő emlékek gyűjtését, feldolgozását. Ma délelőtt kezdődik a népi hangszeres szólisták, népi énekeseik bemutatkozása a művelődési házban. A válogatás után velük is találkozhatunk a péntek esti gálaműsoron, melyben a suhopol- jei népi együttes, Bige József dudaművész, Dévai Nagy Kamilla énekművész és Sellei Zoltán működik közre. A műsort Olsvai Imre vezeti. Ezt követően kerül sor arra a tudományos tanácskozásra, mely minden bizonnyal nemcsak a látottakat és hallottakat értékeli, hanem kijelöli azokat a fontos feladatokat is, melyekről majd a második Dráva menti napokon adhatnak szá- . mot a barcsiak. H. B. Somogyi Néplap
