Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-13 / 164. szám
Másokért fáradozik Habán Balatonföldváron A születési anyakönyvbe Karóimként, a házassági anyakönyvbe Horváth Fe- rencné néven' jegyezték be annak idején. Lina nénit, akit már sok éve ilyen családiasán becézve emleget a környék. Nem eshetik meg lakodalom öreglakon, de még Somogyváron vagy Osztopán- ban sem úgy, hogy ne'hívnák: »>A hatvanadik lakodalmat főzöm ki legközelebb-« — mondja, s ez nem úgy értendő, hogy összeboronálni segíti az epekedő szerelmesekét. Jelent viszont ugyancsak tevékeny sürgést-forgást a konyhákban, részvételt az ízes falatok elkészítésében. S aki ismeri a sokvendéges, nagy lagzik bőséges, hagyományos és főképp hosszú étrendjét, tudja, hogy mindezt kifőzni nem csekély dolog. Így azután előfordul az is, hogy eképp hívják: »Jöjjön el, Lina néni, nem is kell főznie, csak dirigálja a többieket, hogy jóízűek legyenek az ételek.« — Nem is tudok én keveset főzni, csak sokat! Már több mint tíz éve nyugdíjban vagyok, lett volna időm beleszokni a kis adagokba, de hát hosszú évekig az öregek napközijében főztem, s jobban rááll a kezem a nagyobb kanálra, főzőedényre, mennyiségre. Ráérő idejében hímezget: csodálatosan szép térítők, tányéralátétek virágmintái kerülnek ki a keze alól. Élő virágok koszorúja fogja körül a házát, ottjártamkor a királyliliom virított teljes pompájában, s az ápolt kert szépsége, gondozottsága láttán kibukott a kérdés: — Ki tartja ezt rendben? — Hát ki törődne a kertemmel, ha nem én magam? — csodálkozik vissza, majd korát meghazudtoló fürgeséggel térül-fordul virágai közt, s magyarázza a liliomfajták természetét, tulajdonságait, színük, formájuk különbözőségét. Az azonban, ami az újságírót bekopogtatni késztette özvegy Horváth Ferencné portájára, az nem a pompázatos kiskertnek, sem a szépen hímzett tulipánmotívumoknak, még csak nem is a jó ízek messze földön híres gaz- asszonyáhak szóló érdeklődés volt. A közélet és a közügyek iránti fogékonyság az, ami Lina nénit megkülönbözteti kortánsaitól, mivel ez a fiatal nők körében sem túl gyakori tulajdonság. Hogy miképpen foglalkozhat a ki?z ügyeivel egy közösségben valaki anélkül, hogy hivatalosan választott tagja lenne társadalmi szervezetnek, intézménynek? Segítőkész érdeklődéssel és sok aktivitással. Támogatja az öregek napközijét: gyakran meglátogatja őket egy kis beszélgetésre, jó szóra, eszmecserére. Segít bevásárolni a napi élelmiszereket. Hetenként kétszer Lengyeltótiba utazik, hogy beváltsa a gyógyszerrecepteket. Részt vesz a Vörös- kereszt munkájában, s beszervezi a KISZ-fiatalokat fát vágni, tüzelőt hordani, takarítani vagy kertet ásni a község idős embereinek. Nemrégiben a fővárosból jelentkezett egy ifjú mezőgazdász, hogy az öreglaki termelőszövetkezetben szeretne dolgozni, ott letelepedni. Persze, hogy Lina nénit kérték meg: járjon utána, hogy valami lakásmegoldás kerülközzön a száhiára, míg a végleges döntés megszületik. A fiatalokkal legalább olyan jól »eltalálja a hangot«; mint ax idősebbekkel. Az épülő KISZ-klub munkáiban tevékenyen részt vesz, s a fiúk-lányok kérik, várják, elfogadják a tanácsait, véleményét. Színes, mozgékony egyéniségét cseppnyi humorral fűszerezi. — A legutóbbi nőnapi ünnepségre magam sütöttem a rengeteg rétest. Ízlett mindenkinek, különösen a férfiemberek dicsérték. Mondtam nekik: »Igyekezzetek eltanulni a módját, mert a legközelebbi nőnapon majd ti sütitek pékünk! Mi meg majd kóstolgatunk, kritizálunk...« Nemrégiben aranylakodalmát tartotta egy idős házaspár az öregek házában. Köz- tiszteletben álló, népszerű emberek; az egész falu készült velük együtt örülni, ünnepelni. Lina néni kapta-fogta magát, s kedves, öreges betűivel levélben hívta meg ez alkalomból a községbe Kádár elvtársat. Néhány nap múlva csomagot hozott címére a posta: a selyempapír burok alól válogatottan finom palackborok bukkantak elő. Egri bikavér, tokaji aszú meg szürkebarát. És egy szívélyes hangú levél, melyben a párt első titkára sok szeretettel gratulál az ünnepeiteknek, s bár elfoglaltsága miatt személyesen nem köszöntheti őket, az ünnepi koccintáshoz küldi jókívánságaival együtt a csomagot. Lina néni a magánéletben nagymama, sőt dédnagymama. S milyen könnyen össze tudja egyeztetni a magánélet gondjait, örömeit a köz ügyeivel való törődéssel! Másokért fáradozni: ez a közéleti ember sajátja. Egyéniség kell hozzá. Bedő ndfkó Folklórműsorok, senei estek, kiállítások rendezőjeként m, Siotour Balatonföldváron, as üdülőhelyi klubban tartalmas nyári programot állított össze az itt pihenő vendégeknek, akik évek alatt fölismerhették: ezek a rendezvények is hozzátartoznak a vakáció örömeihez. Július elejétől Habán kerámia címmel kiállítás várta a látogatókat a klub egyetlen helyiségében, melyet ügyesen — térelválasztó függönyökkel — jól meg lehet osztani különböző rendezvények számára. A Kaposvári Agyag- és Háziipari Szövetkezet termékeiből rendezett kiállítás híven mutatta: minek köszönheti népszerűségét a kaposvári habán kerámia. Az üdülőhelyi klubban hagyományos, hogy nyaranta bemutatkoznak a kaposvári korongozók. Eddig többnyire egyéni kiállításokban gyönyörködhettünk, ez volt az első eset, hogy a szövetkezet csaknem minden fiatal fazekasa szerepelhetett. A cél az volt, hogy mindazok a termékek, melyek a kaposvári műhelyekben készülnek és az üzletekben megvásárolhatók, közönség elé kerüljenek. Ami a kiállításon megtetszett a fazekasmunkák gyűjtőinek, az ajándékozóknak, azt megtalálták a népművészeti boltokban. Bízom benne, hogy ez így van. A szövetkezet célja tisztességes. Az viszont kétséges előttem, hogy csak ilyen formában oldható meg a kaposvári habán kerámia bemutatása. Már az első pillanatban feltűnt, hogy az üvegvitrinek hátsó térbe való helyezése méltatlan a szép termékekhez. Ez a bemutató megérte volna a költségesebb rendezést. A vitrinek átlátszóságuk ellenére túlságosan elfedik a mutatnivalót. Nem járhatók körbe, a látvány tehát egyoldalú. Nemcsak a szemnek, hanem a kémeik is fontos szerepe van a kerámia- termékek megismeréséiben, fölfedezésében. A szövetkezet korábban rendezett egy-egy alkalommal szabadtéri cserépvásárt. Jó lett volna ezzel a kiállítással egy időben módot találni erre is. A kaposvári szövetkezet termékeinek és fazekasainak a seregszemléjén széles volt a választék; számos fiatal fazekas tovább öregbítette a kaT posvári habán hírét. Az ismert fazekasok mellett sok új névvel találkoztunk a balaton- földvári bemutatón. A szövetkezet utódnevelése — azt hiszem — sikeresnek mondható. Gondoskodnak róla, hogy a hagyományok tovább éljenek, a későbbi nemzedékek is megismerkedhessenek a fazekasok örökbecsű termékeivel. A sokszínűség mellett föl kellett figyelnünk Tamás Mária, Arató Miklós egyéni ke- rámiaremekeire. Ez a kiállítás őket állította a középpontba. Tamás Mária a korongozással készíthető termékek széles skáláját vonultatta fel, ugyanakkor valamennyinek közős vonása a haibán színár-, nyalatainak sajátos keverése. A kerámia-tömegtermék varázsa éppen ebben rejlik: a tehetség egyéni vonásai föllel- hetők rajtuk, s a gyűjtő nem találkozik két egyforma darabbal. A kéz csodálatos erői különös vonzást keltenek bennünk fazekasaink termékeinek használata közben. Korányi Barna Szeptemberre elkészül Óvoda Tapsonyban Mostanában egyre többen és egyre gyakrabban állítják meg a tapsonyi utcán, de a társközségben is Véghelyi Lajos' tanácselnököt: — Elnök elvtárs, mikor lesz már kész az óvoda? Az óvoda építése régóta foglalkoztatja az embereket. — Emlékszem — meséli a tanácselnök —, az én gyerekkoromban magukkal vitték az asszonyok a gyerekeket a mezőre. A tábla végében leszúrtak négy botot, arra tettek egy ruhát sátornak, alatta helyezték el a gyerekeket. Ma inkább a nagyszülők vigyáznak rájuk, de erre nem mindenütt van lehetőség A községben működik a MEDICOR egyik telepe. Tapsonyból és a környékről kétszáz lánynak és asszonynak biztosít munkát, azonban á gyermek- gondozási segélyen levő fiatal- asszonyok nagy része azért nem megy vissza jól fizető munkahelyére, mert nem tudja a kicsinyét elhelyezni. Ezért is volt olyan sürgető az óvoda építése, amely — most már bizonyos — szeptemberben fogadja a gyerekeket. A régi iskolaépületet újították fel erre a célra, mégpedig úgy, hogy az iskolai napközi és az óvoda konyhája közös lesz. Két nagy foglalkoztató, mosdó, zuhanyozó, öltöztetőhelyiség várja az > első harminchat gyereket. — Már megvásároltuk a berendezéseket, a játékokat is. Szeptemberben minden meglesz. Csak óvónőnk nincs még. Aki jelentkezett, az a nápok- ban látogat meg minket, és akkor dől el, hogy marad-e, vagy sem. Kétszobás szolgálati lakással várjuk. Az új óvodába a termelőszövetkezet buszai szállítják majd a kicsiket a környező' községekből. Az iskola életében is változást jelent az új intézmény működése. Csupa »óvodát végzett- gyerek kerül az első osztályba. Mit jelent ez? Szendéi Lajos pedagógus kétévenként elsősöket tanít írni, olvasni. — Azt nem is lehet elmondani, mekkora a különbség. A munkám szeptemberben, októberben abból áll, hogy a közösségi élethez szoktassam elsőseimet. Sokan közülük a ceruzát sem tudják fogni. Kicsi a szókincsük, nem ismernek alakzatokat, színeket. Pedig ez az új matematikatanítás alapja. Az iskolába járás előtt hetvenkét órában készítjük föl a hatéveseket. Kétségtelen, hogy ez segített valamelyest, de végleges megoldást csak az óvoda jelent. S. M. A szakközépiskolák és a vállalatók együttműködése A közelmúltban Jelent meg a Minisztertanács határozata a szakközépiskolák és a vállalatok együttműködéséről. Mi tette szükségessé a határozatot, és mi várható a végrehajtásától? — Erről tájékoztatta az MTI munkatársát Szendrei József, az Oktatási Minisztérium szakközépiskolai osztályának vezetője. — Utoljára 1962-ben szabályozta miniszteri utasítás az együttműködést. Az azóta eltelt másfél évtizedben kiépült a szakközépiskolák hálózata, korszerű tanműhelyeket alakítottak ki, nem kevés helyen — éppen a vállalatok segítségével, támogatásával — az iskolák nagy értékű gépek birtokába jutottak. Gazdaságos kihasználásuk is indokolja, hogy miközben a tanulók megtanulnak a gépekkel bánni, egyúttal hasznos termékeket is állítsanak elő. Pedagógiailag is indokolt ez. Bár egyre korszerűbb a tanműhelyek nagy része, az iskola — saját falain belül — nem képes valódi vállalati körülményeket teremteni. Ma az országban az önálló és a közös igazgatási szakközépiskolák száma 323. Valamennyinek van valamilyen kapcsolata vállalatokkal, intézményekkel. A mostani szabályozás tehát egyfelől törvényesíti a már kialakult állapotokat, másfelől általánossá teszi az együttműködés legjobb forrriáit, tovább javítja, korszerűsíti a feltételeit. A jelenlegi együttműködés színvonala, formái ugyanis egymástól nagyon eltérőek. A szakképzés igényli, hogy egy iskola több* vállalattal működjön együtt. Nagyon fontos, hogy ennek keretében a munkáltatók a diákoknak biztosítsák a gyakorlati feltételeket. Ez a tanulók szakirányú munkára való felkészítésében, nevelésében alapvetően fontos. Nagy figyelmet kell szentelni a gyakorlati foglalkozásokra fordítható idő gazdaságos és célszerű kihasználására is. Ehhez az eddiginél sokoldalúbb és nagyobb segítséget kérünk a vállalatoktól, intézményektől, s ez egybevág saját érdekükkel is. Érdemes felhívni a figyelmet arra: az ipari és mező- gazdasági szakközépiskolai képzést olyan irányba' fejlesztjük, hogy a tanulók az érettségivel együtt szakmunkás-képesítést is kapjanak. A kormányhatározat e tekintetben is jelentős intézkedéseket tartalmaz.' A szakmunkáscélú szakközépiskolai képzésben részt vevők számára lényegében mindazokat a kedvezményeket megadja, amelyek ma a szakmunkásképző iskolákra érvényesek. Jelenleg még kevés szakközépiskola ad az érettségivel egy időben szakmunkás-képesítést, számuk azonban néhány éven belül megsokszorozódik. A Minisztertanács határozata szerint 1978. szeptember 1-ig, a feltételek fokozatos megteremtésével, be kell fejezni a szakmunkásképzésre való áttérést, a meghatározott ipari, valamint mezőgazdasági és élelmezésügyi szakközépiskolákban. — Szóval, maga itt • KISZ-titkár. — Nem. Csupán a vezetőség tagja vagyok. —: Ez a körülmény mit sem változtat azon a tényen, hogy rendkívül csinos. — Köszönöm. — Ez nem kerül pénzbe. — Ilyen fukar? — Ellenkezőleg: vonzó hölgyek társaságában adakozó és bőkezű vagyok. Sőt: egyenesen pazarló. Most például szívesen meghívnám vagát — Jutka, ugye? — szóval, megkínálnám bármivel, amit óhajt, ha... — Ha presszóban lennénk bagy a házigazda szerepét játszhatna.» Igaz? De mivel itt én vagyok a vállalat hivatalos képviselője, és az a kötelességem.., — Hűha! Szóval, csak azért van velem, mert hozzám osztották be! — Maga hívott ide a sarokba. — De ki kezdte? — Ugyan. Csupán ajánlottam ezt a bogiári leánykát, mint somogyi specialitást. JÁTÉK — És miért éppen nekem? Rajtam kívül még hatan vannak a küldöttségben. És fiatalabbak is akadnak. Az öltözékem sem olyan «menő«, hogy egy húszéves lánynak ... — Huszonegy. — Kösz. Szóval, hogy megragadja a tekintetét. — Sosem lehet tudni, hogy egy nőnek mi tetszik a férfiakon. Talán a pillantásuk, a tartásuk, kiegyensúlyozott mozdulataik, a hangjuk ... — De azért ebben a játékban van bizonyos korhatár is. Én például nem tagadom le, hogy negyvenegy éves vagyok. — Csak lesz. Október huszonhatodikén. — Ejnye, de jól felkészült belőlem! — A többi vendégből is. Híresen jó a számmemóriám, könnyű volt. — Kérdezhetek? — Tessék? Bár érdekes, a tekintete alapján nem látszik bizalmatlannak. — Jó. Akkor elhiszem. Én viszont nagyon szégyellem, de semmit sem tudok magáról, csak azt, hogy észbontóan vonzó egyéniség. — Mi érdekli? — A beosztását tudom. — Honnan? i — A bemutatkozás után megérdeklődtem. — Igen, kultúrfelelős vagyok. A főiskola népművelés szakán tanulok. Azt hiszem, ennél több már nem érdekli. — De. Például: van-e komoly udvarlója? — Pillanatnyilag nem járok senkivel. — Csalódott? — Semmi különöset nem várok az élettől, így meg tudom előzni a tragikus csalódásokat. — Korához képest eléggé keserű ember. — Igen, sokon cinikusnak is tartanak. Egyféle védekezés. Bár fel tudok oldódni, ha megfelelő társat találok. — Nem mennénk ki a parkba? — Mit szólnak a többiek? — Azt hittem, ilyesmivel nem törődik. Hiszen nincs kinek elszámolnia. — Nem is magamat féltem. — Csak nem engem? — Egy hölgy is van a küldöttségben, még eljár a szája. — Ugyan. Jó haver, ilyesmit nem csinál. — Jó. Menjünk. De csak néhány percre. — öregem, te aztán kiszemelted a legjobb nőt! Hiába, mindig nagy szoknyavadász hírében álltái. — Nézd komám : igaz, hogy elkerültem a negyvenet, de azért még tartom magamat. — fis mondd: meddig jutottál? Láttam, eltűntetek a parkban. — Talán a részleteket hagyjuk. Abban megállapodtunk, hogy ha Pestre jön — azt mondja, gyakran van ott dolga — fölkeres. Aztán majd meglátjuk. Mindenesetre észrevettem: »jó vagyok nála« — ahogy a mai fiatalok mondják. — Na, Jutka, nem 'volt semmi baj az új vezérhelyettessel? — Hát... A vége felé ugyancsak észnél kellett fennem, de azért megúsztam ezt a nem is- veszélytelen játékot. Dumában messze elmentünk, de amikor a kezét is »bevetette«, elegánsan visz- szavonultam. ’ — Tudtam, hogy magára mindenben számíthat a vállalat! Olyan sugárzó arccal búcsúzott tőlem, mintha valami értékes ajándékot kapott volna. Legalább tízszer megköszönte a szíves vendéglátást. Azt hiszem, kellemes benyomásokat szerzett a vállalatunkról. paál Lászl6
