Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-08 / 160. szám
t Megnyílt a KGST Tanácsának XXX. ülésszaka (folytatás az L, oldalról) szükségessége annak, hogy számos jelentős intézkedést foganatosítsunk a kölcsönös együttműködés tökéletesítése terén. Ebben a vonatkozásban különösen fontos az együttműködés további átállítása hosz- szú távú alapra, hosszú lejáratú célprogramok kidolgozása a vezető gazdasági ágakban, az országok tervező szervei közötti együttműködés fokozása annak érdekében, hogy együttesen oldják meg a legidőszerűbb népgazdasági problémákat. Aleksz^j Koszigin ezután hangoztatta: «hosszú lejáratú programokat keli kidolgozni annak érdekében, hogy a KGST országok biztosítsák az ellátást az üzemanyag- és energetikai készletek alapvető vállíajaibóL Nagy figyelmet szentelt a szovjet kormányfő az energetikai együttműködés főbb irányaira Mint mondotta, az ezzel kapcsolatos hosszú távú célprogram irányozza elő az országik természeti kincseinek racionálisabb kiaknázását, számos újfajta — kevésbé energiaiigényes — technológiai folyamat bevezetését, valamint az ’ atomerőművek építésének meggyorsítását. A társadalmi termelés hatékonysága növelésének óriási tartalékai rejlenek a vegyipari kooperáció kiszélesítésében, valamint abban, hogy együttesen hoznak létre — az ásványi eredetű nyersanyag és üzemanyag alapvető lelőhelyeinek közelében — energia- és anyagigényes vegyipari termelési egységeket. Több konkrét elképzelést kifejtve az energetikai és a fémkohászati együttműködés fejlesztéséről. Koszigin a továbbiakban kitért azokra a feladatokra. amelyek az együttműködés hosszú távú célprogramjainak kidolgozásával kapcsolatban merülnek fel a különböző KGST szervek előtt. A KGST országoknak a világgazdasági kapcsolatok rendszerében elfoglalt helyzetét jellemezve, a szovjet kormányfő megállapította, hogy erősödnek a KGST nemzetközi kapcsolatai, fokozódik e szocialista szervezet nemzetközi tekintélye. Növekszik azoknak az országoknak a száma, amelyek valamilyen formában részt vesznek a KGST tevékenységében. Törvényszerű jelenség — mondotta a szónok —, hogy erősödnek a KGST nemzetközi kapcsolatai, elsősorban a fejlődő országokkal. A KGST kereteiben az államok közötti új típusú gazdasági kapcsolatok megteremtésében szerzett tapasztalatunk az eddiginél szélesebb nemzetközi síkon is gyakorlati jelentőséget ölt. Alekszej Koszigin végül meggyőződését fejezte ki, hogy a KGST XXX. ülésszakának határozatai előbbre viszik majd a szocialista gazdasági integrációt, előmozdítják a szocialista országok egységének további szilárdulását, a béke és a haladás érdekeinek megfelelően erősítik a szocializmus nemzetközi pozícióit. Ajekszei Koszi gin után Sztanko Todorov bolgár miniszterelnök, majd Lázár György, a Minisztertanács elnöke szólalt fel. Lázár György fl komplex program gazdasági eiyiiltniikidésáÉ legliízlalá alapjáéi szolgál Bevezetőben Lázár György átadta az ülésszak részvevőinek, a házigazda NDK kormányának és a küldöttségeknek az MSZMP Központi Bizottsága és a magyar kormány üdvözletét. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy az ülésszak munkája eredményes lesz, a tanácskozás tovább erősíti a KGST-országok gazdasági együttműködését, és újabb területeken viszi előre a szocialista gazdasági integráció ügyét. Kiemelte, hogy az ülésszak határozattervezete reálisan irányozza elő azokat az időszerű feladatokat, amelyeknek megoldása előmozdítja a szocialista gazdasági integráció további kibontakozását és jól szolgálja mind a nemzeti, mind a közös érdekeket. Beszédét így folytatta: — A KGST 30. ülésszakát olyan időpontban tartjuk, amikor országainkban sikeresen befejeződött az 1971—1975. évi népgazdasági tervekben kitűzött feladatok végrehajtása, pártjaink kongresszusai pedig megtárgyalták és meghatározták az 1976—1980-as időszakra szóló ötéves népgazdasági tervek fő irányvonalát. — Eredményeink — amelyeknek egyik fontos forrása a szocialista gazdasági integráció elmélyítése — világosan bizonyítják, hogy a komplex program helyesen jelölte ki együttműködésünk fejlesztésének fő irányait, és hosszabb távlatokat tekintve is megbízható alapul szolgál gazdasági együttműködésünk számára. — Sikerrel valósítottuk meg az 1976—1980-as évekre szóló népgazdasági tervek koordinálását. A népgazdasági tervek koordinálása, a sokoldalú integrációs intézkedések egyeztetett tervének kidolgozása és végrehajtása jó feltételeket biztosít ahhoz, hogy szellemi és anyagi erőinket méginkább a termelés hatékonyságának növelésére, a tudományos-műszaki haladás meggyorsítására összpontosíthassuk. Nemzeti terveink megalapozásának fontos és biztonságot adó elemei azok a — tervkoordináció eredményeire épülő — megállapodások, amelyeket az érdekelt tagállamok — köztük hazánk is — a Szovjetunióval kötöttek a nyersanyag- és energia- források feltárásának gyorsítására, a közös érdekéket szolgáló termelőkapacitások bővítésére. — Amikor múltbeli eredményeinkről és a jövőbe mutató terveinkről szólunk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt; hogy a tőkés világ súlyos gazdasági és politikai válsággal küzd. Ennek tükrében méginkább megnő annak jelentősége, hogy a KGST-országok továbbra is tervszerűen fejlődnek, a világ legdinamikusabb gazdasági közösségét alkotják, és még szembetűnőbben mutatkoznak meg azok az előnyök, amelyeket a szocialista tervgazdálkodás, az internacionalizmus elvei által, vezérelt együttműködés, a szocialista gazdasági integráció biztosít számunkra. Ezek olyan erősségei közösségünknek, amelyekre biztosan építhetünk a jövőben is. Mindamellett azonban számításba kell vennünk azt is, hogy a világgazdaságban tartósnak ígérkező átrendeződési folyamatok mennek végbe. Ennek egyik jól ismert megnyilvánulása az a gyökeres átalakulás, ami az árviszonyokban következett be. — Ami a Magyar Népköz- társaságot illeti, a világpiacon bekövetkezett változások népgazdaságunkat igen hátrányosan érintik. Ez azzal függ ösz- sze, hogy importunkban a nyersanyagok, exportunkban pedig a késztermékek teszik ki a döntő hányadot. Ilyen struktúra mellett a nemzetközi árarányok megváltozása egyrészt azzal a következménnyel járt, hogy az elmúlt évben az azonos mennyiségű import ki- egyenlítésére a tőkés piacra 23 százalékkal, a szocialista országokba 8 százalékkal kellett több terméket exportálnunk, mint 1972-ben. Az időszerű feladatokról szólva a következőket mondta: — Fontos és az élet által ségleteinek igazolt tapasztalat, hogy gazdasági együttműködésünk elmélyítésének, a szocialista gazdasági integráció kibontakoztatásának alapja és legfőbb biztosítéka a népgazdasági tervezésben megvalósuló együttműködés, ezért szüntelenül növelnünk keli annak színvonalát. Az elmű’jt években e téren is jelentősen előrehaladtunk. Az ötéves tervek koordinációja mellett gyakorlattá tettük a gazdaságpolitikai konzultációkat, a tudományos-műszaki politika alapvető kérdéseinek számbavételét; a hosszú távú prognózisok készítését; a sokoldalú integrációs intézkedések egyeztetett tervének kidolgozását; az érdekelt országok egyes iparágainak és termékfajtáinak együttes tervezését; a népgazdaság irányítási és tervezési rendszerének tökéletesítésében szerzett tapasztalatok kicserélését; megkezdtük a hosszú távú célprogramok együttes kidolgozását. — Figyelmünket most mindenekelőtt a kölcsönösen vállait kötelezettségek maradéktalan és fegyelmezett végrehajtására kell fordítanunk. Népgazdaságaink számára az adott világgazdasági helyzetben rendkívül fontos, hogy az energia- és nyersanyagforrások bővítésére elhatározott és közös erőfeszítéssel megvalósítandó nagy létesítményeket — gondolok itt az Orenburgi gázvezetékre is — a kitűzött határidőkre felépítsük és üzembe helyezzük. Kulcsfontosságú szerepe van a hosszú távú célprogram kidolgozásának Lázár György szólt a vállalt nemzetközi kötelezettségek pontos és időben való teljesítése fontosságáról, majd így folytatta: — Miköziben kellő figyelmet fordítunk folyó terveink végrehajtására, véleményünk szerint mielőbb és szervezett formában meg kell kezdeni az 1980 utáni időszak együttműködési feladatainak széles értelemben vett előkészítését. Aligha szükséges hangsúlyozni ennek fontosságát. A fejlesztési döntések időigénye igen nagy. Az elhatározások megvalósítása alapos mérlegelést, műszaki és gazdasági felkészülést, sőt az esetek jelentős részében anyagi befektetéseket kíván, még mielőtt véglegesítenénk ötéves terveinket és együttműködésünk konkrét programját. Ha kellő előrelátással dolgozunk, időt és anyagi eszközöket takaríthatunk meg, ellenkező esetben viszont reális lehetőségeket hagyunk kihasználatlanul. — Az 1980. utáni feladatokra való felkészülésben kulcsfontossága van a hosz- szú távú célprogramok elhatározott ütemben való kidolgozásának. A magunk részéről ebben látjuk az egyik legfontosabb biztosítékát annak, hogy a fejlődést mega'apozó fő termékekben — döntően közösségünk erőforrásaira támaszkodva — hosszú távon is biztosítsuk szükségleteink kielégítését. — A Magyar Népköztársaság különösen érdekelt az energia- és nyersanyag-ellátás megoldására irányuló célprogram kidolgozásában és megvalósításában. Számunkra is nagy jelentőségű a KGST-országok egyesített energiarendszereinek fejlesztése, amelynek programját ülésszakunk most hagyja jóvá. Pártunk XI. kongresszusának útmutatása alapján elhatároztuk, és ötéves tervünkben előirányoztuk, hogy jelentős mértékben megnöveljük a természeti erőforrások feltárására és hasznosítására fordított anyagi eszközök meny- nyiségét. — Ennek keretében erőteljesen fokozzuk a kőolaj- és földgázkutatást. Növeljük az alacsony íütőértékú szénva- gyon — egyébként jelentős többletköltséggel járó — kiaknázását és vilSamósenergia- termelésre való felhasználását. Erőfeszítéseink ellenére népgazdaságunk energia-, fűtőanyag- és nyersanyag-szükkielégítésében hosszú távon is növekedni fog az import részaránya. Ezért nagy biztonságot jelent számunkra, hogy növekvő szükségleteink kielégítésében tartósan számíthatunk a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval folytatott együttműködésre. — Indokoltnak tartjuk olyan együttműködési megoldások kialakítását, amelyek kölcsönösen figyelembe veszik mind az exportőr, mind pedig az importőr országok érdekeit. A nyersanyagforrások bővítése érdekében továbbra is szorgalmazzuk, hogy tegyük ösz- szehangoltabbá és célratörőbbé a fejlődő országokkal való együttműködésünket. Ügy vélem, e téren a KGST szerveitől is több kezdeményezést kell igényelnünk. — Ez alkalommal is szeretnék hangot adni annak a véleményünknek, hogy igen nagy jelentőségű, és szerintünk megkülönböztetett figyelmet érdemel a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés olyan mértékű fejlesztéséhez, amely biztosíthatja a KGST tagállamok szükségleteinek a mainál teljesebb kielégítését. A természet adta lehetőségek nagyobb mértékű kihasználásához azonban meg kell gyorsítanunk a mezőgazdasági termelés fejlesztéséihez szükséges tudományos és ipari háttér kiépítését. A tudományos kutatás, a korszerű gépek, berendezések és géprendszerek, a műtrágyák és növényvédő szerek tömeges előállítása, továbbá a feldolgozás, a csomagolás és a szállítás gazdaságos színvonalra emelése hatalmas méretű beruházásokat kíván. Ez olyan közös gond és feladat, amely szükségessé teszi az érdekelt országok tudományos ismereteinek, anyagi és pénzeszközeinek egyesítését, a kölcsönös érdekeltséget biztosító gazdasági ösztönzőrendszer kialakítását. Meggyőződésünk, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztésének meggyorsítása szükségszerű és egyben reális cél. Ezért tartjuk nagy horderejű és előremutató elhatározásnak a célprogram kidolgozását. Ebben a szellemben igyekszünk eleget tenni annak a megtisztelő megbízásnak, hogy a célprogramot kidolgozó munka- csoport vezetését magyar részről látják el. Munkánkkal a szocializmus egyetemes ügyét is szolgáljuk A Minisztertanács elnöke ezután szólt arról, hogy országaink gazdasági fejlődésében, a hatékonyság fokozásában meghatározó szerepe van a gépiparnak. Ezért a Magyar Népköztársaság teljesen indokoltnak tartja és helyesli, hogy a kidolgozandó célprogram a legalapvetőbb feladatokra irányuljon. Lázár György így folytatta felszólalását: — A szocialista gazdasági integráció kibontakozása törvényszerűen együtt jár országaink közlekedési kapcsolatainak kibővítésével. Ezért külön is üdvözöljük, hogy — a KGST történetében először — hosszú távú elgondolások kimunkálása kezdődött el a közlekedés fejlesztésére, és hogy e fontos ágazat előrehaladását is külön cé’program kidolgozásával és végrehajtásával kívánjuk megalapozni. Ez annál is fontosabb, mert az elért fejlődés ellenére a KGST tagállamok közlekedésében. különösen a nemzetközi szállításokban a termelés folyamatosságát és a tervszerűség érvényre juttatását zavaró nehézségekkel találkoztunk. Ugyanakkor az előrejelzésekből “ismerjük, hogy az egymás közötti áruszállítások volumene 1976—1930 között legkevesebb 25—26 százalékkal, 1990-ig pedig több mint 70 százalékkal növekedni fog, és hasonló gyors ütemben emelkedik a személyszállítás iránti igény is. — Mindezek miatt elsőrendűen érdekeltek vagyunk abban, hogy országainkban meggyorsítsuk a közlekedést, elsősorban a forgalom több mint felét lebonyolító vasúti rendszerek továbbfejlesztését. Fontosnak tartjuk, hogy ezzel egyidejűleg előirányozzuk a legkorszerűbb szállítási módozatok fokozott elterjesztését és a vasutak tehermentesítése érEmelnünk kell a tervezési együttműködés színvonalát Önök előtt Ismert, hogy gazdaságunkban — természeti adottságaink és országunk méretei következtében — a külkereskedelem különösen fontos szerepet tölt be, amit jól érzékeltet, hogy a behozatal értékben kifejezett nagysága eléri az évi nemzeti jövedelem 45 százalékát. így érthetővé válik, hogy a cserearányok számunkra előnytelen változása és az, hogy szükségleteinket egyes nyersanyagokból növekvő mértékben kényszerültünk tőkés piacokSomogy i Néplap ról biztosítani, népgazdaságunknak olyan nagyságrendű veszteséget okozott, ami az egyensúly számottevő romlásához vezetett. Az egyensúly visszaállítása hosszú időt és megfeszített munkát kíván. — Pártünk XI. kongresszusa világosan kijelölte e nehéz problémák leküzdésének útját, ötéves tervünk arra épül, hogy országunkban meggyorsítsuk a gazdasági hatékonyság növelését, fegyelmezett és tervszerű munkával maximálisan kihasználjuk erőforrásainkat, és még szorosabbra fűzzük a gazdasági együttműködés szálait a Szovjetunióval és közösségünk többi országával. A magyar küldöttség a KGST 30. ülésszakán. (Telefotő — ADN/ZB—MTI—KS) dekében összehangolt Intézkedéseket tegyünk a víziutakés közutak jobb kihasználására. — Helyeseljük a lakosság jobb ellátását szolgáló, az ipari fogyasztási cikkek termelésének és választékának növelését célzó program kidolgozását is. — Az előttünk álló sokrétű feladatok eredményes megoldása szükségessé teszi, hogy kellő figyelmet fordítsunk együttműködésünk gazdasági feltételeire. A tervezési együttműködés állandó tökéletesítése mellett tovább kell fejlesztenünk a KGST valxitá- ris-pénzü,gyi rendszerét is. Ezen a téren sem nélkülözhetjük a tapasztalatok rendszeres elemzését, azt, hogy a gyakorlatot időről időre hozzáigazítsuk a változó feltételekhez, az egyre növekvő követelményekhez, és hogy egyidejűleg biztosítsuk a szükséges stabilitást. valamint a kellő rugalmasságot. Változatlanul fontosnak tartjuk, hogy a komplex programnak megfelelően továbbá erőfeszítéseket tegyünk a transzferábilis rubel szerepének növelésére. A magunk elé tűzött célok azt is megkövetelik, hogy tovább fejlesszük együttműködésünk szervezetét, a KGST-t. Az új, bonyolultabb körülmények között magasabbra kell emelni a munkával szemben támasztott követelményeket, gyorsítani szükséges az ügyintézést, és javítani kell a döntési rendszert. Beszéde befejező részében Lázár György az európai helyzetet értékelve hangsúlyozta, hogy a Helsinkiben elfogadott elvek világosak, de a teljes megvalósításukhoz vezető út nem ígérkezik sem könnyűnek, sem rövidnek. Az enyhülést ellenző erők leküzdéséhez fontos hozzájárulást jelentett az európai kommunista és munkáspártok Berlinben, a közelmúltban tartott tanácskozása. Kiemelte, hogy a közösen elfogadott dokumentum megvalósítását a magyar párt és a kormány alapvető feladatának tekinti. A magyar miniszterelnök utalt rá, hogy a KGST és a Közös Piac közötti kapcsolatok létrehozása során összehangolt és egységes fellépésre van szükség, mert a szocialista országok csak így érhetik el a velük szemben alkalmazott hátrányos, megkülönböztető politika megváltoztatását. Hangsúlyozta, hogy a KGST- országoknak az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítandók a fejlődő országokkal való együttműködés fő irányainak kidolgozására és egységes, összehangolt, fellépésük biztosítására. Beszédét így fejezte be: — A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa megkülönböztetett figyelmet szentelt a KGST-országokkal folytatott együttműködésünknek. Megállapította, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretében megvalósuló gazdasági együttműködés valamennyi tagállamban növeli a szocialista építőmun- ka lendületét, és semmi mással nem pótolható segítség számunkra, a Magyar Nép- köztársaság számára. — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságát és a Magyar Népköztársaság kormányát tevékenységében mindenkor az interna- ciona'izmus elvei vezérelték. Tudatában vagyunk, hogy munkánkkal nemcsak hazánkat, hanem egész baráti közösségünk ügyét, a szocializmus egyetemes ügyét is szolgáljuk. Pártunk és kormányunk. egész népünk nevében biztosíthatom önöket, hogy a jövőben is ebben a szellemben munkálkodunk országaink egységének és együttműködésének erősítésén, a mostani tanácskozásunkon közös egyetértésben kitűzött feladatok maradéktalan megvalósításán. Ezután Carlos Rafael Rodriguez kubai miniszterelnök- he'yettes mondta el felszólalását. A KGST XXX. ülésszakának első napja szerdán este vacsorával ért véget, amelyet Horst Sindermann, az NDK minisztertanácsának elnöke, a vendéglátó Német Demokratikus Köztársaság küldöttségének vezetője a tagállamok küldöttségvezetőinek tiszteletére adott