Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-06 / 158. szám

LIBANON Nem tudták elszállítani a sebesülteket Teli Zaatarból Csak romok maradtak a Bejrút melletti Tel Zaater-i palesztin menekülttáborból. Elnökválasztás Mexikóban Mexikó új elnöke Jósé Lopez Portillo. Az 55 éves volt pénz­ügyminiszter a 60 milliós la­tin-amerikai országban fél évszázada hatalmon lévő In­tézményes Forradalmi Párt (PRI) jelöltjeként indult a va­sárnapi választásokon. Ellen­fele nem volt: a jobb- vagy középjobboldali pártok esély­telenségüket felmérve nem is indítottak jelöltet, a baloldal közös kommunista jelöltjét vi­szont különböző manőverek­kel megakadályozták abban, hogy felkerüljön a hivatalos listára. A 26 millió választásra jo­gosult állampolgár közül 18,5 millióan- adták le szavazatu­kat — 17,5 millióan Portillóra, — az elnökjelölt mellett a képviselőház és a szenátus tagjaira is. A parlamenti vá­lasztások végeredménye még nem ismeretes, megfigyelők szerint azonban biztosra vehe­tő a PRI abszolút többségének megmaradása. Hétfőn délután nem sikerült elszállítani a sebesülteket az ostromlott Teli Zaatar palesz­tin táborból. A Vöröskereszt sebesültszállító autói már el­indultak a sebesültekkel a tá­borból, de a szűnni nem aka­ró tűzpárbaj miatt visszafor­dulni kényszerültek. A Nemzetközi Vöröskereszt Genfben nyilatkozatot adott ki a Teli Zaatarba küldött konvoj kudarcáról, s egyúttal felszólította a harcoló feleket, hogy tegyék lehetővé a se­besültek elszállítását a tábor­ból. Elmaradt az Arab Liga há­rom tagú közvetítő bizottságá­nak a libanoni válságban érintett felek képviselőivel hétfő estére kitűzött második tanácskozása. Mahmud Riad, a liga főtitkára a bizottság tag­ja közölte, hogy az Arab Liga közvetítő bizottsága nyugtala­nító híreket kapott a harcok feliángolásáról különböző li­banoni frontokon. Nyugati hírügynqkségek szerint a meg­beszélés elmaradásának az volt az előzménye, hogy a bal­oldali erők elfoglalták a Tri­poli kikötőváros közelében lévő Sekka falut, a jobboldali keresztények egyik erősségét. A hírügynökségek idézik a baloldali erők rádiójának megállapítását: Sekka elfog­lalása válasz azokra a bűn­tettekre, amelyeket a jobbol­daliak követtek el, válasz A baloldal áj, nagy sikere Az olasz képviselőház elnökévé Pietro Ingraot választották Jobboldalt Pietro Ingrao, az Olasz KP egyik vezetője, a képvisclőház hétfő este megválasztott elnöke. Baloldalt Aniintore Fanfani, az Olasz Kereszténydemokrata Párt el­nöke, aki a szenátusban tölti be a hasonló posztot. Dzsiszr al-Pasa palesztin tá­bor elfoglalására és Teli Zaa­tar ostromára. Jósé Lopez Portilló decem­berben veszi át elnöki tisztsé­gét. Egyesült Államok Megemlékezlek a íiggelienség kikiáltásának 200. évíoráaléjáról Az Egyesült Államokban megemlékeztek a függetlenség kikiáltásának 200. évforduló­járól. Washingtonban és az ország sok városában ünnep­séget rendeztek a jubileum al­kalmából. New York-ban, a Hudson folyón színpompás nemzetközi vitorlás-felvonu­lást tartottak. Különösen széles körűen ün­nepelték az évfordulót Phila­delphiában, ahol 200 évvel ezelőtt elfogadták a köztársa­ság megalakítását bejelentő és az állampolgárok egyenlősé­gét és szabadságát meghirde­tő függetlenségi nyilatkozatot. Ford elnök Philadelphiában elmondott beszédében többek között hangsúlyozta, hogy az ország előtt még nagyszámú megoldásra váró probléma áll, különösen a személyes szabadságjogokat illetően. A haladó Amerika tiszteli a függetlenségi nyilatkozatot és a maga módján szintén meg­emlékezett elfogadásának évfordulójáról. Nagyszabású megmozdulássá vált Phila­delphiában az a felvonulás és nagygyűlés, amelyet a számos társadalmi szervezetet tömö­rítő »Július 4 koalició« szer­vezett. A nagygyűlés szónokai fe’szólították az amerikaia­kat, hogy küzdjenek a munka- nélküliség, a fokozódó drágu­lás, a szociális kiadások ál­landó csökkentése ellen. Az évforduló napján több száz indián vonult a Fehér Házhoz és a kongresszus épü­Phüadelphiában Gerald Ford elnök mondott beszédet az USA függetlenségének 200. évfordulóján. leiéhez s a nyomorúságos helyzetben élő amerikai ősla­kosság nevében egyenlő jogo­kat követelt. Mint a Washington Post című lap írja, a szónokok a jubileum napjaiban elhang­zott beszédeikben ismételten rámutattak: a kétszázéves Amerika népe kételkedik tár­sadalma egészségességében. Peking: a hallgató hadsereg Méry tábornok, a francia vezérkari főnök minapi kínai látogatása egyike volt azon ritka alkalmaknak, amikor a kínai hadsereg vezetői a szín­falak elé léptek. Pekingben nyilvánosságra hozták, hogy a francia tábornok (miután megjelent Hua Kuo-feng mi­niszterelnöknél), hosszas tár­gyalást folytatott Je Csien- jing hadügyminiszterrel és Jang Cseng-van ideiglenes vezérkari' főnökkel. A pekin­gi politikai változások figye­lői ebből két alapvető követ­keztetést vontak le. Azt, hogy a halott Csou En-laj volt miniszterelnök gyámoltjának és kiszemelt utódjának Teng Hsziao-ping«nek megbukta­tása nem hozott létre alap­vető személyi változásokat a hadsereg csúcsain. Ez megerősíti azt a másik következtetést, amelyet már néhány héttel ezelőtt levon­tak a kínai politika legta­pasztaltabb megfigyelői: a Teng megbuktatását és Hua Kuo-feng miniszterelnöki ki­nevezését kísérő hatalmi harc továbbra sem ért véget. Kí­nában tart a küzdelem az egyre gyengülő Mao Ce-tung örökéért. S ami a legfonto­sabb: a Méry tábornokot fo­gadó személyiségek nevéből ítélve a hadsereg még nem adta le véglegesen a maga voksát ebben a hatalmi küzdelemben. Ennek a következtetésnek a megértéséhez emlékeztetni kell arra, hogy — leegysze­rűsítve a bonyodalmakat, de megtartva a lényeget — Kí­nában két frakció küzd je­lenleg a 83 éves Mao örök­ségéért. Az egyik frakciót az egyszerűség kedvéért világ­szerte »mérsékeltnek« vagy »pragmatikusnak« nevezik. A szellemi és politikai vezető­jeként Csou En-lajt tartották számon. Az ő törekvése hosszú betegsége idején az volt, hogy a »kulturális for­radalom« során már egyszer a másik frakció által megvá­dolt, de Csou En-laj hatal­mának csúcsán látványosan rehabilitált Teng Hsziao-ping kezébe kerüljön a hatalom. A másik frakciót általában »radikálisnak-«, »szélsőséges­nek« nevezik, néha pedig a »sangháji csoport« néven is emlegetik. Sangháj volt ugyanis a »kulturális forra­dalom « politikai fővárosa. Ennek a frakciónak az élén Csiang Csing, Mao felesége áll. Oldalán a maoista párt korábbi sangháji vezetőségé­nek néhány eminens tagja, így Vang Hung-ven. Teng megbuktatása csak látszólag jelentette ennek az utóbbi csoportnak feltétlen győzelmét. Hogy valójában átmeneti időszakról és komp­romisszumról van szó, azt mutatta, hogy miniszterel­nökké éppen olyan politikust neveztek ki Hua Kuo-feng személyében, aki nem tarto­zott a sangháji klikkhez. A másik és talán még fon­tosabb jel az volt, hogy a Teng leváltását követő hangos kampányban a hadsereg nem nyújtott támogatást a »sang- hájiaknak«. Előbb közömbös és semleges maradt. A kato­nai parancsnokok hűségnyi­latkozatai később megérkez­tek ugyan, de megkésetten és eléggé langyos stílusban. Ennek a tartózkodásnak a magyarázata az, hogy amikor a »kulturális forradalmat« követően a Csou En-laj által vezetett »pragmatikusok« vagy »mérsékeltek« kerültek előtérbe, sikerült nagyszabá­sú változtatásokat végrehaj­taniuk a katonai körzetekben. Ezek a változások 1974 janu­árjában. kezdődtek; amikor általános helycserét hajtottak végre a kínai katonai körze­tek élén. A változások közül akkor talán a legfontosabb az volt, hogy Li Te-seng, a hadsereg politikai főcsoportjának pa­rancsnoka megvált tisztségé­től, eltávozott Pekingből és átvette az észak-keleti kato­nai körzet parancsnokságát. Ez ugyan stratégiailag rend­kívül fontos terület — de Li Te-seng távozása mégis azt jelentette, hogy eltávozott a a politikai harc középpontjá­ból, Pekingből. Márpedig őt Mao bizalmi emberének tar­tották és igen jó kapcsolatai voltak a sangháji csoporttal. Eltávozása azt jelentette, hogy a hadügyminiszteri poszt megszerzéséhez fűzött reményei meghiúsultak. Egy későbbi szakaszban ép­pen Csou En-laj támogatásá­val lett hadügyminiszter Je Csien-jing. S mint a francia vezérkari főnök látogatásáról szóló közlemények mutatják, ezt a tisztséget Csou En-laj halála és Teng Hsziao-ping bukása után. továbbra is be­tölti. Az 1974-es változások má­sodik fontos összetevője az volt, hogy a Csou En-lajhoz rendkívül közelálló Csen Si- lien lett a politikai szem­pontból nyilván elsőrendű je­lentőségű pekingi körzet ka­tonai parancsnoka. A válto­zások egy későbbi szakaszá­ban (még mindig Csou En- laj életében) ugyancsak a miniszterelnök és Teng Hszi­ao-ping támogatásával lett ideiglenes vezérkari főnök Jang Cseng-van. Ö, a politi­kai földrengés ellenére, éppen úgy helyén maradt, mint a hadügyminiszter. Mindebből nem elsősorban KGST—Közös Piac Szovjet tervezetek az energiarendszerek együttműködéséről A kommunista Pietro Ing- rao lett a június 20-án és 21-én megválasztott olasz kép­I Értesítjük Siófok város lakosságát, hogy 1976. július 8-án 13.00 órától 16.00 óráig az egész város területén gázszinetel tartunk Kérjük gázkészülékeiket elzárni szíveskedjenek. KÖGAZ Siófoki kirendeltség Siófok 800 784. viselőház elnöke. Megválasz­tása az olasz baloldal új nagy sikere, lépést jelent a koinmu- nistaeílenes megkülönböztetés teljes felszámolása felé. Hétfőn délután megtartotta első ülését az új olasz parla­ment. A 630 tagú képviselő­ház és a 315 tagot számláló szenátus első, ünnepélyes ülé­sén megválasztották a két ház elnökségét. A pártok előzetes megállapodása alapján a kép­viselőház elnökévé Pietro Ing- raót, az Olasz Kommunista Párt vezetőségének tagját, az egyik legtekintélyesebb olasz kommunista vezetőt választot­ták. A képviselőház első al- elnöke egy szocialista párti képviselő. A szenátus elnökévé — szintén az előzetes megálla­podás alapján — keresztény­demokrata politikust válasz­tottak: Amintore Fanfanit. A később megalakítandó parlamenti állandó bizottsá­gok elnökségeit szintén úgy osztották el, hogy az OKP, amelyet eddig kirekesztettek, megkapja néhány bizottság elnökségét. »Harcos és szenvedélyes fel­hívás az emberiség értelmé­hez és lelkiismeretéhez« — így jellemezte a moszkvai Iz­vesztyija a kommunista és munkáspártok berlini doku­mentumát, amelynek egyik legfontosabb megállapítása a szovjet sajtóban és a munkás­gyűléseken elhangzó vélemé­nyek szerint az, hogy az eny­hülés szilárdságának és elmé­lyítésének biztosításához el­engedhetetlen a néptömegek kiállása a helsinki biztonsági konferencia döntései mellett. Néhány órával a berlini ta­nácskozás lezárása után ér­kezett a szovjet fővárosba a hír arról, hogy a genfi lesze­relési konferencián szovjet— amerikai megállapodás szüle­tett az új típusú tömegpusz­tító fegyverek kifejlesztésé­nek megakadályozásával kap­csolatos probléma napirendre tűzéséről. Moszkvában ezzel összefüg­gésben megjegyezték; a ja­vaslatot néhány hónappal ezelőtt Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára terjesztette elő, s megvalósulása felbecsülhetet­len értékű hozzájárulás lehet a fegyverkezési hajsza végle­ges leállításához. Az SZKP főtitkára berlini beszédében megismételte azo­kat a szovjet javaslatokat is, amelyek kifejezetten a béke és biztpnság anyagi alapjai­nak kialakítását szolgálják Európában. E javaslatok egyi­ke Európa egységes energeti­kai kialakítására vonatkozott. A Novoje Vremja című moszkvai hetilap szerint szov­jet energetikusok már kidol­gozták a KGST-hez, illetve a Közös Piachoz tartozó or­szágok energetikai rendszerei­nek egyesítésére vonatkozó tervezetet. A hetilap emlékeztet arra, hogy — a Szovjetunió erőfor­rásainak köszönhetően — az európai szocialista országok csaknem teljesen önellátók energiahordozók és villamos energia tekintetében, Nyu- gat-Európa viszont óriási de­ficittel küszködik. A Szovjetunió már most szállít villamos energiát Nor­végiának és Finnországnak, s a további lehetőségek még nagyobbak, hiszen — az idő­zóna-különbség miatt — Ke­let-Európábán a villamosener- gia-fogyasztás csúcsidőszakai más időpontokra esnek, mint Nyugat-Európában. Szovjet részről nagy jelentőséget tu­lajdonítanak azoknak az el­képzeléseknek is, amelyek a rohamos fejlődés előtt álló atomenergetika össz-európai megszervezését, a nukleáris erőművek nyersanyagának kitermelésében és dúsításában való együttműködést irányoz­zák elő. B. P. Kína külpolitikájával kap­csolatban lehet következteté­seket levonni. Ennek a po­litikának a fővonala éppen úgy a szovjetellenesség, mint volt korábban. (Brutális szov­jetellenes nyilatkozatokkal »köszöntötte« francia ven­dégét a hadügyminiszter is.) Nyilvánvaló, hogy a kínai külpolitika felülvizsgálása függvénye a hatalmi harc eredményének. A hadsereg magatartásá­nak ebből a szempontból le­het döntő jelentősége. Az a tény, hogy a kínai hadsereg továbbra is tartózkodóan vi­seltetik a két frakció hatalmi harcában, s hogy a legfonto­sabb posztokon a Csou En- laj idejében és az ő támoga­tásával kinevezett vezetők meg tudtak maradni — igen sokatmondó jelenség. Arra vall, hogy a kínai hatalmi harc távolról sem tekinthető lezártnak, s elkövetkezhet az az idő, amikor a hadsereg is állást foglal ebben a küzde­lemben.

Next

/
Thumbnails
Contents