Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-03 / 156. szám

HÉTKÖZNAPJAINK A feie se tréfa A Kis-Balatonról Bizonyára emlékeznek még Rémusz bácsi tévében szóvá tett és mint megtudtuk, rég elszállt pipafüstjére? Vihart kavart valaki egy pohár víz­ben, és ha követte is szánom- bánom, az is eső után köpö­nyeg; Tamás bátya kunyhója elárvult, infámis pipája senki egészségét nem rongálja töb­bé. A »mi a fenének pipázik« kezdetű kérdés megfelelő vá­laszt kapott, melyben benn­foglaltatott a sokunk számára váratlanul »posztumusz« pipa­füst szerény kegyelete is. Nem kételkedünk a tollat ra­gadó kéz jó szándékában, csak hát az alkohol ellen sem úgy küzdünk, hogy baltát fogunk valamennyi szőlőtőkére. A. vé­leménynyilvánítás mindenki­nek törvény adta joga, élünk is vele bátran, csak egyet fe­lejtünk, hogy látásmódunk nagyon is szubjektív és ép­pen ezért nem mindig van igazunk. Ugyan ki tudna mindnyájunk kedvére tenni? — »«.de banán az vanl — ...de banán az nincs! — méltatlankodunk a boltban. — Nekünk éppen csak a mozgólépcső hiányzott? — Ez csak fölfele megy, mint borban a gyöngy? — méltatlankodunk a Somogy Áruházban. A vélemények fonákságával semmi baj, míg humorérzé­künk csiklandozza. Szívesen nevetünk, szeretjük a viccet. Elmondhatjuk magunkról, van érzékünk hozzá. Azt mondják, úgy terem a vicc, mint máshol eső után a gomba. Jóformán mindenre viccel reagálunk elsőként. A számítóközpont városunkban még csak azzal jelzi létét, hogy félig kanári­sárga, de a köztudatban szo­katlan műszavai már mun­kálkodnak köztünk. Hogyne, mikor a riporter is operatőr­nek javítja az operátort! Nincs kizárva, hogy vicc szü­letését lestük meg buszvárás közben: — Képzeld, Kovács fia ope­rátor a számítástechnikánál! — Ne mondd, ott már a munkahelyen operálnak? De ez már hivatalosan vicc, és a somogyi változat az őrmestert se hagyhatta ki be­lőle, aki megkérdi a nem ép­pen katonás külsejű újoncot: — Foglalkozása? — Operátor! — Gondolhattam volna, hogy egészségügyi! Azonban nem mosolygunk, még akkor sem, ha a törté­net a minden lében kétszer is kanál humoros képzetét kelti. Mert addig rendben levő a dolog, hogy megszólal a szív az iszákos szülők szerencsét­len sorsú gyermekei láttán. Még az se baj, ha a gyorsabb ügyintézés érdekében a tévé, a rádió, sőt a még a Ludas Matyi serkentését is kilátásba helyezi a türelmetlen segíteni akarás. Csak köszönet jár ér­te, ha a veszélyeztetettség té­nye való, és akkor ijesztgetés nélkül is elintéződik a kisko­rúak sorsa. De hogyan legyen tovább, egyáltalán mi a célja az ügybuzgóságnak, ha ugyanaz a hang, embertelen­nek minősítve az állami gon­dozásba vételt, most a meg­tört szívű szülők érdekében emel szót, akik úgymond, je­lenleg a bánatukra vedelnek akár a görény, mert gyere­keik nélkül nincs célja az életüknek, és ismét megemlí- tődik mumusnak a tévé, a rá­dió, a Ludas Matyi? Hasznos dolog a közvéle­mény, legyen benne a mi hangunk is, de ugyan mi haszna belőle a közjónak ak­kor, amikor nem élünk, ha­nem visszaélünk szólásjo­gunkkal? Mihályi Margit Egy eltűnt révház emlékére „Elvesznek” az orvosnak A birminghami egyetemen végzett felmérés szerint az egyetemre járó és az egyetemi tanulmányaikat elvégző nők kereken egyharmad része kü­lönféle okok miatt »elvész« az orvosi gyakorlat számára. Te­kintettel arra, hogy Nagy-Bri- tanniában mintegy 10 000 font ba kerül egy-egy orvos kikép­zése, most arról folyik a vita: ne csökkentsék-e az egyetem­re fölveendő nők számát. A' baliyánpusztai révháí Új iránytű hajóknak Ismeretes, hogy az iránytű a Föld mágneses terének erővo­nalai mentén állapodik meg. Ha egy óceánjáró hajó testét nem mágnesezhető anyagokból készítik és a hajótőke mentén egy óriási elektromágnest sze­relnek föl, az elektromágneses tér kölcsönhatásba lép a föld mágneses mezejével, és a ha­jó, mint egy hatalmas irány­tű, az elektromágnesen átbo­csátóit áram irányától füg­gően a megfelelő irányba for­dul. A mágneses kormány a nyílt óceánon hasznos segítő« társ lehet. Sátor az autón Nagy feltűnést keltett az autó tetejére építhető sátor, amely egyszerűen megoldja az autósok szállásgondját. A megfelelő állványzat könnyen és rövid idő alatt felszerelhe­tő a gépkocsi tetejére, amely­re ráhúzzák a ponyvát. Ily módon 2,20 m hosszú, 1,50 m széles szálláshely alakul ki a csomagtartó helyén. Az tudja csak igazán értékelni aki már esőben, lapos, pocsolyás he­lyen verte föl a sátrát... A Battyánpuszta és Fenék­puszta, vagy a Vörs és Fe­nékpuszta közötti révátkelés évszázadokkal ezelőtt leg­alább oly híres és forgalmas volt, mint a szántód—tihanyi. Emlékét azonban eltörölte az 1839-ben megépített híd, amely elvágta a Kis-Balatont a Keszthelyi-öböltől. Van egy térképem Zala me­gyéről, amelyet 1792-ben raj­zoltak. Jól látható rajta a Battyán- és Fenékpuszta kö­zött húzódó Balaton-rész, mely a rajzon legalább olyan szé­les, mint a Tihany—-Szántód közötti tórész. Ezen a terüle­ten jártak a keszthelyi Feste­tics uraság révhajói, jól meg­épített kompok, amelyeket hat evezős hajtott, és amelyeken 30 ember, négy kocsi, vagy 30 számosállat fért el. Amikor igazi, több napig tartó vihar dühöngött, a kom­pokkal nem indultak neki a víznek, behúzódtak az utasok a battyáni révházba. Néha több napot és éjszakát is kel­lett várni, de inkább vártak mint a mocsaras Zala-folyó öblét kerülgessék. Közvetlenül a víz szélén a ma már nem látható révcsár­da állott, amelyet néhány éve még alaposan tanulmányoz­hattam, nemrégiben már csak a tégláit tisztogató asszonnyal beszélgethettem. Egy család megvette a házat, lebontotta, a régi, nagy pincét törmelék­kel feltöltötte, s új ház kerül a helyére. Aki arra jár, annak fogalma sem lesz arról, hogy évszázadokon át milyen híres hely volt a ház környéke. Battyán — néha Bottyán­nak írják — egykor falu,volt. Bél Mátyás 1736-ban Somogy megye leírásánál még hajó­soktól és halászoktól népes fa­lunak írja, és csak a nagy híd megépítése óta süllyedt pusz­tává. Nevét az egykor itt bir­tokos Batthyány családtól kapta. Később a Festetics csa­lád kezére került. Itt meg kell cáfolnom azt a néhány úti­könyvben is olvasott állítást, hogy Vak Bottyán kiváló ku­ruc hadvezérünk itt született volna. Ö esztergomi szárma­zású, ehhez a pusztához sem­mi köze. Festetics György a felesége, Száll er Judit révén jutott a pusztához, a régi rév- házat néha Szaller-ház néven is emlegetik az egykorú ira­tok. 1827-ben Hrabovszky Dávid a Tudományos Gyűjtemény­ben említi ezt a révet »Fe­néknél ... szép időben a kom­pon 20 minutum alatt partot lehet érni, jóllehet itt az uta­sok többnyire maguk kényte- leníttetnek 1—2 révész ügye­lése alatt a hajót hajtani...« Jól kihasználták az utasokat a révészek, akik egy leírás szerint jobban tudtak károm­kodni, mint az erről ismert angol hajósok. A töltés megépülte — amellyel a Kis-Balaton száját összeszorították — és a fenéki híd elkészülte után megszűnt a komphajókkal való átjárás. A Judith, a Pali, a Fecske stb. nevű komphajók szárazra ke­rültek és elkorhadtak. A révház azonban még állt, mert a hídon való áthaladásért hídpénzt kellett fizetni. A házban lakott a hídőr, aki a díjat beszedte. 1771-ben egy ivószobából, konyhából, istál­lóból állott. Amint a fenti ké­pen is látható, faoszlopos tor­nác húzódott előtte, ezt húsz évvel ezelőtt még magam is láttam. 1823-ban bővítették. Akkor már megszálló szobája, 2 konyhája volt, és kétszáz akó bort befogadó pincéje. Fedele nád, mellette két nád­fedelű vályogistálló egy fé­szerrel. A betyártörténetekben is sokszor szerepelt, hiszen átjá- róhe'y volt a közeli megyék betyárjai számára. Mára már megváltozott a környéke. Battyánpuszta a tsz tulajdona, a volt kastélyban nádat dolgoznak fel. Az egy­kori révészek, halászok össze­dőlt vályogházai helyén kor­szerű épületek emelkedtek. Csak a révház maradt meg emléknek, a tó egykori szélén, a 3—4 méter magas dombon, amelyet egykor a Kis-Balaton hullámai nyaldostak. Lassan düledezni kezdett, cigányok lakták benne, végül is végzett vele az idő és az új tulajdonos, akinek már nem volt érdekes a ház mtilt­ja. Miért nem maradhatott meg úgy, mint a szántódi csárda, egy kiveszett ősi mes­terség emlékeként? Ma So­mogy megye egyik látnivalója volna idegenforgalmi szem­pontból. Zákonyl Ferenc (Folytatjuk.) Háziállat lesz-e a víziló? Modem népvándorlás indul meg nyaranként Európa or­szágútjain. Ütra kelnek az autósturisták, hogy világot lássanak. A vendéglátóipari költségek azonban mindenütt emelkednek, és ezen úgy igye­keznek kifogni a turisták, hogy egyre többen kempingekben szállnak meg, sátort vernek, lakókocsit vontatnak. De kel­lemesebb is így a turisztika. Nincsenek városokhoz, szállo­dákhoz kötve, nincs kötelező elegancia, egészséges környe­zetben, szép fekvésű, jó leve­gőjű kempingekben tölthetők az éjszakák. És ma már azok közül is sokan félnomád kö­rülmények között Indulnak vakációra, akik pedig bírnák pénzzel. Ezt a jelenséget használja ki az az iparág, mely a kem­pingezők életének a kényel­mesebbé tételét tűzte ki cé­lul. Nemrég nyílt, meg Ham­burgban egy kiállítás »Szabad idő — táborozás — lakókocsi« címmel. Bemutattak itt ezer­féle sátort, az egyszerű »ku- tyaól«-tól a több szobás sátor­palotáig; lakókocsit, amely föl van szerelve gáz- vagy elek­tromos főzési lehetőséggel, zu­hanyozóval, beépített bútorok­kal, televízióval. ^Meztelen konferencia Nemzetközi nudistatalálko­zót rendeznek augusztus el­ső napjaiban a Rajna egyik félszigetén és mintegy négy­ezer részvevőt várnak oda. De el ne felejtsem megmondani annak, aki nem emlékszik a nudista kifejezés értelmére: a szabad test kultuszát űzőket nevezik így, akik meztelenül fürdenek az erre a célra fenn­tartott strandokon. S mi több, ide még belépni is tilos für­dőruhában vagy akár fügefa­levéllel. Ez így rendben is volna, de Önök megkérdezhetik, hogy miért van szükség nemzetközi találkozóra. Kérem, ne moso­lyogjanak, a nudisták ugyan­is nemcsak egyszerű találko­zót tartanak, hanem konfe­renciát is. Az INF, a nemzet­közi szervezet tagegyesületei­nek százhúsz hivatalos kül­dötte jelenik meg, és minden pontosan úgy játszódik majd le, mint a többi konferencián. Bizonyos szempontból még nehezebb dolguk is lesz, mint más értekezletek szervezőinek. Angol, francia és német szinkrontolmácsnőket szerződ­tettek a közgyűlés négy nap­jára, s ez mindjárt némi gon­dot okozott a rendezőknek. A szervezet szigorú előírásai ér­telmében az összejöveteleken semmilyen ruhát sem szabad viselni. Ügy gondolom, a tol­mácsnőknek mégiscsak meg­engedik, hogy legalább a fül­hallgatót magukra tegyék, ami egyébként az összhatást nem is zavarja. A gondok azonban ezzel még nem szűnnek meg. Tegyük föl, hogy a vendéglátó szervezet fogadást ad a kül­döttek tiszteletére: milyen ru­hában illik megjelenni, illetve milyen nemruhában, illetve miben tud különbözni a dol­gos. a tárgyalásokkal töltött órák semmi-ruhája, az ünne­pélyes, az elegáns semmi-ru­hától? No, de majd csak megold­ják valahogy. A konferencia komoly célt tűzött maga elé; új alapszabályokat akarnak kidolgozni, és megalapítani a meztelenek egyetemes világ­szervezetét. Isten neki, csinál­ják. ök aztán valóban a vi­lág legbékésebb szervezetét kell. hogy alkossák, mert cél­juk mindig a levetközés és so­hasem a beöltözés. Most azért szurkolok, hogy azokon az augusztus eleji na­pokon ne essen az eső a Raj­na mentén. Különben kútba esik a konferencia. És mit ér­nek a nudisták felöltözötten? Meg se ismerik egymást. T. L Jól ismert állat az állatker­tekből az esetlen mozgású, or­mótlan testű víziló. Természe­tes körülmények között ma már csak Afrikában éL Keve­sen gondolnák, hogy egykor hazánk területén is honos volt, pedig a csantleletek ezt bizo­nyítják. A jégkorszak előtt Budapest közvetlen környé­kén, meleg vizű forrásokban tartózkodott. A jégkorszak vé­ge felé tűnt el végleg Európá­ból. A vízilovak száma ma már Afrikában is megcsappant, bár minden jelentős vízben megtalálhatók. Sok kutató sze­rint vadon élő, kisebb állo­mányuk akkor is fennmarad, amikor az elefántok és orr­szarvúak már régen kihaltak az afrikai kontinensről: a ví­zilovak ugyanis nehezen meg­közelíthető mocsaras vidéken India táplálkozási problé­májának megoldására sokféle Kísérletet végeznek. A myso- rei központi élelmezéstechni­kai kutatóintézetben eredmé­nyes kísérleteket végeztek: nö­vények leveléből nagy meny- nyiségű fehérjét állítottak elő. A kísérletekben juta, banán, cukornád és más növények le­velét használták, ezek a nö­vények Ipari célra bőven te­remnek Indiában. A levelek­érzik otthon magukat és éle­tük nagy részét vízben töltik. Üjabban több kutató vallja, hogy a vízilovak sorsa egé­szen meglepő módon alakul majd és értékes húsuknak nagy szerepük lesz a lakosság fehérjeellátásában. Érmek elő­feltétele, hogy az emberek tervszerűen irányítsák az állo­mány létszámának gyarapodá­sát, s csak a fölösleges példá- nyoíkat lőjjék ki. Sok tudós véleménye sze­rint a víziló legalább is rész­ben háziasítható lenne. Fon­tos szempont az is, hogy a ví­zilovak terhessége — testnagy­ságukhoz képest — meglepően rövid ideig, mindössze 8 hóna­pig tart, tehát évente szapo­rodnak, s a fiatalok már a második vagy harmadik évük­ben ivarérettek. bői nyert fehérje jobb minő­ségű az átlagos növényi fehér­jénél, mert olyan aminoeava- kat is tartalmaz, melyek az állati fehérjékre jellemzők. A kutatók remélik, hogy fehér­jedús tápszer olcsó előállításá­ra nyílik így mód. Levélfehérjéből néptáplálék

Next

/
Thumbnails
Contents