Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-31 / 180. szám

HÉTKŐZN APIAINK Pánik — Nagymama lettem! — új­ságolja barátnőm. — Gratulálok! — mondom örvendezve. — Köszönöm! — feleli in­gerülten. — Fiú, lány? — kérdem. — Fiú! — mondja búsan. — Valami baj van? — kér­dem. — Nem aludtam az éjjel! — feleli komoran. — Mi történt? — kérdem ijedten. — Nem érzem nagymamá­nak magam! — Majd megszokod! — ne­vetek megkönnyebbülve. — Mit vigyorogsz, mint egy fakutya? Te se érted ezt, akár­csak az uram! Negyvenöt éves vagyok, harmincnak festek. Imádom a szép ruhákat, heten­te kétszer megyek kozmetikus­hoz meg fodrászhoz, és nem érzem azt, amit érezni kéne! — Ugyan mit? — Amit az én felejthetetlen nagyanyám! Azt a természetes, nyavalygás nélküli nagymama- ságot kerestem magamiban az éjjel, de rajtam nem sokasod­tak meg a nagymamává érés jelei, mint a szeptemberi fecs­kék a dróton. Gyerekkoromban kinevettem a drága nagyanyá­mat, amikor arról beszélt, hogy ő is volt fiatal. Várj csak, ész­re se veszed és máris eljutsz idáig — mondogatta. — Na látod! — mondom. Fúrás vagy oldás? A szuvasodott fogrészeket a mai gyakorlat szerint fúrás­sal távolítja el az orvos, s ez a művelet legtöbbször ki- sebb-nagyobb fájdalommal jár. Még akkor is, ha nagy fordulatszámú, úgynevezett turbófúrógéppel csinálja. A fájdalom elkerülésére két amerikai fogorvos nemrég olyan kezelési eljárást dolgo­zott ki, amely elkerülhetővé teszi az érzéstelenítő injek­ciót. A szabadalmazott mód­szer abból áll, hogy egy spe­ciális kis szivattyúval — nagy nyomással — olyan vegyi anyagot (monoklórglicint) jut­tatnak a szúvas fogra, ami gyorsan feloldja a rothadás­nak indult részeket. A fogke­zelésnek ez a módja — állí­tólag — minden más beavat­kozásnál kíméletesebb. Az sajnos nem derül ki a hírből, hogy miként oldják meg az oldódás előrehaladtá­nak ellenőrzését, s hogy mi­ként hat a monoklórglicin a szájnyálkahártyára,' a fogtartó szövetekre. — Semmit se látok! — för- med rám. — Imádok utazni, a legjobb varrónővel dolgozta­tok, hetenként fogyókúrás na­pot tartok, uszodába járok, nem világhíres az almáspitém, me­sélni csak könyvvből tudok, és nincsenek nagymamás gondo­lataim. ahogy illene! — Megjönnek azok is idő­ben! — vigasztalom. — Akárcsak az uramat hal­lanám! Az is fújja a magáét, de nem éri fel a tyúkesze, mért nő bennem a pánik! Unokám van, de nincs nagyanyja! — Míg beletanulsz, majd ki­pótolja ebbéli fogyatékosságo­dat a másik nagymama. Ket­ten csak értek egyet, nem? — próbálkozom a tréfával. — Az anyatárs? Akkor lás­sam, mikor a hátam közepét! Az ilyet hatóságilag kéne el­tiltani a gyerek közeléből! — Mi bajod vele? — rökö- nyödöm meg. — Az agyamra megy a köny­nyező lírája! Ha hallod, máris hinted a hamut a fejedre, mert azt hiszed, itt a világvége! Fia­talabb, mint én, de állandóan a vénségünkről jajgat. Ha meg­lát, már kezdi: »Megint egy napot vénültünk, fiam! Pakol­hatjuk csecse ruháinkat a szek­rényaljába, lányom, mert rá­csukhatjuk az ajtót az ifjúsá­gunkra!-« Legközelebb már vi­olaszín gyászruhát javasol! — Ez a nő érti a tréfát! — Ez a sanyarú Vendel? Ez azt se tudja, miféle fa a tréfa! Mentse isten tőle az unokámat! Még képes neki a pokol bugy­rairól mesélni ez a fancsali faszení. Ebből még úgy se lesz nagymama, mint belőlem! — Ne beszélj . bolondokat, már mért ne lenne? A nagy- mamaságot nem tanulja senki jön az magától, ha megvan hozzá a kellék! — Ennyi elég, gondolod? — Kell több? — Van nekünk egy családi szakácskönyvünk, azt kézzel másolta isten tudja, hány nem­zedék, akár a kódexet, és nem­csak szíves ajánlást, dátumot is biggyesztettek a köményma­gos leves alá. Nagyanyám ezt írta az almáspite receptjének hátlapjára: »Világhíres az al- máspitém, kihíztam a ruhám, tele vagyok mesével, nem fáj, hogy megöregedtem, jöhettek unokák!« — Mondtam, hogy fölösleges rémüldöznöd. Ne félj, mire megöregszel, így érzel te is! — Mit gondolsz, hány éves volt a nagyanyám, mikor eze­ket a sorokat írta? — Benne lehetett a korban! — Bizony ám! Éppen tíz év­vel volt fiatalabb, mint most én! Mihályi Margit Az első Balalon-álűszás emlékére Wesselényi-verseny néven hirdették A balatoni sporttörténelem nyilvántartása szerint a Fü­red—Tihany közötti tórészt a neves hazafi, Wesselényi Mik­lós úszta át először. Ifjúkorában Széchenyi Ist­vánnal Angliában járt, ott kedvelte meg az ökölvívást, és hazatérve ő rendezte az első ilyen versenyeket. Ma nincs egy ökölvívóverseny, amely Wesselényi nevét visel­:s s: ne. Jakok áttelepítése A Szovjetunió délkeleti, gornij-altáji körzetéből' SO jakot (a szarvasmarhához hasonló kérődző állat) szál­lítottak Jakutföldre, ahol a bő vizű Léna folyó egyik szigetén érdekes kísérletet folytatnak, hogy az értékes állatokat a zord északon meghonosítsák. Az első néhány jakot két évvel ezelőtt költöztették a szigetre. Az állatok könnyen átvé­szelték a kemény, sarkvidé­ki telet, s tavasszal bőséges volt a szaporulat. A tudó­sok legnagyobb csodálkozá­sára a fiatal állatok sokkal gyorsabban növekedtek itt, mint elődeik megszokott he­lyén. Az eddigi kísérletek alapján úgy döntöttek: az egyik jakut szovhoz jakte­nyésztésre szakosodik. BaJatonfüreden naponta hosszan úszkált a Balaton­ban, délelőtt és délután. A sport történetének egyes ku­tatói szerint csak mondta, hogy ő úszott először Füred­ről Tihanyba, mert valójában csak »úszkált« a tóban. Ha így lenne, nem maradt volna a nevezetes sporteseményről annyi feljegyzés az egykorú lapokban. Elég csak hivatkoz­nom a Regélő című lapban egy Honti nevű cikkíró visz- szaemlékezéseire. Sétahajó­záson vett részt egy vitorlá­son, »midőn Tihany felé egy embert úszni, s mind a fél­sziget hegyét, mind a füredi partokat emberektől ellepni látám. Ki lehet, kérdezők egymást, ezen ember, kinek a partig még fél mérföldet kell úsznia, mennyit már eddig is úszhatott? Ki lehet ezen em­ber, kinek a hatalmas elem meghajolni látszik? S ne­mes-e a lélek, melly a hatal­mas karokat kormányozza? Siessünk felé! A hatalmas úszó — az árvízi hajós volt!«. Wesselényi Miklós kiváló úszó hírében állt. Már a Sza­mosban is állandóan úszkált, majd később Kolozsváron úszóiskolát alapított. Pozsony­ban 1832-től kezdve a Duná­ban gyakorolt, végül 1835-ben kezdte meg balatoni úszásait. Naplójában ezt írta 1835. augusztus 14-én: »A nagy me­legben és a sok por után fel­séges érzés volt a Balaton ví­zében úszkálni.«. 1836. július 27-ről jegyzi föl, hogy »pár órát a Balaton frissítő hullámai közt tölték«. Aki egyfolytában 5—6 órát tudott úszni — a Szamosban például négyezer ölet —, an­nak nem lehetett nagy fel­adat a Balaton lágy és meleg vízében az alig 4 kilométeres távot Füred és Tihany között átúszni. A hagyomány tovább élt. Majdnem száz évvel ezelőtt elkezdték a Tihany—Füred közötti átúszást Wesselényi- verseny néven hirdetni, és élt az még a felszabadulás után is. 1951-ben kétszáznál több fiatal ugrott a vízbe a Kelén hajóról, és úszott Füred felé. Vagy tíz éve megszűntek ezek a versenyek, akár a Füred— Siófok közötti hosszabb ver­senyek. Eltűntek az evezős­versenyek, a halászok, hajó­sok izgalmas vetélkedői is. Csak a vitorlássport él, de ez kevés. Üj Wesselényikre vol­na szükség vagy legalább olyan sportegyesületekre, me­lyek a vízi sportokra többet áldoznának. Z. F. Hipnotizált béka tás helyett, makacs alkoho­listák elvonókúrájánál — rendszeresen alkalmazza mint gyógymódot. A hipnózist bi­zonyos embereknél erre al­kalmas személyek tudják ki­váltani. Könyvtári irodalma van, de élettani hátterét még ma sem ismerjük pontosan. A kérdés tanulmányozásá­ban sokat segítenek az állat- kísérletek. Régóta ismert pél­dául, hogy a békát könnyű »megbűvölni«. Bárki kipró­bálhatja: ha hasával fölfelé tenyerünkbe vesszük, majd másik kezünkkel könnyedén megkopogtatjuk a hasát, órákra megmerevedik. S nem is kell minden esetben meg­érintenünk. Képünkön egy békahipnoti- zálási kísérlet látható. Erőmű a Szulak folyón Régen kuruzslásszámba ment, esetleg cirkuszi mutat­vány volt a hipnózis. Ma a modem orvostudomány megha­tározott esetekben — például bizonyos idegrendszeri meg­betegedésnél, műtétnél alta­Dagesztánban, a Szovjetunió észak-kauká­zusi kis auto­nóm köztársa­ságában nem mindennapi vállalkozásba fogtak a szak­emberek : a földrengés ve­szélyeztette te­rületen 232 méter magas duzzasztó gát­tal zárták el a Szulak folyó mély völgyét, hogy oda az­után vízi erő­művet tele­pítsenek. A bő vizű negyi folyók- nak igen nagy a vízenergeti­kai tartaléka Tervet dolgoz­tak ki, amely­nek alapján hét vízi erő­művet építe­nek a folyón, 4,5 millió kilo­watt össztelje­sítménnyel. A Szulak folyó A hegyi folyó megfékezése — energetikai hasznán túl — azt is jelenti, hogy a Kaspi-ten- ger mellékén 300 ezer hektár­nyi földterület válik majd ön- tözhetővé. ázik a TU—1 Húsz éve vált ismertté l-cs A csehszlovákiai Olomuc városának járókelői különös szállítmányt csodálh a ttak meg: egy kiszolgált szovjet gyárt­mányú, TU—104-es típusú személyszállító repülőgép szárnyaitól megfosztott tör­zsét vontatták végig a váro­son, hogy az előre kijelölt he­lyen, reprezentatív éttermet alakítsanak ki a belsejében. Az A. N. Tupoljev tervezte TU—104-es gép éppen két év­tizeddel eselőtt, 1956 szeptem­berében vált világszerte is­mertté. Ez volt a világ első hosszú távú, sugárhajtású utasszállító gépe. 70 személyt szállíthatott 800 km/óra se­bességgel. Az utóbbi húsz évben egy­más után emelkedtek a ma­gasba az egyre újabb, 100-zal kezdődő. 4-gyel végződő tí­pusszámú TU-gépek. A TU— 114-es éveken át a világ leg­nagyobb utasszállítója volt. A háromhajtóműves TU— 154-íes már a 70-es évek gé­pe. 150—160 személyt szállít­hat, 11—12 ezer méter ma­gasságban, a hanghatárhoz közeli sebességgel repülve» A szuperszonikus sebességgel ha-, ladó, már rendszeres forgal­mat lebonyolító TU—144-es nem annyira a jelen, mint inkább a jövő repülőgépe. Ha Moszkva és Budapest között is közlekedne, 45 perc alatt tenné meg az utat. Televízió a szívlieleosépl inegeSazássre Az Egyesült Államok egyik kisvárosában egészségügyi »ügynök« kopogtat nap-nap után az ajtón. Felvilágosító munkája során felhívja a la­kók figyelmét az egészséges életmódra, a dohányzás el­hagyására vagy mérséklésére, illetve több sportra és moz­gásra buzdít. Blacburn ame­rikai professzor nemrég egy párizsi konferencián említette, hogy szerinte a szív- és vér­keringési betegségek megelő­zése érdekében szélesebb kö­rű felvilágosító munkára vol­na szükség. Az Egyesült Államokban a televízió felvilágosító munká­ja már érezteti hatását. Azok­ban az államokban, ahol a tv a felvilágosító felhívásokat rendszeresen közli, csökkent a lakosság átlagos testsúlya, többen leszoktak a dohány­zásról és rendszeresen ellen­őriztetik vérnyomásukat. Az egészségügyi felvilágosító pro­paganda tehát igen jó fegy­ver ebben a küzdelemben, amelyet az orvosok bizonyos betegségek megelőzése érde­kében folytatnak. — repülőgépről. A hét létesítmény közül s legnagyobb a csirkeji vízi erőmű lesz. A kifeszített vi­torlához hasonló, megkapóan szép ívű — 232 méteres — duzzasztógát kb. 25 négyzet- kilométer területű víztározót hoz létre, amely máris 850 millió köbméter vizet tartalr máz, de befogadóképessége később eléri a 2,7 milliárd köbmétert. A mesterséges tó­ban 80 méteres lesz a víz­mélység. A csirkeji vízi erőmű a négy gépcsoport elkészülte után egymillió kilowatt ener­giát termel majd. Pontosan, szllánkmcntescn A gyémánt szerszámok al­kalmazásának hagyományos területévé vált a nem fémes, de igen kemény anyagok megmunkálása. A közelmúlt­ban megkezdődött a gyémánt­élű körkásek széles körű be­vezetése az üvegek, kerámia­tárgyak, karundok, félvezetők, ferritek, üvegbetétes műanya­gok, kvarckristályok, drága- és féldrágakövek vágásának technológiájába. Az új szer­számmal a vágás sebessége a korábbinak 5—10-szeresáre nőhet, a vágási felület pedig kiváló minőségű. Az üveg­csövek vágásánál például nagyfokú a geometriai pontos­ság. Az üvegtexxtolit-lemezek szabásánál — 10 mi’liméteres vastagságig — percenként 2 méter a vágási sebesség a pneumatikus meghajtású, gyé- mántélű kézi körkéssel. A Map rejtélye Az utóbbi évtizedekben ala­posan megváltoztak a világ­űr felépítéséről alkotott eddi­gi elképzelések. A meglepő felismerések egész sora állt elő. A modern teleszkópok és rádióteleszkópok segítségével a galaxisok magjában olyan hatalmas robbanásokat figyel­tek meg, amelyek során ha­talmas anyagmennyiségek ve­tődtek ki, sőt egész csillag- rendszerek felbomlását is re­gisztrálták. Egy szokatlan fajta telesz­kóp, a »neutrino teleszkóp« újabban még központi csil­lagzatunkról, a Napról, meg­lehetősen bizonyosnak tekin­tett felfogásokat is kérdésessé tesz. A napenergiát eszerint a hidrogén atommagjainak hé­liummagokká olvadása termeli, egy olyan atomos égési fo­lyamat, amely magfúzió né­ven ismert, és irányítatlan formában a hidrogénbomba robbanásakor is végbemegy. Ilyen jellegű fúzió esetén töb­bek között neutrínók is fel­szabadulnak, vagyis olyan energiában gazdag elemi ré­szecskék, amelyek nagy se­bességgel távolodnak a reak­ció helyétől. Az Egyesült Ál­lamokban egy speciális neut- rinodetektor segítségével fel­fogták és elemezték a Nap e részecskeáramlását. Az asztrofizikusok megdöb­benésére a neutrinofelfogó berendezés csak egyhatodát számlálta meg annak a ré­szecskemennyiségnek, amely­nek az eddigi elméletek sze­rint be kellene csapódnia a Napba. A kísérlet e meglepő eredménye fölvetett néhány olyan kérdést, amely még nem egészen tisztázott, de kétségkívül átalakítja majd a Napról alkotott eddigi elkép­zeléseinket. Az eredmények alapján el­képzelhető például, hogy a Nap belsejében alacsonyabb a hőmérséklet, mint eddig fel­tételeztük, hogy másféle a vegyi összetétele, vagy hogy a Nap tömegének csak 30—50 százaléka koncentrálódik a mágban, az eddigi modelleken szereplő 66 százalék helyett. Ezenkívül meglehet, hogy a nehézelemek, például a hidro­gén aránya a Nap magjában, nagyobb, mint eddig hittük.

Next

/
Thumbnails
Contents