Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-29 / 178. szám

„Zöld arany“ — százvagonszám A szántóföldtől a konzervgyárig »X zöldborsó az egyetlen olyan zöldségnövény, a Nagy­atádi Konzervgyár körzeté­ben, melynek a termelési területe, a termés mennyisé­ge még átmenetileg sem csökkent, sőt fokozatosan emelkedett.« Naponta hal­lunk a zöldségproblémáról, nem túlzás tehát, hogy fon­tos ez a mezőgazdaságban, és a fogyasztók szempontjá­ból is. Talán példa is lehet­ne ez a növény — a terme­lés, az értékesítés módja, a termelő és a gyár közötti kapcsolat miatt A kézi szedéstől a cséplőgépekig Amikor a nagyüzemi gaz­dálkodás még nem volt ál­talános, a konzervgyár kézi szedésű zöldborsót vett át a termelőktől. Ma, a gépek korszakában szinte^ elkép­zelhetetlen ez. Pedig alig több mint másfél évtized választ el' tőle. Megjelentek a gépek, s vele együtt az Sággal, tizennégy fogyasztá­si szövetkezettel és hat M ÉK-kel áll szerződéses kapcsolatban. A partnerek közül huszonhárom termelő- szövetkezet, két állami gaz­daság és nyolc áfész somo­gyi. Említésre méltó, hogy a harminc termelőszövetkezet­nek több mint a fele, tizen­hat gazdaság a konzervgyár bázisüzeme. Több mint háromezer hek­táron termelnek különböző zöldségfélét a felsorolt gaz­daságok, s a zöldborsó je­lentőségét és területarányát is kifejezi: ebben az évben már 1925 hektáron vetették el ezt a fontos növényt. Huszonkilenc cséplőgép dolgozik a gyár körzetében, s megszakítás nélkül, éjjel- nappal ontja a szemet. A gé­pek közül tizenhat már nem a gyár, hanem a termelőszö­vetkezetek tulajdona. A bér- gépek mellett megérte a gaz­daságoknak, hogy saját gépet is beszerezzenek. Ahol a bor­sót a merógazdasági nagy­üzem saját gépével csépeli, ott mázsánként ötven forint Nyolcvanhárom embernek másfél munkát ad a borsó. hónapig éjjel-nappal együttműködés, a közös ér­dek szolgálatának új formá­ja: a cséplőgép a gyár tu­lajdona, de a gazdaság hasz­nálja és kezeli. 1965-ben a nagyatádi gyár körzetében 490 hektáron ter­meltek borsót, 1969-ben — a felújítás évében — 1300 hektáron, az idén pedig már 1925 hektárra nőtt a termő- terület. Ezzel együtt tizen­hétről huszonhat mázsára emelkedett az átlagtermés, a feldolgozandó borsómennyi­ség pedig nyolcvannégy va­gonról csaknem ötezer (!) vagonra. Természetesen az utóbbi másfél évtized nemcsak a borsó termeltetésében és fel­dolgozásában hozott ilyen jelentős változást. A nagy­üzemi termelés általánossá válásával és megerősödésé­vel együtt fokozatosan nőtt az egyéb zöldség termőterü­lete is. Kölcsönös és közös erőfeszítés eredményeként egyre tartalmasabbá vált a gazdaságok és a gyár kap­csolata. Szakmailag is, a munka során is, emberileg is olyan viszony alakult ki (és ezt igyekeznek egyre tökéle­tesíteni), amely nélkül ter­melő- és feldolgozóüzem ma már eredményesen, gazdasá­gosan nem dolgozhat együtt. Munkás—paraszt találkozók, szervezett és alkalomszerű eszmecserék, mindennapos jelenlét a gazdaságban s a gazdasági emberek előtt mindig nyitott ajtók a gyár­ban — ezek és az ehhez ha­sonló mozzanatok sora jelzi a kölcsönös érdeket kifejező, erősödő kapcsolatokat. Ma a Nagyatádi Konzerv­gyár harminc termelőszövet­kezettel, két állami gazda­költséget térít a gyár — a felvásárlási áron felük Meg­éri! Ilyen feltételek között — a támogatással együtt a borsócséplő ára három- négy év alatt megtérül. Hat—nyolc fajta egy üzemben Nem egy üzem van már a gyár körzetében — többek között Komlósd, Csököly, So­mogy szó b, Berzence, Csurgó, Buzsák —, amely az orszá­gos átlag, a hektáronkénti 25—26 mázsa fölött termel zöldborsót. — Kívánatos és elérhető is a hektáronkénti 40—45 má­zsa. — Ebben a megállapí­tásban egyetértenek a gyár és a mezőgazdasági üzemek szakemberei. Mi szükséges ehhez? Jó táperőben levő talaj, megfe­lelő tápanyagutánpótlás, ki­fogástalan vegyszeres gyom­irtás, szakaszos vetés, idő­ben való aratás-cséplés és — természetesen — jó minő­ségű, bőven termő fajták. Egy tucat fajtából válogat­hatnak a gazdaságok, A ki­fejtő fajták közül az Ex­presszi, a Debreceni 21-est, a Debreceni sötétzöldet ter­melhetik, a velőiborsók közül pedig rendelkezésükre áll a Triton, a Chrestensen Comél, a Budai csemege, a Debre­ceni 35/2, a Grüne Perle, a BR 52, a Perfekcion, a Ju­wel és a Nike. Egy-egy gazdaság ma már általában hait-nyoic fajtát vet, természetesen szakaszo­san, a fajták hőegység igé­nyét figyelembe véve. Ezzel a módszerrel teremtik meg feltételét a folyamatos beta­karításnak, annak, hogy a cséplőgép 30—35 napon át egyhuzamban dolgozhasson, a gazdaság pedig zökkenő nélkül' szállíthassa az alap­anyagot a gyárnak. Nem véletlen, hogy a zöld­borsó ilyen népszerű. Mert azon túl, hogy a gazdálkodá­si évben a mezőgazdasági nagyüzemnek ez hozza az első növénytermesztési árbe­vételt, még sok közvetett hasznot is hajt. Mint pillan­gós növény, igen jó állapot­ban hagyja maga után a termőtalajt, kiváló elővete- ményt jelent például a ka­lászosoknak. Felmérések és vizsgálatok bizonyítják, hogy a bonsó után vetett gabona átlagosan. négy mázsával több termést ad hektáron­ként, mint az azonos talaj­típusba, de más elővetemény után vetett kalászos. Am nemcsak a növényter­melés, hanem az állatte­nyésztés javát is szolgálja ez a növény. A borsószár és hü­vely lesilózva jó minőségű, fehérjegazdag szilázst jelent a szarvasmarhák téli takar­mányozásához. A borsó a föld alatt és a föld felett minden részében hasznot hoz, nincs benne semmi el- dobnivaló. Komlősdi beszélgetés A Nagyatádi Konzervgyár partnergazdasága a komiósdi termelőszövetkezet. Ez a nagyüzem nemcsak arról ne­vezetes, hogy innen szállítot­ták az idén az első borsót a gyárba, a komiósdi határban termett terménnyel indult a nagy szezon. Nevezetes ez a gazdaság arról is, hogy gyü­mölcsöző együttműködés pél­dáját adja: gyakorlati ered­ményekkel bizonyítja: ha a termelő és a feldolgozó ké­pes megteremteni az össz­hangot, akkor a siker még nem várt nehézségek esetén sem maradhat el. A kezdetre így emlékezik az elnök: — Eleinte nem voltunk kapcsolatban a nagyatádi gyárral; a szigietváriaknak; termeltünk többféle cikket. Szakosodási törekvéseink azonban nem találtak meg­értésre, így aztán »-átpártol­tunk« a Nagyatádi Konzerv­gyárhoz. — Az első évben, 1970-ben még Babócsával közös szer­vezésben termeltünk hetven- hetven hold borsót — mond­ta a főagronómus. — De már a következő évben »önállósí­tottuk« magunkat; kaptunk a gyártól egy cséplőgépet, és 135 holdra növeltük a terü­letet. Aztán a következő év­ben vettünk egy saját gépet, utána még egyet. Közben nö­veltük a vetésterületet, két- három év óta már 200 és 210 hektár között termeljük ezit a hasznos növényt. Az idén. például 204 hektár a vetés- területünk. Hogy ilyen utat »járhatott meg a borsó« Komlósdon, arra ez a rövid magyarázat: »■érdemes foglalkozni vele». Ebben benne van az is, hogy a gyártól kapott tanácsokat megfogadva nagy szakérte­lemmel, hozzáértéssel és fe­lelősséggel termelik ezt a nö­vényt. Mutatják ezt a ter­mésátlagok is: a kezdeti hu­szonkettőről 1974-re huszon­öt mázsára nőtt a hektáron­kénti hozam, s az idén — amikor a betakarítás hatvan százalékán jutottak túl — harminchárom mázsa fölött alakult az átlag. Volt olyan 24 hektáros Grüne Perle- tábla is, amely néhány kiló híján ötvenkét mázsát adott. A főkönyvelő — számsza­ki ember lévén — érthetően azért dicséri a borsát, mert a növénytermelésben ez hoz Bevált Komlósdon az Idén szál ógép. bevétel 35—40 százaléka. Eb­be besegít a jól értékesülő melléktermék is. A szakve­zetők úgy számítják, hogy a kétszáz hektárról annyi bor- sószilázst készítenek, ameny- nyit száz hektár silókukori­cával lehetne előállítani. Másrészt a borsó után — negyven hektáron — másod­vetésként zöldbabot termel­nek, s ezt szintén a gyárnak adják tel. Igazi partneri kapcsolatban vannak. Kölcsönös a segítő­készség, s az érdekek azo­nosak. A betakarítás kezdete óta nincs megállás. Az idén vá­sárolt új, NDK-gyártmányú vásárolt NDK-gyártmányú ksu Borsóhegyek a gyár raktárában. először pénzt a kasszába. Méghozzá nem is keveset: kétmillió-nyolcszázöt ezer fo­rint az idei bevételi terv, de ha minden jól megy, meg­hozza a három és fél milli­ót, A tiszta haszon a teljes A csépi és után négy órával üvegekbe kerül a téri kaszáié nagyszerűen bevált ebben a munkában, a két felszedő és a három cséplő­gép pedig megállás nélkül dolgozik. Nyolcvanhárom embernek másfél hónapig éjjel-nappal munkát ad a borsó. Sűrűn hull a rostára a gépből a »zöldhús«; a komlósdiak úgy mondják: »zöld arany«. A fegyelemmel A zöldségn övények közül a borsó az egyetlen, amelynél a legszigorúbban be kell tar­tani a fegyelmet; a betaka­rítás — mondhatni — perc­nyi pontosságú szervezettsé­get kíván. Elég egy zökke­nő, egy félórás csúszás, és egész szállítmányok mehet­nek veszendőbe. A csépies­tül számított négy óra múl­va a borsónak üvegben kell , lennie, indulnia kell a gyár modem futószalagjain, aihol a zöldborsó ma már egyre kevesebb fizikai munkával lesz a kedvelt és keresett konzervborsóvá. A talajelőkészítéstől kezd­ve különös gondosságot kí­ván ez a növény: a vetésnek éppúgy órára pontosain kell megtörténnie, mint a per­metezésnek, a növényvéde­lemnek. Am az is tény, hogy a legtökéletesebb munka sem hozza meg a kívánt ered­ményt, ha a betakarítás nincs jól megszervezve. A termesztés legfontosabb moz­zanata a betakarítás. A kon­zerv minőségét döntően a szemek érettségi állapota, a betakarítás időtartama ha­tározza meg. Ha van jelentő~ sége a gyár és a gazdaságok jó kapcsolatának, akkor en­nél a zöldségnövénynél meg­határozó az együttműködés. A raktárban tornyosuló konzervhegyek között mond­ta a gyár minőségellenőre:-c- Nem lehet panasz. Az aszály ellenére sikerült az idén jó minőségű, a szab­ványnak »legfelelő finométer fokú borsot feldolgozni. Része van ebben annak a régi gyakorlatnak, hogy a betakarítás előtt a gyár szak­emberei az üzemekkel közö­sen állapítják meg — zsen- geségmérővel — a cséplés megkezdésének időpontját. Ezt követően naponta — van úgy, hogy többször is — kö­zösen nézik végig a táblákat, s döntenek a munka mene­téről. Rendrevágás, felszedés, a cséplőállomásra szállítás, a cséplés, a minősítés, a gyár­ba szállítás — ezek a feszí­tett munka mozzanatai. A gépnél, a helyszínen, a gaz­daságban vizsgázik a borsó, itt történik — műszerrel — objektív minősítése is. A konzervipari szabvány három osztályt határoz meg a zsen- geség szerint. Kiváló minősí­tést kap a borsó 45 finom- éterfokig, elsőosztályú 55, másodosztályú 60 finométer- fokig. A szemnagyság — a fajtától függően — 6,5—11 milliméter között van. A bonsót régebben húszkilós fámládákban szállították, ma 300—350 kilós tartályládák­ban szállítják a gyárba. Ahogy a földeken, itt is éj­jel-nappal folyik a munka: hat szalagon áramlik szünet nélkül üvegekben, konzerv- dobzokban a borsó, hogy vé­gül a raktárban szezonmun­kát vállalók elvégezzék az utolsó mozzanatot: a címké­zést es a csomagolást. Kedvelt, keresett zöldség­növény a borsó. Magas fe­hérjetartalma miatt »zöld­húsnak« is szokták nevezni. Hazánkban 1973-ban nyers, hűtött és konzervborsóból két és fél kiló volt az évente egy főne jutó fogyasztás. Ki-, vánatos lenne 4—5 kilóra emelni ezt az arányt. A Nagyatádi Konzervgyár igyekszik ehhez minden fel­tételt megteremteni. Az idén — a számítások szerint — ezer vagon konzervborsót gyárt, s ennek több mint a fele exportra kerül. Partne­reiknek ezért a zöldségnö­vényért mintegy harminc­millió forintot fizetnek. Nagy összeg, nagy mennyiség és nagy munka! Abban, hogy ez a gyár egymás után há­romszor elnyerte a kiváló cí­met, nagy része van az együttműködésnek. (X) Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents