Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-03 / 156. szám

Kincsünk az alumínium A székesfehérvári új présmű nagy csarnoka. Magyarországot a nemzetközi sajtóban gyakran nevezik alumínium nagyhata­lomnak. E jelzőt azzal érde­melte ki, hogy bányáiból even te már csaknem 3 millió tonna bauxitot hoznak fel­színre, és ez hazánknak a szakmai világrangsorban a 6. helyet biztosítja. Tavaly a bauxittermelés egy részét — mintegy 700 ezer tonnát — természetes állapotában ex­portáltuk. Iparunk hozzávető­leg hasonló mennyiségű — 760 ezer tonna timföldet dol­gozott fel, a fennmaradó há­nyadot elsősorban a magyar— szovjet és a magyar—lengyel szerződések értelmében érté­kesítettük. A belföld szűkösebb ener­giakínálata miatt egyelőre viszonylag kevés, mintegy 70 ezer tonna nyers alumínium készül kohóinkban, viszont — ugyancsak a már emlí­tett magyar—szovjet és ma­gyar-lengyel megállapodá­sok alapján — 150 ezer tonnát tett ki a beérkező és tovább felhasználható tömb- alumínium. Ennek egy részét ugyancsak külföldön értéke­sítjük; ez a mennyiség évente általában 85—90 ezer tonnát tesz ki! (A dollárelszámolású magyar bauxit-timföld-alu- mínium export 1975-ben meg­haladta a 108 millió dollárt.) Zárjuk a statisztikai felso­rolást az alumínium félgyárt­mányok adatával: 1975-ben a magyar továbbfelhasználó üzemek már 125 ezer tonna terméket kaptak. Ez az érték a Székesfehérvári Könnyű­fémmű bővítésével 198Ö-ig tovább emelkedik. Ilyenfor­mán 1975 végén az egy főre jutó alumínium-felhasználás Magyarországon már megha­ladta a 13 kilogrammot, s ez több mint a nyugat-európai, ezen belül a közös piaci át­lag. Az idén tovább folytatódik a dinamikus feltárási prog­ram. Nyírádon hozzákezdenek az Izamajor II. megnyitásá­hoz, míg a deákpusztai új bányát véglegesen 1930-ban kell átadni, jóllehet addig né­hány vágata már termel. E két helyről csaknem 7 millió tonna bauxitra számítanak. Ugyancsak az idén nyitják meg a tüskésmajori bányát, s korszerűsítik Halimba III-at. Iszkaszentgyörgyön a Bittó II. bánya megnyitásával növelik a földfémhozamot, és 1977- ben Nagy egy házán is megkez­dik a bányanyitást. Mindent összevéve, 1980- ban Magyarországon — a köz­ponti terveknek megfelelően — 3,1—3,2 millió tonna bau­xitot hoznak felszínre, ebből 800 ezer tonna timföld készül. Az 1976-os terv 760 ezer ton­na timföldről szól, amelyből a tröszt 450 ezer tonnát expor­tál, elsősorban a már emlí­tett egyezmények keretében a Szovjetunióba és Lengyelor­szágba. A magyar—szovjet megállapodást 1962-ben írták alá a felek. Eszerint 1985-ig évi átlagban 300 ezer tonna magyar timföld érkezik az ol­csó vízi villamos energiával működő volgográdi alukohó- ba, és onnan e mennyiség fele jön vissza alumínium tömbök és tüskök formájá­ban. A lengyel—magyar egyezmény 1970 és 1975 között évente 80 ezer tonna magyar timföldexportot írt elő, cseré­ben 17 500 tonna alumínium importjáért. Magyarországtól Ausztria is vásárol timföldet, 1970- ig évi 25 ezer tonnát, 1971— 80 között évente mini­málisan 75 ezer tonnát. (A MINERALIMPEX az osztrák VMW—Rauschofen cégnek 1970 és 1980 között összesen 765 ezer tonna timföldet szál­lít.) Figyelemre méltó kooperá­ciós eredményeket mondhat magáénak a francia Cegedur- cég és a MAT, jóllehet e kap­csolatok elsősorban a félkész és késztermékekre vonatkoz­nak. Az előnyös nemzetközi együttműködésekkel párhu­zamosan gyorsan bővülnek és korszerűsödnek a magyar tim­földgyárak. Ajkán 1973-ban a régi üzem mellett új gyár épült, ahol évente 240 ezer tonna timföldet állítanak elő; itt a régi gyárral együtt a termelés már eléri a 400 ezer tonnát, -a teljes hazai pro­dukció több mint felét. Az alumínium termékek fel­dolgozásának legnagyobb bázisát Székesfehérváron hoz­ták létre. 1971-ben szerelték föl az 1500 milliméteres szé- lasszalagművet, majd a kapa­citást 1973-ban bővítették, és egy évvel később nagyobbí- tották a présművet is. 1975— 70-ban további beruházások­ra került, illetve kerül sor. Mindezek után a székesfehér­vári nagyüzemben — 1,2 mil­liméteres vastagságú, 1200 milliméteres szélességű átlag­ban számolva — évente 71— 72 ezer tonna melegen és hi­degen hengerelt szalag, huzal, lemez, fólia és más félgyárt­mány készül. (A présműhely­ben az idei bővítés után az évi 25 ezer tonnáról 35 ezer tonnára nő a termelés.) Szóljunk a Magyar Alumí­niumipari Tröszt külföldi ak­cióiról is. Az ALUTERV a ha­zai timföld-alumíniumipari lé­tesítmények tervezésével nagy gyakorlatot és nemzetközi hírnevet szerzett. Az első megbízást a hatvanas évek elején kapta Indiából, egy évi 200 ezer tonna kapacitású timföldgyár tervezésére. A korbai üzembe magyar feldol­gozó gépeket is szállítottak. Ezután Románia következett, a tulceai 250 ezer tonnás tim­földgyár terveinek elkészítése; 3,5 millió rubeles gépexport­tal kiegészítve. Ezt követően Afrika »meghódítása« volt so­ron, Mali, Malgas, Guinea, Ghana kért és kapott komp­lett terveket, továbbá Sri Lanca (Ceylon). És az eddigi legnagyobb üz­let: az obrovaci fővállalkozás Jugoszláviában. Itt egy évi 300 ezer tonna timföldet gyár­tó üzemet tervezett és szerelt föl a MAT. A kulcsátadás határideje 1976 július. Az alapszerződés értéke 42 millió dollár. Tervező vállalatunk — alvállalkozóként — részt vesz egy másik jugoszláviai (Zvor- nikban) timföldgyár kivitele­zési munkálataiban. Ezt az évi 600 ezer tonna kapacitású üzemet a Szovjetunió hitelé­ből építik, a tervdokumentá­ció jelentékeny részét Ma­gyarország szállítja. A legfrissebb hírek szerint a magyar mérnökgár­da által felhalmozott szellemi értékekre, a tervezők gyakor­latára több nyugat-európai oszág is igényt tart. Nemrég Budapesten tárgyalt a görög BAUXIT PARNASS és annak amerikai partnere, az NSA- cég delegációja. Görögország­ban — amerikai finanszíro­zással — magyar közreműkö­déssel építenének fel egy ösz- szesen 800 tonna kapacitású timföldgyárat. Obrovác példá­ját alapul véve, a delegáció reményt keltőnek nevezte az üzleti kilátásokat. B. I. G. 1 300 liter szóda naponta Ötvenfokos . Amikor . a hőmérő higany­szála a tóparton megközelíti a harmincat, olyankor a ke­nyérgyárban, a kemencék mellett eléri az ötvenet is. A pékek arcáról, melléről dől az izzadság, égetően sugárzik a hő, s forró gőzhullámok száll­nak felfelé. Az emberek gyakran járnak a szódásbal- lonihgz, egy nap 30Q liter szik­víz is elfogy a siófoki gyár­ban. A nyári balatoni ellátás sú­lya talán rájuk nehezedik leg­jobban. Napi 10—12 órás munka — rendszerint éjjel — az izzasztó nyárban nem csekélység. Kilenc gyár, üzem dolgozik júniustól, süti a ke­nyeret, kiflit, zsemlét és az egyéb finompékárut. De még az is kevés: túlórázni kell. Nem ritka, hogy 14—15 órára nyúlik a műszak a kemencék mellett. A balatoni szezonban a sü­teményfogyasztás 600, a ke­nyérfogyasztás 300 százalék­kal nő. Míg ősszel, télen egy- egy szombatom 80 mázsa ke­nyér is elég, most szombaton­ként 400 sem. Ehhez talán nem kell hozzátennünk sem­mit. I Kipróbáljuk az erőnket Még mondja valaki, hogy a mai fiatalok csak hírből is­merik, milyen a kubikosmun­ka. A 15—17 éves fiúk, akik­kel Barcson találkoztam, tíz napra csákányt, ásót ragad­tak. ötvenkettén járnak na­ponta a Szentesi utcába, és mire hét végén az utolsó ásó­hegy is a földbe mélyed, eső­elvezető árkot kap az utca jó egykilométer hosszúságban. — Láttam már filmet és olvastam könyvet is a kubi­kosok életéről, mégis csak most tudtam meg, hogy mi­lyen ez a munka, mikor az ásót közbe fogtam — mondja Pálfi Zoli, aki társaival együtt a Barcsi Vízügyi Szakközép- iskola tanulója. — Legtöbben a környékbeli községekből jöttünk. Nemegyszer segítet­tünk már szüléinknek a kert­ben, és tudtuk, hogy az ásó nyele keményebb, mint a te­nyér, ez most mégis más ... A korszakán lányos arcot takar. A harmadéves Takács Sándoron első pillantásra lát­szik: eddig nem tartozott na­pi elfoglaltságai közé a csá­kányozás. — Ez a tíznapos építőtábor nem egyszerűen kóstoló a fi­zikai munkából. Nemhiába számít bele a 158 órás előírt szakmai gyakorlatunkba. Megtanulunk jó néhány mun­kafogást ... Még egy mér­nöknek sem árt, ha tudja, mennyi erőfeszítés kell ahhoz, hogy a tervei megvalósulja­nak. — Aliglha véletlenül példá­lóztál mérnökről... — Vízügyi mérnök szeret­nék lenni. Gazáig Tibi 15 éves, és bi­zony — már már egy hete végzi az »erősítő gyakorlato­kat« — a csákány nyele, ame­lyet markol, még mindig vas­tagabb, mint a karizma. — Reggel héttől déli egyig dolgozunk. Dél táj ban negyven fok körüli meleg van. Talán ez az oka, hogy ilyenkor nép­szerűbb munkahelyek a fák alatti árokrészek .. . — Mivel telik a délután? — Ingyen mehetünk a strandra, és a moziban sem kell fizetnünk. Esténként meg különféle műsorokat szervez­nek nekünk. Ezenkívül 250 fo­rint zsebpénzt is kapunk. Mindannyian jól érzik ma­gukat, de igaz, ami igaz, már várják a valódi szünidőt. Tibi a Balatonra készül, Takács Sanyi pedig mint a nemrég alakult barcsi szövetkezeti táncegyüttes titkára, néptán- J cos találkozóra. ‘ Egy sem akad köztük, aki f melyikük ezt mondta: — Leg­»sorscsapásnak« tekintené azt [ alább kipróbáljuk az erőnket, a néhány vízhólyagot. Vala-1 B. F. MAI KOMMENTÁRUNK Szövetkezet a háztájiért A múlt héten Balatonke- resztúrra, e héten pedig So- mogysámsonba hívta meg a háztáji gazdasággal, gyümöl­csössel, kertészettel foglalko­zó gazdákat a balatonmáriai fogyasztási szövetkezet. A szövetkezet autóbuszával díj­talanul a helyszínre és haza is szállította azokat, akik a meghívásnak eleget tettek. A Hazafias Népfront kez­deményezésére — együttmű­ködve a növényvédő állomás és az AGROKER szakembe­reivel — a korszerű háztáji termesztéshez nyújtottak se­gítséget. Az előadások témá­ja a zöldségeskertek és a gyümölcsösök korszerű ápo­lása, a legjobban ható nö­vényvédő szerek használata volt. Ezenkívül arról is tá­jékoztatták a gazdákat, hogy a fogyasztási szövetkezetnek milyen a felvásárlási árpoli­tikája, s ! milyen segítséget tud adni a háztáji termelés növeléséhez. Bemutatták a legjobban bevált növényvédő szereket, a gazdák a helyszí­nen vásárolhattak is. Ezt az első lépést a jövő­ben több követi majd. So- mogysámsonban az ősszel gazdaboltot létesítenek, s ott mindazok a kisgépek, szer­számok, növényvédő szerek megkaphatok, melyek a kor­szerű zöldség- és gyümölcs- termesztéshez szükségesek. A szakmai ismeretterjesztő előadásokat a jövőben is rendszeresen megrendezik. Nemcsak olyan témában, melyet a szövetkezet, vala­mint az AGROKER és a nö­vényvédő állomás szakembe­rei fontosnak tartanak, ha­nem olyanban is, amilyet a kerttulajdonosok igényelnek. Így többek között a kisállat­tartóknak a házinyúl-, 'a csi- beneveláshez nyújtanak se­gítséget. 'A fogyasztási szövetkezet szakemberei elmondták az első előadásokon, milyen ter­méket, zöldséget és gyümöl­csöt vásárolnak fel elsősor­ban s elmondják majd azt is, milyen kisállatok nevelé­sét, tartását várják a gaz­dáktól. Az a jó ebben a kezdemé­nyezésben, hogy a fogyasz­tási szövetkezet nem csupán igényeinek ismertetésére szo­rítkozik. Közük azt is, hogy a zöldség-, gyümölcstermesz­téshez, az állattartáshoz mi­lyen segítséget nyújtanak, s biztosítékot adnak, hogy a jelentkező fölösleget elfogad­ható áron felvásárolják. Csakis így lehet eredmé­nyesen előrehaladni, s elérni azt, hogy a háztáji gazdasá­gok a jövőben mind eredmé­nyesebben részt vállaljanak az ellátásból. Sz. U iség a kemencék mellett ellátás vállalati ügy. A több­A sütőipar évele óta a fo­gyasztói szokások lassú átala­kulását tapasztalja. Évi átlag­ban két százalékkal csökken a kenyértermelés, a süteményé viszont minden évben tíz szá­zalékkal nő. Ezen belül kifli­ből, zsemléből évek óta ugyanannyit sütnek a pékek, az egyéb finompékáruk (tiroii rétes, kalács, kuglós stb.) ter­melése és fogyasztása azon­ban évről évre 20—20 száza­lékkal nagyobb. Az idén má­jusban az egész vállalatnál 1000 mázsával kevesebb ke­nyér sült, mint tavaly, s a sütőipari szakemberek megle­pődve tapasztalták, hogy Tab környékén is 5—6 mázsa kug­lófot vásároltak. A kicsiny bogiári bolt naponta 200 kilo­gram kalácsot ad el, s ma egy balatoni üzem egyedül annyi finompékárut készít, mint tíz évvel ezelőtt az egész üzemcsíp port. A fogyasztás átalakulása örvendetes jelenség. Minden­képpen a táplálkozás igényes­ségét, korszerűsödését jelzi. A sütőiparban — különösen a Balatonnál — azonban mind­ez másként jelentkezik. — A finompékáruk terme­lése nem, vagy csak igen kis mértékben gépesíthető — mondja Balázsi Károly üzem- csoport-vezető. — A minőség nagyrészt attól függ, hogy van-e elegendő szakmunká­sunk, s marad-e idejük süte­ményt készíteni. Háromszá­zan dolgoznak a balatoni üzemcsoport gyáraiban, s eb­ből harminc a szakmunkás. Ezért kell annyit túlórázni, s nagy hőségben már-már em­berfölötti munkát végezni. Ilyenkor nyáron a balatoni szőrösére duzzadt igényeket a balatoni üzemek csak saját erőből nehezen tudnák kielé­gíteni. Hoznak péksüteményt Tabról, Marcaliból is, de jú* lius 2-től Kaposvárról is ér­kezik naponta 80 ezer süte­mény. Jönnek pékek a belső­somogyi üzemekből, s szak­munkástanulókat is szép számmal foglalkoztatnak. A fiatalok azonban nem dobha­tók a »méiy vízbe«; csak nap­pal, s nyolcórás műszakban dolgozhatnak. \ — És a frissen végzett, ifjú szakmunkások ? — Nem mindig maradnak meg nálunk. Itt az igénybevé­tel túlságosan nagy. Nemré­gen bejött hozzám egy asz- szony, s kérte, hogy a fiát osszam be nappali műszakba. Mondtam neki, nem tehetem. A pékmesterséghez hozzá tar­tozik az éjjeli munka is. Reg­gelre a kenyérnek, sütemény­nek frissen kell a boltokban lennie. Akkor a gyerek keres máshol állást — mondja az anyja. S úgy is lett. Összesen két napot dolgozott nálunk a fiatalember. Az állandó éjszakai mun­kát, a nyújtott műszakokat pedig jól megfizetik. Általá­ban 22—23 forintos órabért kapnak a pékek. Akadt olyan fiatal szakmunkás, aki egy hónapban ötezer forinton fe­lül keresett. S hogy mégsem népszerű ez a szakmg? Talán azért, mert az embereknek ma már nem minden a pénz. Fontos a szabad idő is. A kenyérnek viszont min­den reggel —' frissen — ott kell lennie az üzletekben. Csupor Tibor A munkásnak Pesten tanultak Két új termék gyártását kezdi meg az idén a kaposvá­ri Kefe- és Műanyagipari Vál­lalat. Ez összefügg azzal a tervvel, hogy a műanyag ter­mékek arányát a tavalyi negyvenihat százalékról öt­venöt százalékra növelik az idén. A vállalat szerződést kötött a budapesti Villamosszigetelő és Műanyaggyárral. A kapos­váriak az úgynevezett mikro- szeparátor lemezek, valamint az akkumulátorfedél gyártá­sát veszik át a fővárosiaktól. Az előbbit a második félévtől, az utóbbit pedig az év végé­től gyártják. A Villamosszigetélő és Mű­anyaggyár átadja a gyártó­berendezéseket, eszközöket, a rajz-, technológiai es minősé­gi dokumentációkat. A kapos­váriak már kialakították a rnikroszeparátor-üzemet a haj­dani kötélfonóműhelyből. A gépek megérkeztek, kezdik a szerelésüket. Azok, akik az új terméket gyártják majd. Bu­dapesten sajátították el a szakmát. A szőrüzemben dol­gozott azelőtt a hét munkás- nő. A budapestiek azzal en­gedték őket vissza Kaposvár­ra, hogy jól választottak a Kefe- és Műanyagipari Vál­lalatnál A közeljövőben teihát meg­kezdődik a mikroszéparátor- lemezek gyártása. Ezek na­gyon fontos tartozékai az ak­kumulátoroknak, ugyanis ezek a közszigetelők akadályozzák meg, hogy az ólomlemezek kö­zött zárlat vagy önkisüiés forduljon elő.

Next

/
Thumbnails
Contents