Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-24 / 174. szám

HÉTKÖZN APIAINK Egy szál virág HÉT VÉGI A Kis-Balatonról Meghalt hiibele Ba­lázs. A név kötelez, mondta tűnődve, mikor ráragasztották az ominózus jelzőt Varga Ja­ni volt az én első gyerekkori barátom, de nem érhette meg ezt a »mirelites« világot, mert hétévesen beleesett a forró paradicsomba. A hálái­ra ötéves elmével nincs foga­lom, ezért dugtam fazekastul a kukoricagóré alá a jegecs- kevirágot dédanyám keze- ügyéből, aki azt a Jani sír­jára szánta. Balázs a palán­kon át leste, miben mesterke­dem. »Mir?« — érdeklődött tömören. »Azir!« — válaszol­tam hasonlóképpen. »Mir azir?« »Hogy a rák a vetísre ne menjik!« — feleltem, ahogy nagyapám szokta mon­dani. így lépett Balázs a meg- nolt örökébe. Kamaszkora tűnődéseit ne­kem mondta el szívbéli cim­borám. A lét titkait gyakran és ilyesféleképpen boncolgat- ■ta: »Az ember hibás konst­rukció, túltervezett forma vagy inkább félbe-szerbe ha- gyot dolog, mintha elunták volna közben; amiből el kel­lett volna venni, ahhoz még adak, és ahova adni kellett volna, onnan elvettek!« »Mit?« — kérdeztem becsüle­tes igyekezettel. »Neked pél­dásul észt! — mondta Balázs megrovom — Hát nem ér­ted?« »Nem!« — vallottam meg őszintén. »Figyelj ide! Mire az ember emberré kor­rigálhatná magát, már meg kell haljon. Éppen ezért vagy volnánk szívünkhöz mérten akkorára méretezve, mint egy elefánt, vagy élnénk ezer év­ig! Most már érted?«1 »Igen!« — feleltem szemrebbenés nélkül, máskülönben soha­sem érünk a végére. Micsoda undok nővére volt. »Ördögbordában szőtték!« — vélte dédanyám. Mintha csak arra született volna, hogy megkeserítse minden percün­ket. A férje is így volt vele, miután belekóstolt. Csak azért nem oldott kereket a szoknyája mellől, mint pana­szolta, mert ez az égedelem rálelt volna még a »furulyuk- ban« is. Ezt a furtonfurt utá­nunk árulkodó perszónát nyomta el a buzgóság az eperfánk tövén. Balázs, az ep- részéstől lila szájjal, menten felszólított: »Pisiljük le!« — amit ő mutatásán meg is cse­lekedett. Régen leszedtek a fáról, istenesen el is tángál­tak mind a kettőnket, de ba­rátom még mindig nem emésztette meg a struktúrám okozta hiábavaló igyekezete­met és csúfos kudarcomat, mert így szólt tűnődve: »Ki gondolta volna?« Meglehet, hogy szerkezeti hiányosságom indította el a filozófia útján, i Tisztességgel meg sem ta­dott még borotválkozni, mi­kor a háború vége felé elvit­ték katonának. »Ügy határoz­tam, valami okosabbat fogok csinálni!« — mondta tűnődve, mikor megszökött a frontról. Faggathatták, hallgatott há­borús élményeiről. Nekem annyit mondott, hogy mellet­te vérzett el egy véle egyko­rú bajtársa, és a haldokló gyerekember azon sirdogált, mi lesz az özvegy anyjával? Anyósa attól kezdve hübe- lézte, hogy friss sütetű veje az oltártól kelve rátaposott a tyúkszemére. Felesége majdan gyűlölködéssé fajuló sótlan- sága három napig tartó hallgatásban nyilvánult meg, mert férjeura titkon fe­néken csípte a szűzi fá­tyol alatt. Tűnődő, inkább csak önmagénak tett megjegy­zései nemegyszer profánul ha­tottak és bajba keverték. Egy híres szép asszony varázsa ismét felül'bíráltatta vele a teremtést, ezért magyarán ne­vén nevezte azt a tökéletlen­ségét, ami miatt megbocsát­hatatlanul csak gyalogisten­nők a szépasszonyok. A férj nem méltányolta a fura kamasz még furább magaszta’ását, hanem felforrt, és pofozkodni akart, azonban ellenfele égimeszelő lévén, bakarasz mivolta sám­lin se ért volna célba. így hát Balázs készségesen a magasba emelte. Nem lehet csodálkoz­ni, hogy dolgavégezetlen ért földet, ahol maga sem tudta, miért hebegi: »Köszönöm!«. Koraszülött fiát sokáig néz­te, és anyósa szerint csak annyi mondanivalója volt hü- bele Balázsnak: »Mi volt any- nydra sürgős, kicsi fiam?« Halála előtt magához tért — mondta anyósa a gyászfá­tyol alól — és ahelyett, hogy tisztességgel búcsút vett vol­na tőlük, a plafont bámulta, majd csak annyit mondott azon az álom és ébrenlét köz­ti hangján: »Hogy mik meg nem esnek az emberrel!« — és meghalt. íróasztalában jókora köteg pénzesszelvényt leltek; egy özvegyasszonynak küldözge­tett havonként bizonyos össze­get! Mihályi Margit ' A 24. óra Élelem a tenger fenekéről A Szovjetunióban olyan technológiát dolgoztak ki, amelynek révén a tengeri agartartalmú vörösmoszat- hulladékból pótolhatatlan értékű aminosavakat tartal­mazó termékek nyerhetők. Az élelmiszeripari nyers­anyagul szolgáló agar nye­réséhez fillofor nevű piros moszatot használják. A termelési folyamat során ugyanis hatalmas mennyi­ségű hulladék képződik. Most dolgozzák ki azt a technológiát, amelynek se­gítségével ebből aminosavas preparátum készíthető. E preparátumot jól lehet használni mind a szarvas- marhák, mind a halak ta­karmányozására. Cholnoky Jenő megállapítá­sai óta több mint 30 év telt el. A Zala háborítatlanul önti hordalékát a tóba, és Lóczi Lajos, a nagy földtantudós jóslata, hogy a Balaton feltöl- tődés útján csak tízezer év múlva fog eltűnni, sokkal előbb bekövetkezhet. A -svédországi Uppsalában 1968-ban tartott nemzetközi vízháztartási konferencián a világ nagy tavai mellett a Ba­latonnal, mint Közép- és Nyu- gat-Európa legnagyobb tavá­val is foglalkoztak. Megállapí­tották, hogy még élő tó, de már vannak intő jelek: a hí­res fogas nagyméretű pusztu­lása, az algásodás és( a mo­csári növényzet szaporodása a keszthelyi öbölben. Azóta a helyzet tovább rom­lott. Jelenleg évente csaknem 32 000 tonna szerves anyag termelődik a tóban, állandóan emelve a fenékiszap magassá­gát. Ha ezt a folyamatot nem tudjuk megakadályozni, vagy legalább erősen csökkenteni, a keszthelyi öböl száz év alatt teljesen feltöltődik. Egyesek a mocsárképződést elősegítő növényzet szaporodá­sát a növényevő halak, az amur és a busa telepítésével1 gondolják késleltetni. De ez­zel is vigyázni kell! A tihanyi Belső-tóba telepített amurok az utolsó szálig kiirtották a nádat. A tó korábban híres madárvilága kihalt. Mások úgy gondolják, jó lenne előbb a Kis-Balaton tő­zegkészletét kitermelni, en­nek helyén a Zala iszapfogó medencéje alakulhatna ki. Ezt egyben halasvízként is hasz­nosítanák. Elgondolkodva olvastam a múlt év végén a lapokban: most már minden föltétel meg- can ahhoz, hogy a Zala-szabá- lyozás előtti állapot visszatér­Törpe diktafon Van, aki állandóan jegyzet­füzetet és íróeszközt tart a keze ügyében, hogy gondola­tait, ötleteit azonnal rögzít­hesse. Nos, ennél ma már sokkal kényelmesebb módja is van az emlékezet kisegítésé­nek: diktafonba lehet monda­ni a megörökítendő gondolato­kat. .MA . ■! Űj egészségvédő szipka Az ukrán tudósok — úgy hírlik — most olyan cigaret­taszipkát készítettek, amely­nek cserélhető szűrői a niko­tin 30 százalékát, a rákkeltő anyagoknak pedig 80 százalé­kát felfogják. Ez a szűrő a Művészet - a széktámlákon cigarettafüst káros hatását je­lentősen csökkentené, s ugyanakkor nem változtatja meg a dohányfüst aromáját. Az új egészségvédő szipka iránt nagy a nemzetközi ér­deklődés. Nagy-Britanniában, Franciaországban és Svájcban már szabadalmaztatták. A diktafon a beszédhang rögzítésére és visszajátszásá­ra készült magnetofon. Mik­rofonja egyben visszaadó hangszóróként is szolgák Ügy készítik, hogy a gépíró ké­nyelmesen visszajátszhassa róla a fölvett szöveget, A képen látható törpe dik­tafont az előállító cég a világ legkisebb ilyen készülékeként reklámozza. Szovjet mesterséges holdak Az óceánkutatás szolgálatában A közelmúltban nemzetközi bútorkiállítást rendeztek Kölnben, ahol meglehetősen nagy feltűnést keltett a képen látható négy szék. E székek nem a formájukkal, kényel­mükkel vagy különleges anyagukkal tűntek ki, hanem azzal, hogy a támláikon lát­ható díszítést egy neves dán festő — bizonyos Bjoern Wiinblad — tervezte és fes­tette, mindegyiket saját kezű­leg. E bútordarabok olyan divatirányzat első képviselői, amely azt tűzte ki célul, hogy eredeti képzőművészeti alko­tások kerüljenek a székek támláira, az asztalok lapjára, a szekrények ajtajának külső felületére. Az elgondolást semmiféle praktikus szempont nem in­dokolja; a kép tanúsága sze­rint esztétikai sikerre sem számíthat, az viszont tény, hogy borsos áruk miatt csak a nagypénzű sznobok vásá­rolják majd az effajta bútor­darabokat Az űrkutatásban élen járó országok napjainkban speciá­lis óceánkutató mesterséges holdakat fejlesztenek ki. Me­teorológiai mesterséges hol­dak eddig is végeztek méré­seket az óceánkutatás számá­ra. Az óceánkutató holdak a hullámok irányát, magassá­gát, a tengeráramlásokat, az ár—apály jelenségeit mérik, földerítik a szennyező forrá­sokat, illetve felmérik a szennyezés irányát, kiterjedé­sét. Figyelemmel kísérik a jéghegyek úszási irányát, fontos meteorológiai mérése­ket is végeznek az óceánok fölött, s vizsgálják az óceán és az atmoszféra egymásra hatását. Ezenkívül adatokat szolgáltatnak a tengeri halá­szok számára, s fölmérik a világtengerek egyéb biológiai erőforrásait. Az óceánkutató holdak fon­tos műszerei az infravörös ér­zékelő berendezések, ame­lyeknek segítségével a végte­len óceánok felületének hőké­pét rajzolják meg. Fontos adatokat kapnak így az óceá­nok hőmérsékletéről, a ten­geráramlások sodorta víztö­meg hőfokáról. Távérzékelé­ses módszerekkel mutatják ki az óceánok szennyezését is. Az infravörös felvételek a sarki tengerék jégviszonyairól és vízhőmérsékletéről adnak tájékoztatást. A meleg #es a hideg tengeráramlatok pontos felmérésével a nagy tömegű hal s plankton előfordulások helyeit is meg lehet állapíta­ni infravörös felvételekkel. A Szovjetunióban az új öt­éves terv időszakában komoly kutatási feladatokat hajtanak végre a szovjet óceánkutató holdak és űrlaboratóriumok. Elsősorban az óceánok dina­mikai jelenségeit, a biológiai erőforrásokat kutatják, vala­mint fokozottan ügyelnek az óceánok szennyezésére. Több kísérlet közül kettőt emelünk ki. A POLYMODE közös szovjet—amerikai kí­sérlet során szeretnének ma­gyarázatot kapni azokra az örvénylési jelenségekre, ame­lyeket a szovjet óceánkutatók még 1970-ben fedeztek föl a világtengerek egyes részein. Egy másik kísérlet, a PIGAP során az óceánok és az at­moszféra egymásra hatását fi­gyelik, s ezeknek dinamiká­ját mérik a világűrből. >en. Az Országos Természet­védelmi Hivatal rendelkezik a megoldáshoz szükséges tervek­kel, pénzügyi fedezettel, az il­letékes hatóságok hozzájáru­lásával, mindössze a jeladás hiányzik! Ki adja meg ezt a jelet? Sok tapasztalat késztet a kér­dés föltevésére. 1902-től kezd­ve mindenkit bántott a bada­csonyi kőfejtés: az Eszterhá- zy család és bérlőinek garáz­dálkodása a tókömyék leg­szebb hegyein. A felszabadulás után zengett is a Balaton-ba- rátok kórusa. Leállni a bá­nyászassál! A gyönyörű Ba­dacsonyon szűnjön meg a pusztítás! De akkor még szük­ség volt a badacsonyi bazalt­ra, a bányamunkát nem lehe­tett abbahagyni. Meg kellett keresni előbb a megfelelő he­gyet, oda áttelepíteni a bányá­szokat, a gépi berendezéseket, és 1965-ig elhúzódott, amíg a csillék eltűntek a hegyekről (Badacsony, Gulács). Húsz évig tartott, pedig mindenki harcolt érte. A Kis-Balaton térségében is számos érdek ütközik. Azt hi­szem, egy kicsit elhamarkodott az a bejelentés, hogy »pénzt nem kérünk, csak határozott és sokoldalú társadalmi segít­séget.« Ki ne adná meg a Ba­latont szerető és óvó társada­lomban a segítséget, ha vala­ki kérné és pontosan meg is jelölné, mi legyen az? Az em­lített jelet csak egy illetékes hatóság adhatja meg, az azon­ban egyelőre hallgat. A nagy Cato a római szená­tusban csökönyösen hajtogat­ta: »Ismételten csak azt mon­dom, hogy Karthágót el kell pusztítani.« A Balatonért ag­gódok ezt úgy fordítják le: »Ismételten mondjuk — kiált­juk, harsogjuk! —; meg kell menteni a Balatont, mert itt van a huszonnegyedik óra! Zákonyi Ferenc A feltételezett Vulkán bolygó Már régebben fölmerült az a feltevés, hogy a Merkúr nem a naprendszer legbelső bolygója, hanem van még egy beljebb eső bolygó is. Ennek — feltételesen — a Vulkán nevet adták. A Vulkánnak éppúgy, mint a Merkúrnak, meteorológiai szempontból az volna a külön érdekessége, hogy nincs légköre és mind­kettő igen nagy intenzitású napsugárzásnak van kitéve. A Vulkán bolygó kérdésé­vel igen behatóan foglalko­zik H. Courten, aki New York államban tevékenyke­dik. Már 1966 óta minden egyes teljes napfogyatkozás alkalmával fényképfelvétele­ket készített a Nap körüli égboltrészről. Az 1970. évi észak-amerikai teljes napfo­gyatkozás során egy gyanús objektum jelent meg a fény­képeken, jóllehet ezeket há­rom, egymástól távol eső hely­ről készítették. A kutatók úgy vélik, hogy a Merkur és a Nap között egy égitest kering — a Nap körül —, körülbelül egytized csillagászati egységnyi távol­ságban a Naptól. Az említett fényképen ez úgy jelenik meg, mint egy csillagszerű égitest. Ezenkívül azt is való­színűnek tartják, hogy egy teljes aszteroida-öv helyezke­dik el a Merkur és a Nap között. A számítógép születése Számítógépeket jó minőség­ben és gazdaságosan csak megfelelő szérianagyságban és magas fokon automatizált iparral érdemes gyártani. (Egy-egy számítógép beméré­séhez, ellenőrzéséhez például vele azonos nagyságú, csak még bonyolultabb úgyneve­zett célkomputer szükséges.) Mindamellett a számítógép- gyártás a világon mindenütt rendkívül költséges, tőkeigé­nyes vállalkozás. Ennek meg­felelően a kisebb cégek az utóbbi évtizedben sorra elvé­reztek a számítógéppiacon, s csak a leginkább tőkeerősek maradtak meg (IBM, Honey­well, UNITAC, ICL, Siemens, FACOM, Hitaci). Még így is föl kell osztaniuk maguk kö­zött a gyártmányspektrumot, hiszen minden típus gyártá­sára egyikőjük sem tud vál­lalkozni. Rájöttek arra, hogy csak akkor maradhatnak továbbra is versenyben, ha minden vo­nalon a legmodernebb gyár­tási technológiát vezetik be. így tettek az amerikai Ho­neywell cégnél is, ahol — a képen látható módon — a számítógép-egységek parányi alkatrészeinek hegesztését, forrasztását ma már kompu­ter vezérelte • elektronsugaras berendezéssel végzik. E mó­don csaknem teljesen sikerült kiküszöbölni a gyártási hibá­kat. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents