Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-22 / 172. szám
A brigádmozgalom fényei, árnyal Munka, művelődés, szórakozás Nagyatádon^ az Újpesti Cérnagyár helyi telepén dolgozó Landler Jenő négyszeres aranykoszorús szocialista brigád 1975. évi munkáját így értékelték: »Munkavállalásait maradéktalanul teljesítette. A 6. pontot túlteljesítette: a vállalt két újítás helyett hat újítását fogadták el. Művelődés, tanulás, szakképzés vállalásaiból a brigád önhibáján kívül egy pontot meim tudott teljesíteni, mert az űzőmben nem került sor író—olvasó találkozóra. A szocialista életmód, magatartás vállalást a brigád teljesítette. 248 százalékra teljesítették a társadalmi munkavállalást. A brigádnapló és annak vezetése külön említést érdemel; gondosan kezelt, könnyen áttekinthető, minden eseményt pontosan rögzít... Föllapozom a naplót. Szálkás betűk, avatott szerkesztőre valló szem, színes fotók. Az embernek önkéntelenül is első érzése, hogy a brigád élete szinte ilyen színes, mozgalmas. Az első oldalakon sorakoznak a vállalások. Azok, amelyek, a mindennapi munkát befolyásolják. A Landler Jenő brigád tagjai főként a kazánházban dolgoznak, s az üzem folyamatos energiautánpótlásának őrei. Jól képzett szakemberek mind, szakképzettségük víz-gázszerelő, villanyszerelő. fűtő-lakatos, technikus, műszerész. Igen sokat tehetnek az üzemért, a folyamatos üzemelésért, s a költség- és anyagtakarékosságért. Tükrözik ezt vállalásaik is. »Az energiatelep és a vízmű üzemeltetésénél csak a legszükségesebb segédanyagokat és alkatrészeket használjuk föl.« De Vállaltak munkaterületükhöz szorosan nem kapcsolódó, s azzal mégis rokon munkákat is: »A festődéi födémcsere második ütemének munkáiban aktívan részt veszünk. A motringoló bővítése és a gépek telepítése során a szakterületünkhöz tartozó munkákat határidő előtt elvégezzük ...« Ezenfelül az egészséges ötletek egész sora pattant ki fejükből, bizonyítja ezt a hat beadott, elfogadott, s az üzemnek szép hasznot hozó újításuk. Meglepően mozgalmas a »műszakon kívüli« életük. A brigád minden tagja részt vett valamilyen politikai vagy általános műveltséget növelő oktatáson. Pártoktatás, marxista középiskola, szakosító, szakszervezeti oktatás, a kaposvári vezetőképző speciális kollégium előadásai, pártiskola, állami oktatás. Hatalmas szellemi tőke forrásai lehetnék ezek. Hatékonyságukról bizonyosságot szerezni, s a tanultaknak a mindennapokban való érvényesülését figyelemmel kísérni, sajnos, megvalósíthatatlan feladat. A naplóból, a brigádtagokkal folytatott beszélgetésből annyi leszűrhető: a Landler Jenő szocialista brigád kedélye, aktivitása, minden iránt való érdeklődése bizonyosság... Miről van szó a brigádgyűléseken? A napló tanúsága szerint a gazdasági vállalások teljesítéséről. (“Mivel a brigád három műszakban dolgozik, a közös összejövetelt nem ritkán csak vasárnap tudták megtartani.) Sorra veszik, miben maradtak el, s hol tartanak a vállalások teljesítésében? A legizgalmasabb félórákat, órákat így rögzíti a brigádnapló: »...a tagok elmondták elképzeléseiket a még teljesítetlen feladatok megoldására«. Itt nő meg a szerepe 'a szakmai tudásnak, a nagy tapasztalatnak (jó részük húsz éve dolgozik az üzemben), a műszaki kultúrának. Mennyi értékes ötlet, gondolat születik és épül bele a vállalásokba? Hány későbbi újítás magva itt termékenyül meg, s kezd százezres ötletté, ésszerűsítéssé érni! A brigád rendszeresen jár könyvtárba — havonta minden tag kölcsönöz egy könyvet —, moziba, színházba. Ügy tetszik azonban, hogy e kis közösség művelődési igényeinek, lehetőségeinek első számú kereteit inkább a különböző . oktatásokon való részvétel jelenti. A szép számú bejegyzés ellenére sem tudtam megítélni a brigád és a könyvek tényleges kapcsolatát. És a társadalmi munka... Ebben a brigád élen jár. Az üzem szomszédságában óvoda készült — az üzem munkásainak társadalmi munkája nélkül aligha úgy, ahogy átadták. A Landler Jenő brigád tagjai villanyt, fűtést szereltek, lefestették . a játékokat, fogasokat, jeltáblákat állítottak föl. Dolgoztak a parkerdőben is. A mellékelt képek tanúsága szerint jó kedvvel, tréfálkozva, nevetve — szíve-, sen. Személyenként több mint harminc óra társadalmi munkát végeztek. A Landler Jenő brigád ezenfelül megnyerte az üzemben a munkavédelmi vetélkedőt. Csupor Tibor (jFolytatjuk.) A SZOCIALISTA LENGYELORSZÁG 32 ÉVE Gyorsított szocialista fejlődés < A lengyel nemzeti ünnep, július 22-e alkalmából kérdések tolulnak az újságíró tolla alá, Mindenekelőtt a legfontosabb: hogyan dolgoznak és élnek a lengyelek 1976 derekán ? Hogy erre a kérdés^ válaszolhassunk, vissza kell térnünk az 1971 decemberi napokhoz. A LEMP VI. kongresszusának emelvényéről akkor hangzott el először a kijelentés: minden feltétel megvan ahhoz, hogy ezt az évtizedet a gyorsított szocialista fejlődés, a további szocialista átalakulások dekád- 'jává tegyük. Már két évvel később, 1973-ban a LEMP I. országos pártértekezlete leszögezte, hogy a VI. kongresszus határozatainak megvalósításában sikereket értünk el, s hogy az ötéves terv előirányzatait célszerű emelni. Tavaly decemberben a LEMP VII. kongresszusa megvonta a hetvenes évek első felének a mérlegét, s megfogalmazta a gyorsított szocialista fejlődés további programját 1980-ig. Az 1976. évet ezzel a jelszóval köszöntöttük: nem veszíthetünk egyetlen napot, egyetlen órát sem! Néhány adattal illusztrálhatjuk, hogyan gyorsult a tempó: az ipari termelés már az első évnegyedben 12 százalékkal volt magasabb az előző év megfelelő időszakáénál, a termelékenység 12,5 százalékkal. Növekedett a lakosság pénzjövedelme. A szocialista szektorban az előző év azonos időszakához mérten a névleges bérek 8,4 százaléklkai, a lakosság jövedelmei pe- I dig 7,3 százalékkal emelked- [ tek. 1 A népi Lengyelország fejlődésének történelmileg igen fontos szakaszába érkezett. A VI. pártkongresszus leszögezte, hogy Lengyelország- feladata a fejlett szocialista társadalom lehető leggyorsabb felépítése, olyan társadalomé, amely teljes mértékben élvezi a szocialista rend teremtette előnyöket; amely képzett és művelt, termelékenyen és ’“gazdaságosan dolgozik, jól és kulturáltan él, s szoros kapcsolatban állI a többi szocialista ország népeivel. A VII. kongresszus határozata kimondja: 1980-ig a reálbérek 16—18 százalékkal emelkednek, felépül legalább 1 525 QOO lakás, a nemzeti' jövedelem 40—42 százalékkal, az ipari termelés 48—50 százalékkal emelkedik, a nemzeti jövedelem képzésében az ipar részesedése eléri a 62 százalékot. A mezőgazdasági össztermelésnek 15—16 százalékkal, a vágóhústermelésnek 16—18 százalékkal kell emelkednie. Ennek eredményeképpen az élelmiszer-ellátás 35—36 százalékkal fog emelkedni. A számokból már kibontaí kozik a hetvenes évek Lengyelországának képe. Az adatok persze csupán az érem egyilj: oldalát mutatják, a másik a lengyel táj, s ebben a tájban mindenekélőtt az ember. A múlt évben jött a világra a 34 milliomodik lengyel állampolgár. Elblagban született, abban a városban, mely a múlt években a korszerű ipar egyik központjává vált. A szocialista szektorban dolgozó 11,7 millió személy közül csaknem 10 millió a népi Lengyelországban szerezte szakképzettségét és kezdte meg munkáját. 1980-ra a főiskolát végzettek száma meg fogja közelíteni a 900 ezret, a mérnököké pedig a negyedmilliót. Lengyelország nemcsak termelési tempójával akar bekerülni a világ első tíz állama közé, erre törekszik harmonikus társadalmi- gazdasági fejlődésével is. Az átalakulások nem kerülnek ki egyetlen iparágat, falut, egyetlen családot sem. A fejlődést különféleképpen lehet mérni, egyebek között az emberi törekvések kielégítésének fokával is. 1976-ban a népi Lengyelországban ez a mérték meggyőző. Jerzy KochanskJ Málnaszüref Szállítják a tízezredik részegységet A tízezredik SZTB-szövő- géprészegységet indítják útnak a napokban hazánkból a magyar—szoVjet textilgépgyártási kooperációs megállapodás alapján. Az 1971-ben életrehí- vott kooperáció hazai központja a Könnyűipari Gépgyártó Vállalat, ahol a gépek különböző részegységei készülnek. Ezek ellenértékeként textilgyáraink részére a Szovjetunióból kész SZTB-szövő- gépeket kapnak. A magyar vállalat 1975 végéig az eredetileg tervezett 7000 helyett több mint 8000 részegységet szállított a Szovjetunióba. Ebéd az aratóknak Árnyékban is 30 fok a meleg, bent a konyhában pedig még melegebb van a tűzhely mellett, ahol rántott szeletet sütnek a szakácsnők. Zúg a ventillátor, cseréli a levegőt, de nem sok eredménnyel. Itt találkoztunk Lőczi Józsefné- vel — mindenki Erzsi nénijével — a Kutasi Állami Gazdaság központi konyhájának vezetőjével. — Három állandó és két időszakos szakácsnője van a konyhának. Jelenleg 130— 150 személy részére főzünk. Elsősorban saját aratóink, építőbrigádunk, dolgozóink számára. De mi főzünk a még saját konyhával nem rendelkező kutasi termelőszövetkezet aratóinak is. Igyekezni kell, hogy időben kiszállítsák a munkahelyekre gépkocsival az ebédet. / — Sok gondot okoz a beszerzés? — Szerződésünk van a húskombináttal, mely hetenként kétszer szállít friss húst, élelmiszert pedig a Fűszért. A zöldárut a gazdaság kiskorpá- di üzemegységétől, a MÉK-től szerezzük be, de ha szükséges, egyéniektől is vásárolunk. Így változatos-,» ételeket és bőséges adagot tudunk adni a dolgozóknak. Szakács szakmunkás képesítésem van, két fiatal munkatársam — Balogh Józsefné és Miklai József né — is most .szerzett szakács szakmunkás-bizonyítványt. Lőczi Jőzsefnének nem ez az egyetlen szakmunkás-bizonyítványa. Mielőtt ide jött, 1973-ban, a kutasi áfész-nél dolgozott. Felnőtt fejjel, két gyermek nevelése és a munka mellett végezte el az általános iskola 7. és 8. osztályát esti tagozaton, majd vegyes szakos boltos és pénztárosi szakképesítést szerzett. Az áfész-nél éveken át szocialista brigádban dolgozott, ott részesült kiváló dolgozó kitüntetésben is: Volt tanácstag és 11 éven át az általános iskola szülői munkaközösségének az elnöke. Ez idő alatt kapta meg a Szocialista Munkáért Érdemérem arany fokozatát. Most a szakszervezeti bizottság vezetőségi tagja és a Vöröskereszt községi gazdasági felelőse. — Szívesen végzem ezt a munkát is — mondja. — Szeretem az embereket és úgy érzem, azok is bíznak bennem. Férje szintén Itt dolgozik a gazdaságban, üzemanyagkezelő. Idősebb fia a mikei termelőszövetkezet _ állatenyésztő agrármérnöke. A fiatalabbik a Nagy bajomi Általános Iskolában tanít. Mindkettő nős. — Boldog vagyok mint nagymama is — jegyzi meg. Megtekintettük a raktárt, ahol rend és tisztaság volt. Közben előállt a gépkocsi, hogy vigye az ízletes ebédet azoknak, akik most mindennapi kenyerünk betakarításáért fáradoznak. K. J. A z ijesztően hatalmas te- rém félhomályában tíz méter magas jégfalak közt gördül a targonca. A volánnál ülő asszony csak rövid ujjú inget visel, pedig a hőmérő mínusz 2 fokot mutatj Az imént jött be a tűző napról, hogy egy perc után 600' kiló- nyi jégrudat könnyedén fölemelve ismét a szabadba induljon. Az alumínium tolóajtó- döngve zárul be mögötte. Vacogásomat legyűrve kezdem: A targoncás Rövid beszélgetés jégfalak közi — Nem fél, hogy tüdőgyulladást kap? — Soha nem volt semmi bajom — válaszolja —, pedig már több mint egy éve ingázok a hidegből a melegbe. Azelőtt ugyanitt voltam csoport- vezető. Tavaly nyáron mentem el Miskolcra háromhetes targoncás tanfolyamra. — Miért cserélte föl az íróasztalt a volánnal? — Több a kereset — 12 forint az órabérem —, mégsem csak ezért változtattam munkakört. Ez érdekesebb és a hiedelemmel ellentétben nőnek való munka. A nők óvatosabbak, figyelmesebbek, és attól sem kell tartani, hogy a pohár fenekére néznek. Miközben beszél, befordul a hűtővagon nyitott ajtaján. A rakomány széle alig egy centire siklik el a vagon vastag fala mellett. — Nem fordult még elő. hogy elszámította a »centit«? — Még soha nem koccantam. Pedig az iskolában az oktatóm azt mondta: soha nem lesz belőlem targoncás. Szó ami szó, kezdetben nagyon gyatrán vezettem, most mégis jól megy. Valamelyik nap eljött látogatóba a két fiam biciklivel otthonról, Somogy- sárdról. Ök mondták: »Anyu, te úgy vezetsz, hogy öröm nézni.«. Nem mutattam, de nagyon örültem a dicséretnek. — Egész nap itt van. Ki látja el a gyerekeket? — Édesanyám főz nekik, és már -ők sem olyan kisfiúk, hogy ne tudnák magukat ellátni. A nagyobbik fiam elvégezte az ipari szakmunkás- képzőt. Végre nemcsak én keresek egyedül. ’ — És a férje? — Évek óta egyedül nevelem a gyerekeket. Most már kevesebb velük a gond. Igaz, hogy közben a szüleim fölött eljárt az idő. így most is jut minden napra aggódnivaló. A múltkoriban például azzal fogadnak otthon, hogy 73 éves apám a lábát törte. Mint kiderült. felmászott a fára, hogy egy kis meggyet szedjen ... IT őzben a 24. »raklap« jég v is a vagonba kerül. A fémajtó bezárul. A targonca ismét begördül a dermesztő, nyirkos jégterembe... Közeledik a dél: Papvölgyi Józsefné, a Kutasi Állami Gazdaság kiskorpáéi jéggyárának targoncása már túl van az ötvenedik fordulón. Reggel fél nyolc óta 30 tonnát emelt föl könnyedén ez a »gyönge nő«. B. F. Ötödik éve ad munkát a málna betakarítása a gigei termelőszövetkezet tagjainak és hozzátartozóinak. A tízholdas málnásban ugyanis az évközi tennivalókat — kapálást, metszést, vesszóbújtatást — a norma szerinti munkadíjért végzik, a szedést viszont kilónként négy forintért. Tavaly volt olyan család, amelyik egyetlen vasárnapon ezerhat- száz forintot keresett így. Persze, jól jár a .szövetkezet is. Évek óta 17 forintot kap a tsz a málna kilójáért, ebből 13 megmarad a közösnek. Köny- nyen kiszámítható a málnatermelés jövedelmezősége, ha tudjuk, hogy a tíz hold tavaly 840 ezer forint bevételt adott. Az idén elmaradnak a tavalyi hozamtól. A múlt hét végén 380 ezer forintnál tartottak. A szárazság miatt nemcsak a mennyiség szenved kárt, a gyümölcs zamata sem olyan, mint az elmúlt években volt. A kilencven sort mintegy harminc család tagjai szüretelik. Ottjártunkkor a meleget panaszolták: a levegő »megszorul« a sorok között, s alaposan megizzasztja az embereket. A szüretelek között találtuk Mike József mezőőrt meg a családját. A férfi addig segített a feleségének meg az anyósának, amíg nem kellett szolgálatba lépnie. Két rend a családi vállalás, évek óta ezt művelik, gondozzák, s ilyenkor, nyáridőben, leszedik a termést. Eddig ötször szüretelték a málnát, de a nyáron még vagy négyszer végig kell menniük a két soron. — Az idén tegnap szedtük a legtöbbet: nyolcvanegy kiló gyűlt össze az edényekben — mondták az asszonyok. — Persze, van olyan család, ahonnan négyen-őten dolgoznak itt, azoknak megvan a napi két mázsa is. És a sorok sem egyformák. A 23-as meg a 24-es sor jócskán benn van a táblán. Az út menti területen perzselés nyoma látszik. Elmondták, hogy ez az árnyéktól van: itt a gyümölcs savanyítás, rózsaszínű — koraérett. Beljebb már szebb is, jobb is a termés, de Mikéék így sem elégedettek: — Eddig hét mázsát szedtünk, és most már bizonyos, hogy nem lesz annyi, mint tavaly volt. Akkor ugyanis tizenkét mázsát szüreteltünk le, az volt az eddigi legjobb évünk: június végén kezdtük, az idén július elején foghattunk csak hozzá. A málnával telt edényeket a helyszínen lemérik, tehát kiki tudja, mennyit keresett a nap befejeztével. Ha sürget a munka, növekszik a szüretelők száma. A szövetkezet vezetői úgy tartják, kitűnő választásnak bizonyult a málnás telepítése. Annak idején ez mintegy negyedmillió forintos befektetést igényelt, de a pénz már a következő évben megtérült. S azóta sem csalódtak. Minthogy a málnát minden évben ugyanazon az áron veszik át tőlük és ők is azonos bért fizetnek a betakarításért, kevés a kockázat, hiszen mindenki a lehető legjobban gondozza a vállalt málnasorokat. Eddig még mindnyájan megtalálták a számításukat ebben, a munkában. H. F. Somogyi Néplap )
