Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-21 / 171. szám

„MOST JÖTTEM A FÁRÓL“ A szakszervezetek és a munkahelyi művelődés B művelődési igények jelentkezésének és a kielégítésükhöz szükséges le­hetőségek megteremtésének egyik fontos területe a mun­kahely. Az együtt dolgozók sokkal szorosabb szálakkal kötődnek egymáshoz, mint például az azonos lakóterüle­teken élők. Az előbbieket ugyanis együttes gondolkodás­ra, tervezésre és cselekvésre készteti a közös munika, az egyes emberek tevékenysége kiegészíti egymást, tartósan jó eredményekre csak akkor ké­pesek, ha az egy helyen ösz- szegyűlt egyének csoportjából a szó legjobb értelmében vett közösséggé kovácsolódnak. Az igazi közösségek előnyei az­után nemcsak munkavégzés közben kamatoztathatók, ha­nem a megfelelő emberi kap­csolatok, a helyes életmód, a legcélszerűbb művelődési szo­kások és formák kialakításá­ban, illetve elterjesztésében is. Maradjunk most a legutób­binál, a művelődésnél. A mun­kahelyi kulturális nevelő munka egészében erős hang­súlyt kap a szervezett to­vábbtanulás és továbbképzés kiterjesztése, valamint a kö­zösségi művelődés célravezető formáinak meghonosítása. Mindez olyan szemlélet ki­alakítását kívánja meg, ame­lyik semmivel sem helyette­síthető alapnak tekinti az ál­talános és a szakmai ismere­tek rendszeres bővítését, te­hát a tanulást, a továbbkép­zést, a művelődést. És nem­csak ilyennek tekinti, hanem eszerint értékeli és támogatja is. Mint ismeretes, közműve­lődési párthatározat, SZOT- állásfoglalás és számos ajánlás segíti a művelődési munkát. A műveltség növelését célzó he­lyi feladatok azonban elvégez­hetők jól is és rosszul is. Gsak az egyes szűkebb területek helyzetének és lehetőségeinek figyelembevételével, a helyi igények és az általános — mondhatjuk nyugodtan úgy, hogy országos — kívánalmak össahangjának megteremtésé­vel képzelhető el a közműve­lődés fejlődése. S hogy ez va­lóban így történjék, annak ér­dekében sokat tehetnek — másokkal együtt — az egyes munkahelyi szakszervezeti bi­zottságok is. Nézzük, milyen jellegű feladatokat kell és le­het magukra vállalniuk. Egy újságcikkben természetesen csak néhány példát mondha­tunk, de a maga területének ismeretében mindenki hozzá­teheti a többit. Ez idő szerint már mint tényt említhetjük, hogy a fel­nőttoktatás a korábbi vissza­esés után ismét felfelé ívelő szakaszában van. Az eredmé­nyek jórészt az elmúlt évek határozott intézkedéseinek köszönhetők. Az viszont, hogy a válság többé ne ismétlőd­hessék meg, folyamatos fi­gyelmet és erőfeszítéseket kí­ván. A szakszervezeti bizott­ságok feladata a többi között, hogy az illetékes szer­vekkel együttműködve elké­szíthessék vállalatuk iskoláz­tatási tervét. Méghozzá úgy készítsék el, hogy vegyék számba és hozzák egymással összhangba az iskolarendszerű felnőttoktatás, a szakmai 'Ok­tatás és továbbképzés, a poli­tikai oktatás és az egyéb kép­zési formák termelési és fej­lesztési tervekre épülő igé­nyeit és szükségleteit. Az oktatás után, a szűkeb­ben vett művelődésről szólva, elsőként a szocialista brigá­dokra, mint a legfejlettebb és példájukkal leginkább megha­tározó munkahelyi kis közös­ségekre kell gondolnunk. Mű­velődési törekvéseikre kiemel­ten kell építeni a kulturális nevelő és szervező munkában. A munkahelyi szakszervezetek egyik legfontosabb feladata e brigádok művelődési tevé­kenységének támogatása. Ak­kor járnak el helyesen, ha a személyes adottságokra és tö­rekvésekre építő egyedi válla­lások kialakítását szorgalmaz­A süketség nem betegség Beszédtanítás és hallásnevelés az óvodában A süketség nem betegség, hanem állapot. — Ez a meg­állapítás igyekszik tudatosíta­ni a szülőkben, hogy fogyaté­kos kisgyerekeikkel a kapos­vári Siketek Általános Isko­lája és Nevelőotthonához for­duljanak, ahol már óvodás­korban megkezdik a beszéd­tanítást és a hallásnevelést. Az iskola területi feladatot lát el. Baranya, Somogy, Tol­na és Zala megyében lakó hallásfogyat ékes gyerekek is­kolára való felkészítését és oktatását végzi az intézet. Dunántúl valamennyi óvodás korú, hallásfogyatékos gyereke előtt is nyitva áll a kapos­vári iskola, melyet a legkor­szerűbb fölszerelésekkel lát­tak el. A képzés háromtól ti­zenhat éves korig folyik az óvodában, illetve az általános iskolában. A három-hat éves hallás­fogyatékos, süket gyerekek részére kis-, közép- és nagy­csoportokban tartják a foglal­kozásokat. Az a cél, hogy minél fiatalabb korban kez­dődjön meg a beszédtanítás és a hallásnevelés. Az óvodai nevelésben részesült süket gyerekek ' beszédfejlődése gyorsabb és jobb, mint az óvodai oktatásból kimaradta- ké. Számukra tehát fontosságú, hogy minél ko­rábban megkezdhessék a be szédtanulást. dig vannak — főleg falun — kallódó hallásfogyatékos gye­rekek. A kaposvári intézet ismé­telten felhívással fordult az általános iskolai igazgatók­hoz, óvónőkhöz, gyermekorvo­sokhoz és védőnőkhöz, hogy derítsék fel a még kallódó hallásfogyatékos gyerekeket, tájékoztassák a szülőket gyer­mekeik óvodai, iskolai előké­szítő és általános iskolai ta­nulmányainak lehetőségeiről. zák, ugyanakkor segftik, hogy ezek a közösségi művelődés kibontakozását és fejlődését szolgálják. A munkahelyeken vagy azokhoz közel számos szak- szervezeti intézmény is a mű­velődni akarók szolgálatában áll. Köztük a művelődési ott­honok. A szakszervezeti bi­zottságoknak az eddiginél is erőteljesebben kell igényel­niük ezek munkáját, elsősor­ban a szocialista brigádok, a munkásszálláson lakók, az if­júmunkások és a nők művelt­ségének növelése érdekében. A szervezeti rendjükben éppen az utóbbi időszakban megerő­södött szakszervezeti könyv­tárak munkája ugyancsak nélkülözhetetlen. Feladatuk az olvasótoiborzás és azt köve­tően az olvasásra nevelés. En­nek érdekében irodalmi kö­rök, olvasóklubok alakítását is várjuik tőlük — különösen a nagyobb üzemekben —, ame­lyekben az olvasmányélmé­nyek közösen megbeszélhetők, az esztétikai nevelés vonzó formában megoldható. Felbecsülhetetlen szerepük van az üzemi ifjúsági klubok­nak, ha megfelelő eszmei-po­litikai tartalmú nevelő munka folyik bennük. E klubok — és természetesen a KlSZ-szerve- zetek — nagy segítséget ad­hatnak a szakszervezeti bi­zottságoknak az üzemi köz- művelődési feladatok megva­lósításához. A kapcsolat azon­ban csak kétoldalú lehet, a szervezeti és anyagi segítségen kívül a szakszervezeti bizott­ságoknak érezniük kell fele­lősségüket az ifjúsági klubok tevékenységének tartalmáért és színvonaláért is. ár a szakszervezeti bi­zottságok kulturális ne­velő tevékenységéhez még sok minden tartozik, példának ta­lán ennyi is elég. Célunk csu­pán az volt, hogy emlékeztes­sünk e munka fontosságára és folyamatosságának szükséges^ ségére. A nyár már régen nem holt szezon a közművelődés­ben, bizonyos oktatási, kép­zési és művelődési formákat tekintve mégis egy évad zá­rul le minden év júniusában. Ezért az évszaknak megfelelő művelődési és szórakozási le­hetőségek megteremtésével párhuzamosan nyáron kell le­vonni a korábbi hónapokban végzett munka tanulságait, és ilyenkor kell előkészíteni az új évadot, hogy az zökkenő- mentesen kapcsolódjon ősszel a korábbihoz. A munkahelyi szakszervezeti szerveknek eb­ben az előkészítő munkában is részt kell vállalniuk. Köz- művelődést segítő munkájuk természetesen nem különálló, hanem része az országos egésznek, az iránta való meg­különböztetett figyelmet azon­ban indokolja a munkásműve­lődés kiemelkedő fontossága. M. I. Gyümölcsszedők A fa tetején barack sárgál­lik. Sajnos — mondják a lá­nyok — csak a tetején, és ez megnehezíti a munkát. A bog­iári gazdaság gyümölcsöse az idén kétszer is fagyot kapott, csak a felső ágakon lehet «■aratni-«, alul elvétve vanegy- egy szem. Így azután a ba­rackszedés ügyességet és erőt kíván. Hallottam egyszer egy baleseti oktatást a tábor meg­nyitásakor, így hangzott: Jó tanuló ne menjen a fára! Az eminensek lehetőleg csak az aljáról szedegessenek, sőt az a legjobb, ha a hullottat — a cefrét — szedik, mert ők rossz tornászok. Négyestől le­felé már lehet a fölső ágakat ostromolni. Nézem a fák csúcsán dol­gozó lányokat. Ez mind elég­séges lenne az iskolában? Meg is kérdezem, s kiderül, hogy szó sincs róla. Azért bal­eset akadt. Az egyik lánynak hosszú karcolás szántja végig a lábát. »Ezek az ágak nagyon törnek. A tetejéből estem le vödröstül, de nem volt semmi baj, mert az ág is leesett ve­lem együtt, és vagy három kiló barack.“ A többiek jót derülnek az emléken. Mesélik, hogy otthon — Tatabányán — nem is tudták, hol van az a Lengyeltóti. Azért jöttek el a táborba, mert tavaly meg ta­— Menj vissza, ott van még két szem! — Nekem ne beszélj, most jövök a fáról, csak tudom, mit hagytam ott. Károly Ferenc, a Balaton- boglári Állami Gazdaság ke­rületvezetője, hosszú évek óta irányítja az ország különböző részeiből érkezett lányok munkáját. Már vannak isme­rősei az Alföldről meg a Du­nántúlról, akik harmadszor, negyedszer térnek vissza. — Akad köztük néhány bri­gád, amelyik nagyon tud dol­gozni. Emlékszem, az elején jöttek olyan városi lányok, akik még életükben nem szed­tek fáról gyümölcsöt. Volt B valyelőtt is együtt voltak, és nagyon jól érezték magukat. Brigádvezetőnek lenni nem akármilyen feladat. Felügyel­ni a munkára, felelősséget vál­lalni tfz-tizenkét ember testi épségéért, megmagyarázni a vezetőségnek, ha ezért vagy azért nem ment aznap a mun­ka. A fán nem maradhat gyü­mölcs, minden szem számít. Éles szóváltásra figyeltünk föl az egyik fa alatt. A brigád­vezető gondosabb munkára intette a brigád tagot, aki ép­pen a következő fát készült elfoglalni. köztük zongorista is, olyan fi­nom kézzel, hogy csak na! Aztán a második naptól kezd­ve addig sem állt meg, amíg evett. Bekapott egy szem ba­rackot, s máris szaladt a lét­rával. Megfigyeltem: reggel kezdéskor meg délfelé hajta­nak nagyon, amikor már lát­ják, hogy múlik az idő, és nincs meg a normájuk. A normát teljesíteni becsü­letbeli ügy. Azt még a leg­lustábbak is igyekszenek el­érni, mert az esti értékelés­nél nem mindegy, hogy dicső­séget vagy szégyent hoznak-e az iskolájukra. A legjobbak pénzjutalmat kapnak, ez ki­lencven forint is lehet há­romnaponként. Nagy pénz az egy diáknak! A bogiári táborban kétszáz tolnai lány tanyázik. Ezekben a napokban kajszit osztályoz­tak. Amit a lengyeltótiak szednek, azt ők ládákba rak­ják, szín és nagyság szerint. Van ugyan egy mérce, ame­lyen különböző átmérőjű nyí­lások mutatják, hogy melyik barack hányad osztályú, a harmadik, negyedik napon azonban már szinte »vakon« dolgoznak, annyira ismerik, melyik barack hova való. Kétszázan mintegy hétszáz mázsát válogatnak egy nap. A két tábor közül a len­gyeltóti a romantikusabb. Az épület szinte ráül a tó part­jára. Barthg Éva tanárnő, a komáromiak táborvezetője és kollégái szerint túlságosan is romantikus hatást kelt. Dia­filmen mutatták be a tábort még az iskolaidő alatt. A bri­gádvezetők előre megnézték, hova is kerülnek. A program általában olyan, amilyenné a táborlakók te- szik\ azonban a vezetőség »központilag is« gondoskodik a szabad idő hasznos eltölté­séről. A legjobbak jegyet kap­tak a Fonográf-estre, volt kö­zös kirándulás Badacsonyba, a táborokban előadóművészek léptek föl. Szendrődi Győző, a bogiári gazdaság mérnöke évek óta a gyümölcsszedő táborok »gaz­dája«, irányítója, szervezője. — Nem tudnánk nélkülöz­ni a diákok munkáját. Nincs olyan gépünk, amelyik he­lyettesíteni tudná a gyümölcs­szedő lányokat. Exportra csak jó minőségű barackot lehet küldeni. A diákok szívesen jönnek, eddig még minden évben túljelentkezés volt az . .iskolákban. És ez a kétheti fizikai munka minden diák­nak jót tesz. Simon Márta A BARÁTSÁG JEGYÉBEN Beszélgetés a búzamező szélén A hat-nyolc éveseknek elő­készítő tagozatot indít az in­tézet. Az előkészítő tagozaton mintegy négyszáz szóra és egyszerű mondatok kialakítá­sára tanítják meg a gyereke­ket. Az általános iskolai ta­gozaton a hangos beszéd ta­nulása mellett a tanulók el­végzik az általános iskola tananyagát. A tankötelezettségi törvény a süket gyerkekre is vonatko­zik. Ennek ellenére még min­Nagybajom, Balaskó dűlő. Tikkasztó forróság. Piros, villogó fény jelzi, hogy meg­telt a gép magtartálya, pót­kocsis teherautó gördül mel­léje, ömlik át a szem, azután mindkét jármű elindul: az egyik folytatja az aratást, a másik pedig viszi a kenyér- nekvalót. A kaposvári Kefe- és Mű- anyagipari Vállalat MSZBT- tagcsoportjának képviselői­vel, a gyár előkészítő szőr­üzemének kétszeres arany­jelvényes Egyetértés szocia- döntő lista brigádjával figyeljük a nehéz, fárasztó munkát. Azt, hogyan lesz egyre kisebb a hatalmas búzamező. Közben I beszélgetünk a vendéglátók- " kai: a nagyhajóval Lenin Tsz vezetőivel és a kertészet Ró­zsa Ferenc szocialista bri­gádjának tagjaival. — Hatezer-száz hektáron dolgozik szövetkezetünk, leg­fontosabb ágazatunk a nö­vénytermesztés, az állatte­nyésztés — a tejtermelés —, meg a kertészet. Nehéz ez az év. A hetek óta tartó víz­hiány, a szárazság próbára tesz mindenkit. Kommunis­táink, hét szocialista brigá­dunk és a többi tsz-tag meg­feszített erővel dolgoznak, hogy elérjük .tervezett gazda­sági eredményeinket, s biz­tosítani tudjuk Kaposvár el­látásához mindazt, amit vár­nak tőlünk — mondja Hor­váth László elnök. Erről a megfeszített mun­káról győződhettek meg sze­mélyesen is a gyár küldöttei. Hallhatták az eredményeket: szép a termésátlag árpából, jól fizet a búza. Horváth László növénytermesztési fő- ágazatvezető mondta: az vi­szont félő, hogy a kukorica nem adja a tervezettet. Érdeklődéssel hallgatták Zsóvár György szavait, aki a korszerű állattenyésztésről, a tejtermelés fokozásával kap­csolatos terveikről, eredmé­nyeikről beszélt; később Papp László gépesítési fő­mérnököt, aki a szárító mun­káját, a gabona nedvesség- tartalmának vizsgálatát és más munkájukat ismertette. Jó hangulat, őszinte ba­ráti légkör. Jártak a kertészetben, s látták a Vincze Lajosné ve­zette ezüstkoszorús Rózsa Fe­renc brigád erőfeszítéseit, hogy ne menjen tönkre a fó­liák alatt a paradicsom, a paprika, az uborka, minél több jusson a város üzle­teibe. Nézem, amint a városi munkások a régi barátnak kijáró szeretettel köszöntik az idős, naptól barna pa­rasztasszonyokat. Év-ek ‘ óta tart ez a kapcsolat a kapos­váriak és a nagybajomiak között. Kölcsönösen jártak már egymásnál, s ez a mos­tani munkás—paraszt talál­kozó még közelebb hozta egymáshoz a gyár és a ter­melőszövetkezet dolgozóit. — Sok ilyen baráti találko­zóra van szükség, hogy iga­zán megismerjük egymás te­vékenységét, gondjait, ápol­juk a munkások, parasztok barátságát, erősítsük a szov­jet néphez fűződő barátsá­gunkat. Erről szóltak a találko­zón a gyár és a ter­melőszövetkezet dolgozói, ve­zetői: Klauz Jánosné brigád­vezető, Gábriel József üzem­vezető. Deák István, a gyár párttitkára, s ezt erősítette meg Kovács István, a szövet­kezet párttitkára, az MSZBT tagcsoport elnöke, s Horváth László tsz-elnök is. Amikor a késő esti órák­ban visszaindult a megye- székhelyre a vendégeket szállító autóbusz, ezzel bú­csúztak egymástól: — Viszontlátásra, hamaro­san találkozunk. Szalai László Liszt Ferenc pozsonyi napjai Liszt Ferenc élete és művé- i tik a zongoraművészek becs­szete szoros kapcsolatban volt Szlovákia fővárosával, Po­zsonnyal is. 1976. július 30-a, a művész halálának 90. év­fordulója erre emlékezve köz­lünk részleteket pozsonyi kap­csolatairól. Pozsony joggal büszkélke­dik Liszt Ferenc vonzalmával, barátságával. A pozsonyi archívumokban sok olyan fi­gyelemreméltó anyag van, amely a zeneszerző személyé­hez és alkotásaihoz fűződik, és több emlék maradt fenn, amely gyakori látogatásaira emlékeztet. A kilencesztendős Liszt első hangversenyével kezdődött, amikor Esterházy Mihály gróf pozsonyi palotájának kerti pavilonjában bemutatkozott; több jelen levő gróf ígérte a művész apjának, hogy a fiú­nak ösztöndíjat folyósít. Már mint elismert virtuóz és ze­neszerző 1840 januárjában is­mét visszatért Pozsonyba, ahol két hangversenyt adott. Ezek bevételének egy részét a po­zsonyi Egyházzenei Társulat­nak adományozta. 1858 ápri­lisában Liszt újra Pozsonyban járt, mint a magánszalonok meghívott és ünnepelt vendé­ge. Ebben az időben kezdte — elsősorban Ján Batka le­véltároson keresztül — befo­lyásolni Pozsony zenei életét. Nevében kezdik meg a harcot az epigon zeneszerzők ellen, az ő interpretációs eszményei fű­vágyát. Több alkalommal for­dult meg ezután is Pozsony­ban. 1873 húsvétján meghall­gatja Esztergomi miséjének felújítását és úgy leköti fi­gyelmét a mű előadása, hogy ugyanabban az évben még egyszer visszatér, s újból meghallgatja azt. 1874 ápri­lisában a pozsonyiak kérésére a régi Reduta (Vígadó) termé­ben nagy hangversenyt ad. El volt ragadtatva a pozsonyi szervezőktől, műveinek lelkes interpretátoraitól, valamint a fiatal pozsonyi polgárság egy­re növekvő művészi érzéké­től. Akkoriban sok látogatást tett itt, amelyek csak növel­ték népszerűségét. Még két alkalommal járt Pozsonyban, hogy meglátogas­sa legközelebbi barátait és tá­jékoztassa őket új alkotásai­ról, művészi terveiről. Liszt 1885. április 13-i utolsó láto­gatásának különös epizódja volt. Részt vett Rubinstein hangversenyén, amellyel az orosz művész a Hummel-em- lékműalaphoz akart hozzájá­rulni. Pozsonyban találkozott először a zongora két legna­gyobb mestere. Mindez meg­alapozza azt a feltételezést, hogy Pozsony Liszt legkedve­sebb városai közé tartozott. Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents