Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-02 / 155. szám

Felhőtlen homlok Äs Esemény előtt látogat­tuk meg dr. Pálfy Lászlót, egyikét azoknak, akiknek eredményes pályáját magas elismeréssel jutalmazták. Teg­nap Budapesten vette át a Kiváló orvos kitüntetést a megyei rendelőintézet cso­portvezető belgyógyásza. Azt hiszem, bámikor találkozunk, ilyen kiegyensúlyozott ember­nek ismerem meg. Arcán a mosoly vonásai természetesek, soha sincsenek »zárójelben-«. Köztiszteletnek örvend, szere­tik és hallgatnak rá. Sikerélményeiről faggatva a hétköznapokkal elégedett em­ber portréja rajzolódott ki előttem. A Rába-közben szü­letett, a soproni líceumban, majd Budapesten tanult,' s 1943-tól él és dolgozik Ka­posváron. Illetve volt egy ki­térő útja, 1951-től 1957-ig a kaposfői körzeti orvos felada­Egéssségügyi dolgozók, kitüntetése Semmelweis Ignácnak, a nagy tudósnak, az anyák megmen tőjének születésnapja alkalmából orvosokat, gyógy­szerészeket és egészségügyi szakdolgozókat tüntettek ki csütörtökön az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Semmelweis házában. Az ün­nepségen — amelyen megje­lent Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Duschek Lajosné, a SZOT titkára — dr. Zsögön Éva egészségügyi államtitkár mon­dott beszédet. Egyebek között hangsúlyoz­ta, hogy Semmelweis érdeme ..— amely napjainkban is lel­kesíti az orvosi hivatás mű­velőit — eleven valóság, je­lentősége a szülészetben, s a sebészetben sem csökkent. Hamarosan életbe lépnek azok a rendelkezések, ame­lyek éppen Semmelweis elvé­nek megvalósítását, az újszü­löttrészlegek' és szülészetek hygiénés és működési rendjét szabályozzák. Az elmúlt évben 194 ezer gyermek született, s tíz év óta először csökkent a koraszülések száma. Hangsúlyozta: az egészség­ügy előtt számos feladat áll, amelyeknek megoldása csak jól felkészült, hivatástudattal és lelkesedéssel áthatott, eti­kusan dolgozó egészségügyi szakemberekkel lehetséges. Zsögön Éva elismeréssel szólt az egészségügy kiváló dolgo­zóinak munkájáról, majd át­adta a kitüntetéseket. A Somogybán tegnap lezaj­lott Semmelweis-ünnepsége- ken 26 egészségügyi dolgozó kapta meg az Egészségügy ki­váló dolgozója kitüntetést, és hárman miniszteri dicséret­ben részesültek. Az Egészségügy kiváló dol­gozója lett: Balogh József egészségőr, a Kaposvári Vá­rosi Tanács dolgozója, Bálint Gézáné -barcsi körzeti ápolónő, Bányai Henrik, a siófoki kór­ház élelmezésvezetője, dr. Bé­res Józsefné, a kaposvári me­gy« rendelőintézet csoportve­zető asszisztense, dr. Bíró Gi­zella főorvos, a siófoki kórház rendelőintézetének dolgozója. Fekete Józsefné mosónő, a siófoki 1. szátmú bölcsődéből, dr. Foglyos Lászlóné, a kapos­vári gyógyszertári központ analitikus asszisztense, Gulyás Andrásné, a mosdósi szanató­rium takarítónője, Hegedűs Józsefné kadarkúti körzeti ápolónő, Kollár Katalin, a KÖJÁL asszisztense, Komáro­mi Sándomé, a megyei rende­lőintézet csoportvezető asz- szisztense, Marits Vendelné mezőcsokonyai körzeti ápoló­nő, Leizer Ferencné, a mos­dósi szanatórium helyettes ve­zetőnővére, dr. Rendezi Mik­lós körzeti főorvos Zamárdi- ból, Salamon Flóriánná so- mogyszili körzeti ápolónő, Se­bők Jánosné, a marcali kórház csecsamőápolónője, Steller Jánosné, a siófoki 2. számú bölcsőde vezetője, Szűcs Ist­vánná betanított munkás, a siófoki kórházból, Szűcs Ró- bertné intézetvezető főnővér, a mosdósi szanatóriumból, Ta­kács Józsefné, a megyei kór­ház vezető asszisztense, Tarr József, a KÖJÁL járványügyi ellenőre, Teke Miklósné ádán- di körzeti védőnő, Tihanyi La­josné, a megyei kórház szü­lésznője, Turnár Györgyné lá- bodi körzeti védőnő, dr. Un­gar Sándomé, a kaposvári 1. számú bölcsőde vezetője és Végh Jenőné, a megyei kór­ház ápolónője. Miniszteri dicséretet kapott Deli János főmérnök, Felthaff- ner Györgyné vegyésztechni­kus és Ungvári Károlyné asz- szisztens, mindhárman a KÖ­JÁL dolgozói. Kiváló orvos kitüntetést ka­pott dr. Pálfy László, a So­mogy megyei Tanács Rendelő- intézetének csoportvezető fő­orvosa. Érdemes orvos kitün­tetésben részesült dr. Witzl Ferenc, a Nagybajom! Nagy­községi Közös Tanács körzeti főorvosa, Fóris Erzsébet, a Siófoki Városi Tanács Kórhá­za intézeti vezető főgyógysze­része Érdemes gyógyszerész kitüntetést kapott. tát látta el, majd visszake­rült a megyeszékhelyre, mos­tani munkahelyére. — Nem sajnálja, hogy szü­lőhelyétől távol él és dolgo­zik? — Harminchárom év alatt az ember már szülőföldjének érezheti azt a helyet, ahova a sorsa irányította. A kaposfői éveket sem tekintem kitérő­nek, hiszen olyan mély nyo­mot hagytak bennem az em­berek, hogy szívesen emléke­zem vissza rájuk. Aki úgy szólít meg itt az intézetben, doktor úr, arról tudom, hogy Kaposfőn találkoztunk. Ka­posváron főorvos úr vagyok. Az emberek nem is nagyon tudják, minek nevezzenek. — A megyei rendelőintézet­ben belgyógyász felülvizsgáló orvos. Tapasztalata, tudása, rátermettsége alapján helyez­ték ebbe a felelős beosztásba. — Széles körű munka ez. Régebben többnyire irodai te­vékenységnek tartották, ma már másként bírálják el. — Gondolom, nemcsak a betegekkel, hanem az embe­rek legrejtettebb szándékai­val, tulajdonságaival is bőven van módja megismerkedni. — Korábban erre a kérdés­re bizonyára más választ ad­tam volna. Közismert, hogy Somogybán sok öreg él. Nem­egyszer láttam kiáltó elbagya- tottságukat. Olyankor hívtak orvost a beteg öreg mellé, amikor már nem volt mód az orvosi beavatkozásra. Egy ki­csit még ma is meg kell vé­deni az öregeket. A családok életébe mély bepillantást nyer a felülvizsgáló orvos, s isme­retessé válik előttünk a mun­kahelyi légkör is. Az orvos előtt az emberek kiöntik pa­naszaikat. , — Hogyan segíti önt a munkahelye? — A vezetőség döntéseiben a mi véleményünk is megfo­galmazódik. A csoportvezetői gárda jó közösség. — Az ember formálásában nagy szerepe van a családnak és az iskolának is. — Amikor édesapám meg­halt, a temetésére annyian jöttek el, hogy amikor már a földben volt, még mindig érkeztek a tőle búcsúzók. A soproni líceum? Jövőre lesz a negyvenéves érettségi találko­zónk. Tanításának fénye az­óta sem kopott meg. A pesti évek mások voltak. Ott már megfakult a diákélet. Csak mi, falusiak tartottunk össze. — Szabad idejében mit csi­nál szívesen? — A szakirodalomban való tájékozódás alaposan meg­kurtítja a szabad időmet. Szí­vesen olvasok, nézem a tele­víziót. Moziba nem járok, színházba igen. Megnézek minden előadást. És van egy gépkocsim. Hároméves, de még csak tizenkilenc ezer ki­lométert futott. A Balatonra járok vele és Kecskemétre, az egyéves unokámhoz. H. B. Az út kezdetén Diplomaosztás főiskoláinkon ÍMpiomaátadás a tanítóképző és a mezőgazdasági tőiskolán. Az ünnepnapok követték egymást. Tegnapelőtt a ka­posvári tanítóképző, tegnap pedig a .mezőgazdasági főisko­la államvizsgát tett hallgatói vették át a tanulmányok si­keres befejezését bizonyító, a pálya, az élethivatás gyakor­lására jogosító diplomájukat. Tanítók és mezőgazdasági szakemberek. Hivatásuk, munkájuk eltérő, mégis vala­hol nagyon szorosan összetar­tozik, egymáshoz kapcsolódik. Magot vet, lámpást gyújt az egyik, a tanító; továbbépítve ezeket az ismereteket, az em­ber javát szolgáló erővé vál­toztatja a másik, az agrár- szakember. Az egymást követő ünnep­napok a rokon vonások, az azonosságok fölfedezésére késztetik az embert. Nem arra gondolok, hogy a diploma át­vételének emlékezetes hangu­latot ad a Himnusz hangjai­val kezdődő ünnepség, és hogy mindkét helyen a főigaz­gató — a tanítóknak dr. Vár- konyi Imre, az agrárszakem­bereknek dr. Guba Sándor — nyújtotta át kézfogás kísére­tében az oklevelet. Nem az az azonosság foglalkoztat, hogy mindkét felsőfokú intézetünk­ben a búcsúzó, pályakezdő fia­talok képviseletében valaki köszönetét mondott a tanári karnak, és hogy a legkiemel­kedőbb munkát végzők külön is elismerésben részesültek. Szokások, szép hagyományok ezek. A rokon vonás, melyet az ünnep kapcsán először fölfe­dez az ember, ehhez a né­hány szóhoz kapcsolódik: a főiskola történetében először. A kaposvári tanítóképző eb­ben a tanévben vált főiskolá- i vá, először bocsát útra főis­1 kólái végzettségű tanítókat. Ez a szervezeti változás az oktatásban, a tanulmányokban különös jelentőségű, s ahogy hallottam, eddig soha nem tapasztalt, nagyszerű eredmé­nyeket hozott. A nyolcvan- nyolc nappali hallgató közül egy vörös diplomát és tizen­négy jeles oklevelet kapott. A mezőgazdasági főiskolán először végeztek ágazatszer­vező üzemmérnökök, a sikeres államvizsga után negyvenhét üzemszervező kapott diplomát. Velük olyan szakképesítésű fiatalok kerülnek ki az üze­mekbe, akiknek munkájára a ma mezőgazdasági üzemében elengedhetetlenül szükség van. És először bocsát útra ez a felsőfokú intézet külföldi fiatalokat, először indulnak el hazájukba, távoli országokba olyanok, akik szakképesítésü­ket Kaposváron szerezték. Ha kimondom a szót: hiány­szakma — a két felsőfokú in­tézet közötti hasonlóság nyom­ban felismerhető. Kevés a szakképzett tanító. Ki tudja, hány év szükséges még aihhoz, hogy a Dél-Dunántúlról a fő­iskolára érkező pályázatok mindegyikére akadjon jelent­kező. Pedig soha ennyi diplo­mát nem osztottak még; ebben az évben nappali és levelező úton összesen száznegyven- hármán szereztek képesítést. A levelező hallgatók tanítottak eddig is, a nappali hallgatók­nak több mint száznegyven állást ajánlottal? a főiskolán, csaknem hatvannal többet, mint ahányan végeztek. Hiába tett ajánlatot igen sok mezőgazdasági üzem, eb­ben az évben ismét igen sok igény kielégítetlen marad. Nyolcvan gazdaság összesen százöt munkahelyre kért ága­zatszervező üzemmérnököt, s negyvenhét pályakezdőt bo­csát ki az intézet. Az állat- tenyésztési kar két szakán még szembetűnőbb az igények és a lehetőségek közötti ellentmon­dás. Hatvankilenc állatte­nyésztési üzemmérnök állhat most munkába, és száznyolc­van helyre várnak ilyen ké­pesítésű szakembert. És ezek az adatok csak a főiskolához beérkezett Igényeket tartal­mazzák, nincs statisztika az egyéni ajánlásokról,, a szemé­lyes kérésekről, tárgyalások­ról. Összesen több mint kétszáz fiatal tanítót, agrárszakembert bocsátott ki két főiskolánk. Az államvizsga oklevelet adott a kezükbe, a nagyobb, az igazi vizsga azonban ezután követ­kezik. »Az ember nem any- nyi, amennyi, hanem annyi, amennyi tőle kitelik.« A hol­nap ad választ, hogy Örkény István gondolatára miként fe­lelnek a főiskoláinkról most útnak indult fiatalok. Vörös Márta FJODOR ABRAMOV | PELÜGEJA — Nem, nem jobban. Kell nekik a fű. A fűből lesnek a madarakra... A Kis Manya bánatosan csóválta a fejét, és keserű könnyekre fakadva, teli torok­ból gajdolni kezdte: Temetőbe télen Ki senki se jár, Csak kora tavasszal Zeng a kismadár... A Nagy Manya vigasztalni próbálta: — Ugyan ne siránkozz már. Rájött a búbánat... Látod, Anyiszkához se jött el az édes egy öccse... A neve napjá­ra... — Ne merd bántani az én öcsémet! — Erre Anyiszja hir­telen kijózanodott. Teljes ere­jéből az asztalra csapott az öklével, úgy, hogy az edények megcsörrentek. — Ismerlek. Éket akarsz verni közénk. De nem fog sikerülni! — Alevtyinka! Mi baja van? Mi ütött belé? , — Szépen vagytok! — dü­hödött meg Alika. — Bolond- gombát ettetek. Egyik bőg, mint a szamár, a másik tör- zúz. Anyiszja csak akkor tért teljesen magához, amikor a házba ünneplőbe öltözött lá­nyok viharzottak be, utánuk három katona. Az, amelyiknek aranycsíkok voltak a váll-lapján, csillogó, füirge tekintettel végignézett a házon, a Nagy Manyára ka­csintott (háziasszonynak néz­te) s felkiáltott: — Mulatunk, néném? — Hát egy kicsit, elvtárs ... Mink öreg nyugdíjasok va­gyunk ... — A Nagy Manya igazolásul csuklott egyet. — A szovjethatalom ... Erősítsük meg a védelmünket... Jól mondom, elvtárs? — De mennyire — válaszolt ugyanolyan hangon a tiszt, azután mindenkivel sorban kezet fogott. — Érezze magát Itthon, elv­társ — biztatta a Nagy Ma­nya, és Anyiszjához fordulva, szigorúan rendelkezett: — Te meg mit mereszted a gubádat? Nem tudod, hogyan kell a vendéget fogadni? 7. Nem kerültek főhelyre — csak a szélire, a komód mel­lett, nem puha támlájú karos­székbe» hanem deszkára — egy nyikorgó polcra, amelyet két zsámolyra tettek. De Pelageja ezzel a hellyel is meg volt elégedve. Régeb­ben, tíz-ti zenkét évvel ezelőtt, azt mondta volna: nem, nem Pjotr Ivanovics! Azért a hátsó udvarba mégse ültess engem. Oda otthon is kiülhetek. In­kább az ablakhoz, a világosra szeretek ülni, hogy jól hall­hassam az okos beszédeket. Persze, tíz-tize-nkét évvel ez­előtt nem is kellett volna szólnia a gazdának — ő maga erősködött volna. De hát tíz-tizenkét évvel ez előtt! Pavel akkor még bri­gádvezető volt, neki meg min­denki a száját leste, nem esik-e le egy darabka kenyér. Most nincs mit figyelni, most van bőven kenyér az üzletek­ben. Meg azután amennyit a kenyér ér, ugyanannyit ér a pékné is. Nincs ezen mit megsértődni. Még azért is há­lás lehet, hogy Pjotr Ivano- vicsnak eszébe jutottak. Amikor Pjotr Ivanovicstól beszaladt hozzájuk a kisfiú a cédulával, már lefeküdtek aludni Pavellal. De a cédula (»Várjuk kedves vendégein­ket«) egyszerre mindent meg­változtatott. (Folytatjuk) Garas Dezső vendégszerepei A jövő évad tervei Nyolcezer-kétszáz bérlőt tar­tanak nyilván a kaposvári Csiky Gergely Színházban. A megnövekedett nézőszám fo­kozott felelősséget igényel a műsor tervezésénél. Az igények és a művészi célkitűzések har­móniáját kell majd megtalál­niuk az új évadban is. A szín­ház a szeptembertől induló évre hét bemutatót tervez. Osztrovszkij Erdő című művé­nek főszerepét Olsavszky Éva Kossufch-díjas színművésznő alakítja majd. Bemutatják Fall Leo operettjét, a Pompa- dourt. A vállalkozó című drá­ma, David Storey színpadi műve, ősbemutató lesz. Újra láthatunk Shakespeare-drá­mát. A színház a Troilus és Cressida megelevenítésére vállalkozik. Ez azért1 is ígér szellemi izgalmat, miért más- fél-ikét éve a televízió is köz­vetítette a nagy visszhangot kiváltó kecskeméti előadást. Shakespeare színpadi mű­vében szerepel majd vendég­ként a tervek szerint Qaras Dezső, aki az évad végén megvált a Madách Színház­tól. A mai szovjet irodalmat a múlt év egyik legnagyobb könyvsikerének, a groteszk látásmódú Bulat Okudzsava regényének — Merszi, avagy Sipov kalandjai — színpadi adaptációja képviseli, örven­detes módon más szocialista országból is szerepel szerző az új évad műsortervében; a csehszlovák Bohumil Hrabal Bamlbini di Praga című művé­vel. Csak emlékeztetőül:. ő ír­ta a Szigorúan ellenőrzött vo­natok című világhírű film for­gatókönyvét, s magyarul ki­adták a Táneórák kezdőknek és haladóknak című könyvét is. Rostand Cyrano de Berge­rac című darabja kellemes él­ményt ígér majd. A Stúdiószínház az idei év­adbeli adósságát törleszti, amikor bemutatja Sarkadi Im­re Oszlopos Simeon című drá­máját. A másik premier való­színűleg Eörsi István A ki­hallgatás című darabja lesz, vagy Mrozek Tangója. A gyerekek a tervek szerint Milne Micimackóját és Schwajda György ... és a hét törpe című meséjét kapják majd. Továbbra is számítanak a pécsi operaelőadásokra és ba­lettestekre. A Madách Színház Németh László Széchenyi drá­májával szerepel Kaposváron; a címszerepet Bessenyei Fe­renc alakítja. A kecskeméti társulat Eörsi István. Az áldo­zat című művét »hozza«, melyben Gábor Miklóst lát­hatjuk. A veszprémi színház a tervek szerint hat előadáson vendégeskedik nálunk. Reme- nyik Zsigmond Vén Európa hotel című művét és Molnár Ferenc Testőréft mutatják be. Tárgyalások folynak a Víg­színházzal és a libsreci Naiv Színházzal is. Az új évadra színházunkhoz szerződött rendezőként Szőke István, díszlettervezőként Ke­serű Ilona a 25. Színháztól. A főiskoláról ketten kerülnek ide: Fekete Gizi és Mihályi Győző. Itt játszik majd Simon Géza, Garay Róbert, Milán Endre, Kókai Mária, Némethy Ildikó, Simon Ilona, ifj. Som­ló Ferenc, Hunyadkürthy György, egyévi távoliét után visszatér Czakó Klára és ifj. Mucsi Sándor.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents