Somogyi Néplap, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-02 / 155. szám
AZ IDÓ PÉNZ MAI KOMMENTÁRUNK Nyitott kör N incs egyértelműen jó hangzása nálunk annak az angol közmondásnak, amely szerint «-az idő pénz«. Természetesen, nem az aktualitása iránt támadnak kételyek, hiszen a két fogalom közötti összefüggés ma nyilvánvalóbb, mint valaha. Az idő, amelynek folyamán egy adott terméket, új értéket létrehozunk, pénzben is kifejezhető. Ugyanígy az elmulasztott, az elszalasztott, elpazarolt idő is. A kétely vagy fenntartás inkább annak szól — társadalmi felfogá-! sunk szerint —, hogy kell-e és lehet-e mindent pénzben mérni és kifejezni. Nem vezet-e annak abszolút értelmezése (ahogyan ezt a kapitalista mentalitás értelmezi) az egyéb értékek tagadásához, ahhoz a sivár hasznossági elvhez, mely szerint »Mondd meg, hány dollárod van, s megmondom ki vagy«? Ha viszont megtisztogatjuk e mondás lényegét a hozzátapadt merkantilista felfogástól, akkor valóban, nagyon is igaz, hogy az idő pénz, sok pénz! Ha egy cementgyár, műtrágyagyár, egy acélmű csupán hónapokkal vagy csak hetekkel a tervezett határidő előtt elkészül és ontani kezdi termékeit, már millió, sőt tízmillió forintokról van szó, vagy éppen félmilliárdokról. Ha egy új gyógyszer, mérőműszer, rádiótechnikai berendezés, szerszámgép megfelelő időben jelenik meg a piacokon, számottevő és pénzben nagyon' is kifejezhető nyereség az a népgazdaságnak. Ha a megrendelés és a szállítás, a tervezés és a kivitelezés, a kutatás és a megvalósítás, a beruházás és az átadás közötti AZ időt bármely esetben is szűkíteni tudjuk: a megtakarítások nagyságrendje országos méretekben hatalmasra duzzad. És természetesen fordítva is: a késlekedésből eredő veszteség hólavinaszerűen növekszik. Az időt pedig számtalan módon lehet pazarolni. A saját időnket is, másokét is. Bonyolult ügyintézéssel, döntéshalogatással, előkészítetlen munkával, keresztbe szervezéssel. rossz együttműködéssel, szócséplő értekezletekkel, lassú reagálással. Szóval, egyfajta mentalitással, magatartással, amely nem érzékeli (nem tudja vagy nem akarja érzékelni) az értékmérő pénzben kifejezhető nyereséget vagy veszteséget, S nem lázad fel az elpazarolt idővel okozott veszteségek ellen. És , nem egy-két tucat, hanem millió és millió kapcsolat működéséről van szó a társadalomban, amelyben fogaskerekeknek kell illeszkedniük egymáshoz, átadva egymásnak tempót, lendületet, gyorsaságot. Ha nem: akadályozzák, fékezik egymást az elégtelen működéssel. Szokásról, stílusról, a cselekvés gyakorlatáról van szó, amely társadalmi gondolkozásmód és stílus gyanánt jelenik meg minden országban. Mai szükségleteink, követelményeink, gazdasági környezetünk, technikai világunk összessége most feltűnően éles fényt vet erre a gondolkozásmódra, éppen, mert ma még elégtelen, s megváltoztatása legalább olyan sürgető, mint a sokat emlegetett gazdasági-strukturális változások véghezvitele. Ügy is fogalmazhatnánk: elodázhatatlan immár időérzékünk korszerűsítése. Az, hogy mi gyors és mi lassú, mindig viszonylagos. Mihez képest gyors és mihe2 képest lassú? Ha csupán saját előző cselekvés- és viselkedésnormáinkhoz mérjük — mondjuk, a gazdasági viselkedés- és cselekvésnormák változását —, lehet, sőt bizonyos, hogy gyors fejlődést tapasztalunk száipos téren. Helyzetünket viszont az jellemzi, hogy nemzetközi gazdasági környezetünkben mind szélesebb felületű kapcsolataink vannak magas gazdasági fejlettségű partnerekkel. Az időtényezők tehát mind nagyobb mértékben az ő normáik és szokásaik szerint fogalmazódnak meg, azaz mindjobban szűkülnek. Az bizonyos, hogy az adott tárgyi, sőt társadalomlélektani feltételek nem változtathatók meg máról holnapra. Számunkra például rendkívül gyorsnak látszik azoknak az utaknak az építése, amelyek már nagy teljesítményű, korszerű gépsorokkal készülnek, hiszen egy évtizede még kézi erővel és elavult, alacsony termelékenységű gépekkel folyt az építésük. Néhány más ország útépítési normáihoz viszonyítva azonban még mindig igen alacsony az útépítés termelékenysége. Vagy például figyelemre méltó tempójú a panelházak összeszerelése, ha a korábbiakkal vejtük egybe. De lényegesen lassúbb ma is, mint számos más országban, amely nálunk jóval előbb tért át a panelszerelés technikájára. Továbbá számos ügyviteli munka ideje rövidült a fokozódó gépesítésekkel. Ha azonban ugyanezt a gazdasági élet gyorsulásához mérjük, a tempó növekedése nagyon is elégtelen; ma már a gazdasági, ügyvitel lassú tempója komoly akadálya a termelékenység vés hatékonyság növelésének. Egy hajszásabb, zaklatot- tabb munkaintenzitásról lenne szó? Egyáltalán nem. Csak tárgyszerűbb. racionálisabb, az időtényezőt jobban érzékelő és tisztelő társadalmi viselkedésminta tudatos kialakításáról — üzletben, hivatalban, tervezőintézetben, étkezdében, gyárban. Egyszóval, mindenütt. A rról, hogy sűrűbben pillantsunk óránkra — nemcsak, amikor munkaidőnk a végéhez közeleg, hanem tárgyalás, megbeszélés, termelőmunka és az ügyfelek kiszolgálása közben is. Egy kicsit sűrűbben legyen látható a konkrét vagy akár képzeletbeli felirat minden munkahelyen: »Az idő pénz.« Az enyém, a tied — mindnyájunké. R. L. A balatonlellei kistermelők ez év áprilisában megalakították a gazdálkodók körét. A gondolat ennél korábban született, ugyanis februárban, a mezőgazdasági könyvhónap alkalmából a községi könyvtárban rendezett előadás mintegy harminc hallgatója kérte, hogy a jövőben rendszeresen tartsanak előadásokat az őket érdeklő témákról, s ekkor fogalmazódott meg az ötlet: az érdeklődőket tömörítve, tervszerű továbbképzést biztosítsanak számukra. Ligethyné Kovács Ágnes könyvtáros ma már arról tájékoztatott, hogy a háztáji kisállattenyésztők, a gyümölcs- és szőlőtermelők meg az újonnan alakult sertéstenyésztő szakcsoport tagjai által létrehozott gazdálkodók köre életrevaló módszernek bizonyult a kistermelők szakmai tájékozottságának növelésére. Hogy ennek nagy jelentőséget tulajdonítottak, tanúsítja: az alakulásnál ott voltak a község párt- és tanácsi vezetői is. — Az előadások alkalmával a könyvtár kiállításon mutatja a témához kapcsolódó szakirodalmat: jelenleg mintegy száz ilyen kiadványuk van. Minthogy a helyi Balaton Gyöngye Termelő- szövetkezetnek is vannak — és állandóan gyarapodnak — szakkönyvei, az ésszerű költségkímélés céljából úgy szervezték meg a könyvvásárlást, hogy a tsz a nagyüzemi, a könyvtár pedig a kisgazdasági vonatkozású irodalmat veszi meg, s adja ki olvasásra az érdeklődőknek. A lelleiek gazdálkodók köre korántsem nevezhető zárt, állandósult létszámú tömörülésnek egyrészt azért, mert rendezvényeiken szívesen látnak másokat is, másrészt nyilvánvalóan nő az érdeklődés. hiszen mind többen foglalkoznak a háztájiban mezőgazdasági termeléssel. Ahhoz, hogy az önellátásra vagy eladásra való termelés kifizetődő legyen, ma már nem elegendő csupán a tapasztalat, az öröklött ismeret, szükséges a korszerű módszerek elsajátítása. Az előadások, a filmvetítések, a tapasztalatszerző látogatások, a szakkönyvek biztos támaszul szolgálnak, hogy eligazodjanak az időszerű tennivalókban a gazdálkodók körének tagjai. Az előadások, a program szervezése a könyvtáros dolga, de segítséget kap munkájához másoktól is (például a helyi tsz főagronómusától) így válhatnak sikeressé a rendezvé- nyek. ,, p Aratók Hol intézik az ügyemet? Felvilágosítás és képviselet Újabb vállalatoknál szervezik a jogsegélyszolgálatot Helyszíni panaszfelvétel Hármas feladatot lát el a szakszervezeti jogsegélyszolgálat: tájékoztatja a vállalat dolgozóit jogaikról és kötelezettségeikről, tanácsot ad az egyes ügyekben és — szükség esetén — ellátja jogi képviseletüket is. Másfél éve már, ho,gy Somogybán öt vállalatnál megszervezték ezt a rendszert. A kísérletnek is tekinthető másfél év tapasztalatai bizonyítják: érdemes volt időt és fáradságot áldozni erre. A munkának mérhető eredményei vannak. Ilyen például az, hogy csökkent a hivatalos ügyek miatt a munkahelyről távol maradók száma, így kevesebb ember esett ki a termelésből. Számokkal mégnem fejezhető ki, de mindenképpen eredmény az is, hogy gyorsabban intéznek el sok ügyet, mert rögtön áhhoz a szervhez küldik a papírokat, amelyik illetékes a döntésben. Számos vélt sérelem tisztázódott már a jogsegélyszolgálatnál. Egyebek mellett az is bizonyítja ezt, hogy például e vállalatok munkaügyi döntő- bizottságaihoz kevesebb panasz érkezett. Kormányrendelet született arról, hogy — éppen a kedvező tapasztalatok alapján — december 31-ig minden A, illetve B kategóriájú vállalatnál és hatszáznál több embert foglalkoztató ipari szövetkezetnél meg kell szervezni a jogsegélyszolgálatot. Somogybán ez azt jelenti, hogy 45—50 vállalat — vagy megyei telephely —, illetve ipari szövetkezet dolgozói kaphatják meg munkahelyükön a választ jogi természetű kérdéseikre. E szervezet felállítása — személyi feltételeinek biztosítása — mindenütt megkezdődött. Több vállalat szak- szervezeti bizottsága már az év második felében megindítja a jogsegélyszolgálatot Ezek közé tartozik a Kaposvári Húskombinát, a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat, az Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, a Gabonaforgalmi Vállalat, a MEZŐGÉP, a Tégla- és Cserépipari Vállalat Az eltelt másfél év tapasztalata, hogy gyorsan megkedvelték a munkások ezt a szak- szervezeti szolgáltatást: igénylik a tanácsokat és ügyeik intézésében kérik a segítséget is. Leggyakrabban a munkaviszonnyal összefüggő kérdésekkel, a társadalombiztosítással kapcsolatos és az ál- i lamigazgatási ügyekkel keresték föl a jogászokat De felvilágosítást kértek családjogi, polgári jogi kérdésekben is. A jogsegélyszolgálat meg- 1 szervezése szinte vállalatonként eltérő. A Dunántúli Regionális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalatnál öttagú bizottság végzi az ezzel kapcsolatos munkát. Vezetője egy nyugdíjas jogász. A Kaposvári Elektroncsögyárban ugyancsak nyugdíjas jogászt bíztak meg ezzel a feladattal. A kaposvári mentőállomás másodállásban foglalkoztat erre a célra jogászt Ezt a szép, de korántsem könnyű feladatot azoknál a vállalatoknál, ahol most vezetik be a jogsegélyszolgálatot, azokra a jogászokra bízzák, akik a vállalat más ügyeit eddig is intézték. Mód van azonban arra, hogy e feladattal ügyvédeket bízzanak meg. Kaposváron négy, Siófokon pedig két ügyvéd kapott engedélyt arra, hogy a vállalati jogsegélyszolgálat keretében tevékenykedjen. Lassan kialakulnak az ügyintézés formái is: gyakorlat már a megyében, hogy a tanácsokon — előzetes bejelentés alapján — soron kívül fogadják a jogsegélyszolgálat képviselőjét, s adják meg számára a szükséges felvilágosítást. A megyei tanács és a Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsa közötti együttműködés jól segítheti majd a munkások képviseletében eljáró jogászokat. Döntés született arról, hogy a nagyobb vállalatoknál, intézményeknél fogadóórát szerveznek, s ezen a tanácsi ügyfélszolgálat, valamint az ügyészség és a bíróság képviselői is részt vesznek. Ilyenkor helyben adják meg a kért felvilágosításokat, fölveszik a panaszt, s ha lehet, döntehek is az elintézés módjában.. E fórumok azonban korántsem csak »panasznapok« lesznek, hiszen kinek-kinek módja lesz arra, hogy véleményt formáljon szűkébb vagy tágabb környezete fejlődéséről, az ott végzett munkáról. A szakszervezeti jogsegélyszolgálatra főleg azért van szükség, mert az emberek jelentős része nem ismeri a jogait és kötelezettségeit. Sok esetben nincsenek tisztában a vitás ügyek elintézésének módjával és helyével, s nemegyszer előfordul, hogy nehézségek merülnek föl. Ezért fontos az eddiginél intenzívebb jogi felvilágosítás és tanácsadás. Néhány ügyet kivéve a bíróságok, hatóságok és egyéb szervek előtt is képviselheti a jogsegélyszolgálat a dolgozókat. Ilyen kivétel például a szándékos bűncselekmény, amikor legföljebb általános jellegű felvilágosítást adhat. Az Ügy természetéből adódik, hogy a peres felek közül csak az egyiknek a képviseletében járhat el ugyanaz a jogsegélyszolgálat. Az ügyek döntő többsége azonban nem ilyen. Tanácsért, felvilágosításért kopogtatnak legtöbben a jogsegélyszolgálat ajtaján. Ez év első felében is minden lényeges feladatot megoldottak teljesítettek a paksi atomerőmű építői, akiknek száma háromezerre emelkedett 1973 óta. A születő energiabózison impozánsan bontakozik ki az új ipartelep. Hatalmas raktárak, műhelyek sorakoznak egymás mellett. Benépesültek a közreműködő vállalatok irodái, s a napokban kitűzték a bokrétát az év elején megalakult »Paksi Atomerőmű Vállalat« hétemeletes székházának tetején is. Az atomerőmű építése állandóan gyorsuló tempót, psz. szehangolt munkát kíván, hogy az 1976-ra tervezett A sűrű por körülveszi, beburkolja a kombájnt, amint a dűlőúton az árpatábla felé igyekszik. Mire a gépkezelő a 'hatalmas masinával a helyszínre érkezik, ugyancsak »átváltozott« arccal üdvözli azott várakozó társait. A tarlón szalmakockák katonás sora jelzi, egyik-másik kombájn már fordult egyet a táblán. — Vigyázzatok, mert én már két mackót fogtam — mondja a többieknek az egyik kombájnos. A másik, látva tájékozatlanságomat, megmagyarázza: — Amikor évekkel ezelőtt itt dolgoztak segítségképpen a másfél milliárd forint értékű program megvalósuljon, vagyis annyi, mint a korábbi két és fél esztendő alatt együttvéve. A helyszíni építéssel párhuzamosan, a tervezők asztalán is serény a munka. A szovjet és a magyar generáltervezők közösen kidolgozott programjának megfelelően készülnek az atomerőmű első 880 megawattos egységének kiviteli tervei. A szovjet partnerektől a harmadik negyedévben már várják a második 880 megawattos egység műszaki tervét is, amelynek megvalósításához körülbelül másfél iév múlva kezdenek. szabolcsiak, tőlük hallottuk ezt a kifejezést. Akkor mondták, ha eldugult szemmel a gép... A perzselő napon szinte szikrázik a sárga tarló, az aranyszínű szalma. Az emberek arcáról csorog a veríték, összekeveredik a porral. Az egyik kombájn makacskodik. Vezetője várja a motorost, aki a műhelyből . hoz segítséget, i Sárfi József a gépállomáson ismerkedett az aratócséplővel. — Szovjet kombájnnal kezdtem, most is azon dolgozom. Csakhogy akkor SZK— 3-sal arattam, most meg SZK—5-öst bíztak rám. 1966- ban a karádi gépállomás gépével mentem ki a táblára először, ez a tizenegyedik aratásom ... Nem nagy a választék kombájnotokból. Nyáron, ha jó a termés és a géppel sincs baj, havonta nyolc-kilencezer forintot is meg lehet keresni. Ezt talán irigylik. de a munkát bizony nem kapkodják el előlünk. Tizenhá- nom-tizennégy órát, sokszor ennél is többet dolgozunk naponta, s a munka poros is, nehéz is. Meg aztán, ahogy a zene megértéséhez, élvezetéhez jó fül kell, így van a kombájnos is a gépével: én már a motor hangjából, a különféle zajokból tudom, hol a hiba, hova kell nyúlnám. Megérkezik motorjával Hartung József, a somogytúr—so- mogybabodi üzemrész gépcsoportvezetője, és hozza a kijavított alkatrészt. — Június 23-án volt a gépszemle, persze minden hiba ott nem jött elő. A munkába álláskor kiderül, mi az, ami gyenge, ami nem bírja a terhelést. De emiatt alig esik ki a munkából a gép. Két szerelő fölváltva állandóan itt lesz majd a kambájnosbrigádnál, és a helyszínen kijavítja a hibákat. Könnyíti a munkát, hogy a gépek mindig együtt, egy táblában dolgoznak, így egymásnak is segíthetnek. Kiss László, az egyesült Petőfi Termelőszövetkezet ágazatvezetője elégedett a betakarított terméssel. Ö is, a többi vezető is az aratáson tartja a szemét ebben az időszakban. — Az ágazatvezetők reggeltől estig kint vannak a területen mindaddig, amíg a betakarítás tart. Az üzemterv pontosan megszabja, hol, mikor, milyen munka kerül sorra, s ennek a megtartására, az irányításra a helyszínen van szükség. Innen, a túri határból Babodra, majd pedig Ga- másra mennek a gépek, ez lesz a gabonabetakarítás sorrendje. Persze, közben egyéb tennivalók is adódnak. így az itteni árpa után a gamási repce következik, azután isimét a túri határ takarmánybúzája jön. Üjból együtt vannak a kivonult gépek, besorolnak egymás után az rápatábla végén. Szép a gabona, egyik-másik kombájn nagyot »nyög« egy-egy kiadósabb »falat« után. S újra porfelhő gomolyog a dűlőút felől: pótkocsis vontatók érkeznek, hogy elszállítsák a termést. Az egyik kamt áj nos jelez, s a traktoros oda irányítja gépét a garat alá:megtelt a tartály, kezdődhet az ürítés. Hernesz Ferenc Dr. K. I. Dolgoznak „vezcrgépek” Pakson
