Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-10 / 136. szám
AZ AKTIVITÁS MÉRCÉJE Pa. elmúlt hónapokiban minden pártszervezetben mérlegre |került az egyes párttagok aktivitása. S a tapasztalatok ösz- szegzése módot nyújt majd arra is, hogy átfogó képet alakítsanak ki a pártszervezet egészének politikai tevékenységéről, a cselekvési készség fokáról. Nem új feladat ez, hiszen a pártszervezetek számottevő részében időről időre eddig is értékelték a közéletipolitikai aktivitás színvonalát. Mégis nemegyszer felmerül a kérdés: hogyan lehet megbízhatóan értékelni, miféle mércét alkalmazzanak, mely kritériumokból induljanak ki? A legfontosabb tényezők Természetesen bőven akadnak már tapasztalatok. Épp ezekből indult ki, vonta le következtetéseit a politikai szociológia, amikor kidolgozott néhány általános szempontot az aktivitás méréséhez. Aki ezeket szemügyre veszi, tapasztalhatja, hogy a tudományos igépyű elemzés voltaképpen ugyanazokból a tényezőkből indul ki, mint amelyeket a pártszervezetek is figyelembe vesznek a mindennapos munka során. Az egyik legfontosabb ilyen tényező kétségkívül a pártmegbízatások, a közéleti feladatok vállalása és teljesítése. Érthető és jogos, ha a pártszervezetekben az aktivitás értékelését általában azzal kezdik, hogy fölmérik: a párttagok mekkora hányadának van ilyen megbízatása. A politikai cselekvésnek ez az egyik legtfontosaibb formája, kerete.' Természetesen az aktivitás elemzésénél nem állhatunk meg ott, hogy hányán vállaltak vagy kaptak megbízást. A döntő ezek teljesítése, a megbízás alapján történő valóságos cselekvés. Számításba szokták venni az aktivitás mérésekor a párttagoknak a különféle pártfórumokon, politikai rendezvényeken tanúsított vitakészségét, a hozzászólások, észrevételek számát és tartalmát. Néha egyesek vitatják ennek jogosultságát, mondván: »a beszéd még nem cselekvés«. A ‘ politikai tevékenységben azonban ezt a kettőt nem lehet úgy elválasztani, mint például a termelőmunkában: itt nagyon gyakran a szó is tett. A párt- és tömegszervezeti rendezvényeken, a munkahelyi vagy lakóhelyi közéleti fórumokon elhangzó véleményeket, bírálatokat vagy javaslatokat úgy kell tekintenünk, mint a döntések kialakításában vagy a végrehajtás ellenőrzésében való közvetlen közreműködést. Ilyen értelemben ez a politikai aktivitás nagy fontosságú megnyilvánulási módja. A hatékony cselekvés feltétele A politikai cselekvés egyik formája' a részvétel a különféle — politikai tartalmat is hordozó — akciókban, mozgalmakban. Emiek nagyon sokféle módja lehet, a szocialista brigádok mozgalmától a társadalmi munkaakciókon át a különböző politikai gyűlésekig. A résztvevők száma és a részvétel intenzitása ugyancsak mutatója az aktivitásnak. Közvetett mutató a politikai tudás bővítésére irányuló törekvés mértéke. Közvetett, hiszen a megszerzett ismeretek önmagukban még nem hatnak Fölmérték az 1977-es igényeket Burgonyatermesztés a Solanum-rendszerben A burgonyaiültetés mindenütt régen véget ért, és most már arra kíváncsiak a szakemberek, hogy egy-egy hektárról mekkora tenmést takaríthatnak be a nyár végén. Gazdaságaink zöme rendszerben termeszti ezt a növényt, és közülük jó páran a Dél-somogyi Állami Gazdaságnál működő Solanum burgonya- tenmesztési rendszer tagjai. Rajtuk kívül alföldi taggazdaságai is vannak a Solámum- nak. Az idén megyénkben 955 hektáron ültették, burgonyát a rendszerben részt vevők, ebből 500 hektár a Dél-somogyi Állami Gazdaság területe. Az alföldi tagszövetkezetek 226 hektáron termesztik ezt a növényt. A parfcnpeirgazdasáigok részére kiadott általános technológiák mellett a rendszer még további segítséget adott a szövetkezeteknek: elkészítette a táblákra és a tedhniikaá eszközökre adaptált részletes műveleti tervet tartalmazó ter- mesztésteohnoílógiát. Ez tartalmazza a tavaszi vetőágy-előkészítéstől a növény s Kártalanításáig terjedő időszak minden munkafolyamatát, azt, hogy mikor kell mit tenniük a gazdaságoknak a nagyobb termés óidé kében. Az ültetés időszakéiban a Solanum szakemberei rendszeresen ellenőrizték a gépek beállítását, munkáját, ahol kellett, a helyszínen segítettek a gazdaságok dolgozóinak. A gyomirtó vegyszerekkel sem volt baj, minden üzemiben a kellő időben rendel kezesre állt a szükséges mennyiség. A tavaszi feladatok elvégzése mellett már a következő évre is gondolnak a rendszer szakemberei: fölmérték a partnergazdaságok jövő évi igényeit gépekből és kémiai anyagokból. Ebben az időszakban jelölik ki a szakmai és üzemi szempontok figyelembe vételével azokat a táblákat, amelyekbe burgonyát ültetnek majd. Ez különösen fontos feladat, mert az alővetemény betakarítása után azonnal elvégezhetők a szükséges laboratóriumi talajvizsgálatok. A rendszer a Rinya menti Vízgazdálkodási Társulat laboratárdiumáva't kötött szerződést, mely a talajvizsgálatokon kívül elvégzi a burgonya levélanalízisét is. A vetőburgorn va Iránti igényt szintén fölmérték. Ed- diig hat partnergazjdasáig és egy rendszeren kfvüili szövetkezet összesen 150 vagon vetőburgonyát kórt. Ezenkívül várhatóan még mintegy 70 vagon veitőburgonyára lesz szűk- , ségük a szövetkezeteknek. Az előzetes fölmérés adatai szerint 1977-tben a rendszerben összesen 1460 hektáron termesztenek majd burgonyát; ebből 260 hektár az alföldi tsz-ek területe. a társadalmi valóságra. Am általában feltehetői hogy aki politikai műveltségét, tájékozottságát növeli, azt nem öncélúan teszi, hanem hasznosítani kívánja. Az ismeretszerzés, a tanulás tehát felfogható a hatékony politikai cselekvés feltételeinek biztosításaként. s ilyen értelemben az aktivitás értékelésekor is számba vehető. Az aktivitás méréséhez tehát rendelkezünk »-megfogható« — részben számszerűen is kifejezhető — mutatókkal. Mégis, nagyon egyoldalú dolog lenne itt megállni. Ha csak ezeket a mutatókat venné számításba a pártszervezet, óhatatlanul kísértene a formalizmus veszélye. Mint ahogy, .valljuk be, az ilyenféle formális felfogás nemritkán a párt- munka mindennapi gyakorlatában is érzékelhető, tapasztalható. Vannak olyan párttagok, akik mindig részt vesznek a taggyűléseken, olykor fel is szólalnak, valamilyen pártmegbízatást is vállalnak, de amikor ténylegesen ki kell állni a párt politikája mellett, amikor erőfeszítéseket kell tenni valamely elhatározás sikeréért, amikor akár kockázatot is vállalva föl kell lépni valamely negatív jelenséggel szemben, akkor valahogy nem találhatók meg, nincsenek jelen. Márpedig az aktivitásban ez a leglényegesebb: a mindennapos cselekvőkészség, az állandó készenlét — a helyhez, időhöz, konkrét megbízatáshoz nem köthető koihmu- nista helytállás. A kommunisták tettei nyomán A mindennapos cselekvés tehát az aktivitás legmélyebb tartalma, lényege. Egzakt számokkal nem mérhető, de minden alapszervezet, minden pártcsoport mindenkor pontosan megállapíthatja, mennyire érvényesül egyes tagjai és az egész kollektíva életében. A beszélgetések egyik fő rendeltetése éppen ennek a feltérképezése — természetesen nem önmagéért, hanem a politikai cselekvés hatékonyságának további fokozása céljából. Ennek a mércéje pedig mindenekelőtt és legfőképpen a politikai célok, a párthatározatok gyakorlati megvalósulása. A döntések teljesülésén, az elhatározások valóra válásán mérhető le legjobban az ily módon felfogott politikai aktivitás szintje. Az említett mutatók természetesen jól felhasználhatók az elemzéshez. De az aktivitás tartalmi értékelésének alapja, vezérfonala mégiscsak az, hogy a kommunisták tettei nyomán mennyire valósul meg az adott helyen a párt politikája. Gyen es László Párbeszéd a nagy mtmha előtt Közös gondok, közös feladatok köd és fontosságát, javítását1.! javaslat volt az, hogy a ke- néhány adat önmagában is i] nyérgabonán kívül a gazdatervidőszak 9 Ságok és a vállalat valaK it kan hallottam szövetkezeti vezetőt olyan szenve- , szemlélteti ^eiirbf ?? válclaíaM elején a vállalat 18 500, tavalyi! mennyi értékesítési szerződé. ä sas*1:!« ■ «*»-« «-«—•» szólhatott volna őszintébben, nyíltabban — a megoldás szándékától vezettetve — azon a tanácskozáson, amelyet a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat rendezett a megye mezőgazdasági üzemei vezetőinek részvételével. Ez a tény, nagyon is összefügg azzal a véleménnyel, amelyet a vitában felszólalók mindegyike kivétel nélkül így mondott el: — Egymásra vagyunk utalva. Az előttünk álló, mind nagyobb feladatokat egymás nélkül nem tudjuk megoldani. — Az eddigiekhez hasonló becsületes partneri kapcsolat, feegítő szándékú kölcsönösség nélkül megbirkózni nem tudnánk velük... Idézhetnék tovább az elhangzottakból, a következtetés egyértelmű: mezőgazdasági üzemeink korrekt, jó partnernak tekintik ezt a vállalatot és sajátjuknak érzik az egyik legsúlyosabb gondot: a tárolóterek szűkös voltát. Ezért kaptak hangot az együttműködést javító, segítő szándékú javaslatok, olyanok is, melyeket továbbítanak majd felettes szervekhez. Természetesen nem ez volt az egyetlen téma a tegnapi tanácskozáson. JÓI bevált _ és a mindennapi munka során kamatozó — gyakorlat, hogy minden év első felében a mező- gazdasági üzemelj irányítóival, a megye vezető szerveivel, a tsz-szövetséggel megbeszélik a vállalati, illetve a legfontosabb közös feladatokat, kölcsönösen keresik azokat a módszereket, szervezeti megoldásokat, amelyekkel végrehajtható az évről évre nagyobb feladat. Kékesi Jenő, a vállalat igazgatója vitaindítójában részletesen tárta fel helyzetüket, gondjaikat. A gazdaságok vezetői összefüggéseiben, láthatták a közös feladatokat, az igényeket és a lehetőségeket. Voltaképpen három fő tématerületet ölelt fel a tegnapi párbeszéd: értékelték a múlt év tanulságait, most az aratás megkezdése előtt felelősséggel elemezték a terményfelvásárlással, a takarmány- ellátással, forgalmazással kapcsolatos tennivalókat, és a IV. ötéves terv tapasztalataira alapozva szót váltottak a jövőről, az V. ötéves tervről. Az átfogó eszmecseréről részletesen nem adhatunk számot, csupán néhány jellemző megállapitást idézünk. A már említett jó együttműa tervezett 26 500 he lyett 33 100 vagon terményt vásárolt föl a gazdaságoktól. Ez alatt az idő alatt a tárolótér csak minimálisan gyarapodott — a dinamikusan növekvő árumennyiséghez képest. S bár az V. ötéves tervben bizonyos fejlesztéssel szá-; molni keli, már most látható,: hogy lényegesen nem javul a helyzet 1980-ra sem. Szükség lesz arra — éppúgy, mint azj idén —, hogy a gazdaságok bértárolást végezzenek a vállalatnak. Ezzel összefüggésen több szövetkezeti elnök fölvetette a tárolási díj emelésének szükségességét, és mint elhangzott: a közeljövőbem várható, hogy ezt egy líí rendelet megnyugtatóan szabályozza. A kenyérgabona éft- vételével kapcsolatos részlet*® megállapodásokat most kötik meg a gazdaságokkal. A vállalat 16 200 vagon étkezési gabona felvásárlására számít, ez ideig ennek csak kilencven százalékára kötöttek szerződést az üzemek. A mostani termésbecslések alapján Várható, hogy ja gazdaságok bátrabban élnek a pótszerződések adta lehetőséggel. Figyelemre méltó — igen hasznosnak ígérkező — sét öt évre kössék meg, évenként csak a szükséges módosításokat hajtsák végre. Indokolja ezt a rendszerszerű termelés gyors terjedése; a nagy tömegű áru megnyugtató biztonsággal elsősorban tartós árukapcsolat mellett értékesíthető. Körültekintő figyelemmel foglalkoztak a részvevők a termények minőségi megóvásának fontosságával, a kisgazdaságok állat- állományának takarmányellátásával — s akárcsak a tárolásnál, a szárításnál —, itt sem hagyták figyelmen kívül a további együttműködési formák kialakításának lehetőségét. Tréfásán szóba került: »másfél hónap múlva, az aratás derekán, bizonyára több problémáról, esetenkénti vitáról beszélhetnénk.« Hiszen a jelenlegi körülmények között, csúcsidőben, a legőszintébb jó szándék mellett is előfordulnak súrlódások. A megértés, a kölcsönösség jegyében sikerült ezeket mindig áthidalni. Ez a tegnapi eszmecsere bizonyosan hozzásegít ahhoz, hogy az idén, ha lehet, még kevesebb zökkenő legyen. Vörös Márta Most már van családja Biztonságba helyezik a takarmányt Alig múlik el év, hogy a mezága zdas ágiban dolgozók ne panaszolnák: éppen akkor romlik el az idő, amikor ezt vagy azt a növényt kéne betakarítaniuk. Általában persze nem kárhoztatják az esőt, mert mindig van, aminek jót tesz. Most is sokan mondják, hogy inkább ebben az időszakiban essen, mint a nyár derekán, gabom aara t áskor. Akinek viszont rendben a szénája, az napsütést, csapadék- mentes, meleg napokat szeretne. A lábodi Zöld Mező Termelőszövetkezetben jártunk a hét elején, s megnéztük, hogyan igyekeznek szert tenni tömegtakarmányra a nagy állatállomány részére. Kétszázötven tehén, százhúsz növen- dóküsző etetéséhez csak úgy teremthetnek biztonságos alapot, ha gondosan betakarítják mindazt az eleséget, mely a szántóföldön, a réteken és legelőkön termett. Ehhez a munkához megfelelő gépsort szereztek be. A közös gazdaságban 640 Egyelőre 140 vagonny! falközi silót készítenek. hektáron terem a vetett takarmány, ebből 278 hektár pillangós. Ottjártunkkor, kihasználva a jó időt, szaporán dolgoztak az NDK-gyártmánvú gépek a nagykorpád! határrészen : önjáró kaszálógép vágta rendre a dúsan termő szarvaskerepet, s nem messze innét ugyancsak önjáró rend- fö lszedő és szecskázó ontotta pótkocsikra a silóba szánt elesettet. Egvelőre egv 140 vagont» falközi silót töltenek föl vörös, here es szarvaik er ep keverékével. Ügy számolnak, hogy 150—200 hektárnak a terméséből készítenék süóta- karmányt a jószágnak. A betakarításnak ez a módja kevesebb kockázattal jár, minta szénakészítés, különösen akkor. ha a Nagyatádi TÖVÁL — ők készítették a beton alap- zatú és falú silótereket — megoldja a vízelvezetést a falak közti területről. . Bíznak abban, hogy a szarvasmarháknak szánt kiegészítő takarmányból sokat és jó minőségűt tartósíthatnak. De a terv valóra váltásához az kell, amit kedden a tsz nagykorpád! ha térrészén láttunk: menteni, miinél több terményt behordani a bizonytalan időjárás elől. s biztonságos helyen megőrizni a későbbi felhasználásig. H. F. — Szegény árvák, mi lesz velük ... A Skerlecz testvérek nem sokat értettek a körülöttük történtekből, nem értették a feléjük áradó részvét igazi okát, csak azt tudták, hogy az évekig hasztalanul várt édesapjuk után — meghalt a második világháborúban édesanyjuk egy döbbenetes tragédiának lett az áldozata. — Ismertem a szülőket, a gyerekeket is. Egyszerű, csendes, dolgos emberek voltak Skerleczék, s láttam a nagy- szüléiknél nevelkedő árvák is azokká válnak. Ezért hívtam Skerlecz Lacit, amikor megalakult a termelőszövetkezetünk 1959-ben, s húgát, Margitét is, hogy jöjjenek dolgozni hozzánk. Bognár József, a balaton- szárszói Vörös Csillag Tsz elnöke így beszél a két Skerlecz testvérről. A ma 35 esztendős Skerlecz László mondja: — Nyolcéves voltam én. a húgom kettővel fiatalabb, amikor árvák maradtunk. Most azonban már van családom, s nemcsak a feleségemre, Laci és Balázs fiamra, a húgomra gondolok. Azokra a szövetkezeti tagokra — Bognár József elnökkel az élen —, akik maguk közé hívtak, bátorítottak, biztattak és lehetőséget adtak, hogy tanulhassak. ök az én második családom. Kocsisként kezdte, majd traktoros lett, azután gépszerelői iskolára ment. A húga könyvelői tanfolyamot végzett. Ma Skerlecz László a termelőszövetkezet műhelyvezetője, 28 ember munkájáért, több millió forint értékű munkagép, gépkocsi és más jármű karbantartásáért, javításáért felelős. — Jó a közösség a műhelyben, szocialista brigádban dolgozunk. Ha rendkívüli feladatról van szó, vagy egy váratlanul meghibásodott gépet kell kijavítani, senki sem nézi az időt, csak azt, hogy a munkával elkészüljenek. Kombájnjaink is készen várják az aratást. Kommunista és munkásőr. A szövetkezet kommunistái tizenkét éve fogadták soraikba a csendes, szerény, mindenkor megbízható embert, aki előttük nőtt fel, s közöttük vált emberré. Tizenegy évvel ezelőtt pedig a munkásőrségbe javasolták. Most már rajparancsnok, a siófoki József Attila egység kiváló munkásőre. A pártalapszerve- zet vezetőségének, a járási pártbizottságnak a tagja, tanácstag Balatonszárszón. — A feleségem nagyon sokat vállalt magára az otthoni gondokból, hogy eleget tehessek munkásőri feladatomnak, pártmegbízatásomnak, közéleti tisztségemnek. Ezért köszönettel tartozom neki. Sokat töprengett az1 elmúlt évek során, hogy mi lett Volna belőle, ha a szövetkezetiek nem hívják maguk közé. Most már felelős beosztásban van — kiválójelvényes dolgozója a tsz-nek —, s a termelőszövetkezet segítségével felépítette szép, kétszobás, őszöd! házát. Az ottani emberek még maidig sokat beszélnek arról, mikor néhány éve élete kockáztatásával kimentett a kút- ból egy idős asszonyt, s ezért megkaptak az Életmentésért Emlékérmet. Április 4-én Skerlecz Lászlót a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki. Alig akadt valaki a faluban, a termelőszövetkezetben, aki ne köszöntötte volna, ne gratulált volna neki. Nemcsak 6 tekinti családjának a szövetkezetét, őt is családtagnak tekintik. Szalai László Somogyi Néplap
