Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-08 / 134. szám
Két nap a megyében Belső-Somogy kincsei Idegenforgalmi szakemberek látogatása Két napig járta Somogy megyét a Magyar Utazási Irodáik Szövetségének csoportja. Idegenvezetők, programszerve azért mégis alkalmas, hogy új elképzeléseket, új ötleteket ti aljon. — Igen hasznosak ezek a zók, irodavezetők ismerkedtek I kirándulások — foglalta össze a megye kulturális, néprajzi nevezetességeivel, értékes látnivalóival és vendégfogadásra alkalmas létesítményeivel. A kétnapos program célja volt, hogy a megye belső területei is bekapcsolódjanak az országos turizmus fő áramába, s az országiból minél több ember látogasson ide. Ma még Somogy a turisták szemében elsősorban, a Balatont jelenti. Pedig a megyében akad jó néhány olyan látnivaló, amelyik megér egy-egy önálló utat, egész napos kirándulást. Ezt bizonyította a kétnapos sűrített, s óramű pontossággal szervezett program. A Somogy - túri Kumffy-íképtár, kaposvári körséta, ismerkedés az agyag- iparosok munkájával, a Do- rottya-szálió, a múzeum, Szenna, Nagyatád és az ottani Park-szálló, a balatonszentgyörgyi tájház és a Csillagvár ... A tervezettek közül csak a kaposszentjakaibi bencés apátság romjainak megtekintését mosta el az eső. S a program sem készülhetett a teljesség igényével. Olyan somogyi nevezetességeket kényszerültek a szervezők elhagyni, mint Buzsák, a niklai Berzsenyi-kúria a zalai Zichy- múzeum s a barcsi ősboró- kás... Két nap Somogy megyéből. Sok is, de kevés is volt Arra Bándi László,, a MUISZ oktatási bizottságának elnöke. — Somogy története, néprajzi nevezetességei megtanulhatók könyvből is. De az csak egyszerű, könnyen felejthető ismeret, s nem élmény. Márpedig egy jó kirándulást csak úgy lehet megszervezni, ha a szervező kedvét, fantáziáját személyes élmények ösztönzik. Ezért látogatunk el évenként egy-egy megyébe, s keresünk föl nevezetesebb tájegységeket. Tény, hogy az utazási irodák ajtaján kopogtatóknak gyakran nisps határozott elképzelésük arról, hova is szeretnének kirándulni. Igen sok függ attól, hogy itt mit ajánlanak nekik. »-Horgászokkal a Szelidi-tóhoz!« — ez a program vonzott már néhány csoportot Komárom megyéből a Kiskunságba. Somogyba ,, is szervezhetők hasonló utak Győrből, Szombathelyről, Budapestről, vagy az ország még távolabbi vidékéről. Tájaink idegenforgalmi szerepe azonban mégis más: kiegészítő jellegű. Például a nyári Bala- ton-part népes tömegeinek adhat értelmes és tartalmas látnivalókat; természetjáróknak egynapos túrát a Zselic, a népművészetet kedvelőknek Szenna, Kaposvár. Rengeteg olyan, a belső turizmusban Négy kilométerre a világtól Bedegkér a siófoki járás eldugott kis falva. Ahogy az itteniek mondják, ez a világ vége, innen csak visszafelé vezet lit, tovább nem. Ezer ember él a községben, és a »világgal« egy négy kilométeres útszakasz köti össze őket. Vasútállomás nincs errefelé, csak az a keskeny, gidres-gödrös, lelket kirázó toövesút, amely egyre rosszabb lesz hiába toldozzák -fokiozzák. Az itt lakóknak ez az egyik legnagyobb gondjuk, ezt fájlalják leginkább. Véleményüket Városi László, az Egyetértés Termelőszövetkezet főkönyvelője fogalmazta meg; »Ha már a vonat nem jár errefelé, legalább • olyan utat kapnánk, amelyen rendesen tudunk közlekedni. Nem hosszú ez a szakasz, hiszen a szomszédos községig. Kányáiig kiszélesítettek, megcsinálták. Ez a négy kilométer azonban kimaradt. Pedig ez kapcsol össze bennünket a világgal.« Ha két szállító jármű vagy személygépkocsi találkazák, mindkettőnek le heU húzódnia a kátyús, gödrös és eső után sántengerré változó padkára. Nemegyszer előfordul, hogy ilyenkor a teherautót ott fogja a sár, úgy kell erőgépekkel kiszabadítani. A tsz-ihen a gépelihasanálódáB nagyobb, mint más vidékeken, gyorsabban tönkremennek az új teherautók. Pedig a gazdaság jelentős forgalmat bonyolít le ezen az úton. 120 vagomnyi műtrágyát hoznak Fűzfőről, és ugyanennyi gabonát szállítanak el aratás után a községből. De zöldségfélék is útinak indulnak innen — csak a konzervgyárnak 20 holdon termesztenek sárgarépát —, cukorrépa, napraforgó indul a feldolgozó helyekre, nem is szólva az állati termékekről, a tejről, a vágóállatokról. Ezen az úton érkezik a tojás a gazdaság keltetőjébe, és ugyanezen az úton viszik el a naposcsibéket. Naponta érkezik a friss áru a faluba, és naponta jönnek a Volán autóbuszok is, hogy távolabbi munkahelyre szállítsák az embereket. Persze öreg buszok járnak csak erre, hiszen az újat gyorsan tönkretenné a rázós út. — Ígéretet kaptunk rá, hogy a télen megjavítják az utat — mondja Városi Sáiidor —, de nem került rá sor. Sok új ház épül a faluban. Sáros időben a gépjárművek, belehajtva a kátyúba, végigfröcskölik a falakat, a járdát Mi úgy érezzük, hogy mindent megteszünk, amit a népgazdaság elvár tőlünk, és csupán ez az egy kérésünk van, hogy javítsák meg, szélesítsék ki az utat mély a falunak szinte ■létkérdése. De csak ígéretet kapunk, utat nem. Négy kilométeres út köti össze Bedegkért a világgal, és ez az összekötő kapocs egyre »roasdásaibb«. D. T. hasznosítható lehetőség van, amelyre csak most figyeltek föl az utazási irodák képviselői. Érdekes például, hogy míg a nyári hétvégeken a tóparti szállások mindenütt túlzsúfoltak, addig a Balatontól nem is nagyon távoli Nagyatádon szombat—vasárnap szinte teljesen üres a Park-szálló. A jugoszláviai társasutazásokban is lehet Nagyatádnak szerepe: ha a csoport jövet vagy menet a városiban éjszakázik, jelentős valuta takarítható meg... A kétnapos látogatás fontos tanulságokkal szolgálhat nekünk, somogyiaknak is. Vajon fölkészültünk-e megfelelően? Megteremtettük-e a föltételeit nagyobb tömegek érkezésének, fogadásának? Ha a szállásra, étkeztetésre gondolunk, talán igen. De aligha mondható el mindez a látnivalókról, a tényleges vonzerőről. Szomorú volt látni a mélységesen elhanyagolt Kunf- fy-képtárat. A szennai skanzen építése — noha az alapozás már megkezdődött — évek óta húzódik fölöslegesen. Az idegenforgalmi szakemberek gyakran kérdezték: hol láthatók a méltán híres somogyi népművészet remekei? A gyönyörű pásztorfaragások, a bu- zsáki és a karádi hímzések, szőttesek, s a népviselet? A múzeumban — természetesen — ebből csak éppen egy kis ízelítőt kaphattak. Somogyról nincs útikalauz, s a Kaposvárt ismertető könyvet több mint egy évtizede adták ki, adatai és anyaga részben már elavultak. Hiányzik még egy illusztratív, ilyen csoportos kirándulásokon haszonnal alkalmazható diasorozat is. A Somogyi belső idegen- forgalom. fontos megyei ügy. Somogy nemcsak a Balaton. Itt van az ideje, hogy ezt az ország közvéleménye előtt is jobban tudatosítsuk. Ezért is szervezte meg a tanulmányutat a Siótour. A sikerhez azonban az is kell, hogy mi, somogy.ak toobet tegyünk érte. i »•*...r»- Csupor Tibor „Szívesen visszajövünk” — Jó napot, parancsol? Kék kardigánt? Igen, igen... — kedvesen, mosolyogva töri a magyar szavakat, s amit nem ért meg a szapora beszédű vevő kívánságából, azt is türelmesen hallgatja. Látni: Monika Sydlik, aki tizedma- gával a Német Demokratikus Köztársaságból jött Siófokra, tapasztalt kereskedő, ismeri a vásárlókat. — Halléban tanultam két évig a szakmát, ott dolgoztam egy áruház férfikonfekció- és kötöttosztályán. Elvégeztem egy kétéves osztályvezetői tanfolyamot is, s helyettesi beosztásba kerültem. Itt, a Sió Áruházban ismerkedem a magyar kereskedelemmel. Szavait az áruház egyik dolgozója — 6 az NDK-ban tanulta a német nyelvet — tolmácsolja. Monika arckifejezéséből azonban kitűnik, már nagyon sok magyar szót megért, ha ő nem tudja is gyorsan és helyesen kifejezni magát. Szakmai kérdésekre terelődik a szó. A különbségek és a hasonlóságok kerülnek szóba, a már eddig szerzett tapasztalatok. Jó az összehasonlítás, mert egy olyan áruházban tanulta a szakmát, ahol csaknem ezer kereskedőt foglalkoztatnak. — A vevők itt valahogyan mások, türelmesebbek, s az eladók is udvariasabbaknak látszanak. A turistákkal sok a gond, nagyon válogatnak ... Jó megfigyelőkészségről vallanak szavai. Mónikától ezután arról érdeklődünk, hogy az ő áruházukban van- nak-e szocialista brigádok. — Ja, ja! Elmondja, hogy ő a 28 tagú Allende brigád tagja. Náluk öt egymást követő alkalommal kell elnyerni a szocialista címet, s akkor a brigád véglegesen a szocialista cím birtokosa lesz. Eddig már négyszer kapták meg. Monika és társai nemcsak a magyar kereskedelemmel és a vásárlókkal ismerkednek. Hetenként két órán tanulják nyelvünket, s mire a hat hó nap letelik, bizonyára megfe lelő magyar tudással térhetnek haza, s fogadhatják áruZöld liszt Szentgáloskérről Naponta 120 mázsát adnak — Alapanyag: lucernp és réti fü A szentgálöskéri IX. Párt- kongresszus Termelőszövetkezetben 1970 óta dolgozik a lu- cemalisztüzem. Elsősorban eladásra termelnek saját gazdaságúikból származó alapanyagból (de az is előfordul, hogy például a szomszédos mernyei tsz-nek készítettek lucernalisztet, hozott nyersanyagból). Az idei lisztkészítést az első kaszálású lucernából május elején kezdték. A terv száz vagon liszt előállítása, s ehhez mintegy négyszáz vagon nyers, szecskázott lucerna kell. A lisztnek csaknem a háromnegyedét eladják a Somogy megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnak — a szállítmányok a vállalat takarmánykeverőibe kerülnek —, a többit maguk hasznosítják. Az idei termésből eddig 18 vagonnal értékesítésettek. A lu- cematablák az üzem közelében terülnek el. A kaszálásból nemcsak lisztkészítésre visznek, hanem a négyszázas tehenészetnek, a hízóállománynak éá a háztáji gazdaságoknak is. Az eddigi lucemater- méssel elégedettek az üzem dolgozói: az eltelt egy hónapban több mint húsz vagon lisztet készíthettek belőle a kétműszakos munkanapokon. A zöldet éjszaka is szecskázzák, hordják az üzembe. A kapacitás teljesebb ki használása végett korábban csalamádét dolgozták fel, most réti fűből csinálnak lisztet. Az értékes takarmányt akkor készítik, amikor a lucernánál az első kaszálást követően várni kell arra, hogy az új növe- dék betakarításra alkalmas legyen. A fűlisztet korpa helyett etetik a jószággal. Naponta átlagosan 120 mázsa finom illatú, zöld liszt kerül a papírzsákokfoa. házukban az ott vásárolni szándékozó magyar turistákat. Áz áruház dolgozóinál laknak, ez lehetőséget teremt arra is, hogy barátságok szövődjenek, és alaposan megismerhessék a magyar családok életét. — Én Barbara Trautman- nal együtt Horváth Évánál, az áruház főpénztárosánál lakom. Nagyon jól megértjük egymást; őszinte szeretettel fogadtak, családtagként foglalkoznak velünk. A napokban például együtt voltunk kirándulni Évával Keszthelyen, Hévizén és jártunk már Tihanyban is. Most az áruház vezetői a fővárosba viszik kirándulni a német kislányokat. Megtekintik Budapest nevezetességeit és a Skála áruházat. Monika — ő a csoport vezetője — felel társaiért, elindul körülnézni, hogyan dolgoznák. Előtte azonban még elmondja, hogy üdülőként járt már hazánkban, volt a Balatonon, Siófokon és Balaton- földváron. Most a bolgár tengerpartra készül. így köszön el a tolmács útján: — Máskor is szívesen visz- szajövünk dolgozni Siófokra. Nagyon jó itt, sokat láttunk, tanultunk... Azután már tolmács nélkül: — Köszönöm, a viszontlátásra, legközelebb! Szaiai László A rét termése ezúttal nem kazalba, hanem zsákokba kerül. Kevés a két kút Vízhiány Toponáron az ivóvíz Kaposvár .településhez — itt is végezzük városrészében. A |a bekötéseket. Az igazsághoz Kevés toponári gondokat egy levél sorolja, amelyet hetvennyolcán írtak alá: »Reggel és este jóformán soha sincs víz és nagyon sokszor nappal sem ... Ha van, akkor is olyan alacsony a nyomás, hogy a villany- és gázbojlerokból, fürdőhengerekből a meleg vizet nem képes kinyomni... A mosáshoz, fürdéshez gázon, hagyományos tűzhelyen melegítjük a vizet és közben bosszankodunk. A fürdőkádat csak víztárolásra használjuk. Az alacsonyabban fekvő részeken állandóan van víz. Sajnos, ott öntözésre is használják ... Esőzés után a helyzet javul, mert akkor egy ideig nem öntöznek.« A toponári városrészben néhány éve alakult meg a vízműtársulat. A lakások vízellátását szolgáló hálózat teljesen független a kaposváritól. Az egyenetlen ellátás, a vízhiány ellenére — az átalánydíjak emelkedése miatt — nagyobb összegeket fizetnek a lakók. Toponáron abból a vízből kell gazdálkodni, melyet a kutak termelnek. — Ez viszont kevés — mondta Horváth Tivadar, a Somogy megyei Víz- és Csatornamű Vállalat főmérnöke. — A két kút naponta 160— 180 köbmétert ad. A városrész magasabban fekvő területein ezért gyakori a vízhiány. Az igények az utóbbi években gyorsan emelkedtek, s emelkednek most is. A két kút teljesítménye viszont' nem változik. Meg kell jegyezni, hogy vállalatunkhoz a vízmű fenntartása, üzemeltetése tartozik: a fejlesztéssel kapcsolatos ügyekben a tanács dönt. Az is igaz, hogy az átalánydíjak emelkedésével főbb család méltánytalanul sokat fizet. Ennek ellenszere a mérőóra fölszerelése. Az igények alapján — hasonlóan a többi azonban hozzá tartozik, hogy csak »rendelgetik« a lakók a vízórákat. Mindez azonban nem oldja meg a toponári gondokat. A víz ettől nem lesz több, legföljebb a térítési díj lesz arányosabb a fogyasztással, ha fölszerelik a mérőket. A hiány — a vízművek tapasztalata szerint — a városrész lakóinak körülbelül 10 százalékát érinti kellemetlenül. A megoldást a víztermelés növelése jelentené. Egy új kút fúrása viszont — a mélységtől és a talaj adottságaitól függően — 400—600 ezer forintba kerül. — Ennek a költségnek a kisebb részét a társulat, nagyobb részét a tanács biztosítja fejlesztési alapjából — mondta Horváth László, a városi tanács elnökhelyettese. — A toponári panaszt a tél végén egy pártnapon nekem is elmondták a városrész lakói. A népfront is sürgeti a megoldást. A megyeszékhely ötödik ötéves tervében azonban nem szerepel ilyen jellegű vízműfejlesztés. A közmű- fejlesztésre szánt összeget elviszi a regionális rendszer és a szennyvíztisztító tei*n építése. Toponár g>d'a azonban nem lehet közömbös számunkra : tervosztályunk foglalkozik már a megoldás lehetőségeivel. Két héten belül tanácskozásra hívja össze az érdekelteket, ezen egyeztetik az-elképzeléseket, s megvizsgálják, hogy milyen módon lehetne a leggazdaságosabban megoldani a toponári gondot. A műszaki feltételek és lehetőségek tisztázása mellett a megvalósítás anyagi lehetőségeit is megvizsgáljuk. A döntést a toponári városrészben nagyon várják. Dr. K. L
