Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-03 / 130. szám
A legfontosabb: a megelőzés A felnövekvők érdekében Mától láthatjuk \ < Háború és béke Jogszabályok, rend-eletek kusza szövevénye szabályozza a kiskorúakról való állami gondoskodást. Egy hivatalos kiadványban ezt így olvastam: »az új jogintézményi komplexum-«. Ez a védő- és óvintézkedéseket, az utógondozást, a kiskorúak segélyezését, intézeti elhelyezését és az állami gondozást foglalja magába. A feladattal megbízott szakembereknek sem azonnal a jogszabályok, az említett »-komplexum« jut az eszükbe, ha ijedt, nyugtalan szemű kisgyereket látnak az ügy kapcsán. Márpedig ez gyakori eset. A megyeszékhely lakosságának növekedésével együtt jár az olyan sorsú kiskorúak számának emelkedése is, akiknek az élete a jövőben csak úgy alakulhat megnyugtatóbban, ha az állam — Kaposváron a városi tanács-vb igazgatási osztálya — kézibe veszi ügyüket. A hányatott életű kiskorúak életének rendezése és a jogszabályok által erre az esetre rendelt eljárási kötelezettségek nem azonosak. Évente átlag három és fél ezer a gyám- hatósági ügyek száma. A városi tanács vb-nak tegnapi ülése elé terjesztett jelentés is leszögezte, hogy a kiskorúak védelmének számos eszköze van, s ezek egy része nem jogi jellegű. A feladatoknak csak egy része tartozik hatósági jogkörbe. A megelőzés mindent megelőz. Vagyis: elsődleges »eszköze« a veszélyeztetettség el- 1 hárításának. Nem egykönnyen felmérhető körülmények Között találnak néha gyerekeket az osztály munkatársai. Nehéz ilyenkor eldönteni, hogy mi az erősebb benyomás: a szülőkre, gondozókra való neheztelés vagy a kisgyerek sajnálata. Az előbbiek esetében azonban nehezebb elérni az életmód megváltoztatását, mint a kiskorúaknál. Mindenesetre ennek mérlegelése, a veszélyeztető tényezők felderítése nagy körültekintést igényel. És gyors döntést: »a huszonnegyedik óra« a kiskorúak esetében már késő lehet. Ebben a korban a legérzékenyebbek, értelmük egész életüket meghatározó tapasztalatokat, élményeket őrizhet meg. És a gyerekek szeretnek utánozni. Lehangoló tapasztalat, hogy az óvodáskorúak esetében a veszélyeztetettség forrása szinte kivétel nélkül a családi környezet. A gyámhatósági feladatok ellátása, a társadalmasítás és a kapcsolatok továbbfejlesztése a munkában címmel a vb elé terjesztett jelentés nemcsak a kiskorúakkal való gondoskodásról, életűk megnyugtató rendezésének a lehetőségeiről szól. Az utóbbi években megjelent jogszabályok tovább növelték a gyámhatósági feladatokat és egyben természetesen szélesítették a gyermek- és ifjúságvédelem kapcsán az intézkedé# si lehetőségeket is. Mi kell egy klubhoz? Nyolcvan, a rossz időnek fittyet hányó, vidám táborlakó tanul a megyei KlSZ-vezető- képző táborban, Balatonfeny- vesen. Az idei nyár első csoportja A klubvezetők tanfo~ lyamán tizenketten »tovább- képzősök«, már végzett, működési engedéllyel rendelkező klubvezetők. ök csoportos beszélgetéseken dolgozzák föl az anyagot, huszonhatan pedig most készülnek a működési engedélyt szerző vizsgára. Ismétlik a múlt évben tanultakat: rendszerezik a »tudományt«. Pénteken és szombaton írásbeli tesztvizsgán, bemutató foglalkozásokon és »konfliktushelyzet-megoldó« gyakorlatokon esnek át, majd megkapják a minősítést; a »vezetői engedélyt«. A legtöbben — negyvenhármán — kezdők, ök »intenzív« előkészítőn vesznek részt és szeptemberben mennek az egyéves klubvezetői tanfolyamra. Ügynevezett témanapokat tartanak: naponta egy- egy szakterületről — csoport- pszichológiáról, vezetési módszertanról — hallgatnak előadást. Nemcsak passzív befogadók, hanem — a konzultáció vezetőjének segítségével — cselekedniük is kell: apróbb helyzetgyakorlatokon vesznek részt. Ök segítik maid tapasztaltabb társaik vizsgáját; »eljátszanak« egy klubfoglalkozást, és ebből ők is tanulnak. A szakmai előadásokon kívül a KISZ IX. kongresszusának munkájáról, a határozatokról, a klubok KISZ-es feladatairól is lesz előadás. Esténként szórakoztató rendezvényeket tartanak a táborban. Az első napon táncház volt; disc-jockey program a másodikon. 'Filmvetítés és kirándulás is lesz. Természetesen a tábori élet velejárói sem maradnak el: a reggeli torna, a sportversenyek mindig vidáman folynak ... Mester Zsuzsa, a rinyabese- nyői klub tagja nem szívesen »lógott« az előadásról, amikor beszélgetni akartam vele. '— A jelenlegi klubvezetőm szemelt ki, ő küldött el a tanfolyamra, ö pedagógus, »idősebb«, ezért kért, hogy jöjjek el. Büszke is vagyok, mint »utánpótlás«, hiszen a tanító néni — így hívjuk — nagyon jó klubvezető. Nehéz lenne pótolni. Bár azt hiszem, én újítani is fogok: egy kicsit több önállóságot kell adni a klubtagoknak, mint nálunk. Ezt már itt tanultam ... Pauker Zoltán, a csurgói gimnázium fiatal tanára: — Egyszer már voltam klubvezető: Pécsen, a főiskolán. Most a gimnáziumi klubban segédkezem. Egyik kollégám ott a »főnök«. Ebben a táborban az tetszik nagyon, hogy »előre megfontoltan« arra »kényszerítenek« bennünket: gondolkodjunk, mondjunk véleményt. Vartman József Buzsákról érkezett; — Egy éve képesítés nélkül vezetem a községi ifjúsági klubot. Hadd ne mondjam el, milyen állapotok voltak, amikor átvettem. Képzettség nélkül nagyon nehéz volt elérni valamit is, de sikerült. Most itt nagyon sokat tanulhatok. És észre sem veszem, hogy »keretek közé szorítva« dolgozunk. A kötött program, az előadások olyan élménysze- rűek, hogy jutalomüdülésnek érzem a tábort. Kákái Irén a siófoki kórház aranykoszorús klubjának tagja: — Tetszik a tábor demokratizmusa. Csak apró jelek: a vezetőség és a meghívott vendégek, az előadók ugyanúgy állnak sorba az ebédnél, mint mi. Tanulni jöttem, és csatlakozom Zolihoz: azért, hogy a klubvezetőnk válláról egy keveset levehessek. A klub közösség, csak közösen lehet vezetni is. És még valamire rájöttem, már a három nap tapasztalatai alapján: a mi társulatunk jó klub, mégsem ismerjük egymást igazán. Valahogy ezt is meg kell oldanunk: az »információk« szabad áramlását az emberek között. Kérdésemre mindannyian — és még jó néhár.yan — azt válaszolták: egy hét, de még egy év is kevésnek tűnik most, hogy itt vannak. Szívesen maradnának, olyan jó a kapcsolat a táborlakók között. Ez is egy apró jel: könnyen alkalmazkodnak egy közösséghez, beilleszkednek, jól érzik magukat. Ezt is »hazaviszik«. — Mi kell egy klubhoz? — Türelem. Semmi esetre sem szabad »direkt módszereket« alkalmazni, szankciókat állítani, ha nem jössz... Pedagógiai érzék. Csak akkor érhetsz el valamit, ha megkedvelteted. Személyes »varázs«, a tagok szerepeltetése ... Beszéljen egy könyvről: legközelebb a másik előadását is figyelmesebben hallgatja. Vidámság. Kevés »szabad foglalkozás«, hogy majd csak lesz valahogy. — Van-e olyan dolog, ami nem tetszik ebben a táborban? — kérdeztem. — Nincs! — válaszolták kórusban. És igazat mondtak. Luthár Péter Egy jelenet a tv-sorozatbóL Az utógondozásra szoruló, bűncselekményt elkövető fiatalkorúak száma Kaposváron — ha nem is jelentős mértékben — évről évre csökken. Cselekményeik társadalmi hatását és a társadalomnak okozott károk súlyosságát tekintve azonban helyzetük mégis megkülönböztetett figyelmet igényel. Itt is gyakori, hogy a veszélyeztetettség forrása a családi körülményekben rejlik. Nagyon kedvezőtlen a gyerekekre a szülők házasságának felbomlása. Az állami gondozottról esik szó. Leg- szabályok már lehetővé tették, hogy a szülői jogok súlyos korlátozása nélkül is lehessen elhelyezni intézetben kiskorúakat. A gyámhatóság az állami gondozottak hozzátartozóit is figyelemmel kíséri. Részben úgynevezett hivatásos pártfogók, részben pedig aktívák ellenőrzik, hogy van-e mód az állami gondozás megszüntetésére. (Sajnos, ilyenre eddig még .nem volt példa...) Mindenkiből kivált valamilyen érzelmet, ha az állami gondozottról esik szó. Legtöbben őket. a családot hibáztatják; a felelőtlen szülőket, akiket gyermekük rideg sorsának ismerete sem kényszerít rendezettebb életre. Vannak, akik más megoldást választanak. Sokszor hallunk megható történeteket arról, hogyan nyilvánul meg az intézetben élő kisgyermekek szeretete — még az idegenek iránt is. Ennek a váratlanul előröppenő ragaszkodásnak gyakran az a vége, hogy örökbefogadják a picit. Az örökbefogadás engedélyezése azonban nagyon körültekintő ás gondos munkát igényel. Kaposváron évente 8—10 ilyen eset fordul elő; az örökbefogadottaknak csaknem a fele állami gondozott. Hogy mekkora változás ez a kisgyermek életében, nem kell hangsúlyozni. Hogy mit számít a szeretet a gyereknek; az öröm és a nyugodtság, a felnőtték biztonságot jelentő meleg keze — ezt minden gyákoPTó WmftBRjya: Még a »rideg« jogszabályok. . is. A. módosított családjogi, törvény s az ennek a figyelembevételével dolgozó gyámhatóság is: »A módosított Cstj-nek megfelelően három ügyben szülői hozzájárulás alapos ok nélküli megtagadása esetén gyámhatósági hozzájárulással tettük lehetővé a kiskorú érdekében az örökbefogadást.« Mészáros Attila Húsz részes angol tv-filmsorozat első epizódja kerül ma este 20 óra 05 perckor a képernyőre. Egy óriási vállalkozásnak leszünk nemcsak tanúi, hanem — így reméljük — élményben gazdagodó közönsége is. Az orosz íróóriás, Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828—1910) regényfolyamát, álmodták filmre s valósították meg ezúttal angol alkotók. Tolsztoj mint író s mint ember egyaránt izgalmas, ellentmondásoktól sem mentes egyéniség volt. Hosszan idézhetnénk kortársait és az utókor róla és műveiről írt — mondott szavait, amelyek többségükben »leg«-gel kezdődnek, tehát az elragadtatás felsőfokának kifejezői. Mi most a Benedek Marcell által 1926-tban szerkesztett Irodalmi Lexikonból idézünk: »Műveinek eszmei tartalma az igazság keresése.« Valószínűleg ez vonzza a társművészetek alkotóit, hogy újra és újra megpróbálkozzanak a maguk eszközeivel reprodukálni Tolsztoj műveit. A feltámadást, az Ivan Iljics halálát, az, Anna Kareninát stb. Nem hiszem, hogy túlzás lenne azt állítani: a Háború és béke Tolsztoj írói munkásságának legtökéletesebb alkotása. 1865 és 1869 között született, összetett, tiszta és igaz mű. Ahogy a korabeli kritikák meghatározták: »képsorozat az 1805—1812-es évekből«. S ami a »képsorozatnál« többet mond az az, hogy Lev Tolsztoj valódi jellemeket ábrázol — a maguk bonyolultságában, a történelem viharaitól megcibáltan. »Nincs ott nagyság, ahol nincs egyszerűség, jóság és igazság« — mondja, mába is sugárzó érvénnyel. Jól érezték meg első bírálói — jobban mondva: dicsérői —, hogy regényfolyamának hősei nem csupán személyek, hanem maga a nép, amelynek ítélete az igazsággal egyenlő. A kor — Napóleon oroszországi hadjárata — "tülajdohképpen próbatétel volt, s egyúttal pontos megmérő je népnek és emberségnek. Háború és béke Tolsztoj realizmusának csúcspontja. Hány és hány vizuális élmény is kapcsolódik már ehhez a világirodalmi szinten is elsők között számon tartott regényhez! Láttunk — körülbelül tizenöt évvel ezelőtt — egy amerikai—olasz, kétrészes filmet a tolsztoji műből. Audrey Hepburn volt Natasa, Mel Ferrer játszotta Andrej Bol- komszkijt, Henry Fonda pedig Bezuhovot. Nekem — bár értékítéletem nyilván nem helytálló, hiszen tizenhét éves lehettem, amikor láttam — nagy élmény volt. De emlékszem a korabeli kritikákra: édeskéssággel vádolták ezt az alkotást. i Játszották színháziban Piscator átdolgozását. A Néphadsereg Színházában Rutt- kai Éva volt Natasa, s a szereplők között tudom Pálos Györgyöt is Napóleonként. S közvetített Háború és békeelőadást is a televízió vidékről is: Miskolcon és Egerben Dobos Ildikó alakította Natasát, Simon György Bolkonsz- kij herceget, Fillár István Bezuhovot. Szergej Bondarcsuk monumentális, több részes Háború és békéjét is vetítették a magyar mozikban, A rendező a Napóleon elleni merényletet tervező, elkövetni akaró Pierre Bezuhovot formálta meg. Eilmíolyama egyébként — méltó elismerésként — Oscar- díjat kapott Amerikában, a legjobb külföldi filmnek kijárót. Olvasok, nézők újra szembesülhetnek most egykori emlékeikkel is — húsz héten át a képernyő előtt. Nagy itt a tét: újabb olvasókat megnyerni a világirodalom e remekének. S tegyük hozzá: más irodalmi értékeknek is. A televízió már sugárzott egy nagyszerű előzetest a Háború és béke részleteiből, a forgatás körülményeiről, a főszereplőkről. Idézzük fel most mi is. azok nevét, akik hosszú és összetett munkával megvalósították az új változatot, amelyet több országban, nagy statisztériával forgattak. A rendező John Davies: Natasa szerepében Moreg Hood készül elnyerni rokonszenwün- ket. (Kétszáz jelölt közül választották ki!) Bolkonszki j herceg ezúttal Alán Dobié lesz, Anthony Hopkins Pierre Bezuhovot formálja meg. Jack Pulman forgatókönyvíró mondta az előzetesben: »Az a célunk, hogy a hétről hétre sugárzott művel ugyanolyan hatást keltsünk, mint amelyet Tolsztoj ért el regényével.-« Mi is ezt reméljük. L. IHétköznapi történet — És megkérlek, nézz át a gyerekekre, úgy este 7 óra körül, hogy a vacsora, mosakodás, lefekvés rendben és időben menjen. Vitákat és súrlódást elkerülendő, . ha szükségesnek látod: paskold meg az aprónépet ott, ahol a leggömbölyűbb, akkor csend lesz. Szóval, érezd magad teljhatalmú anyának. Éva ezzel átvette a parancsnokságot Zsuzsa asz- szony öt fiúgyermeke felett, s némi aggodalommal ferdítette Madách-ot: — »-Anyának érzem, ó Zsuzsa, magam-«, ez eddig rendben van, de a tettlegességet mint nevelési eszközt változatlanul elítélem és természetesen nem fogom alkalmazni. Észérvekkel, higgadt meggyőzéssel mindenek felett ... Zsuzsa nem kezdett elméleti vitát. Egyrészt mert az öt ifjonc mellett már botién volt gyakorlati tapasztalata, másrészt, mert készült az utazásra. Másfél napos várható távolléte volt az oka annak, hogy megkérte barátnőjét a fiúk pásztorolásá- • ra. Alkonyattájt Éva — úgy is mint pótmama —, vegyes érzelmekkel közelített a gondjaira bízott, egyébként békés családi fészek irányába. Már a lépcsőházban csatazaj fogadta: lábak dobogása, bútorok recsegése, visítás, ordítás — és üvöltés öt különböző hangnemben, de. egyöntetű hangerővel. Tamás, a legifjabb, elbariká- dozta magát az egyik sarokban, s onnan bombázta a két nagyobbikat építőkockákkal, ■viharvert játékmacival; repült a kerámiaváza virágostól, és a belépő Éva arcába vágódott félmaréknyi kockacukor ... A két legidősebb, Andris és Gabi ugyanis szögre akasztotta a kamaszodó korral járó »férfias fölényt«, amelynek csúcsáról általában és hangsúlyozottan nem szoktak alátekinteni a kicsik torzsalkodásaira: most békéltetés és igazságosztás ürügyén váltakozva abriktol- ták hol őket, hol egymást. Néhány perc alatt végbement az általános leszerelés. Éva néni olyan halkan és hűvösen tudott beszélni, hogy az ember elszégyellte magát, és igyekezett kifelé a konyhába — vacsorázni, fogat mosni. Szóval: mielőbb el a gyalázat színhelyéről. Csak Tamás nem adta föl hadállásait. Ö még csak négyéves, és tán ösztönösen tiltakozik mindenféle női praktika ellen. Nem óhajt felnőttesen és komolyan viselkedni, mikor halaszthatatlan ordíthatnékja van, s mikor végre legyőzhetné hatalmas bátyjait, akiknek árnyékában reménytelenül kicsinek és elnyomottnak érzi magát. — Tamáskám — hajlik le Éva a kipirult arcú, felaj- zott emberkéhez —, gyere szépen vacsorázni a többiekkel. Aztáii lefekszel és én mesélek neked. — Nem megyek! — dacos- kodik a gyerek villogó szemmel. — Nem kell a vacsora és nem kell a meséd, és azért sem fogok lefeküdni. Eredménytelen diplomáciai jegyzékváltás veszi kezdetét — egyfelől érvekkel és némi hízelkedéssel, másfelől indulatos »azértis« és »azért- se« hangulati elemekkel tűzdelve. Végül a nyers erő győz: Éva fölkapja a rug- kapáló kicsit, s ölbe véve, kanalanként próbálja belediktálni a vacsorát. Tamásba azonban végképp belebújt az ördög. A főzeléket és a fasírozottat nem hajlandó lenyelni, s kaján gyönyörűséggel figyeli, hogyan kezd fogyni a higgődt- nyugodt Éva néni türelme. A vetkőzés és pizsamába bújás művelete tiltakozással és toporzékolással együtt félórát vesz igénybe. — Most mondd meg. hogii érdemel-e az ilyen gyerek mesét-« — kérdi Éva fáradtan a sündisznóként összegömbölyödő, tüskés hangulatú sráctól. — Fenékreverést érdemelne — állapítja meg Peti. a többiek helyeslő bólogatása közben. Mindannyian ágyban vannak már, és a paplanok alól érdeklődve figyelik a pótanya és gyermeke közötti küzdelmet. — Nem verekszünk! — szigorodik meg Éva hangja. Aztán leül Tamás heverőjé- nek szélére és mesébe kezd. Az idő múlik, a nagyobbak mind egyenletesebben lélegzenek, lassan mindenki alszik. Éva az órára pillant: már elmúlt kilenc. Lehalkítja a hangját, s lopva az ajtó felé oson. Ekkor felcsilingel Tamás győztesen és némi kárörömmel: — Te meg akarsz lógni, Éva néni? Pedig én még nem alszom, és ha elmész, ordítani is fogok ... És lön. A nagyobbak első. álmukból felriadva szidják az öccsüket — miért nem tud végre békén maradni —, aztán kitör a párnaharc. Évát elönti a mérleg. Kiemeli a bolyból a békétlenség okozóját — s gyors egymásutánban megcsapkodja, az anyai utasításnak megfelelően — ott, ahol a leggömbölyűbb. Tamás döbbenten elhallgat. Tágra meredt szemében szemrehányás, sértődöttség; ő maga a sebzett ártatlanság. Aztán magára húzza a paplant, befelé fordul, s egy perc múlva békésen alszik. Éva másnap szabadkozva mondja Zsuzsának: — Ne haragudj, megraktam a kicsit... Roppant restellem, egyrészt mert elveim, mint tudod... másrészt, mert soha nem ütöttem meg gyereket. De tíz óra tájt már nem bírtam tovább. Az anya a tapasztaltak bölcs fölényével mosolyog: — Nem haragszom, de nem jókor tetted. Miért vartál vele tízig? ... Bedé Ildikó
