Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-03 / 130. szám

A legfontosabb: a megelőzés A felnövekvők érdekében Mától láthatjuk \ < Háború és béke Jogszabályok, rend-eletek ku­sza szövevénye szabályozza a kiskorúakról való állami gondoskodást. Egy hivatalos kiadványban ezt így olvas­tam: »az új jogintézményi komplexum-«. Ez a védő- és óvintézkedéseket, az utógon­dozást, a kiskorúak segélyezé­sét, intézeti elhelyezését és az állami gondozást foglalja ma­gába. A feladattal megbízott szakembereknek sem azonnal a jogszabályok, az említett »-komplexum« jut az eszükbe, ha ijedt, nyugtalan szemű kis­gyereket látnak az ügy kap­csán. Márpedig ez gyakori eset. A megyeszékhely lakos­ságának növekedésével együtt jár az olyan sorsú kiskorúak számának emelkedése is, akik­nek az élete a jövőben csak úgy alakulhat megnyugtatób­ban, ha az állam — Kapos­váron a városi tanács-vb igaz­gatási osztálya — kézibe ve­szi ügyüket. A hányatott életű kiskorúak életének rendezése és a jog­szabályok által erre az esetre rendelt eljárási kötelezettsé­gek nem azonosak. Évente át­lag három és fél ezer a gyám- hatósági ügyek száma. A vá­rosi tanács vb-nak tegnapi ülése elé terjesztett jelentés is leszögezte, hogy a kisko­rúak védelmének számos esz­köze van, s ezek egy része nem jogi jellegű. A feladatok­nak csak egy része tartozik hatósági jogkörbe. A megelőzés mindent meg­előz. Vagyis: elsődleges »esz­köze« a veszélyeztetettség el- 1 hárításának. Nem egykönnyen felmérhető körülmények Kö­zött találnak néha gyerekeket az osztály munkatársai. Nehéz ilyenkor eldönteni, hogy mi az erősebb benyomás: a szülőkre, gondozókra való neheztelés vagy a kisgyerek sajnálata. Az előbbiek esetében azonban nehezebb elérni az életmód megváltoztatását, mint a kis­korúaknál. Mindenesetre en­nek mérlegelése, a veszélyez­tető tényezők felderítése nagy körültekintést igényel. És gyors döntést: »a huszonnegye­dik óra« a kiskorúak eseté­ben már késő lehet. Ebben a korban a legérzékenyebbek, értelmük egész életüket meg­határozó tapasztalatokat, él­ményeket őrizhet meg. És a gyerekek szeretnek utánozni. Lehangoló tapasztalat, hogy az óvodáskorúak esetében a veszélyeztetettség forrása szinte kivétel nélkül a csalá­di környezet. A gyámhatósági feladatok ellátása, a társadalmasítás és a kapcsolatok továbbfejlesz­tése a munkában címmel a vb elé terjesztett jelentés nemcsak a kiskorúakkal való gondoskodásról, életűk meg­nyugtató rendezésének a le­hetőségeiről szól. Az utóbbi években megjelent jogszabá­lyok tovább növelték a gyám­hatósági feladatokat és egy­ben természetesen szélesítet­ték a gyermek- és ifjúságvé­delem kapcsán az intézkedé# si lehetőségeket is. Mi kell egy klubhoz? Nyolcvan, a rossz időnek fittyet hányó, vidám táborlakó tanul a megyei KlSZ-vezető- képző táborban, Balatonfeny- vesen. Az idei nyár első cso­portja A klubvezetők tanfo~ lyamán tizenketten »tovább- képzősök«, már végzett, mű­ködési engedéllyel rendelkező klubvezetők. ök csoportos beszélgetéseken dolgozzák föl az anyagot, huszonhatan pe­dig most készülnek a műkö­dési engedélyt szerző vizsgára. Ismétlik a múlt évben tanul­takat: rendszerezik a »tudo­mányt«. Pénteken és szom­baton írásbeli tesztvizsgán, bemutató foglalkozásokon és »konfliktushelyzet-megoldó« gyakorlatokon esnek át, majd megkapják a minősítést; a »vezetői engedélyt«. A legtöbben — negyven­hármán — kezdők, ök »inten­zív« előkészítőn vesznek részt és szeptemberben mennek az egyéves klubvezetői tanfo­lyamra. Ügynevezett témana­pokat tartanak: naponta egy- egy szakterületről — csoport- pszichológiáról, vezetési módszertanról — hallgatnak előadást. Nemcsak passzív be­fogadók, hanem — a konzul­táció vezetőjének segítségével — cselekedniük is kell: ap­róbb helyzetgyakorlatokon vesznek részt. Ök segítik maid tapasztaltabb társaik vizsgá­ját; »eljátszanak« egy klub­foglalkozást, és ebből ők is tanulnak. A szakmai előadásokon kí­vül a KISZ IX. kongresszu­sának munkájáról, a határo­zatokról, a klubok KISZ-es feladatairól is lesz előadás. Esténként szórakoztató ren­dezvényeket tartanak a tábor­ban. Az első napon táncház volt; disc-jockey program a másodikon. 'Filmvetítés és ki­rándulás is lesz. Természete­sen a tábori élet velejárói sem maradnak el: a reggeli torna, a sportversenyek min­dig vidáman folynak ... Mester Zsuzsa, a rinyabese- nyői klub tagja nem szívesen »lógott« az előadásról, amikor beszélgetni akartam vele. '— A jelenlegi klubvezetőm szemelt ki, ő küldött el a tanfolyamra, ö pedagógus, »idősebb«, ezért kért, hogy jöjjek el. Büszke is vagyok, mint »utánpótlás«, hiszen a tanító néni — így hívjuk — nagyon jó klubvezető. Nehéz lenne pótolni. Bár azt hiszem, én újítani is fogok: egy kicsit több önállóságot kell adni a klubtagoknak, mint nálunk. Ezt már itt tanultam ... Pauker Zoltán, a csurgói gimnázium fiatal tanára: — Egyszer már voltam klubvezető: Pécsen, a főisko­lán. Most a gimnáziumi klub­ban segédkezem. Egyik kollé­gám ott a »főnök«. Ebben a táborban az tetszik nagyon, hogy »előre megfontoltan« ar­ra »kényszerítenek« bennün­ket: gondolkodjunk, mond­junk véleményt. Vartman József Buzsákról érkezett; — Egy éve képesítés nélkül vezetem a községi ifjúsági klubot. Hadd ne mondjam el, milyen állapotok voltak, ami­kor átvettem. Képzettség nél­kül nagyon nehéz volt elérni valamit is, de sikerült. Most itt nagyon sokat tanulhatok. És észre sem veszem, hogy »keretek közé szorítva« dol­gozunk. A kötött program, az előadások olyan élménysze- rűek, hogy jutalomüdülésnek érzem a tábort. Kákái Irén a siófoki kórház aranykoszorús klubjának tagja: — Tetszik a tábor demok­ratizmusa. Csak apró jelek: a vezetőség és a meghívott vendégek, az előadók ugyan­úgy állnak sorba az ebédnél, mint mi. Tanulni jöttem, és csatlakozom Zolihoz: azért, hogy a klubvezetőnk válláról egy keveset levehessek. A klub közösség, csak közösen lehet vezetni is. És még va­lamire rájöttem, már a három nap tapasztalatai alapján: a mi társulatunk jó klub, még­sem ismerjük egymást iga­zán. Valahogy ezt is meg kell oldanunk: az »információk« szabad áramlását az emberek között. Kérdésemre mindannyian — és még jó néhár.yan — azt válaszolták: egy hét, de még egy év is kevésnek tűnik most, hogy itt vannak. Szíve­sen maradnának, olyan jó a kapcsolat a táborlakók között. Ez is egy apró jel: könnyen alkalmazkodnak egy közös­séghez, beilleszkednek, jól érzik magukat. Ezt is »haza­viszik«. — Mi kell egy klubhoz? — Türelem. Semmi esetre sem szabad »direkt módszere­ket« alkalmazni, szankciókat állítani, ha nem jössz... Peda­gógiai érzék. Csak akkor ér­hetsz el valamit, ha megked­velteted. Személyes »varázs«, a tagok szerepeltetése ... Be­széljen egy könyvről: legköze­lebb a másik előadását is fi­gyelmesebben hallgatja. Vi­dámság. Kevés »szabad fog­lalkozás«, hogy majd csak lesz valahogy. — Van-e olyan dolog, ami nem tetszik ebben a tábor­ban? — kérdeztem. — Nincs! — válaszolták kó­rusban. És igazat mondtak. Luthár Péter Egy jelenet a tv-sorozatbóL Az utógondozásra szoruló, bűncselekményt elkövető fia­talkorúak száma Kaposváron — ha nem is jelentős mérték­ben — évről évre csökken. Cselekményeik társadalmi ha­tását és a társadalomnak oko­zott károk súlyosságát tekint­ve azonban helyzetük mégis megkülönböztetett figyelmet igényel. Itt is gyakori, hogy a veszélyeztetettség forrása a családi körülményekben rej­lik. Nagyon kedvezőtlen a gyerekekre a szülők házas­ságának felbomlása. Az állami gondozottról esik szó. Leg- szabályok már lehetővé tették, hogy a szülői jogok súlyos korlátozása nélkül is lehessen elhelyezni intézetben kisko­rúakat. A gyámhatóság az állami gondozottak hozzátar­tozóit is figyelemmel kíséri. Részben úgynevezett hivatá­sos pártfogók, részben pedig aktívák ellenőrzik, hogy van-e mód az állami gondozás meg­szüntetésére. (Sajnos, ilyenre eddig még .nem volt példa...) Mindenkiből kivált valami­lyen érzelmet, ha az állami gondozottról esik szó. Leg­többen őket. a családot hibáz­tatják; a felelőtlen szülőket, akiket gyermekük rideg sor­sának ismerete sem kénysze­rít rendezettebb életre. Van­nak, akik más megoldást vá­lasztanak. Sokszor hallunk megható történeteket arról, hogyan nyilvánul meg az in­tézetben élő kisgyermekek szeretete — még az idegenek iránt is. Ennek a váratlanul előröppenő ragaszkodásnak gyakran az a vége, hogy örökbefogadják a picit. Az örökbefogadás engedélyezése azonban nagyon körültekintő ás gondos munkát igényel. Ka­posváron évente 8—10 ilyen eset fordul elő; az örökbefoga­dottaknak csaknem a fele ál­lami gondozott. Hogy mekkora változás ez a kisgyermek életében, nem kell hangsúlyozni. Hogy mit számít a szeretet a gyerek­nek; az öröm és a nyugodt­ság, a felnőtték biztonságot je­lentő meleg keze — ezt min­den gyákoPTó WmftBRjya: Még a »rideg« jogszabályok. . is. A. módosított családjogi, törvény s az ennek a figyelembevéte­lével dolgozó gyámhatóság is: »A módosított Cstj-nek meg­felelően három ügyben szülői hozzájárulás alapos ok nélküli megtagadása esetén gyámha­tósági hozzájárulással tettük lehetővé a kiskorú érdekében az örökbefogadást.« Mészáros Attila Húsz részes angol tv-film­sorozat első epizódja kerül ma este 20 óra 05 perckor a kép­ernyőre. Egy óriási vállalko­zásnak leszünk nemcsak ta­núi, hanem — így reméljük — élményben gazdagodó kö­zönsége is. Az orosz íróóriás, Lev Nyikolajevics Tolsztoj (1828—1910) regényfolyamát, álmodták filmre s valósították meg ezúttal angol alkotók. Tolsztoj mint író s mint ember egyaránt izgalmas, el­lentmondásoktól sem mentes egyéniség volt. Hosszan idéz­hetnénk kortársait és az utó­kor róla és műveiről írt — mondott szavait, amelyek többségükben »leg«-gel kez­dődnek, tehát az elragadtatás felsőfokának kifejezői. Mi most a Benedek Marcell ál­tal 1926-tban szerkesztett Iro­dalmi Lexikonból idézünk: »Műveinek eszmei tartalma az igazság keresése.« Való­színűleg ez vonzza a társmű­vészetek alkotóit, hogy újra és újra megpróbálkozzanak a maguk eszközeivel reprodukál­ni Tolsztoj műveit. A feltá­madást, az Ivan Iljics halálát, az, Anna Kareninát stb. Nem hiszem, hogy túlzás lenne azt állítani: a Háború és béke Tolsztoj írói munkás­ságának legtökéletesebb alko­tása. 1865 és 1869 között szü­letett, összetett, tiszta és igaz mű. Ahogy a korabeli kriti­kák meghatározták: »képsoro­zat az 1805—1812-es évekből«. S ami a »képsorozatnál« töb­bet mond az az, hogy Lev Tolsztoj valódi jellemeket áb­rázol — a maguk bonyolult­ságában, a történelem viha­raitól megcibáltan. »Nincs ott nagyság, ahol nincs egyszerű­ség, jóság és igazság« — mondja, mába is sugárzó ér­vénnyel. Jól érezték meg első bírálói — jobban mondva: di­csérői —, hogy regényfolya­mának hősei nem csupán sze­mélyek, hanem maga a nép, amelynek ítélete az igazság­gal egyenlő. A kor — Napó­leon oroszországi hadjárata — "tülajdohképpen próbatétel volt, s egyúttal pontos meg­mérő je népnek és emberség­nek. Háború és béke Tolsztoj realizmusának csúcspontja. Hány és hány vizuális élmény is kapcsolódik már ehhez a világirodalmi szinten is elsők között számon tartott regény­hez! Láttunk — körülbelül ti­zenöt évvel ezelőtt — egy amerikai—olasz, kétrészes filmet a tolsztoji műből. Aud­rey Hepburn volt Natasa, Mel Ferrer játszotta Andrej Bol- komszkijt, Henry Fonda pedig Bezuhovot. Nekem — bár ér­tékítéletem nyilván nem helyt­álló, hiszen tizenhét éves le­hettem, amikor láttam — nagy élmény volt. De emlékszem a korabeli kritikákra: édeskés­sággel vádolták ezt az alko­tást. i Játszották színháziban Piscator átdolgozását. A Nép­hadsereg Színházában Rutt- kai Éva volt Natasa, s a sze­replők között tudom Pálos Györgyöt is Napóleonként. S közvetített Háború és béke­előadást is a televízió vidék­ről is: Miskolcon és Egerben Dobos Ildikó alakította Nata­sát, Simon György Bolkonsz- kij herceget, Fillár István Be­zuhovot. Szergej Bondarcsuk monumentális, több részes Há­ború és békéjét is vetítették a magyar mozikban, A rendező a Napóleon elleni merényletet tervező, elkövetni akaró Pier­re Bezuhovot formálta meg. Eilmíolyama egyébként — méltó elismerésként — Oscar- díjat kapott Amerikában, a legjobb külföldi filmnek ki­járót. Olvasok, nézők újra szem­besülhetnek most egykori em­lékeikkel is — húsz héten át a képernyő előtt. Nagy itt a tét: újabb olvasókat megnyer­ni a világirodalom e remeké­nek. S tegyük hozzá: más irodalmi értékeknek is. A televízió már sugárzott egy nagyszerű előzetest a Há­ború és béke részleteiből, a forgatás körülményeiről, a fő­szereplőkről. Idézzük fel most mi is. azok nevét, akik hosszú és összetett munkával megva­lósították az új változatot, amelyet több országban, nagy statisztériával forgattak. A rendező John Davies: Natasa szerepében Moreg Hood ké­szül elnyerni rokonszenwün- ket. (Kétszáz jelölt közül vá­lasztották ki!) Bolkonszki j herceg ezúttal Alán Dobié lesz, Anthony Hopkins Pierre Bezuhovot formálja meg. Jack Pulman forgatókönyv­író mondta az előzetesben: »Az a célunk, hogy a hétről hétre sugárzott művel ugyan­olyan hatást keltsünk, mint amelyet Tolsztoj ért el regé­nyével.-« Mi is ezt reméljük. L. I­Hétköznapi történet — És megkérlek, nézz át a gyerekekre, úgy este 7 óra körül, hogy a vacsora, mo­sakodás, lefekvés rendben és időben menjen. Vitákat és súrlódást elkerülendő, . ha szükségesnek látod: paskold meg az aprónépet ott, ahol a leggömbölyűbb, akkor csend lesz. Szóval, érezd magad teljhatalmú anyának. Éva ezzel átvette a pa­rancsnokságot Zsuzsa asz- szony öt fiúgyermeke felett, s némi aggodalommal ferdí­tette Madách-ot: — »-Anyának érzem, ó Zsu­zsa, magam-«, ez eddig rend­ben van, de a tettlegességet mint nevelési eszközt válto­zatlanul elítélem és termé­szetesen nem fogom alkal­mazni. Észérvekkel, higgadt meggyőzéssel mindenek fe­lett ... Zsuzsa nem kezdett elmé­leti vitát. Egyrészt mert az öt ifjonc mellett már botién volt gyakorlati tapasztalata, másrészt, mert készült az utazásra. Másfél napos vár­ható távolléte volt az oka annak, hogy megkérte ba­rátnőjét a fiúk pásztorolásá- • ra. Alkonyattájt Éva — úgy is mint pótmama —, vegyes érzelmekkel közelített a gondjaira bízott, egyébként békés családi fészek irá­nyába. Már a lépcsőházban csatazaj fogadta: lábak do­bogása, bútorok recsegése, visítás, ordítás — és üvöltés öt különböző hangnemben, de. egyöntetű hangerővel. Ta­más, a legifjabb, elbariká- dozta magát az egyik sarok­ban, s onnan bombázta a két nagyobbikat építőkockákkal, ■viharvert játékmacival; re­pült a kerámiaváza virágos­tól, és a belépő Éva arcába vágódott félmaréknyi kocka­cukor ... A két legidősebb, Andris és Gabi ugyanis szögre akasztotta a kamaszo­dó korral járó »férfias fö­lényt«, amelynek csúcsáról általában és hangsúlyozottan nem szoktak alátekinteni a kicsik torzsalkodásaira: most békéltetés és igazságosztás ürügyén váltakozva abriktol- ták hol őket, hol egymást. Néhány perc alatt végbe­ment az általános leszerelés. Éva néni olyan halkan és hűvösen tudott beszélni, hogy az ember elszégyellte magát, és igyekezett kifelé a kony­hába — vacsorázni, fogat mosni. Szóval: mielőbb el a gyalázat színhelyéről. Csak Tamás nem adta föl hadállásait. Ö még csak négyéves, és tán ösztönösen tiltakozik mindenféle női praktika ellen. Nem óhajt felnőttesen és komolyan vi­selkedni, mikor halaszthatat­lan ordíthatnékja van, s mi­kor végre legyőzhetné hatal­mas bátyjait, akiknek ár­nyékában reménytelenül ki­csinek és elnyomottnak érzi magát. — Tamáskám — hajlik le Éva a kipirult arcú, felaj- zott emberkéhez —, gyere szépen vacsorázni a többiek­kel. Aztáii lefekszel és én mesélek neked. — Nem megyek! — dacos- kodik a gyerek villogó szem­mel. — Nem kell a vacsora és nem kell a meséd, és azért sem fogok lefeküdni. Eredménytelen diplomá­ciai jegyzékváltás veszi kez­detét — egyfelől érvekkel és némi hízelkedéssel, másfelől indulatos »azértis« és »azért- se« hangulati elemekkel tűz­delve. Végül a nyers erő győz: Éva fölkapja a rug- kapáló kicsit, s ölbe véve, kanalanként próbálja bele­diktálni a vacsorát. Tamásba azonban végképp belebújt az ördög. A főzelé­ket és a fasírozottat nem hajlandó lenyelni, s kaján gyönyörűséggel figyeli, ho­gyan kezd fogyni a higgődt- nyugodt Éva néni türelme. A vetkőzés és pizsamába bújás művelete tiltakozással és to­porzékolással együtt félórát vesz igénybe. — Most mondd meg. hogii érdemel-e az ilyen gyerek mesét-« — kérdi Éva fárad­tan a sündisznóként össze­gömbölyödő, tüskés hangula­tú sráctól. — Fenékreverést érdemel­ne — állapítja meg Peti. a többiek helyeslő bólogatása közben. Mindannyian ágyban vannak már, és a paplanok alól érdeklődve figyelik a pótanya és gyermeke közötti küzdelmet. — Nem verekszünk! — szigorodik meg Éva hangja. Aztán leül Tamás heverőjé- nek szélére és mesébe kezd. Az idő múlik, a nagyob­bak mind egyenletesebben lélegzenek, lassan mindenki alszik. Éva az órára pillant: már elmúlt kilenc. Lehal­kítja a hangját, s lopva az ajtó felé oson. Ekkor felcsi­lingel Tamás győztesen és némi kárörömmel: — Te meg akarsz lógni, Éva néni? Pedig én még nem alszom, és ha elmész, ordítani is fogok ... És lön. A nagyobbak első. álmukból felriadva szidják az öccsüket — miért nem tud végre békén maradni —, aztán kitör a párnaharc. Évát elönti a mérleg. Ki­emeli a bolyból a békétlen­ség okozóját — s gyors egy­másutánban megcsapkodja, az anyai utasításnak megfe­lelően — ott, ahol a leg­gömbölyűbb. Tamás döbbenten elhall­gat. Tágra meredt szemében szemrehányás, sértődöttség; ő maga a sebzett ártatlan­ság. Aztán magára húzza a paplant, befelé fordul, s egy perc múlva békésen alszik. Éva másnap szabadkozva mondja Zsuzsának: — Ne haragudj, megrak­tam a kicsit... Roppant res­tellem, egyrészt mert elveim, mint tudod... másrészt, mert soha nem ütöttem meg gye­reket. De tíz óra tájt már nem bírtam tovább. Az anya a tapasztaltak bölcs fölényével mosolyog: — Nem haragszom, de nem jókor tetted. Miért var­tál vele tízig? ... Bedé Ildikó

Next

/
Thumbnails
Contents