Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-24 / 148. szám
MAI KOMMENTÁRUNK Ifjúság - internacionalizmus - szolidaritás Mindenkinek jut feladat I nternacionalizmus, szolidaritás. Napjaink gyakorta hasznait, a történelmi távlatokban már eddig is mély és gazdag tartalmat nyert szavai. S a nemzetközi élet hétköznapjai hétről hétre, hónapról hónapra tovább bővítik ezt a tartalmat. A gyakorlati politikának, és korunk eszmei, ideológiai áramlatainak sarkalatos fogalmaivá lettek ezek az egymással oly szoros összefüggésben lévő szavak, amelyek elválaszthatatlanok az emberiség haladásáért folytatott küzdelemtől. Századunk — a tudományos-technikai és korszakos társadalmi forradalmak százada — utolsó negyedébe lépett. A »-gyorsuló idők« tanúiként joggal várhatjuk, hogy az előttünk álló »rövid« két és fél évtized hatalmasabb változásokat hoz, mint az emberiség történelmének eddigi néhány ezer éve. S aligha lehet kétséges, hogy az óhatatlanul bekövetkező döntő társadalmi-politikai 'változásokban egyre meghatározóbb szerepet visznek majd a forradalmi erők, a szocialista eszmék, a békéért, a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, a kizsákmányolás és az elnyomás minden formájának felszámolásáért vívott küzdelmek. A hetvenes évek sorsdöntő világpolitikai eseményei, a haladás erőinek és eszméinek megannyi nagy győzelme kellő és reális alapot adnak ehhez a jövendöléshez. Forrongó világunk progresszív változásai végső soron megállíthatatlanok. Hiba lenne azonban lebecsülni az ellenható tényezők erejét. A legfőbb gátló, fékező persze maga a tőkés társadalmi rend, amely azonban éppen az utóbbi években súlyos válságon megy át. A világpolitika megváltozott feltételrendszerében az eddigieknél is nagyobb a jelentősége az internacionalizmusnak és a szolidaritásnak. A proletár nemzetköziség elve ma is a nemzetközi munkásmozgalom alapvető eszméje és fontos fegyvere. S az internacionalizmus legfontosabb eleme a szolidaritás, a harcos, tevőleges közösség-, felelősség- és segítségvállalás minden elnyomott néppel, az imperializmus ellen küzdő valamennyi haladó erővel. Különlegesen fontos — ezért külön említést érdemlő — szerep hárul a világ haladó ifjúságára a szolidaritási akciókban. Nem új keletű a felismerés, hogy az ifjúság nemcsak letéteményese a jövendő igazságos, kizsákmányolásmentes társadalmának, hanem szükségszerű, hogy az ezért folytatott harc egyik legaktívabb részese legyen. A szocialista országokban. így hazánkban is, ez a szemlélet hatja át a fiatalok sokasodó szolidaritási akcióit. Nemrégiben a KISZ IX. kongresszusán vietnami testvérszervezetünk képviselője meghatottan köszönte meg a magyar fiatalok sokoldalú erkölcsi és anyagi támogatását, amellyel hozzájárultak a vietnami nép győzelméhez. A közösségvállalásnak, a támogatásnak ezernyi tényét, a szolidaritási gyűléseket, a munkaakciótoait, a véradásokat és a többit lehetetlen felsorolni, a közös nevezőt azonban könnyű megtalálni: a magyar fiatalok többsége érti, hogy saját élete nem választható el a világ más tájainak, országaiban élő hasonló korúak sorsától, s a haladásért fellépni mindenki szamára erkölcsi kötelesség. A tudatos, határozott állás- foglalás, a hatékony tettek záloga az elvi meggyőződés, a kimunkált, átgondolt stratégia. A kommunista fiatalok ezen az alapon mind eredményesebben folytatják antiim- perialista harcukat. Nem véletlen, hogy a KISZ kongresz- szusán is külön hangsúlyt kapott ez a kérdés a nemzetközi politikai élet értékelésénél és a magyar ifjúság előtt álló feladatok meghatározásánál. A központi bizottság beszámolója határozottan leszögezte: Továbbra is internacionalista kötelességünknek tartjuk a haladásért, a nemzeti felszabadításért, az új- gyarmatosítás, a fajüldözés és a fasizmus ellen küzdő népek erkölcsi, politikai és anyagi támogatását.« Ifjúsági szövetségünk a proletár internacionalizmus eszméjéhez híven szervezi és irányítja a magyar fiatalok szolidaritási akcióit. A KISZ a világ többi haladó ifjúsági és diákszervezetével karöltve mind hatékonyabban lép fel az imperializmus, a kolóniaPiros betűs Ráncos arcúak, óvatosan, nehezen lépkedők, nincs erő már, amely megallí thatná kezük remegését. Öregek. Órákig üldögélnek némán, múltba révedő tekintettel, azután, ha összesokasodnak az emlékképek, hirtelen kicsordul a szó: — Emlékszem, akkor is ilyen gyorsan jött meleg volt, amikor aratni indultunk ki- lencszázharminc •>. Hányban is volt?! i —• Amikor megkaptam a hírt, hogy az egyik fiam odaveszett a háborúban, azt hittem, nem élem tub Túléltem. Es túléltem azt is, mikor két év múlva a másik se jött haza. Többnyire magányosak. Vagy, ha van is rokonság, tőlük nem kérhetik, nem várhatják a gondoskodás melegét. A titkár asszony, Bálin Jenemé a tanácselnökkel, Horváth Lászlóval tavaly házról házra járt, mikor a temérdek utánjárást kívánó, otthont teremtő munka sikerrel befejeződött: Felsőmocsodádon a hajdan volt kastélyban elkészült az öregek napközi otthona. Sokan akkor még talán az élhagyatottság szemérmessége, a görcsösen őrzött régi szokások miatt tartózkodtak. A titkárasszony kért, magyarázott, néha könyörgött is nekik — az ő érdekükben. Ha azt mondom, azóta szivükbe zárták — keveset mondtam. Mint ahogy kevés a szó elmondani, mennyi figyelmes törődéssel veszi körül őket a két gondozónő, Garábi Józsefné és Hideg Ferencné. Nehezen indultak a napközi otthonba — ma mindennap nehéz szívvel1 ballagnak haza otthoni magányukba ... Itt is, és szerte az országban pergették megszokott napjaikat az öregek napközijében az idős emberek. Nem tudták, hogy tőlük távol, száz és száz helyen értük \ villognak hegesztőpisztolyok, nekik áldozzák szabad idejüket sok ezren. A GELKA dolgozói országos mozgalmat indítottak a Hazafias Népfront VI. kongresszusának tiszteletére. A szabad szombatokon vállalt kommunista műszakok egyetlen célt szolgálnak: az öregek napközi otthonaiban szaporodjon az elektromos és híradástechnikai berendezések száma. ] A felhívás Somogybán is [ meghallgatásra talált, a 6zép tettek sorozatát indította el. A siófoki, a marcali, a bala- tonboglári, a nagyatádi, a kaposvári szerviz, a központi antennaüzem szocialista brigádjai — de a brigádokhoz nem tartozók is — megmozdultak az öregekért. A kommunista műszakok végső eredménye: öt mosógép, három centrifuga, két magnetofon, egy televízió. Tizenegy eszköz — ajándék a megye tizenegy napközi otthonának. Az átadási ünnepségek ezen a héten kezdődtek. A felsőmocsoládi otthon hat lakója fogadta a vendégeket. Mihály Lajosné, özv. Pápai Jánosné, özv. Balázs Viktor - né, Garábi László, Schmidt Károly és Szabó Sándor. A meghatottság könnyeinek nem tudtak megálljt parancsolni. — A kommunista műszakok 456 óráját az öregek segítésére ajánlottuk fel — mondta Domokos András, a kaposvári szerviz vezetője. — Mi, fiatalok, jól tudjuk, hogy mai, szép életünkért köszönettel tartozunk az öregeknek, elődeinknek. Ebben a tévékészülékben benne van a tiszteletünk, a megbecsülésünk. Kívánom: hosszú évekig használják egészséggel, nyújtson szórakozást itt töltött napjaikban. nap Míg a tanácselnök a két brigád, a Latinca és a Rákóczi naplójában bejegyzéssel örökítette meg a szép eseményt, a jelen levő GELKA- dolgozók és az öregek között megindult a beszélgetés. — Nem lehet ezt megköszönni szóval. — Akik itt vagyunk, egyikünknek sincs tévéje. Nem is igen néztük eddig. — Tudja, kedvesem, nem voltunk hozzászokva, hogy kiszolgáljanak minket. Mi szolgáltunk, mi voltunk kiszolgáltatva. És most ezt értük meg öregségünkre. Ezt az elmondhatatlan szép gondoskodást. —- Minden nap ünnep. Minden nap az, mióta megvan ez az otthonunk. Csak köszönet illeti a vezetőinket ezért. Öregségünkre ilyen boldogságot szereztek nekünk. — Mi sem gondoltuk talán, hogy ekkora örömet szerzünk — jegyezte meg az egyik dolgozó. Bekapcsoltak egy tévékészüléket. Ritka eset, hogy ez az egyszerű mozdulat köny- nyeket fakasszon. — Ne tessék sírni! Örömmel csináltuk, szeretettel hoztuk ... — Tudom. De olyan boldog vagyok. Vörös Márta Együtt az ajándékozók és ax ajándékozottak. lizmus, a kizsákmányolás ellen küzdő népek és államok oldalán. Részt veszünk egyebek között »Az fjúság az an- tiimperialista szolidaritásért, a békéért, a haladásért!« jelszóval meghirdetett világkampányban, amely öt világrész ifjúságának antiimperialista akcióit fogja össze. Valóban fölmérhetetlen az ifjúság állásfoglalásának jelentősége a jövő világpolitikai frontvonalainak alakulásában. Persze felismerték ezt a tőkés rend letéteményesei is. Egyre szélesebb propagandatevékenységgel próbálják megnyerni a kapitalista rendszerből kiábrándult, de a szocialista eszmékig még el nem jutott fiatalok tömegeit, ezzel párhuzamosan pedig szélsőséges eszközöktől sem riadnak vissza a következetesen harcoló baloldali ifjúsággal szemben. Ez is arra utal, hogy milyen nagy szükség van a különböző országokban élő, de céljaikban érdekeikben azonosan gondolkozó fiatalok egységére, közös fellépésére. Hiszen így védhetik meg magukat a támadások ellen, s így nyerhetik meg gyorsabban a még ingadozókat. Ugyanakkor igen jelentősen befolyásolhatják a világ közvéleményét, amelynek szerepe ma már vitathatatlanul sorsdöntő lehet nem egy világpolitikai jelentőségű kérdésben. A nemzetközi szolidaritás éppen ezért a jövőben is az egyik legfontosabb fegyvere lesz földünk haladó ifjúságának. S ezt a fegyvert mind hatásosabban használják a magyar fiatalok is, akik jól tudják, hogy a haladás erői nagy sikereinek ellenére sok még a tennivaló, s a szocialista országok ifjúságának szerepe, ezzel együtt pedig felelőssége is növekszik a szolidaritási mozgalmakban. A. K. Egy idős párttaggal beszélgettem arról, hogyan érzi magát a körzeti alapszervezetben, miként kapcsolódik be annak tevékenységébe. Azonnal elpanaszolta, hogy képtelen fölengedni, az itt tárgyalt témák nem állnak közel hozzá, nagyon hiányzik a régi munkahelye. Ha ez egyedi panasz volna, nem foglalkoznék vele. De különböző megfogalmazásban több nyugdíjastól hallottam ezt. S nemcsak olyanoktól, akik már átjelentkeztek a körzethez, hanem olyanoktól is, akik még mindig a régi munkahelyük pártszervezetében tevékenykednek, s az előbbi panaszt visszhangozva nem tesznek eleget átjelentkezési kötelezettségüknek. Nem könnyű a döntés, hiszen az érzelmeket sem lehet kikapcsolni. Töb évtized után nem könnyű megválni a régi harcostársaktól, barátoktól, s újrakezdeni mindent egy másik alapszervezetben. Nem adminisztratív feladat ez a munkahely pártvezetősége részéről sem, elsősorban a felvilágosítás, a meggyőzés a fontos. Mindenképpen föl kell karolni azokat a párttagokat, akik nyugdíjba mentek, s jó tanácsokkal, hasznos útmu- t tatásokkal ellátva átvezetni őket a körzeti alapszervezetbe. Sok fórumon szó volt mostanában — elsősorban a városokban — a körzeti párt- alapszervezetek szerepéről, feladatáról. A lakóhelyi pártmunka nagyon fontos, mert olyan rétegekhez lehet eljutni, amelyek egyébként kimaradnának az agitációból, a felvilágosításból. Ezt felismerve fűzte szorosabbra kapcsolatát több körzeti párt- szervezet a népfrontkörzetekkel, a tanácstagokkal, tervezi pártnapok megtartását a lakóhelyen, sőt asszonyklub megalakítását is. Egy jelző használata ellen határozottan fölléptek a körzeti pártvezetőségek, s elérték, hogy most már a taggyűléseken sem használják: ez pedig a nyugdíjas alapszervezet, a nyugdíjas párttag. A pártmunka olyan önként vállalt tevékenység, amely nincsen korhoz kötve, s valóban csak az gátolhatja benne a párttagot, ha olyan beteg, hogy már képtelen elmenni a taggyűlésre, feladatot vállalni. Mindenki más megtalálhatja az érdeklődésének, ismereteinek, képzettségének megfelelő megbízatást. A körzeti a lapszervezetek az utánpótlást elsősorban az üzemektől, a vállalatoktól, az intézményektől kapják, éppen ezért nagyon várják az átjelentkező párttagokat, akik most mentek nyugdíjba. Ez egyben a körzetek fiata- lodását, sőt megerősödését is jelenti. Ez a természetes folyamat lassul akkor, ha nagyon sokan vonakodnak az átjelentkezéstől. A rokkantsági nyugdíjasok között negyvenévesek is akadnak, így a fiatalodas nem túlzott kifejezés. A lakóhelyen végzendő színvonalasabb pártmunka forrása tehát az új erők bevonása. Ezt a munkahelyek az átjelentkezések szorgalmazásával segíthetik. A régi munkahely és az új területen dolgozó párttag kapcsolata ezután is megmaradhat, sőt fontos, hogy szoros legyen. Akkor csökkennek az olyan panaszok, hogy az új párttagok nem találják helyüket a körzeti alapszervezetben. I* G. Kitárul a Balaton. Az obszervatórium tornyának magasságából tágasabb a látóhatár, s a sima vizet tarkító különböző szinű foltok mozgalmassá teszik a képet. A meteorológus öröme: már-már kánikulai a meleg, a vízben rengeteg a fürdőző, az alig mozduló szellők nem bodrozzák a Balatont. Tizenhét esztendeje dolgozik a Meteorológiai Intézet siófoki obszervatóriumában ár. Böjti Béla. Nem is akár- honann jött ide: egyenesen Albániából. — Kanizsán érettségiztem, utána az Eötvös Loránd Tudományegyetemen választottam magamnak szakot: a meteorológiát. Itt szereztem meg — már valamivel később — a természettudományi doktori címet. Disszertációm a balatoni vihar-előrejelzésről szólt. Az egyetem után mentem Albániába dolgozni, a meteorológiai szolgálat megszervezésében segédkeztem két évig. Onnan a siófoki obszervatóriumba jöttem dolgozni. — Most az intézet vezetője, s tudományos főmunkatárs. Mi kellett a fokozat elnyeréséhez? — Sok munka. Jól kellett dolgozni. Hasznát láttam a német nyelvvizsgámnak is. A tízéves szakmai gyakorlatom pedig megteremtette az alapot a tudományos publikációhoz. Eddig huszonhat dolgozatom jelent meg a szakirodalomban. Valamennyi a balatoni meteorológiához kapcsolódik. Negyvenhárom éves. Amikor megkerestük, a toronyban dolgozott Asztalnyi térképen finom vonalak jelezték, merre járnak a felhők, a ciklonok, hol áramlik a meleg és a hideg levegő. Ma már az obszervatórium európai mércével mérve is a korszerű, jól fölszerelt intézetek közé tartozik. Tizenhét évvel ezelőtt még csak úgynevezett meteorológiai állomás volt, néhány mérőműszerrel dolgoztak. Mindössze nyolcán végzik a tudományos méréseket. Pár évvel ezelőtt egy japán meteorológus látogatta meg őket. — Az egyik munkatársam légköri méréseket végzett. A szondát már fölengedte, rágyújtott egy cigarettára. A japán kolléga kíváncsian fordult hozzám: hát a társa hol van? Nem akarta elhinni, hogy jó felszerelésünk mellett egy ember is elég a vizsgálat elvégzéséhez. Dr. Böjti Béla nyolc éve tagja a Hazafias Népfront siófoki városi bizottságának. A legutóbbi újjáválasztó gyűlésen a bizottság elnökévé, s a HNF VI. kongresszusára küldöttnek választották meg. — Siófok üdülőváros. Érződik ez a mozgalmi munkában is? — Feltétlenül. A városnak két arca van. Egészen »kihegyezve« : a nyári üdülők itt jól élnek, ök »képviselik« a gondtalanságot, hiszen nyaraláskor mindenki vidám. Az állandó lakosok azonban más helyzetben vannak. A vasútvonal a városban »választóvíz«. S minthogy a balatoni oldal az üdülőközpont, ide vándorol a fejlesztésekre szánt pénz nagyobbik része is. Csakhogy rendszerint központi alapokból. A város kasszájából nagyon sok megy | a »vasúton túli« területekre ! is. Mindenesetre a mozgalom- j nak meg kell látnia ezt a ket- i tőséget, és az állandó láko6- i ság oldaláról kell értékelnie. — Hallottam' felszólalását j az újjáválasztó gyűlésen. Csak a pozitívumokról beszélt. Valóban nem lát sehol sem kijavításra váró hibákat? — A gondokat — mert vannak — nem a felszólalásokban kell feszegetni. Attól, hogy »odadörgölünk«, még nem lesz jobb. Csák a mindennapi munka során lehet ellenük tenni, akkor viszont kell is. — Ha felszólalna a Hazafias Népfront kongresszusán, mi lenne a témája? — Nem tudom, hogy felszólalok-e, de gondolkodtam már ezen. Feltétlenül érinteném Somogy megye oktatási intézményekkel való ellátottságát. Nagyon szegényék vagyunk felsőfokú intézményekben, az pedig már egyenesen ellentmondásos, hogy az idegenforgalom egyik központjában, Somogybán, nincsen olyan — se felső-, se középfokú — iskola, ahol az ide- geforgalommal kapcsolatos ismereteket oktatnák. Nagy szükség lenne a felsőfokú iskolák számának szaporítására. — Hogyan ítéli meg a Hazafias Népfront munkáját Siófokon? — Ha szabad, akkor meteorológus módra: ha a város lakóinak hangulatán keresztül mérem, azt kell mondjam, hogy derült idő van. Mészáros Attila I ■é l Kongresszusi küldött lesz Derült idő
