Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-22 / 146. szám
Évadzáró társulati ülés Csillag a máglyán — nívódíj Háromszázötvenhárorn előadás után tagnap délelőtt 11 órakor tartották meg a Csiky Gergely Színházban az 1975/ 76-os évad záró társulati ülését. Balassa Tibor, a Somogy megyei Tanács elnökhelyettese a megyei pártbizottság és a megyei tanács nevében köszöntötte az ünnepi esemény részvevőit. Összegzésében hangsúlyozta a mostani évadzáró ülés különleges jelentőségét: jubileumi, huszadik évad fejeződött be. A színház — mint mondotta — betöltötte hivatását, erőteljesen és művészi szinten adott választ néhány fontos kérdésre. Számon tartott társulat ez; vannak barátai és ellenfelei a szó nemes, s olykor pejoratív értelmében is. A vélemények így a pozitív és a negatív pólus közötti értékek skáláján oszlottak meg. Balassa Tibor felhívta a figyelmet arra, hogy ügyelni kell: a pozitívumok ne takarják függönyként a hibákat. A megyei vezetők örömmel hallották az egyik vezető színészt, aki ezt mondta: »A társulat morálisan erős, bírja a vitákat.« Ugrásszerűen javult a társulat köziművelődési tevékenysége az elmúlt évadban, s ez különösképpen a fiatal nézőréteg nevelését jelentette. Szükség van azonban arra is, hogy színházbaráti munkásbázist teremtsenek Kaposváron. A szocialista színházat csak így lehet megvalósítani. Zsámbéki Gábor, a Csiky Gergely Színház igazgatója az évad gondjairól, örömeiről beszélve célként jelölte meg a következetességre törekvést. Előre akarnak lépni a színész- nevelésben, s — mintegy feloldandó a rosszízű színházi vitákat — a jövő évadiban több fővárosi és vidéki társulatot hívnak meg cserejátékra. Anélkül, hogy most a következő év műsorterveiről szólnánk, említsük meg a Madách Színház, a Vígszínház, a kecskeméti és a veszprémi társulat tervezett kaposvári bemutatkozását. Az idei évad bemutatói közül' Sütő András Csillag a máglyán című drámájának kaposvári előadása a Kulturális Minisztérium nívódíját érdemelte ki. A jövő évadiban hét bemutatót tartanak majd, s színre kerül két gyermekdarab, valamint két stúdió- premier is lesz. A színház igazgatója végül köszönetét mondott munkájukért a következő évadban máshova szerződött színészeknek, Szabó Kálmán Jászai-díjasnak, Hu- nyadkürthy Istvánnak, Horváth Zsuzsának, Gerencsér Júliának és Soós Lászlónak. Egyedem—begyedem Régi játékok mai gyerekeknek A múlt héten Kaposvárra látogató néprajzos múzeo- lógusok — többek között — egy frissen megjelent kiadványt kaptak a kezükbe. Egyedem-begyedem címmel jelentette meg a Kilián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központ Lábod és Balatonszentgyörgy régi gyermekjátékainak csokrát, Mike Györgyi tanár, valamint Simon József postai felügyelő munkáját. Mindkét tanulmány nagy jelentőségű, hiánypótló munka, külön-külön is rendkívül értékes része a megye néprajzi adattárának, így együtt pedig rendkívül érdekesen egészítik ki egymás mondanivalóját a szerzők. Mindketten azokat a játékokat, rigmusokat, kiszámolókat, népi játékeszközöket, szólásmondásokat szedték ösz- sze, rendezték, dolgozták föl, amelyekkel gyermekkorukban maguk is szórakoztak, vagy amelyekről a falun élő idős emberek meséltek. Sok a hasonló játék, mert hiszen a somogyi (és feltehetően az ország többi részén élő) mezítlábas parasztgyerekek ugyanazokat a játékokat játszották, csak a tájegységenként változó nyelvjárás, szokás változtatott rajtuk. Ám mindegyik leírásában van valami, ami csak lábodi, vagy csak balatonszentgyörgyi. A szerzők a falusi gyerekek évszázadokon keresztül változó, alakuló, tökéletesedő já/lakás, kocsi nem akadály.. Van, aki az újság első oldalát kezdi olvasni, mások csak a sportra figyelnek. Nekem az apróhirdetések a kedvenceim. Ezek a kis közlések rendkívül szórakoztatónk. Például egyik napilapunkban olvastam, hogy »tsz szarvasmarhá-telepére éjjelit keres«. Vajon mire kell nekik? Ennyire jól nevelt teheneik vannak? Persze előfordulhat, hogy a hirdetésből három betű kimaradt: őrt. Nem baj, így sokkal jobb. A következő fokozat az adás-vétel. Itt azután kitűnő apróhirdetéseket talál az ember, különös autócsodákat. Például: »Most műszaki vizsgázott 408-as Moszkvics igényesnek eladó«. A bölcs eladó azonban minden eshetőségre számítva még hozzáteszi: »Esetleg alkatrészen-, ként is«. Mert ugye mit lehet tudni? Ha az igényes vevő nem jelentkezik, vagy még nem is született meg, akkor kilóra is kapható a Moszkvics. De a legjobbak a házassági hirdetések. Ott azután igazán »csemegékre« bukkanhat «3 ember. Ezeknek a hirdetéseknek »receptjük« van, a sorok között kell olvasni. Én például bizonyos vagyok benne, hogy a »kissé moiett« hölgy nem tudna megméret- kezni egy fürdőszobai mérlegen, mert az csak 100 kilóig mér. A hirdetésekből az emberre is köbetkeztetni lehet. Például a férfiak egy része a nőben is magát szeretné viszontlátni, amikor felsorolja magáról, hogy ö magas, csinos, életvidám, és ki tudja, még mi minden, de azt is közli hogy sajnos erősen kopaszodó. Ugyanilyen tulajdonságokkal rendelkező hölgy levelét várja. Hát, ördög tudja! Én valahogy soha nem rajongtam a kopasz nőkért... No, de nézzünk mást. Általában a férfiak nyilatkoznak meg a legőszintébben, és ők a legönzőbbek is. Az egyik egyenes jellemű, csinos, intelligens, fiatal hölgy ismeretségét keresi, és mindössze egy csekélységre van szüksége a boldogsághoz (természetesen a hölgyön kívül): a lány Volkswagennel rendelkezzék. Egy fiatalember viszont úgy érzi: mit neki egy feleség —■ kettő, három, több kell. Lányok és magányos asszonyok ismeretségét keresi házasság céljából. Gondolom nálunk élő, mohamedán vallású külföldi lehet, különben nem hagyná figyelmen kívül: egy feleség egy anyós, öt feleség öt anyós. A férfiak között jócskán akar önreklámozó. Egy fiatalember például nem vár fényképes leveleket, ő ellenben küld mindenkinek. Gondolom föl nem kapott színész, meg nem értett költő, vagy valami ilyesmi lehet. De a nők sincsenek lemaradva, ha hirdetni kell. Sokkal fantasztikusabb dolgokra képesek, ám igényesebbek is. Van, akinek nem elég, ha a keresett férfi szerető apja lesz a kisfiának, hanem, okvetlenül legyen ebtenyésztő, de az is jó, ha állatkerti dolgozó. Vajon milyen állatokkal kell bánni egy családban? Vannak igénytelen nők is. Olyanok, akiknek minden mindegy, vagy a cél érdekében hajlandók egy kis áldozatra. Az egyik lány képzett, belső értékekkel rendelkező, családcentrikus férfit keres, és azt sem bánja, ha az illető »esetleg nőtlen«. Ezt az áldozatvállalást! írók és humoristák napokig rágják a tollszár végét, és akkor sem »szülnek« olyan sziporkákat, mint a vérbeli hirdetők. Néha egy kicsit sajnálom, hogy már nem csatlakozhatom a házassági hirdetők népes táborához. Milyen szép is lenne: »Magas, igényes férfi csodaszép nő ismeretségét keresi házasság céljából. Kocsi, öröklakás és nyaraló nem akadály. Önzetlen szerelem jeligére.« Dán Tibor tékainak ismertetése mellett módot találnak az ezekhez a patakparti, árokszéli, faluvégi időtöltésekhez kapcsolódó hagyomány, szokás, gyakran a a bennük tükröződő falusi életmód leírására. Ebben azonban mór különbözik a két dolgozat. Mike Györgyi a «-hivatásos« gyűjtő rendszerességével, tudományosságával ír. Simon József egyes szám első személyben előadott visszaemlékezései köré csoportosítja a gyűjtött anyagot, jóízű, mesemondásra emlékeztető elbeszéléssel. A rigmusokhoz, kiszámolókhoz tartozó magyarázatokból kitűnik, hogy a gyerekkor tulajdoképpen nagyon rövid volt. Mindössze az iskoláskor elejéig tartott, mert ezt követően «befogták« a gyereket dolgozni, segíteni kellett a mezőn, a ház körül. Kiderül a tanulmányokból, milyen nagy választóvonal volt már a kicsik között is a vallási különbség. Külön játszottak a reformátusok, külön a katolikus gyerekek — írja Mike Györgyi. És akkor még nem is szóltunk a vagyoni különbségekről, az ezekből fakadó ellentét a felnőtt korban tovább folytatódott. A tanulmány közli a játékhoz kapcsolódó dallamok kottáját, és azoknak a tárgyaknak a rajzát, amelyekkel már csak elvétve találkozhatunk a falusi házak padlásain. Mert már a falusi gyerekek sem nagyon ismerik a kócpuskát, a hőbértromibitát, a kukoirica- szár-hegedűt, a szalmaszál- és dióhéj pörgetőt. Ezeket a tárgyakat a szükség készíttette a szülőkkel és a nagyobb gyerekekkel. Amikor már nem kellett a házi készítésű játék, egyik napról a másikra kiment a divatból. Elfeledni azonban kár lenne őket: a gyerekek ügyességét fejleszti egynek-egynek az elkészítése. A dalok, mondókák, kiszámolok, ugrós, dobós játékok kedvessége, fantáziagazdagsága mindenképpen méltó arra, hogy megőrizzük. Egy időben attól kellett félni, hogy nyomtalanul eltűnnek, most, hogy a néprajzi gyűjtés két kitűnő somogyi művelője feldolgozta őket, csak az a feladat, hogy a pedagógusok, az úttörővezetők tanítsák mindezeket. A gyűjtemény azért is jelent meg az úttörőszövetség megalakulása harmincadik évfordulójának a tiszteletére. Valóban, ajándék az úttörőknek. Simon Márta GERENCSÉR MIKLÓS EMLÉKE TISZTA FORRÁS Határozott biztosítékokat követelt a felkelés valamennyi részvevőjének, ragaszkodott az elkobzott javak visszaszolgáltatásához, az özvegyek és árvák messzemenő védelméhez, a vallásszabadsághoz, a nemesek fegyverviselési jogához. Indokoltnak tartotta; hogy új koronázási diplomát adjanak ki. Egyúttal szigorú szemrehányásokkal teli levelet küldött Károlyinak, aki mentegetőzött, bocsánatért esedezett válaszában, ugyanakkor haladt a maga útján az ellentábor felé. Teljhatalmú főparancsnokként lárma nélkül, de annál szívósabban terjeszthette nézeteit környezetében. Felfogását egyre többen elfogadták a nemesség, a tisztikar soraiban, így napról napra erősödött az ő érveit valló békepárt. Bűnhődéstől nem kellett tartania, mert itthon ő rendelkezett a hatalommal, Rákóczi pedig nem volt abban a helyzetben, hogy visszatérhessen; a fejedelem a rendek megbízásából tartózkodott külföldön, fegyveres segítség szerzése céljából. Ha csapatok nélkül tér vissza, az annyit jelentett volna, hogy küldetése kudarcot vallott. Károlyi tökéletesen tisztában volt a körülményekkel. Ismerte a fejedelem eltökéltségét, abbéli következetességét, hogy üres kézzel nem hajlandó hazajön-, ni, eleve elfogadva a kudarc várható politikai és lélektani következményeit. Távolból pedig nem lehetett akkora befolyással a megosztott rendekre, hogy letétesse velük Károlyit. Ugyanakkor nagy buzgalommal intézte a főparancsnok a tárgyalásokat, helyzeti előnye, tájékozottsága és hajlíthatósága révén benne bízott leginkább az udvar. Az amúgy is gyorsan pergő drámai eseményeket új feszültséggel töltötte I. József osztrák császár és magyar király váratlan halála. III. Károly következet a trónon, de Rákóczi és hívei őt el nem ismerhették. így álltak a dolgok, amikor a fejedelem végre személyesen is találkozhatott "Nagy Péter cárral Javorovóban, 1711. április 24-én. Oroszország uralkodója lehetségesnek látta, hogy Rákóczit koronázzák magyar királlyá. Rendikívü! szívélyesen tárgyalt a fejedelemmel, készségesen megerősítette a szerződést, amelyet még Bercsényi Miklóssal kötött Varsóban. Dédelgette a tervet, miszerint létrehozzák az orosz—magyar katonai együttműködést a svéd—török szövetséggel szemben. Messzire vezetne, ha témánktól elkanyarodva, föl akarnánk vázolni Oroszország akkori kényes és nehéz helyzetét. Ezért csak röviden: a felnövekvőben lévő cári birodalom két halálos ellenség, a svéd és a török nagyhatalom árnyékában követelt magának helyet a nap alatt. A török ellen létfontosságú volt számára Ausztria barátsága, végső esetben legalább a semlegessége. Nagy Péter így is eléggé exponálta magát Rá- kócziék érdekében. Ennél tovább nem mehetett. Miközben a fejedelemmel tárgyalt, megérkezett Tavoró- ba a szatmári békekötés híre. 1711. május 10-én ratifikálták Becsben az okmányokat. Mivel , Magyarország részéről a rendek töltötték be a szerződő fél szerepét, Rákóczi egy csapásra magánemberré lett, ott, a lengyelországi Jávoró- ban, a cárral való tárgyalás közben. Nagy Péter változatlanul a fejedelmi rangot megillető előzékenységgel bánt vele, de a bevégzett eseményeken ez már mit sem változatott. (Folytatjuk.) Pesti pillanatok V égre vakáció.;; Közöny..; Intelem. A szobrászművész takarít. (Fotó: MTI—KS)
