Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-22 / 146. szám

Diákok a mosodában Vélemények a szervezésről B z Özem- és munkaszer­vezés fejlesztéséről, korszerűsítéséről sok szó esik mezőgazdaságunkban. Olyan munka ez, melyet soha­sem lehet a feladatok sorá­ból kihúzni azzal: »elvégez­tem, túl vagyok rajta, kész.« A szüntelenül korszerűsödő eszközök, az ezzel járó tech­nológiai Változások mindig újabb és újabb munkaszar~ vezeti formákat igényelnek. A vezetők dolga és kötelessége, hogy megkeressék és megta­lálják azt a módszert, mely- lyel az adott termelési felté­telek között a leghatékonyab­ban hasznosítható a javakat teremtő emberi munka. Igénylik-e az emberek ezt a fajta vezetői tevékenységet? A gépeken ülők, a határban kétkezi munkát végzők, vagy éppen a műhelyek szerelői mit tartanak a szervezésről? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ, hosszú időn keresz­tül gyűjtögetve a véleménye­ket, elsősorban az egyesült nagy szövetkezetek társközsé­geiben. Az üzemegységekben, a kerületekben érvényesülnie kell a központi akaratnak, ugyanakkor a napi munka megszervezéséről helyben kell dönteni. Bizonyos értelemben kettősséget jelent ez, s vall­juk be, nem is olyan egysze­rű megtalálni a leghelyesebb arányt: meddig terjedjen a központi akarat, hol és hogyan kapcsolódjon ehhez harmoni­kusan a helyi elhatározás. A barcsi szövetkezet darányi kerületében hallottam például legutóbb, hogy ebben az év­ben a tavalyhoz képest na­gyobb önállóságot kaptak. Ta­valy, az egyesülés első évében a szövetkezet egész szervezete jóval centralizáltabb volt, s ez több vonatkozásban is fe­szültségeket okozott. Ügy mondta az egyik dolgozó — nem is a kerületvezető —, hogy »a dolgokat ott kell el­dönteni, ahol annak következ­ményeit is viselik«. A na­gyobb önállósággal járó foko­zott felelősség egyszerű, szép megfogalmazása ez. Es igaz! Ez a példa érzékelteti azt, hogy a már említett helyes arány kialakítása nem megy máról holnapra, és nem bi­zonyos, hogy az elméletben kidolgozott módszer a gya­korlatban is jól megállja a helyét. Szükség van ellenőr­zésre a tanulságok elemzé­sére, és főként rugalmas vál­toztatásokra. Ezt a fajta ve­zetői tevékenységet igénylik, ha úgy tetszik számon kérik az emberek. Mint ahogy el­várják: úgy irányítsák a mun­kájukat, hogy minél kevesebb­re csökkenjen a veszteségidő, hogy a munkaidő valóban munkával telhessen. (Termé­szetesen ehhez elengedhetet­len az ösztönző teljesítmény-, illetve végtermékbérezés!) A sok közül hadd idézzek néhány véleményt: »Ami jó a közösnek, az jó nekem is. Ha nincs fennakadás, és fo­lyamatosan tudok dolgozni a gépemmel, idejében elkészül a munka, az én teljesítményem nő és többet keresek.« »Sze­rintem a szervezésre] a jó feltételek megteremtésére azért is nagy gondot kell for­dítaniuk a vezetőknek, mert ez nagyon kihat a munka­kedvre. Mindig akkor van rossz hangulat, vita, szemé­lyeskedés, amikor a fogaske­rekek akadoznak.« »Nehogy azt higgye valaki, hogy ma­napság örül az ember an­nak, ha órákat üldögélhet a tábla szélén, mert nincs ott idejében a vetökrumpli vagy a műtrágya.« »A sok kis fél­óra, óra kiesés éves viszony­latban nagyon sokra rúg ám! Az ember nyugodtabban és jobb szívvel, jobb kedvvel dolgozik, ha maga is tervez­het, számolhat. Ma ezt meg­csinálom, holnap amaz követ­kezik, ezért a munkáért a hónap végén ennyi és ennyi fizetéssel számolhatok.« N em kell külön magya­rázat ezekhez a véle­ményekhez. Lehet, hogy akadnak »kiskapukat« kereső kivételek, akiknek »jól jön« egy kis lazaság. De a nagy többségre nem ez a jellemző! A nagy többség azt kéri és várja: teremtsenek olyan feltételeket, hogy ő minél eredményesebben dol­gozhasson. Ha kell, módszer­beli javaslatot is tesz. Jó meg­hallgatni, figyelembe venni ezeket. Ez is hozzá tartozik a demokratizmushoz. A javas- lattevőnek emberi megbecsü­lést, a vezetőknek pedig se­gítséget jelent. Vörös Márta Allamvizssázók között Axossnai hasznosítják a tanultakat Csendes az épület, a sarok­ban sötét ruhában ülő hall­gatók azonban jelzik, hogy nincs még itt a szünet: most adnak számot a tanévben szer­zett tudásukról. — Már megkezdődött az államvizsga a magyar mun­kásmozgalomból — mondja Bakó László, a nagybajomi községi pártbizottság titkára Rámutat a mellette ülőre: — ű már túl van rajta. Akik izgatottan várják, hogy sorra kerüljenek, egy kicsit irigykedve beszélnek azokról, akik levizsgáztak. ■— Én elsőnek jelentkeztem — magyarázza Szönyi Lajos, a sütőipari vállalat üzemcso­portvezetője. — Bár azt mond­ták, hogy vasárnap már ne tanuljunk, azért még tegnap is olvasgattam az anyagot. — Milyen tételből felelt? — A Magyar Kommunista Párt 1944 novemberi program­járól, azután a Magyar Nem­zeti Függetlenségi Front lét­rejöttéről beszéltem. Ennék az elsőségnek az az előnye, hogy hamar túl van az ember a vizsgán, a hátránya viszont, hogy a vizsgabizottság friss, sokkal jobban odafigyel. — Miként hasznosítja az itt tanultakat a munkahelyén? — Szervező titkár vagyok a párt vezetőségben, így elmond­hatom, hogy van rá módom. Csak példaként egyet: most, amikor a párttagokkal beszél­gettünk, szóba került szinte az egész munkásmozgalom. Noha személyes élményeim is vannak, édesapám, negyven­ötös párttag, a felszabadulás utáni eseményekre jómagam is emlékszem, vem nélkülöz­hettem azt a tudást, melyet a szakosító nyújt. Mások is bekapcsolódnak a társalgásba. Kányási Kálmán, a nagybajomi áfész elnöke a járási párt«vto tagja, s mint megjegyzi, az egyik »legöre­gebb« hallgató. — Az általános tagozat el­végzése után jelentkeztem a szakosítóra. Ügy érzem, ha az ember két évig tovább tanul, jobban látja az összefüggése­ket a munkásmozgalomban. S természetesen ez alapot ad ar­ra, hogy a jelenlegi események értékelésekor összehasonlítá­sokat tegyen. Így az itt tanul­tak meg a gyakorlat segítséget ad mind a munkában, mind a közéletben. Felnőtt, családos emberek kezdték meg tegnap az állam­vizsgát. Ezen a héten kétszáz- negyvenen állnak a vizsgabi­zottság elé munkásmozigaiom- ból, politikai gazdaságtanból, filozófiából Kaposváron, s hetvenketten politikai gazda­ságtanból a jövő héten Nagy­atádon, Siófokon, Marcaliban. A tegnapi beszélgetéseken szó­ba került, hogy hol betegség, hol munkahelyi probléma ne­hezítette a felkészülést. Ha a számadás jól sikerül, ezt ha­mar elfelejtik majd. Mosolygós, szóke asszonyt mutatnak be a többiek. Hor­váth Pálné a kórház egészség- ügyi szakiskolájában tanít, mégpedig marxizmust is. — Valóban úgy van, hogy szinte azonnal hasznosítottam, amit itt hallottam. Nekem ez könnyebbséget jelentett, mé­lyebben tanultam most a mun­kásmozgalmat. A mi tanulóink között van fiatal is, munka mellett órára járó idősebb is. Éppen ezért nem könnyű egy-, egy témát teljes sikerrel át­adni. Azt meg lehet érezni, hogy valaki csak tananyag­ként mondja, vagy pedig meg­győződésből. — Tisztsége is van? Töbli mint egymilliárd forint Nyugaf-Dunánfúl idegenforgalmának fejlesztésére Hétfőn Győrött, dr. Szekér Gyulának, a Minisztertanács elnökhelyettesének, a bizott­ság elnökének vezetésével megtartotta idei plenáris ülé­sét a Nyugat-dunántúli Inté­ző Bizottság. Részt vett az ülésen az érintett három me­gye — Győr—Sopron, Vas és Zala — pártbizottságának el­ső titkára és tanácsának el­nöke. Megjelent Szurdi István bel­kereskedelmi miniszter, ott voltak az idegenforgalom irá­nyításával foglalkozó szervék vezetői. A napirenden az V. Ötéves terv nyugat-dunántú­li idegenforgalom-fejlesztési programja szerepelt. Mint ez­zel összefüggésben elmondták, a három megyében együttesen több mint egymilliárd forint beruházás történik a tervidő­szakban az idegenforgalom közvelten vagy közvetett fej­lesztése érdekében. Nagy összegeket költenek a termál- és gyógyfürdők to­vábbi fejlesztésére. Szállodák, kempingek, motelek épülnek az idegenforgalmi központok­ban. . — Bizalmi vagyok a párt- szervezetben és a szakszerve­zetben. Suri Károly, az Oktatási Igazgatóság igazgatóhelyette­se vizsgáztat a magyar mun­kásmozgalomból. Amikor ki­jött a teremből, megkérdez­tem: mi a véleménye a hall­gatók felkészültségéről. — A legfontosabb elméleti, gyakorlati tudnivalókat elsa­játították. A párt XI. kong- reszusának anyagát jól isme­rik, az SZKP XXV. koongresz- szusának anyagát szintén fe­lelősségteljesen elsajátították. Az államvizsgára való föl­készülés idején minden mást félretettek. Az egyik hallgató elárulta, hogy odakészítette az asztalra az Ordasok közt cí­mű regényt. Ebbe kezd bele. hogy az utóbbi hetek izgalmát feloldja. 1 Bajos Géza A kaposvári vasútállomás éli mindennapi, nyüzsgő éle­tét. Utasok százai az előcsar­nokban, a peronon; a hangos­bemondó érkező, induló vona­tokról tájékoztat, figyelmez­tetéseket közöl, óvatosságra int. Molnár Pál pénztárfőnök­kel, az állomás pártalapszer- vezetének titkárával beszél­getek munkájukról, az ered­ményekről, a tervekről meg a gondokról. Két esztendő híján csaknem negyedszázada vasú­ti dolgozó. Ha azokat az éve­ket is tekintjük, amelyeket gimnazista korában, nyári szünetben a pályafenntartás­nál dolgozott, akkor több is. i — Pályamunkáiként kezd­Az első fecskék Szabó Sándorné munkaügyi előadó még egyszer elmondja a lányoknak: — Tíz forint 'húsz fillért kaptok egy órára. Ha az üzemben a hőmérséklet 35 C fok fölé emelkedik, akkor tíz százalék melegségi pótlék jár. A munkaidő reggel hattól dél­után kettőig, illetve délután kettőtől este tízig tart. Ebédet hét forint negyvennégy fil­lérért kaptok. A sarokban szőke kislány duzzog. — Haragszom a művezetőre, mert nem akar a barátnőm­mel egy műszakba tenni. Pedig én tavaly is itt dolgoztam, én hívtam őt ide. Negyedikbe megyünk az élelmiszeripari szakközépiskolában, és a há­rom év alatt nem lehetett minket elválasztani, most meg külön dolgozzunk?!... A méltatlankodó kislány, Palotás Jolán és barátnője, Bizvurm Mária már három napja dolgozik. Ök a legelsők. Most, hogy jönnek a többiek, jó tanácsokkal látják el va­lamennyit: — Szellős ruhát hozzatok a munkába, és az ivóvizeteket azonnal tegyétek a hűtőszek­rénybe. A munka utáni első éjjel azzal álmodtok, hogy rakosgatjátok a centrifugált ruhákat a vasalógépbe, vagy hajtogattok. A vállatokban, lábatokban igencsak érzitek majd az izomlázat, hát... ez­zel jár. Azután a harmadik napon már megy, mint a ka­rikacsapás. Eszembe jut a munkaügyi előadó mondata: »A normát valamennyien teljesítik, sőt szinte vissza kell fogni őket.. 1 A közgazdasági szakközép- iskolás Polgár Éva osztály­társának elmesélte tavaly, hogy jól érezte magát egy 1 hónapig a Patyolatnál, és | Kovács Zita most vele jött összehajtogatjuk. Talán az a legjobb, mert ott már illatos, ropogós az ágynemű, asztalte­rítő, szalvéta. Vannak társa­ink, akik a már tiszta ruhá­kat rendezgetik a raktárban. Én tavaly kétezer forintot vittem haza. Matematikatanárnőnek ké­szül Szulimán Éva. Még csak ezután következik számára az utolsó osztály a Táncsics gimnáziumiban, de már a ka­tedráról álmodik. — Tavaly is dolgoztam. A vasútnál, a sínek mentén ka­páltuk a gazt. Most ezzel pró­bálkozom. Apám irodában dolgozik, anyám ápolónő. A fizikai munkásokkal és a munkával nyaranként ismer­kedem. Eddig jóformán nem tudtam a »fizikaiak« életéről. Remélem, az itt szerzett ta­pasztalatok hasznomra vál­nak. — Tavaly a villamossági gyárban biztosítófejeket sze­reltem — mondja Molnár Má­ria, • aki a közgazdasági szak- középiskola tanulója. — Ked­ves emlék nekem az ott dol­gozó asszonyok segítőkészsé­ge, közvetlensége. Az idén itt próbálok szerencsét, másfajta munkával. Elvégre így is le­het világot látni, ! nem igaz? Légrádi Éva — a barátnő — tavaly az édesanyja mun­kahelyén, a bölcsődében kis­babákat gondozott. Azért van itt, mert a barátság komoly dolog, meg aztán kíváncsi is, mi van a kulisszák mögött? A Patyolatot eddig csak az átve­vő-, átadópultig ismerte. — Tudtam; hogy hasznos dolgot csinálok. Egyébként is szeretek a tiszta ruhával bán­ni. A vasalógépnél — mi már úgy mondjuk, ahogy az itt dolgozók: a kalandernél — dolgozunk. Vagy beadjuk az enyhén nedves ruhát, vagy kivesszük a gép túloldalán, és A művezető munkára vezeti a lányokat. Egyelőre a hajto­gatóasztal mellett magyaráz. A »régiek« a gépük felé ha­ladnak, és odasúgják a kez­dőknek: — A két szélső ka­lander nagyon gyors, a kis gépeken jobb a meló... Gombos Jolán Egy tűt sem lehetne leej­teni a Somogy megyei Patyo­lat Vállalat munkaügyi osz­tályán. Diákok jöttek — nyári munkára jelentkeznek. A vállalat másodszor hirdetett »tömeges« felvételt számukra, hiszen korábban csak az itt dolgozók gyermekeit fogadták. Tavaly már harminc diák se­gített a nyári többletmunká­ban, ami a vállalat kétszáz­hetvenes átlagos létszámához viszonyítva jelentős szám. Az idén negyvenet várnak. — Kell is a segítség — mondja Győrfi Károly műve­zető —, hiszen a balatoni szál­lodákból csak úgy özönlik a mosnivaló. Mi magunk nem bírnánk vele. Eredményekről, tervekről Vonatdübörgés tem az érettségi után. Azután kétéves tiszti tanfolyam kö­vetkezett, majd forgalmi szol­gálattevő beosztás. Azóta szüntelen tanulással telt el több mint két évtized. Hét esztendő az esti egye­temen, meg az esti egyetem szakosítóján. Nem ő az egyet­len — s erről érthető büsz­keséggel szól —, aki ebben az ötventagú alapszervezetben nagyon fontosnak tartja a szakmai fejlődés mellett az állandó politikai képzést is. — A héttagú vezetőségben hármunknak van szakosítója jelenleg ketten járnak esti egyetemre, s az ősszel öten kezdik el a tanulást. Állo­másunkon kihelyezett marxis­ta középiskola működik. — Tervszerű, fegyélmezett a pártélet, erre, az alapszerve­zetre a bátor szókimondás, a gazdasági vezetőkkel és a tár­sadalmi szervekkel való jó kapcsolat, az együttműködés a jellemző — mondja Betlehem László, a vasúti csomópont pártbizottságának titkára. Ez az elismerés azért fon­tos, mert az alapszervezet csu­pán hároméves múltra tekint vissza, akkor yáltak külön. Kereskedelmi dolgozók, gépkarbantartók és az Utasel­látónál levő kommunisták tartoznak ide. Eredményes a szocialista brigádmozgalom, több bri­gádnak kommunista a veze­tője. Az állomás törzsgárdá­jában is megtalálni őket: Csí­nja János, Kézdi László, Szentiványi Győző most vette át a 35 éves vasúti munka után járó elismerést. — Elkészítettük az őszi po­litikai oktatás terveit. A párt­ós a szakszervezet, valamint a KISZ politikai oktatásában mindenki részt vesz, akinek a beosztása ezt lehetővé teszi. A brigádértekezleteket is hasznosítjuk politikai tájé­koztatás déljaira. A beszélge­tések során elhangzott javas­latok alapján a jövőben is nagy gondot fordítunk az utánpótlás biztosítására, a nyugdíjba menők távozásának megfelelő előkészítésére. jAz alapszervezet egyik igen nagy gondja az utánpótlás hiánya. Amilyen jó, hogy az állomás dolgozóinak többsége megbízható, a vasúthoz ra­gaszkodó, tapasztalt ember, annyira aggasztó, hogy mind, ■ ■ többen mennek nyugdíjba — az idén például heten —, s nincs helyettük elegendő fia­tal. Az elmúlt években több középiskolát fölkerestek, s be­szélgettek a fiatalokkal a vas­út munkájáról, erről a na­gyon szép, sajnos az éjszakai, a vasárnapi, az ünnepi mun­ka miatt nem nagyon vonzó hivatásról. Molnár Pál négyszeres ki­váló dolgozó. Egyike azoknak, akik életüket elválaszthatat­lannak tekintik a vasút mun­kájától. KISZ-titkárként kezdte az állomáson társadal­mi, közéleti tevékenységét — aranykoszorús KISZ-jel­vénnyel tüntették ki —, itt lett 1950-ban kommunista, nyolc évvel ezelőtt vezetőségi tag, s három éve, alakulásától az alapszervezet titkára. — Emberi fejlődésemhez jelentősen hozzájárult az, hogy KISZ-titkárként, s most párttitkárként is végtelen bi­zalmat élvezek, becsülik a munkámat. Szalai László Somogyi Néplap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents