Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-20 / 145. szám
Varga Imre szobrai Siófokon-BmTnhAr. 97, egész világ-« — mondja rezignálton Shakes peare hőse az ardennesi erdőben. »Színész benne minden férfi és nő." Ha ez igaz, akkor a drámai főszerep minden bizonnyal a művészé, önmarcangoló nehéz perceit, messze röpítő álmait, kétségéit, keserveit viszi »színpadra«, s ál- mpdja-formálja képbe, anyagba. A művész mindig önmagát ad.ia, sokáig érlelt gondolatait, melyről buzgó érzéseit — egyéniségét,. Milyen az a világ, amely Varija Imre szobraiból élénk tárul? Férfiasán kemény, a kíméletlenségig őszinte és az aggodalmaskodásig lelkiismeretes. Varga Imre egyszerre néz messze, a világegyetem titkainak ménhetetlenjébe. s a testközelben szorgoskodó, síró-ne- vető, szeretni és gyűlölni tudó atyafiainak, aiz embereknek a szemébe. »Ismerjük meg magunkat és megismertük világunkat — írja. — Teljesíthetetlenül nagy program.« Élményanyagából nagy gonddal, tudatosan válogat. Lobogó akaratú, indulatos titánok, próféták, hősök, magányos, csalódott, keserű intellektuelek, a munka és a munkások fel-íel- toiuló századfordulós -békeidők« világa, amely közvetlen előzménye, vulkánágya korunknak: háborús katasztrófák ember törő iszonyata — ts » ma, a kitágult*és mégis oly kévéssé értett univerzummal. .Súlyos élmények! És embert roppantó, próbára tevő. hatalma« vállalkozás .Varga Imréé. A művész prométheuszi elszántsággal formálta anyagát — hihetetlen belső erővel, fegyelmezettséggel . Honnan ez a kérlelhetetlen akarat, logika, duzzadó energia? A felelősség növelte, táplálta. A XX. században nemcsak az ismert világ hatarai tolódtak ki messze. Nem egy szomorú történelmi példa mutatja: az ember nemtelen indulatai, balgasága technikai eszközeinek sokasodásával példátlanul pusztító erővé válhatnak. S ez a művész vállaira soh& nem látott terheket,, felelősséget rakott Varga Imre érzi ezt a fele lősséget. Nincs olyan szobra, amely előtt ne kellene megállni a fölkavart érzelmek, gon dolatok gej2ir-tolulásától. Hol technikája, hol gondolatainak eredetisége, paratlan tömörítő képessége, hol pedig a valóság lényegig törő értelmezési készsége ragad meg. A szobrász technikájának páratlan kifeje zőeszközévé tette a fémforrasztás hegeit, az égetett és hevített vasfeíülétek kemény, szí- gorú formáit,. Ez teszi a mitológiai titán. Prométheusz szobrát is olyan fanatikus ős- lobogasű alakká. Tektonikus erőket sejtet a rendhagyóan komponált Apokalipszis és megdöbbentő Kulich Gyula szobra is. A Babij Jár — a II. világháborús tömeeimészárlá- sok egyik szomorú emlékű, ukrán faluja — az emberi szenvedés hatalmas emlékműve. Jelképrendszere szorosan . a mai ember kultúrájában, történetében gyökeredzik: az emlékmű kőfalára középkori feszületekről ékelődtek a krisztusalakok. Féllábú katona áll előttünk, a mellén vérző rendjelekkel: Hósí emlékmű, 1944. A fásult érzelmek s a megnyomorított test egyszerű közvitézé. Amikor már minden lelepleződött, a hazugságból épített légvárak semmivé oszlottak, az emberi melegség kihűlt, megfagyott, állapota a tenigődes. Semmit sem akar, csak élni, élni... Vagy már azt sem? Németh László regényeiben bukkannak elő olykor-olykor ilyen megroppant, szármivaló, fogságból szabadult, háború tépte alakok. ’ Varga Imre szobrainak határában nincs semmi öncélú. A művészt az érdekli: miért tartunk ott, ahol éppen vagyunk, s hogyan értünk idáig. Tudja: a dolgok lényegében benne rejlik történetük, keletkezésük folyamata. Talán ezért fordul szobraival oly gyakran és makacsul a százdfordulóhoz. De a jelent is éles szemmel figyeli. Mégis úgy, hogy közben fél szemmel a jövőre néz. A Hommage és a Bőse című szobron éles acélkarmokra ülteti a technikát, az elektronikát: kompozícióját hegyes vastus- kéklkel. durva fejű. otromba szegekkel tölti ki. A kénúa tovább mélyíti a kérdést: tud-e még az ügyetlen bűvészinas, az ember parancsolni az általa felidézett, hatalmas erőknek? Varga Imre Kossuth-díias szobrász kiállítása július 6-ig látható a Siófoki Művelődési Központban. Csupor Tibor Asperján György Viszonylatok A fla-taíka klspap bt. akácok alá húzódva Moped motorkerékpárja nyergén gondosan ösz- szehajtogatta a reverendáját és az aktatáskájába gyömöszölte. Az egyház két öreg önkéntese a kis ravatalozóban rakott rendet. A temetőkapun kitóduló gyászolók a buszokhoz igyekeztek. A tsz-bus-zon ott díszelgett, a felírás; a falubelieket hozta ki. Az új, nagy buszt a Volántól bérelték, Pestről, a vállalattól jöttek le rajta. Az özvegy a frissen fethan- tolt sír mellett iilt egy meg- bicsakló széken, rázkódott a háta, körötte a szőkébb roVthar Béla P Árnyék í Ballagva az éjszakéiban, halad előttem az árny am, es ügy tűnik most egyszerre mintha ott az apám menne-, ráismerek főtartósa, karja, válla alakjára, látom hajdani kabátjai, világló szomorúságát; az apám e hosszú árnyék, mintha a nyomában járnék, ahogy egykor gyermekléptem követte őt a sötétben, s mintha most is így vezetne, szótlanul a végtelenbe. komSág néhány tagja. A strt különösen sok koszorú takarta, miveL a meggyásaolt: — A munka frontján esett el — mondta emelt hangon az Igazgatóhelyettes, és fogad- koaott, hogy gondjuk lesz az özvegyre: — Nem eresztjük el a kezét. — Közben pedig arra gondolt, hogy: »a jegy- zőköny megfogalmazásában nyomatékosan ki van. emelve a dolgozó felelőssége is«, amint a másnapi értekezleten már hangsúlyozta: — Elvtársak, ez is újaibb tragikus erejű figyelmeztetés, hogy a munkahelyi előírásokat be kell tartani és be kell tartatnunk. Ne csak a tragikus áldozatok, hanem stb ... Most már a világos színű Volgában, Pest felé tartva, két osztályvezetőjével egyáltalán nem gondol az igazgatóhelyettes az elgyá- s2oltra, aki pedig véletlenül eppen annyi idős. mint 6: — Élete teljében, 53 éves korában ragadta el közülünk a szerencsétlenség — mondta a jobbján ülő osztályvezető áltál fogalmazott szöveget. Az özvegy pedig még mindig ott ül, nem tud elmozdulni: — Képtelen vagyok itthagyni! — de majd mégis csak ott hagyja. Az özvegyet két szempár figyeli. Az induló tsz-busz hátsó ülésén kitekeredő nyakkal egy ötvenhárom éves férfi nézi a mocskos üvegen át a sir körüli kis csoportot, az üldögélő özvegyet. A másik figyelő a Volán-busz mellett áll. Fiatal ember, a felesége már a buszról integet, hogy jöjjön, szálljon feL Ók ketten tanúi, aktív reszesei voltak a szeren esetlenségnek, a »munkahelyi előírások megszegésének«. A szereioaknába elsőként az áldozat szállt le; alig ért le, máris segítségért kiáltott, hogy gaz van, és rosszul lett. A fiatalember a szerelőakna mellett állt a harmadik munkatárs a vezetekeket készítette elő, s a fiatal odaszolt neki: — Pista bácsi, jöjjön gyorsan, baj van! — es már ereszkedett is le az ak- naba, pedig utólag a jegyzőkönyv megállapította: »az aknába leereszkedni csak az előírásban foglalt biztonsági intézkedések megtétele után szabad«. És mire a harmadik munkatárs az akna szájéihoz ért, mar azt látta, hogy a fiatalember leert, küzko- dik az ájulttal .majd maga is összecsukná. ÉS akkor neki kellett cselekednie. Azóta már jónéhányszor végiggondolta a dolgot, különösen a szemrehányások tükrében. A (faluban — a részletek ismeretében — elítélték a döntését, és igazság szerint nem is értették. Mert Kapui Bálintnak ki az a fiatalember? Senki! összesen három hónapja dolgozik velük. A Pista pedig gyerekkori barátja volt, 25 éve mindennap együtt utaztak be Pestre, és együtt jöttek haza, Ismerték egymás gondolatait, mozdulatait, s ha valakikre azt lehet mondani, hogy igazi komák voltak hát akkor ők igen. És Kapui Bálintnak nem is volt kedve magyarázkodni. Amikor a baj megtörtént, este, hogy kiengedték a kórházból, átment az özvegyhez, és próbálta neki megmagyarázni de az csak sírt és vádolta Bálintot. Az asszonyNémeth Ferenc BEKERÍTETT... bekerített a túlvilág elmerít rettenet kihull hálódból a hal megszökik a nyest nyilad a köbe koppan eltörik hegye a világ meg se döbben ez halál ideje iszlai Zoltán Ha hiszem Valami derengő kavics. Rövid-sugarú szemek. Valami hamvas délután. Jó felnőtt, jó gyesrek. Valami befőzött gyönyör, cserépben, polcokon, dió. birsalma, bádogíz. . csöndesszavú rokon — valami fürdető világ: levél-árny hús vizen; bőrszárnyú angyaliskola. Megőriz. ha hiszem. SZABADSÁG Szabadság. A legemberibb fogalom. Csak akkor kap igazán értelmet, ha a természet legnagyobb ajándékával, a tudattal társul. A hasonlat mégis: szabad, mint a madár ... Szabadság. A legfelemelőbb fogalom. Előjelei csak pozitívak. Ha meghatározni próbáljuk, mégis mindig a rossz, a rabság hiányával jellemezzük. Szabad az, aki nincs bezárva, akit nem korlátoznak mások ... Az első fölszabadítót soha sem ünnepeljük. És soha sem fogjuk megtudni, »ki« volt. Az első sejtet vagy az első kémiai folyamatot kellene valami hatalmas emlékművel megörökíteni. Azt az elsőt, amelyikkel az óriási vegykonyhában úgy indult meg tói tudta meg, bár kissé elferdítve, a falu is a részleteket, A sirhoz sem ment oda Kapui Bálint, hogy rész- vétet mondjon; miért eppen 6 mondana részvétet, amikor megmenthette válna a barátját. Az is rettenetesen kellemetlen volt neki, hogy a temetés végén a fiatalember odament hozzá a feleségével, és az asszonyka sírva köszönte meg, amit a férjéért tett. Kapui Bálint ugyanis látva, hogy mi van lent, ledobta a kötelet, teleszivta a tüdejét, leereszkedett, es nem a régi barát hóna alá csomózta, hanem az alig ismert fiatalembert kötötte át, mert azt már tudta róla, hogy két kicsi gyermeke van, és azt is tudta, hogy csak 25 eves. Nem gondolta ezt akkor végig, csak cselekedett, bízva benne, hogy lesz még ereje a barátját is kimenteni. Mire fölfelé indult, már elfogyott a leve-, gő, nyelte 6 is a gázt, s csak annyi ereje volt még, hogy fölhúzza a fiatalembert, aztán elájult. A z igazgatóhelyettes rendkívüli jutalmat adott riekí, és biztosította, hogy fölterjeszti »Életmentő« kitüntetésre. Kapui Bálint csak bólogatott, nem tudta, mit mondjon erre. S ahogy csendesen rázkódott a faluba tartó buszon. mind nehezebbnek érezte a beszélgető emberek között a magányt, s most először az a zavaros érzése támadt, hogy ő valamiért tényleg bűnös, mert csak a temetőben maradottra gondolt, s eszébe sem jutott — mivel olyan természetesnek tűnt az egész — hogy az éppen induló buszon egy fiatalember kezet gyöngédén megfogja a felesege. egy folyamat, hogy abból — talán évmilliárdok múlva — kipattant az első gondolat, az első szikra. Nélküle az ég madaraihak vagy a szavanna vad oroszlánjának csalóka szabóságával kellene beérnünk. & vergődnénk ösztönéletünk parancsoló kényszerének rabságában. Az emlékmű soha sem készül el. Kőből. Az emlékmű maga az ember. — Miért akarsz a szabadságról írni. Kérdezősködni ? Ez ma már annyira természetes. Akkor szoktak szónokolni róla, amikor nincs. Figyeld meg, az emberek mindig gyanakszanak. Mit kell ezt bizonyítani? Van. és kész, — De értsd meg végre, én nem akarok semmit sem bizonyítani. És megbízom az emberekben, s nem hiszem, hogy bárkit is meg kellene győzni. Talán ezer közül egyet, de az valaha báró volt vagy gróf. Tudom, természetes ... — Akkor meg miért okoskodsz. Ünnepélyt akarsz rendezni kérdésekből? Űgyis csak a sztereotip szöveget mondják el először. Egy hónapod meg — ismerlek, tudom — nincs rá. — Nem bízol az emberekben. És még mindig nem értesz. Nem évfordulókról, nem történelmi tettekről kérdeztelek. Arról mit mondanál, hogy a szabadságban, harmincegy éve hogyan érvényesül a szabadság. Látod, én is csak önmagával tudom meghatározni, Épp ezért foglalkoztat. Miként szabad a ma embere, amikor alkotmányos joga a szabadság? Atrvólto- zik-e a fogalom egy maga- sabbrendű — ha egyáltalán lehetséges a legmagasabbnál magasabbra jutni — szabadsággá? Mit tesz, hova »készül« egy ember akkor, amikor a legalapvetőbb szint, amely valóban a rabság hiánya, már természetessé válik? Ezért van joga a kérdezősködásnék. — Mondd' érted egyáltalán magadat! Tudod, hogy mit akarsz hallani? — Nem, nem hallani akarok. Kérdezni akarok. Ha előre meghatároznám, amit válaszként szeretnék, a saját tételemet rombolnám le. — Mást nem tudok tanácsolni : menj és kérdezz. Beletörik a bicskád. Nem egyetemi professzorok szaladgálnak az utcán. — Nem. Valóban nem. De hiszem, hogy nem egy elvont fogalmat kergetek. Hanem létező valóságot próbálok lefényképezni. — Szabadság? Igen, van még két hetem. Nem tudom, mikor veszem ki. Talán elutazom. Vagy nem erre kíváncsi? Ja, azt hittem. Ugyebár nyár van, ilyenkor ez foglalkoztat... Ó, nekem nincs időm ilyeneken gondolkozni. Nem vagyok lusta, csak a mindennapok tennivalói ... Biztos, hogy van valami ilyen, de igazán nem jut eszembe más. Esetleg érzem. Elfogadom, hogy van. Hogy is mondják? Tudat alatt'. Élek vele, de elmondani túl nagy feladat... De azt hiszem, érdemes gondolkodni. Ha lesz időm . .. Két hét múlva, le hét. Beletette a bogarat a fülembe. — A szabadság a szabadságban? A jövő zenéje. Egyelőre dolgozunk. Elég nekünk még az, ami van. Nem tartunk még ott. De igen, értem, hogy mit akar. Csakhogy szerintem ez csak a kommunizmusban lesz meg. Ne kívánjon túl sokat az emberektől. Ma, nézzen körül, a létező ellentmondások között elégedjen meg annyival, hogy az emberek fölismerték az első szabadságot. Még ne akarja hatványozni. Ma még valóban az jut a többség eszébe, hogy kivehetik a »rendes évit«. Nem, én nem vagyok pesszimista. Csak ne szakadjon el a tényéktől! Filozófiáról beszéltünk, s maga is tudja, hogy a tudatot a lét határozza meg. És a szabadság kiteljesedéséhez minél fejlettebb termelőerőkre van szükség. Igen, ezt tanultam. Nem nézné ki belőlem, mi? Valóban szerettem volna »jobb« képet kapni. De örültem anak is, hogy barátom »útravaiója« sem vált be. Ha körvonalakban is, ha kicsit homályosan is, de megfogalmazódik mindenkiben a szabadság szabadsága. A tettekről — minden elmélet alapjáról — szándékosan hallgattam. A tényeket már sokszor regisztráltuk. Ennyi és ennyi társadalmi munkaóra, így és így segítik az óvodákat... A gondolat érdekelt most, az a gondolat, amelyik a tényekből kiindulva újabb tényeket kíván. Biztos, hogy van ... — mondták sokan. És az, aki mindenáron be akarta bizonyítani: korai még, önmaga az élő cáfolat, hiszen ismerni akarja tetteinket. Szabadság. A legemberibb fogalom. Igazi értelme a tudattal együtt van. Akkor, amikor már nemcsak a rabság hiányát jelenti. Munkában fáradunk el, s tudjuk, miért dolgozunk. Gondolkozunk. Gondolkozzunk még többet! Mi még az első sejt, az első kémiai folyamat emlékművei vagyunk. De talán — csak néhány évszázad kell — »ők« már kettős emlékműként, a korunkban megfogalmazódott gondolatot is hirdetik majd: a szabadságot a szabadságban. Luthár Péter Somogyi Néplap
