Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-20 / 145. szám

Q krokodil és a skorpió Talán furcsa, de a világ­sajtóban. a héten újra felele­venedett egy anekdota — a mind véresebb és veszélye­sebb libanoni válsággal kap­csolatban. A történet, amely a jelenlegi krízist megelőző polgárháborús szakaszban szü­letett, arról szól, hogy a kro­kodil és a skorpió át akar ke­veredni egy széles folyón. Ám mindketten panaszkodnak a parton: a krokodil, hogy a víz alatt úszva mindig elté­veszti a célt, — a skorpió, hogy egyáltalán nem tud úsz­ni. A tanácstalanságban a skorpió felajánlja, hogy he­lyet foglal a krokodil hátán és irányítja majd, de a má­sik tart az álnok állat halá­los marásától. A skorpió nem tagadja korábbi bűneit, vi­szont hozzáteszi: ha megölné társát, mindketten belefullad­nának a vízbe. Neki is indulnak, mire a folyó közepén a skorpió be­lemar a krokodilba. Az már merőiéiben van, amikor utol­só erejét összeszedve meg­kérdi: »Ha olyan logikusan elmagyaráztad, miért nem fogsz megtámadni, mégis mi­re volt jó, amit tettél?-« Ha­lálán van a skorpió is, de még képes a válaszra: »Ne fe­lejtsd el, Libanonban va­gyunk ...« Valóban, ami Li­banonban történik az távol­esik a logikától, rációtól, nem véletlen, hogy újságolvasó és kommentátor egyre nehezeb­ben képes kiigazodni a bo­nyolódó szövevényben, az egymásnak ellentmondó je­lentésekben. A kavargásban mégis van azonban egy figye­lemre méltó »szilárd pont«: a szélsőjobboldal egyre határo­zottabban készíti elő egy kül­ső beavatkozás útját. A hét derekán, amikor már-már úgy látszott, hogy rendeződött a zöldsisakosok az arab béke- fenntartó csapatok Libanon­ba küldésének ügye, súlyos provokáció történt: meggyil­kolták az amerikai nagyköve­tet. A részletek továbbra is homályosak. Egyelőre nem tudták megállapítani, hogy a diplomáciai kocsit követő test­őrök autói miért tértek le az útról; kiderült az is, hogy a foglyokkal csak órákkal ké­sőbb végeztek. A baloldali — hazafias erők és a palesztin ellenállás — amelyek az el- • ső pillanattól kezdve határo­zottan elhatárolták magukat a terrorcselekményektől — úgy értékelik a történteket, hogy megpróbáltak tudatosan kiélezni a helyzetet a tárgya­lások felborítása, s a külföldi beavatkozás bátorítása céljá­ból. A sajnálatos eset máris ürügyként szolgált arra, hogy az amerikai hadihajók részé­re kikötési engedélyt kérjenek Libanonban. Libanonról s a Közel-Ke­letről esett szó Moszkvában, illetve Párizsban, ahová ugyanazon a napon, csütörtö­kön szinte egyszerre érkezett meg Husszein jordániai ural­kodó, s Asszad szíriai elnök. Már maga az a tény, hogy a korábbi látogatási gyakor­latoktól eltérően a jordániai király látogatott a szovjet és a szíriai elnök a francia fő­városba, mutatja a közel-ke­leti képlet bonyolultságát. A moszkvai megbeszélések jó alkalmat nyújtottak arra is, hogy szovjet részről, a nem­DZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: Ulánbátorban megkezdődik a mongol pártkongresszus. Magyar—francia kormány­fői tárgyalások Párizsban. ÜJ, ügyvezető elnök Uru- guay-ban. KEDD; Arabközi tárgyalások a li­banoni rendezésről. A Biztonsági Tanács a cip­rusi ENSZ-erők mandátu­mának meghosszabbításá­ról dönt. SZERDA: Varsóban Edward Gierek fogadja Németh Károlyt. SALT-megbeszélés Géni­ben, had erő csökkentési ta­nácskozás Bécsben. Újjáválasztják a bolgár ál­lami vezető testületeket. Az amerikai nagykövet meggyilkolása Beirutban. Kormányellenes tüntetések Dél-Afrikában. CSÜTÖRTÖK: Husszein jordániai király Moszkvába, Asszad szíriai elnök Párizsba érkezik. A Csehszlovák Nemzeti Front a választásokról tár­gyal. PÉNTEK: Kádár János fogadja a Francia Kommunista Párt küldöttségét. , A nyugatnémet szociálde­mokraták rendkívüli kong­resszusa. Rumsfeld Afrikában. SZOMBAT: Európai ifjúsági és diákta­lálkozó Varsóban. Véget ér az olasz válasz­tásokat megelőző heves, po­litikai kampány. rég közzétett TASZSZ-nyilat- kozat gondolatmenetét foly­tatva, újra felhívják a figyel­met minden külső interven­ciós kísérlet beláthatatlan kö­vetkezményeire. Kiéleződött a helyzet Afri­ka déli részén is, ha úgy tet­szik egy eldobott gyufaszál fellobbantotta a hosszú ide­je halmozódó gyúlékony anya­gai. Soweto-ban, Johannes­burg feketék által lakott elő­városában kötelezővé tették a búrok által beszélt nyelv, az Afrikaan tanulását az isko­lákban. Ezért tüntettek a di­ákok, s először csupán a tan­rend megváltoztatását köve­telték. Ám a felvonulókhoz mind többen csatlakoztak ... A mozgalom egyik városról a másikra terjedt, s kifejezte az ország afrikai többségének el­keseredettségét és tiltakozását a fajüldöző kormány politiká­jával szemben. Halottak és sebesültek százai maradtak az utcaköveken, tömeges letartóz­tatások történték a Pretoriá­ból gyakorlatilag rendkívüli állapotot rendeltek el az egész országban. A történtek kínos visszhangot keltettek Washingtonban is, hiszen a közeljövőben esedékes egy Vorster—Kissinger találkozó »semleges területen« valahol Nyugat-Németországban. Pe­dig az Egyesült Államok most Véget ért a közgyűlés Chilében (Folytatás az 1. oldalról.) a szigorúan cenzúrázott chilei újságok is kénytelenek voltak foglalkozni, az eddigi »tabu­témával, Luis Corvalánnal, a bebörtönzött hazafiak sorsá­val és mindazzal, ami elhang­zott a közgyűlésen. Bár az AÁSZ-közgyűlésen az emberi jogok helyzete volt a fő téma, az Egyesült Ál­lamok más területén Is ka­pott néhány politikai »se­bet«. Chile kivételével a tag Hl Somogyi Nép k országok egyhangúlag vissza­utasították az amerikai kül­kereskedelmi törvényt, amely zavarja az amerikaközi kap­csolatokat. Az inter-amerikai kereskedelemben is egyenlő jogot a kölcsönösségre alapo­zott gyakorlatot követelték. A Panama-csatorna kérdésében a közgyűlés további tárgya­lásokra biztatta Washingtont és Panamát, s a felszólalók többsége egy igazságos csator­naszerződés megkötéséért szállt síkra. Az AÁSZ reform­jával kapcsolatban csak odáig I jutottak el, hogy >«a témát ta- inulmányozni keli«. láthatólag nagy súlyt helyez afrikai befolyásának növelésé­re. Erre utal, hogy külügymi­niszterének körútja után most Rumsfeld hadügyminiszter és Scranton, ENSZ-képviselő ta­nácskozik különböző főváro­sokban, a fekete kontinensen. Keresik a politikai megoldást (Folytatás az 1. oldalról.) Kádár János távirata az európai ifjúsági és diáktalálkozó A hét folyamán fontos hí­reket kelteztek a szocialista világból, a szocialista orszá­gok külpolitikai tevékenysé­géről. A bolgár parlament újjáválasztotta az ország ál­lami vezető testületéit; sze­mélyi változásokra került sor a román kormányban; Cseh­szlovákiában a nemzeti front az ősszel esedékes választá­sokról folytatott tanácskozást. Ulánbátorban megtartották a Mongol Népi Forradalmi Párt 17. kongresszusát. A ma­gas pártfórum nagy hang­súllyal szólt az ázsiai bizton­sági rendszer megteremtésé­nek szükségességéről, s a bel­ső feladatok között az új öt­éves terv, az ország ipari-ag­rár alapokra történő átállítása szerepelt vezető helyen. Ber­linben, a következő KGST-ta- nácsülés színhelyén a Honec- ker—Faggye.iev találkozó je­lezte az előkészületeket. a véleményét is, hogy Szíria csapatai ne legyenek tagjai az arabközi rendfenntartó erők­nek. A határozat leszögezi: szükség van Bejrút és a kül­világ kapcsolatának mielőbbi helyreállítására, mindenekelőtt a nemzetközi repülőtér meg­nyitására. Faruk Kaddumi, a PFSZ politikai osztályának vezetője nyilatkozatban közölte, hogy a palesztin mozgalom »öröm­mel üdvözölte azt a politikai szerepet«, amelyet Szíria a li­banoni rendezés érdekében ki­fejtett, de szembe he.yezke- dik a szíriai katonai erők je­lenlétével. A libanoni haladó erőknek mindig is az volt a véleményük, hogy a libanoni problémát csakis politikai' úton, a szembenéző felek tárgyalásainak útién lehet tisztázni — mondotta. (MTI) Kedves fiatal barátaim! A Magyar Szocialista Munkáspárt nevében köszöntőm az európai ifjúsági és diáktalálkozón jelenlevő nemzetközi és nemzeti ifjúsági szervezetek képviselőit, A békéért, a biztonságért és a társadalmi fejlődésért küz­dő erők harcának — melyből a magyar nép és ifjúságunk is tevékenyen részt vállal — kiemelkedő eredményei vannak. Az emberiség történelme 6orán először érte el, hogy egy új világháború megakadályozása reális lehetőséggé vált. Vala­mennyiünk alapvető érdeke, hogy a népek a békés egymás mellett élés szellemében közösen formálják az emberiség bol­dogabb jövőjét, őrizzék az öt kontinens békéjét. Európa és a világ haladó ifjúsága is joggal lehet büszke az elért eredményekre, hiszen részese azoknak. Meggyőződé­sem, hogy felelősségteljes tanácskozásuk a nemzetközi szoli­daritás szellemében méri fel az ifjú nemzedék tennivalóit és cselekvési programot ad az enyhülési folyamat elmélyítéséért vívott küzdelmükhöz. őszintén kívánom, hogy az európai ifjúság e jelentős fóruma végezzen eredményes munkát, yszolgálja a tartós béke, a biztonság, az együttműködés és a társadalmi haladás ügyét. Kádár János, az MSZMP KB első titkára párt kongresszusa után Mozgalmas napokat írtunk hazai viszonylatban is, az MSZMP és a Magyar Nép- köztársaság kormányának kül- kapcsolataiban. A Francia Kommunista Párt Budapestre látogató küldöttségét fogadta Kádár János is, miniszterel­nökünk, Lázár György Pá­rizsban járt, ahol mindenek­előtt a kétoldalú kapcsolatok, a gazdasági együttműködés, kérdései kerültek előtérbe. Németh Károly, Varsóban folytatott megbeszéléseket, ta­lálkozott Edward Gierekkel is, s a hagyományoknak meg­felelően magas szintű párt­küldöttség képviselte a ma­gyar kommunistákat Ulán­bátorban, Biszku Béla veze­tésével. A szomszédos Jugo­szláviával hivatott erősíteni a jóviszonyt a horvát miniszter- elnök útja hazánk fővárosába. S mire e sorokat kézhez ve­szi az olvasó, sok tízezer olasz iskolában megnyílnak a vá­lasztókörzetek. Minden idők leghevesebb; legszenvedélye­sebb, s mintegy százmilliárd lírás számlát eredményező kampánya után, szombaton egynapos csendes gondolkodá­si időt kapott Itália negyven­egymillió szavazópolgára, hogy ma és holnap döntsön az ország további útjáról. Európa s az egész világ nem kis várakozással tekint a csizmaalakú félszigetre, hogy milyen kormányt eredményez majd — a választás olasz módra... A moniíoS Az elmúlt napokban a Nagy Népi Hurál (a parlament) üléstermének padsoraiban a Mongol Népi Forradalmi Párt 17. kongresszusásak küldöttei között a csikósok, juhászok, gulyások mellett foglalt helyet Gsojzsil és Ulzijbajbar dizel- mozdonyvezető, Sirendib, a tudományos akadémia elnöke, Ganzsur, az ulánbátori táv­fűtőmű lakatosa. Az akadémiai elnök kivéte­lével ezek a nevek — leg­alább is a külföldi olvasónak — semmit sem mondanak. Ám a mellettük álló foglalkozás­megjelölések már magukban is érzékeltetik azt a korszak- alkotó változást, amelyen Mongólia az elmúlt fél évszá­zadban átment. Valóban kor­szakalkotó: az ázsiai ország a feudalizmusból lépett át közvetlenül a szocializmus korába. Az 1920-as évek ele­jén, a népi forradalom idején az analfabéta nomád pászto­rok földjén azt sem tudták, hogy mi fán terem a vasút, a fémmegmunkálás, a tudo­mány (ha csak a buddhista lámák »tudományát« nem szá­mítjuk.) A naturális gazdál­kodás közepette még a kéz­műipar is csak nyomokban volt felfedezhető. A Mongol Népi Forradalmi Párt 17. kongresszusán tartott beszámolójában pedig Jum- zsagijn Cedenbal, a központi bizottság első titkára, a Nagy Népi Hurál elnökségének elnö­ke már a bányaipar, a belter je- sedő mezőgazdaság, a paneles lakásépítés, a mindenkire ki­terjedő nyolcosztályos iskolai oktatás eredményeiről, fel­adatairól adhatott számot a tanácskozás 813 küldöttének és a világ 39 marxista—leni­nista pártja, nemzeti felszaba­dító mozgalma képviselőinek. Az Ázsia szívében elterülő ország életének gyökeres megváltoztatásában — a mongol nép elhatározásán, akaratán, munkáján kívül — döntő szerepe volt és van a Szovjetuniónak és a szocialis­ta közösség többi tagjának. Erre a tényezőre támasz­kodva tűzhették ki a mon­gol kommunisták azt a célt, amelyet a központi bizottság beszámolójában Jumzsagijn Cedenbal úgy fogalmazott meg, hogy a »Mongol Nép- köztársaságnak, mint az egy­séges szocialista világrendszer elszakíthatatlan részének gyorsított ütemben kell fej­lődnie és viszonylagos elma­radottsága ellenére a testvéri szocialista országokkal többé vagy kevésbé egyidőben kell a kommunizmus építésének útjára lépnie«. Merész terv? »Minden túlzás és udva­riaskodás nélkül megállapít­hatjuk — jelentette ki Bisz­ku Béla, az MNFP 17. kong­resszusán résztvevő magyar pártküldöttség vezetője —, hogy mindaz, amit a kong­resszuson a központi bizott­ság beszámolójában és a kül­döttek felszólalásaiban eddig hallottunk, a mongol kommu­nisták reális szemléletét, marxista—leninista igényes­ségét tükrözte«. Biszku Béla e szavai egyéb­ként az Ulánbátor mellett Szonginóban „ nemrégiben üzembe helyezett biokombinát dolgozóinak barátsági gyűlé­sén hangzottak el. Nem vé­letlen, hogy az MSZMP dele­gációját éppen ebbe az üzem­be hívták meg. A vállalat ugyanis hazánk segítségével épült és máig is dolgoznak ott, magyar szakemberek. Ugyanígy megtalálhatók a népi Mongóliában a csehszlo­vák, a lengyel, a bolgár, és más létesítmények, nem is szólva a szovjet műszaki se­gítséggel, a Szovjetunió hite­léből, vagy ajándékként épült korszerű ipari, mezőgazdasági, közlekedési, kulturális iptéz- ményekről. Az óriási kiterje­désű ország nagy mennyiség­ben sejtett ásványi kincseinek feltárásán a KGST-országok komplex expedíciója dolgo­zik. A gazdaságilag előrébb tar­tó szocialista országok fejlesz­tési üteménél jóval gyorsabb fejlesztési ütemet (a kongresz- szus határozata értelmében az ipari termelés a mostani öt­éves tervben 60—65 százalék­kal növekszik) egyebek között éppen a Szovjetunió, és a többi KGST-ország testvéri segíísége teszi lehetővé. A szoros együttműködés, az egyetértés — és ezt a MNFP 17. kongresszusa ismételten megrősi tette — természetesen nemcsak a gazdaságra terjed ki. A tanácskozáson elhang­zott beszámolók, felszólalások világosan tükrözték. hogy a mongol kommunisták szovjet, magyar, NDK-beli elvtársaik­kal, a nemzetközi kommunista mozgalommal azonos módon ítélik meg az európai enyhü­lés, a leszerelés, a közel-kele­ti válság, az ázsiai biztonság problémáit. Az ázsiai földrészen kiala­kult helyzetről — érthető mó­don — viszonylag több szó esett az ulánbátori kongresz- szuson. Kínával és a pekingi vezetéssel kapcsolatban a mongol kommunisták 'legfel­ső fóruma úgy foglalt állást, hogy Mongólia továbbra is igyekszik normalizální kap­csolatait a szomszédos nagy­hatalommal, élesen elítéli azonban a maoizmust. A Mongol Népi Forradalmi Párt 17. kongresszusán felvá­zolt út nem könnyű, de valós feladatokat tűz a szocializ­must építő mongol nép elé. Biztonsági Tanács — rendkívüli ülés Élesen elítélik a fajüldöző rezsimet Az afrikai egységszervezet tagállamai ENSZ-csoportjá­nak nevében fellépő Benin, Líbia és Tanzánia kérésére péntek este — magyar idő szerint szombaton hajnalban — a Biztonsági Tanács rend­kívüli ülésen vitát kezdett a Dél-Afrikában az utóbbi na­pokban lezajlott tragikus ese­ményekről. Az ülésen a Biztonsági Ta­nács nyolc tagja — Benin, Guyana, Líbia, Pakisztán, Pa­nama, Románia, Svédország, Tanzánia — határozatterveze­tet terjesztett a fórum elé. A határozattervezet ki­mondja : A Biztonsági Tanács, meg­vizsgálva a fajüldöző dél- afrikai rezsim elnyomó intéz­kedéseit és az utóbbi napok­ban Dél-Afrikában lezajlott öldökléseket, s meggyőződve arról, hogy ezt a helyzetet a dél-afrikai kormány folytató­dó apartheid és faji megkü­lönböztetésen alapuló politi­kája hozta létre, amely ellen­tétben van a Biztonsági Ta­nácsnak és az ENSZ közgyű­lésének határozataival. 1. Élesen elítéli a dél-afri­kai kormányt amiatt, hogy erőszakhoz és öldökléshez fo­lyamodott a néger tüntetők ellen, így iskolások, diákok és olyanok ellen, akik szembe­helyezkednek a faji megkü­lönböztetéssel; ' 2. Mély együttérzését feje­zi ki az erőszakos cselekmé­nyek áldozataival; 3. Megerősíti, hogy az apar­theid politika az emberiség lelkiismeret és méltósága el­len irányuló bűn, és komoly veszélyt jelent a békére és biztonságra; 4. Elismeri a dél-afrikai nép által az apartheid és a faji megkülönböztetés meg­szüntetéséért vívott harc tör­vényességét ; 5. Felszólítja a dél-afrikai kormányt arra, hogy sürgősen vessen véget az afrikai nép ellen irányuló erőszaknak, és tegyen azonnali lépéseket az apartheid és a faji megkü­lönböztetés felszámolására; 6. Elhatározza, hogy tovább­ra is figyelemmel kíséri a kérdést. Hírügynökségek jelentése szerint, a Biztonsági Tanács várhatóan folytatja a vitát és Diákok összecsapása a fajüldöző rezsim rendőrségével — dönt az előterjesztett határo- Johannesburgban. . Réti Ervin zattervezetről.

Next

/
Thumbnails
Contents