Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-19 / 144. szám
HÉTKÖZNAPJAINK „Megmondom az őszintét!” Czefeel doktor előadói erényei közt még senki sem említette sikerének »talpkövét«, az előadások sodrában soha nem bicsakló nyelvét. Beszéde jólesően lepte meg a nem indokolatlanul gyanakvó füleket; a hátulgombolós korunkat idéző ee-öö nyögések gyakorisága a ludas abban, ha rányomjuk a tévégombot az efféle körítéssel tálalt műsorra. Nyög már nemcsak a laikus; ezek a fülcsikorgató »szájmókák« azok száján is gyökeret vertek, kiknek beszéd a kenyerük. A riporter kerestetik helyenként gondtalanul nyögdécselő bírái szelíd megintessél figyelmeztették az izzadó próbálkozót ebbéli fogyatékosságaira, felejtvén, hogy egy idejében ki nem szűrt dadogó vagy egyéb beszédhibás gyerek is képes pillanatok alatt megfertőzni egy egész ép nyelvű dedót! És hol van még a nyelvünk gyökerén rágó sok egyébfajta csimasz? Édes anyanyelvűnk ragályos betegségeivel hadakozni 'nehezebb, mint a testi nyavalyákkal; ennek az alamuszi kórnak nincs eredete, se oltóanyagul patikaszere, léte ti- tokszerűen talányos, akár egy középkori kóborlovagnak; hogy honnan jön, ki a bacilusgazda, ki tudja? Gondoljunk csak a rádióban, tévében elhangzó és az onnan azonnal felkapott kifejezések terjedésére. A lelkesedésben és a kameralázban égő dolgozó bizonyára csak azért rongálja ilyesfajta »szabványnyal« az egyébként ízes beszédét, mert így hallotta nem is egyszer, és hát ki akar maradinak tűnni, ha már ország- világ előtt szóra nyitja száját? Újabb szócska üli diadalát szájunkon, mondat nem kezdődik nélküle. Vannak nagyobb hibák is nyelvünkben, mondhatná valaki, de régi !■ igazság, hogy sok kicsi sokra megy, és ezek summája most .már több, mint sok, ha szeretjük anyanyelvűnket. Csalafinta szó ez a »hát«, túljár az eszünkön, hányavetiség látszatát kelti, megváltoztatja mondanivalónk előjelét, amolyan fej vakaró szó; amelyik állításunkra rányomja bélyegét, az mindjárt színt vált, elbizonytalanodik, komolytalanná válik. Nem sántul bele a mondat, de megzápul, mégis használjuk hatra-vakra, és nem vesszük észre, miként vigyorog benne a kisördög, mert ha példának okáért egy tsz-elnök így kezdi meg a szót a terméseredményről: — Hát...! — az máris sántít fülünkben minden létező igazával. Nem különb a hatás, ha a dolgozók szabad idejének helyes felhasználásáról szólva megkérdezik a riportalanyt: szeret olvasni? — Hát...! — hangzik a meggyőző felelet, miközben egyetlen fránya szó azt motiválja fülünkben, hogy az árva nyilatkozónak minden gondja az: miként másszék ki a csávából? Levelezők, esti iskolások válaszolnak többek között arra is: az elvtársnak hogyan jutott eszébe a továbbtanulás, magától? — Hát.. .1 — rögtön úgy is értjük, ugye? Üj lakásba költözött a család, teljes díszben ragyognak az örömtől a kamera előtt, mégis megkérdik tőlük: Örülnek? — Hát.. .1 — bizonyítják örömük hitelességét, mi meg máris látjuk, amint reklamálnak a ferde ajtók, púpos parketták és a makacs lefolyók dolgában. Ugye, hogy micsoda beugrató, csalafinta szó ez; azonnal megbirizgálja a leghívőbb fület is, hogy ki füllentett vajon? — Milyen telhetetlen is az ember, hát már semmiféle nyavalyája se legyen? Még ama régi gazdasszonymondás se vigasz, hogy »megtetszik a tejen, mikor lesz túró«! Hát?! Mindenesetre már csak az az esküvői élmény hibádzik, mikor is így kezdődik a hol- tomiglan-holtodiglan: — Hát...! Mihályi Margit Előre gyártott híd A hídóriásoik sorsát az egész világ figyelemmel kíséri. A műszaki alkotóerőnek valóban a nagy, karcsú, merészen ívelő hidak a legnagyobb kifejezői. De a kiseb hidak jelentősége sem marad el a nagyokétól — gondoljunk csak arra, hogy egy nagyváros főútvonalán levő kis híd megrongálódása, átépítése milyen forgalmi gondokat okozhat! A második világháború után egy ideig a legtöbb kisebb híd még a helyszínen, vasbetonból készült. A betonozáshoz zsaluzat szükséges, azt pedig állvánnyal kell alátámasztani. A zsaluzat készítése igényes munka, az állványzat pedig — különösen, ha a híd víz fölött húzódik — sok munkaórát és rengeteg anyagot kíván. Épp ezért világszerte egyre terjed a hidak alapelemeinek előre gyártása. Néhol már azzal is próbálkoznak, hogy egész átívelésekkel, komplett hidakat készítsenek előre gyártással. Ilyenkor persze az egyik legnagyobb probléma az, hogy miként emeljék helyére a sokszor több száz vagy ezer tonna súlyú építményt. A képen: a japán szakemberek sikerrel oldották meg ezt a nehéz feladatot. A parton előre elkészített vasbeton átívelést — amely egy 2x3 nyomsávos, kétoldalt gyalogjáróval is ellátott autópálya része — először vízen úszó pontonokra helyezték, majd hatalmas úszódaruk segítségével szállították és emelték a helyére. A hidat egyetlen, középen elhelyezett vasbeton ívvel merevítették ki. Teknősök eldorádója táplálkozási, szaporodási lehetőség és nyugodt életük. Ha a kíváncsi zoológus megmeríti gyűjtőhálóját a sekély berekvíz fenékrégiójában, azonnal meggyőző tájékoztatást kap a sok teknőst eltartó, dús táplálókról. Tucatjával kerülnek elő az »ebihalak«, köztük a nappal sohasem látható ásóbéka szinte hal nagyságú lárvája. Nagy szitakötőlárvák, gőték, vízi rovarok, férgek nyüzsögnek a hálóban. A vízi csigákkal, kisebb halakkal együtt mind kedvenc tápláléka a teknősnek, amely igen gusztustalan látványt nyújt táplálkozáskor. Áldozatát — foga nem lévén — erős karmaival és szaru bevonatú állkapcsaival elevenen szaggatja szét. A szárazföldön nehézkesen mozog. Haspáncélját és farkát szinte vonszolja a földön, jellegzetes nyomot hagyva a homokban. Június elején — követve ezeket a nyomokét — esetleg megtaláljuk tojásrakó helyüket. Egy-egy száraz, kopár homokhalom tucatjával vonzza a nőstényeket. A laza talajba kapart sekély mélyedésbe rakják 8—10 tojásukat, homokkal lefödik és haspáncéljukkal le is »döngölik«. A fészek láthatatlanná válik. A rókák, borzok azonban a szagról megtalálják, kikaparják a tojásokat és elfogyasztják azokat, nagy pusztítást végezve a leendő teknősnemzedékben. Ha nem éri baj a fészket, a nap melege mintegy száz nap alatt megérleli a tojásokat. Kikelnek a mintegy ötforintnyi nagyságú kis teknősök, és elindulnak elemük, a víz felé. Somogynak e kies területén sok alkalmas tojásrakó hely van. Biztosítottnak látszik érdekes, védett állatunk nagy kolóniájának fennmaradása. Dr. Marián Miklós Eltűnt a himlő Az alkolioüzmus Franciaországban A La Revue du Practicdem c. francia orvosi szaklap egyik száma átfogóan foglalkozik az alkoholizmussal. Franciaországban az egy főre jutó fogyasztás (tiszta alkoholban számítva) 30,4 liter. (Olaszország áll a világranglistán a második helyen 15 literrel.) A felnőtt férfiakra számított adag: 54 liter tiszta alkohol- fogyasztás, vagy is naponta átlag 1,5 liter bor. Az alkoholizmus okozta halálozás 1936-ban kb. 5000 volt, ez a szám 1943«ban (a borfogyasztás korlátozása miatt) 2800-ra csokiként, 1950-ben már 6000-re emelkedett és 1956-ra rekordnagyságot, évi 20176 halálozást ért el. Ez a halálö- zásszáim azóta évről évre csekély változtatással azonos maradt, sohasem csökkent 16 000 alá. Az általános halálozási statisztikában az alkoholizmus a harmadik helyen áll. Alkoholos m áj zsu gorodásban Párizs területén 100 000 lakosból 400 hal meg (Angliában 57/100 000). Az alkoholizmus súlyosan befolyásolja a tbc megbetegedési arányt is. A 40—60 év közötti tbc-betegek 2 3 része alkoholista. Világszerte 17 nagy földrengés volt ebben az évben, de a tudósok szerint a földrengések száma nem rendkívüli. A 17-ből csak öfot soroltak a »jelentős« földrengések közé Waverly Persons geofizikus szerint, aki az Egyesült Államok geológiai intézetének országos földrengéstani tájékoztató szolgálatánál! dolgozik. »Mindenki azt mondja, hogy szokatlanul sok a földrengés, pedig nem — mondta. — Az óv első felében normális . volt a földrengés-aktivitás. Sőt, ha az évre jósolt földrengésátlagot nézzük, még egy kicsit el is vagyunk maradva.« Mocsár partján ülők. Jellegzetes somogyi berek terül el előttem. Csend és nyugalom. A háborítatlan természet. Pedig csak egy-két kilométerre vagyok az egyik főközlekedési úttól és a vasútvonaltól: a barcsi ősborókásban. Udezöld foltként csillog a ragyogóan szép napsütésben a berek. Magas sás, ritkásan növő nádszálak, köztük a sekély vizű helyeken félarasznyi vastag vízimoha, mint valami vízzel telt zöld szivacs. Megmozdulnak a nádszálak. A víz színe alatt közlekedő valamilyen állat kanyargós útvonalát jelzik. Éppen felém tart a hangtalan vándor. Kis szögletes fej emelkedik a víz íölé. A fölvert, aránylag nagy hullámok elárulják, hogy meglehetősen otromba test közeledik: egy mocsári teknős. Korong alakú testével, úszóhártyás lábaival jól úszik. Megriasztva gyorsan bukik a víz alá és tűnik el a növények között. • Inkább éjszakai állat, de zavartalan környezetben nappal is elhagyja a vizet. Páncélozott testével nehézkesen mászik fel a part sima, növénymentes darabjára, vízbe dőlt fatörzsre vagy öreg zsom- bék korhadt csonkjára, és órákon át mozdulatlanul napozik. Alkalmas »standokon« 5—6 példány is sütteti magát. Sőt, egy helyen 19 kisebb-na- gyobb teknőst számoltam meg, mintegy 4 méternyi fatörzsön. Százával élnek a tájvédelmi körzet berkei ben!. Bizony, kevés helyen él már ilyen nagy népességük hazánkban. Az Alföld legnagyobb részén kipusztult, vagy csak mutatóba fordul elő. E ritka nagy teknősállomány egyik legfőbb értéke a barcsi tájvédelmi körzetnek. Mi teszi lehetővé ilyen, szinte az ősi természeti viszonyokat idéző, nagy számban való fennmaradásukat? A jó Rendes körülmények között évente 16—18 jelentős, földrengés várható, viszont az elmúlt három évben évente csak kb. tizienkettő volt. Persons szerint az idei földrengések azért keltettek nagyobb feltűnést, mert némelyik lakott területen fordult elő, nem pedig elhagyatott vidéken. A május 6-d földrengés Észak-Olaszországiban és a május 16-á földrengés a Szovjetunió közép-ázsiai részében emberéletekbe került. Minden egyes emberéletbe kerülő földrengésre több száz olyan jut, amelyet észre sem vesznek. Gyakorlatilag eltűnt bolygónkról az egyik legsúlyosabb fertőző betegség, a himlő — állapította meg az Egészség- ügyi Világszervezet, a WHO A szervezet azt javasolja, hogy semmisítsék meg a him- Lőellenes vakoinakészleteket és tegyék egyszerűbbé a nemzetközi utazások alkalmával előírt egészségügyi rendszabályokat. A WHO értékelése szerint a himlő már csak egyedül Etiópiában fordul elő járványsze- rűen. Ebben az országban számos etióp és külföldi egészségügyi szakember vesz részt a betegség elleni »utolsó hadjáratban«. A hadjáratot végző orvosok és felcserek számos gépkocsit, öt helikoptert és egy repülőgépet vetettek be a harcba. A vakcinák megsemmisítése során a WHO javaslata szerint meg kellene tartani mintegy négymillió fiolányit, ami »előre nem látható sürgős esetben« 200—300 millió személy beoltását tenné lehetővé. Az Egészségügyi Világszervezet úgy vélekedik, hogy a repülőgépen vagy hajón utazó személyek által importált himlő olyan ritkán fordul ma elő, hogy az elmúlt 17 hónapban egyetlen megbetegedést sem tudtak regisztrálni. Himlőmegbetegedés fordult elő még — Etiópián kívül — Indiában és Bangladesben is tavaly ősszel. E lóét országban azonban 2,4 millió dollár ráfordításával sikerült elejét venni a járvány kialakulásának. Az Egészségügyi Világszervezet Genfben megtartott közgyűlésén az a javaslat is elhangzott, hogy szervezzenek nemzetközi értekezletet a himlő teljes felszámolásával kapcsolatos problémák tanulmányozása céljábóL Ez lesz az első olyan betegség, amelyet emberi akció nyomán siicerült teljes mértékben kiiktatni az ismert betegségek sorából. Zajsziitvizsgálat üzemekben Szokatlanul sok-c a földrengés? A technika fejlődésével ugrásszerűen megnőtt a zajos üzemek száma, a munkahelyeken pedig a zaj szintje — és ezekkel együtt a zajártalomnak kitett és már zajártalmat szenvedett dolgozók száma, (hazánkban jelenleg 12—14 ezerre tehető a számuk). A veszélyeztetettek ennek többszörösét teszik ki, s ez kényszerítőén követeli a zaj elleni küzdelem megszervezését. A zajártalom elsősorban a halláscsökkenésben nyilvánul meg, de élettani kísérletek bizonyítják, hogy a vérkeringésre is károsan hat. A zajártalom megelőzése elsősorban műszaki feladat. Leghatásosabb módja az üzemi zaj keletkezésének a megakadályozása. A már létrejött zajt ugyanis nem lehet megsemmisíteni vagy semlegesíteni, csupán a terjedését akadályozhatjuk meg, illetve hangelnyeléssel csökkenthetjük az erősségét. Az üzemi zaj keletkezésének megakadályozására legjobb megoldás a zajos munkafolyamatok megszüntetése, a zajos gép kicserélése. A keletkezett üzemi zajok tovaterjedését akadályozza, ha a zajforrást — vagy a helyiséget — hangelnyelő burkolattal veszik körül. Ha a műszaki megoldások nem ki- elégítőek, egyéni védőeszközökkel is csökkenthető a zajhatás. Zajszint ellenőrzés egy NDK-bell őzemben. Nemcsak csendes, hanem kihalt is A Hawaii-szigetek közelében egy halászhajónak elromlott a motorja, majd a kormánya. Az öt halász kénytelen volt elhagyni irányíthatatlanná vált hajóját, és a mentőcsónakba telepedett át. Teljes két hónapon át fújta őket a szél a Csendes-óceán hullámain. Végül valahol Japán környékén egy kereskedelmi hajó fölszedte a szerencsétlen halászokat. A ritka eset iránt érdeklődő újságírók megkérdezték a halászokat, hogyan érezték magukat a 60 nap alatt. Kiderült, hogy a nyílt tengeren a halászok egyáltalán nem éheztek: volt víz- és élelmiszer-tartalékuk és ezenkívül horgászbotjuk is. Ugyanakkor mind az öt ember kijelentette, hogy rettenetesen szenvedett attól, hogy az egész 3000 mérföldes kényszerű utazás alatt nem találkozott egyetlen hajóval sem: »Sohasem gondoltuk, hogy ez az óceán ennyire kihalt...«
