Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-02 / 129. szám

A megújhodó Jereván 'As iörmény főváros; a 2757 esztendős Jereván soha nem ismert lendülettel fejlődött az elmúlt ötéves tervben. Körülbelül 2,5 millió négyzet­méternyi lakóterületet adtak át: csaknem 200 ezer jereváni kapott új otthont. A tizedik ötéves tervben a hivatalok, kulturális és köz­szolgáltatási intézmények mellett további 3 millió négy­zetméter területen építenek lakásokat. A város legnagyobb problémája a zöldövezet léte­sítése, mivel Közép-Ázsia vá­rosai közül itt a legerősebb a napsugárzás. 1971 és 75 kö­zött százezrével ültették itt a fákat. Féltőn óvják a sok év­százados nemzeti építészeti emlékeket is. Az ősi város műemlékei félszigetekként nyomulnak be a modern épí­tészeti együttesbe. Egyes há­zakban népművészeti műhe­lyek, ajándékboltok és szál­lodák lesznek. Bogárszeműek óvodája Zegzugos, egyutcájú telepü lés ez a Homokpuszta. Nagy­bajomhoz tartozik ugyan, mégis elég távol attól, a ter­mészet lágy ölén bújik meg, szinte rejtőzve a kíváncsi te­kintetek elől. Lakosságát — egy vagy két család kivételé­vel — cigányok képezik. A szövetkezet, az erdészet ad nekik állandó vagy alkalmi munkát. Életmódjukban változás kezdődött el három éve. Ak­kor alakítottak ott át egy há­zat óvodává, amely jószerével az egyetlen »hivatalos-« épület a pusztán. Parányi méretben a kultúra központja. S miért ne láthatnánk abban valami. jelképeset, hogy ma — ott, a házzal szemben — azoknak sírja van, akik harnjinc s egy­néhány évvel ezelőtt az első­ként kiirtandó fajok közé so­rolták azokat, akiknek gyere­kei ma ebbe az óvodába jár­nak. S itt tanulnak olyan szo­kásokat, ismereteket, amelyek majd végleg kiemelik őket a putrik és a kisebb vályog­épületek sorából. Igaz, ma az öregebbekre még felpanaszol­ják a fiatalabbak: a dögkút- ról hurcolják a betegséget. De egy biztos: egyre többen ka­paszkodnak fel arra a szekér­ére, amely előre halad ... Huszonöt bogárszemű, ké­kes-fekete hajú, barna apró­ság. Van köztük olyan is, aki csak az ősszel lesz kétéves. Az óvónő — Vass Edit — felvette. Mi másból, mint sze­rétéiből? Délutáni altatáskor az ölében dajkálja a gőgicsé- léssel társait »szórakoztató« kicsit. Vass Edit — tanárnő­nek készül — a dadával, Hallgató Jánosnéval és a konyhavezetővel, Belovics Ferencnével, sokat vállal. A munkán túl más jellegű fel­adatot is. ök egy kicsit »gaz­dái« is a településnek. Kolostort találtak Pécsen, a Munkácsy Mihály utca 8. számú ház udvarában pincefeltárási munkák közben egy XIII. században alapított kolostor falmaradványaira bukkantak. A Janus Pannonius Múzeum régészei eddig egy több mázsás gótikus faragású mészkőtömböt, pénzeket és ékszert találtak. Képünkön: A falmaradványok. Hangverseny után ítélet a szemesi ta»aré!<s7övetlie7e!i pénztáros bűnoerében Nyolc évig teliii mint másfél milliót sikkasztott Tíz év, teljes vagyonelkobzás és kártérítés Könnyebb lenne azt írni: j padt a kezéhez. Ez a másfél [ tott. A bűnügyi költséget, a ilyen még nem volt, ez példát- j esztendő elég volt ahhoz i töt»13 mint kilepcvenezer fo­lan bűncselekmény. így aztán megnyerje a főnökei bi- ■ rintot is meg kel1 ÍÍZetnie' Dr' a kivételes eseteknek ki j arc - 0,7 ... szörnyülködéssel elmélked- | zalmat, s fölismerje, elérkezett hetnénk, hogy mire képesek ! az ő ideje, mert nincs ember, egyesek. Csakhogy itt másról van szó, egy nagyon is ismert alapihelyzetről. Ha úgy tetszik, egy szerencsétlen találkozás­ról, amikor a mérhetetlen fe­lelőtlenség, az ellenőrzés tel­jes hiánya kiszolgálja a pén­zért bármire képes embert. Kivételes eset lenne? Talán véletlen, hogy annyi társadal­mi tulajdont károsító bűncse­lekmény történik? Itt is, So­mogybán, ahol a legfőbb ügyész Kimutatása szerint tíz­ezer, lakosra a legtöbb társa­dalmi tulajdont károsító gaz­tett jut? Kérdés kérdést szül: a hatóságok sokat tettek az ellenőrzés fokozásáért, de va­jon tettek-e eleget a munka­helyele közvetlen felügyeleti szervei? A Ibalatonszár^zói a megye legnagyobb takarékszövetke­zete, tizenöt község, öt kiren­deltség és hét betétgyűjtő pénztár tartozik hozzá. Csu­pán a szemesi kirendeltség betétállománya meghaladta ta­valy a hatmillió forintot, s ez aki kételkedne a becsületessé­gében. »Annyi terhes év után szebbé teszem az életemet« — ügyészségi vallomása' szerint ezt 1967 tavaszán döntötte el Kegy miként képzelt?, nem nehéz kitalálni. A kezelésére bízott pénzt folyamamsan lop­kodta és a sikkasztást reme­kül leplezte. Tehette, mert rá­bízták a könyvelést, sőt a leg­többször a negyedéves leltá­rak elkészítését is. Minden egyetlen kézbe futott, F ehér­né kezébe. _ Még csak agya­fúrtnak sem nevezhetném az ötleteit, mert az asszony meg­lehetős egyszerűséggel, bár igen alaposan adminisztrálta a lopásokat. Soha nem volt személyek nevével manipulált, hamis köl- csönnyílvántartólapokat veze­tett, s több más módon nyúlt a takarékszövetkezet pénzé­hez. Mivel a saját munkájáról hivatalosan ő maga tájékoz­tatta a fölötteseit, semmitől és senkitől sem kellett tartania, a szárszói szövetkezet állomá- Ugyan Gueth Gyula személyé­nyának több mint tíz százalé­ka. Óriási összegek kerülték a szemesi kirendeltség pénztá­rosának, özv. Fehér Lászlóné Mostek Annának a kezébe. Százezrek, milliók. Az asszony remek munkaerőnek látszott, vigyázott rá, hogy mindig megbízhatónak, lelkiismere­tesnek tartsák. A látszat egyébként is igen fontos volt az életében: környezetében mártírnak mutatkozott, akit kegyetlenül megviselt a sors, akinek életét tönkretette fér­je korai elvesztése. A látszat megkövetelte, hogy homály fedje a magánéletét, amely egyáltalán nem volt szomorú. Fehérné imádta a társaságot, a jó italokat, a cigányzenét — de vigyázott, hogy a falu, a környezet mindebből semmit se vegyen észre. Ha mégis szóba kerültek a dáridók, Fe­hérné készen volt az érzelmes magyarázattal: négy gyerme­ket nevelt föl egyedül, nehéz körülmények között, joga van a kellemes élethez. Később derült ki, hogy máshoz is jo­got formált: elmondása sze­rint — a bosszúhoz. Mert elégtételt akart venni a sors­csapásokért, a mindennapok keserűségéért. Pénzzel, bűnös módon. Özv. Fehér Lászlóné Mostek Anna 1965 szeptemberében ült a szemesi kirendeltség pénztá­rosi székébe. Másfél éven ke­resztül ő volt a megtestesült tisztesség, egy fillér sem ta­ben volt a szemesi kirendelt­ségnek vezetője, de a pénz­ügyekhez az égvilágon semmit sem értő férfi nem zavarta az asszony ügyködését. Fogalma sem volt róla, hogy mi törté­nik a kirendeltségen, az ő dol­ga annyi maradt, -hogy ha­vonta fölvegye a több mint háromezer forintot »munká­jáért«. (Ez csak jövedelem­kiegészítés volt számára, fő­állásban másutt alkalmazták.) Gueth Gyula azt a megol­dást választotta, amelyet az ő főnökei. Ügy döntött, hogy megbízik Fehérnében, mert ez a legkényelmesebb, A csaló pénztáros nyakra-főre kapta az elismerést: nem volt alka­lom, hogy ne állították volna példának a többiek • elé. Fe­hérné tökéletesen nyugodt volt, hiszen még a gyanú árnyéka sem érte. Végülis ő nem bírta tovább, tavaly önként följe­lentette magát. Elég volt, mondta, »törlesztettem, jöj­jön, aminek történnie kell«. A Kaposvári Megyei Bíró­ság dr. Halász Lajos tanácsa tegnap délután hirdetett íté­letet az ötvenegy éves özv. Fehér Lászlóné Mostek Anna bűnperében. A volt pénztá­rost különösen nagy kárt oko­zó, folytatólagosan elkövetett sikkasztás miatt tízévi szigo­rított börtönre s teljes va­gyonelkobzásra ítélték, tíz esztendőre pedig eltiltották a közügyektől. Arra is kötelez­ték. hogy térítse meg a mér­hetetlenül nagy kárt, az egy­millió - ötszáznegyvenh étezer forintot — mert az asszony nyolc év alatt ennyit sikk asz­Szabotin István, a főügyészség csoportvezető ügyésze vádbe- szédóben megállapította, hogy az asszony megdöbbentő bűn- cselekményének nincs semmi különleges oka: Fehérné a péÁz bűvkörébe került, s szó­rakozásért annyit sikkasztott, amennyit akart. Dr. Halász Lajos az ítélet indoklásában kemény szavakkal illette mindazokat, akik elmulasztot­ták ellenőrizni a pénztárost. »Ha az asszony jöl nem je­lenti magát, talán még ma is sikkasztana« — mondta a bí­ró. A hatvanegy éves. balaton- őszödi Gueth Gyulát másfél évi — próbaidőre felfüggesz­tett — szabadságvesztésre ítélték és kötelezték húszezer forint kár, valamint tizenkét­ezer forint bűnügyi költség megtérítéséire. Az ítélet ellen özv. Fehér Lászlóné Mostek Anna és vé­dője enyhítésért, az ügyész súlyosbításért fellebbezett. Pintér Dezső S ha a szülő eltávozva ha­zulról bezárja a gyereket, hát csoda, hogy az kimászik az ablakon, s jön óvodába? Ki- lencen-tízen pedig már kora reggel lesik a buszt, jön-e á kedvenc, az óvónéni. De nem várják meg: az öröm, a hála és a szégyenkezés elegyével rohannak vissza az óvodába. Vass Edit a bajomi tanács pénzéből az idén tízezer fo­rintot költhetett játékra, fel­szerelésre. Olyan is belülről ez az épület, mint egy kis mesevilág. Mint abban a bi­zonyos hófehérkés, hét törpés történetben a törpék szállása. Minden van itt, de aprósá­gokhoz kicsinyítve: ágyak, székek, pici fürdő. Cserecipős rendszer lépett »életbe«, A nagyobb Kalányosok, Bogdánok és Orsósok . már késsel-villával, esznek, akár a más óvodák gyerekei. Az ud­varon étkeznek most, és kész a terv a szabad ég alatti »ebédlő« kialakításához; és drót is van. 'Húsleves, csá­szármorzsa, befőtt — ez a mai menü. Nyolc forintnyi étel egy-egy gyermeknek na­ponta. És boldog, aki az óvó­néni . ölébe kucorodhat. — Te nem szereted az óvó nénit, ne ülj oda! — a gyer­meki féltékenység erősödő hangjai. . Itt tanultak meg \magyarul; az iskolában a tanítójuknak majd nem kell vesződnie ev­vel is. Aztán elül a zsivaj. A mese csodavilágba röpíti őket. U L. GERENCSÉR MIKLÓS EMLÉKE TISZTA FORRÁS Megszámlálhatatlan gond- zépkorl Magyarország romba­jai között külön nagy summa dőlése után életben maradt ál­volt a külpolitika. Történelmi laani létünk folytonossága, kü- szeréncsiéfclenség, hogy a ha- Ionos ragaszkodással kezelte, zai megpróbáltatásaikkal pár- Rákóczi céltudatos, szilárd huzamosan rendre kedvezőt- történelmi ismeretekre tá- lenül alakultak Magyarország- maszkodó államférfi volt. Er- ra nézve az európai esemé- délyhez nem dinasztikus ön- nyelt. A fejedelem komolyan zésből ragaszkodott, mint senkiben nem reménykedhe- ahogy egyetlen tettére sem tett. Ausztria pozíciói megszi- fogható rá az öncélú hatalom- lárdultak, Svédország a Habs- vágy. Igaz, Erdélyt sokszor burgokkal való szövetségeiké- emlegette' így: »Eleim kedves reste, Poroszországra sem lakóhelye« — hiszen négy őse lehetett számítani. XIV. Lajos ült ott a fejedelmi székben, változatlanul csak csöpögtette Eleim kedves lakóhelye — ez a segítséget, de megüzente: annyit jelentett számára, hogy hajlandó lesz rendes diplomá- kötelessége megóvni Erdély ciai szövetségre lépni Rákóczi val vei délyi fejedelemségbe és ki­nyilvánítják az egységes Ma- dent tüzetesen végigondolt a gyarország elszakadását az fejedelem rozsnyói téli szállá- Ausztriai Háztól. sán. Változatlanul néhány órát Rákóczi, bár örökösen csa- Pihent naponta Tengernyi dől- lódott a francia uralkodó ígé- fa elvégzéseihez hajnalban reteiben, szaván kívánta felni ke,U’ a heso éjszakai órákig XIV. Lajost. talpon volt. Csak azért nem illik ra, hogy emberfeletti az, Nyomosabb oka is volt en- amit vállalt, mert önfeláldo- nél az erdélyi útra. Az ország zása nagyon is emberi volt. keleti harmadát, ahol a ko- Érthető, mennyire elkeserítet­állami függetlenségét, őrizni mint szuverén államfő- az önálló állami létet ezen a , ha beiktatják az er- redukált Magyarországon. Mindezt és még Sok min­Mai zene a pódiumon Á zeneiskolai tanárok IV. országos kamarazenei találko­zóján Kaposvárról négy együt­tes vett részt. Közülük kettőt kiemelt a zsűri, színvonalas produkciójuk alapján. A két együttes szereplésének érde­kessége, hogy nem az előadó- művészetben már jól ismert »kitaposott« ösvényen jártak, s nem a klasszikus és jól is­mert szerzőktől választottak egy-egy darabot. S. Perjés Margit, Pallós László és Kar­dos Kálmán ízig-vérig modern muzsikát szólaltatott meg a pódiumon. Az S. Perjés—Kar­dos . duó Alban Berg darab­ját, a Pallós—Kardos kettős pedig a fiatal, még főiskolás Szunyogh Balázs egyik sokat ígérő művét. A fesztivál után ültünk le velük néhány szót váltani. S a beszélgetés — akaratlanul is — a mai, moáern zene megszólaltatásának, előadó­művészetének szélesebb érvé­nyű tablójává kerekedett. Mindkét mű igazi, mai da­rab. Tolmácsolása rendkívül nehéz. A nagy, klasszikus mesterek muzsikája már az előadó vérében van. A ba­rokk, a bécsi klasszikus és a romantikus zeneszerzők igen sok kisebb-nagyobb kamara­darabot alkottak; ezek egy ré­sze a szó hétköznapi értelmé­ben is tananyag. Ezen tanul a zenei pályára lépő ifjú muzsi­kus, ezeken csiszolódik, vál­tozik ízlése, zenei nyelve, for­te, amikor értesült Turóc vár­megye körleveléről. A turóci nemesek arra búj- togatták a többi megyét, hogy pártoljanak át Bécshez, mert Rákóczi zsarnokoskodik felet­tük, rosszabb uruk, mint ami­lyen Ausztria császára lenne. Szerencsére, becsületesen vi­selkedtek a megkísértett vár­megyék : elküldték Rozsnyóra a pártütést kezdeményező írást. Ez is meg a többi ag­gasztó jel — a gazdasági ha­nyatlás, a hadsereg állapota, a külpolitikai helyzet — arra késztették a fejedelmet, hogy összehívja Rozsnyóra a szená­tust. 1707. január 16-án kezdődött és február 10-ig tartott a ki­merítő tanácskozás. Mindenről tárgyaltak, az Ausztriai Ház­tól való elszakadásról is. Te­kintettel az ország sorsát alapvetően érintő ügyek nagy horderejére, megállapodtak, hogy országgyűlést hirdetnek Ónodra 1707. május elsejére. Közben sort kerítenek Rákóczi beiktatására az erdélyi feje­delmi méltóságba, így egész Magyarország törvényesen vá­lasztott államfőjeként vehet majd részt az ónodi ország- gyűlésen, tehát teljes közjogi, politikai és diplomáciai tekin­téllyel vezetheti tovább a füg­getlenné vált ország ügyeit. (Folytatjuk.) mavilága. Járt út mindenkép­pen IÍIozartot, Schumannt, Brahmsot játszani — ha nem is egyszerű. — A mai zene formájában, ritmusában, hangzásvilágában más. És ezért más készsége­ket, erényeket követel az elő­adótól is — próbálja összegez­ni a darabbal való ismerke­dés első napjainak emlékeit S. Perjés Margit. — Mozartot nyugodtan gyakorolhattam egyedül is: ott volt előttem a kotta, a szólamom, s azt kell jól és szépen megtanulni. Az első fölismerésünk az volt: Bergnél ez nem megy. Ritmi- kailag rendkívül változatos mű, sok a gyors tempó — és a hirtelen dinamikai változás. S ezt jól megtanulni a part­ner nélkül lehetetlen. Ügy is mondhatnám: olyan darab ez, amely az együttmuzsiká- lásban teljes embert kíván. — Ugyanez a helyzet a Szunyogh-műnél — mondja Pallós László. — A fiatal szerzőt személyesen kértük föl, s a mi számunkra írta ezt a muzsikát. Sikerünk egyben az ő sikeres zeneszerzői be­mutatkozása is. S hogy ezt a magyar versenypódiumokon szokatlan zenét végül is siker­rel szólaltathattuk meg, ösz­tönző erő a jövőben is. Mai zeneszerzőktől meglehetősen kevés az igazi kamaramű, s ezért újabbakat kérünk Szu- nyogh Balázstól. Szeretnénk, ha együttműködésünk tartós­sá válna. — A mai, modern zene — fejtegeti Kardos Kálmán — rendkívül erős, intenzív hatá­sokat képes kiváltani. Ezt a hangversenyen a közönség, vi­selkedéséből is lemérhettük. Amikor befejeztük Berg mű­vét, a közönség szinte döb­bent csendben hallgatott. De nem is csoda: Berg és Szu­nyogh olyan hangtartományo­kat is használ, amelyek meg­lehetősen ritkák. Igen szokat­lan a klarinét egyfajta berre­gő hanghatása, s a kiemelt csúcspontoknál alkalmazott akkordhalmaz. Valami egé­szen különös zene ez. Sokat, igen sokat mond el arról a korról, amelyben született. Ezért is választottuk ezeket a műveket, s ezért választunk hasonlókat a jövőben is. Napjainkban mai, korhoz kötött zenét játszani... A lo­gika egyszerű szabályai sze­rint ez mindennapi, természe­tes dolog volna. Csakhogy a zenében ez így — fonák do­log — sohasem volt, igaz, ép­pen a zeneművészet sajátos kifejezési eszközei miatt. Kor- társzenét előadni — ehhez mindig is bátorság, kezdemé­nyezőkészség kellett! S az ön­becsülésnek is szüksége van rá. Az iskolában csiszolt ízlés, a hagyományos előadói modor mankóit félretéve: lássuk, mit tudunk kezdeni vele. Megtud­juk-e oldani. E kamarazenei találkozó azt bizonyította: igen. A siker az együttmuzsikálás művészi élményén. kívül er­kölcsi tanulsággal is szolgált: érdemes a mércét emelni ön­magunkkal szemben. Csupor Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents