Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-17 / 142. szám

Pécsiek vendégjátéka Kaposváron Szeretők a hullámhosszon RzfnMznnk homlokzatán már másfél hét óta ott a nyá­ri szünetet hirdető tábla. »Rá­adásnak« vehettük a pécsi társulat kedd esti vendégjá­tékát, melyet a Csiky Ger­gely Színház ugyanakkor vi- szonzott is az Egy lócsiszqr virágvasárnapja című dráma előadásával. A Pécsi Nemzeti Színház egy 'kamaraprodukciót hozott, Páskándi Géza »párodisztikus bohózatát«, a Szeretők a hul­lámhosszon címűt. Néhány szót az íróról. Olyan nagy­szerű művel tette le névje­gyét magyar színpadon az ak­kor még erdélyi Páskándi, mint a Vendégség című drá­ma, mely a reformáció egy ellentmondásoktól nem men­tes, tragikus sorsú alakját ál­lította középpontba. Súlyos, mába sugárzó mondanivalójú színmű volt emberi, etikai magatartásformákról; bizo­nyítva, hogy nincs »jó áru­lásI«. Alti nem ismerte az író színpadi műveinek első gyűj­teményét — Az eb olykor emeli lábát címűt —, az mél­tán hihette: egyike lesz a legnagyobbaknak, akiknek neve fémjelzi a magyar drá­mát. De, akik olvasták az említett könyvet, azok tudták, hogy Páskándit az abszurd is érdekli. S útja egyre inkább erre vezet. Bizonyság erre néhány, azóta megjelent könyve. Valahol ezt olvastam róla: »fegyelmezetlen író«. S ha végiggondoljuk azt, hogy »ontja« a műveket — színmű­veket, mesét, álkrimit stb. —, akkor jogosnak érezzük a bí­rálatot. Pazarló, aki legjobb képességeit tékozolja el. Bizonyság volt erre ez a darabja is. Szó nincs arról, hogy — az első félórát kivé­ve — ne szórakoztunk volna Páskándi színházán. Miután a színészek a lehető leggyorsab­ban igyekeztek ledarálni a ne­kik is kínos — Frédi és Bé­ni szövegeihez hasonló, csen­gő-bongó, de gügye — reszt, nekilódult a cselekmény, és gyakran adott okot jóízű ne­vetésre. Valószínűleg arról van szó, hogy Páskándi ne­hezen lendült bele az írás­ba, ettől olyan görcsös az el­ső jelenet, a locsifecsegés el­lenére is. (A nézőkhöz pedig nem jutottak el tisztán a szí­nészek hangjai!) A színház dramaturgjának bábáskodását hiányolom tehát az első fél­órából. Páskándi műve kellemes szórakozást biztosít. Nem töb­bet. Közepes vígjáték, köze­pesnél valamivel magasabb szinten interpretálva a színé­szek, a rendező által. Sajnos, az író maga nehezítette meg a dolgunkat akkor, amikor »p arodisztikus bohózatként« ielölte meg darabját. Mert így valóban paródiára — leg­alábbis persziflázsnyomoikra — vadásztunk egész előadás alatt. Hiába. Páskándinak va­lószínűleg az lehetett a célja, hogy az úgynevezett »társal­gási vígjátékok« közhelyeit nevetteti ki velünk. Az ered­mény ehelyett: eggyel több »társalgási vígjáték«. Nem paródia született, hanem sza­bályos, szabványos — előre jól kiszámítható »fordulato­kat« hozó — komédia. Kacér Makrancos Kata, bumfordi és kellően együgyű férj, elma­radhatatlan házibarát, aki hol Don Jüant, hol Tartuffe- öt, hol Jágót, hol Othellót játssza. A férj — ez termé­szetes (?) — felszarvazta tik olyannyira, hogy végül a sze­rető el is veszi tőle a feleségét, s »ad« helyette másik asz- szonyt az élhetetlen férfiúnak. Sok izgalomra tehát nincs ok. Az emberben bujkál a kis­ördög az effajta figurát lát­va, mint Szürtevér, a szerető: vajon miből él ez a fickó, ha folyton — éjt nappallá téve — ott lóg a házaspár nyakán? Mint néző egy mai darab­tól mindig azt várom: mond­jon is valamit nekem. A víg­játék figurázza ki a gondjai­mat, ha azok parodizálhatok! Nem tudom, hogy Páskándi Géza mit akar mondani. Ha csak nem arra az ötpercnyi részre gondolok, amikor a vendég házaspárnak a fejére olvassák; milyen üres életet élnek a »Pap Jancsi-viccek« durrogtatásaval, az »Akácos út« éneklésével. A többi — Shakespeare- rel mondva — »néma csönd«. Karinthy Márton pergő — olykor túlságosan is gyors — előadást hozott létre. Makran­cos Katája — Hámorilla né­ven — kissé egysíkú figura volt Vári Éva alakításában. Bárány Frigyes a szerető 'sze­repében elegánsan, nagy érzé­kenyseggei játszott. Pákozdy János a mackóformájú férjet formálta meg jól, de a rím- versenyben — mint színész is — alulmaradt. Sir Kati az. álszent házvezetőnő személyét jól karaikterizálta, s haszná­ra volt az előadásnak Korok- nay Géza és Antal Anetta kettőse. Az események a Vata Emil által . tervezett »ketrec­ben« zajlottak. Lest« I,ászló Oroszéra hanglemezen Továbbképzés a nyelvtanároknak Pécs is átadja a tapasztalatát Cooptourist-tervek 30 ezer magyart utaztatnak Szélesítette szolgáltatásai­nak körét a Cooptourist, s az eddigieknél több szállást, ked­vezményt és gazdagabb prog­ramokat kínálnak a belföldi üdülőknek. Erről számolt be az újságíróknak tegnap Bala- tonfüreden Szabó Dezső ke­reskedelmi igazgató. A Cooptourist a Balatonnál változatlanul arra törekszik, hogy a belföldi turizmus igé­nyeit elfogadható árakon ki tudja elégíteni. Évek óta ezen alapul üzletpolitikájuk. Az idén szerződéses formában több mint 20 vállalat, illetve szövetkezet dolgozóinak üdül­tetését oldják meg — ez mint­egy 60 százalékos növekedést jelent az utóbbi esztendőkhöz képest. Terveik között szere­pel, hogy mintegy 30 ezer ma­gyar vendéget fogadnak, étke­zést szerveznek számukra, és különböző programokat Eh­hez széles körű hálózatot ala­kított ki a Cooptourist az utóbbi években. A három balatoni városban (Siófok, Balatonfüred, Keszt­hely) önálló utazási iroda működik. Tizenhat helyen van helyi képviseletük, illetve megbízottjuk. Négy helyen — Balatonfüreden, Balatonlellén, Fonyódon és Balatonszemesen i — üzemeltetnek «partement- hálózatot, s ennek kapacitása meghaladja két nagy befoga­dóképességű szállodáét (1000 ágy). Minden jelentősebb ba­latoni üdülőhelyen helyi megbízottak szervezik a fize­tővendég-szolgálatot. Az idén már majdnem 7000 ágy áll itt rendelkezésükre. A Balaton­nál levő szállodák hetven szá­zalékában — kedzve az olcsó moteloktól a magasabb igé­nyeket is kielégítő szállodá­kig — bérelt kontingenseik vannak. Itt is több 600 ágy- gyal rendelkeznek, összessé­gében tehát 8500 vendéget tudnak egyszerre, egy időben elhelyezni a Balatonnál. A Cooptourist számukra az idén igyekszik újabb kedvez­ményeket adni. így például a szövetkezeti nyugdíjasoknak az elő- és utószezonban 20 százalékos az eredmény. Ap- partement-telepeiken a belföl­di vendégek kedvezményes — viszonylag olcsó — áron bérelhetnek lakást, sőt, az idén először az előne megvál­tott étkezési jegyekre ötszá­zalékos engedményt is adnak Füred és Keszthely térségé­ben. A szezonban mindenütt nyújtott nyitva tartásban jó », n-. A üzemelnek a Cooptourist Iro­dái. Több mint húszféle prog­ramot kínálnak az üdülőknek: a belföldi kirándulásoktól a környékbeli kulturális rendez­vényeik megtekintéséig. Ez év­ben is működik a Balatonnál a bérkocsiszolgálat; ezenfelül új információs és szolgálta­tóhelyet is nyitnak Siófokon — közösen a MAHART-tal —, a kikötőben. Csupor Tibor Két evvel ezelőtt alakult meg az Orosz Nyelv- és Iro­dalomtanárok Nemzetközi Szervezete (MAPRJAL) ma­gyarországi tagozatának me­gyei szervezete, mégpedig az országban elsőként. Jövőre lesz tíz éve, hogy Párizsban megalakult ez a nemzetközi szervezet, amely szakmai se­gítséget ad a világ valameny- nyi országában tanító orosz- tanárnak. A magyar tagozat, s az eh­hez tartozó somogyi szervezet célja, hogy különböző eszkö­zökkel és módszerekkel tar­talmasabbá tegye az orosz nyelv oktatását, terjessze az orosz irodalom és kultúra ér­tékeit. A százharminc somogyi orosztanár, aki jelentkezett a MAPRJAL megyei szervezeté­be, eddig is élvezte a szerve­zet tájékoztató, módszertani támogatását. Nagyon népszerű az iskolákban az Orosz nyelv külföldön című folyóirat. Az ebben közölt nyelvészeti, mód­szertani. országismereti cik­kek érdekesebbé teszik a nyelvórákat, gazdagítják 'gyermekek ismereteit. A MAPRJAL magyarországi ta­gozatának módszertani folyó­irata ugyancsak kedvelt az is­kolákban, a pedagógusok ál landóam. forgatják, s munká­jukban felhasználják a köz­kinccsé tett tapasztalatokat.'' A jó nyelvkönyv az oktatás színvonala emelésének a kul­csa. Így az úgynevezett Kosz- tomarov tankönyvsorozat is azért olyan keresett, mert sok haszonnal forgathatja banki, s a hozzá mellékelt hangleme­zek révén a kiejtés, a hang­súly, a szó- és mondatfűzés sokkal gyorsabban elsajátítha­tó. Az iskolák fölszerelése is gyarapszik, elég, h,a a kadar­kúti iskolát vagy a (kaposvári Kisfaludy utcai iskolát hozzuk fel példáiként, ahol korszerű nyelvi laboratórium áll a pe­dagógusok és a gyerekek ren­delkezésére. E két évben nem­csak itt, hanem máshol is ja­vultak a körülmények, s a szervezet tartalmi segítségét is jobban föl lehet így használ­ni. Az orosz tanárok álma, hogy részt vehessenek egy-egy szov­jetunióbeli továbbképzésen. Az utóbbi két évben több so­mogyi pedagógus tanult Moszkvában. A tanítóképzősök is kijutnak a Szovjetunióba. Az 1975/76-os tanévben a Ka­posvári Tanítóképző Főiskola orosz szakkollégiumra járó hallgatói közül is bekerültek a két odesszai, az egy lenin- grádi csapatba. Szeptemberben is hét fiatal jut ki Lenin- grádba. Az így megszerzett nyelv- és országismeretüket pedagógusként kamatoztatják majd a községekben és a vá­rosokban. A belföldi továbbképzés sze­repe is egyre nő, hiszen szov- jetunióbeli kollégák adnak órákat, tartanak előadásokat. Évente öt középiskolai, tizen­öt «húsz általános iskolai orosz­tanár kap lehetőséget az e tanfolyamokon való részvétel­re. Az általános iskolai to­vábbképzés tavaly Somogybán volt, az idén pedig Zala me­gye ad otthont neki. A MAPRJAL magyarországi szervezete elsősorban a tartal­mi munkát segíti. A tanárok jobb nyelvtudása abban kamatozik, hogy a fia­talok is sokkal jobban meg­tanulják az orosz nyelvet. A színvonal elsősorban a tanul­mányi versenyeken mérhető le. Hagyományosan nagy az érdeklődés irántuk a megyé­ben. Az idén Szigeti Zsuzsa, a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium negyedik osztá­lyos tanulója érte el a legjobb eredményt, a szakosított tan­tervű osztályok versenyében a tizedik lett. Az ősszel tartják meg a középiskolai orosz nyelvtaná­rok továbbképzését. A tervek szejint a MAPRJAL, valamint megyei szervezete munkájáról is szó lesz ott. A Pécsi -Peda­gógiai Főiskola MAPRJAL- csoportja és a somogyi szerve­zet között most alakul ki az együttműködés. A két vezető­ség az ősszel tanácskozik ar­ról, mint lelhetne közösen munkálkodni az orosz nyelv még tartalmasabb oktatásáért. I- G. Egytől tizennégyig A közelmúltban új oktatási kombinátot adtak át Fehér- gyarmaton. Itt 1-től éves korukig játszhatnak és tanul­hatnak a gyerekek, ugyanis a komplex oktatási intézmény­ben az általános iskolán kívül óvoda és bölcsőde is van. A DEFA-film három évtizede 1946-ban alakult meg a DE­FA filmstúdió, s ezzel a ha­ladó német filmművészet tör­ténetében új szakasz kezdő­dött, amely nem a »felejtés ópiumát«, hanem erőt, akara­tot, életörömet kívánt film­vászonra vinni, és olyan film- művészetet akart teremteni, amely az igazságot ábrázolja és az értelemre hat. Ez a mű­vészet öntudatosan nyúl a proletár forradalmiság ha­gyományaihoz, ugyanúgy, mint a humanista német film örökségéhez. Kezdetben a filmek a fa­sizmus elleni küzdelem ábrá­zolását választották témául, s a művészek — de a társada­lom is — igényelte a múlt ábrázolását. A DEFA Stúdió­ból kikerült első játékfilm — A gyilkosok köztünk vannak — középpontjában az antifa­siszta összefogás állt, míg a Körforgás című filmben már a munkásosztály, a marxista— leninista párt és az öntudatos antifasiszták közös fellépését szemléltették. Az 1949-ben be­mutatott Mindennapi kenye­rünk premierje egybeesett az NDK alapításával, s e film új minőséget hozott. Rende­zője szocialista-realista film­alkotást mutatott be, filmjé­ben az osztályon tudatos mun­kást úgy ábrázolta, hogy az később a szocialista ember- eszményt jelentette a film­művészetben. Számos érdeklődőt vonza­nak a DEFA Stúdióiban ké­szült dokumentumfilmek, nép­szerű tudományos alkotások, trükkfilmek is. Mindenekelőtt a dokumentumfilm az, mely­ben a német filmművészet szép eredményeket ért el; ezekben az alkotók a jelen társadalmait, az osztályok harcát ábrázolják és támo- 1 gatják a fiatal nemzeti álla- I mok haladó, független fejlő­dését. esi találkozó A z álmos, kisvárosi dél­utánban sietősen ko­pogtak a léptei. A ka­nyargós utcákban, az ódon házak között várta, hogy szembe jöjjön az ismerős hangulat; talán a régvolt, gimnazista saját maga. Döngve csapódott be mö­götte az öreg gimnázium ka­puja, és az aulában fölber­regett a csengő. Kettesével vette a lépcsőket, szaladt fel a másodikra. Futtában elmo­solyodott, eszébe jutott az öreg osztályfőnök, aki mint rendszeres elkésőt, minden reggel így oktathatta: »Az alma mater, kedves Éva, több tiszteletet érdemel...« Jaj, de »álma ez a mater« — dünnyögte most is tisztelet­lenül. A többiek már együtt voltak — persze megint utoljára érkezett. A hirtelen beállt csendben a hosszú Bandi, »az osztály esze« tré­fásan bókolt Éva felé, majd széles mozdulattal az osztály­hoz fordult: »Hölgyeim és uraim, a művésznő megérke­zett, az előadás kezdetét ve­heti ...« A kitörő taps és a nevetés egy pillanatra meg­hökkentette, majd furcsán meghatódott. »Úristen, ezek emlékeznek a régi játékra, amelyet négy év alatt sok­szor eljátszottunk, s lám én felejtettem el!« Azután rendeződtek a so­rok, , általános puszilkodás, kis, könnyes mosolyok, de igazán semmit nem változtál, te sem, hol van Gabi, igen külföldre, nem, Ella elvált és azért, Gyuri csak estére tud jönni a bárba, gyerekek, az egész tantestület nyugdíjban van már, ezek itt újak, sen­ki sem lesz a régiek közül, emlékeztek, amikor... Azután névsor szerint a beszámoló, ahogy illik, hogy mi történt eddig? Mint a folytatásos regényekben — gondolta Éva —, de vajon igazán kiváncsiak vagyunk még egymásra? ö a névsor közepén volt; kényelmesen hátradőlt a padban és sza­badjára engedte a gondola­tait. Vera! Végig kitűnő volt, a legjobb matematikusok egyike, és most háziasszony. Bandi tervezőmérnök lett egy nagyvállalatnál, a fővárosban él, s nevetve meséli, hogy »immár harmadik hitvesét fogyasztja« ... Csilla követ­kezik; még mindig szemte­lenül bájos, filigrán formájá­val, mint egy kis nyugtalan, sárga láng ágaskodik az első pádból, s dévajkodva idézett egy régi anekdotából: »Szó­val, gyerekek, az eltelt tizen­öt évet így összegezhetem: fiatal voltam, szép voltam, mondták és elhittem. A töb­bit képzeljétek hozzá!« És Jóska, aki egy gyerekkori baleset miatt félig vak és rokkant volt, két agyműté­ten esett át azóta, s lassan, nehezen beszél. »Lakkozza« az elmúlt éveket, könnyed és tréfás akar lenni, miközben nem bír a tények tragikus súlyával. Éva viszolyogva hallgatja. Minek ez? Kinek játsszunk itt színházat? Egymásnak? Vigy ki-ki magának? Épp a segítségére akar sietni, mikor Jóska felé fordul: »Tudod, sokszor jutott eszembe a te mondásod, Éva, hogy az élet szép, csak egyéni bátorság kell hozzá ..,« Az asszony rámosolyog, s belül egy ki­csit zavart lesz. Végül is ő egy-egy jól sikerűit diákstik- li, egy ellógott latinóra, vagy egy tilos vízisporttelepi ki­ruccanás végén sommázott így hajdan; szabad ezt pár­huzamba hozni az élet tra­gikus mélységeivel? Kati védőnő lett, a kör­nyékbeli falvakat járja mo­torral. Imádja a gyerekeket, nem ment férjhez. »Nekem 50—56 gyermekem is van egyszerre!« — mondja di­csekvő hangsúllyal, mely mögött tétován lapul meg egy csepp keserűség. András Bombayből jött haza a ta­lálkozóra, Pia Kaliforniából. Most Éva következne. Va­lami zavart ellenkezés ágas­kodik benne. Olyan ez, mint a szellemidézés. »Gyerekek! — fordult szembe az osztály- lyal. — Én most zavarban vagyok, s egt a ritkán je­lentkező érzést most közietek élem át. Ha arról beszélekj ami sikerült, — akkor óha­tatlanul hencegek. Ha arról, ami nem, — akkor panasz­kodom. Így hát...« — s né­hány személytelen, gyors mondatban összefoglalta ed­digi életpályáját. Később a bárban szerény kis fekete ruhák és pazar estélyik között — a fiúk kö­zül néhányan szmokingot vi­seltek — Éva egyre idege- nebbül érezte magát. »Ezek nem azok, és én sem vagyok az, hiába teszünk úgy, mint­ha. Szellemidézés. És Andris, aki a régi, holdfényes vitor­lapartik alatt a kezét se merte megérinteni, most felé hajlik a bárpult fölött, és az öntudatos, nagyvilági férfi mosolyával közli, hogy miat­ta jött haza egy hétre a vi­lág túlsó oldaláról, s ha akarná... — Éva, a te stílusodhoz a nagyvilág illik, csodálatosan festenénk egymás mellett a nagy, nemzetközi fogadáso­kon, — aki ilyen vonzó je­lenség, ne ássa el magát a laboratóriumok mélyére, mikroszkópokon át nem le­het látni a világot. Idegen. Vagyis hogy ponto­san olyan, mfnt a többi. Va­jon emlékszik még arra, mi­kor szezon elején cseresznyét loptak neki Gáborral Z. ta­nár úr kertjéből, és osztály- főnökit kaptak miatta? Az a félmaréknyi, félig zöld cse­resznye valahogy igazi volt; itt és most minden póz, ha­mis és nem igazi. N éhány mosoly még jobb- ra-balra, a hörpintge- tett rövid italok ará­nyában mindenki egyszerre beszélt, hencegett, panaszko­dott, örült vagy búsult. S a megviselt arcok, vagy önelé­gült ábrázatok mögött már nyoma sem látszott a régi diáktársak arcvonásainak. Éva kiosont a langyos, ko­ra nyári éjszakába, s futva indult meg a közelben par­koló kocsija felé. Míg az in­dítóval babrált, megborzon­gott. Hűvösödik. S valami visszavonhatatlanul lezárult. Bedő Ildikó Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents