Somogyi Néplap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-16 / 141. szám

Névjegye a könyv Most átépítik az áfész köz­pontját, s a felvásárlási osz­tály ideiglenesen egy üzlethe­lyiségen kapott helyet. A kirakat erre az időre átala­kult, szépen elrendezve a Kossuth Könyvkiadó gondo­zásában megjelent könyvék vonzzák a szövetkezet dolgo­zóit. Sőt még az is előfordult, hogy a járókelők közül akadt vásárló. Ügy mondják, akik régen ismerik: a politikai könyvek­ről bármikor, bárkivel szíve­sen beszélget. Ez a névjegye Wolf Jánosnak, a balatonmá- riai áfész felvásárlási osztály- vezetőjének. A galambősz, szemüveges, nagyon szerény férfi az egyik legrégebbi Kossuth-könyvler- jesztő a megyében. — Mióta foglalkozik a po­litikai irodalom népszerűsíté­sével? — Ötvennyolc óta. Mindösz- sze egy kis megszakításom volt, az is az egészségi álla­potom miatt — Hogyan kezdődött? — Mondhatom, hogy örö­költem a könyveket az elő­dömtől. Abban az időben még a párttitkár nevére küldték a csomagokat. Átvettem, aján­lottam a többieknek. Persze akkor még másképp ment, hi­szen a szövetkezet kicsi folt, most egészen mások az ered­mények. — Az akkori első vásárlók közül vannak még néhányan? —• Hogyne. Például az egyik nyugdíjas párttagunk, Bagóné. — S mennyi könyvet gyűj­tött a terjesztő? Wolf János mosolyogva vá­laszol: — Ami engem érdekel, az mind megvan otthon. Csak példaként említem meg, hogy a Pártélet minden évfolyamát őrzöm. Az évek során szép könyvtáram gyűlt össze, per­sze nemcsak politikai, hanem szépirodalmi művekből is. A mozgalomban negyvennyolc óta részt veszek, sokáig vol­tam párttitkár, most a veze­tőségben agitációs és propa­gandafelelős, s ezenfelül pro­pagandista vagyok. A politi­kai műveltségem szélesítésére mindig szükség volt. — Mi a titka annak, hogy itt mindig gazdára találnak a könyvek? — Kialakult a módszerem. Én szinte minden lehetőséget megragadok arra, hogy az em­berek szeme előtt legyenek a kiadványok. Akár osztályve­zetői értekezletet hívnak ösz- sze, vagy éppen a felvásárlók­kal tanácskoztunk, ott van­nak a könyvek. Minden párt­taggyűlésen kipakolom a készletemet. A szabad vásár becsületkasszával szintén be­vált. Nálam a munka ott kez­dődül, hogy már a könyv­ajánlásokat is körbeadom. így azután egy kiadványt se küld­tem vissza tavaly... Sőt in­kább még kérnünk kellett a legkeresettebb művekből. — Mit kértek mostanában a legtöbben? — Az MSZMP XI., az SZKP XXV. kongresszusának jegy­zőkönyvét, azután a lexiko­nokat, kézikönyveket. Egyre többen igényelik a Nők maga­zinját, a Pártmunkások zseb­naptárát. Általában tízen-ti- zenketten visznek tőlem köny­vet, amikor valahol kipako­lok. — Támogatják-e a szövet­kezet vezetői a terjesztést? — Mindig ... személyes példamutatással, s a szövet­kezeti könyvtárnak tőlünk szerzik be a politikai műve­ket — Akkor elismerik ezt a pártmunkáját? — Természetesen, sőt a pártszervezetét is, mivel két évvel ezelőtt kaptunk ajándék könyvcsomagot a Kossuth Könyvkiadótól. I Wolt János mindig újon tö­ri a fejét, s gondjait szíve­sen megosztja velünk is. — A múltkor szóba került hogy csökkent a Pártélet elő­fizetőinek a száma. Szeret­nénk elérni, hogy mindenki olvassa a folyóiratot, akinek szüksége van a pártmunká­ban. Váraljai József egyben titkára az alapszervezetnek, valamint a helyi pártvezető­ségnek is. A másik két alap­szervezetben, a balatonújlaki, a balatonkeresztúri községei­ben megbízunk egy-egy aktí­vát, s náluk is ajánljuk a po­litikai könyveket a párttagok­nak. Ezt nagyon fontosnak tartjuk, mert ők még fehér foltnak számítanak ebben. A galambősz férfi most öt­venhat éves. Amikor elkezdte a politikai könyvek terjesz­tését, harmincnyolc volt. Min­denki azt mondja róla, hogy most is ugyanolyan lelkese­déssel végzi ezt a megbízatá­sát, mint a kezdéskor. Ezzel érdemelte ki, hogy az idén a megyében őt tüntette ki okle­véllel a Kiadói Főigazgatóság és a Kossuth Könyvkiadó a politikai irodalom népszerű­sítéséért végzett több éves ki­váló munkájáért. Lajos Géza Bioszobrász A külföldön népszerűvé vált bioart hazai úttörője Kereszty Kornél. A Fővárosi Kertészeti Vállalat díszítőüzemének ker­tészmérnöke tíz éve készít biocoUage-t. A biocallage az ike- bana relief továbbfejlesztett változata. Műveihez sokféle anyagot használ. Szoros kapcsolatot tart fenn az ikebana japán mestereivel és munkájában támogatást kap hazai fes­tőművészektől is. GERENCSÉR MIKLÓS EMLÉKE TISZTA FORRÁS A Dunántúlon végképp fölülkerekedett Heister, előle menekült a Tiszavidékre Es^- terházy Antal másfél ezerre fogyott, éhezéstől, fáradalmak­tól elcsigázott seregével. Eb­ben a sötét helyzetben némi vigaszt jelent Rákóczinak, hogy szövetségese, Nagy Péter cár kíheverhetetlen vereséget mért a svédekre Poltavánál. Kassa és Érsekújvár meg­erősítése halaszthatatlan. Hiá­ba a sarki hidegekkel dühön­gő tél, a pestis, a leírhatatlan ínség, nem szünetelhetett a hadakozás. Bercsényi Miklóst Kassa megerősítésére küldte a fejedelem, maga pedig Érsek­újvár íölmentésére vállalko­zott. De a két fő erősség kö­zött útjában állt Sickingen, a nógrádi Vadkertnél telelő osztrák tábornok serege. Nem lehetett megkerülni. Rákóczi Nógrádba vezette csapatait, s más erőkkel együtt Kallón hirdetett gyülekezőt ütközetre Bajtársias parancsnokhoz il­lően osztozott katonái nélkülö­zésében, a fagyos földön hált, nyomorúságos kalyibában húz­ta meg magát a hóvihar elől. A Poltavánál szétvert svédek közül néhány század a zsold- jába szegődött, lengyelek is csatlakoztak hozzá, ezért nem­csak magyarul, de latinul, franciául is elmondta buzdító beszédét a csata előtt, Der­y mesztő hidegben próbált lel­kesedést önteni a katonákba. Január 22-én reggel indult meg a kuruc sereg Kallóról Romhány felé, a Cserhát és a Börzsöny közt kanyargó Ló- kus-patak völgyében. Elszán­tan vetették magukat a csá­száriakra. Karnyújtásnyira voltak csupán a győzelemtől, amikor a katonák idő előtt zsákmányolni kezdtek az el­lenség táborában. Megint ki­csúszott Rákóczi kezéből a diadal. A Romhány—Vadkert térségiében lezajlott ütközet eldöntetlen maradt, s mint ilyenkor szokás, mindkét fél magát tekintette győztesnek, E felemás kimenetel ellenére megnyílt az út Érsekújvárig, és a fejedelemnek sikerült segítséget vinnie a nyugati fő erősségbe. Amit csak nélkülözni tud­tak a vészes ínségben, azt át­engedték Érsekújvár nyomor­gó védőinek. Maga a fejede­lem is ott volt az élelmet szál­lító katonák között, nyereg­kápáján hordva a gabonával teli zsákokat. Ilyen helyzet­ben talált rá a Bourbon-pártl spanyol követ, aki elhozta Rákóczinak az Aranygyapjas Rend jelvényét. Napról napra jobban rom­lik a helyzet, vele együtt az elcsigázott hadsereg hangulata is. Február 13-án kegyelemre megadta magát a teljesen ki­merült ' Lőcse. Krasznahorkát viszont változatlan önfeláldo­zással védelmezte Andrássy György maroknyi serege, csak­úgy, mint Kassát Bercsényi katonái. A fejedelem elszánt sietséggel kelt versenyre az idővel. Erőt kellett gyűjtenie, e célból levonult az Alföld­re. Udvarát Ceglédre helyezi, onnan Jászberénybe, mozgó­sítani próbálta a hátország maradék erőit, agybegyűjtöge- ti a sereg roncsait. Április elején megint Eger a székhe­lye, de itt sincs maradása az osztrákok közelsége miatt, ezért Hevesre telepíti át ud­varát. Nem könyörült rajta a tavasz sem, a várt kikelet he­lyett tovább tartott az ítélet­idő, viharok, áradások nehe­zítették dolgát, ráadásul sás­kajárás szakadt az ország nyakára. Mégis, hogy úrrá legyen va­lamiképp a tengernyi gon­don, visszatért Munkácsra, ahol fölkereste Ulbrich báró, Nagy Péter követe. Biztosítot­ta őt a cár változatlan jóin­dulatáról, aki azonban kato­nai segítséget nem nyújtha­tott, mert ha szétzúzták is a svédeket Poltavánál, Orosz­ország csak hatalmas áldoza­tok árán kerekedett felül, idő­re van szüksége, amíg össze­szedi magát. Ha ez megtörté­nik, Nagy Péternek gondja lesz Magyarország megsegíté­sére. Addig is, ha a helyzet úgy hozná, Rákóczi és hívei biztos menedékre számíthat­nak Ukrajnában. A fejedelem meleg köszö­nettel búcsúzott a követtől, majd a megszállottak odaadá­sával folytatta tovább a harc. szervezését. Június 18-án Olcsvára hívta Károlyi Sán­dort, tüzetes tanácskozás után elkészítették a Dunátúl visz­Hét eleji telefon Mert a* ember egész hé- fkülönbaégéből adódó esetleges ten arra készül, hogy jön a szabad szombat meg a vasár­nap, s fellélegezhet egy kicsit. Persze a háztartási teendők ilyenkorra torlódnak össze, de ügyes szervezéssel... — Édesem, lehetsz bármi­lyen ügyes szervező, ha 2—3 óra hosszat mostál — és a köznyelv ezt a műveletet »kis- mosásnak« nevezi, mert a »nagyot« a Patyolatba visz- szük —, szóval, ha ezek után még porszívóztál is és egyéb csip-csup dolgokat műveltél a a ház körül, akkor a szom­batnak már alaposan vége. És este a tévé előtt elnyúj- tóztatva fáradt tagjaidat, gon­dolkodhatsz a másik közke­letű szóhasználat igazán, hogy tudniillik ez most szabad szombat volt... — Ne ess hét eleji pesszi­mizmusba, ez amolyan »-hét­fői hangulat«... Egyáltalán, figyeled, hogy a hangulataink is kezdenek időcentrikusak lenni ? — Sőt: időjáráscentrikusak. Soha annyi időjárásváltozás­ból, frontátvonulásból eredő ingerlékenység, türelmetlen­ség, mint amennyit hallunk és átélünk naponta. Nem vita­tom a »hőmérsékleti zónák idegi megterhelés« valószínű­ségét — végül is ért a tudo­mány egyre, inkább bizonyít­ja. Csak hát nem hiszem, hogy különleges légköri viszonyok kellenek ahhoz, hogy mérge­lődjek, ha a vasárnapi kirán­dulást elmossa az eső. Elég hozzá egy kiadós zápor... — Képzeld, nálunk az egész lakótömb felkerekedik vasár­nap, és mit gondolsz, sokan mennek reggelente tréningru­hában, túracipőben, igazán a zöldbe? Alig. A többség va­lamiféle járművel fuvaroztat­ja magát egy olyan helyre, mely a lehetőség szerint távol van a lakhelyétől, ahol sok emberrel, többnyire ismerő­sökkel lehet összejönni, van kóla és fagylalt a gyerekek­nek, sör és sült keszeg a na­gyoknak, s ha mindemellett még némi gyepes területre le is lehet telepedni — gondo­san elhajigálva a sajtpapíro­kat meg a konzervdobozokat —, akkor' igazán kerek a jól sikerült vasárnapi kirándulás hangulata... — Igazságtalan vagy. Nem mindenki gyalogol szívesen kilométereket azért, hogy ma­gányt és idilli csendet lelhes­sen. Az meg egészen termé­szetes, hogy a szűk lakótelepi lakásokból mindannyian el­vágyódunk a hétvégeken. Vé­gül is a mozgás, a helyvál­toztatás modem életformánk jellemzője. — Mondd meg, miért »sző­kébb« egy lakás, mint egy kocsibelső, esetleg egy zsú­folt busz valamelyik ülése? Különösen, ha a végcél szint­úgy egy erősen behatárolt te­rület: ismerősök, barátok ha­sonló méretű lakása, ahova látogatóba megyúnik, vagy az előbb már »megmorgott« ki­rándulási formák valamelyi­ke, ahol legföljebb tollaslab- dázásnyi hely jut családon­ként. Egy-egy hosszabb ütés esetén némi határvillongással. — De most igazán le kell tennem a kagylót, édesem, a férjem nem örül, ha elméleti vitákat folytatok interurbán: drágállja. Csak még annyit: milyen volt az idő felétek a hétvégén? — Az ég megáldjon, hisz mostanáig erről beszéltem! Pocsék, komisz, esős, borús, undok és egyáltalán. Persze, hogy nem tudtunk lemenni Boglárra, ahol várt az össze­szokott kártyakompánia... B. V » Ifjúság? Ifjúság! Minden második állampolgár... Egy kiadvány bevezető jében olvastam: »Hazánk minden második állampolgára har­minc éven aluli, vagy éppen- csak betöltötte a 30. élet­évét.« Az ötmillió fiatal or­szágában élünk. Az eddigi szá­moknál is többet mondanak Nádor Györgynek, az Állami Ifjúsági Bizottság titkárának tényszerű megállapításai, me­lyek szerint az aktív keresők egyharmada— egy és három­negyed millió ember — fiatal nálunk. De folytathatjuk ér­dekes példákkal is: minden negyedik tudományos kutató, tíz szocialista brigádtak közül három az ifjabb nemzedékhez tartozik. E jelent formáló milliók társadalmi mobilitásáról és né- tegezödéséről ejtsünk néhány szót a számok segítségével! Nemeik szerinti különátésben így oszlanak meg a harminc éven aluli nemzedékek: 2 349 420 férfi és 2 226155 nő. Egy más szempontú rétegeziés szafoglalásának tervét, és egy hónappal később hozzá is lát­tak a végrehajtáshoz. Palocsá- nyi György brigadérost bíz­ták meg a támadás irányítá­sával, segítőjének a hősiessé­géről híres Béri Balogh Ádá- mot jelölték ki. Július köze­pén a kuruc tábort is meg­lepő sikerekkel kezdték a du­nántúli harcokat. Igaz, min­denütt kimerült, apátiába zu­hant lakosságot találtak, en­nek ellenére egészen Kőszeg­ig nyomultak előre. Tétnél el­fogták Eszterházy Ferenc la­banc tábornokot, rohamaikkal nagy riadalmat keltettek a császáriak soraiban. Bécs azonban segítséget tudott kül­deni hátráló csapatainak, így elegendő erőt összpontosíthat­tak az ellentámadáshoz. Rá­adásul Paloesányi megbetege­dett, a Bakonyban rejtőzkö­dött tehetetlenül. A parancs­noksággal járó összes gond, felelősség, próbatétel Béri Ba­logh Ádámra maradt. Ember- feletti áldozatvállalással ipar­kodott tartani a kivívott elő­nyöket, ám a sokszoros túl­erővel nem bírhatott. Után­pótlás hiányában, egyre gyen­gülve és fogyatkozva hátrál­tak, de a Dunántúlt el nem hagyta. A Dráva-szögtoen, Vö­rösmartnál esett fogságba, a császáriak hadbírósága elé ál­lították, és 1710 októberében Budán kivégezték. Az ősz újabb súlyos csapá­sokat hozott a függetlenségi mozgalomra. - Rákóczi már a lehetetlennel dacolva próbál­ta menteni a hazát. Állandó­an barangol udvarával, a csá­száriak és a pestis kettőzött veszedelme szegődött nyomá­ba. (Folytatjuk.) szerint — s most kihagyjuk azokat, akik nem jutottak el a nyolcadik osztályig — általá­nos iskolai végzettségű több mint félmillió fiatal. Érettségi bizonyítvánnyal rendelkezik 106 258, felsőfokú intézetekben szerzett oklevelet 12 287. Ez utóbbi kiét iskolatípusnál sem »kalkuláltuk« a valamelyik osztályban megrekedteket. Hol van rájuk szükség? Ter­mészetesen az élet minden te­rületén. Beszéljünk azonban most csak az alapvető kettő­ről: az ipáiról és a mezőgaz­daságról. A társadalmi moz­gásból következtetéseket ol­vashatók ki a tények birtoká­ban: a fiatalok száma a me­zőgazdaságban az 1960-as 29 százalékról 17 százalékra esett vissza. Ha csak a 15—19 éve­sek csoportját vizsgáljuk, ak­kor az derül ki, hogy tíz év viszonylatában negyvenről 19 százalékra csökkent a mező- gazdaságiban dolgozó tizenéve­sek száma, ugyanakkor, ami­kor az iparban harminckettő­ről 48 százalékra nőtt. S ez világosan beszél arról, hegy milyen tennivalóik mutatkoz­nak társadalmi szántén. De ar- is bizonyság, hogy a mező- gazdaságba a munkaerő-igé­nyesség csökkent a technoló­giát jelentő munkaeszközök »javára«. A gépek száz és száz emberi kéz helyett végzik a munkát. Így a mezőgazdaság­ba várt fiataloknál szinte kritérium már a szakképzett­Vasámap megteltek vidám lánykacagással, kamaszdör- mögéssel a Balaton körüli kö­zépiskolás táborok. Megtelt az Express balatoni igazgató­ságának mind az ötezer helye: kempingekben, nemzetközi táborokban, szállodákban, sőt Balatonföldváron még nyolc­van úttörő üdültetését is vál­lalják. A nemzetközi üdülőtelepek már május elején megnyitot­ták kapuikat. Először termé­szetesen csak magyar vendé­gek laktak az átalakított fa­házakban, melyekbe félmil­lióért bevezették a meleg vi­zet. Ezenkívül a központi tá­borban a Pest-budai Vendég­látó Vállalat és az Express közös építkezésbe fogott. Oj, korszerű recepció és tárgyaló­helyiség készül itt, ezenfelül cukrászüzem, konyhai előké­szítő és hűtőkamra. Nő az ét­terem kapacitása is. Minden szezont korszerűbb körülmé­nyek között kezdhetnek. Az idei programok változa­tosabbak a tavalyinál. Nem­zetközi vendégeiknek rendsze­ség. S ez a falusi életmód kul- turálódását hozza magával. Ma Magyarországon 79 913 harmincöt évesnél fiatalabb férfi és nő dolgozik irányító munkakörben, vezetőiként, s ez az összes kereső 8,3 száza­lékát jelenti. Ez is sokatmon­dó adat. Ebben a fiatal társadalom­ban« — ez természetes — megnövekedett a kultúra, a művelődés iránti igény. Na­gyon beszédes számokat soro­lok akkor, amikor a tanácsi közművelődési könyvtárakba beiratkozottak közül a tanulók adatait idézem, ötszáznyolc-, vanihatezer általános iskolás kölcsönöz könyveket, a közép­iskolások közül száznyolcvan­két és fél ezer a beiratkozott, a felsőoktatási intézmények hallgatói közül harmincegyez­ren visznek könyvet a könyv­tárakból. Nyolcvanötezer szak­munkástanuló olvas rendsze­resen — ez is ide tartozik. (A Statisztikai adatok az ifjúság­ról című kiadványból idéz­tünk.) Az egyre növekvő érdeklő­dés, tanulásvágy, művelődési igény feladatokat ad nemcsak a könyvtárhálózatnak, hanem a színházaknak, a filmforgal­mazásnak, a rádiónak és a te­levíziónak egyaránt. Amikor róluk beszélünk — harminc éven aluliakról —, a jövőnk- rői van szó. résén szerveznek nemzetek napját. Ekkor igyekszenek bemutatni mindent, ami jel­lemző a szovjet, lengyel vagy francia fiatalok életére. Kap­nak ízelítőt nemzeti zenéjük­ből, folklórjukból, a plakát­művészetből, s ezzel a töb­biek is sokat tanulhatnak, szemléletük nemzetközibbé válhat. A táborokban lakók sportolási lehetőségeinek ki- szélesedését szolgálja az idén elkészült bitumenes kézi- és röplabdapálya. Mivel ez jól megvilágítható, este is lehet mérkőzéseket játszani. A középiskolás táborok programja is színesebb lesz. Minden táborban ifjúsági fó­rumokat rendeznek. Ezek ve­zetésére a rádió népszerű, is­mert munkatársait kérték föl. Programjaikat alapvetően két esemény határozza meg: az Express húszéves jubileuma és a KISZ nemrég véget ért kongresszusa. Somogyi Néplap ' . : ' . VI ..-.V ' L. L. Express-tervek Az idén több, színesebb program

Next

/
Thumbnails
Contents